Dunántúli Napló, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-08 / 210. szám
1939. SZEPTEMBER 8. NAPLÓ 3 * Így ünnepeltek bányászainkI További nagy fejlődés előtt áll A pécsi bányák „öregjeit”, akik már negyven, illetve ötven éve dolgoznak a pécsi bányaüzemekben, a bányásznapon úttörök köszöntötték virággal az ünnepi nagygyűlés színhelyér Weimann István, Csuka Lajos és Zs/tmboki Dezső, a Komlói Szén- bányászati Tröszt dolgozói a kilencedik bányásznapon miniszteri kitüntetésben részesült*?c. a pécsi szénmedence bányászata Nagyszabású ünnepség volt vasárnap délelőtt Pécsszabolcson Havrán István elvtárs be»zélt az egybegyült bányászokhoz A pécsi bányászok legnagyobb ünnepségüket Pécsszabolcson tartották. Már a kora reggeli órákban több százan látogatták meg a Hősök terén felállított pavilonokat, hogy a Kiskereskedelmi Vállalat árucikkeiből bőségesen vásároljanak. Később a2 ünneplőbe öltözött, vidám hangulatú tömeg a Puskin kultúrotthon udvarára húzódott, hogy délelőtt 10 órakor meghallgassa a IX. bányásznap központi gyűlése szó nokának, Havrán István elvtánsnak. az Országos Bánya műszaki Felügyelőség vezetőjének szavait. A IX. bányásznap ünnepi nagygyűlésére eljöttek a pécsbányatelepi, a szabolcsi, az újhegyi és a va- sasi bányászok is, többen feleségükkel, hozzátartozóikkal. P3^3kÍ Mihály elvtáns, a Pécsi. Szénbányászati Tröszt igazgatója nyitotta meg az ünnepi gyűlést, majd átadta a szót Havrán István elvtársnak. — Nagy örömmel jöttem Pécsre, hazánk egyik legszebb bányászvárosába — mondta bevezetőül az ünnepi nagygyűlés szónoka, — mert jól ismerem a pécsi bányászokat, munkakörülményeiket. Tudom, hogy olyan kedvezőtlen geológiai viszonyok között dolgoznak, mint talán országunk egyetlen más bányájában sem. A meredek települések, metán, szénpor, gázkitörés, bányatűz és szilikózis veszélyeit kell a pécsi bányászoknak nap mint nap legyőzniök, mégis derekasan helytállnak ebben a küzde lemben, szép munkasikereket érnek el a nehéz bányaünűve- lés ellenére ísl Havrán elvtárs méltatta a pécsi bányászok eredményei)» majd megemlékezett a múltról. Milyen volt azelőtt a bányászsors? Magyarországon a bányászok a legjobban kizsákmányolt, legnagyobb nyomorban élő. legnehezebb munkát végző emberek voltak. A sors csapásai, a megpróbáltatások, az embertelen szenvedések keményekké edzették őket. A természet erőivel kellett dacol- niok, életük állandóan veszélyben forgott. Érthető ezek után, hogy a bányászok történetét nyomon kísérték a bérharcok, a tüntetések, a csendőrsortű- zek, az elnyomók válogatott, embertelen, kordába szorító eszközeinek felhasználásai. Vérrel írták meg történetüket, nemcsak Tatabányán, hanem a pécsi Csertetőn, Salgótarjánban, Pilisen és más helyeken is.; — A régi társadalmi rend összeomlása, a felszabadulás után a magyar bányászokat pusztulás és romok fogadták. A bányák nagy része elvizese- dett, a berendezések tönkrementek. Nehéz helyzetben voltunk. Bányászaink azonban fá radságot nem kímélve, hősies erőfeszítéssel hozták helyre a háború pusztításait, s a széncsaták hőseihez méltóan folytatták a termelést. így sikerült meginditani az ország vér keringését a vasúti közlekedést, a gyárak, üzemek termelését. Népgazdaságunk alapvető törvényeként fejlesztjük a nehézipart. Ez a fejlesztés a jövőt formáló feladatok szinte végtelen sorát állítja a munkásosztály elé, népünk elé. Hazánk legkorszerűbb, legnagyobb kohászati üzemeinek szénszüikségletét a pécsi és komlói szénmedencéknek kell biztosítaniok. A mecseki fekete szénbányászat ezzel célbányászat jelleget öltött. A Nehézipari Minisztérium, de az egész kormány nagy súlyt fektet a pécsi szénbányászatra, s annak fejlesztésére. 1959-ben több mint 100 millió forintot fordítunk a pécsi szénmedencében beruházásokra. Ugyanakkor, — mint a jelenlévők tudják — a kormány nem feledkezik el arról sem, hogy állandóan növelje a pécsi I bányászok szociális és kulturá- ’ !is létesítményeinek számát, szép, kényelmes otthonokkal lássa el őket. Munkavédelmi beruházásra 5 millió forintot költünk. Havrán elvtárs a továbbiakban szólt még a bányászok kü- .önböző juttatásairól, a bányász napi hűségjutalmakról is. Államunk úgy is megköszönte a pécsi bányászok lelkes munkáját, a kongresszusa versenyben elért szép teljesítményeiket, munkahelyhez való ragaszkodásukat, hogy ebben az évben 18.5 millió forint hűségjutalom kiosztását engedélyezte. Az ország népének figyelme bányászainkra szegeződik e napom Amikor elismeri munkájukat, egyben el is várja tőlük, hogy teljesítsék adott szavukat, továbbra is szorgalmasan, áldozatkészen munkálkodjanak a szocialista társadalom felépítésében. Az ünnepi beszéd után jutalmazásokra került sor. A pénzjutalom mellett minden bányász egy-egy miniatűr bányászlámpát kapott a IX. bányásznap emlékéülj Kettős ünnep Hidason Meleg vasárnap délután érkezem a hidasi bányásznapra. Vidám kavargó tömeg fogad és meglepetéssel látom, hogy a lányok ruhái sejtetően átlátszóak. Mennyi nylon ruha! Alig látni fiatal lányt, aki nem fehér, kék vagy más szicsohok vihÁq. ás eqjy csiJlío.y5. íámpdcsía Steckl Vilmos pécsbányatelepi napimunkás fél évszázadot töltött el a munkahelyén, so éves jubileuma alkalmából szolgálati érdeméremmel tüntették ki. Láttam, néhány öreg szemben megcsillant egy-egy gyé mántos csepp ott a Puskin kultúrház udvarán. A pécsi hányáik legöregebbjei, a negyven és az ötven éve dolgozó bányászok, lakatosok, hapszintj munkások álltak fel az ünnepi emelvényre a bányásznap ünnep lő tömege előtt. Szerény ajándékot, néhány üdvözlő szót, és egy kis csillogó bányászlámpást kaptak a tröszt igaz gátijától. Aztán felálltak a piros drapé riával bevont asztal mögött. Szembe velük pedig felálltak a fehéringes, piros- nyakkendős úttörők,Egy csokor virágot nyújtottak át pár- nás gyerekkezükkel a barna, kérges, idős munkáskezekbe. Lenn tapsoltak. Az idős emberek pedig álltak, büszkén, de ugyanakkor egy kicsit meghatót tan. Negyven év, ötven év. Nagyon hosszú idő. Majdnem egy emberöltő. Szeretni kell annak a munkáját nagyon, aki ennyi időt eltölt egy helyen. De az élet, a többi ember hálás az ilyen hosszú műn káséletért. Milyen szép ez a kis ünnepség • is. Mennyi melegség . sugárzik a szemekből; milyen bensőséges még ez a tap» is. És (hogy csillognak a parányi lámpácskák. Negyven évig, ötven évig világított a munkában a lámpácskák nagyobb mása. Kedves jószág. Fényt ad. Ezek a kis lámpák még melegítenek is. Nem, nem mindenki érzi. De az öreg szívek megérzik. Csillogó kis testükből majd élet hátralévő — reméljük sok-sok évében, mindig sugárzik majd a munkatársak szeretete, megbecsülése. Ez pedig olyan jó, olyan melengető. És úgy kell az embernek negyven-öt- vén évi munka után, j i nű nylon ruhát visel. Eszembe jut az egyik polgári hetilap 1946-os száma. Egy áttetsző ruhájú amerikai nő fotográfiáját mutatta a címlapján. /Akkor valaki azt kérdezte: mikor lesz a mi asszonyainknak nylon ruhája? Hát most ebbe öltöztek szélesszok- nyájúba, áttetszőbe és hódítóba. Es a mi lányainké kérgeskezű bányászaink leányaié. Szívmelegitő látvány ez a bányásznapon. A tömegben járkálva a hidasi bányászok igazgatójává! találkozom. Takács István elvtárs kissé neheztelve néz rám. Most kell jönni, mikor elfogyott a vaddisznó-p>ÖTkölt? Elmondja, hogy a bányász vadásztársaság elejtett vaddisznóit stílusosan csillékben főzték meg. Aztán komolyabbra fordítjuk a szót. Megtudom/ hogy kettős ünnepet ülnek, a bányásznapon lett élüzem a hidasi bánya. Nem hiába jutott az országosan jutalmazásra szánt összeg négy százaléka a hidasi bányászoknak, holott 'étszámuk 0,7 százalékát teszi ki az országos bányászlétszámnak. A munkás-paraszt szövetségről sem feledkeztek meg, kedves szimbólumképpen' bányászlámpákat kapott az Uj Élet s a Székely Nép>e Tsz cserébe az augusztus 20-án adott új kenyérért. A délelőtti ünnepélyen 120 kiküldött és meghívott vendég vett részt, köztük Palkó Sándor, a megyei tanács vtb, elnöke, Pap>p János, a megyei párt végrehajtó b. osztályvezetője, Gregor Sándor, a szak- szervezet megyei tanácsának elnökhelyettese és Stier József, a megyei pártbizottság munkatársa. Kultúrműsorra készül a falu. Sőt nemcsak a falu. hanem mint Berlák József vb- titkártól megtudjuk kb. 2—3 ezer a szomszéd falvakból átjött vendég kíváncsi a műsorra. Mindenki feszülten figyel az alkalmi deszkaszínpad felé. A gyerekek kérdezősködnek, a bácsik homlokukra tolják kalapjukat, A véméndii tánokar szép igye kezettel három népi táncot ad elő. Az igyekezet p>edig azért, hogy elnyerjék a földműves- szövetkezet patronátusát, az azzal járó anyagi támogatást. Véméndre is eljutott a híre, hogy a Baranya megyei Földművesszövetkezetek mennyire támogatják a megye kultúr- munkáját. Reméljük a vémén- dieknek sikerül elérni céljukat. Utánuk a közönség a zen- gővárkonyi színjátszócsoport vidám jelenetén derült. És ismét felragyogtak a szemek, amikor az idős szebónyű elvtársak egy lakodalmas tánc részletét adják elő, méghozzá éppen a leányszöktetést, s még mondja valaki, hogy öreg legénynek nem való a május. Aztán lassan lemegy a nap, ,vége a műsornak.“ Szép emlék marad Hidason a IX. bányásznap. F. D. inos kiváló Kossuth-bdnyat csapatvezető vájár is felesége bdnyásznapt vásár egyik legboldogabb vásárlója' az új motorA gyerek :k örömére forog az óriáskerék Meszesen. 1
