Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-08 / 158. szám

193» JÜLIUS 8. NAPLÓ 5 Milyen pályára készülnek ^ Mii tudnak az úttörőmozgalomról f Járnak-e templomba * Mit olvasnak Válaszolnak a beremendi iskolások kalandos ifjúsági könyvek ke­rültek ki győztesen: Veme (Kétévi vakáció, Sándor Má­tyás, Dél csillaga, 80 nap alatt Művelődési otthon vagy kocsma? Hat évvel ezelőtt a volt kocsmahelyiséget művelődési otthonná alakították át Szu- limán község dolgozói. Az ál­„Rádióankét“ lesz Pécsett A tanév befejeztével a já­rási művelődési osztály javas­latára általános politikai-vi­lágnézeti felmérést végeztünk a beremendi iskolából kike­rülő VIII. osztályos tanulók között. Képet szerettünk vol­na kapni arról, hogy milyen erkölcsi-politikai elvekkel, vi­lágnézeti elgondolással lépnek végző növendékeink a felnőt­tek világába. Az írásbeli felmérésben öt kérdésre kellett válaszolni, méghozzá a fokozottabb őszin­teség érdekében névtelenül, így a kapott válaszok meg­közelítik a tényleges helyze­tet és éppen ezért nagyon sok hasznos tanulságot rejtenek magukban. Az iskola és az osztály álta­lános képéhez hozzátartozik az is, hogy a beremendi általános iskola 424 tanulójával a me­gye legnagyobbjai közé tarto­zik. A felmérésben részt vevő 31 nyolcadikos évvégi tanul­mányi átlageredménye 3,29, a megyei és járási átlag felett van. A tanulók közül 19 leány és 12 fiú volt, 61,2 százaléka munkás, 32,2 százaléka pa­raszt és 6,4 százaléka alkalma­zott származású. Az első kérdés a pályavá­lasztással kapcsolatos volt. A válaszokból kiderül, hogy ipari pályára és gyári mun­kásnak tizen készülnek. Ezen belül is a „legdivatosabb” szakma a villany- és motor- szerelés; ez általában országos jelenség. Pedagógusnak hét tanuló készül. E magas szám nemcsak a fokozódó állami és társadalmi megbecsülés hatá­sa, hanem egyúttal az úttörő­mozgalom jótékony szerepe is. A nagyobb tanulók, mint őrs­vezetők a kisebbekkel való foglalkozás sotán megismerték és megszerették a nevelést, mint élethivatást is. Egyéb szellemi pályára három tanutó készül, ketten ápolónők szeret­nének lenni. A mezőgazdaság­ban négyen kívánnak elhe­lyezkedni. Ez az alacsony szám szintén országos tünet, s azt mutatja, hogy ezen a té­ren még fokozottabb nevelésre van szükség. Háztartásban 4 tanuló marad egyelőre, s csu­pán egy tanuló alapoz arra, hogy a szülei fogják eltartani. A fizikai munka megbecsülése ma már általános jelenség, senki sem érzi megalázónak az ilyen pályaválasztást; „ ... a gyárból is mehetek ké­sőbb tovább tanulni::;” írja egyikük. A második kérdésben az út­törőmozgalom jelentőségéről, eredményeiről és hibáiról kel­lett véleményt mondani. Az osztály 67,7 százaléka úttörő, s közülük a mozgalom jelentőségét a játékban, szóra­kozásban látja 5; a tanulás mellett állt ki 4; a kirándulást és táborozást 4; a közös mun­kára, művelt viselkedésre, be­Hétfőn kezdődött Pécsett a Nevelők Házában a fotószak- körveze tő-képző tanfolyam. Nagy László kezdeményezésére az országban először rendeznek ilyen tanfolyamot. A résztve­vők az egyheti idő alatt meg­tanulják a fényképezés alap­ismereteit, technikáját. Elmé­leti és gyakorlati téren is el­sajátítják a fotózáshoz szüksé­ges tudnivalókat. A megye sok községéből jöttek ide. legna­gyobbrészt pedagógusok. Hú­szán hallgatják az előadást. Legtöbbjük már fényképezett, de olyan is akad köztük, aki­nek még nem volt gép a kezé­ben. Köves Mária például méig sosem próbálta meg. De ha innen visszamegy Majsra, ahol tanít, első dolga lesz a KISZ- szervezeten belül megalakítani a foioszakkört. Természetesen ö vezeti, hiszen azért jött ide. hogy megtanulja, nemcsak a fotózást, hanem a szakkör irá­nyítását is. Tóth Istvánnak is a fotókör létrehozása a célja. Ö már régi amatőrnek számít Lováizhe t ényben. Az egyhetes tanfolyamon a Mecseki Fotoklub előadóin kí­vül a fotózás országo'ihírű szak emberei is bejelentették rész­vételüket. Bencze Pál a FOTO csületre nevelést 7 úttörő tart­ja a mozgalom lényegének. A többi válasz szerint a moz­galom „hasznos elfoglaltságot ad”, „megismerjük a régi idő­ket”, „előkészülünk a KISZ- re”, „erősítjük a szocialista társadalmat”. A hiányosságok közül legtöbben azt sérelme­zik, hogy a vezetők nem mer­nek bízni eléggé az úttörők erejében, felelősségérzetében. Nagyobb öntevékenységet igé­nyel a megkérdezettek 36,4 százaléka. Az elfoglaltságok túlzását 26 százalék tartja lé­nyeges hiányosságnak, már csak azért i3, mert így a szü­lők sem szívesen engedik el őket hazulról. Speciális helyi problémaként azt kifogásolja 60 százalék, hogy a csapat- vezető csak az őrsök megkér­dezése után vállaljon selyem­hernyótenyésztést, s az így ka­pott pénzből részesedjenek azok is, akik a munkát vég­zik, ne csak a táborba menők. Ebből az a tapasztalat, hogy a legkisebb kérdésben sem sza­bad figyelmen kívül hagyni a gyerekek igazságérzetét, mert az fiatal korban is létezik, sőt néha még élesebben is, mint a felnőtteknél. Az egész úttö­rőmozgalmat csak egy tanuló veti el teljes egészében. A harmadik kérdésben arra kellett válaszolni, hogy ki jár rendszeresen templomba és miért. Rendszeres templomba járó a tanulók 16,1 százaléka. Az indokolások azt mutatják, hogy itt sem mindig a vallá­sos vakbuzgóság a döntő, ha­nem' az, hogy „szüleim erre neveltek és erre köteleznek”, „másképp nem kapok ebédet otthon”, „kíváncsi vagyok rá”. Teljesen hiányzott a lelki szomjúságérzet, vagy hasonló valláserkölcsi indokok. Nem jár templomba 29,1 százalék, s ezt is különböző magyaráza­tok kísérik: „pusztán lakom, messze a templom”, „mással vagyok elfoglalva”, vagy csak egyszerűen „nem szeretek”, az ateista nevelés eredménye­képpen „nem hiszek a papok­nak”. A nagy többség azon­ban rendszertelenül látogatja a miséket, 54,8 százalék. Az ő nevelésükben 6aját indokaikat is sikeresen lehet felhasználni: „ha jó sportesemény van, vágj’ matiné, inkább oda megyek (16 százalék!), „unalmamban, ha nincs más”. Nyilvánvaló te­hát a teendő: jó matinéműso­rokat kell összeállítani, sport- versenyeket, bemutatókat, ki­rándulásokat kell szervezni, s nem utolsó sorban a szülőket kell átnevelni, hogy megszűn­jön az otthon és az iskola ká­ros kettős hatása. A negyedik kérdésben a legutóbb olvasott könyveket kellett felsorolni. Itt a kötelező jellegű művek mellett (A kőszívű ember fiai, Egri csillagok, Bánk bán) a c. lap főszerkesztője tart elő­adást a hallgatóknak. Vadas Ernő is vállalta egy önálló előadás megtartását. Az el­méleti oktatáson kívül gyakor­latilag is megismerkednek a résztvevők a fotózás fortélyai­val. Három laboratórium áll rendelkezésükre. Tapasztalat- cserére is van bőven alkalmuk. Hétfőn már a bánya fotókör­nél tették látogatást. A KISZ- szakkömél is tartanak tapasz­talatcserét. Fotoséták rendezé­se is szerepel a tervben. Reg­gel nyolc órától este hatig két-kétórás előadások, foglal­kozások keretiben képezik ki a leendő fotoezakkör-vezető- ket. — Az egész rendezvénynek az a célja — mondja Nagy László, — hogy a megyében átfogó fotoköri hálózatot ala­kítsunk ki. Az önkéntes, de nem az öncélú fotózás ezáltal a népműveiéit munkában so­kat segíthet. Mér ez a tanfo­lyam Is az 1960-as felszabadu­lási évre készülés jegyében került megrendezésre. — tette hozzá, A tanfolyam eredmé­nyeiről még nem beszélhetünk, hiszen csak most indult, ‘de azt már megállapíthatjuk, hogy a toeadejnényezés sikerrel járt. a Föld körül), Defoe (Robin­son), Stevenson (Emberrablók, Kincses sziget). Az örökifjú Pál-utcai fiúk és a Légy jó mindhalálig mellett a modern leány- és fantasztikus regé­nyek jelzik az új idők térhó­dítását. Különösen örvendetes, hogy az októberi ellenforra­dalmat bemutató és a szocia­lista ifjúsági regények az ol­vasmányok jelentős részét te­szik ki (Berkesi: Októberi vi­har és Vihar után; Práter utca; Szívet cserélni; Ketten hiá­nyoznak). A szovjet irodalmat Gorkij, Solohov, Azsajev és Makarenko képviselik. A leg­nagyobb eredmény, hogy ifjú­ságunk olvasmányai közül el­tűntek a ponyvaregények, mert mindössze kettő akadt a felsorolásban. Az utolsó kérdésben arra kellett válaszolni, hogy ki mi­lyen újságot olvas rendszere­sen. Erre különösen kiváncsiak voltunk, mert sokan szeretik azt mondogatni, hogy a mai fiatalságot semmi sem érdekli, főleg pedig a politika nem. A válaszok egészen mást mutat­nak, mert egyetlen olyan akad csak az osztályban, aki egyáltalán nem olvas sajtói. Ezzel szemben 44 százalék rendszeresen, 33 százalék pe­dig kevésbé rendszeresen ol­vas valamilyen napilapot, ifjú­sági, kulturális vagy technikai folyóiratot. A sajtótermékek között első helyen a Népsza­badság és Dunántúli Napló áll 14—14 olvasóval, ezt kö­veti a Nők Lapja, Magyar If­júság, Pajtás, Élet és Tudo­mány és a többiek. Szemmel látható tehát, hogy a tanuló- ifjúság már általános iskolák­ban sem közömbös a világ dolgaival szemben, a nevelők is bátrabban építhetnek poli­tikai ismereteikre. íme, ilyen képet mutat égj’ átlagos baranyai iskola! A szé­pítés nélkül közölt válaszok­ban jóval több a pozitív vonás, mint a kiábrándító. Az ered­mények mellett sok olyan hiá­nyosságot is feltár, meljmek kijavításáért a nevelők és az egész társadalom közös fele­lősséget kell érezzen, s e fele­lősség végső eredménye a mű­velt, szocialista világnézetű magyar ifjúság lesz. Keszthelyi László tanár. 1908. június 30-án Közép- Szibériában, a Jenlszejtől Ir- kutzkig és Bodajbóig húzódó hatalmas terület lakói kora reggel egy tűzgolyót láttak délkelet-északnyugat irányban repülni.. Greenwichi idő sze­rint pontosan 0 óra 10 perc 7 másodperckor a napnál is fé­nyesebb tűzgolyó a sziklás Tunguszka felett felrobbant. A szemtanúk állítása sze­rint először fényjelenségek tűntek fel, majd a repülő test hirtelen tüz-oszloppá változott, ezután robbanást lehetett hal­lani, ami sokszor megismétlő­dött és utána erős dörgéssé változott. Rögtön a robbanás után borzalmas erejű vihar támadt, leszaggatta a háztető­ket és vízoszlop tört fel a taj- ga földjéből. A robbanás okoz­ta léglökések körüljárták az egész földgolyót. Londonban és Potsdamban is észlelték őket. Azonfelül a katasztrófát követő három napon Európa és Észak-Afrika fölött 89 ki­lométer magasságban világító felhőket láttak, ezek fényé­nél éjjel, még apróbetűs újsá­got is lehetett olvasni. „Sürgönypózna-erdő“ 1927-ben, 19 évvel a kataszt­rófa után érkezett a helyszínre L. A. Kulik szovjet meteorku­tató. Expedíciójának egyik tag­ja, I. P. Ljutcsetkan nevű evanka (így hívták valamikor a tunguzokat) Így mesélte el élményeiket: „Kulikkal elju­tottunk egészen a katasztrófa centrumába. Megállapítottuk, hogy mintegy 48 kilométer át­mérőjű körzetben teljesen ki­pusztult az erdő. Millió és millió kidöntött fatörzs feküdt lami támogatáson felül körül­belül 50 ezer forintot képez a befektetett társadalmi munka értéke, s most a művelődési otthon két helyiségét átvette a földművesszövetkezet kocs­ma céljára. A község dolgozói megdöbbenéssel fogadták a hírt. Ml hat évvel ezelőtt mű­velődési otthont építettünk, s nem kocsmát a földművesszö­vetkezet részére. Szulímán termelőszövetkezeti község. A község dolgozói is áhltják a művelődést, a szórakozást. Két kezük munkájának az eredményét látják a művelő­dési otthonban, amely nem kocsma és ne is legyen az. Ezért kéréssel fordulok a me­gyei tanács művelődési osz­tályához, hogy lépjen közbe és adja vissza a két elvett termet Szulímán község dol­gozóinak, hogy arra használ- ’ hassák, amiért két kezükkel felépítették: művelődésre. KERÉK FERENC MSZMP alapszervezeti titkár Az Úttörő-Szövetség Megyei Elnöksége 1957 óta harmad- ízben szervezte meg — június 28. és július 8. között — a két­hetes úttörő- és kisdobos- rajvezető-képző nyári táboro­zást. A tavalyi mozsgói tábor után ez alkalommal a pellérdi iskola-parkot jelölték ki tábor­helyül. A fiatalok egy lelkes csoportja, Bérezés Károly pécs- bányai pedagógus vezetésével már napokkal a megnyitó előtt kiment a helyszínre. Feltörték a derékig érő bozótot, kiirtot­tak cserjét, bokrot, sugár egye­nes utakat vágtak az eddig szinte járhatatlan, elvadult parkban, s a megnyitóra a nagyja munkát elvégezték. Jú­nius 28-án, a megnyitó napján aztán mintegy 100 fiatal fiú és leány vette birtokéiba az így megszépült tábortHelyet. A be­járat fölé nagybetűs tábla ke­rült: „Mező Imre úttörő- és kisdotoo-rajvezető-képző tá­bor“ felírással. A hatalmas fák alatt felverték a sátraikat és ez időtől komoly fegyélme­a földön, mind a katasztrófa központja felé mutattak. Ahol azonban a feltevéseink sze­rint a legnagyobbnak kellett lennie a pusztulásnak — a ka­tasztrófa középpontjában — az erdő állt. Ez teljesen érthe­tetlen jelenség volt. Az erdő állt, de egy holt erdő volt, ágak és lombozat nélküli. Ku­lik „sürgönypózna-erdő"-hek nevezte el.“ Kulik azt hitte, hogy ennek a mocsárnak a fenekén rejtőz­nek a „repülő test“ — az ő véleménye szerint meteor — darabjai. Tíz esztendőn ke­resztül Kulik évről évre visz- szatért erre a helyre és keres­te a meteor darabjait, de sem­mit sem talált. Meteor vagy rakéta? Az elmúlt évtizedek alatt a tudósok légiója foglalkozott a tunguz-rejtéllyel. Kazancev volt az első, aki egészen új szemszögből vizsgálta meg a kérdést. Szerinte azt a felte­vést, hogy a tunguz-pusztába meteor hullott le, semmikép­pen sem lehet igazolni, mert ha meteorit lett volna, akkor — tekintettel a hatalmas ere­jű robbanásra — rengeteg ki­sebb, nagyobb darabra kellett sztéhullanla. Hol vannak hát ezek a meteor darabok? Ám ha összehasonlítjuk a tunguz tajgában lejátszódott kataszt­rófát követő pusztulás képét Két évvel ezelőtt még csak ötven perces műsort sugárzott a Pécsi Rádió, a mai két és fél órával szemben. Természe­tesen nemcsak az adás ideje, de tartalma is Jelentősen meg­változott azóta. Ez a változás a rádióhallgatóknak és a rpű- sor szerkesztőinek egyaránt igen sok problémát okozott. Talán sok ezer rádióhallgató kívánsága teljesül július 14-én, amikor a városi művelődési otthonban a Magyar Rádió és Televízió műsorszerkesztősége, a Pécsi Rádió vezetőségével karöltve megrendezi az első pécsi közvéleménykutatási ankétot. Az ankétra meghívják Pécs, Mohács, Komló üzemi munká­sait, az értelmiségieket, de nem hiányozhatnak a diákok és háziasszonyok sem. öt napi pécsi vendégszereplése igazölta a műsorral kapcsola­tos jó híreket. A pécsi, cirkuszt kedvelő közönség viszont nem maradt hálátlan, estéről-estóre zsúfolásig megtöltötte a hatal­zett munka kezdődött a tálbor­ban. A szigorú napirend és felké­szülés nem zavarta meg a fia­talokat táborszépítő munkájuk ban. Díszes virágágyakat va­rázsoltak a sátrak elé, hang­szórókat szereltek fel, s néhány nap múlva a falu lakói nem ismertek rá öreg parkjukra Portyázások, tábortüzek, sport­műsorok, és a helybeli fiatalok kai közösen megrendezett jú- niális tették változatossá és szí nessé a tábor lakóinak életét, így bizony nem csoda, hogy a gyakori esőzés ellenére a két hét hamar elrepült. Az elmúlt napok már a munka eredményességének le- mérése és a „búcisiúzkodás“ napjai voltak a pellérdi tábor­ban. A kisdobos altábor veze­tőinek kezdeményezésére szom baton kedves műsoros összejö­vetelt rendeztek, melyen ven­dégül láttáik a pellérdi kisdo­bosokat. Az összejövetelt teljes egészében a kisdobosrajvezető jelöltek vezették le, mindegyi­egy hidrogénbomba robbaná­sának a centrumával, meglepő az azonosság. Ha elfogadjuk egy ilyen robbanás lehetősé­gét, akkor a fenti rejtélyt a következőképpen magyaráz­hatjuk: A katasztrófa középpontjá­ban azért maradt állva az erdő, mert a léghullám felülről ha­tott. Letörte a fák csúcsát és ágait, de nem döntötte ki őket. A világító-felhők pedig a radioaktív anyagoknak a levegőre gyakorolt hatása kö­vetkeztében keletkeztek. Az atomrobbanással járó hő (20 millió Celsius fok) következté­ben a zuhanó test párává vál­tozott és ezért nem lehetett a darabját megtalálni. A gejzír a léghullám hatására keletke­zett földkéreg hasadáson tört fel. Miután a meteorokban ugyanazok az anyagok van­nak, amelyek földünkön is megtalálhatók, s a meteorok nem tartalmaznak radioaktív anyagokat, fel kell tételez­nünk, hogy mesterséges úton előállított radioaktív anyag robbant. Ha pedig ez igaz, akkor csak valamely más bolygóról származó rakétáról lehet szó, amelyet az ember­hez hasonló értelmes élőlé­nyek bocsátottak útra. Melyik bolygóról? Az asztronómusok térképet állítottak össze, s ebbe bele­rajzolták, hogy más bolygók­A régi ötvenperces adások idején szó sem lehetett szín­házi közvetítésekről, rádiójá­tékokról, ami ma egyre gyak­rabban valósul meg. Közel egy éve rendszeresen szerkeszte­nek műsort a pécsiek a Kos­suth és Petőfi Rádió számára, így eredeti pécsi műsort sugá­roz időnként a fővárosi rádió­adó. Ez természetesen nagy fejlődést jelent, de a hallga­tók bizonyosan sok új érdekes ötlettel tehetnék gazdagabbá a műsort. Nemcsak a Pécsi Ráldió, de a Kossuth és Petőfi Rádió ida- beosEtósát, műsorösszeállítá­sait is megbírálhatják majd a jelenlévők. Megvalósítható ja­vaslatokkal, jogos bírálattal így a rádióhallgatók is hozzá­járulnak a műsor színvonalá­nak emeléséhez. más nézőteret. A továbbra is megnyilvánuló nagy érdeklő­dés miatt a cirkusz meghosz- szabbítja pécsi tartózkodási Idejét és az utolsó előadását pénteken este 8 órakor tartja* kük kapott valami megbízást: Ez volt az ő próbatételük. A vizsga jól sikerült, a kis ven­dégek kitünően, szórakoztak és a magnetofonszalag, meg a tábockróndka ezt a felejthe­tetlen délelőttöt is megörökí­tette. Rózsavölgyi István tá­borvezető dicséretben részesí­tette az ifjú raj vezetőket szor­galmukért és alapos felkészü­lésükért és örömmel vette tu­domásul, hogy a két hét nem volt hiába való, a fiatalok meg értek arra, hogy rajvezetok le­gyenek. A vasárnapi búcsú-tábortűz­nél a falu fiatalsága is meg­jelent. Szerdán a fiatalok el­hagyják Pellérdet, de helyet­tük nemsokára új csapat érke­zik őrsvezető-képző tábor in­dul és nyaranta most már a pellérdi iskola-park scfia nem lesz néptelen, a fiatalok birto­kukba vették és állandó tá­borhelyül szolgál nekik a kö­vetkező években is. ról milyen röppályákon lehe­tett 1908-ban eljutni a Föld­re. A. A. Sternfeld szovjet tudós számításának eredmé­nye lélegzetelállító lehetőség: ha 1908. május 20-án star­tolt egy űrhajó a Vénuszról, az elliptikus pályán éppen 1908. június 30-án érhette el a Föl­det! A iunguz-meteor problémá­jával — szigorúan tudományos módszerekkel — többek közt A. J. Monockov szovjet aero- dinamikus is foglalkozott. Fel­dolgozta sok szemtanú elbe­szélését, az irkucki obszerva­tórium levelezőinek jelenté­seit és így próbálta meghatá­rozni azt a sebességet, amelv- lyel a „meteor" az egyes te­rületek felett elrepült. Készí­tett egy térképet is, amelybe belerajzolta a „meteor“ pályá­ját és az időpontokat, ame­lyekben a pálya egyes pont­jain megfigyelték. A térkép váratlan tényt tárt fel: a „me­teor" a föld fölött repült és — fékezett. Monockov kiszá­mította azt a sebességet is, amellyel a meteor felrobba­nása időpontjában a tajga fe­lett repült, és az eredmény 0,7 kilométer másodpercen­ként. Ez a sebesség megközelíti egy jelenlegi lökhajtásos re­pülőgép sebességét és jelentős érv annak a feltevésnek a tá­mogatására, hogy a „tunguz- meteor" űrhajó, vagyis boly­góközi rakéta volt. T. A. (Megjelent a „Falusi Vasár* nap“ július 5-i számában^-------------­Fo tfol a n folyam \ a Nevelők Házában R-né Jól vizsgáztak a kisdobos raj vezetők Szerdán véget ér a pellérdi úttörővezetö-képzö táborozás ■ ...........^ ----------------­Á Budapest Nagycirkusz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom