Dunántúli Napló, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-07 / 184. szám

Mindig azzal a legjobb játszani, amivel nem szabad. Ezt a gépet is de szívesen elhúznák a helyéről. Szerencsére a kis karok ereje nem elegendő. Különben ki tudja hol találnának rá az építők,

• •

Onkiszolgáló-bolt nyílt a Jókai téren

Szombaton a Jókai téren átadták a forgalomnak a harmadik pécsi önkiszolgáló boltot A bolt ünnepélyes megnyitása után — alig egy félórával — régi ismerősömmel találkoztam a bejáratnál. Egy hete láttuk egymást utoljára, emlékszik Kati néni? Ott a villanyrendőrnél lévő boltban kesergett, hogy mindig annyi a vevő, sokszor órákat kell eltölteni meddő ácsorgással, s mire sorrakerül a vásárlásnál, a boltos méreget, csomagol, számol, blokkot ad, majd a pénztárnál az ácsorgás és így tovább.;: Megvigasztaltam, a jövőben nem így lesz. Látom betartotta a szavát, és eljött ide ebbe a Jókai téri boltba. Na látja, itt az önkiszolgáló boltban minden másképp lesz.

— Hát már megint kitaláltak valami újdonságot? Micsoda? önkiszolgáló bolt? Hát ez ml a csudának? Idefigyeljen,

az igazságot pedig különleges úton lehet csak megismerni, ami nem adatott meg mindenkinek, csak kivételes egyéneknek, természetesen a papoknak, az egyházi méltóságoknak és a szenteknek. Ezek a kiválasztottak, az isteni igazságot az emberi megismerés szokásos útjától eltérően' kinyilatkoztatás útján ismerik meg. Az ilyen isten által kinyilatkoztatott dolgok pedig csalhatatlanok, tehát minden vitán felül állók.

Az isteni igazság lett az egyedüli igazság, amihez min- dennek igazodnia kellett ezen a földön. A biblia és az egyéb szentkönyvek mint eme isteni kinyilatkoztatás gyűjteményei, hosszú századokon keresztül gátolták a tudományok haladását. A biblia által megfogalmazott világkép, a 6 nap alatti teremtés legendája minden természettudományos fejlődésnek gátjává vált. A tudomány hivatalosan mást nem tehetett, csak a bibliát magyarázhatta mindén .külső tapasztalat nélkül. A kísérleteken és a kutatásokon alapuló ismeretszerzést üldözték.

így például

az orvostudományok

fejlődése a középkorban szinte lehetetlenné vált, hiszen célkitűzése, — az ember megóvása a haláltól — szembe került az egyházzal, amely a halált éppen a földi siralomvölgytől való megszabadulásnak tartja. A középkor gyógyítása csak a lélek vigasztalásában, a túlvilágra való előkészítőiben állott. A sebészettel szemben az egyház kezdettől fogva elutasító állásponton volt, mivel „az egyház visszaborzad a vértől.“ Ugyanakkor azonban az inkvizíció vére» megtorlásaitól

édes lelkem, hatvan esztendőt megértem nélküle, isten bizony, ezután is megleszek.

— Na, csak jöjjön! Menjünk be!

— Oszt minek ez a kosár? Van nekem. Igaz, már vagy 20 éve megvan, de amíg én élek, kitart. Nekem különben is csak ecet kelL

— Hallgasson rám, Kati néni! Fogja a kosarat, körbejár, megkeresi, ami magának kell, leveszi a polcról, szó nélkül belerakja a kosárba és: # |

— Szó nélkül? — vág a szavamba. —t Hát akkor ne beszéljen nekem már annyit, nem érek én úgy rá, mint maga. Itt az üvegem, adjon most már fél liter ecetet, aztán kész.

— Nem megy az olyan egyszerűen.

— Nem? Gondolhattam volna mindjárt, hogy valami csalafintaság van a maguk önkiszolgálójában.

nem riadt vissza. A boncolást azért tiltotta meg az egyház, mert a boncolás ellenkezik a test feltámadásáról szóló dogmával. Ugyanis mindenki testében támad fel majd, s ha valakit felboncolnak, ezzel isten akaratának megvalósulását akadályozzák meg. Ezért a haladó orvostudomány képviselőinek titokban és bujkálva kellett anatómiai ismereteket szerezni. Andreas Vesa- •lius (1514—1564) a modern anatómia megalapítója, Párizsban éjszakának idején, élete kockáztatásával lopta el egy akasztott ember hulláját, hogy anatómiai kutatásokat végezhessen és később a pá- duai egyetemre kerülve lesnie kellett egy-egy ritka alkalmat, amikor a város gonosztevőt végeztetett ki, hogy annak tetemét kikönyöröghesse.

■ Közismert tény — és erről nem is akarunk szólni — hogy az egyház az inkviziciós perek sorozatát folytatta le a különböző tudományok kiváló képviselőivel szemben, akik közül sokat hosszú börtönbüntetésre, ’ máglyahalálra ítélt. Úgy gondoljuk, elég ha csak egy-két nevet idézünk fel az olvasó emlékezetében. Koper- nikus, Galilei, Giordano Bruno, Servet Mihály; valameny- nyien az inkviziciós bírák előtt állottak, egyszerűen azért, mert a tudományokat művelték, mert az emberi tudást gazdagították.

A tudományoknak ebben a féktelen eszközökkel megteremtett és fenntartott

szellemi sötétségben

kellett megvívnlok harcukat az emberi tudásért. A középkorban ez a tudás halvány, pislákoló mécses volt, amit az egyház szele igyekezett elol- ' tani. A tudomány és a valS míg így vitatkozunk, a bolt szemfüles eladója a már megtöltött üvegét nyújtja át. Most álmélkodik csak el igazán Kati néni és csak csóválja a fejét, majd gyorsan, nehogy valami újabb meglepetés érje, kosarába rakja és hálálkodva távozik. Búcsúzóul jótanáccsal szolgál az eladónak:

— Édes fiam! Magam is ki tudtam volna szolgálná ezt a kis ecetet. Jobban tette volna, ha ez alatt az idő alatt megtöltötte volna a már majdnem üresen álló lisztespolcot, nehogy a többi asszonynak esetleg arra kelljen várnia. Nincs igazam? Értem én a kereskedelem minden csinját-bdnját, maguk meg csak azt hitték, hogy olyan tudatlan falusi asszony vagyok. Na minden jót, sietek, mert lekésem a vonatot

— B —

lásnak ezt a viszonyát mély iróniával fejezte ki Diderot, a nagy francia materialista filozófus következő aforizmája: „Sötét éjszaka van, utat tévesztve bolyongok egy hatalmas erdő mélyén. Csupán pislákoló lámpám fénye vezérel. Egy ismeretlen toppan elém és megszólít: -Fújd el a mécsesed, barátom, úgy jobban megtalálod az utat.“ Ez az ismeretlen egy teológus.“

Az egyháznak minden igyekezete ellenére sem sikerül! kioltani e pislákoló mécses lángját. A kialakuló polgárság, az ipar és a kereskedelem fejlődése életre keltette a tudományokat és az új társadalmi rend, a kapitalizmus megvívta a maga elkeseredett osztályharcát a tudományokért. Ez a harc mélyen belenyúlik a feudalizmusba és végső győzelmét a polgári forradalmakban vívja ki, amikor megszűnik az egyház korlátlan szellemi uralma.

A tudományok fejlődését nem sikerült megállítani, utat tört- magának minden Inkvizíció, átok és máglya ellenére. Az új termelőerők és termelési viszonyok, az árutermelés térhódítása volt az az anyagi alap, amelyen a tudományok kibontakoztak. Hosszú harc árán sikerült elérni az egyházi világszemlélet melletti tudományos szemléletnek legalábbis a megtörését. De azokon a pontokon, amelyen a vallás alapvető elvei nyugodtak, az egyház nem tűrt meg vele szembenálló tételeket. Ilyen pont volt például a világ keletkezése, az ember származása stb.

A kapitalista termelési mód, a nagyüzemi, a gépi technikára alapuló termelés elképzelhetetlen a modern értelemben

A Parlament épülete.

Tolmácsunk az Ikarusz motorházánál ül mikrofonnal a kezében. Mellette egy szerényen öltözött, középkorú osztrák asszony. Övónő, több mint harminc éves szolgálat után mindössze 650 schillinget keres. A kommunista párt tagja. Társadalmi munkában mutatja meg a várost.

Már a Práternél járunk. Ez Bécs városligete és népligete együttvéve. Idejárnak felüdülni a kisemberek. Most csendes a hatalmas park, a szerelmesek örömére. Egy fiatal pár az átmenti pádon ül, szemünk láttára megcsókolják egymást, és kacagva intenek utánunk.

Megszólal a tolmács mikrofonja:

— Az itt látható hidat minden választás előtt felépítik ígéretben, és minden választás után abbahagyják a valóságban. Több, mint tíz éve tart ez a „játék."

Elsuhanunk a félig kész híd alatt, és balról feltárul előtvett tudományok nélkül. A burzsoázia hatalomra kerülve egyben megteremtette a modern tudományokat. A modern tudományok — itt elsősorban a természettudományokról beszélünk — végeredményben istent kiűzték a természetből. Kiűzték, mert a természet minden jelenségét természeti okokkal és nem természet felett álló, azaz isteni akarattal magyarázták. A tudományoknak egyedüli igazságként való magabiztos tudatát szemléletesen fejezik ki Laplace szavai aki Napóleonnak arra a kérdésére, hogy „Égi mechaniká“- jában miért nincs isten még csak meg sem említve, azt válaszolta: „Fenség, nem volt szükségem erre a feltevésre."

Az egyháznak és a vallásnak a mindennapi élet fenntartásához való felesleges voltát a gyakorlat egyre inkább igazolta. Az ember rájött arra, hogy mindennapi éleiét nem a vallás tételei, hanem' a tudományok igazságai biztosítják. Az egyház végül is, nehogy teljes csődbe jusson, kénytelen volt engedni. Az évszázadokig szószerint védelmezett bibliai világképet feladta.

Űj taktikához folyamodott.

Az egyházon belül olyan áramlatok keletkeztek, amelyek azt követelték, hogy az egyház vegye fel tanításai közé a modern gondolkodás egyik másik eredményét és mondjon le a biblia szó szerinti magyarázatáról. Hogy mi volt ennek az új taktikának az oka, hogy miért szüntette be az egyház a tudományokkal szembeni kiengesztelhetetlen harcát, azt egy következő cikkben fogjuk kifejteni.

tünk a Práter vursli részlege szellemvasútjával, görbetükreivel és Bécs egyik jelképével, az óriáskerékkel. Az egész környéket uralja, átmérője több mint 60 méter. Egy-egy kabinja fél autóbusznyi nagyságú, öt-hat perc alatt tesz meg egy teljes kört. Minden negyedköméi megáll. A legma gasabb pontról nagyszerű kilátás nyílik az öreg Becsre, azonban a viteldíj hat schilling, s ez elég soki pénz.

Tovább suhanunk az úton, átmegyünk a Duna-csatomán. Bécs egyik jellegzetes munkásnegyedében járunk. Gyárak, beépítetlen, gazos és elhanyagolt telkek, 6ivár lehullott vakolatú bérkaszámyák és modem épületek váltogatják egymást. Az utóbbiak a huszas években épültek a munkások külön adójából.

Több emeletes épület egy teret udvarszerűen zár közre. Megszólal a mikrofon:

— Ez az udvar az 1934-es munkásfelkelés egyik színtere. ■ Itt védekeztek a fegyvert fogott munkások a túlerő ellen..;

ballagunk. A félemeleten lévő lakosztályba vezet. A lépcsőt Beethoven koptatta valamikor, hosszú hónapokig élt és alkotott ebben az öreg házban.

Megilletődve nézzük a helyet, aztán íelszállunk az Ika- ruszra. Ismét vén házak között járunk, s megint emelkedőn. Szőlők, kukoricások, sőt gabonatáblák tűnnek elő az út jobboldalán, majd árnyas fák alá érünk.

Tölgyfák bólogatnak az élesen kanyargó aszfaltút két oldalán, üde madárcsicsergés szárnyalja túl Ikaruszunk zúgását. Itt járunk a sokszor meg énekelt és a helyiek által any- nyira szereti bécsi erdőben.

Az egyik magaslatnál kiszállunk. „Cobenzl“-nek hívják, mellettünk a pécsi üdülőszállóra emlékeztető épület tekint a városra. Felettünk sziklás hegyek meredeznek, alattunk Bécs lélegzik, véget nem érő háztengerével. Ködbe borult a város. Sajnos nem látunk tisztán.

— Szép hely, — mondja az óvónő — csak Itt több mint négy Bchllllngbe kerül egy szimpla. Ezért az osztrák kisemberek csak ritkán engedhetik meg maguknak az ilyen szórakozást.

Olyan szűk utcán ereszkedtünk lefelé, hogy alig fér el az autóbusz. Elhagyjuk Schubert apjának egykori házát, a csörömpölő villamosokat és beérünk a belvárosba.

Jobbról nagy park terül el, melynek fái fölött a Rathaus, a városháza gótikus tornya magasílik. Álig néhányszáz méterre megállunk a Parlament épülete előtt.

Ez már klasszicista stílusban épült, monumentális méretek, ógörög oszlopsorok és vízköpő figurákkal ellátott mitológiai szoborcsoport jellemzik. A mi Nemzeti, vagy Szépművészeti Múzeumunkhoz hasonlít.

Kattognak a fényképezőgépek. A lépcsők alján képes’a- pokat osztogat egy angolul beszélő fiatalember. Odamegyünk és egész halommal ad ingyen.

A belváros egyik tere.

Emelkedik az út. Ikaruszunk köhögve, morogva hagyja el a házakat. Földszintes, egyemeletes házak között járunk. Nagyon régiek, mindegyik meg van néhány száz éves. Egyszeresük megállunk egy, a mi Flórián terünkre emlékeztető helyen.

— Pfarrplatz — olvassuk a táblán. Kiszállunk, s egy igen régi házba lépünk be. Szőlőlugas borul a nagy macskaköves udvarra, Tengeteg, még zöld, de igen szép szőlőfürttel.

— Jellegzetes, régi bécsi ház — fordítja magyarra a szót tol mácsunk. — Szőlőérés után minden évben megrendezik a hagyományos szüreti mulatságot. Egy fürt ára :;:

:;. nagyon sok schilling.

Most az egyik öreg lépcsőhöz

A folyóiratok drágák lehetnek, a színes képek technikai kivitele igen szép, de... Az egyik oldalon Nagy Imre, Losonczi Géza, Gimesi Miklós és Willy Brandt ábrázata mered ránk. Eltépjük mind. Csak osztogassa tovább!

Hihetetlenül szűk utcákban járunk. Keskenyebbek még a Déryné utcánál is. A házak négy-öt emeletesek, minden csupa fény és pompa. Nem csörömpöl a villamos, még a kisautó is kevesebb, mint máshol; Itt az ultramodern amerikai kocsik uralkodnak. Ez az első kerület, a belváros, Bécs üzleti negyede. Itt zsebelik be a felső tízezrek „tisztes polgári“ hasznukat.

(Folytatjuk)

Magyar László

Sokat akar a szarka...