Dunántúli Napló, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-09 / 186. szám

Kitüntetett vasutasok A kilencedik valutaalap al­kalmával a MÁV Pécsi Igaz­gatóságának! számos dolgozója kitüntetésben részesült, Darazsac Ferenc mozdonyfelvi­gyázó (Pécs, Fűtőház) „Munka érdemérem“ kitüntetést kapott Villányi József vezető kalauz, Jegyvlzsgáló (Pécs állomás) ,.Kiváló Vasutas.'1 kitüntetés­ben részesült, ■vrr«.; Kiss Imre vezetőműnké« (Pécs állomás) a „Szocialista Mun­káért Érdemérem" kitüntetést kapta. Pusztai Lászlói\é főtiszt, a pé­csi számviteli főnökség dolgo­zója „Érdemes Vasutas“ kitün­tetésben részesült. Mágori István intéző (Pécsi Igazgatóság III. osztály) „Érdé mes Vasutas" kitüntetést ka­pott. * Kitüntetésben részesült még: Jaksa Sándor jegykiadóőr (Sza va megállóhely) „Szocialista Munkáért Érdemérem“, Dénes József főintéző (Pécsi Igazgató ság III. osztály) „Kiváló Vas­utas“, Kallós Ferenc szertári munkás (pécsi szertár) „Érde­mes Vasutas", Biró István el­lenőr (Nagyharsány állomás) ^Érdemes Vasutas", Mindenekelőtt politikai segítséget adjanak az üzemi paironálók i 11II l[ K&z u vúml intették Az egyházaskozárlak néhány évvel ezelőtt még megcso­dálták azokat az istállókat, amelyekben akkor iszik a szarvas- marha, amikor neki tetszik. Most már az ő közös Istállójuk is ilyen: önitatós, csillével hordják ki a trágyát, be a takarmányt a törzskönyvezett szarvasmarháiknak. Pénteken az üzemi patro- názs csoportok vezetői tanács­kozást tartottak a megyei párt bizottság épületében. A patro- nálók délelőtt beszámoltak a megyei pártbizottságon az eddig végzett munkáról, dél­után pedig Novics János elv­társ a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője tájékoztatta a megje­lenteket a patronázsmozgalom tennivalóiról. Novics elvtárs rövidesen is­mertette, hogy értékeli az ed­digi patronázsmozgaimat a megyei pártbizottság. A mun­kásokból álló patronázscsopor tok kora tavasszal kivétel nél­kül nagy lelkesedéssel 6a oda­adással fogtak hozzá a mun­kához, és derekasan kivették részüket a termelőszövetkeze­tek számszerű fejlesztéséből. Vegyenek részt a tsz gyűlésein A Központi Bizottság már­ciusi határozata után a ter­melőszövetkezetek politikai és gazdasági megszilárdítása vált legfőbb feladattá. Az üzemi patronázscsopor- tok legtöbbje igen sok gazdá­sági segítséget adott a termelő szövetkezeteknek. Nagyon hosszúra nyúlna annak a fel­sorolása, hogy hány szövetke­zetben javították meg a vil­lanyhálózatot, villanymotoro­kat és darálót, készítették el az lstállóépítések tervrajzát és így tovább. A kommunista munkások sokat segítettek a helyi párt- szervezeteknek. Támogatásuk nyomán erősödött a tsz párt- szervezetek egysége, javult a vezetés színvonala, új tagje­löltek kerültek a pártba. — Mégis: a politikai segítség mérvével nem lehetünk meg­elégedve. Ez, a legfontosabb, a hónapok múlásával észreve­hetően háttérbe szorult. Ennek több jele is van. A patronálok többsége nem ismeri a terme­lőszövetkezetek gazdasági ter­vét, pedig a politikai munká­nak erre a tervre kellene épülnie. Ritkán vesznek részt a tsz, illetve a falusi pártszer­vezet taggyűlésein és a ter­melőszövetkezet közgyűlésén. Igaz, ez nem könnyű, mert ezek a gyűlések 10—11 óráig, sőt éjfélig is eltartanak, s ez áldozatot kíván azoktól a mun kásoktól, akik másnap reggel már műszakra mennek. Időn­ként azonban meg kellene hozni ezt az áldozatot, mert enélkül nem lehet1 igazán megismerni a közösség éje­iét, a tsz-tagok örömét és gondjait. leienként legalább egy látogatás A politikai segítség nem ki­elégítő volta mutatkozik meg abban is, hogy az üzemi KISZ szervezetek eddig keveset se­gítettek a tsz, illetve a falusi KISZ szervezeteknek. Hason­ló a helyzet az üzemi nőtaná­csoknál is. A kölcsönös kul­túr- és sportrendezvények te­rén határozott javulás tapasz­talható. Novics elvtárs ezután meg­bírálta a Mecsekvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat, a Porce­lángyár, a Megyei Téglagyári Egyesülés patrónázscsoportja- it, amelyek már több he tg nem voltak kint termelőszö­vetkezetükben. Felhívta az elvtársak figyelmét, hogy a nagyobb üzemek patronázs- csoportjai, hetenként kétszer (kitelik az erejükből) a ki­sebb üzemeké pedig heten­ként legalább egyszer látogas­sanak el a termelőszövetke­zetükbe. Segítsenek többet a munkafegyelem megszilárdí­tásában és sok másban. Novics elvtárs hiányolta, hogy az üzemek többségében még nincs kialakult patro- názscsoport, s nincs a csoport­nak felelőse. Helyeselte azt, hogy a termelőszövetkezetek és a patronáló üzemek au­gusztus 20-án nagyarányú munkás-paraszt találkozókat akarnak tartani falun, illet­ve az üzemekben. A kialakult gyakorlat sze­rint az üzem igazgatója a tsz elnökének, a párttltkár a párt­titkárnak, a főkönyvelő a tsz könyvelőnek, a KISZ-titkár a tsz, illetve falusi KISZ titkár­nak segít. Jó lenne, ha a vál­lalatok jogászai is bekapcso­lódnának a patronázsmozga- lomba. Sok vitás ügy elinté­zésében adhatnának a terme­lőszövetkezetekben tanácsot. Több sertést, szarvasmarhát és baromfit! iNovics elvtárs részletesen foglalkozott a termelőszövet­kezeti állattenyésztés helyze­tével. A megyei párt végrehajtó bizottsága július 21-i határo­zata előírja, hogy az'év végé­ig minden tsz-ben létre kell hozni a közös szarvasmarha­állományt. Az ilyenirányú tö­rekvések nem is hiányzanak a termelőszövetkezetekben, a közös sertésállomány kiala­kításának ütemével, illetve a sertések számával azonban nem lehetünk megelégedve. Általában idegenkednek a ser­téstenyésztéstől, bár a jelen­legi árak nem indokolják. — Egyébként sem lehetne ebbe belenyugodni, mert a sertés­hús fogyasztása rohamosan emelkedik. Ez évben mintegy 170 ezer házi vágásra lehet számítani a megyében, a né­hány év előtti 90 ezerrel szem ben. Az év végéig biztosítani kell, hogy 100 kh szántóra leg­alább 12 szarvasmarha, 4,5 tehén és 3,5 anyakoca jusson. Ez csak az első lépés. 1900. július elsejéig mér fl anya­kocát és 20 hízottsertést kell elérnünk 100 holdanként a termelőszövetkezetekben. — Minden olyan tsz-ünkben, ahol megvannak az előfeltételek, már az idén ki kell alakíta­nunk a közös baromfiállo­mányt. Általában sokkal töb­bet kell törődnünk a jövedel­mező, sok húst és tojást szol­gáltató baromfitenyésztéssel. A patronálok az utóbbi idő­ben keveset foglalkoztak az egyéni parasztokkal. Ez min­denképpen helytelen, hisz az egyéni parasztok a holnap szö­vetkezeti tagjai. Ezért változ­tatni kell a Jelenlegi helyze­ten. Minden nem termelőszö­vetkezeti községben működés­be kell hoznunk, — s ha szük­séges, ki kell egészíteni — a koratavasszal alakult szövet­kezetfejlesztési bizottságot, illetve agitációs csoportot. 1959. augusztus 9, vasárnap: Zenés ébresztő a MÁV fúvós- zenekar közreműködésével a MÁV lakótelepeken. 9 órakor: Szovjet hősi em­lékmű megkoszorúzása a teme­tőben. KISZ ifjúsági találkozó a PVSK sporttelepen. Felvonu­lás, különböző sportbemutatók és üzemi bajnokságok döntői. 10 órakor: Gyermekszórakoz­tató műsor a MÁV bérház ud­varán. Rollerverseny, gyermek kerékpárverseny, lepényevés, stb. Győzteseik jutalmazása. — PÉCSETT félév alatt mintegy 100 000 négyzetméter­nyi utca- és járdafelületet ja­vítottak ki s ezen kívül 24 ezer négyzetméter területű járdát és utcát újítottak fel. — RENDBEHOZTAK a maj- si és szajki óvodát mintegy 92 ezer forintos költséggel. — AUGUSZTUS 6-tól szep­tember 6-ig tartó újítási hóna­pot szerveztek a Komlói Szén- bányászati Trösztnél. Fő cél­kitűzése: elősegíteni a már el­fogadott, de még be nem veze­tett újítások gyakorlati hasz­nosítását és a már alkalma­zott újítások szélesebbkörű el­terjesztését, 16 órakor: A 40 éves PVSK jubileumi sportműsora. Mo­dellező, torna, kosárlabda, ke­rékpárbemutató. PVSK—Bp. Szállítók NB II. bajnoki mér­kőzés (rendes helyárakkal). 20 órakor: Vasutasnapi ün­nepi záróműsor a MÁV bérház udvarán. Filmvetítés és tér­zene a fúvószenekar közremű­ködésével. 20 óra után a PVSK 40 éves jubileumi táncestélye a Váradi Antal utcai vasutas- klubban. — EZ EV második felében tovább folytatják Komlón a habszivacs előállításának és felhasználásának kísérleteit. A hab alapanyagát tartalmazó terjedelmes s mintegy 100 kg súlyú edény helyett olyan 7— 8 liter ürtartalmú edényeket készítenek, amelyeket a bánya­mentők a hátukon hordhatnak és így a habanyagot a tüzese­tek közvetlen közelébe szállít­hatják. Egy-egy ilyen tartály­ban lévő oldat elegendő annnyi habanyag készítéséhez, ameny- nyl ilyen tüzek elsődleges el­zárásához általában szükséges. — MEGJELENT a szeder a pécsi piacokon. A szedret — szezonja kezdetén — viszony­lag olcsón, kilónként 5—6 fo­rintért árusították. — AZ ELMÚLT félév alatt öt községet: Csertőt, Endrőcőt, Ózdfalut, Páprádot és Tekla- falut villamosították. Ezzel a megye településeinek már több mint 90 százaléka villamosítva van. ‘ ? "" — A GÁSPÁR utcai szeretet- ház lakói ezúton mondanak köszönetét Riba Lajosné ta­nácstagnak azért, hogy az utca­frontot bekeríttette. — ÖNKÉNYES lakásfoglalás miatt 1000 forint pénzbírság­gal sújtotta ifj. Vadász József bólyi lakost a mohácsi járási tanács szabálysértési előadója. A vasutasnap programja Qillés ^yula: A sín szerelmesei ember az emberrel beszélnek -egymással. Beszéltek ővele már más­ként ás, — szőtte tovább gon­dolatait, — de az már regen, nagyon régen volt. És mintha csak láthatatlan Meg sem látszott rajt. hogy egész éjjel nem aludt. Frissen, fiatalos lendülettel ugrott le a vonat lépcsőjéről Fürge lép­tekkel igyekezett ott hagyni a zsibongó tömeget, mely úgy nyüzsgött, ihömpölygött körü­lötte, mint egy áradó folyam. Átvágott balra, keresztül egy előcsarnokon, melyből hosszú folyosóra ért. A folyosó félre­eső sarkában üres pad kínál- gatta magát. Leült, nem akart még hazamenni. Kellett, de jól is esett néki egy kis egye­düllét, ha mindjárt csak pár percre is. Nekidőlt a pad tám­lájának, kinyújtotta lábait, kényelembe helyezkedett. Nyolc órai keserves utazás egy zsúfolt szerelvényen nem éppen gyerekjáték. Hamaro­san álmosságot, zsibbadó fá­radtságot kezdett érezni. Ez­zel egy időben az éjjeli vonat­zaj egyhangú zakatolása is felzsongott fejében, „Érdemes vasutas, érdemes vasutas . . — duruzsolták Ismét, mint egész éjjel, a vonat kerekei. Megpróbálta, erőltette másfelé terelni gondolatait, de sehogy- ssm sikerült. Belenyugodva engedte tehát szabadjára, és tért vissza — talán már száz­szor is — az elmúlt napi ese­ményekre. Hát, igen. Gajcsi László, a 110-os számú pályaőr fia érde­mes vasutas lett. Féltőn, simo­gató tekintettel nézett le ki­tüntetésére. A miniszter tűzte fel tegnap sajátkezűi«® a mel­lére, Utána még el is beszél­gettek. Mikor — többek közt — megmondta néki azt is, hogy három fia van, mindhá­rom a vasútnál, és hogy mind a három kiváló vasutas dol­gozó, akkor sok szerencsét, to­vábbi sikeres munkát kívánt, és hosszan, melegen szorította meg a kezét. Sosem fogja azt a pillanatot elfeledni... — Jóreggelt, Gajcsi elvtársi — köszöntött rá hirtelen az áMomásfőnők. — Hát maga már megjött? — Jóreggelt, szabadság! — köszönt vissza meglepetten, felriadva gondolataiból. Zavar­tan ugrott fel, alig tudott visz- sza térni a valóságba. — Igen, megjöttem, most jöttem meg az 1920-as számú vonattal, főnök elvtárs. Nem vártam meg a bankettet. — Látom, megvan, — mu­tatott mosolyogva a kitünte­tésre. — Viselje sokáig, erő­ben, egészségben! — Köszönöm, főnök elvtárs. — Jöjjön be már hozzám, ha kipihente magát és számol­jon be pesti élményeiről! Kí­váncsi vagyok a részletekre. Addig is a viszontlátásra! — Viszontlátásra! Bejövök, főnök elvtára Kedvesek az emberek, — gondolta, — ahogy leült és ismét elábrándozott. Mennyi­vel szebb ez így. A minisztev, az állomásfőnök, a 110-es pá­lyaőr fia egyformák, egyenlő jogokkal rendelkeznek. Mint szálak kötötték volna össze a múltat és a jelent, gondolata végigszáguldott a kettő között. Emlékeik, megfakult régi em­lékek elevenedtek meg kép­zeletében, játszódtak le lelki szemei előtt. Huszonegy éves volt. Tele tudásvággyal, szorgalommal, fiatalos lelkesedéssel. Egyszer egy távolabbi kis forgalmas középállomásra rendelték ld helyettesíteni. Mikor megér­kezett, fegyelmezetten, kator násan jelentkezett az állomás- főnöknél: — „Főnök úr, Gajcsi László napibéres állomásfelvigyázó alázatos tisztelettel jelentke­zem szolgálattétolre!" Többen voltak az irodában. Amint később megismerte őket, a helybeli gőzmalom tu­lajdonosa, a takarékpénztár igazgatója és a körorvos. Élénk eszmecserét folytattak valamiről, megjelenésekor azonban elhallgattak. Ala­csony termetű, őszes hajú, bar­na szemüveges férti volt az állomásfőnök. Homlokára tol­ta szemüvegét, hosszan, fürké- szőn nézett rá. — Mjlyen szolgálatra jelent­kezik maga, kedves barátom? — kérdezte végre bizalmatla­nul. Bizalmatlanságát nem más, mint a két sima szárnyas kerék látása váltotta ki, ami annyit jelentett, hogy kedves barátunk még nem volt kine­vezve, szerinte tehát tapaszta­latlan, nem rendelkezhet meg­felelő gyakorlattal. Hogy mi­lyen szolgálatra jelentkezik, azt nagyon jól tudta, hisz ő maga kérte a helyettest. — Forgalmi szolgálatra je­lentkezem, — jelentette hatá­rozottan. — Maga, édes öcsém? — szólt gúnyosan. — Ide aligha. Hát mit gondol maga, mi ez? Csecsemőket gyámolító, vagy kezdő forgalmistákat felkaro­ló, jótékonysági intézmény? Ki küldte magát ide egyálta­lán? A vendégek arcán elterült széles mosoly jelezte, hogy él­vezik, tetszik nekik a jelenet. öt viszont elöntötte a düh, a megaláztatás szégyene. Érez­te, hogy feszíti, pattanásig fe­szíti a mellét valami, agyát el­önti az indulat, kívül azonban nyugodtnak, egykedvűnek lát­szott. Ki volt ő már szolgál­tatva máskor is urak kedv­telésének, tudott uralkodni magán. — Az Üzletvezetőség III. osztálya rendelt ki, — telelte látszólag nyugodtan. — Mi az, már ott is megbo­londultak? — emelte fel neki­vörösödve a hangját. — Praxit küldenek a nyakamra, ilyen álló másra, ahol 52 vonat van egy 24 órában? Mit csinálok én itt magával? Vegyem talán a há­tamra, lovagoltassam körül az állomáson, és úgy mutassam meg teendőit? Nem mondom, egész érdekes lenne. Tett már maga egyáltalán forgalmi szolgálatot? Vigyázzon, nem holmi kis liliputi megállóhe­lyeket értek ám alatta. Mond­ja meg őszintén, hogy nem, és máris élválunk, mintha misem történt volna. A vendégek arcán elterült széles mosoly most durva ne­vetéssé fajult, miközben kí­váncsian figyelték, és mohó érdeklődéssel várták a továb­bi fejleményeket. Mit mondjon most neki'7 Hogyan mondja meg ennek a pökhendi alaknak, hogy kitün­tetéssel végezte a tanfolyamot, hogy ő az Üzletvezető ség egyik legjobb tartalékosa, hogy már különb állomáso­kon is megállta a helyét? Ho­gyan mondja meg, hogy hal­lásból veszi a táviratokat, hogy fújja .az utasításokat, hogy úgy a forgalmi, mint keres­kedelmi szolgálatnál úgyszól­ván minden beosztásban he­lyettesített már az állomáso­kon? Elmondhatná ugyan neki is mindezeket, mire minden va­lószínűség szerint egyenesbe jut nának, lezárhatnák az ügyet, a történtek után azonban nem fogja megtenni. Nem, azt az örömet nem szerzi meg neki. Vállat vonva hallgatott tehát. Feltevése helyességét látta ezzel igazolva a főnök és fel­ugorva máris intézkedett. — Szojka úr, jöjjön be hoz­zám, — szólt ki az ajtón. Szojka úr régi, tapasztalt vasutas, az intézet ügyelt min­denkor a szívén viselő, lelki- ismeretes állomáselőljáró volt. Pontosan 13 hónapig szándé­kozott koptatni még a vasutas egyenruhát, hogy aztán békés nyugállományba vonulva,- kis szőlején foglalatoskodjon. Oda adó, lelkiismeretes munkájá­ért azonban soha nem kapta főnökétől a legkisebb elisme­rést sem. Emberi önérzetét felőrölte, eltemette a feljebb­valóival szemben belénevelt túlzott tisztelet és alázatos hajbókolás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom