Dunántúli Napló, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-19 / 194. szám

Ha bömböl a tigris és felzúg a taps... Jegyzetek az Aeros cirkusz magyarországi vendégszerepléséről Ha 1600 lámpa fényében úszik a cirkusz, ha 4000 ember tölti meg a sátort, merész ar­tisták trapézról trapézra re­pülnek, ha bömböl a tigris és csodálatos varázzsal peregnek az érdekesnél érdekesebb szá­mok — bizsereg az atmoszféra és felzúg a taps. 1958. novembere óta játszik az NDK nagycirkusza Magyar- országon. Három és fél hóna­pig Budapesten voltunk, 1959. márciusa óta pedig vidéken vendégszerepelünk. Számos magyar városba látogatunk .el 200 vagonnal és 400 állattal A sátorlap ma itt, holnap más­hol emelkedik a magasba, de mindenhol biztosan érezzük, hogy az Aeros cirkusz bará­tokra talál. A magyar—német kultúrpolitika gyakorlatának ez a barátság is egyik fok­mérője. Artistáink, dolgozóink, egyszóval az Aeros kollektívá­ja tisztában volt a vidéken ránk váró nehézségekkel: kis játékterek, nem mindenütt kedvező vízellátás, sokszor kis vasúti rakodók. De azt is tud­tuk, hogy hálás a magyar kö­zönség és szívesen vállaltuk a vidéki turnét, örömmel vállal­tuk ezt a nagy művészi és po­litikai feladatot. S érezzük, hogy a barátság jegyében ez­zel is gyönyörű feladatot tel­jesítünk. Felejthetetlen az a baráti fogadtatás, melyben Magyar- országon részesülünk. Minden előadáson, minden személyes beszélgetés során érezzük, hogy a baráti kapcsolat erős a két szocializmust építő nép között. Itt megemlítem, hogy a debreceni vendégszereplésünk alkalmából a barátság szim­bólumaként két oroszlánt ajándékoztunk az állatkertnek. A barátságot talán legjob­ban erősítik a naponta érkező, köszönetét mondó levelek, a különböző helyekre szóló meg­hívások, az egyszerű embe­rek személyes meghívásai. Es március 28. óta ugyanez a kép fogad bennünket városról vá­rosra: az emberek kígyózó tö­mege, autóbuszok, lovaskocsik, autók, kerékpárok cirkuszunk előtt. Amikor az előadás ele­jén a magyar ruhába öltözött német fiú száguldó lovon ül­ve viszi a porondon a magyar- német zászlót, határtalan taps köszönt bennünket. S erre a megbecsülésre mi büszkék va­gyunk! Megemlítem, hogy kollektívánkhoz még hozzá­tartozik egy jégrevű és egy állandóan működő cirkusziház Leipzigben. Műsorunk mindig új utakon kíván haladni, s ezért kapta cirkuszunk a „Tegnap, ma és holnap cirkusza” elnevezést. Maga a műsor címe is ezt képviseli: 150 év a porondon. S most vessünk egy pillan­tást a cirkusz függönye mögé! A 250 kosztümöt a berlini Met- ropol színházban készítették. A 400 állat részére mindennap 30 kocsi anyagra, ezen belül 15 kocsi szénára, 600 kilo­gramm húsra, zabra és külön­böző gyümölcsökre van szük­ség. Az elefánt (cirkuszunk hét elefántot tart) naponta 20 liter vizet, 30 kiló szénát, 15 kiló zabot és tíz darab 3 kilo­grammos kenyeret fogyaszt. A sátorlap öt tonna nehéz és 50 ember kell, hogy a magas­ba tudjon emelkedni. A sátort 312 vasrúd erősíti a földhöz. Ahhoz, hogy a sátort, a vago­nokat, az iroda vagonokat, egyszóval a cirkusz területét árammal ellássuk, 26 kilomé­ter hosszú kábelre van szük­ségünk. Huszonnyolc városban ven­dégszerepeltünk már, közöttük Szegeden, Debrecenben, Mis­kolcon, Győrben és most Szombathelyen. S úgy hallot­tuk, hogy most az országnak azon a részén járunk, ahol sokan beszélnek németül. Ebben az évben ünnepli a Német Demokratikus Köztár­saság fennállásának tizedik évfordulóját. Az Aeros igaz­gatóság most azzal a gondo­lattal foglalkozik, hogy ez al­kalomból milyen új és nagy­szerű ajándékműsort tud nyújtani a magyar népnek, amelyből érezhető legyen; a Német Demokratikus Köztár­saság a szocializmus útján ha­lad. Szeretnénk, ha a magyar dolgozóit éreznék, hogy közös akarattal, közös célért harco­lunk. Október végén különvonat- ta! utazunk tovább Varsóba. Részünkre Magyarország a vendégszeretet országa ma­rad. Ha majd tovább utazunk, magunkkal visszük minden város baráti szeretetét és Ba­ranya megye felejthetetlen együttérzését Hans Herbert Bommer, az Aeros cirkusz sajtófőnöke. Hárommillió forint a mozik fejlődésére Húsz új vetítőgép — Mozit kap Kishajmás és A falu és a város közötti különbség el­tüntetésére való tö­rekvés során fontos szerepet játszik a fa­lu kulturális színvo­nalának emelése. Eh­hez viszont sok se­gítséget nyújt a falu­si mozi. Ezért fordít olyan nagy gondo* ezek fejlesztésére a Baranya megyei Mo­ziüzemi Vállalat is. Mert nézzük csak mi történt ezen a téren 10 év alatt: 1948-ban 35 mozi működött Baranyá­ban. Ma közel 200. Ezeket a filmszínhá­zakat 5 millió ember látogátja egy év alatt, ami azt jelen­ti, hogy átlagosan számítva minden em­ber 14 filmet néz meg évenként a me- ' gyében. A falusi mo­zikban egy év alatt 3 millió ember for­dul meg. Ez a szám pedig azt jelenti, hogy a falusi ember 15— 16 filmet is megnéz évenként. Megnézi, mert van erre lehe­tősége. Nem dicsekedhe­tünk még azzal, hogy minden falusi mozi olyan, mint amilyen­nek szeretnénk lát­ni. Előfordul még az is, hogy iskolában vetítenek, de ezek átmeneti állapotok, hiszen szünet nélkül korszerűsítik ezeket, s emellett újakat is létesítenek. Ebben az évben hárommillió forintot költenek csak Baranyában a mozi­hálózat fejlesztésére. Ennek az összegnek egy tekintélyes há­nyadát a falusi mo­zik korszerűbbé té­telére fordítják. Sok panasz fordult elő azokban a falvak­ban, ahol állandó jel­legű mozi még nem volt az előadások ké­sése és rossz minő­sége miatt. Eddig ugyanis az volt a gyakorlat, hogy úgy­Gyümölcsén y nevezett vándorvetí­tőgép járt körül ezekben a községek­ben és ez vagy el­késett, vagy a sok rázkódástól nem ki­elégítően működött. Nos most ezeket a panaszokat orvosol­ják, mert 20 község új vetítőgépet kap, 20-nak pedig a kör­zeti mozik juttatnak használt gépet. Augusztus első fe­lében két új mozit is létesítettek Bara­nyában; Kishajmá­son és Gyümölcsény- ben. László Lajos örvendetes jelenség, hogy mind többen é& többen veszik észre azokat a nyelvi hibákat, helytelenségeket, amelyeik Pé­csett és vidéken eléggé gyak­ran fellelhetők. Barabás And­rás, ny. lg. tanító sajnálattal közli velünk, hogy nem írhat minden alkalommal, mert — mint írja — „nem a cigarettá- zásról volt legnehezebb leszok­ni, hanem az írásról, mert azt 18—70 éves kőiig megszok­tam.“ Ónozó Lajos, bányászolva­sónk éles szemmel figyeli a komlói Kossuth-bányán az értelmetlen vagy helytelen ki­fejezéseket és leveleiben közli velünk észrevételeit. Több pécsi olvasónk hely­teleníti, hogy az utóbbi időben a falragaszokon mindgyakrab- ban olvasható a „Pécsen" szó a „Pécsett" helyett. Azoknak, akiknek szemet szúrt a Pécsen szó, a következőket válaszol­juk: Sokan emlékeznek még arra, hogy néhány helység­névnek a hol kérdésre felelő helyhatározóját -tt vagy -t ősi raggal fejezzük ki. így mond­juk és írjuk: Pécsett Uikom, | Győrött voltam, Kaposvárt I időztem. Ezt az iskolában ala­posan „bevágott“ szabályt so­kan olyan jól tudják, hogy va­lósággal a magyar nyelv el­len elkövetett merényletnek tartják, ha valaki ezeket a mondatokat így meri mondani- Pécsen lakom, Győrben vol­tam, Kaposváron időztem. És ha stiláris szempontból irodalmibbnak is érezzük a Pécsett, Győrött, Kaposvárt helyhatározós alakot, meg kel! vallanunk azt is, hogy az élő­beszédben és írásokban is ma már gyakran használják a Pécsen. Győrben, Kaposváron — helytelennek nem mondha­tó alakot is. A Magyar Tudo­mányos Akadémia által ki­adott „A magyar helyesírás szabályai" c. munka is meg­engedi mindkét alak haszná­latát; Vannak, akik nem tudnak különbséget tenni az ilyen szópárok között: abban és benne, ahhoz és hozzá, azon és rajta, attól és tőle, stb. Azt gondolják, helytelen az ilyen beszéd: „nem bízom benne, hogy...", és csak így he­lyes: „nem bízom abban, hogy ..;Megnyugtatjuk a kétke­dőket, hogy mind a két szer­kezet jó, de a mutató névmás­sal nyomatékosabb rámutatási fejezünk ki: Bízik benne, hogy eljön. Abban bízik, hogy el­jön. Vitatkoztak rajta, melyik helyesebb. Azon vitatkoztál;, melyik helyesebb. Semmi kö­zöd hozzá. Ahhoz semmi kö­zöd. Tartok tőle, hogy beteg lesz. Attól tartok, hogy beteg lesz. Pár nappal ezelőtt a Jókai téri önkiszolgáló bolt fali hir­detményét olvashattuk: „Vásá­roljon az önkiszolgálóboltból!" Nem szólunk most az össze­tett szóként használt önkiszol­gáló bolt különírásáról, csal; feltesszük a kérdést: mi lenne, ha a vevők nem az áruból, ha­nem a boltból vásárolnának? Úgy hisszük, már rég széthord­ták volna a boltot. Célszerűbb­nek mutatkozik ezért nem a boltból, hanem a boltban vá­sárolni. Hogy néha a boltokban is furcsa dolgokat lehet vásárol­ni, bizonyítja a Jókai utca ele­jén levő bútorbolt. A falj rek­lámtábla hirdetése szerint ugyanis e boltban nemcsak bútorok, hanem hálószobák is kaphatók. Bárcsak igaz lenne! Dr. Tóth István i—Ja, az más... tYTTVVTV'rTTTTYVVVVVTVVTVVVWTVVTWVVWVVTVTVTVTTI — Hát ex már több a sóiknál! — csapja le a jelentkezési lvet Íróasztalára Metéltes Kázraér, a HAPIKEVA (Halplkkely Kerekítő Válla­lat) szabványosító osztályának vezetője. — Ez már hallatlan kérem! Hagyjanak engem békében Ilye­nekkel! Mit mond? Hogy ez Önkéntest Nem kötelező? Ismerjük már az Ilyent! De én nem bánom, nem és nemi Hagyjanak ki a Játékból, én nem megyek! És hogy miért nem megyek, azt la megmon­dom. Elmagyarázom magának kartársam, kifejtem és megokolom, én nem nézem, hogy maga beosz­tottam Itt az osztályon, én most mint szakszervezeti aktívához fordulok magához, hogy bebizonyítsam: mennyire Igazam van, apaikor nem Jelentkezem a vasárnapi kirándulással egybekötött társadalmi munkára. Ne, ne szóljon kOzbe, idefigyeljen! ElOszOr !s azért nem megyek el, mert vasár­nap köztudomásúlag vasárnap lesz, azaz pihenő­nap. Nekem pedig, mint a halpikkelykerekítés fon­tos és felelősségteljes posztján álló dolgozónak az egész heti megfeszített, nehéz munka után szük­ségem van a pihenésre. Érti? És jogom M van hozzá, érti?! Mit mond? Hogy még van ezenkívül ötvenegy vasárnap az esztendőben, amikor lehet eleget' pi­henni? Es hogy két éve voltunk utoljára társadalmi munkán? Na és? Nekem kell ez a vasárnap, és kész. Nekem kérem családom van. A gyerekeim nevelésével mikor törődjek, ha nem vasárnap, ml?! Hétköznap négyig Itt robotolok az irodában, es­ténként csak megérdemlem azt a kis kikapcsoló­dást, a mindennapi ultlpartlt a sarki kiskocsmában, Igaz? Különben Is súlyos beteg a Málcsl néni, hozzá akarok kiutazni Becsegére vasárnap. Az ember csak meglátogathatja legkedvesebb nagy- nénjét halálos ágyán, azt hiszem. Mi lesz a világ­ból, ha a családi összetartó zandósftg nemes érzése kivósz az emberekből? A vasárnapom tehát foglalt, ez a második okom, hogy ne menjek magukkal. Tessék? Hogy ezek csak kifogások? Mondok én magának mindjárt elvi okokat Is. Tudja mit mon­dott a múlt században egy nagy magyar? Azt tisz­telt aktíva elvtárs, hogy a nemzet ereje a kiművelt emberfők számától függ. Ugybizony. Es ez. szo­cialista építésünk jelenlegi szakaszában hatványo- zottabb mértékben így Igaz, szerény véleményem szerint. Hát mikor tanuljak? Mikor képezzem ma­gamat, ha nem vasárnap? Az önképzés a halpik- kelykerekítés nagy jelentőségű, magasztos ügyével szemben Is - kutyakötelességünk, ezt magának kartársam, mint szakszervezett aktívának, szintén tudnia illik! Ez a harmadik okom, amiért nem megyek el. Aztán: én ember vagyok, nem gép, hanem egyé­niség. Az egész héten megszokott, megúnt arcok közül legalább vasárnap ki keU szabadulnom, ne­kem szükségem van a magányos elmélyedés meghitt óráira, kérem. Ónálló lndividum Vagyok kérem, akinek szelleme is van, akinek lelkében szomjas vágy virágzik a magasztos, a magasahbrendü szel­lemi gyönyörök iránt. A vasárnap számomra az intellektuális elrévülések napja, egy kis zongorázás, egy kis költészet, Irodalom... Azt akarják, hogy már ettől is fosszam meg magam? Nem, nem me­gyek el, szó sem lehet róla. OtödszGr azért nem vehetek részt ebben a dologban, mert az Ilyen durva munkához nem ér­tek. Csákányolás? Lapátolás? Maltcrhordás? Hát hogy képzelik? En, a szellem embere, megteszem a magamét a saját értelmiségi frontomon, ne kí­vánjanak többet! Ez nálam elvi álláspont; a kubi­kus kublkoljon, a szabványosító szabványosítson! Önmagommal kerülnék antagonisztlkus ellentétbe, ha klmennék. Tehát nem megyek. De még ha ki is mennék, mit nyernének énve- lem, azt kérdem. Hónapok óta orvosokhoz járok. Van fogalma, hogy mi minden bajom van énnekem? Tüdőlötyögés, agysérv, kozmikus eredetű idegvib­ráció, a gyomrom olyan lyukas a fekélyektől, mint a tésztaszűrő, tulajdonképpen két mankóval kéne vánszorognom — olyan súlyos a reumám! Hát azt kívánják, hogy ott dögöljek meg?! Nem teszem meg ezt a szívességet senkinek! Na, és ha egészséges Is lennék? Értek én az ilyen durva, alacsonyrendű .., Izé ... szóval az ilyen munkákhoz? Hol tanultam volna? A gyerek­szobában, vagy az egyetemen a Jogi karon, kérdem én? Nem mindenki volt pro ... azaz ... nem min­denki próbálhatta meg ezeket a kemény dolgokat fiatalabb korában, ugyebár, mások voltak a körül­ményeink ifjúságunk idején. Nem értek hozzá. Te­hát semmi értelme, hogy kimenjek. Eddig hét okkal megindokoltam, hogy miért nem megyek, azt hiszem ez elég. De ha parancsolja tisztelt kartársam, folytathatom. A leglényegesebbet még nem is említettem. Nagyon kíváncsi rá? Kérem. Nyolcadszor és legfőképpen azért nem megyek, mert ma a szo­cializmusban élünk. Igen-Igen, ne tessék csodál­kozni! Neem, neeem a kapitalizmus átkos, sötét kora már a miénk, mi már emelt fővel haladunk a szocializmus felé! Ha a vállalat turistaházat akar létesíteni kiránduló dolgozói számára — ám tegye, nagyon helyes, hiszen miénk az ország, magunknak építjük. Bár, véleményem szerint marhaság az egész turisztika, ökör az, aki azokat a ménkű hegyeket mássza vasárnaponként, ahelyett, hogy a Jóplpá- ban ultizna a kadarka mellett. Jó-jó, tudom, hogy vannak, akiknek ez a háklijuk, hát csak mássza­nak. Legyen turistaházuk Is, mit bánom én! De, hogy Metéltes Kázmér vasárnapját, véres verejtékét ön­kéntes társadalmi munka címén mindehhez Igénybe vegyék, az ellen tiltakozom! Hogy jönnek ehhez?! Tiltakozom és egyszer s mindenkorra kijelentem: nem megyek! Ilyet kitalálni! Majd megmondanám a véleményemet az illetőnek, aki ezt az egészet kitalálta, csak tudnám ki az a hülye, az a vad­barom?! \ ___________________________ Mi. .. mi... micsoda? Mit mond?... Ho ... hogy az igazgató kartárs? Azt állítja, hogy az igazgató kartárs ötlete? Tessék? Hogy ő is ott lesz vasárnap? Azt mondta, hogy ö csákányoz ki legtöbb folyóméter alapárkot? Igen? Ez biztos? Hát miért nem ezzel kezdte mindjárt aranyos aktíva kartársam?! EJ, ej. Izé ... hát hogyls mond­jam? izé ... Pazar ötlet! Mondhatom remek gondo­lat! Tudhattam volna mindjárt, hiszen ki másnak Is juthatna eszébe ilyen pompás, kiváló, egészséges tipp, mint a mi szeretett igazgató kartársunknak? Azt akartam az Imént mondani: csak tudnám ki az a hülye, ki az a vadbarom, aki ezt a korszakalkotó écát nem helyesli, nem osztja, nem méltányolja, nem lelkesedik érte? Csak tudnám, majd megmon­danám nekt a magamét! Meg én! Akiben van egy szemernyi öntudat, az boldogan ragad csákányt, lapátot, hogy önkéntes társadalmi munkával is hozzájáruljon a nemes cél eléréséhez! Természetes, hogy ott leszünk. Nem várhatunk mindent készen a vállalattól, a közösségtől 1 Nem leshetjük kérem, míg a sültgalamb magától a szánkba repül! Tessék? Hogy a vasárnap pihenőnap? Ugyan kérem! Az az Igazi pihenés, ha kimegyünk arra az áldott jó, szabad levegőre, fel a merész, büszke hegyoromra. Csak nem azt állítja, hogy az a pihe­nés, ha valaki véglgulttzza a vasárnapot valami füs­tös kric&iübcn?'. Es különben is, van még ezenkívül ötvenegy másik vasárnap te az esztendőben. Hogy a gyerekek? Szomorú lenne, ha egy atya, egy Metéltes Kázmér csak vasárnap foglalkozna a gyermekei nevelésével! A Málcsl néni? Mit akar maga a Málcsl nénivel? Meggyógyul az nélkülem Is, rém kell azt félteni! Olyan szívós, agyon sem lehetne ütni. Különben is gyermekkoromtól utálom azt a vén satrafát. Mit tetszik mondani? Az önképzés? Hát micsoda halpikkelykerekítő káder lennék ét, ha csak vasár­nap törődnék a fejlődésemmel? Ott van kérem, az egész hét. Esténként neki ül az ember a könyvnek, és megvan. így csinálja ezt kérem, rendszeresen, egy Metéltes, kérem! — Hogy az egyéniségem? Ugyan kérem, micso­da kispolgári maszlag ez kartársam? Hát van an­nál nagyobb öröm, ha még vasárnap is együtt le­het az ember a munkatársaival, lehet annál na­gyobb boldogság, ha még az ünnep napján Is ma­gunk körUl láthatjuk a megszokott, kedves arco­kat? Zene? Irodalom? Hát hol él maga kartársam? KI akar ilyen Idejétmúlt dolgokkal foglalkozni a mi lüktető, diadalmas ritmusú napjainkban? Mit mond? Hogy én nem értek ilyen munká­hoz? van fogalma, hány csákányt, lapátot koptat­tam el én küzdelmes Ifjúságom idején?! Nincs? Nahát! És ami esetleg hiányzik a szakértelemhez, azt majd pótolja a lelkes akarat: helytállni, ha kell az értelem, ha kell a testi munka fegyvereivel! Ezaz kartársam! Sérteget? Én nem bírom erővel? Idenézzen! Fogja meg ezt a mukszlit! Ilyet nem mindennap markolhat, édesapám! Erő, egészség, ebből állok én! Betegség! Hahhaha! Tessék már mondani: ml az? Mert én nem tudom. Én kérem orvost még nem Is láttam életemben. A túlerős szervezetem di­rekt megkívánja, hogy Időnként fizikai munkával vezessem le a fölösleges energiámat. Megyeik én, kartársam, megyek ám! Engem vissza sem tudnának tartani. Meg Is sértődnék, ha véletlenül kihagytak volna! Azt Is megmondom magának kedves Jó kartársam, hogy legfőképp miért megyek. Ugye kíváncsi rá? ... Nos, azért, mert nem a kapitalizmus átkos, sötét korában élünk, hanem a szocializmus felé haladunk kartársam, ha nem tudná. Össze kell fognunk vállalati Igazgatónak és egyszerű osztályvezetőknek egyaránt, és mennünk kell! Megyek kartártam, hogyne mennék. Ide azt a jelentkezési ivet, hadd Írjam alá! v. U TOLLSEPRŰ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom