Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-12 / 162. szám

4 N A P L Ö *959. JÚLIUS 12. Nyilvánvaló a Manolisz Clezosz elleni vádak alaptalansága Az ADN különtudósítójának beszámolója a Glezosz-per péntek délutáni üléséről Athén (ADN). Az athéni katonai bíróság pénteken dél­után a Glezosz-perben Papasz- piropulosz titkos rendőrtisztet, a vád legfontosabb tanúját hallgatták ki. A tanú „bizo­nyítékként” egy görög újság­kivágást mutatott, a kivágott fénykép szocialista országok­ban élő négy egyenruhás gö­rög menekültet ábrázol. A tit­kos rendőrtiszt azt állította, hogy ezeket az egyenruhákat „a vasfüggöny mögött létesí­tett kémiskólák” hallgatói vi­selik. Iliu ügyvéd, az EDÁ képvi­selője később kérdéseket tett fel a tanúnak és ekkor kide­rült az igazság. A védő meg­kérdezte: „Ismeri-e ön egyál­talán az orosz katonai egyen­ruhát?” Amikor a tanú vona­kodott válaszolni, az ügyvéd közölte, hogy a képen látható tanulók szovjet vasutas egyen­ruhák, illetve egy műszaki is­kola egyenruháját viselik. E leleplez&s kiváltképpen a kül­földi újságírók és a megfigye­lők körében keltett nagy ha­tást. A törvényeknek és a bün­tető perrendtartásnak egyál­talán meg nem felelő eljárási folyamatra igen jellemző a dél­utáni tárgyalás következő szakasza. Az ügyész hirtelen megkérdezte a vád központi tanúját, vajon Glezosz kom­munista volt-e már 1941 május 31-én, amikor a horogkeresz­tes lobogót letépte az Akropo- liszról. Glezosz maga is jelen volt a tárgyalóteremben, ez ügyben mégsem őt kérdezték meg. A titkosrendőrtiszt „nem”- mel felelt, a bíró ekkor kije­lentette, „tehát cselekedetét akkor követte el, amikor még nacionalista volt és nem fer­tőzte meg a kommunista be­tegség”. A bíró és az ügyész is ilyen gyermekes és nevetséges mó­don kísérelte meg, hogy tör­vényellenes kérdésekkel a jobboldali nacionalista körök javára könyvelje el a kommu­nista Glezosz hősi tettét. A kihallgatás további részé­ben a „tanú” ismételten ilyen kijelentésekkel élt: „valószínű­leg”, „feltételezhető”, „úgy hisszük”, stb. Bő lére eresztett fejtegetéseiben egyetlenegy pontosan meghatározott adat sem volt tényleges kémtevé­kenységről. A délutáni tárgyalás máso­dik részében az ügyvédek in­téztek kérdéseket a titkos rendőrtiszthez. Az egyik ügy­véd megkérdezte: „ön hivatás­szerűen foglalkozik tehát a kommunistaellenes harccal?” A terhelő tanú azt válaszolta, hogy feladatai szélesebb kö­rűek. Amikor már a második kérdésnél bizonytalanságot árult el, a tanú segítségére siető bíró válaszolt először a védő kérdésére, Az ügyvéd ezután megkér­dezte: „Nos, akikor a vádlottak melyik ország javára kémked­tek.?” A tanú segélykérőén kö­rülnézett, majd végül vona­kodva így szólt: „Egy vasfüg­göny mögötti ország javára”. Arra a további kérdésre, hogy melyik ország javára?” A tit­kosrendőrtiszt így felelt: Ezt nem mondhatom meg önnek". A tanú a további kérdéseikre válaszolva ismételten „hivata­li titoktartási kötelezettsége” mögé bújt. Végül pedig tehe­tetlenül a semmibe bámult azoknál a kérdéseknél, ame­lyekre nem volt képes felelni. A bíróság elnöke annál gyök rabban beavatkozott a tárgya­lás menetébe, mennél bizony­talanabbá vált a Papaszpjro- pulosz vallomása. Az elnök fe­lelt a kérdésekre a tanú he­lyett, vagy közbenső kérdé­sekkel egyengette az utat a tanúnak, hogy az a neki tetsző válaszokat adja. Ekkor Laszkarisz védőügy­véd türelmét vesztve tiltako­zást jelentett, be: „Elnök úr, hiszen ön még azt sem teszi lehetővé, hogy . félbeszakítás nélkül intézhessek kérdéseket a tanúhoz. így ez nem. mehet tovább, ön állandóan utasítá­sokat ad a tanúnak, hogy mit feleljen.” A teremben általános moz­golódás követte az elnöklő bí­rónak a védőügyvéd panaszát visszautasító kijelentését. .Uiu, ismét felszólította a ta­nút, mondjon konkrét adato­kat: A vád tanúja szemlesütve állt és végül így'-válaszolt: „A legcsekélyebb konkrét bizonyítókaim sincsenek.” . Ekkor Uiu megmutatta a ta­núnak azokat a fényképeket, amelyeken fiatal görög mene­kültek láthatók szovjet egyen­ruhában. A vád tanúi annak bizonyítására mutatták be a fényképeket, hogy a Szovjet­unióban kémiskolákban oktat­ják a külföldi kommunistákat. Több perces feszült csend töl­tötte be a termet, amikor Iliu bebizonyította, hogy a képe­ken látható egyenruhák szov­jet szakmai iskolák tanulói­nak intézeti egyenruhája. A nyomozótiszt semmivel sem tudta megcáfolni ezt a tényt. A tárgyalást szombaton z-eg- gel folytatják, s feltehető, hogy — mint a korábbi napokon — szombaton is a késő esti órákig húzódik. Tíz ország úttörői a csillebérci nemzetközi úttörőtáborban A csillebérci nemzetközi út­törőtábor szombaton délután megnyitotta kapuit. A tábor­ban 1 a magyar pajtásokkal együtt vannak a belga, a bol­gár, a csehszlovák, a dán, a francia, az NDK-beli és nyu­gatnémet, a svéd és a szovjet pionírok, összesen mintegy ezerháromszázán. Hivatalos nyereményiegyzék a lottó 28. játékhetéről A lottó 28. játékhetére be­érkezett 3 575 080 szelvény, öt találatos szelvény nem volt. Négy találatot 25 fogadó ért el, nyereményösszeg egyen­ként 107 252,50 Ft. A három- találatos szelvények száma 3024, ezekre a szelvényekre egyenként 443,75 forintot fi­zetnek. Két-találatot 88 860 fo­gadó ért el, a nyereményösszeg egyenként 15,10 Ft. Időjárásjelentés Várható időjárás vasárnap estig: melég idő, ma kevés felhő, eső nélkül. Holnap a Dunántúlon egy-két helyen zá,por eső, zivatar. Mérsékelt, nyugaton élénkebb délnyugati, nyugati szél. Várható legala­csonyabb éjszakai hőmérsék­let: 16—19, legmagasabb nap­pali hőmérséklet vasárnap 32—35 fok között. Távolabbi kilátások: zápo­rok, zivatarok, a meleg mér­séklődik. Döntetlen eredményt hozott a PVSK első felkészülési mérkőzése PVSK—Kaposvári MTE 1:1 (1:1) •Mrr/ß’/wf/r/f/s/f.'ws*/*/*. jába, 1:1. 'Három perccel ké­sőbb ismét Mózsi volt veszé­lyes, s előle Bogyai csak hagy önfeláldozással végrehajtott vé déssel tudta az utolsó pillanat­ban megszerezni a labdát. A félidő végéig a PVSK táma­dott többet. ’ • Szünet után a kaposváriak sokkal lelkesebb játékukkal és sok formás támadásukkal tűntek ki. Bogyai azonban biz­tosan állt a lábán. A' PVSK csapata ekkor is indított : ió- néhány szép támadást, azon­ban látszott a játékosokon, hogy a hagy meleg bizony ki­vette amúgy sem teljes ere­jüket. Bár a kaposváriak erőn léte is sok kívánni valót hagy még maga Után, látszott raj­tuk, hogy lelkesedéssel győ­zelmet, szeretnének kiharcol­ni. Az eredményen azonban már egyik csapat sem tudott változtatni. r •■■■ Bírálat: Mindkét csapaton látszott, hogy még a felkészü­lésük elejénél tartanak. El­sősorban az erőnlétükön lát­szott ez meg, de voltak tech­nikai hibáik is. A támadás­szövésekbe is sok hiba csú­szott még be. A két csapat új játékosainak mozgásával, játékkészségével a vezetők meg lehettek elégedve. A PVSK- nál Mező és Bárány nem kel­tett csalódást, sőt mindkét játékos nyereségnek számít; Ugyanígy vannak a kaposvá­riak is Pados, Mózsi és Laki mutatott játékával is. A PVSK-nál Bogyai, Mező, Sző­ke játékát kell külön is ; ki­emelni. A KMTE-nél Mózsi, Pados, Darvas játékát lehet megdicsérni. A mérkőzéssel a vezetők el­érték céljukat, mert az jól szolgálta a felkészülés munká­ját. Pécs, PVSK pálya, 800 né­ző, vezette: Schwegel. PVSK: Bogyai — Lendvay (Futó). Mohácsi (Bárány), Sze­gedi — Bárány, Szőke (Herná­di) — Hámori II. (Lendvay), Vincze (Mező), Mező (Mohá­csi), Ilosfai. (Hámori II.), Sze­derkényi (Vig). Edző: Bodola Gyula. KMTE: Kovács (Istvándi) — Szili, Egres (Darvas). Ta­kács (Schuszter) — Vajda (Gál), Pados (Vigh), — Jutási (Martinka), Mózsi, Zsoldos. (Egres), Papp (Parwtier), Laki. A nagy melegre való tekin­tettel a kép csapat vezetői a játékosok nagy örömére fél­órával később kezdték meg a mérkőzést a hirdetett fél hat óránál. Mindkét csapatnál szerepeltek az erősítésekként megszerzett új játékosok kö­zül is. A PVSK-nál Bárány és Mező, a KMTE-nél Pados, Mózsi és Laki. A nézők és vezetők érthető érdeklődéssel figyelték az új játékosok moz­gását és a csapatba való be­illeszkedésük készségét. Az első 5 percben a vendég­csapat játékosai vezették a tá­madásokat. A PVSK csapata azonban fokozatosan átvette a játék irányítását és a hátra- vontan játszó Mező kitűnő lab­dáit dicsérték a nézők. A '15. percben Mező, Hámori II. volt a labda útja, a szélsőtől visz- szakapott labdát Mező kapura lőtte. A lövést a kapus rövi­den ütötte ki s azt a befutó Szederkényi három lépésről á kapuba helyezte. 1:0. A gól után is a vendégek védelmé­nek volt több a dolga. A 25. percben nagyszerű hely cseres támadás indult a KMTE jobb­szárnyán. Az alapvonalról a 16-os közepére gurított lab­dát' a befutó Mózsi nagy lö­véssel juttatta a PVSK háló­Keleten. vöröslőit az ég kárpitja. Az em­berek ott gyülekeztek a templom, előtt, amely nelk egyik tornyát mintha valami természeti erő, letaszította volna. Pedig nem így volt: a hívőknek nem volt annyi pénzük, hogy a második tornyot is megépíthessék. A szegé­nyek ' katholikusok voltaik, a gazdagabbak reformátusok. Ez meglátszott a templomon is. — Maga is. gyalog jön? — kérdezte Ko­raestié a mellette botra görbülő öregasszony­tól,' özvegy' Horváth Jánosáétól. — Fogadalmam van, hogy gyalog megyek. Lehet, hogy ez lesz az utolsó utam! — sóhaj­tott, az öregasszony. Lassan rendeződtek a sorok. A pap és a lkát ministráns gyerek a menet élére állt, a kán­tor is melléjük csatlakozott, a sötétkék szok­nyás, fehér blúzos Kalász-lánydk kezében meglibbentek a templomi zászlók, csípős töm­jén] üst szállt a levegőbe és a menet lassan megindult. Lassan, ünnepélyesen lépkedtek és az előénekes után fájdalmasan, siralmasan, elnyújtva, Cifrázva énekelt a bűneit vezeklő nép. m „Boldog Asszony Anyánk, Régi nagy Patrónánk., ” Lassan előbújt a naip. Az emberék lábáról lekerültek a cipők, amelyeket fűzőjüknél ösz- szekötve a vállwkra akasztották, az asszo­nyok pedig a kosarakba süllyesztették a ele­mózsia mellé. Porosak, fáradtak voltak, de egyre csak énekeltek. Gyalogosok, kocsin Igyekvők jöttek szembe a menettel. Ezek levették kalapjukat, voltak, ákik megcsókolták a feszületet és ilyenkor pénzt csúsztatták a perselybe, amit Varga Gyuri bácsi, a sekrestyés, mint fontos kelléket, szintén elől vitt. ­Az előénekes imakönyvéből olvasott vaila- mit, amiből Pista mindössze annyit jegyzett meg minden alkalommal: — Könyörögj érettünk! — és ezt a monda­tot 6 is mindig az előénéhes után a nagyok­kal együtt mondta. Nyolc éves volt és valami különös bűntudat fogta el ilyenkor. Tudta, hogy miért mennek Máriagyűdre. Tavaly is ott voltak és édes­anyja vett neki egy viaszemberkét, amely láthatóan vak volt. Ezt a viaszemberkét meg­gyújtották és a Szűz Mária szobornál addig imádkozott Pista, amíg az el nem égett. — Meglátod megsegít a Szűz Mafia! Visz­szaadja a szemed világát! mondta édes­anyja. ) - ; Édesanyja hangjában bizakodás, remény volt, de Pista csöpp eszével Is tudta, sejtette, ez nem lehet igaz, mert ő nem mondott iga­zat az édesanyjának. Nem attól rossz az 5 szeme, hogy nekiszaladt a fának. Ezt csak ki­találta. Az igazság az, hogy „búgattyút“ csi­nált egy nagy. rozsdás, disznóölő-késből és az repült bele a szemébe. Még vérzett is, tele lőtt a tenyere vérrel, amikor ottelupoíi. — Pisilnom kell! — szólt édesanyjának Pista, aki csak úgy találomra mondta az elő énekes után a szöveget. Olvasni, írni-nem tu­dott, az énekeket is csak úgy hallomásból ta­nulta meg. — Pont most! — tört ki Pista édesanyja, de látva, hogy a gyerek összeszoritja a lábát, kilépett a sorból és az ár ókba vitte.. Gyűdre a meUékúton mentek. Ez tetszett Pistának, mert itt legalább a hús eperfák alatt lehetett menni. És, amint közeledtek a templomhoz Pista szájában úgy futott össze a nyál. Még tavalyról emlékezett: milyen jó görögdinnyét ettek- itt és ez a gondolat erőt adott kis lábainak, amelyek szinte remegtek a fáradtságtól. M Az útszéli keresztnél megtorpant a menet. A pap letérdelt, utána térdre borultak a hí­vők, Imádkoztak istenhez, aki lehetővé tette nekik, hogy szerencsésen megtehették ezt az utat. A templom környéke már benépesedett, voltak, akik száz kilométerről jöttek ide vi­gasztalásért és most leheveredtek a fűbe/, el­nyújtóztak a padokon, a ponyvás kocsik bel­sejében. m . — Vizet tessék, vizet tessék! — kiáltozott egy kislány, aki néhány fillérért töltött friss vizét egy agyonhorpadt alumíniumbögrébe. A templom előtt sört mértek, márcot árul­tak, bábosok páváskodtak és hogy nem ment rosszul az üzlet, azt mindenki látta- Majd minden gyerek, felnőtt nyakában ott liláso- dott, sárgállott á báb rószafüzér, amely nél­kül elképzelhetetlen a szent út. Kínálgatták a dinnyét, a szentképet, a keresztet, a viasz- gyertyát, amit helyes, ha az ember azonnal a plébánosnak ajándékoz, hogy egész évben legyen cifra gyertya a templomban. Pista édesanyja is vett két szál gyertyát és mellé egy viaszemberkét választott a sok közül. Mert volt itt félkarú, féllábú, vak, kinek mi­lyen kellett. A nyomorékok válogattak köz­tük és a fehér, márvány Szűz Mária szobor elé mentek, ahol meggyújtották. Pista, alig fért a sók ember közé, de édesanyja csak elő­re tuszkolta, mert azt mondta: akkor hasznos igazán az imádság, ha az ember szembe néz a mindenki jótevőjével, a kis Jézuska édes­anyjával. A nap kegyetlenül szórta a sugarait. A be­ton egészen felmelegedett és Pista odaszólt édesanyjának: — Fáj a fejem! — Mindjárt elég! — válaszok az anyja és Pista halkan tovább mormolta az imát: „Üd- vözlégy Mária, malaszttal teljes..és az ima végén keresztet vetett. Aztán ismét elöl­ről l/oezdte. Egy középen kopaszranyírt, bamaruhás ba­rát jött, kezében szép persely. Rövid nyele volt és a persely alatt gyöngyből font Mária kép. , Az emberek a perselybe hullatták fillérei­ket. Pista is anyja noszogatására elővette kis vagyonkáját, az ötven fillérét, amit kugübaba állítással keresett és a perselybe csúsztatott belőle tíz fillért, mire a pap mormogott vala­mit és tovább ment. Márcot akart venni a pénzen és elnyelte a persely. A viaszemberke elégett és Pistáék néhány lépcsővel feljebb mentek, a templom közvet­len közelébe, ahol asszonyok, emberek, mez­telen térddel csúszlcáltak a templom körül. Volt, akinek már a térde is vérzett, de kezé­ben az imakönyvvel, mit sem törődött .a vér-. Tél imádkozott a Boldogságos Szűzhöz. A templomban ünnepélyes csend volt, amit ■ az orgona varázslatos hangja szakított meg néha, meg a misét mondó pap, akinek „Do­minus vobiszkuszát” visszhangozta az ara­nyozott szentekkel telefestett és teleszobro- zott templom. Itt is volt persely az ajtónál és volt persely még a sekrestyés papnak is, aki mindutalan ott járkált az ájtatos.kodó embe­rek között. Pista a harmadik tizfilléresnél szipogni kezdett, de édesanyja megnyugtatta: • — Istennek tetsző cselekedet az, amit te csinálsz! Pénz hullott a szent sírhoz» a kálváriát» és mindenütt. Pista hosszan állt a szent sírnál, ahol utolsó tízfilléresét hajította el, oda a Jézus lába mellé és a sok pénz láttán azon gondolkodott: ha vem lennének itt emberek, ■ a rácson beférne <jz ő keze és azt a tíz pen­gőst ki tudná venni. Édesanyja megragadta a karját és maga után vonszolta. Kpvér papók mentek el mellettük, akiket Pista is, édesanyja is hangos: „Dicsértessék a Jézus Krisztus”-sál köszöntötték, mire azok arca még ájtatosabbá vált és visszaköszöntek: „Mindörökké'''. Színes léggömbök emelkedtek a levegőbe, árvalányhajas, bokrétás botok pöffeszkedlek az emberek kezében, amelyek nyelét ügyes kézzel Mcifrázták. Pista léggömböt kért, de anyja elhárította: — Úgyis szétpukkad. Pista erősködött. —. Nincs arra pénzem! — felelt az anyja és Pistának erről eszébe jutott egy beszélge­tés. Az egyik asszony hívta az anyját: igya­nak egy pohár sört. Nem, nem ment. Talált kifogást: — Keserű a sör! — és egy pohár hideg vi­zet vett az Órás Máritól, aki szintén Pistáék prosenciójával jött, de felszerelkezve két kan­nával Vizet árult és azzal dicsekedett a ma­ga dadogás hangján: már nyolc pengőt árult. Mindenki bolondnak tartotta ezt a szegény­házi asszonyt, de Pista csöpp eszével úgy érezte, neki van a legtöbb esze, 6 legalább pénzt keres. Elfáradtak és leültek a gyepre. Pista anyja elővette a szalvétába csavart ebédet: a sza­lonnát, meg a paprikát, paradicsomot és et­tek. Pista csak nyámogott és szeme nem az 6 ételén volt, hanem a szomszédókéin, akik rántott csirkét, sülthúst ebédeltek. Ebéd után elnyúltak a hús fa alatt a füvön és elaludtak. A nap már lefelé hanyatlott, mire felébred­tek és éppenhogy elérték a hazafelé gyüle­kező prosenciőjukat. Megint előkerültek a templomi zászlók, a füstölő,és a papjuk al'g győzte megköszönni a sok felajánlott gyer­tyát, amit ezzel a megjegyzéssel fogadott el: — Majd hozza be! A fáradt embersereg megindult. Sűrű por- felleg jelezte útjukat és az az elnyújtott, Ke­servesen fájdalmas, vigasztalást kereső ének, amit ide felé is énekeltek: „Boldogasszony Anyánk, Régi nagy Patrónánk.,..“ Késő este érteik haza. Pista halott fáradt volt és édesanyja azzal tette be a kiságyba: — Majd jövök én is, csak előbb el kell mo­sogatnom. Pista tudta, mit jelent ez. Éjfél előtt nem jön, mert a gazdáiknál ilyenkor, vasárnap nagyon sok edényt piszkítanak. Fekete fátyolt dobott az éj az égre. Min­denki aludni tért. Sokan na(gyon szépet ál­modtak ezen az éjjelen, de reggel mindenki csak a sajgó lábait érezte, meg a gazda hang­ját hallotta» aki a parancsokat osztogatta»

Next

/
Oldalképek
Tartalom