Dunántúli Napló, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-23 / 223. szám

1959. SZEPTEMBER 18. N A P T 0 Nemcsak kenyérrel él az ember Nagydobsza szépmevű ter­melőszövetkezetében, a Vörös Sugárban minden ötödik tsz- lag fiatal. Az ifik külön bri- dot alakítottak maguknak. Szorgalmasak, serények, nem mennek a szomszéd faluba fia­talos hevületért. A vezetők is dicsérik őket Elindultam hozzájuk és meg­kérdeztem: hogy érzik magu­kat a nagy családban? Nem vágynak-e a városba, mi a kí­vánságuk, mit várnak a szö­vetkezet vezetőitől? Elégedett vagyok az osztalékkal“ Gyávát Gyula, 18 éves, ss** líd természetű legény. Az imént szállt le a búzát szál-* lító vontatóról, fülig porosán, — A tavasszal léptem be — mondja. •— Traktoros szeret­tem volna le.-it Ültem is a gépen, de most gyalogmunkát végzek. Ősszel, ha minden jól megy, elküldenek traktoros­iskolába. Ha visszajövök, gép­re szállók és holtom napjáig eldolgozhatok a szövetkezet­ben. Szeretem a masinákat, de nem kívánkozom a városba. Jól érzem itt magam. — Elégedett a részesedés­sel? — kérdem tőle. — Meglehetősen — válaszol­ja karórájára pillantva. — Ta­vasz óta 230 munkaegységet szereztem s ezért előlegben 6 és fél mázsa búzát, 3 mázsa árpát és 1800 forint készpénzt kaptam. Különösen az utób­binak örülök, mert ml fiata­lok, nem tudnánk meglenni pénz nélkül. Nem azért, mert duhajkodni akarunk, de min­dig kell cigarettára, vagy sör­re, vagy éppen cukorkára, amivel a lányokat kínálja meg az ember — hunyorít hozzá hamiskásan, „/Vem szeretem a kocsmátf de •••** Hodoli János ugyancsak a búzaszállító vontatón ült. Erős, hirtelenszőke legény, az ősszel vonul be katonának. Diót ro­pogtatva, nyugodtan válaszol- gat a kérdéseimre: i— Mit szól az osztalékhoz? ■— Nekem elég. Megélünk belőle. A bányában sem volt jobb. Sőt.., — Dolgozott bányában Is? — Igen, januárban és feb­ruárban. Csak két hónapig, mert hiába, én nem tudtam megszeretni Ha még ablakot csináltak volna rá... Es az anyám Is féltett, hogy rámsza­kad. Nem hagyott békét, örök­ké sírt — És a tar-ben minden Jő? — Hát, minden azért nem jó. Nem tudunk eleget szórakozni. *— Mivel tölti a szabadidejét? — Minden szombaton elme­gyek moziba. Táncolok, snaps z- lizofc, rexezek, sörözök — mi­kor mit tudott csinálni *— Es hol? »-* A kocsmában. A kultúr- házat már több hete bezárták, kubikos-szállást csináltak be­ttTöbb szórakozási lehetőséget kérünk“ Zákány! Hona, tizenhatéves szóke kislány. Mindig moso­lyog és nevet. Kicsit elfogó- dott, később megbátorodik. ö sem panaszkodik az osz­talékra. ö is dolgozott már a városban, de a szíve vissza­húzta a falujába. Jól érzi ma­gát a szövetkezetben. El Is mondja, mit vettek a kerese­tükből: ruhát, cipőt, kendőt, zsebkendőt, és még több mást. —• A kulturális lehetőségek? Azok jók — mondja zavartan, s csak biztatásomra vallja be, hogy valójában elégedetlen, k— Ha labdarú gó-mérkozés van, akkor kimegyek a meccs­re, ha bált rendeznek, tánco­lok, ha vetít a mozi, ott va­gyok, ha semmi sincs, akkor sétálgatok a barátnőimmel. Elég unalmas időtöltés, de mit csináljak? A kultúrházat be­zárták, a KISZ lemezjátszója elromlott, a népi táncos ruhák a szekrényben porosodnak — nincs itt igazi kultúráiét. — És mit kellene tenni, hogy legyen? — Visszaadni a kultúrházat — válaszolja. — És egy ping­pong-felszerelés sem ártana — szóval többet törődhetnének velünk. * Több fiatalhoz nem mentem el. Feleslegesnek tartottam, hiszen a refrén mindenütt ugyanaz: „Az osztalékkal meg vagyak elégedve, a kulturális lehetőségekkel nem. Heti két mozielőadást kellene tartani, ping-pong-felszerelés, kultúr- ház...” Egy kis jóakarattal igazán teljesíteni lehetne a kívánsá­gokat, hiszen nem kémek so­kat és meg is érdemelnek eny- nyit Mert nemcsak kenyérrel él az ember, különösen a mai fiatalok nem! Erre is gondolnia kellene a Vörös Sugár vezetőségének, ha azt akarja, hogy fiait és leányait a városok fénye ne csábítsa el a messzeségbe. Ide­jében szólunk! Magyar László Lamberto Gardelli vezényelt A pécsi szimfonikus zenekar első bérleti hangversenyének, melyet hétfőn tartott, igen nagy és megérdemelt sikere volté Mintha az évad közepén lennénk, olyan felvértezetten és pom-> pásan szólt a zenekar Lamberto Gardelli olasz karmester veze-> tése alatt. Lamberto Gardelli-ben olyan karmestert ismertünk meg, ak<* tüzes lelkesedés fűt. de ez a tűz soha nem ragadja el túlzásokba, hanem klasszikus mértéktartással és a müvek iránti alázatos önfegyelemmel tolmácsol. Mindhárom előadott remekmű telve van népies jellegű hangulatokkal, nem tűrik meg tehát a magas pátoszt, hanem éppen ezt a természetesen egyszerű előadásmódot igénylik. Zenekarunk kiválóságát bizonyltja, hogy remek együttér-' zéssel, tiszta együtthangzásban muzsikált és mindenben sike­rült átvennie és megvalósítania a karmester szándékait. Vonós­karunk telt és tömör, hangszíne egységes; a fúvósok is hála szakiskolánk sok éves munkásságának, eljutottak arra a biz­tos művészi fokra, mely lehetővé teszi, hogy egyrészt az együttesbe való beilleszkedésük, másrészt szólisztfkus szerepük egyaránt művészileg biztos és magasrendü. A zenekar telje­sítménye Gardelli határozott vezetése alatt művészi magassá­gokba emelkedett, a közönségre pedig olyan hatással volt, hogy a hangverseny befejezése után hosszú ideig helyén ma­radt és forró, lelkes tapsokkal köszönte meg az emlékezetes élményeket. Sajnos, ismét szóvá kell tennürík azt, amiről már gyak­rabban említést tettünk, de mind ez ideig eredmény nélkül; reméljük, ezúttal eredményes lesz. A szimfónia első tétele után beengedték a későn érkezőket, aminek az lett a következmé­nye, hogy minden következő tétel elejét lábdobogások, szék- csapdosások zajának éppen nem zenei kontrapunktikája za­varta erősen. A művészet és minden emberi illendőség nevé­ben a leghatározottabban kérjük a rendezőséget, hogy amikor a zenekar elhelyezkedett, kérlelhetetlenül zárják le az ajtókat földszinten, karzaton egyaránt és csak a többtételes mű teljes befejezése után engedjék be a későn jövő közönséget. Ezzel tartoznak a művészetnek, a helyét pontosan elfoglaló többség­nek és szocialista kultúráltságunknak, hm Dráva-parti gondok lőle. Hova menjek hát? Nem szívesen lépek be, mert eset­leg berúg az ember, de mit csináljak? Valamivel agyon keli csapni az Időt, 11 Harkánytól délre , öt ldlóméter távolságban, a Drávába kanyar gó fekete víz partján feleszik a kendergyár. Talán nem is jó ez a kifejezés, hogy „fekszik“, in­kább belenő környezetébe, a vízparti fák közül csak úgy rá­bukkan az ember. Ne gondolja senki, hogy itt valamiféle kalyibáról van sző, ahol a folyóba lógatott kender- szárat asszonykezek csapkod­ják. Száztíz holdnyi területet foglal el a drávaszabolcsi ken­dergyár, hatalmas épületei, be- tonáztatója, kazalhegyekbe ra­kott 60—70 ezer mázsa kender­je ugyancsak komoly üzemel­tetésről tanúskodik. Méghozzá nem is akármilyen SZABAD A KOCSI? udvariasan, bocsánatkérően közli, hagy a taxi foglalt. Az sem garancia, ha az utas az­zal kezdi: — Mondja, meny­nyiért vinne el a Dömörkapu- ig? — Az is gyanús, amikor az utas Joviálisán előreül és cu­korkával, cigarettával kínál- gatja a gépkocsivezetőt. Az az igazi utas* aki szó nélkül be­vágódik a hátsó ülésre és csak az induláskor mondja: — Rác- páros// Hát egy ilyen „igazi" utas­sal fogott mellé Kerekes Ró­bert is, a Kossuth téren. K. J. is (később a rendőrség de­rítette ki a nevét) csak annyit mondott: — Málóm! Es mi lett belőle? Az, hogy K. J. Mólomban is hasonló frappáns kijelentést tett: — Várjon rám kérem, azonnal jö­vök. Mégis csak a rendőrség noszogatására jutott eszébe a taxiszámla. Nehéz a taxis élete. A fut- ballbíró után őt szidják talán legtöbben. És rendszerint alap­talanul. Gondoljon csak el egy fizetés utáni éjféli órát, vagy ami még rosszabb, egy záróra utáni órát a Széchenyi téren. Képzeljük csak el, hogy ott áll a sok „dolgozó" és a gép­kocsivezetőnek mégis van „bőr a képén", hogy először a „droszt-hoz" menjen és fel­csengesse a központot. Aztán szó nélkül visszaül a kocsiba és amíg azok eldöntik az el­sőség jogát, (méghozzá nem is képletesen) addig a taxi már a Hunyadi úton jár. És kép­zeljék, hova ment? Egy fiatal- asszonyt vitt be a szülészeti klinikára. — Persze megint a „protek­ció.” : j' _ í. i. l • «■*“=* A 26. AKÖV taxi-irodájá­ban éppen most számol el Vár­szegi János gépkocsivezető. A nyolc órás szolgálat alatt ti- zenhatszor csapta le a taxi­órát, tízenhatszor volt foglalt és szabad ez alatt 185 kilo­méter hosszú utat és 452 fo­rint bevételt eredményezett a műszak Kell az ilyen néhány per­ces „üres járat“. Leadásra ke­rülnek a taxiban felejtett hol­mik, az aktatáska, és egy jobb lábas cipő (valószínűleg egy jól fejlett tyúkszem következ­ményeként), de élénk tapasz­talatcsere indul az utasok mo­doráról, jelleméről i* 08 Itt van példának a JA 18-88- taxi „pilótájának" esete. Majdnem 130 forintjába került a jóhiszeműsége. Pedig Kere­kes Róbert ismeri az utaso­kat. Ismeri azt a fajtáját is, amelyik udvariasan, majdnem bocsánatkérően teszi fel a kér­dést: — Mondja, elvinne engem Kovácstelepre? — Még a Ute rest is előveszi a zsebéből, hogy nagyobb nyomatékot ad­jon kérésének. Az emberisme­rő taxis ilyenkor sejti már, hogy a viteldíj ott kotyog a literesben, Tehát ugyanolyan üzemeltetésről. A gyár 160 dolgozója tanúja annak, ho­gyan könnyebbeden az egykor nehéz fizikai erővel végzett munka, a szorgalmasan terme­lő gépsorok által. A kongresz- szusi versenyben szép munka- aikereket értek el, a Dunántúli Rostkikészítő Vállalat telepei­nek versenyében másodikak lettek. Az összrosthozamot pél­dául a tervezett 20 százalék helyett 20,3 százalékra teljesí­tették és ezzel 203 mázsa ázott kórót takarítottak meg. önikölt ségük 3,3 százalékkal volt jobb az első félévben mint a fel­ajánlott, a szálhozam növelé­se a tervben szereplő 8 száza­lék helyett 8,6 százalékra eme­lődön A drávaszabolcsiak augusz­tus havi tervüket túlteljesítet­ték, eredményesen gazdálkod­tak. Elismerésiben sem volt hiány, _ amit mutat a kiváló dolgozó jelvények és oklevelek odaítélése is, mely között olyan munkások nevelt találhatjuk, mint Dudók Sándor kócsor- etető, Kiss János, törőgépete- tő, Szopka Sándomé és Vigh Sándorné turblnaetetőkét. A gyár fejlődésének kiemel­kedő állomása lesz az 1960-as év is, amikor befejezésre ke­rül a telepen kanyargó 12 kilo­méter hosszú kisvasúti sínháló­zat, továbbá fürdő, öltöző, mos dó, étterem, lakások építése, munkába áll a szárítógép és átadják rendeltetésének az új kazánházat is. A Baranya—So­mogy—Tolna megye kender­termésének feldolgozására épült gyár előtt tehát a fejlő­dés széles útját nyitották meg, s minden a legnagyobb rend­ben menne, ha a népgazdaság érdeke állandóan egybeesne az összes vállalat, intézmény és •szaktárca érdekeivel. Ám, hogy nem esik egybe, bizonyítja a drávaszabolcsi kendergyár esete is. Topper La jós telepvezető-helyettest az állomáson találjuk meg, ahol szinte éjjel-nappal folyik a kenderrel teli vagonok kira­kása. Másfél hónap alatt kb. 50—55 ezer mázsa kender ér­kezik a kicsiny állomásra, mely mindössze 50 méterre van a gyár telephelyétől. Naponta 40—45 vagon kendert raknak itt át a munkások a vagonok­ból a vállalat pótkocsis von­tatóira, amivel a beszállítást végzik. Az állomás rakterülete szűk, többször torlódás áll elő. A kisvasúti sínpárat már azért fektették le, hogy a beszállítási a vasútról könnyebbítsék, ol­csóbbá, gyorsabbá tehessék, — Nem lehetne-e a rakterü- letet bővíteni? — kérdezzük Topper elvtárstól, aki erre el­mosolyodik, — A vasút a személyforga­lom mellett a teherforgalmat is meg akarta szüntetni. Hegedűs István párttitkár megerősíti később a telepveze­tő-helyettes által elmondotta­kat, — Igen, a személyforgalmat október 1-én már megszünte­tik. A teherforgalomnál sze­rencsére idejében észrevették, hogy itt egy gyér van, nem él­het vasútállomás, vasúti köz­lekedés nélkül. Mi persze hiá­ba tiltakoztunk a tanácsi szer­vekkel karöltve. A vasút ille­tékesei szerint ráfizetéses a személyforgalom, sokba kerül a Harkánytól Drávaszabolcaig lerjedő sínhálózat karbantartá­sa, mozdonyok közlekedtetése. Pedig Drávaszabo’.cson kívü’ Gordisa, Drövapalkonya. Matty kflz'ég lakói maradnak most személyvocnati közlekedés nél­kül. A kiszálló bizottság arra hivatkozott, hogy több ilyen Opera bérietet bocsát ki a Pécsi Nemzeti Színház Különösen a nagyszámú vi­déki érdeklődök közkívónsi- gának tesz eleget a Pécsi Nem­zeti Színház igazgatósága, mi­kor elhatározta, hogy az új szinlévadra opera- és balett- bérletet bocsát ki. Az operatársulatnak az évad során hat előadása lesz, négy opera és két balett, s a bér­letet 15 százalékos kedvez­ménnyel hirdeti meg az Igaz­gatóság. A négy operaelőadáson Ve.di: Riigoletto, Puccini: Pillangó­kisasszony, Erkel: Bánk bán, ég Bizet; Carmen című ope­rája kerül bemutatásra. A ké: önálló balettest közül csupán az elsőnek állították össze a műsorát. A második önálló balettestre előreláthatóan az évad második felében kerül sor Tekintve, hogy az operabe­mutatók száma és így az elő­adások száma is kevés, csak korlátozott számban bocsát ki bérletet a színház. Emiatt ok­tóber 1-től 10-ig kizárólag az üzemektől, intézményektől és vidéki szocialista szervektől fogadnak el igénylést. Október 10-e után válthatnak egyéniek is oiperabérletetj helyen is megszüntetik az or­szágban a személyvon a ti köz­lekedést, mert ráfizetéses,, i Mit tehetünk? A Dráva-parti gyár dolgozói­nak ez most gondot Jelent. Ha csalódást is kell okoznunk, mégis azt mondhatjuk, a sze­mélyforgalom megszüntetése helyes, mert autóbusz-közleke­déssel kielégítően megoldható az utasok továbbjutása. Sze­rénytelenség lenne egy csomó szakembernek ellenvéleményt állítani, mégis felhívnánk fi­gyelmüket a teherforgalom meg szüntetésének nehézségeire. A tizenkét kilométeres kisvasúti hálózatra kifizetett több mil­lió forint, a kendergyár ter­mékeinek olcsó szállítása min­denesetre a teherforgalom fenn tartását indokolja. 1! drávaszabo'csl kendergyár dolgozói szép eredményeket értek el, termelési tervüket túlteljesítik. Az I960. évre szánt beruházásokkal megol­dódnak a gyár szociális prob­lémái is és lehetővé válik, hogy feladatkörüket — Bara­nya, Tolna, Somogy megye kendertermékének feldől tolá­sát — a legjobb gazdasási kö­rülmények között végezhes­sék el. Szilt* István Tájékoztató Az SZTK megye! alközpontja Pécs, értesíti azokat a munkáltató- kat, akik családi pótlékban része­sülő munkavállalókat foglalkoztat­nak és akik részére a családi »ót- lékot az SZTK megyei alközpont­ja folyósítla, hogy 1959. szentember 1-tSl a SS/195S. rvm. 15.1 korm. «Z. rendelet van érvényben. Az említett rendelet több módo­sítást tartalmaz. Többek között a korábban előirt havi 21 naol mun­kaviszony helyett, havi 1« esni ténylegesen munkában töltött »an alapján Jár a családi nótlék. Tény­legesen munkában töltött n«»nak kell számítani olyan napokat, amelyre a dolgozó munkabért ka­pott. Felhívom, hogy amennyiben a családi pótlékban részesülő mun­kavállaló 1S5S. szentember 1-ét kö­vetően valamely hónapban IS na­pon át ténylegesen munkát nem végzett, ill. 19 napi munkabért nem kapott, ezt a körülményt a tárgyhót kővető hónap 8-lg, az SZTK megyei alközpontjának Írás­ban jelentse. Ugyanakkor tüzetesen jelölje meg annak okát, hogy a munkavállaló miért nem végzett ténylegesen 1* nanon át munkát. Frre azért van szükség, mert a rendelet módot ad arra, hogy az alközpont bizonyos körülmények esetén munkában nem töltött napokat (ha a munka- viszony egyébként fennáll! a 18 napba beszámíthasson. <P1. táp­pénzes állanot, terhességi, szü’éal szabadság. 50 napnál nem hosa--bb fizetés nélküli szabadsáv «*b.l A munkáltató a jelentés elmu­lasztásából származó túlfizetések­ért anyagilag felelős. SZTK MKGYKl ALKÖZPONT, rád ...........

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom