Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-08 / 158. szám

N A P Lö 1959. JÚLIUS n, Szovjet gépek a baranyai földeken Baranyában igen jó hírük van a szovjet mezőgazdasági gépeknek. Maciiké Lajos, a Beremendi Állami Gazdaság traktorosa például szovjet gyártmányú kombájnnal arat és csépel már 1951 óta. Nyolc nyáron át több mint három­ezer holdról takarította be a gabonát és mintegy 33 000 má­zsa terményt csépelt el. Kivá- 'ló munkájáért meg is kapta a Szocialista Munka Hőse cí­met. Nem csoda hát, hogy az állami gazdaságok és a gép­állomások traktorvezetői való­sággal versengenek azért,: ki ülhet szovjet gépre? Ebben az évben már majd­nem négyszáz szovjet gyártmá nyú gép — többek közptt trak­tor, kombájn, aratógép, siló­töltő, kendervágó, műtrágya­szóró ős vetőgép — dolgozik a baranyai állami gazdaságok és termelőszövetkezetek földjein. A gépek többsége az idén ér­kezett a Szovjetunióból. Most folyik a bejáratásuk, mégpedig olymódon, hogy kisebb erőki­fejtést igénylő munkákat végez tetnek velük. Sőt a Harkányi Gépállomáson már be is feje­ződött a hat új szovjet traktor bejáratása és ezen a héten már munkába álltak: aratógé­peket és lönnyűvőkét működ­tetnek; A gépállomások dol­gozói úgy vélekednek, hogy nincs párjuk a belorusz-trak­toroknak — minden mukára alkadmasak, jó a sebességel­osztásuk és mind a konstruk­ciójuk, mind az anyaguk ki­váló. Száz mfltrágyaszóró-gép Is érkezett a megyébe. Egy részük mór dolgozik is: nitrogén mű­trágyát szórnak a hántásra ke­rülő tarlókra; A terv szerint a gépállomások hat aratógépet, az állami gazdaságok pedig négy kombájnt is kapnak még a Szovjetunióból és ezeknek egy része a búza aratásában már segítséget is nyújt a me­gye mezőgajzdiasági dolgozói­nak. ünnepi KlSZ-taggyülés a Porcelángyárban A Pécsi Porcelángyár KISZ- szenvezete K ISZ-taggyűlést tartott az Építők kultúrottho- nában. Az ünnepi taggyűlésen Gáli Tibor elvtáns, a gyár igazgatója, régi KIMSZ-es szélt a fiatalokhoz: — Irigylem önöket, fiatal elvtársak — mondotta többek között, — mert Önök olyan korban születtek, amikor az ember az álmait a legmesszebb menőkig megvalósíthatja, ami­kor mindenki azzá lehet, ami­hez kedve van, amikor minden fiatal megkapja munkája után az őt megillető tisztességes bért, amikor — történelmünk­ben először —• a társadalom felkarolja a munkás és paraszt fiatalokat, hogy ismerjék meg ők is a kultúra legmagasabb csúcsait, legyenek alkotó em­berekké, népük, osztályuk har­cos úttörőivé, zászlóvivőivé. Az ünnepi KISZ-taggyűlés legfőbb célja az volt, hogy értékelje a fiataloknak a munkaversenyben és tisztasági versenyben elért eredményeit; Gáli elvtárs az értékelés után átadta a jutalmakat a legjobb eredményt elért kiszástáknak: Paulyuk Ferenc, Csiga István, Makkal László tányérkoron­gos élvtámsaknak. A tisztasági verseny győztesei között .ott találtuk Kőhalmi Márta festő­leányt, Máté József figuraön­tőt, s a társadalmi munkában kiváló teljesítményt nyújtó tagokat: Gallai Ferenc tálko- rongoet, Míg Miklós öntőt és még több KISZ-tagat, akik szintén jó munkát végeztek; A kiszisták ezután új társa­dalmi munkára határozták el magukat. Drótkerítést készíte­nek a gyár előtti gyepes rész köré, hogy megakadályozzák a letaposását. Néhány alkalom KépüvJk a KISZ-taggyűlés egyik derűs pillanatát ábrázolja. A tisztasági versenyben két fiatal egyenlő pontszámot ért el, s csak sorsolással tudták eldö nteni, hogy kit illessen meg az első díj. Á képünkön látható kislány a pártatlan bíró ko­molyságával húzza ki á kőlapból az egyik kiszes nevét, mai falura látogatnak és segí- hogy a Pécsi Porcelángyár ki- tenek a falusi kiszistáknak az szistáá az év második felében aratásban. Még több határozat öregbíteni akarják szorgos született a taggyűlésen, ame- munkájuk hírnevét. Iyek mind azt bizonyítják, Vucskirs Lajos HílE KK — TÁRSADALMI ösztön­díjjal főiskolára kUldi két dol­gozóját — Schuszter Erikát cs Pataki Honát — a komlói Kossuth-bánya kollektívája. — RÖVIDESEN megkezdik a heles fai termelőszövetkeze­tekhez, a bükikösdl állami gazdaság Szabadság-majorjá­hoz és a Vízmüvek hét új kút- jához vezető villamoshálózat építését a MEGYEVILL dol­gozói. □ ÖCSARDON és Megyefán több kerekes, illetve gémes közkutat építenek át zártrend­szerű, szivattyús kúttá. □ TANFOLYAMON vesznek részt július 13-tól a falusi kul- túrotthon-igazgatók és a könyv tárosok Szigetváron. Az egy­hetes tanfolyam célja — to­vábbképzés. □ KÖZTISZTASÁGI sza­bálysértés elkövetése miatt 150 forint pénzbírságra ítélték Kiss Józsefné, nyugati városrészbeli lalkost. □ JULIUS elején tartja a Magyar Honvédelmi Sportszö­vetség mohácsi gépgyári alap­szervezete a motoros tanfolyam záróvizsgáját. A tanfolyamon 48 gépgyári dolgozó vett részt, akik máris, vagy a közeli jö­vőben lesznek motortulajdono­sok. — KÚTBA ESETT vasárnap Kisbicsérden Szűcs János 41 éves pécsi lakos. A pécsi Ideg- klinikán megállapították, hogy Szűcs Jánosnak az esés követ­keztében eltört a gerince, s azonnal műtétet hajtottak vég re rajta. □ FELSZERELIK a gázmé­rőket a közeli napokban az erőmű új lakótelepének C- épilletében. Somogyhatvanban is elszántják r:A* Gyűjtik a szakszervezeti mozgalom pécsi, baranyai emlékeit Mit tagadjam, túl patétikus- nak éreztem, amikor kicsúszott a számon, s most is, amikor leirom, a 6zót5 Hősök! De amint hallgattam a be­szélgetést, amelynek szavai, mint fáradt madarak szállnak vissza a múltba s idézik a tet­teket, amelyekért — mert egy eszme volt a hajtóerejük — minden járt: a kenyértelen- ségtől a fizikai megsemmisí­tésig, s ezek az emberek még­is vállalták, rá kell mondani erre a magatartásra: hősiesség ez a javából! Hát ha hős az, aki jó fegyverrel a maikéban, talán nem közönséges erővel az izmaiban harcba mert száll­ni a csatában egy emberrel, mik lennének mások, ha nem hősök, akik fegyvertelenül egész társadalommal szemben ki mertek állni?! S most is olyan természetességgel beszél­nek róla, mint amilyen termé­szetességgel akkor rátették életüket; Annak a nyolctagú bizott­ságnak az ülésén tűnődtem így, amelyet Deli István, a Szakszervezetek Baranya me­gyei Tanácsának kulturális előadója hívott össze. Arról tanácskoztak, hogy eljött az ideje, amikör össze kell gyűj­teni itt Baranyában is a mun­kásmozgalom, s ezen belül fő­leg a szakszervezetek kialaku­lására, tevékenységére vonat­kozó minden adatot. S kik tud­nák Jobban, ha nem ők, a régi harcosok, milyen becses a leg­kisebb adalék is, amely a fel- szabadulásért vívott gigászi harcot örökíti meg? Hallgattam a tanácskozásu­kat és csodálkoztam, két okbó' is. Egyfelől azért, mert ezek a ^veteránok”, nemcsak mozgal­mas múlttal, de súlyos évek­kel is a hátuk mögött milyen fiatalos lelkesedéssel vállalták megint a munkát: gyűjteni a maguk és a mások emlékeit. Másfelől és légióként azon, hogy a megpróbáltatásoknak és szenvedéseknek az a soro- i»Ka, amelyeken egyikük-máei­kuk átalment, nem törte meg őket! Pedig rendőri felügyele­tet és kínzatást,. éhező csalá­dot és emigrációt, kényszerű bujkálást és börtönt —. min­dent egyaránt juttatott nekik a múlt, azért mert szavakkal és tettekkel szocialisták voltak. öreg, ráncos kezük papírok között matat. Ezeket részben mát ők gyűjtötték. Vannak a papírok között megsárgult ügyészségi vádiratok és. belga bányászkönyv; internálás vég­zések és töredezett újságlapok; az első szakcsoportok szervez­kedésére vonatkozó emlékezé­sek és kegyelettel megőrzött, félévszázadáé tagsági könyvek. — Bizony, talán mi se min­dig hittük, hogy már valóban a „végső harc” fázisában va­gyunk és mi is- megérjük a győzelmet és mégis harcoltunk — mondja egyikük, Rumszauer József. — Nem ez volt benne a legszebb? — De hogy hogyan, kikkel együtt, milyen ellenfelek ellen, milyen kudarcok után, milyen szenvedések árán, s mégis mi­lyen eredményekkel, kiknek az elhullása, kidőlése mellett — ezekre kellenek a dokumen­tumok! Ezeket keressük elő emlékeinkből, kerestessük elő minél több elvtárs, hozzátar­tozó emlékeiből — ez a mi nagy feladatúnk — foglalja Ö6Sze a bizottság célját Deli István. Ez az ország sokáig volt az illúziók, a szép hazugságok és a hazug legendák országa. A gyűjtés, amely országszerte megkezdődött, hogy megment­sen minden adatot, a legki­sebb emléket is, azért folyik, hogy megíródhassék az új élet hordozójának, a munkásnak epikus méretű harcát ezer és ezer apró adalékból megörökí­tő, a valóság legendáját tar­talmazó: igaz története. Akinek van ehhez a legen­dához hozzátennivalója, emlé­ke. írásos dokumentuma: se­gítsen megmenteni a ma és a holnap számárai (ásd A falu kihalt. Min­denki arat: Az egyik -házból kinéz egy né­niké.''Na, végre. — Tessék mármon dáril' merre ' van a tsz irodája? A nénike csodálko­zik. —. Melyiké? — kér dl, . — Hát . — Mir- három van itt: a Dózsa, a Zrínyi, meg a Búzakalász... Az irodában senki, végre megjön a ta­nácselnök, öt fag­gatom. Három termelő- szövetkezet van So- magy hatvanban. A Búzakalásznak 390, a Dózsának 430, a Zrínyinek pedig 440 hold földje van. Több a mesgyéket mini ezerkétszáz hold összesen és több mint ezer darabban. Van még négy-ötszáz négyszögöles is. Ki­jött az aratógép, de csak fészkelődön a kis földön, aztán el­ment, — Nem megy ez így! — mondták a ta­gok és egyre másra adódtak az olyan problémák: kimen­tek dolgozni, egy­kettőre végeztek az­zal a néhány száz négyszögöllel és az­tán mehettek tovább sokszor két kilomé­tert is. — Nem lehet így nagyban gazdálkod­ni! — hajtogatták a tagok. Most aratnak. Kéz­zel. De nyakukon a kukorica kapálása i3. A kukorica egy ré­szét még egyszer sem kapálták. Itt i* ki­csik a parcellák, nem tud dolgozni a gép. Pedig mennyit se­gíthetett volna. Ezt mutatja a Búzaka­lász példája is. Ez a tsz a régi helyébe alakult és itt a föld egy része tagosított volt; többet dolgoz­tathattak géppel, mint a másik két termelőszövetkezet­ben. összehívták hát a közgyűlést és egy igen fontos kérdés­ben egyhangúlag ál­lást foglalt a három tsz tagsága. — Tagosítanunk kell, mert tagosítás nélkül nincs gépi munka, tagosítás nél­kül olyan a nagyüze­mi gazdálkodás, mint a fából vaskarika. \. A tagosítás irodai munkája már elké­szült és néhány nap múlva megkezdődik a földrendezés a gyakorlatban is. Ak­kor aztán az ősszel elszántják Somogy­hatvanban is a mezs­gyehatárokat és nagy táblába vetik a ga­bonát, nagy táblába, amelyben a gép nem­csak fészkelődnl, de dolgozni is tud. □ DIMITROV emlékünnep­séget tartottak Felsőszentmár- tonban, Dimitrov halálának tizedik évfordulóján. Az ün­nepségen mintegy százötvenen vettek részt. □ HALÁLOS kimenetelű közlekedési baleset történt va­sárnap délután 14 óra 35-perc­kor Mánfa és Sikomda között az országúton. Vida Tamás, az MHS tulajdonát képező gép­kocsival szabálytalanul az út baloldalára állt le. Garzó Jó­zsef, aki saját motorkerékpár­ján közlekedett — nem tartot­ta be az előírt követési távol­ságot, s ennek következtében motorja kormányával a gép­kocsi hátuljába ütközött. Az összeütközés Garzó József, Pécs, Dugonics utca 38. szám alatti lakos rövid időn belül beállott halálával végződött. — KISNYOMÁSÚ gázveze­téket építenek, és a régi veze­téket részben felújítják a Széc henyi tér és az Ágoston tér között a Pécsi Gázmű dolgozói. Az új vezeték megépítése után a régi 800 milliméteres vezeté­ket kikapcsolják a hálózatból. A 250 milliméter átmérőjű új gázvezeték a jelenlegi gáz- mennyiség háromszorosát fog­ja továbbítani aiz említett kör­nyéken lévő háztartásokba. If'ósigl találkozó Balatonalmádiban Vasárnap országos vasutas és postás ifjúsági találkozót tartanak Balatonalmádiban. A találkozón 800 baranyai vas­utas és postásfiatal vesz részt — szombaton este szállnak vonatra. A találkozón a KISZ Köz­ponti Bizottságának egyik tag­ja mond beszédet. Különböző kulturális és sportrendezvé­nyek fi a jóki ránd ul ás és sok más teszi a fesztivált emléke- ... .... • " D O LCSÓ kémét karórák érkeztek a 'pécsi őrá- és ékszer boltokba. — SZÁZEZER darab VIII; osztályos tankönyvet készíte­nek el július 25-ig terven fe­lül a Szikra Nyomda dolgozói. Vállalták továbbá, hogy au­gusztus 15-ig kétszázezer III. osztályos olvasókönyvet készí­tenek el, ugyancsak terven fe­lül. A Szikra Nyomda dolgozói II. negyedévi tervüket is túl­teljesítették, eredményük 111 százalék; - - ­— ÜNNEPÉLYES keretek közt gyulladt ki a villany a sellyel járásban lévő kórós termelőszövetkezeti községben. Ez a járás ötödik községe, me­lyet ebben az évben kapcsol­tak be a villamoshálózatba. «QlGoeiJ BAUZANCir­(39) Sátorlapot borítottak a fe­jükre, és Arszentyev szétterí­tette a térképet a nyergen. — Most itt foglaltok állást a hasadékon túl. Látod, ahol a kerteket megjelöltük? Úgy! Balra tőletek nyolcvamkettes aknavetők lesznek. Egy üteg. Ég a cigarettád? — Arszentyev cuppogni kezdett keményen összeszorított ajkával. A sá­torlap alatt orrfacsaró, lóiz- zadtság szag szorult meg. — Már félórája várok rátok, egé­szen átfagytunk. Itt az útke­reszteződésnél a mi tankunk áll. Kilőtték. Éppen most akartunk odamenni. hogy megnézzük, de hallottuk, hogy jöttök. Most tehát, ütegpa­rancsnok tarts terepszemlét. Arszentyev élvezettél ejtet­te ki ezt a katonai kifejezést, és lábikráját mozgatva, tü­relmetlenül állt, egyik lábáról a másikra. Gondolatban el­képzelte, hogyan végezné el ő maga, hogyan lovagolna az üteg előtt távcsővel a kezé­ben. Régi vágya: elöl lovagol­ni. — Négy óra nulla perckor adj jelentést a készenlétről.— mondta parancsolón és lelke­sen. — Rádióösszeköttetés közvetlenül az ezredparancs­nokkal! Az üteg felderítő: eközben körülfogták az ezred feldecítő- jét, ő pedig a mindenről tájé­kozott ember fensőtobségével, le sem szállva a nyeregből, a sötétben körbe mutogatott kor­bácsával és magyarázott, Be- llcsenko követte tekintetével a korbácsot, s Arszentyev szavá­ba vágva megkérdezte az.t, ami foglalkoztatta: — Tehát ért a tankot nem láttad közelről? A háboirú elővigyázatosság­ra nevelte. — Melyiket? A kilőtt tan­kot kérdezed? — Arszentyev elégedetlenül összeráncolta homlokát, mert rájött, hogy Belicsenko ném figyelt rá. — Nem értem( hogyan került ide egy kilőtt tankunk? — folytatta Belicsenko hangosan gondolkodva. Ekkor a felhők mögül végre előtört a holdsugár, és meg­csillant az országút burkolat­kövén; ferde árnyékok vetőd­tek a földre, a leghosszabb a lovas árnyéka volt. Az út- keiresztezésmél 1« megcsillan­tak a lánctalpak és a tank ágyúi. Hirtelen felbőgött a motor, s a kilőtt tank az ár­nyékba gördült, onnan villant, reccsent az ágyúja — a löve­dék az országúton robbant, szilánkjai szétfröccsentek a kövezeten. Egy pillanat alatt mindenki az árokban termett. Az ezredfelderítő alatt meg­bokrosodott a ló, és a tank felé vitte. De aztán sikerült megfékeznie és vissza lova goit. A nyeregből leugorva Idegesen elmosolyodott: — Azt hittük, hogy a miénk. Ott cigarettáztunk mellet­te... Arszentyev zavartan né­zegette elszakadt nadrágját. — Honnan a fenéből került ide szögesdrót? Teljesen ért­hetetlen. Azért is vizsgálgatta olyan aprólékosan a nadrágját, mert szégyellt Belicsenko szemébe nézni. Mint ahogyan ilyenkor len­ni szokott, senkinek sem volt páncéltörőgránát a kezeügyé- ben. Vissza akartak futni az üteghez, de a tank megeresz­tett még néhány lövést, visz- szahátrált és tovagördült. — Nesze neked terepszemle — nevetett Belicsenko. — Éreztem..: És sokáig állta­tok mellette? Most e friss riadalom «tán valamennyien hangosan éí megkönnyebbülten nevettek. A katonák még sokáig mesél- gették egymásnak, hogy ho­gyan^ ugrott át a szögesdrót­kerítésen. ég hogyan szakadt el a parancsnok segédtisztjé­nek a nadrágja. S különösen az tette a történetet annyira humorossá, hogy a segédtiszt nadrágjáról esett benne szó. Éjfélkor a hasadékon túl fekvő kertekben lö végálláso­kat ástak. A tüzérek ledobták köpenyüket, derékszíjukat váll szíjként csatolták magukra, és csákánnyal vágták a csontke­ményre fagyott földet. Benn a városban német ra­kéták röpködtek, időnként géppisztolysorozatok ropogtak, Valahol nem messze tankok dübörögtek, senki sem tudta pontosan kihez tartoznak, de azért mindenesetre rejtve do­hányoztak. Aztán megjöttek éjszaka bombázóink. Láthatat­lanul köröztek a kertek felett a sötét égbolton, éw mit sem látva lehajigáiták bomM'fcat a tüzelő-állások közelébe. S ezzel elrepültek. (Folytatása követkertkj

Next

/
Oldalképek
Tartalom