Dunántúli Napló, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-01 / 204. szám

2 N APtö 1959. SZEPTEMBER 1. HÍREK — A VÁROS úttörővezetői kétnapos tanácskozásra gyűl­tek össze a pécsi úttörőház­ban, ahol az 1959—60. évi úttörőpróbáztatások és egyéb feladatok elvégzését tárgyal­ták meg. — VASÁRNAP délután a Pálos templom környékén motorozott Latin Vilmos 23 éves segédmunkás, remény­pusztai lakos. Mivel erősen ittas volt, a motorról leesett. Fej- és karsérüléssel a me­gyei kórházba szállították. — AUGUSZTUS 31-én tett esküt a városi tanács műve­lődési osztályán 24 most vég­zett pedagógus, akik szeptem­ber másodikán lépnek először katedrára a pécsi iskolákban. — AUGUSZTUS 30-án az éjjeli órákban a 'Susogó ven­déglő előtt szóváltás keletke­zett Melitzán István 29 éves pécsi és Nagygubolya András 30 éves pécsi lakosok között. Verekedés közben Nagygu­bolya András megszúrta Me­litzán Istvánt. A mentők ® megyei kórházba szállították. — HÉTFŐN délután 4 óra­kor elütött egy Pobjeda a Bercsényi utcában egy kis­fiút A gyermeket, akinek személyazonossága ez idáig ismeretlen, koponyasérülés­sel a gyermekklinikára szál­lították} í Kölcsönös megértéssel és összefogással megoldhatók az őszi forgalom nagy feladatai Az értekezlet első eredményei Mint vasárnapi lapunkban közöltük, szombaton megbeszé­lést tartottak a megyei párt- bizottság kezdeményezésére a MÁV pécsi igazgatóságán a baranyai szállító és szállíttató vállalatok. A két előadást ter­mékeny vita követte, amelyből kiderült, mit kívánnak a szál­líthatók a MÁV-tól és az autó- közlekedési vállalatoktól, s mit várnak ezek viszont. Az érte­kezlet részvevői levonták ed­digi munkájukból a tanulságo­kat, s nem egy Ígéret hangzott el így: „...ezentúl másként csi­náljuk i : ! H­Ne nagy tételekben... A Pécsi Szénbányászati Tröszt képviselője kifogásolta, hogy a bánya részére érkező kocsikat Pécsbányarendezőn összegyűjtik és egy tételben harminc-negyven kocsit bocsá­tanak az üzem rendelkezésére, így nem tudják megtartani a hatórás kirakási időt. — A cél­szerű az lenne — mondotta 1— hogy a vasút az állomásra ér­kezett leadási kocsikat ne hagyja összegyűlni, hanem már kisebb tételekben is bo­csássa rendelkezésre. I,«y azo­kat időben vissza tudják adni. Jobb kocaikihasználást! Sólyomvári János főintéző elmondotta, hogy a kocsdkd­használás további javítása ér­dekében sok a tennivaló az őszi forgalom idején. A vasút a munka eredményesebbé té­tele érdekében kapcsolatot te­remt a vállalatokkal. A jó együttműködés eredményekép­pen máris javult az Agrárig, és a Cementipari Vállalat mun­kája, a vasúti kocsikat rak­súlyig kihasználják. A kocsik jobb kihasználásával többen is foglalkoztak. A Rostkikészítő Vállalat küldötte nagy alapte­rületű kocsikat kért rostlen szállításához. A TÜZÉP válla­lattól elmondották, hogy a ce­mentipari vállalatok nem hasz náljálk ki megfelelően a ko­csik rakterülétét, többször elő­fordult már, hogy a Dombó­várról érkezett vasúti kocsik­ban jóval kevesebb betoncső volt, mint amennyit belerak­hattak volna; Legyen rendszeres a vasárnapi rakodás ! Jelenleg sok baj van a vá­rosban a 16 óra utáni és vasár napi áruátvétel’.el. Nemrég elő fordult, hogy a Kossuth Lajos utcai vasboltiban csak egy órás vita után vették át az árut a szállítmányozási dolgo­zóktól. Sőt, az elmúlt szomba­ton az Üvegipari Vállalat öt­szöri hívás után sem vette át a telefonértesítést, mondván, Lapozgatás pécsi panaszkönyvekben A panasz egészen egyéni dolog. Van akinek sóflan a Belvárosiban az az étel, amely nek ízét a másik vendég tö­kéletesnek találja; Van, aki észre sem veszi a Csemegebolt pénztáránál a lökdösődést, míg egy másik vásárló felte­szi a kérdést a panaszkönyv­ben: „Miért nem működik! mindkét pénztár?” — és így tovább. Végeredményben pa­naszkodni mindenkinek joga van, még a panaszkönyvekben is. Az már más kérdés, hogy intézik él a lejegyzés után ezeket} Mecsek Cukrászda Nincs sok panasz a panasz­könyvben, amit egy kérdés után, hogy .miért kell?” át­nyújtanak. Igaz, a panasz­könyv sem régi, március vé­gén cserélték ki a régivel. Mire panaszkodhatnának a Mecsek vendégei, ha nem a fe­ketére, amit Horváth Ferenc budapesti lakos „borzalmas lötty”-nek nevezett, Zórád At­tila, Alkotmány utca 31. szám alatti lakos „tiszta víz — me­legítve” megjegyzéssel ruhá­zott fel, miután kétségbevon­ta a kávéadagolás helyességét. Az ilyen panaszokat — saj­nos — nem lehet utólag elbí­rálni, hogy lehet akkor orvo­solni ezeket? ügy, hogy a vállalatvezetőség a kávéfőző nevében is elnézést kér és ígéri, mindent megtesznek ha­sonló esetek elkerülése érde­kében. Ugyanakkor, jótanácsot is adnak: ha rossz minőségű kávét szolgálnak fel a cuk­rászdában, azonnal keres­sék meg a vendégek az üzlet­vezetőt. Arról nincs feljegy­zés, hányán éltek a tanáccsal, .de azóta talán nem is volt ok erre.- Persze, ezért van másfajta panasz is a cukrászdában. Olyan például, hogy nem tar­tottak egy időben zsineget a süteménycsomagok átkötésére, hogy háromszori kérés elle­nére sem vitte a megrendelt dolgokat a felszolgáló,- hogy kissé savanyú volt augusztus másodikán á tejszínhab és így tovább. De lehet panasz a legcsekélyebbnek tűnő ügy­ben, azonnal vizsgálat indul a Mecsekben és a szerintünk ki­elégítőnek vélt választ legké­sőbb nyolc napon belül meg­küldik a panasztevőnek. Pedig a törvényes határidőből telnék ■Mfjg agy kis késlekedésre, | 101-08 Csemegebolt | A panaszkönyv jól látható helyen, az ajtóval szemben lé­vő pénztárnál van kifüggeszt­ve. Szó nélkül odaadják, s cso­dálatos — Itt nyoma sincs az izgalomnak. Később — termé­szetesen a panaszkönyvből — az is kiderül, hogy miért. A bejegyzett • panaszokra nem a boltvezető, hanem a budapesti központ „Értékesí­tés, Borhegyi” jelzéssel ’ vála­szol, mint az első esetből kitű­nik — nem mindig helyesen. Egy nyugdíjas pécsi tanár nemrégiben megjegyezte a pa­naszkönyvben, hogy az öre­gebb emberek nagy hiányát érzik a csomagolt tejpornak, mert rosszabb idő esetén a friss tej beszerzése gondot okoz nekik; Erre a fenti jel­zéssel ez a kissé magasröptű válasz érkezett: „Hazánkban a tejellátás jó. A vásárlók általában a friss tejet szeretik és csak rendkívüli események alatt vásárolnak tejport. Pró­bálkoznunk már a korábbi években tejpor értékesítésével és a tapasztalat azt mutatta, hogy majdnem eladhatatlan, végső fokon tönkrement és meg kellett semmisíteni.” Úgy gondoljuk, az idős tanáron kí­vül még jónéhányan nagyon örültek volna, ha a pesti köz­pontból más, kedvező válasz érkezik. Hiszen régen kitalál­ták már a polietilén csomago­lást, amelyben nagyon sokáig tartósítható, kisebb kereslet esetében is a kérdéses tejpor. Más panasz vagy javaslat nincs is a könyvben. Illetve mégis.:: Bereczki Béla Buda­pestről ezt írta be a közel­múltban a könyvbe: „Szeret­ném, ha Budapesten is így szolgálnának ki a ■ csemege­boltokban”, Orbán Pál, aki ugyancsak Budapestről járt városunkban, hasonló „nyilat­kozatot” tett. És „jót" írták a könyvbe a pécsiek közül is néhányan. Ezért nincs izga­lom, amikor a boltban a pa­naszkönyvet kérik, 31-es Ruházati Boti A volt „Delka” cipőüzlet­ben rendszerint nagy a forga­lom — és be kell vallani őszintén — eléggé nagy a vá­laszték is. De nem úgy a pa­naszkönyvben — ami igaz, még egészen új. — Mindössze egyetlen panasz árválkodik az első oldalon, egy bonyhádi vőlegény elég bonyolultan rek­lamálja, hogy miért nem cse­rélték ki férficipőre azt a kö­römcipőt, amit a menyasszo­nyának hozatott csere feltéte­lével — természetesen próba nélkül — a boltból. Nem szo­kás ugyan az ilyen cserék le­bonyolítása, a cipőcsere miatt boldogtalan vőlegény panaszá­ra várakozásom felüli »■- választ vitt Bonyhádra a poßta és még mielőtt a levél megérkezett volna, férficipő lett a szűknek talált körömcipő árából. Ebben a boltban nemigen akad panasz. Ami akad, azt rögtön elintézik. A pénztáros­nő szerint — aki négy éve dolgozik itt egyhuzamban — még sohasem írtak a panasz­könyvbe. Ez az egyetlen be­jegyzés is akkor csúszott bele, amikor ő éppen szabadságon volt: Elmehetnénk most még a Ruházati Bolt Kossuth Lajos utcai bőrönd és bőrdíszmű üzletébe, de a panaszkönyv ott sem vall másról, mint hogy kevés a panasz, időben válaszolnak a bejegyzésekre, ß végül, hogy a panaszkönyv néha dicsóretkönyv is lehet. Harsányt Márta hogy ők „magánlakás“. Az őket motorral felkereső vas­utas azonban nagy kártya csata színhelyére éncezett. J: lenne — javasolta öól yomvári János főimtéző — ha a vállala­tok az őszi forgalom ideje alatt úgy szerveznék meg az áruk átvételét, hogy 16 óra után és vasárnap se lennének zökkenők. Ne legyenek gazda­ságtalan szállítások! Nem mindegy, hogy a ásót gazdaságos, avagy gazdaság­talan fuvarokat bonyolít le. A pécsi vasútigazgatóság dolgo­zói idestova négy-öt eszten­deje a legaktívabban küzde­nek a gazdaságtalan fuvarok ellen, a megyei pártbizottság is támogatja őket ebben a munkájukban, — de a hatal­mas javulás ellenére még min­dig sok tennivaló akad e téren. — Most is előfordul — emlí­tette felszólalásában Tóth Jó­zsef elvtárs, az igazgatóság vezetője — hogy Mohácsról Pécs—Bátaszék—Baján keresz­tül szállítanak folyamkavicsot az Alföldre és Bajáról szállí­tanak Pécs—Dombóvár térsé­gébe ugyanolyan minőségű fo­lyamkavicsot. Előfordult már az is, hogy Gyékényesről Sztá- .invárosba szállítottak folyam- kavicsot annak ellenére, hogy Adony közvetlenül Sztálimrvá- ros szomszédságában van és a szállítást sokkal gazdaságo­sabban lehetett Volna eszközöl ni Friss eredmények Nem volt szükség hosszadal­mas levelezgetésre, fejfájdító telefonálgatásra, az értekezlet első eredményei frissen, azon­nal jelentkeztek. Mert csak an­nak lehet elkönyvelni, hogy Péesbámyg-rendező állomásfő­nöke határozottan megígérte: többé nem fogják az állomá­son megvárni, míg nagyobb mennyiségű leadási kocsi érke­zik a tröszt részére — a meg­lévőket azonnal továbbítják. És eredmény az is, hogy az egyik vállalat kérésére rövide­sen rendbehozatja az igazga­tóság a pécsi élőrakodót, b{\gy segíteni fognak a Szervestrá- gyagyűjtő Vállalatnak az irányvonal! rakodáshoz és így tovább. És az értekezlet után valószínűiég újabb eredmé­nyek könyvelhetek még el. Remélhető, hogy az értekez­let végső eredményeként sike­resen bonyolítják majd le az idei őszi forgalmat is. A megye területén szeptember 15-ig isko'ai szünet lesz az alsó tagozatos tanulók számára* A gyermekbénulás! megbetegedések száma az utóbbi hetekben megyénkben megnövekedett. 3—6 éves gyermekek kötelező védőoltása megtörtént, s így ennek a korosztály­nak védettsége biztosítva van. Bár a szórványosan előforduló megbetegedések nagyobb veszélyre még nem engednek következtetni, mégis fennáll annak a lehetősége, hogy a megbetegedések kiterjedhetnek a 6—10 éves korosztályra is. Ennek megelőzése céljából szük­séges a 6—10 éves gyermekek védőoltásban való részesítése. A gyermekeket csak akkor engedjük be az iskolába, ha már a védőoltást megkapták. A járványügyi szervekkel egyértésben ezért a megyei tanács vb. művelődésügyi osztálya 1959 szeptember 15-ig tanítási szünetet rendel el az alsó tagozatos tanulók számára. Az első tanítási nap szeptember 15-én, kedden lesz. Kérjük az érdekelt szülőket, hogy alsótagozatos gyerme­keikét már a szeptember 1-i ünnepélyes tanévnyitásra se engedjék el. A felsőtagozatos tanulók számára az iskolák a tanévnyitó ünnepélyt megtartják és a tanítás rendes időben megkezdődik. A járványügyi szervek egyidejűleg a 6—10 éves tanulok védőoltásban való részesítésére a szükséges intézkedéseket megtették és az oltások előreláthatóan két hét alatt lebo­nyolódnak. . BARANYA MEGYEI TANÄCS VB MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYA. • A rendelkezés Pécs város területére nem vonatkozik. Pécsett az első tanítási nap szeptember. 2. ^úmi&laiűk cl tá^iadalmi mimkázáL A tanácstagi beszámolón szót kért egy idős férfi. El­mondta, hogy az utcájukban egy rövid szakaszon tönkre­ment a járda. Meglazultak a járda kövei, alig lehet raj­ta járni, legjobb letérni azon a rövid szakaszon a kocsiút- ra. Kéri, csináltassa meg a tanács. A labdarugómérkőzé­sek látogatói, a csapat szerep lésétől függően 15—20 ezer ember mérgelődik, hogy po­ros a Verseny utca, kéri, hogy csináltassa meg a ta­nács. Ez csaík két kérés. De hány van még ezen kívül? Minden­esetre sokkal több, mint amennyit a tanácsok költség­vetésük keretében meg tud­nak oldani. Persze, szükség van a járda kijavítására is, szükség van a Verseny utca portalanítá­sára is. És egyik munka el­végzése sem lehetetlen. Le­het járdát is kijavítani, és utcát is portalanítani. Hogyan? Társadalmi mun­kával. Vannak már tapasztalata­ink arról, hogy milyen nagy eredményeket lehet elérni, ha sok ember összeadja a maga erejét egy ügy érdekében. Láttuk ezt a televíziónál, ami kor a város és a megye la­kossága és a különböző szer­vek összeadták az építkezés­hez szükséges pénzt. Ugyan ki mondaná ma azt, hogy nem volt érdemes tíz forin­tot a televízió céljára költe­ni? Ma csak azt mondhatja mindenki, hogy megérte, hi­szen a mindnyájunk pénzén itt van, mindnyájunké a te­levíziós műsor. Ugyanígy épül a mecseki áltatkertünk. Érdemes volt néhány forint ára bélyeget venni az állat- kert javára, és esetleg két kézi munkát végezni ott fenn a hegyen? Ha megnyílik az állatkertünk, kétségkívül mindenki azt mondja majd: érdemes. Vannak akik azt mondják a társadalmi munkára: robot. Nos ezeknek csak azt mgnd- hatjxtk: mutassa meg azt a földesurat, vagy gyárost, vágy azt az egyes embert, akinek ez a „robot" hasznot nyújt. Hát ilyet ugyan nem tudna mutatni senki. Mert hiszen ezekre a társadalmi mun­kában megvalósított dolgok­ra az jellemző,- hogy' azok mindenkinek jók, azok az egész közösségnek a hasznát szolgálják. Mert ügye az sem X. Y.- nak lenne jó, ha valakinek eszébe jutna valahogyan tár­sadalmi úton megszervezni a Verseny utca portalanítását, —* hozzávetőleg: maximum néhány hónap alatt elő lehet­ne teremteni a szükséges ösz- szeget, ha minden mérkőzé­sen csak egy-két-három fo­rintot adna mindenki erre a célra, — vagy, ha annak a bizonyos háznak a lakói egy vasárnap délelőtt rászánnák annak a járdának a megla­zult köveit helyre illeszteni, amelyen ők maguk járnak mindennap? 6*1600/9 BAOlAS/OV' Belicsenko kivette a zsebé­ből okmányait, katonakönyvét és párttagsági Igazolványát. Az irányzótűzémek minden­napos, rövid neve volt: „Ri- zsov”. Belicsenko az ő tagsági könyvét is a sajátja és az üteg hat elesett kommunistá­jának párttagsági könyve mel­lé tette. Aztán felállt, kozák­sapkájával leverte a havat a lábáról, s a sapkát visszatette a helyére. Tonya guggolva töltötte a tárakat. Szeminyln kis for­gáccsal tisztogatta géppiszto­lyát. — Ide figyeljetek, négyen nem tudunk mit kezdeni itt ^ gödörben. Ha a németek akna­vetőt vetnek: be — egy akna eltemet mind á négyünket V— mondta Belicsenko. — Tonya és Szeminyin távozzatok! Tonya tovább töltötte a tá­rakat, Szeminyin meg zavar­talanul tisztogatta a géppisz­tolyát a forgáccsal. S mind a ketten tudták, hogy Belicsen- kónak nincs semmi ereje, sem hatalma ahfraz, bogy, távozásra késztethesse őket, és most ? legésszerűbb és legkézenfek­vőbb indokok sem meggyő­zőek. És amikor mégis meg­kísérelte, hogy parancsot ad­jon nekik a távozásra, Tonya felvetette a fejét és szomo­rúan, szemrehányóan nézett fél rá: — De hiszen úgyis tudod, hogy nem megyünk el innen. Mire való a veszekedés? így maradtak továbbra is négyen a , gödörben. Milyen lassan vonui el az üteg! Még mindig a közelben van. A né­metek pedig három oldalról közelednek, eltakarják őket a bokrok és a terep hajlatai, csak néha roppan meg egy ág az óvatos lépteik alatt. Arhipov hosszan körüljár- tatta a szemét, egy részletnél sem időzött el, de ugyanakkor mindentől búcsút vett. Aztán levetette derékszíját a kulacs­csal együtt, ledobta válláról a kenyérzsákot; mindentől meg­vált, amire többé nem lesz szükségei Együtt kezdtük a háborút, együtt is fejezzük be — mond­ta. Kigombolta köpenyét, fel­állt, sapkájával a németek fe­lé intett és mielőtt megakadá­lyozhatták volna, kiugrott a gödörből. — Ne íőjj még üteg­parancsnok, várj, ne lőjj még! — mondta halkan. A görbe kis almafa mellett állt, és a hajnali szürkületben jól látszott az az öreg baju­szos, sovány, csontos arcú ka­tona: egyik lábszártekercsébe tűzve aiuminiumkanál csillo­gott, s a feje fölé emelte sú­lyos munkáskezét. Élete árán csalta ki a rémeteket a fede­zék mögül. — Ne lőjj, ütegparancsnok, mindjárt kibújik mind, ne lőjj!.,, A szél szétfújta köpenyét és ettől úgy látszott, mintha a né­metek felé menne. Az eddig néma német géppisztolyok most három irányból nyitottak tü­zet. Arhipov tenyerével végig simította a haját, ez a mozdu­lat megnyugtatta és ismét fel­emelte a kezét. — Feküdj! Feküdj! — pa­rancsolta Belicsenko fojtott hangon. De Arhipov állva maradt. Olt állt a golyózáporban haja- donfőtt, hirtelen egy lépést tett előre, megbotlott, meg­ingott és lezuhant, Osond lett A tüzelés véget ért. A torlaszok, a bokrok mögül egyenként emelkedtek fel a németek és géppisztollyal a kezükben óvatosan felfelé indultak. Félkörben haladtak. Egyikük megcsúszott és esés közben egy bokor után kapott, de az ág eltört a keze közt A többiek abban a pillanatban hasra vágódtak. Amikor fel­emelkedtek, zavart kifejezés ült az arcukon. Ez az eset fel­derítette a németeket, s most már bátrabban mentek, nem vigyáztak annyira. Az élen álló szemüveges elővett egy kézigránátot, menetközben megnézte, felkészült, hogy el­hajítsa. Belicsenko még köze­lebb engedte őket és akkor biztos kézzel tüzelt rájuk, be­leadva minden fájdalmát, dü­hét, bánatát * A városból egész éjszaka vonultak kifelé a különféle egységek harcosai, csoportosan és egyenként. Az ezred állá­sain jöttek keresztül. Kikér­dezték őket és azt a választ kapták, hogy a város déli pe­remén valóban áll egy nehéz üteg, de parancsnoka állítólag azt mondta, egy tapodtat sem mozdul onnan. Mások azt bi­zonygatták, hogy nem egy üteg, hanem három üteg, könnyű ágyúkkal. (FolytatjukJ *'

Next

/
Oldalképek
Tartalom