Dunántúli Napló, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-01 / 204. szám

»59. SZEPTEMBER 1.

NAPLÓ

3

Évadnyitó társulati illés

a Pécsi Nemzeti Színházban

Évadnyitó társulati ülésre gvülek eznek a

színészek.

színház klubja előtt a

A Pécsi Nemzeti Színház tag jai tegnap délelőtt a Kamaraszínházban tartották az új szezon évadnyitó társulati ülését. A megnyitón megjelent Szcnt- istvínyi Gyuláné elvtársnő, a városi pártbizottság agitáclós és propaganda osztályának vezetője, Tímár Irma, a városi tanács népművelési csoportjának vezetője, és képviseltette magát a Színházi Dolgozók Szakszervezete is.

Megnyitót Katona Ferenc, a színház igazgatója mondott. Megemlékezett a színház volt művészeiről, a tragikus hirtelenséggel elhunyt Szabó Gyuláról. Ezután üdvözölte a régi és az új művészeket, s al: űj tagokat bemutatta.

A színházhoz ebben az évad hon szerződött művészek: rendező; dr. Német Antal, díszlet- tervező: Bojár Iván, karmester: Németh László, korepeti- tarok: Démuth József, Laky György, korreográfus: Téry Tibor.

Magánénekesek: Cser Tímea, Illés 'Sva. Kabdebó Mária, Bedé (Szabó) István, Tréfás István.

Színészek: Gábor Ibolya,

Krencsey Marianne, Vág Mária, Vetró Margit, Borsos Károly. Féke te András, Gergely István, Hontí Sándor, Kutas József. Paál László, Sas Jr\~sef.

Énekkari tagok: Fónagy Judit. Gálosi Mária, dr. Kardos Jóise fűé, Or fi Judit, Pulveri Magda, Rögöz Eszter, Szentendrei Zsuzsa, Lajdi Antal, Poór Zoltán, Szendrődi Ede, Turza Imre, Marcis Demeter.

kívül Láng József, Szirmai Jenő és Markó Sándor színészek is másik színházaknál kezdik az új szezont. A munkatervről szólva elmondotta, hogy az 1959/60-as évadot szeptember 5-én, szombaton Jókai Mór: Az aranyember című romantikus színművének bemutatásával kezdik, majd ^részletesen ^mentette az úi évadban bemutatásra kerülő műveket.

A memvító után ^ vámosi pártbizottság névében Srent- istványi Gimléné. a vSr-nsi tn- nevében T! már Irma, a ‘gronházi Dogozók SzakszerveTo+,ck "Rí

Gál Sándor üdvözölte a színészeket és kívántak az űj évadhoz sok sikert;

Az évadnvitó társulati illés után a színészek megkezdték mimikájukat, megélénkülitek a '•zính-'h folyosói, próbatermei, megkezdték a próbákat.

Katona Ferenc, a színház igazgatója a Kamaraszínházban megnyitja az új évadot.

Tándkari tagok: Hegedűs Má ria, Stimácz Gabriella, Téry Pi roska, Medveczky Ilona, Rónai Márta, Mőhay Lá f ló, Mozso- nyi Albert, Boros István, Csifó Ferenc, Fodor Antal.

Zenészek: Ábrahám László, Deneter László, Domonkos László, Farkas Tivadar, Szabó Ferenc, Törzsök János, Kész ler Vilmos, Molvay Bálint.

A bemutatás után megemlítette, hogy a már korábban más színházhoz szet/iőd teken

Kirándulás

a NDK-ba

Augusztus 2-től 18-ig a Leőwey Klára Leánygimnázium KISZ-szervezeténak a kezdeményezésére harmincam, az iskola tanulói, külföldi kiránduláson vettünk részt.

Kirándu'ásunk során megismerkedtünk a cehszlovák fővárossal, Prágával, ahol egy napot töltöttünk, és a Német Demokratikus Köz- társasa,® nagy városaival és nevezetességeivel. Négv napos drezdai tartózkodásunk alatt megtekintettük a világhírű Zwingert a csodálatos képtárával, az Albertinumot, mgertmerkedtünk az úttörők palotájával és a múzeumokkal.

Lipcsében hat napot töltöttünk. Megismerkedtünk a várossal, utaztunk üvegvillamoson, láttuk a monumentális „népek csatája“ emlékművet és a sportlétesítményeket, jártunk a Dimitrov múzeumban. Lipcsében felkerestük német barátnőinket is, akik néhány héttel előbb jártak nálunk Magyarországon és akikkel igen jó barátságot kötöttünk. Tulajdonképpen az ő meghívásuknak tettünk eleget a kirándulással is.

Berlinben is jártunk és még ezenkívül sokfelé. Utazás, városnézés. Ez volt napnap után a programunk. De a sok új élmény bőven kárpótolt bennünket a fáradtságért. És úgy érezzük, mindnyájunk számára felejthetetlen élmény marad ez az első külföldi ütünk .;,

Zsilli Ildikó

Napsütésben por9 esőben sár!

r

Városunk minden lakója nagyon örülhet építkezéseinknek. A szép lakásoknak éppúgy, mint a középületeknek, hisz mindannyiunk javára szol gálmak. Helytelen azonban, hogy az illetékesek cseppet sem törődnek az építkezések környékével, az ott lakó emberek igényeivel, az iskolák, óvodák működésével.

Negyedmilliós gépészeti megtakarítás Hidason

i

Bátfai elvtárs, a Hidasi Bányavállalat fiatal gépészeti vezetője igen-igen elfoglalt ember. Nemcsak azért, mert egy igen jelentős üzem gépészeti munkáinak együttes irányítása nyugszik a vállán, hanem azért is — mindenekelőtt azért —, mert a munkáját hivatástudattól indíttatva végzi.

Mert mivel lehetne különben magyarázni, hogy késő délután, vagy kora reggel egyaránt ott van a beosztásoknál, járja a bányatérségeket, ellenőrzi a gépészeti felszereléseket,' berendezéseket. Na, persze a gépek: az Bátfai mérnök gyengéje. Ha egy motor gyanúsan „énekel”, vagy valami nincsen rendben, gyorsan ki kell szerelni és a mindig kéznél lévő tartalékból másikat ..bedobni” a helyére, mert. gépészeti hiba miatt termelés- k:esés nem lehet.

Nagyon sok villanymotor va i beépítve az üzem különböző munkaterületein. A legóriásibbtól egészen a parányi kicsiig. És mindegyiknek a „káderlapja”, azaz a teljes na- cionáléja ott van a gépészeti vezető irodájában. Ebből aztán ki lehet tapintani, hogy nol, mikor, milyen géppel nincsen valami rendben és ha a bajok sűrűsödnék, megszületik az ítélet: csere!

Persze a legfontosabbak a szállítómotorok. Mivel pedig Hidas nem sújtóléges üzem — hiszen a fejtésekben vidáman pöfékelnek az „orton” a vájárok — a villanymotorokat egészen a termelőmunkahelyekig mindenütt mé »találhatni. A sok száz méteres föszál- lító gumiszalag motorja csúcsfontosságű az üzem életében. hiszen rajta múlik elsősorban, hogy kiszállítja-e a

napi 80—100 vagon termelést, vagy sem. És a jó masina megteszi immár évek óta a kötelességét: kisebb zavaroktól eltekintve, éjjel-nappal ontja a lignitet.

A gépészeti üzem, mint a vállalat többi részlege, komoly gondot fordít az újításokkal elérhető megtakarításokra. Itt aztán tág tere nyílik az alkotó, gondolkodó embernek, hogy tudását a közösség és a maga érdekében egyaránt hasznosítsa. Se szeri, se száma az ötletesebbnél ötletesebb újításoknak, módosításoknak.

Persze, mindegyiknek meg van a maga fontossága, a maga helyén, de azért a legújabb és jelenleg a legnagyobb jelentőségű az új mollvas-egyen- gető berendezés ■ felszerelése és munkábaállítása.

— Ez a kedvencem — mondja Bátfai elvtáre. Magyarázza is, miért.

— Üzemünkben, mint minden korszerűen vezetett üzemben, egyre nagyobb tért hódit a korszerű vágatbizto- sítás. Ez a gyakorlatban lehetőséget biztosít sok százezer forintos bányafamegtakarí- tásra, .ugyanakkor nálunk azt jelenti, hogy a vágatbiztosítá- soknái bizonyos idő múlva deformálódnak a vas tárnok, amelyeket pedig „helyre kell pofozni”, majd utána ismét felhasználni. Eddig két iiyen javítóüzem volt: egy Várpalotán, egy meg Komlón. Drága volt a szállítgatás, a munkadíj, elhatároztuk: házilag oldjuk meg a feladatot. Mondhatom: sikerrel.

A rendkívül ötletesen, házi anyaggal megszerkesztett és elkészített berendezés minden igényt kielégít*

De mennyi lesz az így nyerhető megtakarítás?

— Óvatos számításaink alapján is elmondhatom, hogy meghaladja a negyedmillió forintot évi átlagban. Ez a szám persze még jelentősen emelkedni fog, hiszen egyre hosszabb vágatot biztosítunk a legközelebbi jövőben is korszerű módszerekkel. Szigeti

Érdemes megnézni a Semmelweis és a Kassa utcai építkezésnél a terepet. Különösen esőben kellemetlen arra járni. Az út közepén gödör tátong, kő és törmelék mindenhol. Kétségtelen, hogy egy építkezés velejárója a gödörásás, a törmelék Stb., a felnőttek még el is járkálnak közöttük. Aggódva gondolok azonban az iskolásokra, óvodásokra, akiknek délutánonként haza kell menniük, a Mártírok úti óvodából, iskolából; . j

Nem lehetne pallókkal, hidakkal s egyebekkel járhatóvá tenni az építkezés környékét? Úgy, ahogyan azt Pesten csinálják? A kisgyermekek nevében nagyon szépen kérjük az illetékeseket, gondosabban tárolják építési anyagjaikat, ha gödröt ásnak, tegyenek rá pallót, biztosítsanak járható utat az építkezések körül.

M. É. óvónő.

ímlékczeics éufoidulé

\ía húsz éve, 1939 szeptember 1-én tört ki a második világháború. A csaknem öt esztendeig tartó földindulás szörnyűségében, pusztításaiban túlhaladott minden háborút, melyet a történelem addig ismert: harminckét millió halott a csatatereken, huszonhat millió ember halála a koncentrációs táborokban, közel húsz millió polgári áldozat a légitámadások következtében; otthonok, házak, hidak, gyárak millióinak megsemmisítése — a számok szinte meghaladják az emberi felfogóképességet.

A romok helyén azóta új életet teremtettek a munkáskezek, a halottak fájó emlékére enyhítő fátyolt borított az idő és a felnövő nemzedék — a világégés tanulsága azonban elevenen él és figyelmeztet: a töke mm válogat az eszközökben, a kapitalista világ szótárában a háború egyszerűen a profitszerzés fogalomkörébe tartozik.

Két évtized távlatából is indokolt ezért felidézni: ki felelős a második világháború kirobbantásáért? Közvetlenül természetesen Hitler és a náci-fasizmus. Merényletük elkövetésében azonban távolról sem állottak egyedül. A felelősségben —- jelentős mértékben— osztozik a nemzetközi reakció, elsősorban az amerikai, az angol és a francia imperializmus. Ma már nyilvánvaló, hogy Hitler uralmát a német nagytőkés körök alapozták meg, mégpedig az USA, Anglia és Franciaország vezető köreinek teljes helyeslésével. A háborúra készülő Németországnak helyre kellett állítania nehéziparát, mindenekelőtt a ruhr-vidéki vas-, fém- és hadiipart. Az első világháborúban súlyos vereséget szenvedett Németország saját erejéből — legalább is rövid időn belül — nem lett volna képes erre A német imperialisták azonban hathatós támogatást kaptak az USA vezető monopóliumaitól, az amerikai bankok és trösztök — kormányukkal teljes egyetértésben — nagy tőkebefektetéseket helyeztek el Hitler birodalmában és több milliárdos kölcsönt juttattak a Führernek, főleg a német hadiipar fejlesztésére. A hírhedt Dawes-tervnek — a Marschall-terv rosszemlékű elődjének — az volt a nem is titkolt célja, hogy megnyissa az utat az amerikai tőke behatolása előtt, az amerikai monopóliumok függvényévé tegye a német ipart és az így feltámasztott germán imperializmust a Szovjetunió elleni támadás rohamcsapatává fejlessze. A most atombombát gyártó Dupont-cég, valamint a Morganok és Rockefellerek különösen nagy .,érdeklődést” tanúsítottak Németország irányában, dollármillióik aranyesőjével megtermékenyítették a német nehézipart, s ez a náci hadipotenciál gyors, hatalmas mértékű megerősödéséhez vezetett.

De döntő körülmény volt a második világháború elindításánál az a halogató, „békéltető”. politika is, melyet a nyugati hatalmak követtek. Az angol, amerikai és francia vezető körök a „béke fenntartásának” hazug jelszavával „békitgetni” kezdték a hitleri fasizmust és fennen hangoztatták semlegességüket”. 1933-ban Anglia, Francia- ország, Németország és Olaszország négyhatalmi együttműködési szerződést írt alá, s ennek egyik pontja megerősítette a hitleri Németország egyenjogúságát a fegyverkezés terén. A támadó szándékait egyáltalán nem titkoló német és olasz fasizmussal kötött szerződés lemondást jelentett a kollektív biztonságról, szétzilálta a békeszerető országok sorait, megbontotta az agresszióval szembenállók egységfrontját, s így végeredményben megtisztította Hitler számára a háborúhoz vezető utat.

A második világháború fejleményei és az azóta eltelt időszak eseményei közismertek. A Szovjetunió döntő győzelmet aratott a német fasizmus felett, ennek eredményeként egész sor ország kiszakadt az imperializmus láncából — a szocializmus világrendszer lett. Azok az erők azonban, melyek egykor a hitleri gépezetet táplálták és bátorították, ma is vezető szerepet játszanak a nemzetközi élet színpadán. Az USA-ban és Angliában, Nyugat-Németor- szágban és Franciaországban ma is azok mondják ki a döntő szót, akik egykoron mosolyogva néztek fel a horogkeresztes zászlóra. A szocialista tábor roppant ereje, a szabad népek elszánt békevágya, s a még gyarmati sorban sínylődök lángoló hősiessége gondolkodásra készteti már őket — de bibliájuk változatlanul a kizsákmányolás, hitvallásuk továbbra is a tőke vastörvénye maradt.

A nemzetközi politikai élet kimagasló eseményére, Hruscsov elvtárs és Eisenhower elnök találkozójára készül e napokban a világ. A békés egymás mellett élés feltételei megteremtésében bízó százmilliók reménnyel várják a két vezető államférfi tárgyalásait —> de nem feledik a húsz esztendővel ezelőtti napot sem.

A második világháború, az imperializmusnak és a fasizmusnak ez a véres, szörnyű tombolása mindannyiunk számára örök emlékeztető marad.

A majsi Táncsics

fálúszéli kertészetében találjam Kiss Imrére, a kukoricaszárral fedett hevenyészett kunyhónál. A tizennyolcholdas táblán színes asszonycsapatok virítottak paradicsomot és paprikát szedve, ő pe•, dig a teherautóm váró árut nézegette.

Megmutatta a birodalmát. A kopogós dinnyéket, a viaszfehér uborkát, a vastag erezetű vöröshagymákat a hihetetlen bőségben termő paradicsomokat és a pattogós húsú paprikákat.

Harminckétéves szőke férfi A hódmezővásárhelyi kubikosvilágban cseperedett fel. Édesapja földnélküli kertész volt, másoktól bérelt területen dolgoztak. Nyolc éven át — tizenhat éves korától huszonnégy évesig — szorgoskodott apja mellett.ö oltotta belé a szakma szeretetét.

Huszonnégy éves korában beállt rendőrnek, és teleültette rózsákkal a maj-á őrs udvarát. „Hogy ne kelljen söpörgetni“ — magyarázta társainak, ám azok mosolyogtak magukban, hiszen a rózsák több munkát kívánnak a söprésnél.

Leszerelése után a tsz-ben dolgozott mindenféle beosztásban. Amikor apja meghalt, elültette a háztájiban a hosz- szú életen át nemesített magokat. Nem akarta, hogy elveszítsék csíraképessé- aüket,

kertésze

Elesszemű elnöke van a Táncsics Termelőszövetkezetnek. Erdélyi András személyében. Tekintetét — mert mindig úgy néz, — nem kerülte el Kiss Imre kertje, és megválasztotta a tsz kertészének.

Hát így került vissza a dinnyék és uborkák közé, így ‘lett tizenkét asszony és leány irányítójává 1957-ben, a maga tizennyolcholdas birodalmában.

Bizony, nincs mindig kedve a hamvasbőrű uborkákban gyönyörködni! — Zsarnokok a palánták, kora tavasszal kényesebbek a grófkisasszonynál is. Hol a hűtéstől, hol a hirtelen nap hevétől Ítéli őket óvni, mint a pólyáigyermeke- ket. Még jobban, mert ezek nem sírnak ám, ha veszély fenyegeti őket, a palánták hangtalanul nőnek és halnak meg.

A „kis zsarnokok“ miatt még vasárnaponként is ki kellett futnia néhányszor az üvegházakhoz. Kevés a szabadideje nyáron.

A kertészltedes szüntelen harcot jelent■ a természettel és sok vitát a MÉK- kel.

Kora tavasszal is, amikor fagy fenyegette a korai vetésű primőrburgonyát, nekiálltak ekekapával a két holdnak, hogy földdel óvják a levelel:et. Éjjel fél tizenegyre végeztek a töltéssel. A krumpli megmenekült és harminckétezer forintot kaptak az egyik hold terHarminckétezer forintot! — Ebből a tizennyolchaldas kertészetből több mint száznyolcvanezret présel ki az év végéig. Nincs a Táncsicsnak még egy olyan területe, amely ennyit jövedelmezne.

_______________

H í is a kerté- Féleségével együtt szetben dolgo- ___________________zife — huszonhatezer forintot szednek össze az év

végéig. Elégedett, szükölködés nélkül magéi belőle. Most már csak két kívánsága van:

•.. végre öntözéses kertészete legyen a Táncsicsnak,

... és házat tudjon magának venni. Jövőre meglesz. Magyar László