Dunántúli Napló, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-09 / 186. szám

Kitüntetett

vasutasok

A kilencedik valutaalap alkalmával a MÁV Pécsi Igazgatóságának! számos dolgozója kitüntetésben részesült,

Darazsac Ferenc mozdonyfelvigyázó (Pécs, Fűtőház) „Munka érdemérem“ kitüntetést kapott

Villányi József vezető kalauz, Jegyvlzsgáló (Pécs állomás) ,.Kiváló Vasutas.'1 kitüntetésben részesült,

■vrr«.;

Kiss Imre vezetőműnké« (Pécs állomás) a „Szocialista Munkáért Érdemérem" kitüntetést kapta.

Pusztai Lászlói\é főtiszt, a pécsi számviteli főnökség dolgozója „Érdemes Vasutas“ kitüntetésben részesült.

Mágori István intéző (Pécsi Igazgatóság III. osztály) „Érdé mes Vasutas" kitüntetést kapott.

*

Kitüntetésben részesült még: Jaksa Sándor jegykiadóőr (Sza va megállóhely) „Szocialista Munkáért Érdemérem“, Dénes József főintéző (Pécsi Igazgató ság III. osztály) „Kiváló Vasutas“, Kallós Ferenc szertári munkás (pécsi szertár) „Érdemes Vasutas", Biró István ellenőr (Nagyharsány állomás) ^Érdemes Vasutas",

Mindenekelőtt politikai segítséget adjanak az üzemi paironálók

i 11II l[

K&z u vúml intették

Az egyházaskozárlak néhány évvel ezelőtt még megcsodálták azokat az istállókat, amelyekben akkor iszik a szarvas- marha, amikor neki tetszik. Most már az ő közös Istállójuk is ilyen: önitatós, csillével hordják ki a trágyát, be a takarmányt a törzskönyvezett szarvasmarháiknak.

Pénteken az üzemi patro- názs csoportok vezetői tanácskozást tartottak a megyei párt bizottság épületében. A patro- nálók délelőtt beszámoltak a megyei pártbizottságon az eddig végzett munkáról, délután pedig Novics János elvtárs a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője tájékoztatta a megjelenteket a patronázsmozgalom tennivalóiról.

Novics elvtárs rövidesen ismertette, hogy értékeli az eddigi patronázsmozgaimat a megyei pártbizottság. A munkásokból álló patronázscsopor tok kora tavasszal kivétel nélkül nagy lelkesedéssel 6a odaadással fogtak hozzá a munkához, és derekasan kivették részüket a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztéséből.

Vegyenek részt a tsz gyűlésein

A Központi Bizottság márciusi határozata után a termelőszövetkezetek politikai és gazdasági megszilárdítása vált legfőbb feladattá.

Az üzemi patronázscsopor- tok legtöbbje igen sok gazdásági segítséget adott a termelő szövetkezeteknek. Nagyon hosszúra nyúlna annak a felsorolása, hogy hány szövetkezetben javították meg a villanyhálózatot, villanymotorokat és darálót, készítették el az lstállóépítések tervrajzát és így tovább.

A kommunista munkások sokat segítettek a helyi párt- szervezeteknek. Támogatásuk nyomán erősödött a tsz párt- szervezetek egysége, javult a vezetés színvonala, új tagjelöltek kerültek a pártba. — Mégis: a politikai segítség mérvével nem lehetünk megelégedve. Ez, a legfontosabb, a hónapok múlásával észrevehetően háttérbe szorult. Ennek több jele is van. A patronálok többsége nem ismeri a termelőszövetkezetek gazdasági tervét, pedig a politikai munkának erre a tervre kellene épülnie. Ritkán vesznek részt a tsz, illetve a falusi pártszervezet taggyűlésein és a termelőszövetkezet közgyűlésén. Igaz, ez nem könnyű, mert ezek a gyűlések 10—11 óráig, sőt éjfélig is eltartanak, s ez áldozatot kíván azoktól a mun kásoktól, akik másnap reggel már műszakra mennek. Időnként azonban meg kellene hozni ezt az áldozatot, mert

enélkül nem lehet1 igazán megismerni a közösség éjeiét, a tsz-tagok örömét és gondjait.

leienként legalább egy látogatás

A politikai segítség nem kielégítő volta mutatkozik meg abban is, hogy az üzemi KISZ szervezetek eddig keveset segítettek a tsz, illetve a falusi KISZ szervezeteknek. Hasonló a helyzet az üzemi nőtanácsoknál is. A kölcsönös kultúr- és sportrendezvények terén határozott javulás tapasztalható.

Novics elvtárs ezután megbírálta a Mecsekvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat, a Porcelángyár, a Megyei Téglagyári Egyesülés patrónázscsoportja- it, amelyek már több he tg nem voltak kint termelőszövetkezetükben. Felhívta az elvtársak figyelmét, hogy a nagyobb üzemek patronázs- csoportjai, hetenként kétszer (kitelik az erejükből) a kisebb üzemeké pedig hetenként legalább egyszer látogassanak el a termelőszövetkezetükbe. Segítsenek többet a munkafegyelem megszilárdításában és sok másban.

Novics elvtárs hiányolta, hogy az üzemek többségében még nincs kialakult patro- názscsoport, s nincs a csoportnak felelőse. Helyeselte azt, hogy a termelőszövetkezetek és a patronáló üzemek augusztus 20-án nagyarányú munkás-paraszt találkozókat akarnak tartani falun, illetve az üzemekben.

A kialakult gyakorlat szerint az üzem igazgatója a tsz elnökének, a párttltkár a párttitkárnak, a főkönyvelő a tsz könyvelőnek, a KISZ-titkár a tsz, illetve falusi KISZ titkárnak segít. Jó lenne, ha a vállalatok jogászai is bekapcsolódnának a patronázsmozga- lomba. Sok vitás ügy elintézésében adhatnának a termelőszövetkezetekben tanácsot.

Több sertést, szarvasmarhát és baromfit!

iNovics elvtárs részletesen foglalkozott a termelőszövetkezeti állattenyésztés helyzetével.

A megyei párt végrehajtó

bizottsága július 21-i határozata előírja, hogy az'év végéig minden tsz-ben létre kell

hozni a közös szarvasmarhaállományt. Az ilyenirányú törekvések nem is hiányzanak a termelőszövetkezetekben, a közös sertésállomány kialakításának ütemével, illetve a sertések számával azonban nem lehetünk megelégedve. Általában idegenkednek a sertéstenyésztéstől, bár a jelenlegi árak nem indokolják. — Egyébként sem lehetne ebbe belenyugodni, mert a sertéshús fogyasztása rohamosan emelkedik. Ez évben mintegy 170 ezer házi vágásra lehet számítani a megyében, a néhány év előtti 90 ezerrel szem ben.

Az év végéig biztosítani kell, hogy 100 kh szántóra legalább 12 szarvasmarha, 4,5 tehén és 3,5 anyakoca jusson. Ez csak az első lépés. 1900. július elsejéig mér fl anyakocát és 20 hízottsertést kell elérnünk 100 holdanként a termelőszövetkezetekben. — Minden olyan tsz-ünkben, ahol megvannak az előfeltételek, már az idén ki kell alakítanunk a közös baromfiállományt. Általában sokkal többet kell törődnünk a jövedelmező, sok húst és tojást szolgáltató baromfitenyésztéssel.

A patronálok az utóbbi időben keveset foglalkoztak az egyéni parasztokkal. Ez mindenképpen helytelen, hisz az egyéni parasztok a holnap szövetkezeti tagjai. Ezért változtatni kell a Jelenlegi helyzeten. Minden nem termelőszövetkezeti községben működésbe kell hoznunk, — s ha szükséges, ki kell egészíteni — a koratavasszal alakult szövetkezetfejlesztési bizottságot, illetve agitációs csoportot.

1959. augusztus 9, vasárnap:

Zenés ébresztő a MÁV fúvós- zenekar közreműködésével a MÁV lakótelepeken.

9 órakor: Szovjet hősi emlékmű megkoszorúzása a temetőben. KISZ ifjúsági találkozó a PVSK sporttelepen. Felvonulás, különböző sportbemutatók és üzemi bajnokságok döntői.

10 órakor: Gyermekszórakoztató műsor a MÁV bérház udvarán. Rollerverseny, gyermek kerékpárverseny, lepényevés, stb. Győzteseik jutalmazása.

— PÉCSETT félév alatt mintegy 100 000 négyzetméternyi utca- és járdafelületet javítottak ki s ezen kívül 24 ezer négyzetméter területű járdát és utcát újítottak fel.

— RENDBEHOZTAK a maj- si és szajki óvodát mintegy 92 ezer forintos költséggel.

— AUGUSZTUS 6-tól szeptember 6-ig tartó újítási hónapot szerveztek a Komlói Szén- bányászati Trösztnél. Fő célkitűzése: elősegíteni a már elfogadott, de még be nem vezetett újítások gyakorlati hasznosítását és a már alkalmazott újítások szélesebbkörű elterjesztését,

16 órakor: A 40 éves PVSK jubileumi sportműsora. Modellező, torna, kosárlabda, kerékpárbemutató. PVSK—Bp.

Szállítók NB II. bajnoki mérkőzés (rendes helyárakkal).

20 órakor: Vasutasnapi ünnepi záróműsor a MÁV bérház udvarán. Filmvetítés és térzene a fúvószenekar közreműködésével.

20 óra után a PVSK 40

éves jubileumi táncestélye a Váradi Antal utcai vasutas- klubban.

— EZ EV második felében tovább folytatják Komlón a habszivacs előállításának és felhasználásának kísérleteit. A hab alapanyagát tartalmazó terjedelmes s mintegy 100 kg súlyú edény helyett olyan 7—

8 liter ürtartalmú edényeket készítenek, amelyeket a bányamentők a hátukon hordhatnak és így a habanyagot a tüzesetek közvetlen közelébe szállíthatják. Egy-egy ilyen tartályban lévő oldat elegendő annnyi habanyag készítéséhez, ameny- nyl ilyen tüzek elsődleges elzárásához általában szükséges.

— MEGJELENT a szeder a pécsi piacokon. A szedret — szezonja kezdetén — viszonylag olcsón, kilónként 5—6 forintért árusították.

— AZ ELMÚLT félév alatt

öt községet: Csertőt, Endrőcőt, Ózdfalut, Páprádot és Tekla- falut villamosították. Ezzel a megye településeinek már több mint 90 százaléka villamosítva van. ‘ ? ""

— A GÁSPÁR utcai szeretet- ház lakói ezúton mondanak köszönetét Riba Lajosné tanácstagnak azért, hogy az utcafrontot bekeríttette.

— ÖNKÉNYES lakásfoglalás miatt 1000 forint pénzbírsággal sújtotta ifj. Vadász József bólyi lakost a mohácsi járási tanács szabálysértési előadója.

A vasutasnap programja

Qillés ^yula:

A sín szerelmesei

ember az emberrel beszélnek -egymással.

Beszéltek ővele már másként ás, — szőtte tovább gondolatait, — de az már regen, nagyon régen volt.

És mintha csak láthatatlan

Meg sem látszott rajt. hogy egész éjjel nem aludt. Frissen, fiatalos lendülettel ugrott le a vonat lépcsőjéről Fürge léptekkel igyekezett ott hagyni a zsibongó tömeget, mely úgy nyüzsgött, ihömpölygött körülötte, mint egy áradó folyam. Átvágott balra, keresztül egy előcsarnokon, melyből hosszú folyosóra ért. A folyosó félreeső sarkában üres pad kínál- gatta magát. Leült, nem akart még hazamenni. Kellett, de jól is esett néki egy kis egyedüllét, ha mindjárt csak pár percre is. Nekidőlt a pad támlájának, kinyújtotta lábait, kényelembe helyezkedett.

Nyolc órai keserves utazás egy zsúfolt szerelvényen nem éppen gyerekjáték. Hamarosan álmosságot, zsibbadó fáradtságot kezdett érezni. Ezzel egy időben az éjjeli vonatzaj egyhangú zakatolása is felzsongott fejében, „Érdemes vasutas, érdemes vasutas . .

— duruzsolták Ismét, mint egész éjjel, a vonat kerekei. Megpróbálta, erőltette másfelé terelni gondolatait, de sehogy- ssm sikerült. Belenyugodva engedte tehát szabadjára, és tért vissza — talán már százszor is — az elmúlt napi eseményekre.

Hát, igen. Gajcsi László, a 110-os számú pályaőr fia érdemes vasutas lett. Féltőn, simogató tekintettel nézett le kitüntetésére. A miniszter tűzte fel tegnap sajátkezűi«® a mellére, Utána még el is beszélgettek. Mikor — többek közt

— megmondta néki azt is, hogy három fia van, mindhárom a vasútnál, és hogy mind a három kiváló vasutas dolgozó, akkor sok szerencsét, további sikeres munkát kívánt, és hosszan, melegen szorította meg a kezét. Sosem fogja azt a pillanatot elfeledni...

— Jóreggelt, Gajcsi elvtársi

— köszöntött rá hirtelen az áMomásfőnők. — Hát maga már megjött?

— Jóreggelt, szabadság! — köszönt vissza meglepetten, felriadva gondolataiból. Zavartan ugrott fel, alig tudott visz- sza térni a valóságba.

— Igen, megjöttem, most jöttem meg az 1920-as számú vonattal, főnök elvtárs. Nem vártam meg a bankettet.

— Látom, megvan, — mutatott mosolyogva a kitüntetésre. — Viselje sokáig, erőben, egészségben!

— Köszönöm, főnök elvtárs.

— Jöjjön be már hozzám, ha kipihente magát és számoljon be pesti élményeiről! Kíváncsi vagyok a részletekre. Addig is a viszontlátásra!

— Viszontlátásra! Bejövök, főnök elvtára

Kedvesek az emberek, —

gondolta, — ahogy leült és ismét elábrándozott. Mennyivel szebb ez így. A minisztev, az állomásfőnök, a 110-es pályaőr fia egyformák, egyenlő jogokkal rendelkeznek. Mint

szálak kötötték volna össze a múltat és a jelent, gondolata végigszáguldott a kettő között. Emlékeik, megfakult régi emlékek elevenedtek meg képzeletében, játszódtak le lelki szemei előtt.

Huszonegy éves volt. Tele tudásvággyal, szorgalommal, fiatalos lelkesedéssel. Egyszer egy távolabbi kis forgalmas középállomásra rendelték ld helyettesíteni. Mikor megérkezett, fegyelmezetten, kator násan jelentkezett az állomás- főnöknél:

— „Főnök úr, Gajcsi László napibéres állomásfelvigyázó alázatos tisztelettel jelentkezem szolgálattétolre!"

Többen voltak az irodában. Amint később megismerte őket, a helybeli gőzmalom tulajdonosa, a takarékpénztár igazgatója és a körorvos. Élénk eszmecserét folytattak valamiről, megjelenésekor azonban elhallgattak. Alacsony termetű, őszes hajú, barna szemüveges férti volt az állomásfőnök. Homlokára tolta szemüvegét, hosszan, fürké- szőn nézett rá.

— Mjlyen szolgálatra jelentkezik maga, kedves barátom? — kérdezte végre bizalmatlanul. Bizalmatlanságát nem más, mint a két sima szárnyas kerék látása váltotta ki, ami annyit jelentett, hogy kedves barátunk még nem volt kinevezve, szerinte tehát tapasztalatlan, nem rendelkezhet megfelelő gyakorlattal. Hogy milyen szolgálatra jelentkezik, azt nagyon jól tudta, hisz ő maga kérte a helyettest.

— Forgalmi szolgálatra jelentkezem, — jelentette határozottan.

— Maga, édes öcsém? —

szólt gúnyosan. — Ide aligha. Hát mit gondol maga, mi ez? Csecsemőket gyámolító, vagy kezdő forgalmistákat felkaroló, jótékonysági intézmény? Ki küldte magát ide egyáltalán?

A vendégek arcán elterült széles mosoly jelezte, hogy élvezik, tetszik nekik a jelenet.

öt viszont elöntötte a düh, a megaláztatás szégyene. Érezte, hogy feszíti, pattanásig feszíti a mellét valami, agyát elönti az indulat, kívül azonban nyugodtnak, egykedvűnek látszott. Ki volt ő már szolgáltatva máskor is urak kedvtelésének, tudott uralkodni magán.

— Az Üzletvezetőség III. osztálya rendelt ki, — telelte látszólag nyugodtan.

— Mi az, már ott is megbolondultak? — emelte fel nekivörösödve a hangját. — Praxit küldenek a nyakamra, ilyen álló másra, ahol 52 vonat van egy 24 órában? Mit csinálok én itt magával? Vegyem talán a hátamra, lovagoltassam körül az állomáson, és úgy mutassam meg teendőit? Nem mondom, egész érdekes lenne. Tett már maga egyáltalán forgalmi szolgálatot? Vigyázzon, nem holmi kis liliputi megállóhelyeket értek ám alatta. Mondja meg őszintén, hogy nem, és máris élválunk, mintha misem történt volna.

A vendégek arcán elterült széles mosoly most durva nevetéssé fajult, miközben kíváncsian figyelték, és mohó érdeklődéssel várták a további fejleményeket.

Mit mondjon most neki'7 Hogyan mondja meg ennek a pökhendi alaknak, hogy kitüntetéssel végezte a tanfolyamot, hogy ő az Üzletvezető ség egyik legjobb tartalékosa, hogy már különb állomásokon is megállta a helyét? Hogyan mondja meg, hogy hallásból veszi a táviratokat, hogy fújja .az utasításokat, hogy úgy a forgalmi, mint kereskedelmi szolgálatnál úgyszólván minden beosztásban helyettesített már az állomásokon?

Elmondhatná ugyan neki is mindezeket, mire minden valószínűség szerint egyenesbe jut nának, lezárhatnák az ügyet, a történtek után azonban nem fogja megtenni. Nem, azt az örömet nem szerzi meg neki. Vállat vonva hallgatott tehát.

Feltevése helyességét látta ezzel igazolva a főnök és felugorva máris intézkedett.

— Szojka úr, jöjjön be hozzám, — szólt ki az ajtón.

Szojka úr régi, tapasztalt vasutas, az intézet ügyelt mindenkor a szívén viselő, lelki- ismeretes állomáselőljáró volt. Pontosan 13 hónapig szándékozott koptatni még a vasutas egyenruhát, hogy aztán békés nyugállományba vonulva,- kis szőlején foglalatoskodjon. Oda adó, lelkiismeretes munkájáért azonban soha nem kapta főnökétől a legkisebb elismerést sem. Emberi önérzetét felőrölte, eltemette a feljebbvalóival szemben belénevelt túlzott tisztelet és alázatos hajbókolás.