Dunántúli Napló, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-25 / 225. szám

4

NAPLÓ

T959. SZEPTEMBER 25.

Hruscsov elvtárs beszélgetése az amerikai szakszervezeti vezetékkel

' (Folytatás az 1. oldatról.)

ffítséffet nyújtsanak az elmaradott országoknak?! A Szovjetunió tett ilyen javaslatot az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A Szovjetunió kölcsönös előnyök alapján kereskedik minden országgal

Reuther nem tudott semmi, se szembeállítani Hruscsov érveivel ezért hirtelen így kiáltott fel: „önök kizsákmányolják Kelet-Németonszág népét“. Ez a kijelentés még Reuther kartánsaimiál is mosolyt váltott ki.

hány más szakszervezeti vezető a reakciós sajtónak azokat az állításait kezdte ismételgetni, hogy az általános és teljes leszerelés tervét a Szovjetunió csupán propaganda céljából terjesztette elő, a Szovjetunió ugyanannyit költ fegyverkezésre, mint az Egyesült Államok: évenként 40 milliárd dollárt.

„Először is — válaszolta Hruscsov — mi védelmi célokra nem negyven, hanem 25 milliárd dollárt költünk, ha az önök pénzében számolunlc. Má sodszor: amikor olyan kijelentést hallok önöktől, hogy a szovjet javaslat pusztán propaganda, akkor engem a volt bányászt, szánalom jog el ön iránt. Azt mondjak, hogy ön a munkásosztály szülöttje. Mégis, ön úgy beszél, mint a kanítalisták képviselője. Azt értem, ha Hearst közöl ilyesmiket sajtójában. De ha ezeket eay amerikai szakszervezeti vezető megismétli, akkor sajnálkozom amiatt, hoav menynyire lezüllesztették önöket a monopolisták."

Reuther azonban tovább ha1- tovatta a reakciós propagandának a szovjet javaslatokat elferdítő állításait. Kijelentette. például, hogy a szovjet leszerelési tervben nincs szó ellenőrzésről.

Hruscsov Így válaszolt:

— Miért van az, hogy ön

ilyen jól ismeri Duties érveit és ilyen rosszul Ismeri a szovjet álláspontot? Mi helyeseljük a mindenre kiterjedő ellenőrzést, de hogyan kell ezt megszervezni? Az Egyesült Ál lamok azt javasolja, hogy először vezessük be az ellenőrzési és csak azután tárgyaljunk a leszerelésről. Viszont a mai helyzetben, amikor az EgyeHruscsov így válaszolt:

„Ezt meg honnan veszi? önt láz gyötri, nyugodjék meg. Ki bízta meg önt, hogy a német nép nevében beszéljen. Miért próbál állandóan más népek nevében beszélni? önt elkényeztette az a körülmény, hogy sok ország függ az Egyesült Államoktól és kénytelen tőle segítséget kérni. A szocialista országok azonban szilárdan áll nak a lábukon. Mi nem emelünk alázatosan kalapot önök előtt. A szovjet rubel nem hajlott meg a dollár előtt, ma sem hajol meg, és nem is fog".

sült Államok katonai támaszpontokkal vesz körül bennünket, ellenőrzés leszerelés nélkül csak katonai hírszerzési jelenthet. Mi viszont azt javasoljuk hogy az ellenőrzést szakaszonként szervezzük meg, annak arányában, ahogyan a leszerelés megválásul.

— De hiszen mi egyenlő ellenőrzést javasoltunk az Egyesült Államok és a Szovjetunió számára — mondta Reuther.

— Nem, nem egyenlőek a fel tételek — válaszolta Hruscsov, — amerikai katonai támaszpontok vannak határaink körül, szovjet támaszpontok pedig nincsenek az amerikai kon tinensen, hogy éreznék magukat, ha szovjet katonai támaszpontok lennének Mexikóban és Kanadában.

— Ki gátolja önöket ebben? Csináljanak ilyen támaszpontokat! — vágott közbe Reuther testvére. Ezt a provokációs megjegyzést viharos felháborodással fogadták a jelenlévők. Hruscsov Reuther testvére felé fordulva így szólt: „Nem szégyenli magát, hogy ön, a munkásosztály képviselője ilyeneket ejt ki a száján?’’

Reuther, az AFL—-CIO al- elnöke ügyetlenül más témára igyekezett terelni a beszélgetést; arra hivatkozott, hogy már késő van és hogy ,^a miniszterelnök úr elfáradt s ezért gyorsabban kell feltenni a kérdéseket.”

Hruscsov erre azt felelte, hogy „nem lehet bolhamódra ugrálni témáról témára. Mit akarnak, komoly beszélgetést, vagy talán valami mást? Először az egyik kérdést kenték el, aztán a másikat, most pedig a harmadikra akarnak átugrani. A leszerelés a kérdések kérdése, a legfontosabb kérdés. Azt akarjuk, hogy helyesen értsék meg álláspontunkat, s ezért alaposan el szeretném magyarázni”.

Reuther ismét megjegyezte,

hogy „a miniszterelnök úr úgylátszik elfáradt, s ezért újabb kérdéseket kell feltenni. Hruscsov erre gúnyosan így válaszolt: „Mi az? Talán nincs elég erejük, hogy velem mérCarran, a tengerész-szakszervezet elnöke vette át a szót és elmondta, hogy a mindennapi életből szeretne egy kérdést feltenni. „A harmincas években jártam a Szovjetunióban, amikor önök gépéket vásároltak tőlünk, örülünk a Szovjetunió műszaki haladásának. Most azt szeretném tudni, fejlődni fog-e a szovjet ipar műszaki fejlődésével együtt a kollektív szerződések rendszere, megkapják-e a munkások a sztrájkjogot? Hogyan védik a szakszervezetek a dolgozók érdekelt?”

— Értem a kérdést — mondotta Hruscsov — s tetszik nekem, hogy ön osztályérzésekkel veti fel a szakszervezeti munka problémáit. De úgy tűnik, hogy ön egyáltalán nem látja tisztán a szocialista állam belső víszonytait, a munkásosztály helyzetét, a szakszervezetek szerepét. Ön mindent a szokványos amerikai mértékkel mér.

Itt Reuther észrevette, hogy Carrant komolyan érdeklik Hruscsov magyarázatai, s gyorsan közbevágott A személyi kultusz kérdéséről mondott valamit. Carran élesen rászólt: „Ne szakítsd félbe!” Hruscsov Carranhoz fordulva folytatta: Az ön kérdése azért tetszik nekem, mert egyenes. Egyenesen is akarok rá válaszolni. Az októberi forradalom után, a legelső években nálunk is voltak sztrájkok. Magam , is többször beszéltem sztrájkoló munkásokkal. Most nem sztrájkolnak a szovjet munkások. Hogy miért? Ön magától is megtalálhatja a magyarázatot, ha emlékezetébe Idéz néhány tényt. Melyik tőkés országban képzelhető el, bogy a kormány minden, a munkásoktól jövő nyomás nélkül terveket dolgozzon ki a munkásosztály életszínvonalának emelésére? Tőkés országban egyenesen elképzelhetetlen, hogy a munkások bérét a munkaidő csökkentése mellett, minden sztrájk nélkül felemeljék. A Szovjetunióban viszont ez a feladat elsőrendű fontosságú. A kormány, a munkások és a szakszervezetek egységesen azon dolgoznak, hogy tovább emeljük a béreket és csökkentsük a munkaidőt. Ehhez csak a kellő gazdasági lehetőségeket kell megkőzzenek? En formában vagyok! Amíg csak élek, nem fáradok bele a munkásosztály céljaiért vívott harcba. Ha akarják, beszélgessünk komolyan, senki sem korlátozza időnket.”

teremteni. Azt hiszem, hogy ha elfogadnák a teljes és általános leszerelésről előterjesztett javaslatunkat, nem 1964- ben, ahogy ezt a hétéves terv előirányozza, hanem már sokkal előbb megkezdhetnénk a hatórás munkanap bevezetését é$ az ezzel járó béremelést. A szovjet munkások szüntelenül figyelemmel kísérik az ország gazdasági fejlődését, és jól tudják, hogy megvan-e az adott pillanatban a gazdasági lehetőség arm, hogy emeljük a béreket.”

Carran megköszönte a választ.

Reuther, hogy megint kiélezze a vitát, kijelentette, hogy „a Szovjetunióban a szakszervezet az állam függvénye“, s magyarázatot kért arra, miért nem emel szót a Szovjetunióban a szakszervezet a pánt ellen. E szavaknál néhány szakszervezeti vezető szót kért, de Reuther úgy tett, mintha nem venné ezt észre és tovább beszélt a többiek helyett.

Hruscsov mosolyogva megjegyezte: „Maga olyan, mint a csalogány: ez a madár, amiken énekel, behunyja a szemét, sem nem lát, s-em nem hall, csak a saját hangjában gyönyörködik.“ A jelenlévők hangosan elnevették magukat, Reuther elpirult. De tovább folytatta mandókáját és azt állította, hogy a szovjet munkásokat védelmezi.

— Miért dugdossa az orrát a mások dolgaiba — kérdezte Hruscsov. — A szovjet munkások maguk döntik el saját ügyeiket és jól meg vannak fogadatla-n prókátorok nélkül. Ha ön mindig csak kioktatni akar, ebből nem lesz jó beszélgetés.

Reuther erre gőgösen kijelentette: — Nemzetközi mun- kásszolidarítás is van a világon.

— Hogy mernék önök nemzetközi szolidaritásról beszélni? Hiszen önök szakították ketté a Szakszervezeti Világszövetséget. Önök szegezték szembe saját szakszervezeteiket a világ legtöbb szaikszervezetével — válaszolta Hruscsov,

Reuther, mint mindig, ha tarokba szorították, nem felelt, hanem újabb kérdésekre terelte a beszélgetést. Knight- nak adta át a szót.

.A lökés országfokban az államosítás a burzsoázia kezében hagyja a termeié eszközöket

A leszerelés a kérdések kérdése

Ezután a leszerelés kérdése került szóba. Reuther és méA kormány, a munkások és a szakszervezetek nálunk egry célért dolgoznak

Walter Reuther ennek ellenére sürgősen újabb kérdéseket akart bedobni, s e célból Rieue-nak adta át a szót. Rie- ve egyszerre több kérdést tett fel: állami tulajdon a kapitalista és a szocialista országokban, demokrácia és diktatúra, a sajtó és a rádió ellenőrzése, tájékoztató anyagok cseréje, stb. S közben mégegyszer megismételte a . Szovjetunió és a szocialista országok ellen irányuló ismert rágalmazó kirohanásokat. Már a kérdések megfogalmazásából látszott, hogy Rieve igen homályosan és ferdén képzeli el a szovjet valóságot.

Walter Reuther figyelte, hogyan „dobja be” Rieve az előre elkészített forgatókönyv szerint a kérdéseket és jegyzetébe tekintve odaszólt Rieve- nek, hogy még az egypártrend- szerröl is érdeklődnie kell, de Rieve erre csak legyintett.

Hruscsov azt válaszolta, hogy Rieve kérdéseit a Szovjetunióban alapfokú politikai szemináriumokon tárgyalják;

Erre Reuther, hogy kiélezze a beszélgetést, még egy kérdést tett fel: „feltétlenül megköveteli-e az állami tulajdon rendszere a demokráciát kizáró diktatúrát?”

Miközben Hruscsov Rieve kérdésére válaszolva jellemezte a szocialista állami tulajdon és a tőkés állami tulajdon közti különbséget és elmond tg, hogy a szocialista or*

szágokban a termelőeszközök az egész nép kezében vannak, a tőkés országokban pedig az államosítás a burzsoázia, mint uralkodó osztály kezében hagyja a termelőeszközöket, Reuther hirtelen megjegyezte, hogy „a- szocializmus legfelsőbb fokát Izraelben érték el”, ahol állítólag a szakszervezetek kezében van az ipar 60 százaiéira?!

Arra a kérdésre, hogy kié a hatalom Izraelben, Reuther nem tudott értelmesen válaszolni.

Hruscsov elmagyarázta, hogy minden társadalmi rendszer legfontosabb jellemvonása: vajon a munkásosztályé, a dolgozóké, vagy pedig a kizsákmányoló osztályoké a hatalom? Ha a nép van hatalmon, akkor a termelőeszközök szocialista tulajdonban vannak, ha pedig az államosítás kapitalistái hatalmi rendszerben történik, akkor más az eset. A kommunisták a munkásosztály diktatúrája mellett foglalnak állást, s csak úgy lehet sikeresen építeni a szocializmust, ha a dolgozók veszik át a haltaimat. A munkásosztály diktatúrája nemcsak hogy nem zárja ki v. demokráciát, hanem megteremti az igazi demokrácia fejlődésének valamennyi feltételét. Sőt, a munkásosztály diktatúrája a demokrácia legmagasabb formiKnight hányaveti hangnemben felvetette „a németországi szabad választások kérdését“ és az úgynevezett „magyar ügyet".

Tud ön egyáltalán valamit a Német Demokratikus Köztársaságról? Járt már ott? — kérdezte Hruscsov. — Mert én már többször jártam-ott és elmondhatom önnek, hogy a Német Demokratikus Köztársaság a legdemokratikusabb alapon jött létre. Minden kérdést demokratikusan megválasztott kormány dönt el. Az NDK-ban megszűnt a termelő- eszközök magántulajdona, a hatalom a dolgozóké. A munkásosztályt a munkáséelekekhez hű párt, a Német Szocialista Egységpárt vezeti, s más demokratikus pártok is vannak. Ami pedig a németországi választásokat illeti, már többször rámutattam, hogy ez a németek belügye. Döntsék e] maguk közt a németék. Senkinek sincs joga, hogy belügyikbe avatkozzék.

Amikor Hruscsov határozottan visszautasította a „magyar kérdés“ felmelegítésére irányuló kísérleteket, Reuther közbeszólt és megdöbbentő tudatlanságról tett tanulságot. Védelmébe vette Kádár Jánost, mint polgári nacionalistát. Kollégái fergeteges kacajban törtek ki és rászóltak

p ügyről«

Reutherre, hogy Nagy Imréről kell beszélnie. Reuther csak ezután igazította helyre „nyelv botlását“ mégpedig eléggé eset lenül.

A dolog lényegéről Hruscsov a következőiket mondotta:

— A Magyar Népköztársaság nak saját alkotmánya, saját törvényes rendszere, saját, demokratikusan választott kormánya van, szabadon fejlődik és nagy eredményeket ért el a szocializmus építésében. Mi is történt Magyarországon 1956- ban? A dolgozók hatalmával elégedetlen népellenes elemek fellázadtak. A nemzetközi reakció bújtogatta magyar ellenforradalom meg akarta dönteni a szocialista rendszert. Az összeesküvők nyugatról kapott fegyvereket is használtak. Nyu gátról jövő utasításoknak engedelmeskedtek. Az ellenforra dalmárok, miután néhány napra kezükbe kerítették Budapesten a hatalmat, garázdálkodni kezdtek, irtották és gyilkolták a becsületes embereket. E nehéz percekben Kádár János vezette magyar forradalmi kor mány hozzánk fordult segítségért. Mi teljesítettük a kérést és büszkék vagyunk erre. Ha nem siettünk volna a Kádár János vezette népi kormány segítségére, a fasiszták megkaparinthatták volna a

hatalmat. Amikor testvéri se- ] ni harcához, mi intemaciona*

gítséget nyújtottunk a magyar lista kötelességünket teljesítet- népnek a fasisza lázadók eile-1 tűk.

Különböző fogalmaink vannak a szabadságról

E szavaknál Philipps újabb témát javasolt és megismételte azokat az amerikai burzsoá igényeket, hogy a Szovjetunióban szabadon terjesszék a reakciós lapokat, a szovjetellenes irodalmat.

Hruscsov erre megkérdezte Philipps-et: — Mi a kedvenc étele?

— A roastbeef (sült marhahús) — felelte Philipps.

— Nekem pedig a borsos nevű leves — mondotta Hruscsov. — ön ezt a levest bizonyára nem szívesen enné, de én nagyon szeretem. Maga kapitalizmust akar, én meg szocializmust. Hogy miért nem válaszolok részletesebben az ön kérdéseire? Azért, mert itt Amerikában már többször feltették nekem, s jóegynéhány- szor válaszoltam is rá. Lehet, hogy önnek nem tetszik eddigi válaszom és most valami újat vár. De valóban nem segít hetek magán! Ugyanis különböző fogalmaink vannak a szabadságról. Amikor Hollywoodban voltunk, megmutatták nekünk a kánkán nevű táncot. Es a tánc abból áll, hogy a görlök felhúzzák a szoknyájukat és a hátsójukat mutogatták. S ezt a táncot rendes, fisz tességes színésznők kénytelenek bemutatni. Arra kényszerítik őket, hogy romlott emberek ízléséhez alkalmazkodjanak. Amerikában akad erre néző, de a szovjet emberek elfordulnak az ilyenfajta látványosságtól. Ez pornográfia. Ez a megcsömörlött és züllött emberek kultúrája. Az ilyen filmék bemutatását Amerikában szabadságnak hívják. Nekünk nem kell ez a fajta „szabadság“. Amint látom, önöknek tetszik az, hogy „szabadon" bá' múlhatják mások hátsóját. Mi pedig jobban szeretjük a gondolkodás, a kutatás, a tudományos fejlődés szabadságát.

— Azt ajánlja talán, hogy törvényesen betiltsuk az efaj- ta filmeket? — kérdezte Philipps .

— Igen, szükség van ilyen törvényre, mégpedig erkölcsi törvényre, — felelte Hruscsov.

— Ha akarom megnézem, ha akarom, nem nézem meg — jegyezte meg Carey.

— De a maga gyermekei ilyen filmeket látnak!

— Nincsenek gyermekeim.

— De másoknak vannak! A világon sok szép gyermek él, meg kell óvnunk őket a „szabad kulturális csere“ leple mögött terjesztett erkölcstelen hatásoktól.

Hruscsov megjegyezte, hogy a néger Weavernék, aki szintén jelen van a beszélgetésnél, többször is má.r szinte száján van a kérdés, amelyet fel akar tenni, de Reuther sehogysem akarja ezt észrevenni és megadni neki a szót.

„ön nem vezeti demokratikus módon a beszélgetést —> mondotta Hruscsov — engedje szóhoz jutni Weaver! is. Riégyen. amit ön csinál. Igaz, Önöknél ma is vannak olyan helyek, ahová néger nem teheti be a lábát!"

A szakszervezeteknek gyakoribb kapcsolatot kell teremteniök

Weaver kijelentette, hogy az Egyesült Államokban a szak- szervezetek harcolnak a faj; megkülönböztetés ellen és őt az a megtiszteltetés érte, hogy egyes nemzetközi értekezleteken képviselje az amerikai munkásmozgalmát. Két hétté) ezelőtt részt vett az ENSZ-ba- rátak világszövetségének genfi értekezletén.

Ezen az értekezleten — állapította meg elégedetten Weaver — az amerikai és a szovjet küldöttség barátilag együttműködött. A két küldöttség közös határozati javaslatot dolgozott ki a hidegháború megszüntetésére. A javaslatot el is fogadták. Weaver azonban megjegyezte azt is, hogy sok kérdésben az amerikai küldött ség és a szocialista országok küldöttségei megmaradtak élté ro álláspontjukon és éles ösz- szecsapásokra került sor közöttük. Megkérdezte Hrus- csovtól, hol kell elkezdeni, hogyan kell megtalálni az alapot az együttműködéshez, „népünk számára fontos, hogy választ kapjon a beszélgetésünk során feltett kérdésekre“ — mondotta Weaver.

„Tudom, az önök szakszervezetei sokat tesznek, hogy a négerek az Egyesült Államok egyenjogú polgáraivá váljanak — válaszolta Hruscsov. — Ami pedig azokat a kérdéseket illeti, amelyekben az Önök szakszervezeteinek nézetei nem egyeznek a szocialista országok szakszervezeteinek nézeteivel, ez a válaszom: önök tudják, hogy mi másképp közelítjük meg a társadalmi élet jelenségeit, mint önök és másképpen értékeljük e jelenségeket. Véleményünk szerint a szakszervezeteknek gyakoribb kapcsolatokat kell teremteniök egymással. Egycsapásra természetesen nem lehet mindent megoldani. De ha kibontakozik és megszilárdul a szakszervezetek együttműködése egyes, eleinte akárcsak kisebb jelentőségű kérdésekben, akkor végeredményben a két ország eljut a közös erőfeszítésekhez. Egycsapásra Önök nem tudják megérteni a mi szakszervezeteink álláspontját, miként a mi szakszervezeti dolgozóink sem tudják egycsapásra megérteni Önöket. Ezért közelebbről meg kell ismernünk egymást, jobban be kell tekintenünk egymás munkájába, jobban meg kell ismernünk egymás tevékenységét. Vitatkozhatunk, lehet, hogy nem is értünk egyet. Ámde, ha meg akarjuk szilárdítani a békét, javítani akarjuk a munkások, a dolgozó nép életét, miért élezzük ki kapcsolatainkat? Hiszen ez csak közös ellenségeink malmára hajtaná a vizet.

önök a mi szocialista rendszerünk megváltoztatását akar ják?'

Remélem, hogy nem! Mi szintén nem akarunk és nem is fogunk beavatkozni az Önök belső ügyeibe, nem törekszünk az Önöknél fennálló rendszer megváltoztatására. Mi azt mondjuk ma is: legyünk türelemmel egymás iránt. Sok kérdésben ugyan különbözik a véleményünk, de van egy közös ügy, amelynek érdekében egyesítenünk kellene erőfeszítéseinket. Ez a békéért folvó harc, a népek békét akarnak, a békéért harcolnak.

Ami a szakszervezeti mozgalom konkrét kérdéseit illeti, be kell vallanom, hogy még sohasem dolgoztam e téren és nem vagyok a kérdés szakembere. Vannak azonban tapasztalt. szakszervezeti kádereink. Miért ne lépnének érintkezésbe velük? Ok nem próbálnák önöket kommunistává tenni és azt hiszem, önök se tennék őket a kapitalizmus híveivé. Mégis az eszmecsere kétségkívül hasznos lenne.”

Carey, az AFL—CIO alelnö- ke a beszélgetés végén köszönetét mondott Hruscsovnak a találkozóért.

„Köszönöm, hogy idejét ránk pazarolta — mondotta. — Szerencsés utat kívánunk. Működjünk együtt a világ, az emberiség javára.”

A találkozó baráti légkörben fejeződött be. Búcsúzáskor a szakszervezeti vezetők újra meg újra köszönetét mondtak a szovjet kormányfőnek a találkozóért.

Ezek után meglepetést keltett az a tény, hogy nyomban a találkozó után sajtóértekezletet tartottak, amelyen Reuther durván elferdítette a beszélgetés lényegét és támadta azt az embert, akit kollégáival együtt az imént megbe-> csult vendégként fogadott,