Dunántúli Napló, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-22 / 196. szám

Kádár János elvtárs beszéde * (Folytatás a 2. oldalról.) életszínvonalának tovább) tartós emelését. Most az a feladat — folytat­ta — hogy a termelőszövetke­zeteket erősítsük, de — mint a márciusi határozatban is ben­ne van — a mostani erősítés­sel az újabb fejlődés feltételeit is megteremtjük. Az ellenséget meglepte az idei gyors fejlődés. Most tehát, miután utólag ész­hezikapott, hazudik, rágalmaz, támad. De számukra — éppen mert az egész nép ügyéről van szó — a termelőszövetkezetek fejlődése szent dolog, a ter­melőszövetkezeteket minden­kivel szemben megvédjük. A termelőszövetkezet a nép, a parasztság boldogulásának döntő fegyvere. Anyagi segítség a termelőszövetkezeteknek Az ellenség azt is mondja, hogy nem tudunk kellő anya­gi feltételeket biztosítani és megijedtünk a gyors fejlődés­től. Komolyan, mondom, ilyen ijedelmet minden negyedévben vállalnánk.' Ami pedig az anyagi eszközöket illeti, az el­lenség hazugságaival szemben az a valóság, hogy a párt, a kormány felhívására a mező- gazdasági gépgyárak, a vegyi­üzemek, az építőanyagipar terven felül a traktorok, a siló kombájnok százait, a műtrágya ezertonnáit és a téglák millióit adták a termelőszövetkezetek anyagi megerősítéséhez. A Központi Bizottság és a kor­mány pedig — a múlt évi gaz­dasági eredményekből — jelen tős számú gépet, nagy mennyi­ségű műtrágyát és sok más fan tos cikket vásárolt külföldről, elsősorban a Szovjetunióból. Ismeretes, hogy több mint kétezer traktort és több mint háromezer tonna műtrágyát vásároltunk. A kormány ezen­kívül igen jelentős pénzössze­get biztosított, hitelt nyújtott és. sok más formában segítette a termelőszövetkezeteket. Ezzel párhuzamosan — mint az első félév eredményed is bizonyít­ják — tervszerűen fejlesztet­tük iparunkat, kulturális éle­tünket és a dolgozók életszín­vonalát. Ez is bizanyíta, hogy az ellenség ismét hazudott, amikor azt állította, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom támogatása együttjár az élet- színvonal romlásával, Bátorítani kell a tétovázókat Ami a jövőt illeti: az ellen­séggel egyszerű beszélni — le­het vele a bot vastagabb vé­gével is — de a tétovázó, a jö­vőt még világosan nem látó parasztember nekünk testvé­rünk, vele nem lehetünk se gorombák, se erőszakosak, őt meg kell győznünk. Az ilyen, ma még bizonytalan ember tű­nődik: jó az a szövetkezet, vagy nem jó? Kié lesz a szö­vetkezet, ki fqg ott dirigálni? Ad-e a kormány támogatást? Hát persze, vannak olyan em­berek ma is, akik elvárnák, hogy még a disznóól zárját is készen, teherautón vigyük az új termelőszövetkezetbe. A bi­zonytalan, tétovázó embereket bátorítani kell, segíteni kell, mert ők alapjában rendes em­berek. Bennük a múlt és a jövő küzd. Nem szabad őket szidnunk, mert abban a ko­misz, embertelen régi világ­ban azt tanulták, hogyha van a kezük ügyében egy kis föl­deoske, akkor van életük, ha nincs, akkor nincs. A tétovázókat fel kell világo sítani, hogy a termelőszövet­kezeti mozgalom fejlesztése nem a párt, az állam valami­féle rögeszméje, hanem az emberi felszabadulás, a dol­gozó parasztság boldogulásá­nak, az egész nép előrehala­dásának útja. Kié a termelőszövetkezet? És kié a haszon? Nézzék meg kié itt Győr megyében, ahol már megteremtették a fejlett nagyüzemi gazdálkodást, meg­választották a jó vezetőket, saját embereiket és azok irá­nyításával dolgoznak. Győr me gyében például a szövetkeze­tekbe lépett parasztság az év első felében 43 millió forintot megtakarított magának, mert más adózás alá esett, mint a múlt év első felében. Hát azért ez nem két krajcár, s ez nem Dobié, nem Münniché, nem Ká déré, hanem Győr-Soprom me­gyei parasztoké! A kiskereske­delmi forgalom is figyelemre méltóan alakult: amig az egész országban nyolc százalékkal nőtt egy év alatt, Győr-Sopran megyében 19 százalékkal. A szövetkezeti útra lépett Győr-Sopron megyei paraszt ság tehát már közvetlenül tapasztalhatja, hogy övé a szövetkezet és számtalan előny jár a nagyüzemi gaz­dálkodással. Ugyanígy lesz ez természetesen az egész or­szágban. Nem szűnik meg hirdetni, hogy a termelőszövetkezet a fejlődés útja. A bizonytalan­kodóknak, a tétovázóknak mu­tassa meg, hogy már itt Ma­gyarországon félmillió ember­társuk van a szövetkezetekben, ugyanakkor a világ parasztsá­gának immár egyhanmada — az egymilliárdos szocialista tá­bor parasztjai — a szövetkezet útját járják. Helyesen döntött tehát, aki már belépett. Jól döntött, a saját érdekében is. A termelőszövetkezeti mozga­lom haszna a népé, a népen belül is elsősorban a termelő­szövetkezeti paraszté. A tsz-tagok a párt fokozott támogatását élvezik Akik már beléptek a ter­melőszövetkezetbe es azon az úton járnak, amely az egész magyar parasztság jövőjét jelenti, élvezik a párt, az ál­lam, az egész társadalom fo­kozott támogatását, védel­mét. Érezzék, hogy nincs többé aka dály előttük, a gazdag szép élet építői óik, akikre hálával gondolnak majd a jövendő nemzedékei. Nyilvánvaló, hogy az úttörőknek és az előlhala- dóknak nyújtott kedvezménye­ket — és ezt is tudni kell — nem élvezhetik majd azok, akik utolsóknak ballagnak be a termelőszövetkezetekbe. Az egész parasztság utolsó sorá­ban ballagóknak már nem le­het azt a segítséget nyújtani, mint az úttörőknek. A szövetkezeti úton járók soraiban legyen megingatha­tatlan szilárdság és követke­zetesség! Figyelem és türel- messég kell a még bizonytalan kodókkal szemben. Ugyanak­kor határozottság és erély az ellenséges támadókkal szem­ben. A párt, a kormány úgy véli, hogy mindhárom ténye­zőre szükség van. Mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy ezzel az elvi szilárdsággal ha­lad előre népünk, pártunk ve­zetésével, a szocializmus teljes felépítése felé. Győzedelmeskedik a Szovjeluniő békepolitikája Beszéde befejező részében a nemzetközi helyzettel foglal­kozott Kádár János. Kiemelte: a nemzetközi helyzetet az jellemzi, hogy napról-napra tért hódít és győzedelmeske­dik a Szovjetunió, a szocia­lista tábor békepolitiikája, amelyet az egész békeszere­tő emberiség támogat. Az Imperialisták, a gyarmato­sítók Algériában, Dél-Afriká- ban és másutt is folytatják könyörtelen, harcukat a szabad ságukért küzdő népekkel szem ben, legelvakultabb köreik folytatják a fegyverkezést, köz tűk az egész Európa legreak- dósabb elemét képviselő nyu­gatnémet revansisták felfegy­verzését. Az ilyen jelenségek láttán ébernek kell lenni! A nemzetközi helyzetet mégis az jellemzi, hogy a hidegháború politikája csődlbejutott és tőre dezik a jég: az egész nemzetközi életben előtérbe került a békés egy­más mellett élés, a tárgyalás sok politikája, Ennék jele volt a külügymi­niszterek értekezlete is és az a nagy nemzetközi esemény, amelynek még előtte vagyunk: Hruscsov elvtárs amerikai lá­togatása és Eisenhower szov­jetunióbeli útja; Mi teljes mértékben helye­seljük ezeket a találkozásokat és tárgyalásokat. Teljesen egyetértünk a szovjet béke­politika céljaival, az atom­fegyver-kísérletek és az atom­fegyver betiltására való törek­véssel, a leszereléssel, a német békeszerződés és Nyugat-Ber- lin kérdésének megoldásával, a békés egymás mellett élés, a két világrendszer békés ver­senyének politikájával, mert ezek együttesen a tartós béke feltételeinek megteremtését je lentik. Tudatában vagyunk annak, hogy e célok elérése nem könnyű, sok álhatatos munkát és következetes harcot kíván, de bizonyosak vagyunk abban, hogy ez a politika győ zelmet arat, mert mellette van az igazság és az erő is, mert ez a politika az egész emberi­ség, minden nemzet érdeke. Pártunk cs kormányunk kül politikája a magyar-szovjet barátság ápolása, a szocia­lista tábor egységének erő­sítése és ettől a politikától soha nem fogunk eltántorod- mi! (Nagy taps). Politikánk az, hogy minden ország népével — legyen ab­ban az országban .bármilyen társadalmi rendszer — béké­ben éljünk egymás mellett. Ugyanakkor része külpoliti­kánknak az Is, hogy nem tű­rünk beavatkozást belügyeink- be és a Magyar Népköztársa­ság függetlenségének minden­kor rendíthetetlen őrei le­szünk; (Taps.) Ennek megfe­lelően visszük mindennapi munkánkat, ápoljuk, erősítjük és bővítjük a politikai, gazda­sági és kulturális együttműkö­dést, a kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági együttműkö­dést, a szocialista országokkal, a gyarmati sorsiból felszaba­dult népekkel. Ugyanennek a politikának megfelelően a ka­pitalista országokkal is az együttműködés megkönnyítésé ben nagyobb volt, mint a felszabadulás tizenöt éve alatt bármikor, s ezt még növelni akarjuk. Teljesen nyilvánvaló, hogy a Magyar Népköztársaság és a kapitalista világ közti közlekedésnél a vasfüggönyt nem mi engedtük le, hanem a kapitalisták. Az utóbbi időben megint nagyon sokat cikkez­nek egyes kapitalista országok­ban arról, hogy megerősítettük határzárunkat, ott drőtsövé- hyek, aknák, meg hasonlók vannak. Ebben a következő a furcsa: ha az ember vendégségbe alkar memnl és látja, hogy a kapu nyitva van, miért akar mindenáron a kerítésen ke­resztül mászni? (Taps.) Ml azt mondjuk; határzárun­kat az 1956-os tapasztalat alap ján erősítettük meg és egy ideig még erősen is tartjuk, de ez csak a nem egyenes szán dékú embereknek fáj, mert akinek egyenes szándéka van, ott van a kapu, bejöhet rajta. Kedves Elvtánsak, kedves Elvtársnők! Ilyen gondolatok jegyében ünnepeljük alkotmá­nyunk ünnepét, az egész or­szágban. Még egyszer megis­métlem, nagy örömmel jöt­tünk önökhöz, örülünk, hogy találkoztunk önökkel, büszkéit vagyunk ennek a megyének dolgozóira. Magam is köszön­tőm azokat az elv társakat, akik a szomszédos megyék dolgozóinak képviseletében jöttek erre a gyűlésre és szív­ből kívánom Győr-Sopron megye, a szomszéd megyék, de az egész ország dolgozóinak, hogy az alkotmány legközeleb­bi ünnepét jól végzett munká­val, jó eredményekkel, új és nagy sikerekkel ünnepelhet sük. Ezt kívánom mindnyájuk­nak. (Nagy taps.) Éljen és erő­södjék tovább országunk, dol­gozó népünk hatalma, a mi drága hazánk, a Magyar Nép­köztársaság! (Nagy taps.) Él­jen a Szovjetunió, a szocialis­ta tábor egysége, az emberi haladás és a béke legfőbb tá­masza! (Hosszantartó, nagy taps, lelkes éljenzés.)* A traktoristák és a sofőrök minden ütegnél elkülönültek, mint műszaki szakemberek kü lönleges nemzetisége. Belicsem ko ismerte valamemnyiük jel­lemét, és rendszerint arra tö­rekedett, hogy jól kijöjjön ve­lük. Moskovka dolgos, meg­bízható fiú volt. Latisevnek mindenekelőtt meg kellett adni a kellő tiszteletet. Ha a többiek előtt megdicsérték, fantaskodóvá vált, de akár a hegyet is elmozdította volna a helyéről. Ebből a megfontolás­ból előléptették tizedessé. Most azonban Belicsenko megdühö- dött rá: — Akkor lettél volna okos, amikor a traktort vezetted. Most jobb, ha hallgatsz! Lemászott az árokba, körül­járta a traktort. Nazarov is odaugrott, reménykedve, hogy alkalmazhatja még friss, az iskolán szerzett ismereteit. A traktor- mélyen besüppedt, és oldalra dőlt, kipuffogó csövé­ből ferdén szálló kék füstöt lövelt. A harcosok, akiknek hétit a pusztító tűz megvilá­gította, némán csoportosultak az árok szélén. Csak a könyö­kén sebesült katona szaladgált a löveg másik oldalán, sebe­sült karját a másik tenyerébe Kádár János a sok tízezres hallgatóság nagy tapsa köze­pette fejezte be beszédét. Ezt követően a megye munkásai­nak és dolgozó parasztjainak képviselői ajándékokat adtaik át Dobi Istvánnak és Kádár Jánosnak. Többek között a Csornai Uj Élet Termelőszövet kezet az új termésből sütött kenyérrel, borral, a szerszám­gép-gyáriak művészi állólám­pával ajándékozták meg Dobi Istvánt és Kádár Jánost, akik szívélyes köszönetét mondtak a figyelmességért, fogva, a fájdalomtól képtelen volt egyhelyben állni. Hozzátok ide a második trak tort! — rendelkezett Belicsen­ko. — Gyerünk ide a traktorral! — kiáltották a harcosok inte­getve, és egyesek arrafelé sza­ladtak, örültek, hogy valamit tehetnek, csakhogy minél előbb kivantassák. Odagördült a másik traktor, ráakasztották a drótkötelet. Mindkét traktor motorja fel­hördült, az egyiknek a lánctal­pa alól föld repült szerte-szét, és még mélyebbre süllyedt, a másik lánctalpa pedig szikrá­kat csiholva kaparta a köve­zetei, és egyre közelebb sod­ródott az érők széléhez. A mo­torok elhalkultak. Váratlan csönd állt be. S a csöndben megérezték, hogy a németek itt lehetnek valahol a közel­ben. Amikor a traktorista ügyetlenül a motorházhoz koppantottá a kurbllt, egyszer­re többen odanéztek; A besüppedt traktor nem akart begyulladni. Már koto­rásztak a motorban is és ki­fújták a karburátort. Mosz- kovka elkeseredetten tekerte a kurbiit. Latisev, aki már nem tűr­nek útját járjuk. Ennek része például, hogy országunkba úgyszólván teljesen szabaddá tettük a beutazást. Az ország idegenforgalma ebben az év­Szovjet segítség Iraknak dl atomenergia békés felhasználásához Moszkva (TASZSZ). Az iraki gazdasági küldöttség és a Szov jetunió Minisztertanácsa mel­lett működő külkereskedelmi bizottság között folyó tárgya­lások eredményeképpen, au­gusztus 17-én Moszkvában egyezményt írtak alá az atom­energia békés felhasználásá­hoz Iraknak nyújtandó szov­jet segítségről. Az egyezmény szerint a Szovjetunió segítséget ad Irak­nak atomreaktor építéséhez* 'lovábbá technikai berendezé­seket szállít egy izotóp labo­ratóriumhoz, amely a radio­aktív ércek felderítését végzi* A Szovjetunió Iraki szakembe­reket képez ki, akik majd a békés atomkutatással foglal­koznak. Ki ütlek egy új amerih New Yorlk (TASZSZ). Au­gusztus 19-én a kaliforniai Vandenberg légi támaszpon­tokról kilőttek egy Discoverer- típusú mesterséges holdat. Amerikai hírügynökségi jelen­tések szerint a mesterséges hold elérte sarki pályáját, amelynek legmagsabb pontja a 865 km és legalacsonyabb pont ja a 138 km. A Discoverer súlya: 770 kg. A kilövéstőTszámított 26 óra ai mesterséges holdat múlva le kellett válnia egy műszereket hordozó tartály­nak. Ennek rádiójelzéseket kellett volna leadnia, de az amerikai hadügyminisztérium jelentése szerint a kilövés óta semmi jelzés nem érkezett és a tartály után kutató csopor­tok teljes tanácstalanságban vannak. Mind ez ideig nem ta­láltak semmit, de a kutatást tovább folytatják. Dr. Mönnicfi Ferenc fogadla a; it éj nagyküvetút Dr. Münnich Ferenc, a ma­gyar forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnöke pénte­ken bemutatkozó látogatáson fogadta Walter Vesper nagy­követet, a Német Demokrati­kus Köztársaság új budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. Fél éven belül népszavazás lesz Kubában New York (TASZSZ). A hír- ügynökségek santiagói jelen­tése szerint Raul Castro, a kubai fegyveres erők parancs­noka kijelentette a sajtó kép­viselői előtt, hogy Kuba hat hónapon belül népszavazást tart, s ezen megállapítják az elnökválasztások és a kong­resszusi választások időpont­ját. A kubai kormány lehető­vé teszi, a nép döntse el, mi­kor kell megtartani a válasz­tásokat. Ki lopta el Tutar A kairói múzeumból eltűnt egy 3000 éves arannyal bevont jogar, amely valaha Tutan- kámen fáraó birtokában volt. Az 1.5 méter hosszúságú, mű­vészi kivitelű jogaron hierog­lifák vannak: „Aki ezt a jogart tartja kezében, azon Amon is­ten áldása van és az ő védel­me alatt áll”. A jogaron a fá­raó összes címe és rangja, va­lamint életrajza is olvasható. i kämen jogarát ? 1922-ben, amikor Tutankémen sírját megtalálták, a jogar igen fontos adalék volt a sír pontos korának megállapításá­hoz. Egy szovjet régész a kairói múzeumban járva felfedezte, hogy a jogar eltűnt szokott helyéről. Az üvegszekrényt, melyben kiállították, látható­lag nem feszítette fel senki. Meghall az Mór ellen» Dr. Louise Pearca asszony, aki közreműködött az afrikai álomkór gyógyszerének felta­lálásában és a szer kipróbálá­sára expedíciót vezetett Belga- Kongóba, 74 éves korában egy New York-i 'kórházban el­hunyt, érénél egyik felfedezője Dr. Pearce 38 évig működött a Rockefeller-lntézetben, s 1951-ben ment nyugdíjba. Há­rom tudóssal együtt ebben az intézetben fedezte fel 1915-ben a Triparsamld nevű gyógy­szert, amellyel sikeresen gyó­gyítani lehet az afrikfci álom­kórt. hette, hogy ott álljon tétlenül, villával félretoltta Moszkov- kát. — Majd én; Markába köpött, aztán bele­törölte vattanadrágja hátuljá­ba, keményen megvetette a lábát, nekirugaszkodott és el­kapta a kurbiit. Úgy fogott hozzá, hogy mindenki bízott a sikerben. Megtekerte egyszer, kétszer, de a traktor csak szív­ja be a levegőt; SzeminyLn utat tör magának és puha léptekkel odalépett Belicsenikóhoz — már távolról látni lehetett a többiek feje felett mozgó sapkáját. — A németek nagyon fész­kelődnek — mondta halkan és orrhangon, hogy a többiek ne hallják. De mindenki odafü­lelt, mert Szemenyin menet­biztosító volt. — Rám lőttek ott, abban az utcában. — Hát­rafelé intett a fejével. — Hogyan jöttél ide — kér­dezte Belicsenkó. Szemenyin megsértődött. Vas tag ajka hirtelenjében még vastagabbnak látszott; — Csak nem gondolja, hoey ráhozom őket az ütegre? El­csaltam őket. aztán az udvaro­kon át idejöttem. Az itteni zajt már messziről hallani. Úgy tűnik, mintha tankok lennének itt, azért óvatosak. Amikor Belicsenko felemel­te a fejét, látta, hogy minden­ki ránéz. Érezte, mennyire el­csigázottak az emberek, meny­nyire rájuk férne egy kis pihe­nés. És mert lelke mélyén saj nálta őket, de nem akarta ma­gát átadni ennek a sajnálko­zásnak, kemény, parancsoló hangon kijelentette. — Egy traktorral fogjuk vontatni a lövegeket. Ha nem megy, sorrendben segítünk neki. Tudta, milyen terhet ró az emberekre, de nem engedte át nekik a választás jogát. Ne­héz pillanatokban könnyebb így. Aztán körülnézett, tekin­tete találkozott Nazarovéval. — Te itt maradsz alhadnagy, a traktort ki kell húzni. Ekkor a másik traktor, amelyre egyszerre két ágyút kapcsoltak, megpróbálta meg­mozdítani őket. A harcosok nekifeküdtek a kerekeknek, vállal és hanggal is segítettek a traktornak; — Láthatod, mi a helyzet — szólt Belicsenko. Ö most elmegy, Nazarov pe­dig itt marad és ebben a ne­héz, veszélyes pillanatban nem lesz más parancsnoka, csak a lelkiismerete. De már látta Nazarovot harcolni, tudta, hogy számíthat rá. És Belicsenko úgy beszélt vele, mint olyan emberrel, aki ugyanolyan fele­lősséggel tartozik mindenért, mint ő maga; — Ha pedig a németek ::« Aktkor felgyújtod a traktort. És az üteg elment. Akik itt maradtak, egy ideig utána néz­tek, aztán* Latisev megköszö­rülte a torkát, a motor fölé jolt és mindenki munkához látott. Csak ez jelenthette számukra a menekülést. (Fottttaijuki

Next

/
Oldalképek
Tartalom