Dunántúli Napló, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-04 / 181. szám
Szekszárdi labdarúgók auióbusz-szuKtllBége A Szekszárdi Dózsa labdarúgó csapata hétfőre virradó éjszaka utazott haza Ozoráról Szekszárdra. Szekszárd határában az autóbusz üzemzavar következtében kigyulladt, s néhány perc múlva lángokban állt. A harmincöt utas közül hárman súlyosan, tizenketten pedig könnyen megsebesültek. újabb kiváló teljesítménye Moszkva (TASZSZ). Szovjet pilóták csoportja egy . Tu— 104/B mintájú léglökéses utas- szállító repülőgépen 15 tonna terheléssel 59 perc alatt tette meg a Moszkva—Orsa—Moszkva 1000 kilométeres útvonalat. A gép 6500 méteres magasságban óránként átlag több mint 1015 kilométeres sebességgel repült. Ilyen eredményt még nem ért el egyetlen pilóta sem a világon. Filmstúdió Vietnamban V) filmstúdiót avattak fel Hanoiban, a Vietnami Demokratikus Köztársaság fővárosában. Az új kulturális létesítmény a Német Demokratikus Köztársaság segítségével épült. Negyvenkétezer disszidens tért eddig haza Magyarországra A hazaáruló emigráns-vezetők terrorja, anyagi nehézségek akadályozzák számos további honfitársunk hazatérését Illetékes helyen tájékoztatták a Magyar Távirati Iroda munkatársát az 1956-os ellen- forradalom után külföldre szökött magyar állampolgárok hazatéréséről, s az ezzel kapcsolatos kérdésekről. A hivatalos statisztikai adatok szerint 1957 óta keréken 42 000 disszidált magyar tért vissza hazájába. A magyar közvélemény előtt is ismeretes az az óriási kiábrándulás, amely a disszidensek nagy részét érte. Éppen ezért indult meg már 1957 elején a hazaáramlás. A hazatérők száma minden bizonnyal sokkal nagyobb lenne, ha nem félemlítené meg a hazatérni szándékozókat a nyugati imperialista sajtó és a magyar emigráns vezérek nagyszabású propagandája, illetve az utóbbiak terrorja. A hazai helyzetről — amint azt a visszatértek is elmondják itthon — a legképtelenebb rágalmakat és kitalálásokat terjesztik. Azzal fenyegetik a hazatérni szándékozókat, hogy letartóztatás, szibériai deportálás”, stb. vár rájuk, hogy „priuszuk” lesz, soha nem lehetnek újra teljes jogú állampolgároík. Másrészt az emigráns szervezetek számos országban figyelik a dissziden- seket, s ha valaki felkeresi a Magyar Népköztársaság külképviseleti szervét — akárcsak érdeklődés céljából — kiközösítik, gyakran bántalmazzák. Illetékes helyen közölték az MTI munkatársával, hogy az idevonatkozó törvényes rendelkezések értelmében az 1956 után az országot illegálisan elhagyott magyar állampolgárok* nak változatlanul módjában áll hazatérési engedélyt kérni. Az engedélyért hazánk külképviseleti szerveihez kell fordulni. Az okiratot a 18. éven aluliak azonnal megkapják. A felnőttek fényképpel ellátott kérelmét Budapestre továbbítják, ahol azt a hazatérési bizottság bírálja el. A bizottság nem ad engedélyt a hazatérésre a bűnözőknek, aktív ellenforradalmároknak, de a becsületes, megtévedt emberek továbbra is hazatérhetnek és. egyenjogú állampolgárként részt vehetnek az ország életében, munkájában. A kérelmekre általában legkésőbb két- három hónap alatt választ adnak, az ügy intézése díjtalan. A paraszti élet segítői \/ erejtékes, nehéz dolog a ' paraszt munkája. Látástól-vakulásig csikarni a földből az életet jelentő termést, izzó forróságban aratni, fagyos szélben szántani, vetni. Évszázadok óta állítanak emlé két e hŐ6d munkának a legjobb írók, művészek és nem hiába szimbóluma termékeny életünk nek a sarló alatt hajló aranyszínű búzakalász. Verejtékes, nehéz dolog a paraszt munkája. De már nem mindegyiké. Kiveszőiéibe jutott a hajnaltól késő estig derék- szaggatóan kaszát suhogtató, kapával a kézben görnyedő ma gyár paraszt és parasztasszony alakja. Helyükbe, — mint a paraszti élet segítője, megköny- nyítője, — egyré inkább bevonul a dübörgő, zakatoló gép. 1959-et írunk és az aratás nehezén, a munka javán túljutottunk. Baranya megyében az állami gépállomások igazgatóságához tartazó 820 erőgép augusztus elejéig hét hónap alatt nem kevesebb, mint 249 955 nor málholdnyi munkát végzett el. Egy-egy kombájn 105 holdat aratott, egy-egy aratógépre 128 ho’d aratása jutott, dacára a rendkívül kellemetlen, gabonát döntő esőzésnek. Hol van aa az idő, amikor fitymálták egyesek a gépi szántást, a gépállomás munkáját! Hol van az az idő, amikor a falusi kocsmában körülnézett valaki előbb, ha azt mondta: a kombájn igenis jól arat! Amikor az alma megérik, lehull a fáról. A géppel szembeni idegenkedés is egy-két év alatt megérett, lehűlt, szétfosz- lott és dolgozó parasztjaink életük legnagyobb segítőit ismerték fel a gépekben. Gróf Széchenyi Andor Pál uradalmának egyik pusztáján nőttem fel. Amikor a „masinát“ (a gőzgéppel hajtott cséplőgépet) 12 ökör bevontatta Fehérakoltói a szérűbe, — emlékszem — vagy jó három kilométert szaladtunk mellette, mert ez nagy csoda volt, valósába«; szenzáció. Traktorral rontani? Ritkaságszámba ment. Jut-e sokaknak eszébe, ami- ko- ezt az egyszerű statisztikai számot olvassák. — hogy 820 erőgép 249 955 rjormálholdnyi munkát végzett el — mennyi kínos, arcpiiító, inig csordult izzadja] robotolt paraszti munkát könnyítettek meg ezek a bérre'*-'' Aztán, hogy egy korért* átkos társadalomnak lm*1-** facTetörnie ahhoz, hogy yó~ ~ emberhez méltó munkát v - ' a paraszt is.* De hol vagyunk már a faktorral történő szántástól, a kom bájnnal történő aratástól? Ne röstellje elolvasni az újságot forgató, amit Lukács Antal elv társ, a Baranya megyei Gépállomások I gazgatósá gának f ő- agronómusa mondott el kérésemre, amikor a géppel végzett mezőgazdasági munkák felsorolását kértem: — Szántás, boronálás, fogasolás, hengerlés, vetés, tárcsázás, mélyforgatás, aratás, csép- lés, kapálás, szállítás, kazalozás, járvasilózás, burgonyatöltés, szedés, kendervágás, répakiszedés, műtrágyázás, rétgya- lúlás, fűkaszálás, és nehéz most fejből megmondani, hogy még mennyiféle, eddig emberi erővel, jóformán két kézzel végzett paraszti munkát helyettesítenek a gépek. Aztán itt vannak a jövő tervei: A takarmánybetakarítás teljes gépesítése, a cukorrépa-betakarítás teljes gépesítése, az univerzális mezőgazdasági gépek használatára való áttérés. Olyanra például, mint a 45 lóerős Bjelorusz traktor, melyből ebben az évben eddig 24 darabot kaptak a baranyaiak. Ennek a traktornak jellegzetes sége, hogy csaknem minden mezőgazdasági munka elvégzésére alkalmas. Most eljön a minszki traktorgyárból egy mérnök elmagyarázni a gép csinját-binját, tapasztalatokat gyűjteni használhatóságáról, mert jövőre nagyobb tételt kapunk tőlük. 1956-ban 131 univerzális gélje volt a baranyai gépállomásoknak, 1959-ben 221, 1960-ban pedig már sokkal több lesz. Utószóként még csak egy levelet idézek, melyet olvasásra át adtak nekem az igazgatóság dolgozói. A zalátai Petőfi Tsz. parasztjai írták: „ .:; Megköszönjük a Sellyéi Gépállomás részünkre végzett kifogástalan munkáját. Határo zatot hoztunk, hogy 1960-ban már az összes géppel végzendő munkára szerződést kötünk önökkel.” C zóval itt tartunk. Ilyen a ^ munkásosztáy segítsége, amit a dogozó parasztoknak nyújt. A gépállomások dolgozói szorgalmasan törik a vérrel áztatott magyar ugart. Hovatovább eljő az idő, amikor benépesedik a legkülönbözőbb gépek légióival a szövetkezeti falvak határa. Könnyebb, kevésbé fárasztó és szebb lesz a munka. Emigyen rajzolódik a magáratalált paraszti élet jövője, Baranya megyében is. Szüts István A kommunizmus országútján: Sséngyár a föld alatt A Donyec-medence bányáiban a széntermelésnek nemcsak az egyes munkafolyamatait, hanem az egész bányamunkát gépesítették. A medence szénbányáiban szeneid kombájnokat alkalmaznak, meddő- rakodó és egyéb gépek dolgoznak. Most új bányagépet szerkesztettek, az „A—2.“ agregá- tot, amely már megkezdte a munkát a Donyec-medencei „Novo-Moszpino” bányában. Az új bányagép a földalatti szénkitermelés valamennyi munikafolyamatának komplex gépesítését biztosítja vékony szénrétegek esetében is. Az ag- regát fejt, rakodik, elszállítja a szenet és■ az ácsolást is elvégzi. Az új bányagép nagy teljesítményű hidraulikus emelők segítségével változtatja munkahelyét. A szénpadnál, ahol az agregát dolgozik, ember nem is tartózkodik. Az emberék a vágatban vannak, onnét irányítják a gépet. A „Novo-Moszpino“ bányatelepre a gép üzembe helyezése óta igen sokan látogatnak el. A Szovjetunió szinte valameny nyi bányájából jártak már itt bányászok, hogy tanulmányozzák az új gépet, de bolgár, kínai és csehszlovák bányászok is megtekintették már az új berendezést. Az agregát gyökeresen megváltoztatja a bányászmunka jellegét, és a szénkitermelést veszélytelen gépi munkává vál toztatja, A gépkezelő az agregát munkáját Irányítja. A fejtés, ahol az agregát dolgozik. (A Szovjet Híradó nyomán.) Hiába, a veszély — a Cse peltől való kikapás félelme — összehozta az embereket. Vasárnap reggel szomszédom — aki a múlt vasárnapi zajos favágásom miatt egész héten ferde szemmel nézett rám — békülékenyen jegyezte meg: — Legalább 3 góllal veszítünk. Tudom, hogy ő is Dózsa szurkoló, így pesszimista megjegyzését csak annak tulajdonítottam, hogy vitaalapot akart adni a beszélgetés megkezdéséhez. Elevenembe talált, haraptam is rá azonnal. — Még hogy 3 góllal? Kizárt dolog! Ezen aztán vitatkoztunk. A vitába a másik két szomszéd is belekapcsolódott és csak úgy hangzott a ház előtti kis kert. Néhányan az utcáról is bejöttek •— teljesen idegenek — kicsit hallgatóztak, a?tán pro és kontra beleszóltak. Valóságos Dózsa baráti kör alakult s már annyian voltunk, hogy nem fértünk el a kerti kispadon. S az utcáról egyre többen jöttek be. Összeszámoltam, már vagy tizenöten vitatkoztunk s egyszerre legalább hatan beszéltünk. Lássák vendégszeretetemet, szóltam a feleségemnek, hogy adja ki a kónyhaszékeket. Aztán a. kárpitozott székeket is i kihoztam, később a fotelokat SZURKOLUNK kicsit fakóbb lenne a huzatuk. Ugylátszik kiszívta a nap. Hallgattam nejem pörölését, s közben az járt az eszemben: hogy milyen kicsinyesek tudnak lenni az asszonyok! Délután fél 3-kor a ház férfi lakói egyszerre indultunk. A szomszéd — akinél nem főtt meg a marhahús — kezében egy nagy szelet zsíroskenyér, menet közben azt ette. Sajnáltuk, hogy éhen maradt, s eszünkbe jutott, hogy „ma nekem., holnap neked”, minket is érhet a jövőben hasonló baleset s mindjárt megegyeztünk: ha a házban a jövő vasárnapok bármelyikén akármelyik szurkolótársunknál nem készül el idejében az ebéd, a másik meghívja. Négy család lakik a házban, a négy közül valamelyiknél csak elkészül. Autóval, gyalog, motorkerékpárral, busszal özönlött a nép a pálya felé. Míg mentünk, elmeséltem, hogy véleményem szerint miért került be a Dózsa az NB I-be. A helyzet ugyanis az, hogy Pécs mindjobban vonzza az idegeneket. Ezen a vasárnapon is — tudomásom szerint — több mint ezren jöttek városunkba kirándulni. Mi pécsiek is már is. Valaki hozott két liter bort s most már poharazgatás közben fújta mindenki a magáét. Már dél felé járt az idő, amikor a szomszéd dohosén jött vissza, mert mint mondta, a felesége közölte vele: nem lesz időre ebéd, lassan puhul a marhahús. Ez a téma új fordulatot adott a vitának. Vgy láttam, hogy nős emberek jöttünk itt össze, mert a vasárnapi otthoni ebédre általános volt a panasz. Későn készül el! Valaki javasolta: a Dózsa baráti kör adjon ki egy felhívást, amelyben nyomatékkai szólítsa fel a háziasszonyokat, hogs vasárnaponként az ebéd elkészítésének határideje déli 12 óra! A határidő be nem tartása esetén a férjeknek legyen joguk étteremben megebédelni s az ebéd árát a havi kosztpénzből levonni. A javaslat általános helyeslésre talált. Miután ebben a kérdésben közös nevezőre jutottunk, a „délutáni viszontlátásra” köszönéssel szétoszlott a társaság, én pedig hozzáláttam a székek és a fotelok behordásához. — Mit csináltatok a székekkel? — csapta össze ijedten feleségem a. kezét. Rápillantottam a bútorokra. Mintha egy alig férünk el az utcán, így hal kellett valamit kitalálni, amivel különösen így vasárnaponként több ezer pécsi lakost „kivonunk” a városból. Vigyük be a Dózsát az NB 1-be, ez a megoldás — lehetett a javaslat. Az ötlet bevált. Vasárnap délután például mintegy 20 ezer ember vonult le a pályára. így míg a pécsiek a meccset nézték, az idegenek elfértek a városban, zavartalanul sétálgathattak, nézelődhettek. A pályán izgalommal telített volt a légkör, s a csapatok kifutását óriási ováció fogadta. Körülöttem mindenki magyarázott. Itt mindenki ért a focihoz, csak a vezetőség és a játékosok nem — a hallottak alapján legalábbis erre a következtetésre jutottam. A bíró a sípjába fújt, s megkezdődött. Valaki megjegyezte mellettem, hogy a virágcsokrok mellé — amiket szeretetünk jeléül a csepeli játékosoknak adtunk — egy liter cirfandlit is mellékelni kellett volna, mert udvariasságunk virágbéli megnyilatkozása egyáltalán nem hatotta meg a csepelieket. A jövőben tehát az MTK, a Vasas, a Honvéd és még néhány csapat ellen, cir- fándlit is a virágcsokor közepébe! A döntetlenbe kiegyezünk —, ez volt az általános vélemény. Hanem amikor az első gólt mi rúgtuk, győzelmi mámor vett erőt 20 ezer emberen. Jól játszanak a fiúk, ért a focihoz a vezetőség. — Ez volt a vélemény. Aztán a csepeliek egyen Vitettek, 20 ezer embert ilyen csendben még nem láttam. Milyen fegyelmezett a mi közönségünk! Nem kiabált senki sem ezekben a pillanatokban, öt perc múlva ismét kialakult a vélemény: se a vezetőség, se a csapat nem ért a focihoz. Csak a szurkolók! — Hej, ha én lennék Kamondi helyében! — mondta mellettem egy féllábú ember s közben a mankójával hadonászott. Ezen a pályán mindenki elveszti az egyéniségét. Oszhajií, öt gyermekes családapák, egyetemi adjunktusok, közéleti vezetők egymást harsogják túl. Általános a zűrzavar. így szórakozik, élvezi a vasárnapi pihenést Pécs dolgozó népe. — Meghívtak kirándulni a jövő vasárnapra — fogadott otthon a feleségem. — Jól van, addig legalább kipihenem a vasárnapi fáradalmakat. Garay Ferenc
