Dunántúli Napló, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-23 / 223. szám
2 N APtO 1959. SZEPTEMBER 23« 1 A lelkiismereti szabadságról A hibákat üssük... A nyugati sajtó és rádió propagandájának egyik kedvenc vesszőparipája a vallás- szabadság és a ' lelkiismereti szabadság kérdéseinek eltorzítása. Azt állítják ugyanis, hogy a szocialista országokban •— hazánkban is — nincs vallásszabadság, hátrányban vannak a többi emberrel szemben a vallásos meggyőződésűek, az egyházak nem fejthetik ki szabadon hitbuzgalmi tevékenységüket. Ezek az állítások minden alapot nélkülöznek, nem igazak; Alkotmányunk kimondja: „A Magyar Népköztársaság biztosítja a polgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának jogát." Ezt az elvet nemcsak alkotmányunk rögzíti le, hanem társadalmi életünk gyakorlatában meg is valósul Államunk a törvény erejével biztosítja az alkotmány e pontjának érvényesülését; A lelkiismereti szabadsághoz való jog azt jelenti, hogy minden állampolgárnak joga van világnézetét megválasztani és azt vallani; Ebben a kérdésben mindenki állami befolyástól mentesen döntheti el, hogy kíván-e valamelyik valláshoz tartozni vagy sem és melyik felekezet követője akar lenni. Ahhoz, hogy a lelkiismereti szabadság megvalósulhasson, az szükséges, hogy a polgárok lelkiismereti meggyőződését az állam magánügynek tekintse. Ennek egyenes következménye az, hogy az állam a felekezeteket nem kezeli köztestületekként, igazgatásukba nem folyik bele, s velük állami funkciót nem végeztet. Vagyis á lelkiismereti szabadság teljes megvalósulásához az egyházat és az államot szét kell választani. Ez az elv hazánkban meg is valósult Államunk e szétválasztás ellenére még jelenleg is támogatja anyagiakkal az egyházakat, hozzájárul a templomok fenntartásához, a papi illetményekhez; A különböző egyházak képviselői élnek is az alkotmányban lerögzített jogokkal. A lelkiismereti szabadság többek között azt is jelenti, hogy a hit és vallás kérdésében ki-ki saját meggyőződésének megfelelő vallási propagandát fejthet ki. Ez annyit Jelent, ha a lelkiismereti szabadságot teljes értelmében vesszük, hogy hazánkban egyaránt szabadon hirdethető és követhető a katolikus, a protestáns, a mohamedán, a zsidó, vagy akár a budhista vallás, és bárki lehet felekezeten kívüli és hirdethet a tetet* ébrekét Sokan az ateista propagandában a lelkiismereti szabadság semmibevételét, a lelkiismeret elleni durva támadást látnak. Mélységesen téves és semmiképpen nem túlzás rossz indulatának nevezni az ilyen felfogást Ugyanis nehezen lehetne bebizonyítani, hogy az ateizmus többek között nem éppen úgy a lelkiismeret egyik megnyilvánulási formája, mint mondjuk a Krisztusban való római katolikus, vagy protestáns hit Bs ha ez így van, akkor milyen joggal nevezhető az ateista propaganda a lelki- ismereti szabadság elleni támadásnak? Nyilvánvaló, hogy ezen az alapon bármilyen vallásos felfogást az ateista lelkiismeret semmibevételének, s ezen keresztül a lelkiismeret elleni támadásnak lehetne nevezni; A lelkiismereti szabadságot éppen az bizonyítja, hogy nyíltan és szabadon kifejthető, követhető bármilyen vallási felfogás és így az ateizmus is. Ez szükségszerűen azt eredményezi hogy viták, elvi harc bontakozik ki a különböző felfogások között, hiszen egyrészt a különböző vallások között, másrészt mindenféle vallás és az ateizmus között ellentétek vannak. Ezért az ateista propaganda éppen a lelkiismereti szabadságjog gyakorlását, a teljesértékű lelkiismereti szabadság megnyilvánulását jelenti; És itt meg kell Jegyeznünk, hogy az ateista propaganda még korántsem élt idáig mindazon lehetőségekkel, amelyeket a lelkiismereti szabadság- jog biztosít számára is. Összehasonlíthatatlanul nagyobb méretekben folyik a rendszeres vallásos tevékenység, mint az ateista propaganda. Az egyházak naponként végzik hitbuzgalmi tevékenységüket, a különféle templomi, keresztelési, házasságkötési, temetési stb. szertartásokon, az iskolák hittanóráin, egyházi újságjaikban, folyóirataikban és egyéb módon; Minden felekezet azt a célt is maga elé állítja, hogy egyre több hívöt nyerjen meg, térítsen meg az általa lgaznák vélt felfogás számára. Ezért nem lehet senki számára meglepő, ha az ateisták is azzal az igénnyel lépnek fel, hogy meggyőzzék a vallás híveit az ateista igazság felfogásáról. Ezt a munkát többek között a vallás tételeinek cáfolatán keresztül valósítják meg. Es ez ismét nem a lelkiismereti szabadság megsértése, hiszen mindm vallás igyekszik az ateizmus és más vallások tételeit megcáfolni, közben megvédeni, bizonyítani saját felfogását. Azaz a lelkiismereti szabadság egyáltalán nem jelenti azt, hogy a különböző ellentétes álláspontok egymástól steril módon elválasztva kell, hogy létezzenek, hanem ellenkezőleg: feltételezi és megengedi az ellentétes álláspontok nyilt elvi harcát, a más álláspontok cáfolatát, eszmei harcban való legyőzését és követőinek meggyőzését. A proletariátus világnézetét valló ateisták tudományos meggyőződése az ateista felfogás igazsága. Ez az ateizmus mellőz mindenféle kinyilatkoztatást, egyszerűen a tudományok tényeivel bizonyítja be a vallásos felfogás hamisságát és az ateizmus igazságát. A proletár ateizmus az egyedüli, amely következetesen összeegyeztethető a modem tudomá nyos megismeréssel. így az ateizmus nem egyszerűen csak a lelkiismeret egy megnyilvánulási formája, hanem az a felfogás, amely az ember számára az ember lényegének megfelelő lelkiismereti állapotot nyújtja. Ezért a proletár- ateizmus számára egyenesen kötelesség, hogy a lelkiismereti kérdésekben a még tévedések közt élőket az igazság felé fordítsa. És ez a tevékenység nem sértés, érzelmekbe való durva belegázol ás, hanem jóindulatú segítés, felvilágosítás, amely azt mutatja ki, hogy a tudás és a tudományok talaján álló ember következetes magatartása az ateizmus elismerését Is megköveteli. A XX. század közepén a legegyszerűbb gondolkodású ember sem kételkedik a mindennapi tevékenységéhez is nélkülözhetetlen tudományok igazságában. Az ateista propaganda e vonatkozásában azt mutatja ki, hogy az a logikus és következetes magatartás, amelyik a tudományok minden bizonyított tényét elfogadja, azokat Is, amelyek a logikai szükségszerűség erejével bizonyítják az ateizmus igazságát. Ahogy a fentiekben írtuk, az ateisták hazánkban még korántsem -.élnek mindazon lehetőségekkel, amelyet alkotmányunk számukra biztosít. Akkor, amikor az olvasó a jövőben többször találkozik majd ateista jellegű cikkekkel, bennük ne esetleges vallásos meggyőződése elleni támadást lásson, hanem alkotmányunk által biztosított lelkiismereti szabadság gyakorlását. Azt, hogy a jövőben többször, rendszeresen éljünk alkotmányunkban biztosított eme jogunkkal, azt a társadalom fejlődése, az emberek fokozottabb kultúrált- sága, tudása is megköveteli. A cél az, hogy az emberek mindent a maga valóságában, Igazságában, s ne misztifikáltál! ismerjenek meg. Jőrl János egyetemi tanársegéd; Az egyik vidéki üzem párt- szervezetének vezetőségválasztó taggyűlésén a vita során a felszólalók java része egyes emberek személyéről beszélt. Olyan dolgokról beszéltek, hogy X. Y. miért van abban a munkakörben, amelyben van, miért nem másutt dolgozik és miért nem állítják a helyére ezt, vagy azt. Sokan szóba kerültek ilyenformán. Kom munisták és pártonkívüliek is. Az egyik pártonkívüli dolgozó jelenlegi beosztását például azért kifogásolta valaki, mert az Illetőt többször látta családostul templomba menni, stb. Emellett szinte teljesen hiányzott a vita során a bátor, a hibákat valóban feltáró önkritika, hiányzott az üzem életének, a termelés alakulásának, a párthatározatok végrehajtásának mély, alapos elemzése. Félreértés ne essék. Helyes dolog az, ha a taggyűlésen a vezetőség beszámolója és az egyes felszólalók is beszélnek az egyes emberekről. Hiszen a pártszervezetekben, az üzemekben és mindenütt emberek dolgoznak. Minden az emberek munkájától függ végső soron. Az emberek kezébe van letéve a pártszervezet munkája, a kommunista emberektől függ, hogyan valósulnak meg a párthatározatok, az emberek munkájától függ. he-»van alakul a termelés, hogyan valósul meg a terv, stb. Ezért a taggyűlésen feltétlenül beszélni kell erről. Beszélni kell az egyes emberekről, az egyes párttagokról; Meg kell mondani, hogy eg az elvtárs jól dolgozott, mert ezt és ezt nagyszerűen elvégezte, vegv igen jói szervezi a munkáját, ügyes újításokkal segíti « termeiékenvség emelését. Természetesen ugyanígy az is a taggyűlés színe elé kívánkozik, ha valaki rosszul dolgozik. hanyagság tapasztatható nála, akadályozza a tervek teljesítését, nem segíti a kollektívát a tervek megvalósításában, stb. Az embereket tehát dtnsémi is kell, és bírálni is kell a hibáikat. Ezzel segíthetünk. De csakis ezzel. Azzal nem, ha az emberek hibáit misztifikáljuk és a hibák miatt a hibák elkövetőit is úgymond eldobásra ajánljuk. Ez semmiképpen sem lehet hasznos; Alapvetően fontos dolog, hogy bírálatunkkal ne az embereket üssük, hanem a hibáikat Ne egyes embereket akarjunk lehetetlenné tenni, hanem a hibák elkövetésének a lehetőségeit küszöböljük ki; Ha nem így alkalmazzuk a bírálatot, akkor elkerülhetetlenül személyeskedéssé válik a legjobb akarattal és szándékkal elmondott bírálat is. A személyeskedés pedig nem szül sohasem jót. Idegen' a kommunista felfogástól. Nem segíti a hibák kijavítását, hanem csak mérgezi a légkört, intrikához vezet, bizalmatlanságot támaszt. Miért? Azért, mert ha egy embernek, legyen az kommunista, vagy pártonkívüli, elmondjuk, hogy hibákat követett el. és akár keményen is, megmondjuk, hogy elvárjuk a hibái kijavítását, magatartása megváltoztatását — ez nem sérti az önérzetét. Ha nem is esik jól az ilyen szemtől szembe elmondott kemény bírálat, azért nem sért, hanem jobb munkára ösztönöz. De a személy elleni kifogás, az, hogy valakiről egyszerűen kijelentjük, hogy nem Jó erre, vagy arra a munkakör ellátására, azért mert X. jobb lenne nálánál, ez már furcsa gondolatokat szülhet, okot adhat elkeseredésre, visszavágásra. És ha lói meggondoljuk, — nem is bírálat, nem így bíróinak a kommunistáik. Az ilyen fajta „bírálat“ rend szerint félreviszi a vita irányát, eltereli a fontos problémákról a figyelmet. Ndha éppen a vezetőségválasztó taggyűléseken kellene példát mutatni a későbbi taggyűlések számára Is. hogyan kell egy hosszú időszak munkáját elemezni. hogyan kell a jó tapasztalatokat összegezni, a hibákat feltárni, hogyan kell az erőket mozgósítani az újabb feladatok sikeres megoldására. jffcg'linncpllk a szocialista iparitanulMiéozés ÍO. évfordulóját A Munkaügyi Minisztérium, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága és a szakminisztériumok szeptember 25-én jubileumi ünnepséget rendeznek a Vasas Szakszervezet székházában a szocialista iparita- nuló-képzés 10. évfordulója alkalmából. Pénteken délután a városligeti OKISZ-pavilonban 3 hetes kiállítás nyílik, ahol bemutatják az iparitanuló- képzés fejlődésének dokumentumait, s kiállítják az ipari tanulók legszebb munkáit. . —• A dicséret méltán illeti őket A megyei pártbizottság végrehajtó bizottsága határozatban elismerését fejezte ki a munkásmozgalom régi harcosainak. Nem először történt, hogy megdicsérték a vete ránokat. A Tanács- köztársaság 40 éves jubileumi évfordulóján csak Pécsett 582 régi elvtárs leap ta meg a Tanácsköz társaság emlékérmet. Az évforduló alkalmából több mint száz rendezvényen, ünnepségen tartottak élménybeszámolót az idős harcosok. A hallgatóság, különösen a fiatalok, nagy szeretettel vették körül őket Aa Idős elvtársak politikai és társadalmi életben való megbecsülését mutatja, hogy a társadalmi szervek ren dczvénycikre, ünnepségeikre meghív ják őket és az elnökségben kapnak helyet Ilyen alkalmakkor. Idős embe rck, régi kommunisták. Nemcsak könyvből ismerik az elmúlt idők harcait. Részt vettek benne. Most már bizony eljárt felettük az idő. Megérdemlik a nyugalmat. Ok mégis dolgoznak, nem pihennek. Talán még az utolsó leheletükig sem, A vérükben van a munka, a munkásmozgalomért való tettrekész- ség. Munkahelyükön kitűnően látják el feladataikat az idős elvtársak. A pártbizottságok munkájában részt vesznek ős sok hasz nos tapasztalattal ’segítik a fiatalabbakat. A szakszervezetek vezetőségében is ott találjuk őket. Szükség Is van rájuk mindenütt. Évtizedek óta harcolnak már. Fegy verrel is, anélkül is. És mindig fiatalos hévvel, lelkesedéssel, őrömmel végzik a munkájukat. A dicséret méltán Illeti őket«i« Kiállításra készülnek a bélyeggyűjtők Szeptember 25-től 304g tart- ják meg & SZOT székhazának nagytermében (Színház tér 2.) a Baranya megyei bélyeggyű)- tők évi hagyományos kiállítását. A jelentkezők már bemutatták anyagukat a bírálóbizottságnak, 15 gyűjtő anyagát fogadták el kiállításra. A; idei bélyegikiállítós újszerűsége abban is megmutatkozik hogy négy ifjúsági gyűjtő anyagát is kiállítják. Sok érdekesség és sok meglepetés várja a bólyegkedveló közönséget a kiállításon. Több mint 10 000 darab bélyeget állítanak ki, amelynek az értéke 6—700 000 forint. A kiállításon szerepelnek a magyar klasszikus bélyegek, az 1945 utáni komplett sorok, a Szovjetunió, Kína, a Német Demokratikus Köztársaság, Csehszlovákia, Lengyelország es számos más ország legszebb bélyegei. A kiállítás egyik érdekessége lesz a svájci komplett anyag és a klasszikus német sorozatok. E mellett a mo- tivumgyűjtés: állat, virág, madár, sport, népviselet stb. is jelentős helyet kap. A kiállításon kapható lesz a 32. bélyegnap alkalmából kibocsátott emlékbélyegzővel ellátott új bélyeg is. A kiállítást dr. Huth Tivadar orvosprofesszor, országgyűlési képviselő nyitja meg. Erre az alkalomra meghívták a pécsi gyűjtők dr. Rüdiger Wurt osztrák újságírót, az •eztaák bélyeggyűjtők szövetrégének képviselőjét Is, aki több napot is időz városunkba* A bélyegek mellett a kiállítás bemutatja a különböző országok bélyegsajtóit is. A Magyar Posta a közeljövőben adja ki a Haydn blokkot ég a sort, ami nagy örömére szolgál majd a gyűjtőknek, A pécsi bélyeggyűjtő kör itkárától szerzett értesülésünk szerint november hónapban je- ’enik meg egy olyan soroza*, amely ritkaság a bélyeg történetében Magyarországon rendezik meg a szovjet bélyegek kiállításét, ezzel egyldő- ben pedig a magyar bélyegeket a Szovjetunióban állítják ki. Ebből az alkalomból a Szovjet és a Magyar Posta kooproduk- r'iós bé’yegeket ad ki, amelyeket Légrády Sándor tervezett. Az ősz folyamán még egy másik meglepetés is vár a gyűjtőkre. A pártkongresszus napján alkalmi bélyegzést használnak a Pécsi Bőrgyárban; (HAMAR) Szegeden találták meg Gorkijnak egy régdla keresett cikkét Maxim Gorkij 1907-ben, az akkori Független Magyar- ország című napilap kérésére cikket írt a magyar lapban. Gorkijnak ezt az írását régóta keresték a szovjet és a magyar kutatók, azonban a Független Magyarországnak azt a számát, amelyben ezt közzétették, hosszú ideig nem találták sem a fővárosi, sem a vidéki könyvtárakban. Az értékes lappéldányt végül Is nemrég Lengyel Béla kutató, a Szegedi Somogyi Könyvtárban találta meg. Kiderült, hogy a Független Magyarország ÍB07 március 15-1 külön számában jelent meg Gorkij keresett írása. A cikkben elítéli a cárizmust, amiért 1840-ben segítséget nyújtott a Habsburgoknak a magyar szabadság- harc leveréséhez. Ezt gyalázatos tettnek bélyegzi. A megtalált újságcikk alapján Gorkijnak ezt az írását oroszra fordítva eljuttatják a szovjet irodalomkutatóknak. nemzetközi rcdié, televízió és híradástechnikai vásár Liuhljanában Belgrad (MTI): Október 16. ős 25. között Ljubljanában ren dezlk meg a VI. nemzetközi rá dió, televízió és híradástechnikai vásárt. A nemzetközi vásárra és kiállításra mintegy 20 európai és tengerentúli ccszágból. a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Magyarországról, a Német Szövetségi Köztársaságból, az Egyesült Államokból és Ang liából jelentették be részvételüket. Ismert vállalatok és cé- #8* _____________ A% ügyészségi panaszirodán Ellentétben minden más hatósággal az ügyészség a hét minden napján az állampolgárok rendelkezésére áll. Az ügyészségen ugyanis egy ember, a „soros" ügyész, állandóan panaszok meghallgatásával, felvételével foglalkozik. Az Iroda előtt naponta cserélődnek az emberek, ülnek, várakoznak a fehér padokon, hogy sorrakerüljenek. Fáradt tekintetű fiatalasz- szony az első. Z. J.-nének hívják és havi 900 forintból él két kislányával A férje elhagyta őket és nem küld egy fillért sem, pedig 3000 forintot is megkeres. Mit tegyen hát az anya? Az ügyész felveszi ű panaszt, amelynek alapján gyermektartást kötelezettség elmulasztása miatt büntető eljárás indul a felelőtlen apa ellen. Az asz- szonyka hálálkodva távozik. Középkorú termetes nénike a következő panaszos. Előre bocsátja kissé szégyenkezve, hogy 6 tulajdonképpen senkit nem akar feljelenteni, csupán tanácsot kér. Hellyel kínálják. A néni aztán elmondja, hogy egész a mai napig, egy villanyórájuk volt a társbérlőjével. Szóváltás során azonban a társbérlő kijelentette, hogy nem hajlandó tovább közösködni, vegyen m^^ának új külön villanyórát. No már most, Ki fizesse ezt az új órát? Az ügyész kutató szeme a PQUkFTQtM&Qlt kőét j'í-j — Igen. Itt van — mondja — a 15/1957. MT számú rendelet 77. szakasza szerint a felszerelés költsége együttesen terheli a társbérlőket. — Menjen csak haza néni — nyugtatja megfáz ügyész a panaszost — a villanyóra árának csak a felét kell fizetnie. Izzadt homlokát törölgetve lép a panaszirodába egy fiatalember. — Nem tudom jő helyen járok-e — mondja — és félszegen gyürögeti kezében sötétkék svájci sapkáját. Arról van szó, — kezdi hadarva — hogy személyi tulajdonomban lévő, de tanácsi rendelkezés alatt álló lakásomat szeretném elcserélni. A házigazdám azonban nem járul hozzá. Azt szeretném tudni, van-e ebbe a házigazdának beleszólása? Rövidesen megtudja az ügyésztől, hogy a 35/1956 MT számú rendelet 61. szakasza szerint lakáscseréhez bizony szükséges a házigazda hozzájárulása. A fiatalember kissé elszomorodva távozik ugyan, de legalább nem áltatja tovább magát, hiszen már 6 is ismeri a törvényt. így megy ez napról napra. Jönnek a panaszosok sorban. A panasznapok jellege azonban mintha megváltozott volna. A nemrég még „divqtos" becsületsértési és rágalmazód vmasz egyre kevesebb az ügyészségen és kevés az olyan feljelentés is, amelyből bün- tatöügg tesz, Annál több azonban a tanácsot kérők száma. A soros Ügyész ugyanis jogi tanácsot ad, munka, lakásügyi és egyéb panaszok esetén. Nagyonr sokan a soros ügyészt olyan „csodaembernek“ képzelik, aki mindent elintéz, mindenkinek parancsol, a hivatalos fórumot megkerülve. Az ügyész ilyen esetben felvilágosítja a panaszost, hogy az üggyel kapcsolatban milyen jogai ég kötelességei vannak, tájékoztat, hogy az ügyben ki az illetékes, hová kell fordulnia. Mint a bíróságon, a soros ügyész sok esetben itt is bé- kítéssel foglalkozik, és így gyakran megbékülve távoznak a perlekedő lakók s házigazdák Vannak ráérő emberek, notórius panasztevők, akik számtalanszor, valamilyen helytelen felfogásból eredően, alaptalanul panaszkodnak. Az ügyésznek ilyen esetben nemcsak jó jogásznak, emberséges embernek, de politikailag képzett egyénnek kell lennie, hogy a jogi tanácson kívül a téves nézetek ellenkezőjéről is, meggyőzhesse a panaszost. A gyakorlat azt mutatja, hogy a soros ügyészek jó munkát végeznek, hiszen hétről hétre egyre több ember fordul hozzájuk bizalommal, tanácsért, vagy ügycsbajos dolguk elintézéséért. Jé Vw. M*
