Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-17 / 166. szám
T959. JŰLITJS 17. NAPLÓ 5 Irodalmi művek - ponyva 1:0 A legnépszerűbb regény a Háború és béke? Budai Imréné nyitott ajtót a Rákóczi út 39. számú ház egyik emeleti lakásában. Csak úgy találomra csöngettünk be hozzájuk. Délelőtt van és fgy nem csoda, ha őt mint háziasszonyt, a legnagyobb munkában találtuk. Ennek ellenére készségesen fogadott. Bu dainé, a háziasszonykodáson kívül az építőipari technikumban matematika és fizika szakos tanár. A férje építész és a műegyetem levelező hallgatója. — Kevés idő jut olvasásra — felelte Budai Imréné, mikor feltettük a kérdést; mit olvasnak. — A férjem tanul, nekem a kis négyhónapos fiammal sok dolgom van. Azért szeretem a könyveket. Főleg szakkönyveket olvasók, de most nemrég olvastam el Móricz Zsigmond novellás kötetét, amit a könyvhéten vásároltunk. Egy emelettel lejebb özv. H. E-né tessékelt be a hűs szobába. — Én a verseket szeretem. Most olvastam Gyóni Géza verseskötetét. Az Ady-verse- ket olvasom a legszívesebben — mondta. — És a próza? — Tolsztoj Háború és béke című könyve nagyon tetszett, Viktor Hugótól a Nevető embert olvastam legutóbb. Saj- n-os, a szemem nem bírja, pedig nagyon szeretek olvasni. Nagy felfordulásra nyitottunk be a mellette lévő lakásba. Minden a feje tetején. — Nagytakarítás — mentegetőzött dr. Fülöp Lórántné. Lengyel származású asz- szcmy. Ezt a kiejtésén is érezhettük. A könyveket ő is kedveli. A könyvtárában megtalálható Tolsztoj több műve, köztük a Feltámadás és a Háború és béke. Ez a kettő a ked vence. Bár nem a legjobban beszél magyarul, a könyveket mégis inkább magyar fordítás ban szereti olvasni. A szomszéd lépcsőházban Kezdi Józseféknél szépen sorakoznak a könyvek a szekrényben. — Az Ady-kötetünket már rongyosra olvastuk — mosolyog Kézdiné. — Szeretünlk nagyon olvasni és a verseket is kedveljük. Juhász Gyula verseit is megtalálhatják a házikönyvtárban. Illés József né, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat dől-| gozója, aki ugyanabban a ház- ? ban lakik, inkább a regények 5 hez vonzódik; Mikszáth Kál- ♦ — Én nemcsak mint olvasó vagyok kapcsolatban a könyvekkel — folytatta — hanem mint nyomdai dolgozó is. Olvasni pedig nagyon szeretek. A legkedvesebb szórakozásom. — Nézzék meg, már nem tudjuk hova tenni a sok köny vet! — mutatja a zsúfolásig megrakott két könyvszekrényt. — A férjem velem együtt a történelmi és társadalmi regényeket kedveli. Sok lenne még felsorolni is azt a sok könyvet, amit a két szekrényben láttunk. Egyet mégis ki kell emelnünk közülük. a Háború és békét. Hogy miért épp ezt? Azért, mert ez a mű szinte mindegyik otthon ban megtalálható ebben a ház ban. Bár' az itt lakók munkaköre és ízlésük is nagyon különbözők, de ebben az egyben megegyeznek, hogy Tolsztoj műve mindegyiküknek nagyon tetszett és abban is, hogy ponyvát egyiküknél sem találtunk. Egy ház néhány lakását kerestük fel és örömmel állapítottuk meg, hogy az emberek ma már legnagyobb részt szívesen olvasnak és ami a legfontosabb: nem ponyvát, hanem irodalmat; H. L. Idejében, gondosan címeréssiik a kukoricát! A hibridkukorica-vetőmag termelésénél igen jelentős feladat az anyasorok címerezése. A címerezésnél az a fontos, hogy minél nagyobb biztonság gal és minél olcsóbban tudjuk ezt elvégezni. Az állami gazdaságok már az elmúlt évben is legtöbb helyen jól megoldották ezt a munkát. Hogy olcsón és egyszerűen elvégezhessük ezt a munkát, helyes, ha a címerezést a nővirágzat (bibeszálak) megjelenése előtt két nappal kezdjük el. Ekkor ugyanis a kukorica egyenletes fejlődése esetén a címereknek mintegy 75—80 százaléka egyszerre eltávolítható. Ilyen esetben helyes, ha holdanként két-két dolgozót számítunk és a címerezés napjára minden munkaerőt felszabadítunk, mert ez a munka egy napi halasztást sem tűr. Az így elvégzett felső címerezés után a növényeknek, mintegy 20 százalékán még megmaradt címereket körülbelül két nap múlva, mielőtt a porzócímerek megjelenése a két százalékos hibahatárt elérné, el kell távolítani. Ha a rossz agrotechnika, vagy a gyenge vetőmag következtében egyenetlen fejlő- désű a növényállomány, akkor Mozdony és hajó — vezető nélkül A villanyvonat nagy sebességgel száguld. Amikor lejtőhöz ér, könnyedén fékez. A szemafor pirosat jelez, a vonat megáll. Zöld fénynél újra megindul, majd hamarosan állomáshoz ér, csökken a sebessége és pontosan a kijelölt per- ronrésznél megáll. Az állomáson azonban a mozdonyvezető fülkéjéből senki sem lép ki, hiszen a vonatot nem ember, hanem elektronikus gép irányította. A különböző berendezésék nagyszerűen helyettesítik az ember érzékszerveit, s a hibaszázalék sokkal kisebb, mint az emberi munkánál. A fenti szerelvény első próba- útját Moszkva környékén tette meg. Hamarosan más vonalakon is megjelenik. A „Musszorgszkij” dieselelektromos hajó automata kormányos irányítása alatt, 3000 kilométert tett meg a Volgán. A kormányberendezést különböző navigációs műszerek irányították. Ez annyit jelent, hogy a „gép-navigátorok” megadták a különböző adatokat, s az elektronikus „gépkormányos” ezek figyelembevételével „dönt” a hajó további irányáról, sebességéről. A hajón mindössze műszerészek tartózkodtak^ akik az automatberen- dezések munkáját ellenőrizték. Az elektronikus kormány- szerkezet tervezője Lev Jura- tikov leningráfdi mérnök. a címerezést több alkalommal meg kell ismételni, ami természetesen többletköltséget je lent. Az anyanövények címerhá- nyásánalc befejzése után is figyelni kell, hogy az utólag nőtt fattyákról, vagy más rendellenes helyen (például csövön) nem jelentkezik-e még hímvirág. Ha jelentkezik, ezeket a virágokat azonnal el kell távolítani. Gyakran felvetődik a kérdés: — Mi történjék a kihúzott címerekkel? Kívánatos az lenne, hogy a címereket azonnal lehordanánk a tábláról és feletetnénk. Ez a munka azonban mintegy 50 százalékkal több kézi erőt igényel és ugyanennyivel több költséget is. Ezért általában az utóbbi mód szer terjedt el: miután eltávolították a címereket a növényekről, kis csomóba összegyűjtik ezeket és a sor között vékony földréteggel betakarják. A U&UvÁ’í&si ntUzlt fotone> A kertvárosi szülök köszönetét mondanak a U. kér tanácsnak, mert a kertvárosi játszótéren levő játékszereket, padokat és utakat rendbehozatta ép a fürdőmedencét több évi szüneteltetés után ismét üzembe helyezte. Ez a néhány sor kifejezi ugyan a tényt, hogy a kertvárosi gyermekjátszótéren hinta, körhinta és hajóhinta mellett egy gyermekúszómedence is működik, nem lehet azonban leírni azt az örömet, amit a kertvárosi gyerekekből kiváltott az önfeledt lubickolás. A kertvárosi gyermekeknek nemcsak a II. kerületi tanács, hanem a Kertváros környéki üzemek is sok támogatást nyújtanak. Bujdosó István, a kertvárosi iskola igazgatója köszönetét fejezi ki a III. sz. Mélyépítőknek, a 26. sz. Autóközlekedési Vállalatnak és a Bőrgyárnak. Mindhárom üzem mesz- szemenően segíti, támogatja az iskola oktató-nevelő munkáját. Különösen sok segítséget — szerszámokat, anyagot, gyalupadot és bútorzatot — adtak a szeptemberben kezdődő politechnikai oktatáshoz. Ugyancsak köszönetét mond Varga József né, a kertvárosi óvoda vezető óvónőié a III. sz. Mélyépítő Vállalatnak, mert a bútorzatot megjavították. törülközőtartót, virágállványt és fogast készítettek. Fajátékokat megjavították, az ipari tanulók két jáiékházat és medencét, játékúsztatáshoz, az óvoda évzáró ünnepélyéhez helyiséget, villanyt és mindennemű felszerelést díjtalanul rendelkezésre bocsátottak. A Megyei Kórháznak í-s ezúton mondanak köszönetét, mert az óvodai fektetőket rendbehozták s két mosdót felszereltek. A leírtakból megállapíthatjuk, hogy a kertvárosiak gyermekeinek olyan kitűnő patronálóik vannak, amilyeneket minden városrészben minden iskolának, óvodának és a gyermekjátszóterek gyermekeinek szívből kívánunk! KÁDÁR KÁLMÁN Több mini egymilliárd forint községfejlesztésre Az év első felének lezárásával értékelték azt a munkát, amelyet az ország tanácsai az idei községfejlesztési tervek végrehajtásában végeztek. Varga András, a Minisztertanács titkársága tanácsi szervek osztályának vezetője tájékoztatta az MTI munkatársát az első félév tapasztalatairól és a községfejlesztési munkában tanácsaink előtt álló feladatokról. — 1958-ban minden előző esztendőnél jobb eredményeket értünk el a községfejlesztési tervek teljesítésében, városaink, községeink építésében, szépítésében. A tanácsok jő munkájának bizonyítéka, hogy a tavalyi 814 millióval szemben 1959- ben a községfejlesztési alaKérés a MAV-hos Pogány 12 kilo- ban kell járnunk. telesen arra kérjük méterre van Pécs- Mivel nemcsak a MÁV-ot, kéréstől és sem a pécs— ón, hanem nagyon sen módot, hogy siklósi autóbuszhoz, sokan vagyunk, csomagunkat (csiz- sem a pécsudvardi akik kénytelenek máinkat) az államá vasútállomáshoz vagyunk csizmáin- nincs kövesútja. kát Pécsről való Esős időben jóval visszajövetelig va- su*í- bokán felül érő sár lahol tárolni, kávéson elhelyezhesL. Jánosné pok összege elérni az egymilliárd húszmilliót. — A tervezés — folytatta — országosan általában reális volt. Tanácsaink gondosan ügyeltek arra, hogy a végső formába öntött tervek tükrözzék a lakosság kívánságait, jogos igényét. — A községfejlesztés Idei fő feladatai: faluvillamosítás, a helyi villamoshálózat fejlesztése, a vízellátás megjavítása, út-, járda-, hídépítés, parkosítás, tantermek, művelődési házak, orvosi lakások és rendelők építése, illetve felújítása. A lakosság döntő többsége, saját elgondolásait látva visszatükröződni a tervekben, nemcsak a tanács által megállapított községfejlesztési hozzájárulást tartja magára nézve kötelezőnek, hanem egyre több helyen külön felajánlásokat is tesznek. Ismerősöm vadászni hív. Szabadkozom: életemben még mán, Gárdonyi Géza munkái ? nem voltam vadaszni, a puskát is alig mellett, a mai írók művei is? ismerem, de addig-addig beszél, hogy * milyen szép már maga a kirándulás is, ___ _ a cserkészéé, mi minden szépet, érdekö nyveket ! kését lehet látni a természetben, míg ráállok. Üsse kő, reggel indulunk! Reggel négy órakor ismerősöm már ott kukorékol az ablak alatt s percenként buzdít a gyorsabb öltözködésre. ______ ___^ ^ ______ — Hoztam puskát neked is — ot t van a polcon a Háború és ♦ kiabálja be az ablakon boldogan. Azt béke, a Távol Moszkvától és ! hiszi> hogy ezzel örömet szerzett. Pedig ~ ha tudná. ,; Felöltöztem. Indulhatunk. napi olvasmányai közé tartoznak. A Halálgyár, Csak egy i lépés a határ c. most olvasta; Ugyanezt mondhatjuk örlős ! Andrásnéról is. Berkesi And-1 rás: Októberi vihar, Spanov: i Gyújtogatök c. könyve mellett t kJ H meg egy sor szovjet irodalmi mű. — Azért szeretem a szovjet irodalmat — mondta örlős Andrásné, — mert én az életből merített könyveket szeretem és ótokban majdnem min óig megtalálom a valóságot és olvasásuk közben nem érzem azt, hogy csak a fantázia szüleményei. Utoljára csöngettünk be Kovács Györgyné ajtaján. — Ide jó helyre jöttek, ha a könyvek után érdeklődnek — tárta ki az ajtót, mikor megtudta, miért jöttünk. — SZAKMAI, politikai és kulturális vonatkozásban tíz szövetkezeti bizottság munkáját vizsgálja felül a KISZÖV vezetősége. A vizsgálat értékelésére augusztus 12-én kerül sor. □ ELKÉSZÜLT az olaszi termelőszövetkezetben az ország első panellistállója. a 102 férőhelyes istállót, — ilynek építésével a h^iyo- mányos idő fele alatt készültek el a Bm. Építőipari Vállalat dolgozói — hétfőn délHtem adják át, — így akarsz jönni? — néz rám csodálkozva s rosszalólag csóválja fejét. — Hogy-hogy így? Rendes utcai ruha van rajtam, — mondom s mint az első- bálozó lány végignézem magam. Nem találok semmi öltözetbeli hiányosságot. Aztán vadásztársamra nézek. Áhá, már értem. Rövid bömadrág, bakancs, lumberjack, meg miegymás van rajta. — Nincs nekem ilyen felszerelésem — exkuzálom magam. — De legalább gumicsizmád van? — Az még igen. — Hát akkor azt húzd fel, valami rosszabb nadrágot, meg használtabb kabátot — oktat társam. — Csak nem akarod ezt a ruhádat tönkretenni? Átöltözöm. A bőszárú gumicsizmában olyan a lábam, mintha a csizmába pipaszárat dugtak volna. A nadrágom térdnél szakadt, a kabátot kinőttem. — Na így már valamivel jobb — mondja elégedetten partnerem. — A puskához értesz? — Valamit igen, de azért nem árt, ha felfrissítjük lőfagyveri tudásomat — mondom. Néhány szóval elmagyarázza hogyan kell tölteni, üríteni. Amikor már az összes kiálló vasdarab funkciójával tisztában vagyok, indulunk. Kiérünk a területre — bemegyünk az erdőbe. Istentelenül dörzsöli a puskaszíj a yállamat. A lábamat is töri a csizma s különben is már fáradt va....""i"iiiiiinimumiHI!l!ll!!)!ll||j||!l gy ök a gyaloglástól. Végre lőállást foglalunk. — Itt lesz a te leshelyed, én pedig száz méterrel arrébb állok majd. Csak akkor lősz, ta a célpontot tisztán látod! Érted? — utasít kollégám. Már miért ne érteném, világos beszéd. Elmegy, én pedig maradok. Leülök. Olyan fáradt vagyok, ha most egy aranyszarvas rohanna elő, arra is lusta lennék lőni. Magamban fohászkodtok, hogy csak semmi vad ne tévedjen felém. Hagyjuk egymást békességben. Nem is jön erre egy fia sem. Már lassan beesteledik, de még egy verebet se láttam. Hej de jól szórakozom! Társam közelít, úgylátszik, ő is megunta a várakozást. — Ez a hely nem jó, menjünk arrébb! — mondja. — kérdem. — Hiszen már olyan sötét van, hogy az orromat sem látom. Aztán elmagyarázza, hogy éjjel lehet igazán vadászni. — Pécsett igen, de itt az erdőben — mondom, de azonnal leint, hogy ns hülyéskedjek, mert ez komoly dolog, s különben is holdtölte van, ilyen szép este csak ritkán adódik. Arrébb megyünk. Igaz, hogy ez az „arrébb“ ismét vagy 3 kilométeres gyaloglást jelent, de hát — ez a vadászat. Én itt, ő száz méterrel arrébb — s várunk. Végképp nem látok semmit olyan sötét van. Már kezdek félni, hogy valami vad majd nekem jön ebben a nagy sötétségben, amikor puskadörrenést hallok. Hirtelen a földre vágom magam, mert barátom vadászati — Hova arrébb? tudásáról semmi meggyőződésem nincsen. Vártam a következő lövést. Durr... — hangzik ismét s rögtön nyomában csatakiáltás. — Hej. hej! Gyere, lőttem egy borzot! Mit lőtt ez? Borzot? Ennyi erővel egy vaddisznót is lepuffanthatott volna — mondom magamban, aztán rohanok. Belegabalyodik a puskába a lábam, or- rabukom. Nem számít, most már elfogott a vadászat láza, ugrok fel, szaladok a tetthelyre. Barátom ott áll, előtte valami szőrös tömeg. — Szép mi? — kérdi büszkén. — Szép — mondom, pedig csak körvonalait látom a szerencsétlen állatnak. — Akkor vigyük! Mára befejeztük — mondja vadásztársam. Dög nehéz egy állat. Kilométereket cipeljük felváltva. Csak most tudom becsülni őseinket, akik vadászattal és halászattal foglalkoztak. Hazaérkezünk. Már egész úton éreztem, de most, hogy megpihentem, most jobban érzek valami rettenetes bűzt. Bűzlik a kezem, a ruhám, büdös körülöttünk minden. Aztán rájövök, honnan e penetráns bűz. A borznak van ilyen szaga. Mosom a kezemet szappannal, vimmel, aztán öntöm rá a kölnit, de a szagot nem tudom elűzni. — Na, hogyan érezted magadat? — kérdi társam s látom, hogy milyen büszke szerzeményére. Kitérő választ adok, miért, rontsam el a kedvét. Hanem az biztos, én vadászni többet nem megyek. feleségem gyanúsan szimatol a levegőbe Amikor hazaérkezem, s megkérdi: — Beleestél valamibe, fiam? A dühtől nem tudok hirtelen válaszolni, aztán lehiggadok. — Hogyan kérdezhetsz ilyen marhaságot! — mondom, — borzot lőttünk s annak van ilyen szaga. Ennyit, már iparán tudnod kellene ... Mindketten megsértődve fekszünk le. Legközelebb halászni megyek. A hal mégsem ennyire büdös... GARAY FERENC — örvendetes tapasztalat, hogy az ipari munkásság és a műszaki értelmiség mindjobban kiveszi részét a közös feladatok megoldásából. — A tervezési munka színvonalának emelkedéséhez nem csekély mértékben hozzájárult — mondotta a továbbiakban —, hogy lényegesen javult a tanácsok és a helyi népfrontbizottságok kapcsolata. Meg- szütek a korábban tapasztalható hatásköri viták, a népfront igen jó segítséget adott — a lakosság javaslatait összegyűjtve — a tervek kimunkáláséihoz. Javult a tanácsok és a többi tömegszervezet kapcsolata is. — A politikai és szervezési munka eredményeként 1959 községfejlesztési céljai lényegesen jobbak, megalapozottab- bak, mint tavaly, hívebben kifejezik az adott terület elsőrendű szükségleteit. Többségükben olyan feladatokat vettek tervbe, amelyek még az idén meg is valósíthatók. Az összesen 450 millió értékű építési feladatokhoz a Minisztertanács maradéktalanul biztosította mind az anyagot, mind az építési kapacitást. — Beszélnünk kell arról is — folytatta —, hogy az általános jó tapasztalatok ellenére többhelyütt találkozunk még nem megalapozott, hibás tervezéssel. Helytelen, hogy egyes tanácsaink még mindig nem tárják fel és hasznosítják megfelelő mértékben a helyi anyagokat. Sok végrehajtó bizottság mellőzi a tanácsi kollektíva segítségét e munkában, vannak tanácsaink, ahol nem megfelelő a kapcsolat a községfejlesztési állandó bizottságok és más állandó bizottságok között. Most kezdtük meg a második félévet. Végrehajtó bizottságainknak gondosan számba kell venniük a további munkák műszaki feltételeit: megfelelő tervek állnak-e rendelkezésre, biztosított-e a szükséges anyag- mennyiség? Amennyiben nem, tárják fel fokozottan a helyi anyagokat. Nem csekélyebb tartalékok vannak még a társadalmi munkában. Tanácsainknak bátrabban kell igénybe venniök a munkásosztály, az üzemi kollektívák segítségét. — A községfejlesztés sikeré nagy mértékben a járási végrehajtó bizottságok jó vezető munkájától függ. A községekben felül kell vizsgálniolk, milyen akadályok nehezítik a tervek teljesítését és biztosítaniok kell a nehézségek elhárítását. A kormány közelmúltban megjelent rendelete értelmében most állítják fel a járási tanácsoknál a községfejlesztési csoportokat. Igen fontos, hogy e munkahelyekre megfelelő felkészültségű dolgozók kerüljenek, hiszen igen sokat segíthetnek a községfejlesztési prog ramok végrehajtásában — fejezte be tájékoztatását Varga András,
