Dunántúli Napló, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-29 / 228. szám

2 NAPLÖ 1959. SZEPTEMBER 29. Közős közlemény Eisenhower és Hruscsov tárgyalásairól: A nemzetközi kérdéseket tárgyalások útján, békés eszközökkel kell rendezni Gettysburg (Reuter). Vasárnap, szep­tember 27-én Eisenhower és Hruscsov tár­gyalás;! inak befejezése után közös közleményt adtak ki. A közlemény szövege a következő: N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke és Eisenhower elnök őszin­te eszmecserét folytatott Camp Davidben. A megbeszélések egy részén részt vett Her- ter amerikai és Gromiko szovjet külügymi­niszter, valamint a két ország több más hiva­talos képviselője. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és az amerikai elnök egyetért abban, hogy e megbeszélések számos tárgykörben hasznosak voltak a két fél álláspontjának tisztázása szem pontjából. A megbeszéléseket nem szánták kérdések konkrét megtárgyalására. Remélhető azonban, hogy az eszmecsere hozzájárul a két fél indítékainak és álláspont­jának jobb megértéséhez és ilymódon az igaz és tartós béke déréséfcez. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és az Egyesült Államok elnöke egyetért ab­ban, hogy az általános leszerelés a legfonto­sabb kérdés, amellyel a világnak ma szembe keli néznie. Mindkét kormány mindent elkö­vet, hogy elérje e probléma alkotó jellegű megoldását. A tárgyalások folyamán a tárgyaló felek kicserélték nézeteiket a német kérdésről, bele­értve a Németországgal kötendő békeszerződés kérdését is. Ennék során a két fél kifejtette álláspontját. Tekintettel a sajátos berlini kérdésre, meg­állapodtak abban, hogy — a közvetlenül ér­dekelt felek jóváhagyása esetén — újra meg­kezdik a tárgyalásokat, azzal a céllal, hogy a kérdést olymódon oldják meg, amely megfe­lel valamennyi érintett fél érdekeinek és a bé­ke fenntartásának. Mindezen kívül hasznos megbeszéléseik zaj­lottak le számos olyan kérdésről, amely a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsola­tait érinti. Á tárgykör magában foglalta a két ország kereskedelmének kérdését.- Figyelembe véve a cserelátogatásoknak és a nézetek ki- eserédésének fejlesztését, a kormányok hivata­los képviselői megbeszéléseiken lényeges ha­ladást értek el és várható, hogy a közeljövő­ben bizonyos megállapodások születnek. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és az Egyesült Államok elnöke egyetért ab­ban, hogy minden jelentős nemzetközi kérdést nem erőszakkal, hanem tárgyalások útján, békés eszközökkel kell rendezni. Végül megállapodtak abban, hogy az elnök Szovjetunióbeli — jövő tavasszal esedékes — viszontlátogatásának végleges Időpontját dip­lomáciai úton állapítják meg. Több ezren búcsúztatták a hazatérő Hruscsov elvtársat és kíséretét Részletes jelentés Hruscsov elvtárs elutazásáról „II szovjet miniszterelnökkel folytatott eszmecseréim meghozták az,olvadás* kezdetét“ Eisenhower saj tóér tekesiet e Washington (MTI) A nyu­gati hírügynökségek jelentik, hogy Eisenhower elnök — szo­kásos szerdai naptól eltérően — hétfőin tartotta sajtóértekez­letét, s azon beszámolt Hrus­csov szovjet miniszterelnökkel folytatott megbeszéléseiről. Kijelentette, hogy a megbe­széléseken haladás történt. A szovjet miniszterelnökkel foly­tatott eszmecseréim meghoz­ták az „olvadás" kezdetét, amelyre számítottam — mon­dotta. Majd... arról beszélt, hogy: nem azért hívta meg a szovjet miniszterelnököt az Egyesült Államokba, hogy „lé­nyegbe vágó tanácskozásokat“ folytassanak, mert ez — úgy­mond— „szövetségeseink jelen léte nélkül nem lehetséges“. Hruscsov amerikai látogatá­sa és a szovjet miniszterelnök­kel folytatott eszmecserék mindazonáltal hozzájárulhat­nak a „jég bizonyos felolva- dásához.“ Az amerikai elnök elmon­dotta, hogy hosszasan megvi­tatták a berlini kérdést, majd hozzáfűzte, „a szövetségesek nélkül nem lehet ilyen kérdé­sekben részletekbe menő ta­nácskozásokat folytatni.“ 1 Eisenhower kijelentette to­vábbá, hogy Hruscsov szovjet miniszterelnök dinamikus „rendkívüli" egyéniség. Az elnök foglalkozott a csúcs értekezlet kérdésével is és han­goztatta: a szovjet miniszter- elnökkel folytatott megbeszé­lései „számos ellenvetést ki­küszöböltek a csúcsértekezlet útjából.“­Amikor megkérdezték, hogy véleménye szerint mikor ke­rülhet sor kormányfői talál­kozóra, Eisenhower azzal tért ld a válasz elől, hogy kijelen­tette, nem találgathat, s min­denekelőtt be kell számolnia az Egyesült Államok szövet­ségeseinek „Hruscsov amerikai látogatásának lényeges moz­zanatairól..“ John Hightower AP-tudósító megjegyzi: Washingtoni hiva­talos körökben határozottan olyan benyomás alakult hi, hogy még Eisenhower moszk­vai útja előtt — esetleg novem berben vagy decemberben — sor kerül a csúcsértekezletre. Eisenhower a berlini kér­désről szólva kijelentette, hogy „megfelelő előkészületek után“ újból tárgyalásokat kell kez­deni Berlin jövőjéről. Hozzá­fűzte, megállapodtak a szovjet miniszterelnökkel abban, hogy ezek a tárgyalások „nem hú­zódhatnak a végtelenségig", de „nem is kötik azokat határ­időhöz“, Amikor megkérdezték, ra­jon a berlini kérdésről folyta­tandó újabb tárgyalásokon a Nyugat továbbra is ragasz­kodik-e ahhoz az elvhez, amely szerint „mindenképpen biztosi tani kell a nyugati szövetsé­gesek berlini jogait“, Eisen­hower kitérő választ adott. — Hangoztatta, hogy „ez idő sze­rint semmit sem áll módjában —-----------­Gr omiko elvtárs táviraté iiinii.it hűt ügy miniszterhez Gromiko, a Szovjetunió kül­ügyminisztere a következő táv­iratot küldte a gép fedélzeté­ről: „Herter úrnak, az Egyesült Államok külügyminiszterének: Hazáját elhagyva, köszöne- temet szeretném kifejezni azért a vendégszeretetért, amelyben személyesen ön N, Sz. Hrus- csovot, a Szovjtunió Minisz­tertanácsának elnökét, vala­mint jómagámat és a többi kí­sérő személyt részesítette. Megragadom az alkalmat, hogy kifejezzem meggyőződésefnet N. Sz. Hruscsov látogatása áz Egyesült Államokban éppúgy, mint Eisenhower elnök közel­gő látogatása a Szovjetunió­ban, jelentősen elősegíti az országaink között kialakult kapcsolatok fejlődését és az egész világon a béke megszi­lárdulását. A, Gromiko” Megkerült az ellopott kép Az esztergomi Keresztény Múzeumból 1957. szeptemberé­ben ellopott kisméretű, XIV. századbeli táblakép, amely Ézsaiás prófétát ábrázolja, a Budapesti Rendőrfőkapitány­ság XIII. kér. kapitányságának eredményes nyomozás® folytán éppen két évvel eltűnése után előkerült A kép valószínűleg a sienaá Duccio di Buoninseg- nának egyik tanítványától szár mazik. Tolvaja értékesíteni nem tudta és a széles körben közreadott fénykép alapján si­került a képnek — amelynek ritkasága és művészi értéke miatt jelentős anyagi becse is van — nyomára akadni. A képet az esztergomi Ke­resztény Múzeumba való visz- szajuttatása előtt most Buda­pesten a Szépművószti Mú­zeumiban mutatják be a közön­szava tolni" és nem tudja, hogy „végül is milyen megol­dás bizonyul majd elfogadha­tónak.“ Mint további kérdéseikre adott válaszaiból kitűnik, az amerikai elnök szerint Nyugat- Berlin lakossága „visszás hely­zetbe" került azáltal, hogy a várost több mint száz kilomé­ter választja el Nyugat-Né- metországtól. Az elnök kitért végül a 78 napja' tartó amerikai acélipari sztrájkra és hangoztatta, hogy „belefáradt“ a sztrájk elsimí­tását célzó tárgyalások kudar­cába. Megígérte, hogy „minden elképzelhető személyes és hi­vatalos befolyását“ latba veti a helyzet megoldására. Vasárnap este több ezer em­ber gyűlt össze az andrewsl ka­tonai repülőtéren, hogy elbú­csúztassa a Moszkvába hazaté­rő Hruscsov miniszterelnököt és kíséretét. A szovjet és ame­rikai zászlókkal fellobogózott repülőtéren felsorakoztak a ten gerészgyalogság, a hadsereg, a hadiflotta és a légierők dísz­egységei, valamint az Egyesült Államok tagállamainak zászló­vivői. Hruscsov búcsúztatására megjelent Richard Nixon alel- nök és felesége, Christian Her­ter külügyminiszter és felesége, Henry Cabot-Lodge nagykövet, Twining tábornok, Menysikov washingtoni szovjet nagykövet, Thompson moszkvai amerikai nagykövet és mások. Hruscsov gépkocsija helyi idő szerint 9 óra. 17 (magyar idő szerint hajnali 2 óra 17) perckor érkezett a repülőtérre. Nixon alelmök az emelvényre kísérte a miniszterelnököt, majd 21 üdvlövés közben elját­szották a Szovjetunió és az Egyesült Államok himnuszát. Nixon alelnök búcsúbeszédé­ben a következőket mondotta: N. Sz. Hruscsov amerikai útja előtt nézeteltérések voltak az Egyesült Államok és a Szov­jetunió között. A nézeteltéré­sek most is megvannak, de- a látogatás lehetővé tette, hogy a két nagyhatalom vezetői talál­kozzanak és megvitassák eze­ket a nézeteltéréseket. Ezután Hruscsov emelkedett szólásra; Tisztelt Nixon úr! Hölgyeim és uraim! Befejeződött tartózkodásunk az Egyesült Államokban, aho­vá Eisenhower úrnak, az Egye­sült., Államok-, elnökének szíves meghívására érkeztünk. Hazá­juk legkülönbözőbb vámosaiban jártunk az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig, sok kellemes találkozásunk '/olt amerikai emberekkel. Beszélgettünk üz­letemberekkel, politikai és köz­életi személyiségekkel, munká­sokkal, farmerekkel, értelmisé­giekkel, Eisenhower elnökkel folyta­tott hasznos beszélgetéseink eredményeképpen arra a közös megegyezésre jutottunk, hogy az elintézetlen nemzetközi kér éléseket nem erőszakkal, ha­nem békés tárgyalásokkal kell megoldani. Hazatérve beszámolunk a szovjet embereknek amerikai élményeinkről, találkozóinkról és megbeszéléseinkről. Az egész szovjet nép békében akar élni, azt kívánja, hogy baráti kapcsolatok létesüljenek nagy országaink között. Mint láttuk, az amerikai nép is békét akar. Kapcsolatainkban nem kevés bonyolult, megoldatlan kérdés akad. De ne térjünk vissza a múlthoz, hanem tekintsünk élőre, törekedjünk a fejlődés­re. Egyesítsük erőinket a béke megszilárdítására, a népek köl csönös megértésének előmozdí­tására. Teljes szívemből köszönöm Önöknek kedves vendégszere­tetüket. Azt kívánom, hogy országaink kapcsolataiban mind gyakrabban és gyakrab­ban használhassuk azt a jó és tömör amerikai kifejezést, hogy oké! A viszontlátásra, barátaim! A beszéd elhangzása után Hruscsov elbúcsúzott a jelen­lévőktől, majd feleségével és Nixon alelnökkel együtt gép­kocsin a repülőgéphez indult; A gépnél mégegyszer elbúcsú­zott az Egyesült Államok alel- nökétől. A Tu 114-es óriásgép ma­gyar idő szerint pontosan 3 óra kor elindult Moszkva felé. Hruscsov elvtárs távirata Eisenhower elnökhöz A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke mellett szol­gálatot teljesítő sajtócsoport jelenti az Egyesült Államokból hazaindult Tu 114-es repülőgép fedélzetéről, hogy Nyikiia Hruscsov az Egyesült Államok légiterét elhagyva, a következő táviratot küldte ■ Eisenhower elnöknek: „A Tu 114-es repülőgép fedélzete, 1959. szeptember 27. Dwight Eisenhower elnök úrnak. Az Egyesült Államok területét elhagyva, kérem Ont, elnök úr, fogadja a magam, családom tagjai és a kíséretemben levő személyek szívélyes köszönetét és elismerését az ön nagy ha­zájába történt meghívásért és azért a kedves fogadtatásért, amelyben személyesen ön és az amerikai nép részesített ben­nünket. Az amerikai nép életének mgismerése igen érdekes és hasznos volt számunkra. A legfontosabb nemzetközi kér­désekről, a szovjet—amerikai kapcsolatokról folytatott eszme­cserék megmutatták, hogy mindinkább felülkerekednek azok a törekvések, amelyek a hidegháború megszüntetését, s az országaink kölcsönös bizalmának és megértésének megterem­tését célzó erőfeszítések fokozására irányulnak. Találkozásaink kétségkívül elősegítik a nemzetközi feszültség enyhülését, az egyetemes béke megszilárdulását. Ismételten köszönetemet fe­jezem ki önnek Elnök úr és az amerikai népnek a vendégsze­retetért, Biztosítom önt, hogy a szovjet nép és a szovjet kor­mány ugyanilyen kedves fogadtatásban részesíti majd önt, amikor ellátogat a Szovjetunióba. Önnek, Elnök úr, feleségé­nek, fiának, kedves kis unokáinak, akikkel oly könnyen meg­állapodtunk az ön viszont látogatásának idejében, családjának boldogságot és jólétet, az amerikai népnek sok szerencsét és felvirágzást kívánok. N. SZ. HRUSCSOV, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökei A tsz nászajándéka: Húzó-, ßoiftt., UöntyUab-úlöá, w&ki&zlet 1954-ben, a majsí Táncsics Tsz hozzáértő népének okos gyülekezete, vagyis közgyűlése érdekes döntést hozott. Így hangzik: — Mától kezdve, ha férj- hezmegy vagy megnősül szö­vetkezetünk egyik fia vagy leánya, nyolcvan—százkilós hí zót, és egy mázsás borjút kap tőlünk nászajándékba. Ha a leány vőlegénye, illetve a fiú mennyasszonya is tsz-tag, ak­kor előbbi ajándékunkat meg- toldjuk egy konyhabútorral. Azóta a Táncsics tizenegy legénye és leánya tapasztalta, hogy nem is rossz az ilyen határozatot megszavazni. Leg­utóbb Budai Pál és Magyar Éva, akik múlt szombaton áll­tak az anyakönyövezető elé, — természetesen már a kony­habútor birtokában. Kihúzós asztalú, a szekrény oldalába még a söprűt is el lehet rejteni. A konyhabútoron, hízón és borjún kívül még evőeszközt is kaptak a tsz-től. Az utóbbit a szőlészeti brigád ajándékoz­ta Évának, ahol dolgozik. Ha­gyományos ajándék ez már. Ha a házasuló fiatal a szőlészet­ben dolgozik, evőkészletet, ha a kertészetben, akkor heverőt vesz neki a kollektíva. A határban, a háztáji krumpliföldön találtam a fia­talokra. Ebédidő lévén, vígan talankodó. Azonnal eldicse- kedte, hogy már szobabútoruk is van. Az „ópapától“ kapták: két ágy, a hozzávaló éjjeli- szekrényekül, toalett-tükör és szekrény. Hogy mi az „ópapa" foglalkozása? Tsz-tag.— Edényből? Tyű, ha egész éle­szalonnáztak. Velük volt még lükben nem vesznek, akkor is Jaksics Antalné, és az ifjú férj bátyjának felesége, segít­ségképpen. A fiú fehérarcú és csende­sen mákázgató. A leány az el­lentéte: plrospozsgáe is csín­elég lesz! Rengeteg lábast, két sorozat fazekat, két-három bo- ros-likőrös készletet kaptak, petroforjuk is van már. — Es hízójuk is, meg egy növendéküszőjük is tea tettem hozzá. — Csak volt — válaszolta az ifjú férj. —• Már megettük. Vagy kétszáznegyvenen vol­tak a lakodalmunkon. De majd lesz a mamától. Hogy az édesanyját emleget­te, eszembe jutott, mit mon­dott Budai néni, amikor be­szélgettem vele: „Amikor férj- hezmentem, egy ágyat, a hoz­závaló ágyneműt és egy sub­lótot kaptam nászajándékba. Ennyit, és semmivel &epi töb­bet," Nekik már mindenük meg* van. Vagy mégsem? —- Mit akarnak a közeljövő­ben vásárolni7 — kérdeztem tőlük. — Motorkerékpárt i i, — Mosógépet. — ... Es egy bölcsőt! — Eredj te! — kiáltotta a menyecske és rácsapott férje térdére. — Rádió is kellene — foly­tatta a fiú. — Majd elhozom az ópapá­tól! Addig nézd a televíziót! — Hogyan nézzem, ha nem akarsz jönni? — Igen, mert téged csak a meccs érdekel. >> S megmagyarázzák: a tele­vízió a közelükben, a Táncsics klubjában van. Tavasszal net­te a tsz. Valóságos varjú felhő húz el felettünk, éktelen k&rogással. A JaJcricsné, aki eddig csen­desen mosolyogva eszegetett, borús tekintette l pillant a dió­pusztítók felé: — Nem örülök «innak, hogy ttt vagytok! — Bárcsak tél lenne —* mondja az asszonyka. — Miért akarsz annyin* siet­ni7 — Horgolni szeretnék! Asz­talterítőt, függönyt és;»«-- ÉS?;s| — B abakelengyét! — vágta rá most már nem is pironkod­va. Jó nevettek ezen. Sokáig a fülembe csengett derűs kaca­gásuk. MAGYAR LASZUÖ

Next

/
Oldalképek
Tartalom