Dunántúli Napló, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-06 / 209. szám

NAPLÓ

IBS« SS’ZFPTUMRFU 84

Csiük Pista «laposan képentörölte Szedlacsek Jóskát. Ahogyan a kis Szód ás mondaná: jól betalált neki.

No igen. Megesik. Fiatalság bolondság. Ez a Csiük Pista am úgyis nagy vagány, nagy verekedő hírében áll. Vagyis bocsánat. Alit Ez a tnúltidő- be helyezés ezúttal nem valami tanáros pontoskodás, ez az egy kis „t” betűcske teszi érdekessé az egész históriát.

Valahol messze, a távoli múltban kezdődött Talán tavaly nyáron. Azt mondta akkor Szedlacsek Cslllknek:

— Idesüss öregfiú! Vastagok vagyunk, hosszú a szombat keressünk egy Jó csehót!

Különben ez volt a mondő- kája a legtöbb szombaton, ha éppen nem utázott haza valamelyikük, mert ha Csiük ment haza a családhoz, akkor Szedlacsek bóklászott idegenül és otthontalanul a legényszállás vasáéval között, ha meg Szedlacsek ment el, akkor Csillk érezte iszonyúan egyedül magát Kender Dezső, aki érettségi után jött a bányába és mindig olyan tudományos dumái vannak, mondta is, hogy úgy vannak egymással, mint Castor és Pollux a mitológiában, de a kis Szódás azt is elröhögte azzal, hogy ez Jó vice: a Szedlacsek, meg a Polacsek. Mindenesetre akkor Csiük is a szokott módon válaszolt röviden, szabatosan.

— Gyerünk!

Kiöltöztek és elindultak. A bukszájukban szinte fickán- doztak a százasok, mert Jól fizetik- a barábermunkát az aknamélyitőnél, különösen ha jól megfogja valaki a dolog végit, ök ketten meg mindig együtt voltak és ha az egyik alábbadta kicsit, a másik már „cukkolta": „Mi van apafej? Elgyöngültél?" Erre aztán mindketten! megnyomták a gombot. Akkor is így volt, hát persze, hogy fickándoztak azok a százasok:

Sablonosán indult az este ké'szer két féldecive). hogy legyen alapjuk a továbbiaknak. A Rózsakért körülbelül negyedszerre került sorra, de ne firtassuk, hogv az ideig hol jártak, mert Csiüknek ott akadt meg a szeme egy lányon. Fekete haja volt, kék szeme és halványplrosra festette a körmeit. Szedlacsek észrevette, hogy Csiük figyel valakit, a pillantást követve azt is megállapította, hogy nőnek szól az érdeklődés, ezért gyorsan előállt a javaslatával:

— Igyunk öregfiú, aztán lé- celjünk le, mert itt még egy jó bunyóra sincs kilátás.

Szedlacsek nem ismerte ugyan azt az ógörög igazságot, hogy minden barátságnak a nők a megrontói, de ösztönösen megérezte, hogy ikercsil- lugi minőségüket veszély fenyegeti. Nyomban kiderült például, hogy máris csorbát szenvedett az addigi feltétlen egyetértés.

— Nem megyünk — mondta Csillk Pista és közben le sem vette a szemét a lányról, — itt maradunk.

Szedlacsek kezdett volna újra nyafogni az indulásért, de rú’öit. hogy hiába. Felhajtott egy korsó sört.és szomorúan meredt maga elé. Egészen addig, amíg a lányt fel nem kérte valami fiatalember és táncolni vitte. Ettől felvidult, és rávigyorgott Pistára.— Na látod? — kérdezte diadalmas gúnnyal. — Hülye — felelte Pista, íijj-, tán hosszú, kncskaringős ká7 romkodást morgott bele , az üres söröskancsóba.

Már úgy volt, hogy egymásnak ugranak, amikor szerencsére beboüptt Kender Dezső és letepedott hozzájuk. Csilik rendelt egy kört, hallgattak, Kender körülnézelődött, s integetni kezdett a táncolók felé. Csillk meghökkent, mert onnan az a fiatalember Integetett vissza, aki elvitte a lányt,

— Ki ez? —.kérdezte dühösen.

— Tomi, a haverom, — felelt derűsen Kender — klassz húga van, mi?

A jÖ PB ti#, miért történik ez éppen (gy ilyenkor, a Ifeurcg az, hogy.nemsokára átalakult a társaság. Szedlaesek,

Kender, meg Tomi hármasban mesélték egymásnak az élményeiket, már csak azért is elkülönülve kissé, mert az élmények jórészét nem női füleknek szánták. Csiük Pista pedig Tomi húgával, Ildikóval beszélgetett. Máris megtudott róla annyit, hogy jobban szereti, ha egyszerűen csak Ildinek szólítja, azonkívül, hogy modern nő, de nem olyan „be- lemenős”, mint egyesek, akik azt hiszik, hogy abban van a modernség, hanem a mai élet rohanó tempóját szereti „tudja, a gépek, a technika, a száguldó repülőgépek, suhanó autók, műholdak, roki...”

Csilik erre még csak bólogatott, hogy érti, hogyne értené, hiszen ő maga is ilyesformán.;, de akkor Ildi valami Dürren- mattot kezdett emlegetni, aki szörnyen tetszik neki a furcsa vízióival és erre elszontyolodott Szerencsére Ildi úgy csapongóit egyik témáról a másikra, mint a lepke virágról virágra,

—- Furcsa lehet Dezsőnek — mondta tűnődve és halványpiros körmeit nézegette, miközben ujjait hol összecsukta, hol szétnyitotta, mint a virágszirmokat — zsebében az érettségi bizonyítvány és mégis a bányában robotol, tólja a csilléket Nehéz ugye, hiszen maguk együtt vannak •..

* — Hát nem könnyű — lamerte el Csillk Pista —, de hát az embernek dolgozni kell, ha élni akar és a bányában igazán jól fizetnek.

— Igaz, igaz:., — hagyta rá a lány — és a hűségjutalom is ugye:.. Mesélik, hogy némelyik bányász annyit kap, hogy mindjárt kocsit, meg házat vesz belőle.

— Nono — mosolyodott el Csilik —v hát azért az túlzás, hogy kocsit is, meg házat is, azért nem szórják ám úgy a pénzt, de annyi bizonyos, hogy egy-két ezres leesik.

A lány tűnődött, aztán lecsapott a kérdéssel:

— Maga is kapott már? Mennyit?

— Még nem. Talán idén. Azt hiszem .?. azaz.i. nem biztos ...

— Hogyan? Nem mindenki kap?

— No tudja, az úgy van .:. ugye az ember nem gép.:. hát van egy-két bumüm.

— Kár — mondta a lány őszintén és dobolni kezdett a lábával a zene ütemére, Pista már megbánta, hogy bevallotta, ámbár más lánynak még dicsekedni is szokott vele: „Mi áz nekem kisanyám, ráhúzok és kész, azért a pár ficcsért nem rontom el a napomat ..: ” Csakhogy itt más a helyzet, ahogy Dezső mondaná .á szituászion“, ez az Ildi komolyan mondja, hogy kár és neki igaza is van. Már hozzáfogott volna, hogy fogadkoz- zék, ami különben is szokatlan lenne, mert sohase tette, de a lány megint megmentette.

— Ezt a mai száguldást szeretem— mondta ábrándosán — tudja, az ember felül a motorra, és érzi, ahogy a szél az egész testét körülöleli, bebújik a ruha a'á, csiklandozza, a haját cibálja, játszik és mellettünk elmarad a táj és mi rohanunk, mindegy hova, miért, csak úgy:..

— Szeret kihm,.:; motoroz- ni? — kérdezte Pista kissé rekedten,

— O, nagyon;: -. Tudja, van Tornának' égy barátja, kicsit mamlasz, de jó pofa, az néha

ViSZ; ,

Csilik az ujjait balbrálta és figyelte, milyen változatos ábrák alakulnak a mozgástól a ráncok mélyére beevődőtt szénpotrcsákokból, amiket semmiféle kefével ki nem leihet kaparni onnan. Olyasféle gondolatok forogtak a fejében, hogy Tominak azt a mamlasz barátját fel kellene váltani, akkor Ildi mögötte ülhetne...: azám, de micsodán? Egyszer- csak könnyelműen kibökte a hazugságot:

— Én ás gyűjtök már egy Pancsira.

—t Igazan?

. —. Igen, Altikor majd eljön velem? . _____

— Hát i.: — mondta Ildi és a mosolyából nem derült ki, hogy ez ígéret-e vagy tréfa.

Beszélgettek aztán még sok mindenről, míg mellettük a három fiú fel-felnyerített holmi borsos adomák után, de körülbelül ennyi az, ami mélyen bevésődött Csalik Pista emlékezetébe.

Ezzel kezdődőit, a távoli

múltban, talán tavaly nyáron.

A fiúk, mármint Szedlacsek,

Ezúttal.a kis Szódás is velük volt, elragadtatva pislogott a lányra és mindenáron bűvészmutatványokkal akarta szórakoztatni. Eltüntette és újra elővarázsolta a söröspohár alátétjét, kiitta a kis- fröccsét, anélkül, hogy kézzel nyúlt volna a pohárhoz és bogot kötött Tomi nyakkendőjére, anélkül, hogy az észrevette volna.

Ildi mutatott a mutatványokon, mire a kis Szódás felbátorodva, bókokat kezdett

Hlészácw futni:

POFON

nap ugratni kezdték Csiliket.

— Te! — kérdezte a kis Szódé«, — igaz, hogy egész este a nő mellett ültél és még nem* is smároltatok?

Ez azonban hagyján. Csilik a ids Szódás orra alá dugta a híres öklét és attól menten elhallgatott. De Szedlacsek nehezebb eset volt. Hol a bánatost játszotta, hol meg dühöngött, máskor szerelemtől csöpögő slágereket dúdolt Csilik fülébe rettentő hamisan és ez ellen nem lehetett tenni, mert Szedlacsek ezt valahogyan komolyan csinálta, nem azzal a hülye kakaskodással, mint a kis Szódás. A legrosszabb mégis az volt, hogy azóta szombatonként erővel is olyan helyekre igyekezett cipelni a barátját, ahol Tomiékkal biztosan nem találkoznak.

Egyszer ki is fakadt Pista.

— Mát' rángatsz, folyton, nem vagyunk mi összenőtt ikrek!

— Jó — mondta erre baljós- latúan Szedlacsek Jóska —, ha úgy gondolod, mehetünk külön is. Te csak kotorássz ott a Tonü húgának a szoknyája körül. Úgyis háába. Kender is tovább, altar tanulni, csak át- szallóhely neki a bánya. A ba- rátjai is mind tanult emberek, meg az a lány is. Majd pont egy baráberbe fog beleesni, úgy gondolod?

Csalik Pista erre valami iszonyú gorombát akart válaszolni, de a vége mégis az lett, hogy egész éjjel együtt ittak.

Szedreseknek különben majdnem igaza volt. Az emlékezetes este után Tomi fanyalogva kérdezte a húgát:

— Mit szólsz, micsoda figurákkal haverkodik ez a Dezső?

— Ugyan — mondta Ildi — hát együtt dolgoznak, tehet róla? Különben az egyik, a Pista, egészen rendesnek látszik, csak kicsit faragatlan.

— Ja? — húzta el a száját Tomi, — persze, egész este vele voltál.

— Na és! Te vittél oda!

Ezen majdnem' összevesztek, de amikor otthon az anyjuk észrevette Ildi durcás ábrázatát és kérdezősködött, a lány csak ennyit mondott:

— Neveld meg a kedves fiadat, mert ez mindig csak hülyéskedni tud.

De aztán eszébe Jutott, milyen kedvesen buta pofét vágott Csiük Pista, amikor az írókat emlegette és elmúlt a rossz kedve.

Több mint egy hónap eiteit,

miire Csillk, Szedlacsek Jóska akadékoskodása és Tomi ía- nyalgása ellenére, újra találkozott Ildivel;

Csiliknek úgy tetszett, mintha Ildi ez idő alatt megszépült volna, de lehet, hogy csak az a kissé lilás árnyalatú rúzs volt előnyösebb vagy az .arcbőre lett kissé barháspiro- sabb a napozástól, Ildi viszont úgy találta, hogy Pistának nem is olyan buta képe van, mint ahogy emlékez/'t rá, hanem a 6zeme határozottan okosan csillog és a nyakkendőjét sokkal gondosabban kötötte meg, _

mondaná a maga furcsa modorában.

— Hölgyem, ön szebb, mint a «ok évi átlag.

— A szeme tűz, mindjárt befűz.

Csiliket idegesítette az ízetlenkedés. Az asztal alatt bokán rúgta a kis Szódást, mire az nőiesen elvékonyított hangon selypítette:

— Szóljon uram, Ha kíván valamit, ne az asztal alatt..;

Ildi észrevette, mi a baj és megfogta Pista kezét.

—- Hagyja, jól áll neki ez a bohóckodás.

Táncoltak is é« Ildi tánc közben megkérdezte Csilik Pistát: ; ’

— No és a gyűjtéssel hogy áll? .

—- Mivel?. .

— Tudja, maga mondta ■ a múltkor, hogy gyűjt.;;

Persze, ő, az meglesz. Jövő ilyenkorra, biztosan.

Hazudott. El is szégyelte magát, de .hát már kimondta, most ‘mit csináljon. Még erőltetett könnyedséggel halandzsázott valamit arról, hogy a?épt-a azójrakpzás nem .-megy a ,takarékosság,rovására,. tán másról beszélgettek.'

“íulajdonHéPPön hem íör.tént semmi különös. Kellemesen töltötték az időt, egyik sem tett a másaknak semmiféle kö-. telező ígéretet, csak annyival jutottak előbbre, hogy beszélgettek egy legközelebbi találkozásról, do még abban sem állapodtak meg,. hogy hol és mikor.

Éltől kezdve mégis alaposan megváltozót Csilik Pista. Eddig még nem igen tartotta számon senki az ígéreteit. Legfeljebb Szedlacsek Jóska, de az egészen más. Most pedig kiderült, hogy van, aki egy hónap múltán is emlékszik .a szavaira. Ez zavarbahozta. Eddig ő is összehordott hetet havat a lányismerőseinek, akárcsak á kis Szódás, há nem is olyan idétlenül, , de egynek sem jutott eszébe, hogy. a szavaira emlékeztesse. Olyasféle • furcsa érzése volt, mintha les- kelődnének utána. Érdekes, még a bányában is érezte. Szedlacseknek most már nagyon ritkán volt alkalma rászólni: „Mi lesz apafej?“ Inkább ó nógatta Jóskát is. '

A gondnok is meglepődött, amikor Pista a könyvtár iránt érdeklődött és kijelentette: .

— Valami modemet keresek, Szigeti elvtárs.

Az öreg matatott az újabb szerzemények között,. aztán, eszébe jutott, hogy ez a Csilik nagy verekedő és kezébe nyomott egy testes könyvet. „A gonosz“ volt a címe.

— Na ézt vigye, ez éppen magának való, valami lengyel írta.

Pista még aznap este teleásta magát a könyvbe. Furcsa módon nem is annyira a könyvben leírt nagy verekedések izgatták, inkább az a gondolat, hogy ő maga melyik táborhoz számíthatná megát. Mert az igaz, hogy rendszerint belvárosi huligánokkal akaszkodtak össze, olyan valódi jampipo- <ädtal,.de Mt «eiiker eiifölte

őket, esze ágába se jutott, hogy harcol a huügánizmus elle'n. Ez bosszantotta, mert rájött, hogy ezek szerint akár őt is huligánnak nevezheti valaki.

— Mi van, öregfiú? Talán beteg lettél? — kérdezte másnap reggel Szedlacsek, mert a szokatlan későesti olvasástól karikás lett a szeme.

— Az semmi — válaszolt — de mondd csak, mi huligánok vagyunk?,

Szedlacsek eltátotta a száját.

— Hát ez meg micsoda marhaság? Hogy mi huligánok? Talán nem dolgozunk rendesen? Lopunk? Csalunk?

— Azt nem, de mégis ..: a bumlik.;: a bunyók.;

— Ugyan menj, szórakozni csak kell. Talán az a lány beszélte tele a fejedet?

— Nem. Különben Is hagyd azt a lányt!

— Nna! Mondtam, hogy tisztára be vagy csavarodva;: i

Hiába, megbomlott köztük az egyetértés. Már az is megesett, hogy Szedlacsek Jóska Csilik helyett a kis Szódást vagy más otthonbelit .vitt magával a kiruccanásokra, Pista meg inkább olvasott, csak akkor indult be a városba, ha találkozást remélt Ildivel. Az otthonban is inkább Kender Dezső barátságát kereste, aminek több oka is volt. Leginkább az, hogy. a lánnyal Kender révén ismerkedett meg, de ezen kívül az is, hogy Kender mégiscsak tanultabb ember és ezen a ponton érezte, hogy hátrányban van.

A kis Szódás gyakran számolt be nagyszerű bunyókról, a „csajokkal“ űzött sikamlós tréfákról, amiket ezúttal Szedresekkel közösen követtek • el, s ezek a beszámolók lassan homályba borították Csilik hajdani hírnevét. Nem bánta. Rájött, hogy az ilyesfajta hírnév, amit ' ököllel szerez az ember, nem sokat ér. Észre vette,azt, is,..hogy.. mándig kisebb, . szőkébb lesz az a kör, amelyikben még a nagy ivá- sokkal és verekedésekkel,- a vagánykodással lehet népszerűvé lenni.

A . szántónkért Ígéret is minduntalan eszébe jutott. Mi lesz, ha megint találkoznak, a lány megint kérdezősködik és kénytelen, lesz hazudni? Egy- szercsak rájön;-.: . .

■— Egyszer? — hökkent meg — .hűért fontos .ez nekem? - Nem tudta megmagyarázni, hogy miért. De érezte, hogy fontos. Halogatta az újabb találkozásokat, de ha elkerülte, hiányzott.

_ Végül is egyszerű módot talált a hazugság helyrehozására. Úgy tett, hogy ne legyen hazugság. Azaz, minden fizetéskor félretett, amennyit bírt és vitte a bankba, mert tudta, hogy a zsebében nincs biztonságban. Maga is csodálkozott, amikor tavasz táján már hatezernél több volt.a betét. .

Most már kereste a találkozást, a nyáron már minden héten legalább egy estét együtt töltött a lánnyal és bátyjával; aki el nem maradt volna, mert űgylátszik ez a testőri szerep a húga mellett szörnyen tetszett neki, de az is lehet, íhogy a szülei kívánták így. De Ildinek ' hem jutott eszébe a gyűjtésről érdeklődni, hiúba várta. Annyira szeretett volna eldicsekednl a lánynak, hoáy végül is maga provokálta a kérdést.

— Tudja íl<Ji — mondta közömbös hangon — mostanában kicsit fáradt vagyok.

— Talán nehezebb . helyre került?

, — Á, néhezébb hely nincs a bányában, csak rá kelj húzni kicsit, hogy meglegyen' a Pannónia.

— Hát nem hagyta abba a gyűjtést?

— Miért hagytam volna?

— Nem tudom, a DeasŐ mondott valamit, hogy a szüleinek küldi a pénzét.

—No igen, oda is küldök, de marad is.

A lány elismerően nézett rá.

Csilik Igyekezett kiaknázni a sikert, . , . i

— A bányásznapon hozzájön a hűségjutalom és meglesz a motor.

’— Ne mondja!- — csodálkozott Ildi — idén már az is lesz.

— Lesz. Nincs bumli. ■

Ügy suttogta azt, mint valami szerelmi vallomást, ösz- szébb simultak kissé tánc közben és elképzelte, hogyan fogja Ildit meghívni egy túrára.?! kettesben.

Egy este — ez már júliusban volt — hiába kereste H- diéket a kerthelyiségben. Szokott asztaluknál idegenek ültek. Leült egy üres asztalhoz egy pohár sör mellé és várt; Besötétedett, Ildiék még mindig nem jöttek. Újabb pohár sört ivott, aztán a harmadikat; Egyszertsak Szedlacsek Jóskát látta Jönni a kis Szódással; Szélesen vigyorgott mind a kettő.

— A, egyedül, egyedül? — kajárakodott Szedlacsek.

— Látod — mordult vissza dühösen.

— Meg méltóztatik talán engedni? — hajlongott a kis Szódás, de már le is telepedett az asztalhoz.

— Ugyebár uraságod kissé elhagyatottnak érzi magát? — kérdezte aztán az előbbi hangnemben.

— Lelépett a csaj? — vigyorgott Szedlacsek.

Csilik csak egy elfojtott káromkodással válaszolt, gyilkos pillantással nézve végig a másik kettőt. Aztán ■ legyintett és rumot hozatott a pincérrel; Utána még egy kört, azután még sokat. Csúnyán benya- kaltak mind a hárman. Csilik Pista utólag álomszerűén emlékezett arra, hogy hazafelé egymást támogatták, egy utcasarkon valami fekete nőt láttak egy férfivel, mire Szedlacsek bambáp vigyorogva azt mondta:

— Vi-vl-viezik a nődet Pi- pi-Pista. .

— Vigyék a ringyót, vigyék, — felelte halálos elkeseredéssel.

Másnap nem szálltak le. A következő szombaton újra kereste Ildit, nem találta, megint berúgott Szedlacsek Jóskával együtt és félholtra vertek valami nyálasszájú jampit, ami- pék alighanem valami kis kócos volt a közvetlen oka, ámbár ez már mindegy.; ?

A kővetkező héten Kender

szólt neki.

— Mi van Ildivel Pista, talán összevesztetek?

— Mit tudom én? Úgylét- szlk megúnta a Játékqt.

— Miféle játékot?

1— Ugyan, ne játszid a butát! Kell egy ilyen lánynak egy magamfajta bányászlegény? Játszott csak, aztán megúnta.

— Várj csak. Éppen 6 üzeni, csak nem akarta, hogy megmondjam, találkozni Bzeretne veled. Két hétig feküdnie kellett, mert szövődmények léptek fel az influenza után;;:

— Szövődmények? — hökkent meg Pista. Elsápadt és lerogyott a székre, fejét is meg kellett támasztania, mert azt hitte, leesik a nyakáróL

— Szövődmények? Ö én marha!.

És eszébe jutott, hogy a hazugság megint hazugság lett, de most már nem is lehet segíteni rajta, most már oda a hűségjutalom, hiába a takarékoskodás, nem lesz motor, csak a hazugság marad. Belemarkolt a hajóba? Akkor j lépett bt. Szedlacsek Jóska;

No öregfiú — szólt rá széles vigyorral •— mit lógatod a fejed? Vastagok vagyunk, . hosszú a szombat, keressünk egy jó csehót!

Csillk Pista ekkor felállt és kapásból lekevert Szedreseknek egy irtózta tóan nagy frászt, olyant, amire a kis Szódé« azt mondaná: ez Igen, ez jól betalált neki;

Szedlacsek a pofontól letoty- tyant a padlóra, a fal mellé, de egyébként egy szó sem esett. Nem helyeselte, de nem is roeszallta senkid ke