Dunántúli Napló, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-09 / 186. szám

Az igazságról és az egységről,

valamint a dolgok szépségéről és rendjéről

Ha a legújabb en ciki lkának

(pápai körlevél) alapján próbálnánk megismerkedni az igazság és az egység fogalmával, valamint értelmezésével, akkor igen homályos és ferde irányt kapnánk, s semmi esetre sem tudományos ismereteket. Ezen azonban egyáltalán nem lehet csodálkozni, hiszen az egyházi felfogások, bizonygatások a történelem számtalan tanúsága 6zerint is nélkülözték a tudományosságot.

Az egyházi inkvizitorok tűz- zel-vassal pusztítottak minden olyan megnyilvánulást, amely a haladás érdekében történt. Valamennyiünk előtt ismeretes Giordano Bruno esete, akit a pápai isnlkvizitorok ítélte^ borzalmas kínhalálra, vagy Galileié, akit megaláztak, mert tudományosain igazolt olyan megállapításokat, amelyek kinyilvánításétól az egyház mereven elzárkózott:

Logikus, hogy a „modern pápaság is az elődeihez méltónak akar bizonyulni, és kinyilatkoztatásai teljesen nélkülözik a valósággal, az élettel váló kapcsolatukat. Az éneik- lika ugyan már nem tagadja azt, hogy van tőke és van munka, tehát van tőkés és van munkás, azonban megállapítja, hogy * > i • ez osztályok egymást kölcsönösen: kiegészítsék és egymás között együtt munkálkodva helyes egyensúlyt érjenek el. Mindegyiknek szüksége van a másikra: nem maradhat fenn a tőke munka nélkül, sem a munka tőke nélkül.“

Tehát a pápai körlevél szerint szoros egységet kell létrehozná 'a töke és a munka között és akkor meglesz a „dolgok szépsége és rendje". (Idézet a szövegből.) És valóban így van, ha ezt csak a tőkés szemével nézzük. A tőkésnek eddig is megvolt a dolgok szépsége és rendje, a munkásnak azonban nem és ha hisznek az enciklikáinak, akkor továbbra sem. A dolgozók azonban nem így képzelik el az egységfogalmat, mert ők nagyon is jól tudják azt, hogy ugyan a tőke nem lehet meg munka nélkül, azonban a munka meglehet és megvan már a tőke nélkül is. Énre tudományos bizonyítékok vannak, hiszen a világ jóreszen ma már tökéletesen nélkülözni tudják a tőkéseket. A dolgozók éppen azért tudtak meg ismerkedni a dolgok szépségévé! és rendjével, mert megszüntették a tőkét, valaimnt vele együtt a tőkést is, alka addig őhelyettük vágta zsebrea pápai körlevélben fcnyilatkoz

tatott dolgok „szépségét és rendjét“.

Az enciklika azonban „gyanít“ valamit, mert folytatásként már fenyeget is. „Aki meri ennélfogva tagadni a társadalmi osztályok egyenlőtlenségét, ellentmond magának a természet rendjének. Aki pedig elutasítja ezt a barátságos és megmásíthatatlan együttműködést ezen osztályok között, az kétségtelenül az emberi társadalom felforgatására és megosztására törekszik, súlyos zavart okozva és kárt okozva a köz- és magánérdekeknek" — harsogja az encik- lika.

Ezzel kapcsolatban állapítsuk meg először azt, hogy a természet rendje nem úgy van, ahogy ők állítják, hiszen nem voltak mindig kizsákmányolok és kizsákmányoltak, vagyis rabszolgák és rabszolga tartók, jobbágyok és feudális urak, valamint munkások és tőkések; Másodszor pedig tudjuk azt is, hogy az osztályok között sohasem voltak és nem is lesznek barátságos együttműködések, éppen az osztályok között lévő különbségek miatt. A történelem által ismert tények: a rabszoigaláza- dások, a parasztháborúk, a proletárfonradaknak, amelyek igazolják, a kizsákmányolt osztályok nem nyugodhatnak bele, hogy a paraziták éljék fel a munkájuk gyümölcseit. Harmadszor .pedig azt is megállapíthatjuk, — ha másért nem is, csupán a történelmi hűség kedvéért —, hogy nem megmásíthatatlan a pápai körlevél által meghatározott „együttműködés“, mert a világ jelentős részén ma már tudják nélkülözni a tőkések, együttműködését az ország életéből és ez arra vall, hogy egyszer majd másutt is.

Viszont ezt Rómában is tudják, ezért a körlevélnek tartalmaznia kell egy olyan, mondatot is, amely megrója a dolgozókat azért, mert jobb életre, az életszínvonalának emelésére gondolnak. Ez így hangzik a fogalmazványukban: „Valóban mit érne a dolgozónaSk, ha mind nagyobb mértékben érne el gazdasági javulást és magasabb életszínvonalat, ha szerencsétlenül elvesztené, vagy elhanyagolná a lélek felsőbbrendű javait?"

Régi mese ez, modem változatban, ma már igein kevesen hiszik el. Mlndszenty az ellenforradalom idején nem a lélek felsőbbrendű javaira gondolt, hanem arra, hogy visszaszerezze a papi nagybirtokokat, hogy ott a „dolgok szépségét és rendjét“ felújítsa. Ez pedig nagy vonalaikban a következőket jelentette volna: hatalmas paraszti tömegek, cseléd- és zsellérsorba, nyomorba való visszadöntését, csendörszuronyokat, és sortü- zeket, valamint más egyéb, nagybirtokokkal járó „szépségeket“.

Eljött az idő, amikor az emberek már való életből akarnak élni. Egyeseknek — például a körlevél megíróinak — persze fáj ez, de ezen mi nem csodálkozunk, ök egyféle igazságot hirdetnek: a gazdagokét és aki ezt az „igazságot“ kétségbe vonja, azt hazugnak, tévelygőnek nevezik, — akárcsak Giordano Brúnót vagy Galileit. Az inkvizició idején máglyahalállal szereztek érvényt az igazságuknak, most a lelki- halált helyezik előtérbe. A tudomány, a felvilágosodás ennek ellenére is előrehalad és nem akadályozhatja meg ezt az Enciklika sem. Előbb-utóbb úgyis a milliós dolgozó tömegek igazsága győz, nem a gazdagoké, a parazitáké és azok szekórtolóié.

KERKAY LÁSZLÓ

Épül a pécsi hőerőmű

■ VAU

Ebből az épületből indul majd útjára az a pécsi szénmosóból kikerülő alacsony fütő- értékű melléktermék, amellyel majd az új pécsi hőerőmű kazánjait tápláljálfc,

„Füstöl“ a kender a Dráva mentén

Baranyában — Dunántúl legnagyobb rostnövény-termelő

megyéjében — megérett a kender. A Dráva-menti meleg, párás síkságon napok óta „füstölnek” már a kendervetések.

Kedvező jelenség

Még néhány év olyan helyen, ahova jólét jele ez is? Azé kell csupán és örök- csak egy vagy két hát, de nemcsak a re «áműzzüv n múlva jut el a falusi jólété, a váróre száműzzük a fa- de g tJszta glé is Gyerek vol_

lubói a petroleum- szojja szekrényének tam, amikor mando lámpát, és a 'felgyű- tetején már ott áll a gatták a páznék, lő fénnyel megérke- rádió becsomagol- zik mindaz, amit ősz ten ^ szetomarutve kultu- mosógépet, re- rának mondanak, zsót, villanymeghaj- A rádió, a televízió tású szecskavágót, lun. Aztán most itt

hogy akkor lesz jó falun az élet, hp jó lesz a városban — a városiban meg akkor, ha jó lesz faodavarázsolja az villanyvasalót egész országot, a mo mondták, hogy „itt zi meg akár az egész állnak ezek is kivi Lágot és könnyebb használatlanul...“ lesz a munka is, Mintha kívánságukamj mindennél fontosabb. A fény áldásait várja a falu és összefog, erejét, pén zét is adja, hogy várakozása minél előbb valóság legyen.

nak ez adna végső nyoonatékot.

Ott tart számos falusi család, hogy jóelőre megveszi aíjt, amire csak majd lesz szüksége

és ez nagyon jó,

Akik. járják a fa- szép, kedvező jelen- lut, nézegetik, hogy ség. A miértjét így hol lehetne a ki- magyarázta egyik szabott idő előtt be- paraszt bácsi: „Meg kapcsolni a villanyt, vettük. Megveszi azok látják és me- más is, már miért sélik, hogyan készül ne venné meg, ami- kenyérre is szűkén a falu népe a fény kor már előre is jut. jutott városban is, fogadására. Jártak Azt mondja, hogy a faluban is.

van ni. Még megértem ősz fejjel.“

Három emberöltő ben összesűrűsödött élettapasztalat ez, amely majdnem valósággá válva, de még villanyáramra, konnektorra vár, hogy teljes bizonyos Sággá legyen.

És ez nemcsa k

falun jó, jó itt a városban is, mert ... mert Ihia jó az élet falun, jó a városban is, mert e kölcsönhatás nélkül volt idő, amikor a

A szél szertehordja a határban az érett virágport és úgy tűnik ilyenkor, mintha füstölnének a kendertáblák. Az embermagasságot is meghaladó roetnövény aratását a legtöbb baranyai állami gazdaságban, termelőszövetkezetben és egyéni gazdaságban megkezdték már, nehogy a késlekedés miatt meny- nyiségi, vagy minőségi kár érje a termést:

A kendertermelés iránya a gépesítés, s ez elsősorban a betakarításra vonatkozik. Jövőre az aratás túlnyomó részét már új, korszerű gépek fogják végezni a baranyai határban is, az idei nyáron azonban még leginkább a kézi aratásra kell támaszkodniok a termelőknek. Éppen ezért a legtöbb helyen — mint például a lánycsókl Csillag Tsz 15 holdas kendertábláján — kellő időben hozzáfogtak a kézi erővel történő betakarításhoz. A kézi aratásnak is megvan a maga előnye: mivel egész alacsony tarlót hagynak, nagyobb lesz a termés súlymennyisége, továbbá jobban tudják kezelni a kórót, ami által pedig nemcsak első osztályú, hanem akár különleges minőségű is lehet az átadott kender.

Drávaa zabol csőn a múlt év őszén helyezték ismét üzembe az ország legnagyobb kender- gyárát. A régi Üzemet még a második világháború vége felé a visszavonuló német csapatok robbantották fel. A hatalmas, korszerűen berendezett gyár nyersanyagellátásának biztosítása végett valóságos Render-« övezet”-et alakítottak ki a Dráva mentén; Ezekben a hetekben csaknem 2700 holdról takarítják be ezt a fontos ipari növényt; Megtörténtek az előkészületek a szállításra is? Augusztus közepén a megye különböző részeiből elindulnak; a kendergyárba az első szállítmányok: A MÁV irányvonato-' kát is indít majd Drávasza- bolcsra, ahol nyolcvanezer mázsa kendert —> körülbelül 20 000 mázsával többet, mint ebben az évben — fognak feldolgozni az elkövetkező hónapok során:

A holdanként! kóró termés előreláthatóan 30—40 mázsa között lesz, azaz majdnem kétszerese a több évi megyei átlagnak.A kiváló termést most sürgősen be kell takarítani, mert ha a magkötés bekövetkezik, a legszebb kender minősége is másod, sőt harmad osztályúra csökkenhet és emiatt az átvé-i telnél mázsánként 80—100 forinttal kevesebbet kapnak a termelők. Nagyon fontos, hogy a learatott kendert vékonyan elterítsék a tarlón és négy-öt nap múlva megforgassák, mert csak így kapja meg a kóró szép, sárga színét: S ez egyúttal előfeltétele annak is, hogy a lombozást könnyebben el lehessen végezni: A sárga szín és a lelombozás ugyanis igen nagy mértékben befolyásolja az átvételnél a kender osztályozását és az árát:

Ifiéi

fT Gy. fiatal pécsi bányász Üres órájában tollat fogott és levelet írt szerkesztőségünkbe. Idézzük egy-két sorát:

— „,.. annyi beszélnek mostanában a fiatalokról, gondjaikról, életükről. De -nem értenek meg bennünket. Most nem a rikító blúzokról, meg a jampi nyakkendőről van szó, mert ez csak külsőség. Sokat gondolkodom, elégedett vagyok-e?

A sörgyár melletti munkásszálláson lakom. A ml szobánkban nyolcon vagyunk. Jó barátságban élünk. Én látom, hogy ezéket a gyerekeket mi érdekli. A ruha, a cipő, a mozi, meg a többnyire valami hangos, zajos mulatság. Szeretnek vásárolni. A múltkor az egyik gramofont vett. A kétezret megkeresem én is havonta. Nőtlen vagyok, szüleim vidéken laknak, megélnek. En már régebb idő óta vagyok a bányánál, mint lakótársaim. Emlékszem, amikor idekerültem, engem is csak a pénz izgatott. Azért is jöttem a bányához. Az első keresetemet boldogan költöttem magamra.

Vettem ruhát, cipőt, aztán le is gurguláztam egy részét a torkomon. Kellett a sok por után. Később már nem tudtam örülni ennek sem. Motorra gy űjtöttem. Addig nem jártam sehová, kömjveket bújtam. Most megvan a motor, lemegyek vele, ha a műszak engedi a Balatonra szombatonként. Fürdőm, visszajövök. Tele a hasam.

Mégsem tíaigyák elégedett, valami hiányzik. .. Tudom, majd a többiek is eljutnak idáig, ha mar mindenük meglesz. Szorgalmasan dolgozom, nem vagyok lusta, ne értsenek félre és ne nevessenek ki, de ha valaki meg- kérdezné igazából, hogy miért élék nem tud- nám megmondani *

Eddig a levél, illetve ennyiben van lelke a soroknak. Választ kér, s amilyen nyílt hangú a kétkedés, oly módú lesz a válasz, amit adni szándékozom. ’

Bizony, ha most úm belegondol « ember,

fezükben a kulcs...

14 év röppent el azóta, hogy a munkásember lett az ország gazdája. Nálunk egy tizennégy éves gyerélc már semmit sem tud abból, ami a „túlsó" oldalon történt. Sőt még a 20 éves sem, hisz 4—5 éves gyerek nem emlékszik, csak körvonalakra. Szóval így állunk! Felnőtt egy generáció, amely nem élt nálunk a múltban.

K. Gy. az egyik, aki így felcseperedett ebben a másfajta Magyarországban. Nem emlékszik a múltra. Nincsenek szubjektív benyomásai abból az időből. Tudja, mert elmesélték neki, hogy a bányász sztrájkolt, éhezett, puskacső elé állt s a bányászasszony vézna gyermekét emelte a szurony elé. Tudja, de nem érzi! Érti is, de mégsem érzi. És ez nagy különbség.

Pz az egyik ók, amiért megtorpant. Nem tud viszonyítani. K. Gy. sose volt talán még életében komolyan éhes. Nem tudja mi az: éhezni. Mint ahogyan a vak embernek is hiába mondják, hogy világoskék, tudja, hogy van ilyen, de -nem érzékelheti. Ezért és éppen ezelk miatt nem példálódzóm K. Gy.-nek a múlttál. A múltat lehet sajnálni, hogy úgy volt — mondaná talán a fiatal bányász — de most más!cént van. Es általában ezt is mondják a fiatalok válaszul, ha arról példálódzik az ember, hogy 1930-ban egy bányász nem a Balatonra, hanem még a szomszéd faluba sem igen jutott el szórakozásból, legfeljebb akkor, ha kirúgták és más munka után talpalt.

K. Gy. a fiatal bányász elért keresetének egy bizonyos pontjára, túljutott az anyagi megélhetése problémáin, megvan minden amit — családja életéhez viszonyítva — eddig kívánt. De most megtorpant, nem tudja, hogyan tovább? Nem egyedülálló eset, nem egyedül 6 érez így 22 éves korában. Ez a szemlélet egy bizonyos korban mindenkit eltölt, különösen a vidékről bejött munkásfiatalokat.

Ttt az a pont, amikor egy ember életének

1 értelme eldől. Mert ezután a pont után lehet feljebb emelkedni, de lehet visszacsúszni is. Az utóbbi esetben jönnek a nagy „piáSld- sok" a haverokkal, a könnyüvérü nők társasága, majd a bumlí és fuldoklás a torkig erő undorban. De ha van akaraterő egy kevés is az emberben, akkor a megtorpanás után újabb, még nagyobb emelkedést érhet el, k{egyensúlyozott lesz, és közben élete észrevétlenül is megtelik tartalommal.

Ehhez pedig a munka segít!

Az alkotó, cselekvő munka. Persze, most erre azt gondolhatja K. Gy. régebben is mindig azt mondták: a munka nemesít, de akikor miért csökkentik a munkaidőt hét, majd hat órára, miért kerüli el szívesen minden ember a nehéz munkát?

A munka ma még terhes valami, de egyre inkább életszükségletté válik. Kérdezze csak meg a 30 éve föld alatt dolgozó bányászt, otthagyná-e munkahelyét? Vagy talán még nem látott nyugdíjas bányászt, mint gyermeket sírni, amikor végleg el kellett szakadnia munkahelyétől? Kínos és verejtéket bizony néha a munka, de az is mily öröm, hogy egyre köny- nyebb lesz, éppen az egész közösség, millió és millió kéz munkája által. Ezért deSgozni, az élet igazi értelme!

S nyitva az út, a zárak kulcsait K. Gy-nek és sok száz társának kezébe adta a ml társadalmunk: nyissatok annyi zárat vele, ameny- nyit csak tudtok, Ma csillései, holnap vájár

lehetsz! Kedved van feljebb ugrani1 Ha tanulsz, ambíciód előtt nem zárnák ajtót, nálad a kulcs. Szorgalom, kitartás, munka, iképességeid legfelső határáig emelhet. Nem akadály már, hogy apád két kézzel kaptatta a földet, hogy anyád kendőt hord a fején! Ha dolgozol, az egész nép becsülete és tisztelete övez!

A jó ruha már szekrényben lóg K, Gy.-nek, a motor lent várja az udvaron. Ez még nem az anyagi javak teteje. Senkisem kívánja, hogy ez legyen. Eljő az idő, amikor lakást óhajt berendezni, autót akar vásárolni. Dehát a bútort, azt is valaki munkával teremti elő, az autón is szerelők dolgoznák. Munka nélkül nem lehet megszerezni sem ezt, sem azt. Es ebből következik * többi is, egy nemzet fiainak szorgalmas alkotásából a szocialista társadalom felépítése {ez nem brosúra Fiatal Barátom!), melynek csiráit, hajtásait már mindenki szedegeti. K. Gy. is, ázzál, hoyy elmehet a Balatonra, ha kedve tartja, bejárhatja az egész országot, bővítheti ismeretkörét, szórakozhat.

„...ha valaki megkérdezné tőlem, miért élek, nem tudnám megmondani,>t4 — írja levelében.

Ugye, ha egy kicsit elgondólkodik rajta az ember, nem is olyan nehéz megmondani, miért élünk. Hát még akkor mennyire nem lesz nehéz, ha majd élete tartalmába, céljába egy pufók, Ikerekképü kis csöppség is beleszól, amellyel a szerelmes asszonya ajándékozza meg, merthát ez is hozzátartozik az élethez és a boldogsághoz.

A ddigra már 1960,,1 egynéhányat írunk, de korunk épp oly szép, és izgalmas lesz, mint a mostani. Viszont könnyebb, mert addigra még jobban növekszik azoknák a száma, akik megtalálják életük valódi értelmét'. a nemcsak pénzért, hanem az alkotás örömén végzett munkát,

SZÜTS ISTVAli