Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-31 / 178. szám

1959. JÜLIUS 31. NAPLÓ 5 Hogyan halt meg jjqSfí Sándort } Megemlékezés halála 110. évfordulóján 1849. júliusában súlyossá vált a magyar szabadságharc ügye. Az élet-halálharc elérke­zett végső szakaszához. Az or­szág figyelme ekkor már csak ez ősz lengyel szabadsághősre, Bemre irányult. „Szörnyű idő, szörnyű idő! S a szörnyűség mindegyre nő“ — írja Petőfi utolsó ver­sében. A költő eleinte még ar­ra gondol, hogy tollal fogja szolgálni hazáját. Nem a ha­lálra készül, hanem a munká­ra. Tanulmányokat végez, meg írja fia, Zoltánka életrajzát, drámába fog. Igaz ugyan, hogy egy hónappal előbb lemondott őrnagyi rangjáról és vissza akar vonulni a katonai pályá­ról is „egészen és örökre", de érzi, hogy most elsősorban karddal kell küzdenie a ha­záért Az orosz seregek az Alföldre ereszkednek le. Magyarországon már csak a csatatéren érezheti biztonságban magát az ember. Petőfi Mezőberényből Aradon át Erdély felé törekszik csa­ládjával, amikor találkozik Bem futárával, akit a jó öreg kedves fiáért küldött. Petőfi nem habozik. Azonnal indul és Bereckén találkozik össze Bemmel. Egymás nyakába bo­rulnak és összecsókolóznak. Július 29-én érkeznek Ma­rosvásárhelyre. Másnap Bem 2700 főnyi csapatával Segesvár felé indul, hogy megakadályoz­za az északi és déli orosz se­regek egyesülését. Lüdesz és Szkárjátyin nyugtalanul vár­ják a támodáet 16 000 gyalogos sál, lovassal, valamint 24 ágyú­val. Bem abban reménykedik, hogy színlelt támadásaival el­kábítja az ellenséget. A székely huszárok Fejéregyházától Se­gesvárig rajtaütésszerűen tá­madnak és sok fogollyal térnek haza. Az öreg mozsarakkal a fiatal diáktüzérek még a ve­zért is eltalálják. Az oroszok végül is rájönnek a cselvetés­re, s megindítják óriás hadu­kat. Az ütközet keserű öldök­léssé válik: elől kartács, ágyú­golyók, puskatűz, hátulról vil­logó dzsidaerdő. A huszárok látva a helyzetet, vad vágta- tással menekülnek a gyalog­sággal együtt. A szörnyű harc közepette Lengyel doktor ve­szi észre Petőfit. Rákiált: — A csata elveszett, mene­küljünk! — Potomság — felelte a köl­tő, meg sem mozdulva. Délután öt óra. A csatából menekülő Gyalokay László honvédszázados látta utoljára a költőt, amint hajadonfővel, kard nélkül, kigombolt vászon zubbonyban szaladt az ország­úton. Hauler József, aki harminc évig kutatta Petőfi rejtélyes halálát, azt írja, hogy Zeyk Domokos a költőt kengyelébe emelte, s a kukoricásba vitte. Utóbb a hídon látták, midőn az egyik kozák pikájával mell­be döfte, mire a költő a Kü- küllő vizébe zuhant. Itt kábult ságából magához tért, kiván- szorgott a partmenti füzesbe, s egy téglarakás mellett feküdt reggelig. Ekkor egy Osonta Juon nevű fehéregyházai lakos szekerén Héjjasfalva felé vit­te, de útközben egy közös sírba dobta. Valószínű, hogy sok hanvédbajtársával együtt a ha­lálhelyétől nem messze fekvő Csonta-kerti tömegsírban fek­szik Petőfi Sándor. Amilyen tüneményszerű volt rövid élete, épp oly csodálatos volt halála. Az üstökös lehullt, de fénye, neve, emléke s halha tatlan költészete élni fog a szabadságszerető népeknél. Úgy halt meg Petőfi Sándor, miként halála előtt két évvel korábban megjövendölte: „Ott essem el én, A harc mezején, Ott folyjon az ifjúi vér ki szívemből...“ Tóth István Készül a Mecsek hegység oízfxjLdrajzi térkéfie. Néhány nap óta Pécsett tartózkodik dr. Schmidt Eligius Róbert Kossuth-díjas tudós, a Magyar Földani Intézet kuta­tója. A nemzetközi tudományos életben is ismert nevű pro- fesszor a következő tájékoztatást adta lapunk munkatársá­nak pécsi kutatásairól. — Intézetünk elkészíti Ma­gyarország vízföldrajzi tér­képét — kezdte válaszát Schmidt professzor. Ennek első állomása az, hogy az or­szág egyik legfontosabb hegységén, a Mecsekben végezzük el ezt a munkát. Tevékenységünk két irányú: Egyrészt a medencéket vizs­gáljuk, másrészt a hegysége­ket. A medencékben a víz­áteresztő rétegek tulajdonsá­gát, a víznyomás-viszonyo- kat, a hőmérsékleti ingado­zásokat és a talaj kémiai összetételét vizsgáljuk. En­nek alapján elkészítjük ezek nek a területeknek a hidro­geológiai térképét. Mértéke 1:500 000-hez lesz. A hegyvi­dékeken a vízföldtani, víz­rajzi és vízkémiai viszonyo­kat elemezzük. A vizsgálat alapján készítendő térkép mértéke 1:100 000-hez lesz. Ezt a munkát végezzük je­lenleg Baranyában. — Milyen kapcsolatban van ez a kutatómunka a gyakor­lati élettel? — Azt hiszem, majd na­gyon sok hasznát veszik munkánknak az építkezé­seknél, a bányák fejleszté­sénél. Mert gyakran előfor­dult eddig, hogy nem megfe­lelő helyen építette például egy termelőszövetkezet a majorját. Vízgazdálkodási szempontból ezáltal kedve­zőtlen helyzetbe jutott. Vizs­gálataink eredménye alapján az ilyen kellemetlen eseteket elkerülhetik majd az épít­kezni szándékozók. A bá­nyák fejlesztése is tudomá­nyosabb alapon történhet majd kutatásaink eredmé­nyeképpen. Ezzel sok felesle­ges munkát és jelentékeny pénzösszeget takaríthatunk meg. Vagyis a sorrend most megváltozik: Először nem az építkezést, a bányafejlesztést tervezik majd, hanem a tér­kép alapján először a víz­földrajzi körülményeket vizs gálják meg. — Meddig tart ez a munka? — Körülbelül hat hétig. Természetesen csak a fel­mérésekkel végzünk ennyi idő alatt, aztán megkezdjük a térképek elkészítését. Ve­lem együtt 5 szakember munkálkodik ezen, remélem eredményesen. Mint érdekes­séget megjegyzem, hogy a Szovjetunióban 500, a Kínai Népköztársaságban 10 000 tagú munkaközösség foglal­kozik a mienkhez hasonló munkával. L. L. Gabonát szárítanak a bólyi „hibridkukorica-gyár“-ban A 12 000 holdas Bólyi Álla­mi Gazdaságban, az ország egyik legnagyobb vetőmagter­melő gazdaságában, befejezés­hez közeledik a kalászosok aratása. Bólyban az idén kö­rülbelül kétszáz vagon búza, árpa, borsó, repce és más ve­tőmagot termeltek; részben sa­ját maguk szükségletére, rész­ben a társgazdaságok és a ter­melőszövetkezetek számára. A vetőmagvak jó minőségét azon­ban erősen veszélyezteti a csa­padékos időjárás. A búza ned­vességtartalma például a szo­kásos 14—15 százalék helyett 18—19 százalék, tehát fémzáro- iásra így alkalmatlan volna. A bólyi gazdaság vezetői ép­pen ezért elhatározták, hogy a helybeli „hibridkukorica- gyár”-at, amely a tél folyamán 262 vagon csöveskukoricát dol­gozott fel, gabona és más ve­tőmag szárítására, tisztítására és osztályozására is felhasznál­ják. Az üzem szerelői maguk végezték el a szükséges átala­kításokat. A szárítóban a hő­mérsékletet a felére csökken­tették, nehogy a nagy meleg károsan befolyásolja a vető­magvak csíraképességét. Jú­nius végén kezdődött meg a szokatlan munka a hibrid- üzemben és az teljes sikerrel lárt. Eddig 15 vagon árpát, 12 vagon bprsót, hat vagon rep­cét tisztítottak és szárítottak meg, s a vetőmag jó minősé­gű lett. A hét közepén a ma­gas víztartalmú búza szárítá­sát is megkezdték már. Az üzem dolgozói arra tö­rekszenek, hogy szeptember közepére teljesen befejezzék á gabona-vetőmag feldolgozását, mert akkor mar a kukoricára kerül sor. Bólyban az őszi-téli hónapokban 350 vagon kukori­cát szárítanak és tisztítanak meg. Valóban csak pénzen múlana ? 1300 mázsa kenyérgabonát az államnak Ezekben a napokban mint­egy 150 cséplőgép dolgozik a közös gazdaságok szérűin és a legtöbb helyen nemcsak az őszi árpa, hanem a búza csép- lésére is sor került. A megye termelőszövetkezeteinek több­sége még az év elején megkö­tötte a gabonaértékesítési szer­ződéseket a Terményforgalmi Vállalattal: mégpedig a tava­lyi kilencven vagon helyett csaknem négyszerannyi — 330 vagon — búzára, illetve rozs­ra. Az aratás időszakában azon­ban, a vártnál jobb termés láttán és a közösen értékesí­tett gabona után járó többlet­ár hatására, számos közös gaz­daság tagsága nagyon helye­sen úgy határozott, hogy a le- szerződöttnél több terményt ad el az államnak. A lippói Béke őre Tsz például eredetileg 700 mázsa kenyérgabonára kötött értékesítési szerződést az év elején. A tagság azonban most úgy határozott, hogy az egész kenyérgabona-feleslegüket egy szerre adják el a Termény­forgalmi Vállalatnak és csu­pán annyi búzát, illetve rozsot tartanak vissza, amennyi a ta­gok háztartási szükségleteire kell. Ilymódon 1300 mázsa ke­nyérgabonát szállítanak ezek­ben a napokban az állami magtárba. Hasonlóképpen cselekszik több más baranyai termelőszö­vetkezet is. A drávafoki Uj Esztendő Tsz-ben is csupán a háztartási szükségletet tart­ják meg és így az ere­detileg tervezett 440 mázsa ke­nyérgabonának csaknem két­szeresét adják el az államnak, s így ők is megkapják a má­zsánként! húsz forintos több­letárat. a jo mu­— Mi kell szaki fejlesztéshez? A megkérdezett bőrgyári műszaki tisztviselő Montecuc- coll szavaival válaszolt: — Pénz, pénz, pénz. Amikor későbbiekben. az újítások, ésszerűsítések első féléves eredményei kerültek szóba és arról érdeklődtem, hogyan jelentkezik ez a gyár mérlegében (azaz forintban), mennyire segítette elő a gyár termelését, hasonló választ kaptam. — A mi 100 milliós mérle­günkben elenyészőek ezek az összegek. Tudja elvtárs, ami­kor a „nagy 'kalapban“ össze­gyűlnek a dolgok.;; egy-két ezer forint.;s Pár óráig időztem a Pécsi Bőrgyárban, műszakiakkal, munkásokkal, a pártszervezet vezetőivel beszélgettem. £s ezt a véleményt maga a gyár első féléves eredményei, a szigorúan vett gyakorlat csap­ta agyon. Érdemes azonban foglalkozni ezzel a vélemény­nyel, mert sajnos nem egyedül álló mérnökeink, műszakiaink körében. Miről is van itt tulajdon­képpen szó? Pártunk márciusi határoza­ta foglalkozik a műszaki fej­lesztéssel is és nagy figyel­met szentel a technikai, gyár­tási korszerűsítéseknek, mert ezek növelik a termelékeny­séget, könnyítik a munkát s nem utolsósorban rövidebb idő alatt, több érlék terme­lését jelentik. Elenyésző közgazdaságtani szakismeret kell ahhoz, hogy belássa valaki, ha például egy gép elavult, döcög vele a ter­melés, sok üzemanyagot, ener­giát fogyaszt, akkor legegy­szerűbb, ha lecseréljük, úja! veszünk helyette. Ez Is mű­szaki fejlesztés, annak legegy­szerűbb, mondhatnánk, legké­zenfekvőbb módja. De az is, ha például egy munkafolyama­tot, amit eddig kézzel végez­tek, gépesítünk. Az ilyen irá­nyú műszaki fejlesztéshez el- vitathatatlanul pénz kell. Többnyire sok pénz. Ám gyáraink többségében hosszú sora dolgozik olyan gépeknek, amiket 10—20—30 éve, sőt még korábban gyár­tottak s minden bizonnyal sok­kal korszerűbbek is léteznek már. Megtehetjük-e, hogy egy csapásra lecseréljük a ré­gieket, beszerezzük az új gé­peket? Nyilván ilyen óriási befek­tetést nem áll módunkban megvalósítani. Lemondhatunk- e hát a műszaki fejlesztésről ott, ahol nem lehet új gépe­ket venni? Pénz kell-e csu­pán a műszaki fejlesztésihez? Uj berendezések, beruházások, új gépek beszerzése jelenti-e csupán a műszaki fejlesztést? Bibli Juhos vegyész- mérnök gyorscserzési eljárás tárgyában benyújtott újítása nyomán jelentősen leszállt a cserzési idő a bőrgyárban, lé­nyeges importanyag-megtaka­rítást lehetett elérni, s ugyan­akkor emelkedett a munkabér megtakarítás is. Gulyás József főkönyvelő szerint az elő- ikslklllált IITl!0§t3.1C3rít'áS nese, ahol az állandó figyelem, a szak­értelem, a türelem hizlalja a halakat. Itt nem lehet kapkodni sem etetésnél, sem halászatnál. Amikor kihelyezi a 16 méteres fenékhálót, bizony rá kell ér­nie, hogy a fogás eredménnyel járjon. A csalétket, a zsíros sajthulladékot, már órákkal előbb szétszórja a vízben és izgalommal várjuk a víz gyűrűzését, a lapuló fenékháló előterében. Szerin­tem zsákban van már a hal“, de a 'mester nyugalomra int. Jól ismeri ő a halait, de azok is „kitanulták“ az óva­tosság minden csínját, mert alig, hogy étekre kapnak, messze cikkáznak a zsákmánnyal. Persze én ebből semmit sem látok, de a halászmester annál többet. — Majd ha megnyugszanak, — mond­ja, — majd ha megunják, hogy minden falattal „odébb álljanak". Addig elmondja, hogy milyen gazda­gok ők, hogy mivel járul ő is a gazdag­sághoz. A három és féltonnás teher­gépkocsi, a két Zetor, a két körmös- traktor, a három gépi eke teljes felsze­reléssel, a műtrágyaszóró, a kévekötő­aratógép, az öt üzemelő daráló, az 56 ezer forintos új öntözőberendezés mel­lé 5 is hozzájárul „némiképp" az évi halhozammal. Tavaly 80 mázsa halat szállítottak saját gépkocsijukon Pécsre, Siklósra, Komlóra, de az idén már min­den remény megvan a 100 mázsás hal­termésre. Ez pedig óvatos becslessel is 160 ezer forinttal emeli majd a tsz jö­vedelmét. Izgalmas és szép, amit elmond. Az, hogy az idén 56 forintra tervezik az egy munkaegység értékét, de nagyon bízik abban, hogy elérhetik a 60 forin­tot vagy még annál is többet. Jó sze­mű, gyorseszü gazda Steig Antal, a tsz elnöke, sokat várnak tőle. Különösen, amióta két új üzemegységgel gyarapod­tak, a palkonyaival és a névadó villány- kövesdivel, amelyik 24 hold príma sző­lővel járult hozzá a battyániak új tele­pítésű 8 holdjához. Előre nem lehet jósolni, de úgy néz ki, hogy minden tag beszerezheti őszre a maga hordóját. Tprről jut eszembe, hogy beszélni kell a 73 éves Várkonyi Miklós­ról is, a tsz erdőkerülőjéről, aki elfelej­tett megkínálni a saját termésű siller­jéből, pedig láttam, ott volt az üveg a tarisznyájában, méghozzá dugóig tölt­ve. Mesélt ellenben olyan szapora sza­vakkal, hogy győztem megjegyezni. El­mondta, hogyan őrizte meg 15 éven ke­resztül az erdőt és a vadakat garázda fatolvajoktól, orvvadászoktól. Évei után rég nyugdíjban lehetne már, de azt mondja, ö már itt az erdőn fog meghal­ni, ha eljön az ideje. Érdekes ember Várkonyi Miklós, Be­járta régebben a fél világot, Amerikát is. St. Louisban megérte Wilson elnök megválasztását és bukását, de Roose- veltre is adott le szavazatot. Azt mondja, Kossuth-ot is Ameriká­ban ismerte meg igazán. Abban az idő­ben idehaza csak „gyalázat“ volt a ne­ve és ő ott S.t. Louisban egy antikvá­riumban ismerkedett meg vele. Azaz, hogy onnan kölcsönözte ki, nem is gon­dolva arra, hogy mennyi baj elindítója lesz majd az aranyozott kötésű Kossuth könyv. Kossuth Lajos „bírta rá“ arra, hogy 1921-ben hazajöjjön és a battyáni bú­csún kinyissa a száját. Nagy zúgolódás­ban volt már akkor a falu, két eszten­dővel 1919 után. Földet követeltek gróf Montenuovótól, a miniszterektől. És Várkonyi — akkor még Weber Miklós szónokolt. Méghozzá Kossuth Lajos szavaival, úgy, ahogy annak idején ab­ban az aranykötésű könyvben olvasta: „Addig rágjuk ennek a fának a gyöke­rét, amíg ki nem dől...“ Csendőrök hurcolták el és két évet kapott, amiért megértette Kossuth sza­vait. Tizenöt éve őrzi már a 162 holdas battyáni erdőt, a vadakat, garázda fa- tolvajoktól, lesipuskás rabsicoktól. Az ő kalapjában csak mátyásmadár toll van, a puskája is csak egy csövű, de van már saját háza, szőlője, egy hold kertje, évi hat ürméter fája és becsü­letes fizetése. Csak __ Am ire a nap leszáll erre a „csokra“ is választ kaptam. Aznap járt le a sza­badságom és hazafelé készülődtem, ami­kor Várkonyi Miklós rámtalált. A ta­risznyáját bontogatta nagy fejcsóválás- sal. Benne volt még az üveg úgy, ahogy reggel láttam, dugóig töltve. — Látja, látja, ilyen már a vénem­ber. Feledékeny. Pedig az első kortyot magának szántam. Amikor megtöröltem az üveg száját, ő is nagyot húzott belőle. Hogyne, hi­szen egész nap csak nézte az üveget és én azt is megtudtam róla, hogy a vizet tizenöt esztendeje csak mosakodásra használja. (PÁLINKÁS) egy évben cirka 1 millió forint, j Istókovics—Fehér—Heim elv- ; társak, bőrgyári dolgozók, egy ócska gép felújításával értek el szép eredményt. A krómbőrök faragásánál nagyon sok hibát okoztak az eddigi késhengerek. Istókovics József megduplázta a kések számát, s mindjárt megszűnt az eddigi hiba. Az egyik gyárrészleg-vezető asztalán friss újítást lapozok át, melyein jóformán még a tinta sem száradt meg. Golin János gépmunkás tímár javas­latát tartalmazza a sertésbő­rök taszításánál lévő hiányos­ság kiküszöbölésére. De lehetne sorolni tovább. Nehéz dolog persze annak ki­mutatása, hogy egy év alatt mennyit is hozott a konyhára az úgynevezett kisújítások tö­mege, a műszaki fejlesztés e „csendesebb oldala”, de az vi­tathatatlan tény, hogy hozott! (Bibli János újítása például 1 milliót!) Természetesen a műszaki fejlesztés szempontjaihoz az is hozzá tartozik, méghozzá kal- kulálhatóbb módon, hogv két föcsölőgépet és egy kenőgépet szereztek be, amivel a kézi _ munkát gépesíteni lehetett, ;hogy új kazánházat építettek, "úi kompresszort kaptak, hogy lényegesen javították p tüskés­réti kutak bekapcsolásával a vízellátást, hogy az eltört gőz­gép helyére turbinát szereltek fel, hogy új fúrógépet kapott a lakatosműhely, hogy útban van egy angol hydraulikus va­saló és egy szárítógép Kőszeg­ről stb ... Ezek komolyabb, a termelést talán közvetleneb­bül emelő, vagy egyenleteseb­bé tevő műszaki fejlesztési ak­tusok. ttX különös dologlen­ne, ha egy olyan nagy tradí­cióval, olyan nagyszerű mun­kásgárdával rendelkező gyár, mint a Pécsi Bőrgyár, csak er­re támaszkodna. Erdődi Gyula elvtárs, a párt- szervezet titkára elmondja, hogy negyedévenként műszaki konferenciát tartanak a gyár­ban, melyen a gazdasági és pártvezetők is részt vesznek. Ezen a konferencián megbe­szélik, megtárgyalják az el­múlt negyedév műszaki fej­lesztési tapasztalatait s meg­szabják a következő negyedév feladatait. Utána műhelyérte­kezleten ismertetik a munká­sokkal a határozatokat, a ja­vasolt intézkedéseket A műszaki fejlesztés kérdé­seiben a gyár kb. 1200 dolgozó­ja is beleszól, bírál, javasol, elgondolásokat fejt ki, újítási ötleteket kap, másszóval se­gít. 1659. I. félévében a marha- box-gyártásban elért kiváló eredményért, a jelentős minő­ségi javulásért a gyár 10 ezer forint jutalmat kapott és di­cséretben részesült; Ki állíthatná azt, hogy en­nek az eredménynek eléré­sében nem segített az egész gyár kollektívája, a munkások ra támaszkodó műszaki fejlesz tés és az, hogy a munkások ötleteikkel, javaslataikkal, új<- tásaikkal maguk is részt vet­tek a termékek minőségének javításában, a termelés eme­lésében, a költségek csökken­tésében? Mi kell a jó műszaki fejlesz­téshez? Nyilvánvalóan nem­csak pénz, pénz és pénz. A pénzen kívül kell egy jó, szak­képzett műszaki csoport, olyan, amilyennel a bőrgyár rendel­kezik, akik elmélyülten kutat­ják a gyártási technológia ja­vításának módjait, a korszerű­sítések lehetőségeit, a techni­kai fejlesztés, a gyártás mód­jainak nemcsak pénzből, be­ruházásból, új gépekkel tör‘é- nő javítási lehetőségeit, kell a jövőért felelősséget érző mim késgárda, olyan, amilyen a bőr gyárban van, akik javaslataik­kal. ötleteikkel, újításaikkal segítik előrevinni a termelést, olcíóbbá, könnyebbé tenni a termelést, kell egy olyan párt- szervezet, mint a bőrgyáruk pártszervezete, akiknek tagjai megmagyarázzák, hogy a 1(0 milliós mérleg dacára igenis ai. -gj munkás által megtakarí­tott 20 forint, újításával né­pünknek megnyert IÖ0 forint is, jelentős mértékben viszi közelebb népgazdasagunkat a márciusi határozatban javasolt célok eléréséhez. Szült István

Next

/
Oldalképek
Tartalom