Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-12 / 162. szám
4 N A P L Ö *959. JÚLIUS 12. Nyilvánvaló a Manolisz Clezosz elleni vádak alaptalansága Az ADN különtudósítójának beszámolója a Glezosz-per péntek délutáni üléséről Athén (ADN). Az athéni katonai bíróság pénteken délután a Glezosz-perben Papasz- piropulosz titkos rendőrtisztet, a vád legfontosabb tanúját hallgatták ki. A tanú „bizonyítékként” egy görög újságkivágást mutatott, a kivágott fénykép szocialista országokban élő négy egyenruhás görög menekültet ábrázol. A titkos rendőrtiszt azt állította, hogy ezeket az egyenruhákat „a vasfüggöny mögött létesített kémiskólák” hallgatói viselik. Iliu ügyvéd, az EDÁ képviselője később kérdéseket tett fel a tanúnak és ekkor kiderült az igazság. A védő megkérdezte: „Ismeri-e ön egyáltalán az orosz katonai egyenruhát?” Amikor a tanú vonakodott válaszolni, az ügyvéd közölte, hogy a képen látható tanulók szovjet vasutas egyenruhák, illetve egy műszaki iskola egyenruháját viselik. E leleplez&s kiváltképpen a külföldi újságírók és a megfigyelők körében keltett nagy hatást. A törvényeknek és a büntető perrendtartásnak egyáltalán meg nem felelő eljárási folyamatra igen jellemző a délutáni tárgyalás következő szakasza. Az ügyész hirtelen megkérdezte a vád központi tanúját, vajon Glezosz kommunista volt-e már 1941 május 31-én, amikor a horogkeresztes lobogót letépte az Akropo- liszról. Glezosz maga is jelen volt a tárgyalóteremben, ez ügyben mégsem őt kérdezték meg. A titkosrendőrtiszt „nem”- mel felelt, a bíró ekkor kijelentette, „tehát cselekedetét akkor követte el, amikor még nacionalista volt és nem fertőzte meg a kommunista betegség”. A bíró és az ügyész is ilyen gyermekes és nevetséges módon kísérelte meg, hogy törvényellenes kérdésekkel a jobboldali nacionalista körök javára könyvelje el a kommunista Glezosz hősi tettét. A kihallgatás további részében a „tanú” ismételten ilyen kijelentésekkel élt: „valószínűleg”, „feltételezhető”, „úgy hisszük”, stb. Bő lére eresztett fejtegetéseiben egyetlenegy pontosan meghatározott adat sem volt tényleges kémtevékenységről. A délutáni tárgyalás második részében az ügyvédek intéztek kérdéseket a titkos rendőrtiszthez. Az egyik ügyvéd megkérdezte: „ön hivatásszerűen foglalkozik tehát a kommunistaellenes harccal?” A terhelő tanú azt válaszolta, hogy feladatai szélesebb körűek. Amikor már a második kérdésnél bizonytalanságot árult el, a tanú segítségére siető bíró válaszolt először a védő kérdésére, Az ügyvéd ezután megkérdezte: „Nos, akikor a vádlottak melyik ország javára kémkedtek.?” A tanú segélykérőén körülnézett, majd végül vonakodva így szólt: „Egy vasfüggöny mögötti ország javára”. Arra a további kérdésre, hogy melyik ország javára?” A titkosrendőrtiszt így felelt: Ezt nem mondhatom meg önnek". A tanú a további kérdéseikre válaszolva ismételten „hivatali titoktartási kötelezettsége” mögé bújt. Végül pedig tehetetlenül a semmibe bámult azoknál a kérdéseknél, amelyekre nem volt képes felelni. A bíróság elnöke annál gyök rabban beavatkozott a tárgyalás menetébe, mennél bizonytalanabbá vált a Papaszpjro- pulosz vallomása. Az elnök felelt a kérdésekre a tanú helyett, vagy közbenső kérdésekkel egyengette az utat a tanúnak, hogy az a neki tetsző válaszokat adja. Ekkor Laszkarisz védőügyvéd türelmét vesztve tiltakozást jelentett, be: „Elnök úr, hiszen ön még azt sem teszi lehetővé, hogy . félbeszakítás nélkül intézhessek kérdéseket a tanúhoz. így ez nem. mehet tovább, ön állandóan utasításokat ad a tanúnak, hogy mit feleljen.” A teremben általános mozgolódás követte az elnöklő bírónak a védőügyvéd panaszát visszautasító kijelentését. .Uiu, ismét felszólította a tanút, mondjon konkrét adatokat: A vád tanúja szemlesütve állt és végül így'-válaszolt: „A legcsekélyebb konkrét bizonyítókaim sincsenek.” . Ekkor Uiu megmutatta a tanúnak azokat a fényképeket, amelyeken fiatal görög menekültek láthatók szovjet egyenruhában. A vád tanúi annak bizonyítására mutatták be a fényképeket, hogy a Szovjetunióban kémiskolákban oktatják a külföldi kommunistákat. Több perces feszült csend töltötte be a termet, amikor Iliu bebizonyította, hogy a képeken látható egyenruhák szovjet szakmai iskolák tanulóinak intézeti egyenruhája. A nyomozótiszt semmivel sem tudta megcáfolni ezt a tényt. A tárgyalást szombaton z-eg- gel folytatják, s feltehető, hogy — mint a korábbi napokon — szombaton is a késő esti órákig húzódik. Tíz ország úttörői a csillebérci nemzetközi úttörőtáborban A csillebérci nemzetközi úttörőtábor szombaton délután megnyitotta kapuit. A táborban 1 a magyar pajtásokkal együtt vannak a belga, a bolgár, a csehszlovák, a dán, a francia, az NDK-beli és nyugatnémet, a svéd és a szovjet pionírok, összesen mintegy ezerháromszázán. Hivatalos nyereményiegyzék a lottó 28. játékhetéről A lottó 28. játékhetére beérkezett 3 575 080 szelvény, öt találatos szelvény nem volt. Négy találatot 25 fogadó ért el, nyereményösszeg egyenként 107 252,50 Ft. A három- találatos szelvények száma 3024, ezekre a szelvényekre egyenként 443,75 forintot fizetnek. Két-találatot 88 860 fogadó ért el, a nyereményösszeg egyenként 15,10 Ft. Időjárásjelentés Várható időjárás vasárnap estig: melég idő, ma kevés felhő, eső nélkül. Holnap a Dunántúlon egy-két helyen zá,por eső, zivatar. Mérsékelt, nyugaton élénkebb délnyugati, nyugati szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: 16—19, legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap 32—35 fok között. Távolabbi kilátások: záporok, zivatarok, a meleg mérséklődik. Döntetlen eredményt hozott a PVSK első felkészülési mérkőzése PVSK—Kaposvári MTE 1:1 (1:1) •Mrr/ß’/wf/r/f/s/f.'ws*/*/*. jába, 1:1. 'Három perccel később ismét Mózsi volt veszélyes, s előle Bogyai csak hagy önfeláldozással végrehajtott vé déssel tudta az utolsó pillanatban megszerezni a labdát. A félidő végéig a PVSK támadott többet. ’ • Szünet után a kaposváriak sokkal lelkesebb játékukkal és sok formás támadásukkal tűntek ki. Bogyai azonban biztosan állt a lábán. A' PVSK csapata ekkor is indított : ió- néhány szép támadást, azonban látszott a játékosokon, hogy a hagy meleg bizony kivette amúgy sem teljes erejüket. Bár a kaposváriak erőn léte is sok kívánni valót hagy még maga Után, látszott rajtuk, hogy lelkesedéssel győzelmet, szeretnének kiharcolni. Az eredményen azonban már egyik csapat sem tudott változtatni. r •■■■ Bírálat: Mindkét csapaton látszott, hogy még a felkészülésük elejénél tartanak. Elsősorban az erőnlétükön látszott ez meg, de voltak technikai hibáik is. A támadásszövésekbe is sok hiba csúszott még be. A két csapat új játékosainak mozgásával, játékkészségével a vezetők meg lehettek elégedve. A PVSK- nál Mező és Bárány nem keltett csalódást, sőt mindkét játékos nyereségnek számít; Ugyanígy vannak a kaposváriak is Pados, Mózsi és Laki mutatott játékával is. A PVSK-nál Bogyai, Mező, Szőke játékát kell külön is ; kiemelni. A KMTE-nél Mózsi, Pados, Darvas játékát lehet megdicsérni. A mérkőzéssel a vezetők elérték céljukat, mert az jól szolgálta a felkészülés munkáját. Pécs, PVSK pálya, 800 néző, vezette: Schwegel. PVSK: Bogyai — Lendvay (Futó). Mohácsi (Bárány), Szegedi — Bárány, Szőke (Hernádi) — Hámori II. (Lendvay), Vincze (Mező), Mező (Mohácsi), Ilosfai. (Hámori II.), Szederkényi (Vig). Edző: Bodola Gyula. KMTE: Kovács (Istvándi) — Szili, Egres (Darvas). Takács (Schuszter) — Vajda (Gál), Pados (Vigh), — Jutási (Martinka), Mózsi, Zsoldos. (Egres), Papp (Parwtier), Laki. A nagy melegre való tekintettel a kép csapat vezetői a játékosok nagy örömére félórával később kezdték meg a mérkőzést a hirdetett fél hat óránál. Mindkét csapatnál szerepeltek az erősítésekként megszerzett új játékosok közül is. A PVSK-nál Bárány és Mező, a KMTE-nél Pados, Mózsi és Laki. A nézők és vezetők érthető érdeklődéssel figyelték az új játékosok mozgását és a csapatba való beilleszkedésük készségét. Az első 5 percben a vendégcsapat játékosai vezették a támadásokat. A PVSK csapata azonban fokozatosan átvette a játék irányítását és a hátra- vontan játszó Mező kitűnő labdáit dicsérték a nézők. A '15. percben Mező, Hámori II. volt a labda útja, a szélsőtől visz- szakapott labdát Mező kapura lőtte. A lövést a kapus röviden ütötte ki s azt a befutó Szederkényi három lépésről á kapuba helyezte. 1:0. A gól után is a vendégek védelmének volt több a dolga. A 25. percben nagyszerű hely cseres támadás indult a KMTE jobbszárnyán. Az alapvonalról a 16-os közepére gurított labdát' a befutó Mózsi nagy lövéssel juttatta a PVSK hálóKeleten. vöröslőit az ég kárpitja. Az emberek ott gyülekeztek a templom, előtt, amely nelk egyik tornyát mintha valami természeti erő, letaszította volna. Pedig nem így volt: a hívőknek nem volt annyi pénzük, hogy a második tornyot is megépíthessék. A szegények ' katholikusok voltaik, a gazdagabbak reformátusok. Ez meglátszott a templomon is. — Maga is. gyalog jön? — kérdezte Koraestié a mellette botra görbülő öregasszonytól,' özvegy' Horváth Jánosáétól. — Fogadalmam van, hogy gyalog megyek. Lehet, hogy ez lesz az utolsó utam! — sóhajtott, az öregasszony. Lassan rendeződtek a sorok. A pap és a lkát ministráns gyerek a menet élére állt, a kántor is melléjük csatlakozott, a sötétkék szoknyás, fehér blúzos Kalász-lánydk kezében meglibbentek a templomi zászlók, csípős tömjén] üst szállt a levegőbe és a menet lassan megindult. Lassan, ünnepélyesen lépkedtek és az előénekes után fájdalmasan, siralmasan, elnyújtva, Cifrázva énekelt a bűneit vezeklő nép. m „Boldog Asszony Anyánk, Régi nagy Patrónánk., ” Lassan előbújt a naip. Az emberék lábáról lekerültek a cipők, amelyeket fűzőjüknél ösz- szekötve a vállwkra akasztották, az asszonyok pedig a kosarakba süllyesztették a elemózsia mellé. Porosak, fáradtak voltak, de egyre csak énekeltek. Gyalogosok, kocsin Igyekvők jöttek szembe a menettel. Ezek levették kalapjukat, voltak, ákik megcsókolták a feszületet és ilyenkor pénzt csúsztatták a perselybe, amit Varga Gyuri bácsi, a sekrestyés, mint fontos kelléket, szintén elől vitt. Az előénekes imakönyvéből olvasott vaila- mit, amiből Pista mindössze annyit jegyzett meg minden alkalommal: — Könyörögj érettünk! — és ezt a mondatot 6 is mindig az előénéhes után a nagyokkal együtt mondta. Nyolc éves volt és valami különös bűntudat fogta el ilyenkor. Tudta, hogy miért mennek Máriagyűdre. Tavaly is ott voltak és édesanyja vett neki egy viaszemberkét, amely láthatóan vak volt. Ezt a viaszemberkét meggyújtották és a Szűz Mária szobornál addig imádkozott Pista, amíg az el nem égett. — Meglátod megsegít a Szűz Mafia! Viszszaadja a szemed világát! mondta édesanyja. ) - ; Édesanyja hangjában bizakodás, remény volt, de Pista csöpp eszével Is tudta, sejtette, ez nem lehet igaz, mert ő nem mondott igazat az édesanyjának. Nem attól rossz az 5 szeme, hogy nekiszaladt a fának. Ezt csak kitalálta. Az igazság az, hogy „búgattyút“ csinált egy nagy. rozsdás, disznóölő-késből és az repült bele a szemébe. Még vérzett is, tele lőtt a tenyere vérrel, amikor ottelupoíi. — Pisilnom kell! — szólt édesanyjának Pista, aki csak úgy találomra mondta az elő énekes után a szöveget. Olvasni, írni-nem tudott, az énekeket is csak úgy hallomásból tanulta meg. — Pont most! — tört ki Pista édesanyja, de látva, hogy a gyerek összeszoritja a lábát, kilépett a sorból és az ár ókba vitte.. Gyűdre a meUékúton mentek. Ez tetszett Pistának, mert itt legalább a hús eperfák alatt lehetett menni. És, amint közeledtek a templomhoz Pista szájában úgy futott össze a nyál. Még tavalyról emlékezett: milyen jó görögdinnyét ettek- itt és ez a gondolat erőt adott kis lábainak, amelyek szinte remegtek a fáradtságtól. M Az útszéli keresztnél megtorpant a menet. A pap letérdelt, utána térdre borultak a hívők, Imádkoztak istenhez, aki lehetővé tette nekik, hogy szerencsésen megtehették ezt az utat. A templom környéke már benépesedett, voltak, akik száz kilométerről jöttek ide vigasztalásért és most leheveredtek a fűbe/, elnyújtóztak a padokon, a ponyvás kocsik belsejében. m . — Vizet tessék, vizet tessék! — kiáltozott egy kislány, aki néhány fillérért töltött friss vizét egy agyonhorpadt alumíniumbögrébe. A templom előtt sört mértek, márcot árultak, bábosok páváskodtak és hogy nem ment rosszul az üzlet, azt mindenki látta- Majd minden gyerek, felnőtt nyakában ott liláso- dott, sárgállott á báb rószafüzér, amely nélkül elképzelhetetlen a szent út. Kínálgatták a dinnyét, a szentképet, a keresztet, a viasz- gyertyát, amit helyes, ha az ember azonnal a plébánosnak ajándékoz, hogy egész évben legyen cifra gyertya a templomban. Pista édesanyja is vett két szál gyertyát és mellé egy viaszemberkét választott a sok közül. Mert volt itt félkarú, féllábú, vak, kinek milyen kellett. A nyomorékok válogattak köztük és a fehér, márvány Szűz Mária szobor elé mentek, ahol meggyújtották. Pista, alig fért a sók ember közé, de édesanyja csak előre tuszkolta, mert azt mondta: akkor hasznos igazán az imádság, ha az ember szembe néz a mindenki jótevőjével, a kis Jézuska édesanyjával. A nap kegyetlenül szórta a sugarait. A beton egészen felmelegedett és Pista odaszólt édesanyjának: — Fáj a fejem! — Mindjárt elég! — válaszok az anyja és Pista halkan tovább mormolta az imát: „Üd- vözlégy Mária, malaszttal teljes..és az ima végén keresztet vetett. Aztán ismét elölről l/oezdte. Egy középen kopaszranyírt, bamaruhás barát jött, kezében szép persely. Rövid nyele volt és a persely alatt gyöngyből font Mária kép. , Az emberek a perselybe hullatták filléreiket. Pista is anyja noszogatására elővette kis vagyonkáját, az ötven fillérét, amit kugübaba állítással keresett és a perselybe csúsztatott belőle tíz fillért, mire a pap mormogott valamit és tovább ment. Márcot akart venni a pénzen és elnyelte a persely. A viaszemberke elégett és Pistáék néhány lépcsővel feljebb mentek, a templom közvetlen közelébe, ahol asszonyok, emberek, meztelen térddel csúszlcáltak a templom körül. Volt, akinek már a térde is vérzett, de kezében az imakönyvvel, mit sem törődött .a vér-. Tél imádkozott a Boldogságos Szűzhöz. A templomban ünnepélyes csend volt, amit ■ az orgona varázslatos hangja szakított meg néha, meg a misét mondó pap, akinek „Dominus vobiszkuszát” visszhangozta az aranyozott szentekkel telefestett és teleszobro- zott templom. Itt is volt persely az ajtónál és volt persely még a sekrestyés papnak is, aki mindutalan ott járkált az ájtatos.kodó emberek között. Pista a harmadik tizfilléresnél szipogni kezdett, de édesanyja megnyugtatta: • — Istennek tetsző cselekedet az, amit te csinálsz! Pénz hullott a szent sírhoz» a kálváriát» és mindenütt. Pista hosszan állt a szent sírnál, ahol utolsó tízfilléresét hajította el, oda a Jézus lába mellé és a sok pénz láttán azon gondolkodott: ha vem lennének itt emberek, ■ a rácson beférne <jz ő keze és azt a tíz pengőst ki tudná venni. Édesanyja megragadta a karját és maga után vonszolta. Kpvér papók mentek el mellettük, akiket Pista is, édesanyja is hangos: „Dicsértessék a Jézus Krisztus”-sál köszöntötték, mire azok arca még ájtatosabbá vált és visszaköszöntek: „Mindörökké'''. Színes léggömbök emelkedtek a levegőbe, árvalányhajas, bokrétás botok pöffeszkedlek az emberek kezében, amelyek nyelét ügyes kézzel Mcifrázták. Pista léggömböt kért, de anyja elhárította: — Úgyis szétpukkad. Pista erősködött. —. Nincs arra pénzem! — felelt az anyja és Pistának erről eszébe jutott egy beszélgetés. Az egyik asszony hívta az anyját: igyanak egy pohár sört. Nem, nem ment. Talált kifogást: — Keserű a sör! — és egy pohár hideg vizet vett az Órás Máritól, aki szintén Pistáék prosenciójával jött, de felszerelkezve két kannával Vizet árult és azzal dicsekedett a maga dadogás hangján: már nyolc pengőt árult. Mindenki bolondnak tartotta ezt a szegényházi asszonyt, de Pista csöpp eszével úgy érezte, neki van a legtöbb esze, 6 legalább pénzt keres. Elfáradtak és leültek a gyepre. Pista anyja elővette a szalvétába csavart ebédet: a szalonnát, meg a paprikát, paradicsomot és ettek. Pista csak nyámogott és szeme nem az 6 ételén volt, hanem a szomszédókéin, akik rántott csirkét, sülthúst ebédeltek. Ebéd után elnyúltak a hús fa alatt a füvön és elaludtak. A nap már lefelé hanyatlott, mire felébredtek és éppenhogy elérték a hazafelé gyülekező prosenciőjukat. Megint előkerültek a templomi zászlók, a füstölő,és a papjuk al'g győzte megköszönni a sok felajánlott gyertyát, amit ezzel a megjegyzéssel fogadott el: — Majd hozza be! A fáradt embersereg megindult. Sűrű por- felleg jelezte útjukat és az az elnyújtott, Keservesen fájdalmas, vigasztalást kereső ének, amit ide felé is énekeltek: „Boldogasszony Anyánk, Régi nagy Patrónánk.,..“ Késő este érteik haza. Pista halott fáradt volt és édesanyja azzal tette be a kiságyba: — Majd jövök én is, csak előbb el kell mosogatnom. Pista tudta, mit jelent ez. Éjfél előtt nem jön, mert a gazdáiknál ilyenkor, vasárnap nagyon sok edényt piszkítanak. Fekete fátyolt dobott az éj az égre. Mindenki aludni tért. Sokan na(gyon szépet álmodtak ezen az éjjelen, de reggel mindenki csak a sajgó lábait érezte, meg a gazda hangját hallotta» aki a parancsokat osztogatta»
