Dunántúli Napló, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-16 / 192. szám

Vízmelletti város. Ennél jobb jelzőt séhogysem lehetne találni Mohácsra, pedig a Duna mellett még jó pár nevezetessége van. Csakhogy itt ■ mindenki rajong egy kicsit ezért a széleshátú folyamért, minden embernek kedves emléked vannak a csillogó, ezerarcú vízről — eltéphetetlen szálak fűzik a várost a'Dunához.

Azt mondják' a mohácsiak, az ő városuknál különb nincs széles e világon. Azért, mert a Duna-parton van. De hiszen más város is van a Duna partján. De az más. Azok a városok nem a mohácsi Duna- parton vannak. Egyszóval ez a legszebb város, vita nincs, így van a város a vízzel:

S a víz is a várossal! Nevet is a folyó adott neki. Valamikor a mohával benőtt kiöntéseket és monotvákat mohágynak meg mohásnak hívták, s ebből lett a Mohács. Igaz, néha-néha csúnya tréfákat is csinált a szeretett folyó: rendezett egy kis „látogatást“ a városban. Ez nem szép dolog tőle. Olyankor neheztelnek is rá, de nem sokáig, mert visz- szahúzódik hamar, s megy minden a régiben. Újra csak színes lobogóé, nehézkes uszályokat vontató hajókkal népesedik be a Duna, a halászok leeresztik a hálót, s közben „a nagy harcsára“ gondolnak, amit majd csak sikerül egyszer kifogni. A komp is megindul. Az „Ilonka“ erőlködve húzza a hatalmas f alkotmányt, s a parton állók vidáman integetnék a- vízen lébe- gók fele, — ;h.. ——;

Izig-vérig vízi város ez. Ha az ember Mohácsra gondol, először a kikötő villan fel előtte. Mostanában küönösen szín- pompás, zsibongó. Nagy a forgalom, most utaztak eme a román, bolgár és jugoszláv VIT-küldöttek. Enne az alkalomra zászlódíszbe öltöztették a kikötőt. Hosszú sor hájó- zászló is .leng a nemzeti színű lobogók között. A vízi embereik szerint aki érti a zászlók nyelvét, az egy üdvözlést olvashat le a zászlósorról, és hogy pontosan mit, azt a vízi emberek sem tudják. Azt mondják: ahhoz egy „tengeri medve“ kellene:

Tengeri medve? Mohácson az is akad. Ezt is a víznek .köszönhetik“, mert gondolt egyet a Duna és hirtelen Sneg- ánadt, na, nem. nagyon, csak éppen annyira, hogy a Fekete-tenger felé igyekvő szovjet Roya nevű tengerjáró kénytelen volt horganyt vetni Mohácson, mert ilyen magas vízállásnál nem fér el az újvidéki híd 'alatt. Nem is csoda, jó emelet magas alkotmány: S az sem csoda, hogy most a hajó személyzetének legizgalmasabb rádióműsora a vízállásjelentés; Biálba, — ízlések és pofonok::;

De amúgy is különös emberek ezek a tengerészek. Beszélni nem nagyon szeretnek. Ülnék, nézik a vizet, olvasgatnak, s Rudzit másodkapitány talán éppen Rigára gondol, hogy legalább gondolatban együtt lehessen a családjával, mert bizony az év tizenkét hónapjából csak kettő

MMteuk!

i akadt a karost»

A m&meUttíi vázas

ut a családnak, a többi a eiigeré.

A hajó kísérőgépésze se igen beszélt eleinte. Pedig vele még nyelvi nehézségeink sem voltak, hiszen magyar ember. A neve: Pázsit József. De valamiféle kulcsa mindenkinek van, valamivel mmdenki'nyel- ■vét meg lehet oldani. Józsi bú ősiét is. Csak a Göröcsöt kell dicsérni, s máris belelendül a beszélgetésbe, mert vérbeli Újpest-szurkoló. No, meg vérbeli pecás. Ő volt a „mohácsi jubilálok“ közül a második. Mert valahogy úgy hozta a sons, hogy csupa jubilálókkal akadtunk össze Mohácson. Rudzit másodkapitány pontosan 20 éve tengerész. Józsi bácsi negyven éve járja a vizet.

— De csak hajózhassak, soha semmi bajom nem lesz — vélekedik az öreg, mert ha vizen vagyok, még az étvágyam is jobb.

Itt a vízparton találkoztunk a harmadik jubilálóval, az egyik halászbárkán. Kifér Janos halász. Éppen meregette a halakat, — többnyire „literes“ halat, keszeget, compót, naphalat, de akadt egy pár

szép ponty meg süllő is— a bárka hasából.

— Négy nap híján harminc éve vagyok halász — mondta,

Élete legnagyobb fogása egy 96 kilós harcsa volt. Nagyon szereti a mesterségét, a Dunát is, csak ezek a randán pöfögő motorcsónakok ne volnának. Hanem ha már a halászoknál tartunk, nem árt megemlíteni valamit. A Bélre étterem üzletvezetője — aki egyébként tíz éve viseli ezt a tisztséget — mondta, hogy nem lehet a városban nagy tételben halat kapni. Pécsről kell hozatni. Na, kedves mohácsi halásziok, ezt hova írjátok!?

Aztán van a mohácsi kikötőnek még egy mindennapos látványa is, a tilosban fürdö- zők. Feljebb, ahol már csendesebb a forgalom, most is ©gy gyéréit lubickol a vízben.

—( Jön a rendőr, — kiált rá valaki, mire gyors tempókkal a partra úszik. Körülnéz. Persze (rendőrnek se híre, se hamva. A körülállók nevetnek, a gyerek meg szemrehányó tekintettel visszaúszik. Kommentátor azonnal akad. mondván hogy bezzeg, tizenöt év4 bárka hasából konnyfi halászni«

Csak' el ne szakadjon,

vei ezelőtt veit itt a jobb par ton is fürdő meg strand. Most miért nem tud a tanács egy strandot létesíteni itt, annak a jó. ég a megmondhatója. Tényleg, miért nem?

A másik nevezetessége Mohácsnak az, hogy sok nemzetiÄ

sok vallású város. Ma- :, sokacok, németek, szerbek, cigányok lakják és majd ahányan vannak, annyiféle vallásilag. Ez (régebben sok ellentét magva volt, hg.- nem ma már egészen más a helyzet Gyakori a házasság más nemzetiségűek és más vallás úak között anélkül, hogy ebből bárki is különösebb ká- zust csinálna;

hogy nines a Duna közepén zátony;

A városiban még éMnk a

forgalom. Most van a selyemgyárban a műszakváltás, és a 800 férőhelyes szabadtéri mozi is most kezd. Ennek a mozinak külön nevezetessége, hogy kínai vetítőgépje van. Képinger Ferenc meg Galabics István gépészek dicsérik a gépet. Soha semmi baj nincs vele. S úgylátszik a mohácsiak szeretnek moziba járni, mert nap>-nap után megtelik a hatal más szabadtéri mozi. Az előadásról hazafelé menet még, betérnek egypéran egy pohár

Űttörő liget (Hősök szobránál) 1959 augusztus 25—28-ig

Csak 3 napigl

Csak 3 napig!

Előadások: a megnyitás napján este 8 órakor, a többi napokon délután iéi 4 és este 8 órakor,

Heros Nagycirkusz

monstre rerüje

„150 év a porondon”

A berlini, bukaresti, szófiai, varsói, prágai és budapesti világsiker után AZ UTÓBBI 20 ÉV LEGNAGYOBB CIRKUSZ- ÉLMÉNYE!

Az AEROS ATas'jeirkusz

„GÖRDÜLŐ ALLATKERTJE” 350 ALLATTAL A VILÄG MINDEN TÄJÄR0L!

Megtekinthető naponta reggel 9 órától este 7 óráig,

JEGYEK ELŐVÉTELBEN KAPHATÓK: az „AEROS” Nagycirkusz pénztáránál. Tel.: 380. az „AEROS” elővételi pénztárkocsinál a Széchenyi téren.

az „AEROS” szervezési irodájában (kultúrház, Vörösmarty utca). Telefon: 195.

Valamint az üzemi közönségszervezőknél.

739

Egy-két fiatal szerint Különösen a bálok szempontjából jó ez a sok (nemzetiség. Mert soha ki nem fogynak a bálozásból. Van magyar bál, so- kac bál, cigánybál, aztán ha ebből kifogytak, akkor sorra veszik a mesterségeket néha még a vallásokat is, aztán kezdik az egészet elölről. Hanem a népviselet már kezd kimenni a divatból a városban. Egyre kevesebb nőt látni a szín-pompás sckac viseletben. A fiatalok jobban szere-* tik az újmódit, meg aztán régen maguk készítették a ruhákat most meg venni kellene és bizony elég drága. Egy hímzett kötényért ezer forintot, is elkérnek. Az öregek azért rendületlenül őrzik a régi szokásokat.

Mohácsai nagyon szép az este. Lassan homályba vész a folyó, itt-ott hajólámpák villannak feL A túlpartról idelátszik a kivilágított „Arany- Ponty". Tambura szól, aztán egy szomorú sokac dal csendül fel. A víz széles háta mesz- szire elhardja a hangot. Egy darabig ünnepélyes csend van, mintha mindenki az énekesre figyelne. Aztán megesobbam. a víz. Valaki fürdik. Kimászik a vízből, jóízűen, vacog egyet s azt mondja nincs különb dolog az éjjeli fürdésnél. Na persze, ezt állítja ő, de pár méterrel odébb egy fiatal pár ül, ők biztosan nem a fürdést tartják legtöbbre. Hajó közeledik, reflektonozva a partot s a fény egyszercsak megállapodik a víz szélén ülő fiatal páron, ügy látszik ez jobbén érdekli, mint a part kanyarodói, mert a csóva hosszú időre megpihen. A lány belefenyeget a fénybe, de ez a legkevésbé sem zavarja a reflektoráé matrózt; Még

Ügy-e, szép es a űzi?

sörre a Központi Kisvendé® lőbe, aztán ott is ragadna!: mert itt nemcsak sört lehe kapni, hanem itt muzsikál ; híres mohácsi hárfás csalát egyik tagja: Gertner János. J hangulat fényes — csodálat« hangszer a hárfa. Azt mond ják a törzsvendégek, ez Mo hács legjobb zenekara. Pe dig hát egy szál hárfa a; egész „zenekar“;

Éjfél felé már kihaltak a utcák. Elhallgat lassan a hár fa is, és a vízmelletti váró csendes álomba merül;

Szöveg: Lázár Ervin Foto; Erb Jáno»