Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-14 / 163. szám

W50. JULIUS 14. NAPLÓ 5 Egy árva kalóz a füredi mólón. A hőfok, negyven körül jár, szellő sem rebben. A kalóz várja a szelet. Vagy csak az árnyék kedvéért bontott vitorlát? ‘ .........”1 í} v , ** • f .J:^ >'■*f . Ez az igazit Nyakig a vízben a tihanyi strandon, A révfülöpi tanács-üdülőben készült ez a csoportkép. ,;™í* Szalad a kocsink a balatoni nek a fénylő bitumenen. Ol- műútom. A rádió a déli híre- vad a műút. De legalább itt két mondja. Időjárásjelentás. van a Balaton. Hol álljunk Pécsett negyvenegy fokot mér meg először? Legjobb lesz tek. No hiszen itt sincs sokkal Földváron, az építők üdülőjé- hűvösebb. A kerekek szörceög nél. Mindenki jól érzi magát és hízik a kiszeséktől átvették a mód­szert a szomszédos úttörőtábor lakói is, és másnap már ők is végigkérdezték az egész menet­rendet. Elképzelhető, hogy mi­lyen izgalommal várják a de­rék fenyvesi vasutasok, ennek az akadályverseny módszernek a terjedését... A tábor egyilk legnépszerűbb napirendi pontjára, a vacsorá­ra hívó kürtszó hét órakor har­sán fel a sátrak között. Sorban, fegyelmezetten vonulnak a fia­talok az étkező sátorba. A menü: rántott sertésszelet kö­rettel, uborkasalátával. Csend­ben folyik az étkezés. Azt mondják, mindig és minden étkezés ilyen csendben folyik. Ez feltétlenül a jóneveltség jele. Bár tudunk egy olyan közmondásról is, ami azt mond ja: ha jó a koszt, csendes az étkező társaság. — Igaz, a köz­mondás nem pontosai! ezekkel a kifejezésekkel él a köztudat­ban, de ebben az esetben tö­kéletesen kifejezi a való hely­zetet. De most búcsúzzunk a KISZ Orosz Gyula táborától, a vi­dám, barnára sült fiúktól- lányoktól és .ugorjunk át Hévízre. Hogy vannak Horváthék Hévízen? Az üdülők? Bent vannak a vízben. Jó nékik. De még mi­lyen jó. Az üdülő a parton van, mégcsak a strandig sem kell gyalogolni, a szobában magukra rántják a fürdőru­hát és futhatnak a vízbe. Csak a gondnok, Almáai Ernő elv­társ nincs a vízben. Hiába, a nyaralási idény az üdülőgomd- nok számára izzadást je­lent. A múlt évben egyszer fürdött, az idén még egyszer sem. Mindennap ötkor kel és éjfélkor fekszik. Az ő napja zöldáruvásárlással és húsbe­szerzéssel kezdődik és a napi felhasználás adminisztrációjá­val végződik. No de éppen egy nyaraló házaspár is jön. Vük Márton kőműves és családja. Egy he­tet töltöttek itt, hazafelé ké­szülődnek már. — Hogy érezték magukat? — Nagyon jól, — mondja az asszonyka. — Most üdültünk életünkben először. És most mór nagyon bánjuk, hogy csak egy hétre jöttünk..: — Jól leégtünk és meghíz­tunk, — mondja a férj. — Én a csónakban pörkölődtem meg. Mert nekem mindig az volt a vágyam, hogy egyszer jól kicsónakázzam magam. Ez a vágyam most teljesült. Igaz, hogy még egy kicsit ég a há­tam, de legalább új bőrt ka­pok a régi helyébe, — És a mérleg mit mutat? — Én két és fél kilót, a kis­lányom egy és felet, a felesé­gem pedig negyven dekát hí­zott itt egy hét alatt. — És mi a kívánságuk most búcsúzáskor? — Jövőre szeretnénk újra itt nyaralni, — Ezt mór ket­ten mondják. így élnek tehát Földváron az építők üdülőjében. Lépjünk most egy nagyot és kukkant­sunk be a Baranya megyei KISZ Bizottság fenyvesi tá­borába is. Nincs szebb, mint a táborélet Keszthely ragyogással fogad bennünket. A Balaton-parti vá­roska úgylátszik valóban fővá­rosi rangra tör. Itt nemcsak mondják, hogy Keszthely a Balaton fővárosa, hanem tesz­nek is a rang érdekében. Most már ragyogó fénycsővilágitás varázsol csaknem nappali fényt a főutcában és a főtéren, a nagyobb üzletekben is csillog a neon kívül-belül. De hát most nem célunk bő­vebben Keszthellyel foglalkoz­nunk, hiszen Hévízre igyek­szünk, mégpedig Horváth Gyu­la bácsit és feleségét felkeres­ni. ök ugyanis ott üdülnek a Vasas üdülőben. Gyula bácsi lakatos, Juci néni pedig postás, levélkézbesítő. Ugyan ki ne is­merné őt a Kossuth Lajos ut­cától keletre, a Zsolnay utca mögötti területen, a népies nyelven szólva: a Ledina kör­nyéken? Nos hát, hogy vannak Hor- váthék? — Olyan jól élünk mi most itt — mondja Juci néni —, hogy régen még talán a grófok sem éltek különbül. Pihenünk, mindennap járunk a fürdőbe, este pedig úgy szórakozunk, mint a fiatalok. Na, nem tán­colunk éppenséggel, de van itt a szomszéd utcában egy kis­kocsma, ott sokszor megfordu­lunk. Jó bort mérnek ott — ka csint cinkosan Juci néni, — De eljárunk moziba is, a szabad­téri színpadra is, meg minden­hova. — Még a betyár csárdában is voltunk már, a gyöngyösi csárdában — újságolja Gyula bácsi. ök egyébként régi hévízi üdülők, nem először üdülnek itt. Voltak itt már ötvenkettő­ben is, ötvennégyben is, de mint mondják, az idén sikerült a legjobban az üdülés. Mert a Vasas üdülőben minden nagy­szerű. Az ellátás, az elhelye­zés, minden. — Híztam is három kilót — súgja Juci néni diszkréten. — De hát majd lehúzza azt otthon a levélhordó táska.>, Igen, ez a véleménye a fenyvesi Orosz Gyűl a-tábor valamennyi lakójának. Miért? Erre szokták azt vá laszoini: hogy lehet ilyet kér­dezni. Igaz is. A tábor ugyan­is nagyszerű dolog. Tanulás­ból, beszélgetésekből és sza­bad foglalkozásból tevődik össze a napirend. Természete­sen megfelelő időt hagyva az étkezések számára. Sok hasz­nos dolgot tanultak meg itt a táborozó, ldszisták. Alaposan megismerkedtek a KISZ I. Országos Értekezletének ha­tározataival, és mivel ágit. prop, vezetőik számára szer­vezték a tábort, elmélyülten tanulmányozták a KESZ-íben végzendő kultúmmunlka felada tait, az oktatási év előkészíté­sének az ügyét és más, a moz galmi életben fontos kérdése­ket. No de a szabad foglalkozá- osk élményekkel teli, varázsos órái is feljegyzésre méltók. Ugyan ki ne emlékeznék vissza még évek múlva is a „kínai módon“ való ároktöl­tésre? Amikor lavórokkal hordták tele a nyolc-tíz köb­méteres gödröt és Murányi Sándor táborügyeletes ötletére harmónikaszóra táncolták le keményre a földet döngölés helyett. A munka nagysze­rűen sikerült, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy ma a gödör helyén áll az anyagsátor. No és Balatoni László sem felejti el bizonyára egyha­mar, hogy milyen sikeresen szerepelt a tábortűz alkalmá­val, mint népi táncos, 0 itt tanult meg táncolni. Persze a tábortűzre való készülődés, az nem olyan, mint egy színházi bemutatóra való készülődés. Itt órák alatt kell rigmust ír^ ni és táncot tanulni. Laci ba­rátunk is órák alatt tanulta meg azt a bizonyos népi tán­cot és becsülettel el is járta — bár még talán életében nem táncolt. Igaz, mondták, Pálfi Joli jól megtáncoltatta. A KISZ-tábarozás ideje ter­mészetesen nem múlhat el legalább egy akadályverseny nélkül. Az akadályversenyek alapos próbára teszik a rész­vevők találékonyságát, ügyes­ségét és tudását is, mivel egyes állomásokon elméleti kérdésekkel is szemben talál­ja magát a versenyző. Tehát ezek edzik úgymond: testet- lelket, próbára teszik az iz­mokat és a gondolatokat. Az akadályverseny hasznos­ságát bizonyítja egyébként az is, hogy elkészült a tábor ke­rítése. A nádból font sövény ugyanis a legutóbbi akadály­versenyig még nem készült el teljesen, jókora darab még hiányzott belőle. Nosza gon­dolt egyet az akadályversenyt szervező táborvezetőség és be­vette a feladatok közé a nád­vágást is. Az elsőségért vete­kedő rajok aztán vágtak any- nyd nádat bicskával, hogy bő­ven fedezte a kerítés toldásá­hoz szükséges nádat. No de van az akadályverse­nyeiknek egy másik oldala is. Ezt az oldalt a fenyvesi állo­más személyzete vette észre legelőbb. Az akadályverseny egyik pontjaként ugyanis rheg kellett tudnia mindegyik raj­nak, mikor indulnak vonatok Budapest, illetve Pécs felé, huszonnégy óra alatt hány vo­nat érkezik és indul az állo­másról. A kiszesek akadályver­senyét még végigdolgozták a fenyvesi állomás vasutasai. De Mérkőzések nemzetközi méretekben Badacsonyban toppant elénk Bérces Károly elvtárs, a me­gyei tanács dolgozója. Hiába kicsi a világ. És ezt éppen a Balaton partján nem nehéz megállapítani. Itt is, ott is is­merősöket talál az ember. — Eljöttünk egy kicsit ta­nulmányozni a badacsonyi ne­vezetességeket — újságolja Bérces elvtárs. — Hol nyaral? — Bogláron vagyunk. Már tíz napja. Nem hiszi? Nézze a hátamat. Na ugye? Bizony a pecsenyeszínű, hó­lyagok nyomait viselő hát min­dennél jobb bizonyítéka an­nak, hogy már tizedik napja van Bogláron. A fiatalabb üdü­lők elismeréssel nézik az érté­kes naptrófeákkal tarkított há­tat. Bérces elvtárs is csak ak­kor szisszen egyet, amikor visszaigazítja ingét. Kicsit még fáj, de talán legalább tartós lesz. — Mármint a hát sötét színe. — Milyen az élet Bogláron? — Csodálatos. A szomszé­dos üdülőben német és len­gyel vendégek nyaralnak. Ha­talmas kugli és sörivócsatákat rendezünk. A legutóbbi sör­ivóversenyt egy lengyel elv­társ nyerte. Tíz korsó sört ivott meg együltében,;. i Egyébként itt üdül Bogláron Tóth Béla is a Nádor Szállo­da dolgozója, 0 is nagyon jól érzi magát. De hát ki is az, aki nem érzi jól magát itt a Ba­laton partján? Egy kis irodalmi kiruccanás Badacsonyban a Kisfaludy ház alatt, — aki ott jár, úgyis felkapaszkodik odáig, a kilá­tás miatt és egyébért n, — áll Kisfaludy Sándor feleségé­nek, Szegedy Rózának egyko­ri lakóházammá irodalmi mú­zeum. Egykor a Kisfaludy- emlékeket a Kisfaludy ház­ban berendezett múzeum őriz­te, de ma már a vendéglátó uralja az egész Kisfaludy há­zat, a múzeum kiszorult a hű­séges hitves házába. Nem kár ez, talán még inkább nyere­ség, mert itt inkább irodalmi és múzeumi a légkör, mint fentebb, ahol a vendéglő mű­ködik. Értékes emlékeket rejteget a Szegedy Róza ház. Apró em­lékek, kéziratok, amelyek a Badacsony ihlető erejét tanú­sítják Kisfaludytól napjaink­ig. Itt vannak Egry József nyolc éve elhunyt Kossuth-dí- jas festőművészünk, a Bada­csony és a Balaton nagy fes­tőjének ecsetjei, palettája, váz latai. Ez a kis múzeum a Bada­csony és a Balaton lelkét se­gíti közelebb az emberhez. Jól teszi, aki ide is betér, mielőtt a fentebb lévő Kisfaludy ház teraszán a Badacsony tüzes italának ízét megkóstolja. Az üdülésről nem lehet szatírát írni í üred új szépvonalú bazársorral gazdagodott. Hasonló bo- lArsorok épültek másutt is a régi ízléstelen bódék helyett. A türelmes emberek. Jelen esetben a fenyvesi KISZ- tábor lakói. Ezt pedig Szőllősy Kálmán a megyei könyvtár munkatársa mondta Révfülöpön a megyei tanács üdülőjében. — Miért? — Itt minden olyan jó, hogy nincs miről szatírát írni. így a pihenés idején csak régéb­ől témákat dolgozom fel, — Mivel szórakozik? Horgászom. Csak sajnos na­gyon tehetségtelenül, de vég­telen türelemmel. Ezért nem sikerült semmit sem fogni. Az összes zsákmányunk egy parti kövek közé szorult növendék­hal volt, de visszadobtuk a vízbe. — A koszt? — Jaj, ne is kérdezze, *— mondja egyik asszony, — nem merek mérlegre állni, csak érzem, hogy a szoknyáim nap­ról napra szűkülaak« Itt üdül Debreceni Jenő is, a mohácsi kórház főorvosa. Ok már a műit évben is itt üdültek. Ha sikerül, jövőre is ide jönnek,, mert itt jó helyük van a gyerekeknek, szép a táj, jó az ellátás, jó a hajó­közlekedés — és egy négytagú családinak még ezer forintba sem kerül a kéthetes üdülés. Zsirmann András elvtárs­sal, a Széchenyi-akna gépé­szével is itt találkoztunk, fe­leségével együtt. Az ő vélemé­nyük: nagyszerűen nyaralunk, felejthetetlen marad ez a nyár.:? Igen, felejthetetlen marad ez a nyár sokaknak. Tízezrek? Vagy százezrek? De talán mil­liók üdülnek, pihennek, gyűj­tenek erőt a munkához. Él­vezik a vizet, a napot, életünk nagyszerű adományait. Kanra Pál Mill MBI 111

Next

/
Oldalképek
Tartalom