Dunántúli Napló, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-29 / 202. szám

Eredményes munkát végzett a balatonfeayvesi KISZ-tábor dó speciális kérdésekkel foglal kozott. Két hét a'att általában nyolc —tíz előadás hangzott el. Az előadásokat konzultáció kö­vette, majd 15—20 fős csopor­tokban csoportos beszélgetések során tárgyaltuk meg aE egyes kérdéseket. Az előadások II mohácsi vész Ma van az 1526-os mo hácsi csatának 433-ik ét fordulója és így időszen a megemlékezés. A múltban e napon az hangoztatták, hogy a sze rencsétlen mohácsi ütközet ben hány zászlós úr, háti: püspök és a nemesség színe java pusztult el a király ír, kívül. Csak ezeket a kivált ságosokat emlegették, akii az ország lakosságának csu pán 1 százalékát tették. Iga2 hogy ez az 1 százalék képvi selte a hatalmat, mert övéi volt minden hatalom és < jog. De megfeledkeztek ar ról, hogy akié a hatalom azé nemcsak a dicsőség, he nem a felelősség is. De mi volt a csataveszté: oka? Az, hogy a kiváltsága sok a jogokat élveztél ugyan, de a kötelességteljesí tésről megfeledkeztek. Ugya­nis a magyar király épp oly nagy hadsereget tudott vol­na csatasorba állítani, mint a török császár, de a neme­sek a hadsereget önzésből kiállítani, a király és taná­csosai pedig könnyelműség­ből felszerelni elmulasztot­ták. A magyar haderő há­romnegyed része távol ma­radt, azért a kötelességét tel­jesítő egynegyed résznek pusztulnia kellett. A csatavesztés nagyságát úgy lehetne helyesen felmér­ni, hogy a 4 hónapig tartó hadjárat (a töröknek hazánk földjére való lépésétől annak távozásáig ennyi idő telt el) alatt az ország akkori 4 mil­liót kitevő lakosságából 5 százalék veszett el halottak­ban és elhurcolt hadifog­lyokban, míg az 52 hónapig tartó I. világháború alatt az ország embervesztesége ha­lottakban 3,3 százalék volt. 1526-os veszteségnek (200 ezer fő) csak egy száza­léka voU Ikiváltságos, de 99 százaléka viselte a terheket jogok nélkül és éppen erről a nagy tömegről feledkeztek meg mindig. Amikor tehát ma 1526 augusztus 29-éről emlékezünk meg, akkor első­sorban az ártatlanul elvér- eztt tömegekre gondolunk kegyelettel. ETE JÁNOS Ebben az évben a Balaton partján ütött tábort a Baranya megyei KISZ Bizottság vezető­képző tanfolyama. A táborban öt csoportban különböző jelle­gű tanfolyamokat tartottak. Egy csoportban a KISZ sport­felelőseit és a falusi sportkö­rök vezetőségében dolgozó ki- szistákat képeztük ki, egy tur­nusban az alapszervezetek agi- tációs és propaganda munká­jára, valamint az őszi oktatási évre készültek fel a részvevő fiatalok. Külön turnusban is­merkedtek meg — elsősorban az újonnan megválasztott — üzemi titkárok a feladataikkal. Ugyanígy a falusi titkárok Uámára is szerveztünk egy tanfolyamot, és a leány körök vezetői szintén külön tanfolya­mon készültek fel a munkára. A turnusok vezetőségei általában a KISZ megyei, városi és járási bizott­ságaiban dolgozó funkcionáriu­sokból kerültek ki, de voltak csaknem mindegyik turnus ve­zetőségében társadalmi mun­kás aktivisták is. így Gallusz József Komlóról, Jillek elvtárs a pedagógiai főiskola testne­velési tanszékéről, Vass Zsuzsa Sellyéről, vagy Györffy Ibolya — aki a leányturnus vezetője volt — mind-mind lelkes, ta­pasztalt, az ifjúsági mozgalmat ismerő társadalmi munkásaink voltak; A táborozást június 15-én kezdtük és augusztus 22-én fe­jeztük be. Táborunk elsősor­ban vezetőképző, — tehát tan­folyam jellegű volt, — de azért bőven nyílott lehetőség fürdés­re, szórakozásra is. A „hivatalos’* program nem volt megterhelő. Sem egészé­ben nézve, sem az egy napi el­foglaltság tekintetében. Né­hány előadást valamennyi tur­nus programjába beiktattunk. Ezek az előadások általános ideológiai és KlSZ-kérdések- kel foglalkoztak. A többi elő­adás a turnus jellegéből adó- ■ ' ■ és a csoportos beszélgetések mellett jutott idő a játékok, mozgalmi dalok tanulására és a táborrendezésre is. A tábor programja szerint naponta leg alább egy mozgalmi dalt is meg kellett tanulni a résztve­vőknek. Az előadásokat általában a tábor-vezetőség tagjai tartot­ták, de több előadás megtar­tását vállalták a megye párt, állami és tömegszervezeti ve­zetői is. Egy alkalommal lenn járt a táborunkban Nagy Ric- hárd elvtárs, a KISZ KB. tit­kára, aki élménybeftíámolót tartott szovjetunióbeli és kínai útjáról. Egy alkalommal ven­dégünk volt Orosz Gyula elv­társ — névadó mártírunk — özvegye és két kislánya is. So­kéig emlékezetes marad szá­munkra a velük folytatott be­szélgetés is. Minden turnus programjá­ban szerepelt egy kirándulás Fonyódra és Badacsonyba. A kirándulások nagy élményt jelentettek a táJborozó fiatalok­nak, hiszen legtöbbjük most járt először a Balaton mellett. A tábor programját, bár jó­nak tartjuk, úgy gondoljuk, a jövőre vonatkozóan mégis némi változásra lesz szükség. Arra gondolunk, az elméleti és vi­lágnézeti kérdések rovására nagyobb helyet kell szentel­nünk majd a módszertani kér­déseknek és az olyan dolgok­nak, amelyek az alaoszerveze- tek gyakorlati munkájával van nak közvetlen kapcsolatban. Táborunkban — turnuson­ként — hetven fő részére volt férőhely. Sajnos, egyetlen al­kalommal sem sikerült ennyi Kétezer gyártmány - 400 megrendelő Hajókat és kazánokat készít majd a Mohácsi Gép- és Fémár agyár Nem volt rögnélküli míg a régi, cséplőgépeket javító, majd gyártó mohácsi kis műhelyből, a későbbi Zeit- vogel-féle vas- és fémöntödé­ből olyan gép- és fémárugyár lett, mely a napokban homlok­zatára tűzte az élüzem kitün­tetés ötágú csillagát. Bizony a kezdetben 12 főt foglalkoztató üzemecske most 130 fizikai dolgozónak ad mun­kát, szakmunkásainak 1800— 2400 forintig terjedő havi fize­tést, s 1482 forintos (ebbe a se­gédmunkások is benne foglal­tatnak) átlagkeresetet biztosit dolgozóinak. 1955-ben hozzájuk csatoltak 88 emberrel együtt egy szolgál­tató vállalatot, s így alakult ki a gyár jelenlegi arculata. Az évek folyamán kaptak egy 60 méter hosszú épületet (szerelő- csarnokot), egy darabológépet, két fúrógépet, egy excenter- prést és lehetőséget arra, hogy dolgozzanak, termeljenek. 1959. I. félévi munkájuk nyomán a Mohácsi Gép- és Fémárugyár elnyerte az élüzem címet. Tervüket 102.9 száza­lékra teljesítették, termelé­-Kenysági tervüket 102.1-re és 10.3 százalékban csökkentették önköltségüket, 848 ezer forint nyereséget adva az államnak. Igazgató: Varga Aladár, fő­mérnök; Bállá Ferenc, párttit- Ikór: Pavkovits János. A főbb részlegek, az öntöde, a forgá­csoló, a lakatos, a mintaaszta­los és a javító részleg olyan munkásokat foglalkoztatnak, akiknek 90 százaléka roham- csapatot, úgynevezett „törzs­gárdát” képez. A kongresszusi versenyben termelési tervük 2 százalékos, termelékenysé­gük 2 százalékos és önköltsé­gük 1 százalékos túlteljesítései vállalták. Erről csak annyit, hogy az I. félévben maradék­talanul teljesítették. A forga­tóié műhelyben Lakatos Jó- ÉsSf II. esztergályos és Szabó László öntödei formázó, a mű­szakiak közül Burján Ervin művezető és Szilas Ferenc ter­vező újítóik, azonkívül Gulyás János és Verbanacz Ignác sze­relő brigádjai kiváló munkát végeztek, de dicséret illeti az egész törzsgárdát is. Most jön azonban a dolog legérdekesebb és legnagysze­rűbb része, ami miatt a Mo­hácsi Gép- és Fémárugyár munkásait, vezetőit külön di­cséret illeti. Ez pedig körül­ményeik rendkívüliségéből adódik. Mert ők nem úgy vannak, mint más gyár, amely ilyen vagy olyan cikket — a kesztyűgyár kesztyűt, a sörgyár sört, a cipőgyár cipőt, a do­hánygyár cigarettát gyárt, ha­nem szin+e a nevetségesség és a megdöbbenés határát súrol­va, a mohácsiak kétezer féle vasipari cikket készítenek. A mintegy 350—400 megrendelő, a legkülönfélébb gyártmányok elkészítésével bízza meg őket. Például: a Sztálin városi meleg hengerművek részére irányító kormánypadokat, a Kokszoló- művek részére a kettes blokk gépszelepeit (az országban sen­ki sem akarta vállalni legyár­tásukat, mert pontatlan kivi­telezés esetében robbanás áll­hat elő!), a Vízművek részére szivattyú testeket, a Ganz, MA VÁG, a Vagongyár, a vil­lamos ipar részére különböző alkatrészeket, bádogosipari gé­peket, dudorító gépet, lemez­ollót, hajlító gépeket, tokozott szekrényeket, kábelvég elzá­rót, összekötőket, vasöntvé­nyekhez mintákat, kikötő pon­tont bejáró híddal, kis kompot, mentőcsónakot, 40 személyes hajót. vasszerelvényeket, ki tudná felsorolni a kétezer féle ci.k;k közül még mennyi min­dent gyártanak. Itt aztán jó műszaki in­tézkedések, jó anyaggazdálko­dás, tervszerű munka, kiváló szakmunkások és jó vezetés nélkül hamar zátonyra lehetne futni. Gépeik jó része 50—00 éves, más gyár által „levetett” ócskavasként 3—400 forintért vásárolt is akad közöttük. Fel­újították őket, korszerűsítet­ték s megy velük a termelés. Az öntődében gépesítették az eddigi kézi tömést, a porfúvást, az újítási feladattervbe olyan feltételeket vettek be, mint az ócskavastörés kézi munkájá­nak a kiküszöbölése, a kemen­cék elfutó melegének haszno­sítása, a gépek kopásállóságá­nak biztosítása. Jelen pillanat­ban 23 ipari tanuló végzi gya­korlatát a gyárban, hogy a szakmunkás-utánpótlás is ki­elégítő legyen.. Merész célt’tűztek ki maguk elé az új élüzemtulajdonosok. Szeretnék jövőre kialakítani főbb termelési profiljaikat, melynek egyike a kazángyár­tás, másik pedig a hajógyár­tás lenne. A megyei tanács ipari és a mohácsi városi ta­nács ipari osztályának segítsé­gével építgetik ezt a tervet és szeretnék mielőbb megvalósít­va látni A Duna mellett már kinéztek maguknak egy meg­felelő helyet, ahol a jövő kis hajógyára felépülne. A kazán- gyártáshoz 4 millió forintos be­ruházással egy 85 méter hosszú és 12 méter széles csarnok építését kezdik meg ebben az évben. A mohácsiak öntevé­keny munkája minden támo­gatást megérdemel. Segítenek magukon, de hát mint ahogy a közmondás is tartja, valaki­nek még ehhez segíteni kell. A megyei tanács ipari osztálya — mint eddig is — támogass* őket, hogy a kitűzött céljukat, a termelés szakosítását, illetve profilirozását elérhessék. Szüts István. férőhelyet kihasználnunk meg­felelően. Járási és városi bízott ságaink — néhány bizottságot kivéve — tervszerűtlenül, kap­kodva küldték a fiatalok egy részét a táborba, több esetben kevesebb fiatalt, mint ahány számára helyet biztosítottunk. A turnusok összetétele híven tükrözte az alapszervezetek ve­zetőségeinek a helytzetét is. A táborozok zöme húsz éven aluli, pártonkívüli fiú volt, s egy évnél rövidebb ideje KISZ titkár, vagy vezetőségi tag. Úgy gondoljuk, ez a tény mu­tatja, hogy sok feladat áll més előttünk az alapszervezeteink erősítése terén. A táborban parancsnoki ve­zetés volt, de nagyban segítet­te a vezetés munkáját a tábor önkormánytata. Minden cso­portban megszerveztük a KISZ szervezetet, amely a rend, fe­gyelem biztosításában és a sza badidő megszervezésében se­gített sókat a tábor vezetőségé­nek. A KISZ-szervezet mellett létrehoztuk a pártcsoportot is, a kommunisták öntudatát, ta­pasztalatát, szervező készségét is igénybe vettük, önkormány­zatunk jól bevált és a jövőben is mindenkor megszervezzük a táborozások során. Mindent egybevetve, úgy tartjuk, hogy eredményes volt az idei nyári táborozás, vala­mennyi fiatal sokat tanult itt, és ezzel jelentősen erősödtek a KISZ-szervezeteink is. A tá­borban töltött két hét után a fiatalok tudásban gazdagodva érzelmekben közelebb kerülve a párt és az ifjúsági szövetség eszméihez, kedves jó emlékek­kel hagyták el mindenkor a táborunkat. A táborozás so­rán a KISZ is előrébb jutott a fiatalok között végzett mun­kájában, közelebb került a fia­talokhoz, közelebb vitte hozzá­juk a kommunizmus eszméjét, ezzel jó szolgálatot tett az ifjú­ság nevelésében AMBRUS LAJOS a KISZ Baranya megyei VB. tagja. Időjárásjelentés Várható időjárás szombat estig: hűvös idő. Felhőátvonulások, több felé kisebb eső. Mérsékelt, később megélénkülő északi-északnyugati­ra forduló szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: északkeleten 7—10, máshol 11—14, legmagasabb nappali hőmérséklet szombaton 18—21, dél­keleten 20—23 fok között. Távolabbi kilátások: hűvös, sze­les Idő, futó esőkkel. Ess Pécs belvárosa? A képekről mindenki felis- merheti — sajnos — az. Még­pedig a Jókai tér, városház fe­lőli jobboldala, ahol egy kala­posüzlet, az egyik kereskedel­mi vállalat vasajtós raktára, egy kézimunkabolt és — közbe iktatva a cipészt — egy mű­szerész üzlethelyisége sorakoz­nak egymás fellett. De hogy?! A kalaposnak üresen tátong az egyik kirakata, és a homlok zata..-. hm.-.-, hát nem éppen a belvárosba illő. És ez a vaspánttal lezárt aj­tajú raktár? Talán akadna he lye eldugottabb helyen is. Ez még csak hagyján. De az már éppen túlzás, ahogy „Pá,- pai Laura utóda“ a kirakatát elrendezi. Nem tudni, milyen elképzelései vannak a tulajdo­nosnak az ízléses, szép kirakat ról, mert ez a kirakat még so­hasem volt sem ízléses, sem szép, a kézimunkákat feketén elborító porrétegről nem is Es a műszerész? Egy kirakat rendezővel elkészíttetett egy feliratot arról, ■ hogy elköUöz­: tek a Jókai út 5-be, !;| Költözni mégse 'köl­töztek, így ki kellett javítani a feliratot: „EL FOGUNK KÖLTÖZNI"-re, de I hogy hatásosabb le- j gyen, változó nagy­ságú betűkkel ráma zolták egy csnma- qo lópapir-darabm: „MEG ITT DOLGO ZUNK“. Ilyen kirakattal meddig? Nem valószínű, hogy a tanács so­káig tűri, hogy ke­reskedők, akik Pécs Szívében üzlethelyi­séget kaptak így elrontsák a város képét. Mi szeret­nénk mielőbb szép­nek látni a Jókai teret. __________ So k kismama és kisbaba ismeri az I. kerületben azt a bar­nahajú asszonykát, aki sohasem fárad el a gyermekekről, a legapróbb problémák ról érdeklődni. Nem is csoda, hiszen Nyiri Kálmánná, már hét év óta védőnő és az­óta vérévé vált ez az ezerszínű munka. Már maga is kétel­kedik, hogy valaha volt olyan idő, ami­kor nem gondolta, nem érezte, hogy vé­dőnőnek lenni hiva­tás. Mindig nagyon szerette a gügyögő csöppségeket, és elő­ször csak a gyerme­kek szeretete vonzot­ta erre a pályára. Meg aztán ezt kissé elpirulva vallja be, még előbb talán az egyenruhájuk tetszett meg egy május else­jei felvonuláson .En­nek idestova tíz éve már. Debrecenben, majd Szegeden végez te az ápolóképző is­kolát, s még fel sem ocsúdott a vizsgák után, bátortalanul máris ott szorongatta a kezében a kineve­zést, Egy kis ónthetLzeteMlwl falu Fónyeslittke vé­dőnője lett. Négy község és két tanya tartozott a körzetébe. Itt ismerte és itt sze­rette meg igazán ez* a munkát. Csípős szélben, tikkasztó hő­ségben gyalogolt né­ha 6—8 kilométert is, mert a tanyákhoz a süppedő homok mi­att, még kerékpárral sem lehetett eljutni. Utazott, autón és fa­lusi szekéren, kerék­páron és gyalogolt sokat, hogy segítsé­get vigyen a rászo­rulóknak. — Ott falum érzi igazán az ember en­nek a munkának a fontosságát. — mond­ta elgondolkozva Nyárimé. — Itt váro­sion, ahol sok az or­vos, többet látnak, felvilágosultabbak az emberek, már kevés­bé életmentő fontos­ságú, amit mondunk, vagy tanácsolunk. — Kinn a tanyákon azonban előfordult, hogy tüdőgyulladást kapott egy koraszü­lött csecsemő, de ». szülei nem vették ési re. Szakértőbb szem kellett hozzá. Máraz utolsó pillanatban ér­keztem, sötétben búk dácsolva rohantam a gyermekkel az orvos­hoz: És megmentet­tük. A kislány él és ma már négyéves is elmúlott. — Hány évig dől-' gozott vidéken? — Városi lány vol­tam, így a falu nagy lemondást követelt tőlem. Nem tagadom, nehéz volt. Az embe­rek azonban végtele­nül hálásak voltak a segítségért, és olyan jó volt érezni, hogy szükségük van rám. Nagyon megszeret­tem őket és ez a sze­retet öt évig tartott vissza, míg engedtem a hívásnak és bejöt­tem a városba. — Most hány csa­ládot látogat? — fűz­tem tovább a szót. — Ebben az évben 280 családban , láto­gatok kisbabákat, sok terhest és legalább 200 három éven felü­li gyereket. Reggeltől estig járjuk a laká­sokat, figyeljük a kis­mamákat ellenőriz­zük a babák fejlő­dését, megtanítjuk a mamákat a helyes csecsemőápolásra, az egészséges életmódra; Arról is gondosko­dunk, hogy a körze­tünkben a gyerekek időben kapják meg a védőoltásokat. Ezer­felé terjed a figyel­münk. A lakberen­dezéstől a házasélet­ig, a pelenkamosás­tól a védőoltásig, ne- künk mindenben kell tudni tanácsot adni, ezt várják tőlünk. És még egy. Aki védő­nőnek megy, annhk tudnia kell, hogy megsértődni sohasem szabad, még akkor sem, ha kicsit gorom­bábbak, ingerülteb­bek az emberek. Nem szabad megsérteni a mamákat, hiszen na­gyon érzékenyek va­lamennyien. Nekünk segítenünk kell min­dig, minden esetben a gyermekek érde­kében. — W mi

Next

/
Oldalképek
Tartalom