Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-26 / 174. szám

r 'A kislányt, akiről a történe­tem szól, Mártikának hívják. Egy kicsi faluban lakik a Du­na vártján s még valamikor márciusban történt vele, hogy anyukájától szép, piros sapkát kapott Mártikának olyannyira megtetszett, hogy bizony nem szívesen vette le a fejéről. — 'Vagy kétszer megtette azt is, hogy sapkástól ült be az isko­lapadba. Hiába lett szünidő, hiába küldött meleg sugarakat c földre a nyári nap, Mártika szöszi haján — ha csak lehe­tett — ott piroslott a kerek sapka. Jól benne járt már az idő a nyárban, amikor egy délután anyuka elsétált Mártikéval a közeli erdő szélére gyógynö­vényt gyűjteni, málnát szedni 'A kisleány eszegette az illatos Oyümölcsöt, kergette a lepké­ket estig és a sapkájáról, amit magával vitt a zsebében, egé­szen megfeledkezett. Akkor vette csak észre, hogy hült he­lye, amikor másnap reggel be­lenyúlt a zsebébe. Kereste a f konyhában, szobában, pincé­ben, padláson több mint egy ’egész hétig, de a sapkának nyoma veszett! — Nem hagytad te véletle­nül azt a sapkát kint az erdő szélén? — kérdezte tőle egy napon az édesanyja, de választ már nem kapott a kérdésre. Márti ugyanis szó nélkül ki­fordult a konyhából is egye­nesen az erdő felé szaladt. — Anyukája kíváncsian várta, de amikor a kislány újra betop-- pant a konyhába, ugyancsak alaposan meglepődött: — Megtaláltam a sapkát... Ott az erdőszélen! — lihegte Máni és zavartan, félősen gyű- rögette a kezében tartott zseb­kendőt. — Mutasd! — mondta ekkor anyu és a válasz nem késett. — Nincs ... nem hoztam ha­za! — hangzott az ijedt hangú felelet. — Nem hoztad haza? Miért? — kérdezte édesanyja újfent és bosszús, mély ráncba ren­dült a homloka. Ám hiába haragudott, kér­lelt, hasztalan faggatta lányát, már azt is mondta, hogy an­nak, aki már fél éve úttörő, nem szabad elhagyogatnia a holmiját. De Mártika nem fe­lelt egy szót sem. — Hát ha igy van, elme­gyünk, megnézzük együtt, mi történt a sapkáddal — mondta később határozottan anyu és megfogta kislánya kezét. El­indult vele a kiserdő felé. — Márti lesütött szemmel lépe­getett mellette és amikor oda­értek a málnásba, egyszeribe lángbaborult az arca: — Itt van! — hajolt le kisvártatva és rámutatott az egyik bokor tövére. Anyuka lenézett a bo­kor alá és egyszeriben eltűnt a homlokáról az a haragos, mély ránc. A szép, piros sapka valóban ott volt! Nyílásával felfelé for­dulva és kibélelve tollacskák- kal, mohával, száraz fűvel. S a meleg, piros sapkafészekből féltucat ijedt, tátogó madár­fióka bámult fekete gyöngy­szemmel a váratlan vendégek­re. Hat rögszin-pelyhű, csöpp­nyi pipiska. — Nekem azért elmondhat­tad voltul — zenélt a mosoly anyu hangjában, amint végig- cirógatta kislánya kerek arcát. Harmadnap a városból ha­zajövet Mártinak édesanyja apró csomagot tett le az asz­talra. Űj sapka volt benne. — Ugyanolyan tűzpiros, mint Mártika úttörS-nyakJcéndSje! * • ° D, BARÁTI MARGIT: A macska bűne Fecske mama sírdogál: — Elveszett a fiókám Mikor fészkét elhagyta. Gonosz macska elkapta Kapsz Miért eszel — Fogjál inkább egeret! Az csinál kárt, eleget! Megrágta a papucsom, Egeret fogj, azt bizony! KOVÁCS ISTVÁN: Jöjj velünk az erdőbe Uccu, gyorsan előre! Fussunk el az erdőbe! Szedjünk gombát, szamócát! Fogjunk lepkét, kabócát! Vidáman száll a dalunk, Fácánokat riasztunk. Őzikét is látunk majd, Gyermekeiktől nem is tart. S hogyha ügyesek vagyunk, Tán még mókust is fogunk, 8 míg a rigó hangosan Fütyörész a lombokban, Harangvirágot szedünk, Az csengctyűzik nekünk-, S ha elfárad a lábunk. Hús forrásnál megállunk. Csillapítjuk a szomjunk. S kakukkfüvén jót alszunk. Nosza, rajta! Előre! Jöjj velünk az erdőbe! VLAGYIMIR ROMAHOV: Vidám talányok No ilyet, szám tátva marad: Orrával mindent megragad! Meg is kérdem tőle nyomba’i — A vizet is orral issza? Bólint, aztán rám se ránt. Így szólok: — ön... Sivatagban sokat segít, Napokig vizet sem iszik. Ha nincs egyéb eledele *■ Kaktuszt eszik, ő a.... A mellékelt egyszerű társasjátékkal nagyon Jól elszórakochattok. A fenti nyílások bármelyikén Induljatok el és amelyiketek égy jut át a labirintuson, hogy útközben a legkevesebb pontot érinti, az tesz a győztes. Vigyázzatok, el «te tévedjetek a labirintusban^ Kelle­mes szórakozást! Fordította: Petkó Erzsi (A Szovjet Hiradó-ból) Lusta uastagbőr/L vagyok, A komódhoz hasonlítok. Szárazföldön csak döcögök, Ezért mindig vízben ülök, Vízben ülni csudajó. Én vagyok a........ A pacsirta A sas a pacsirtával együtt emelkedett föl; a dalos madár lassan szállt feljebb és feljebb, a sas ellenben gyorsan. A pa­csirta folyton dalolt, a sas mélyen hallgatott. Amikor a fejedelmi madár elhagyta a pacsirtát, büszkén mondta: — Fiacskám, gyenge a szár­nyad ... — Igen, fejedelem — csen­gett a pacsirta hangja —olyan gyenge, mint a te hangod,,, Nyaralás előtt A szomszédék nyaralni men­nek. Egészen biztos, tudja már az egész ház, hiszen reggel óta mást se tesznek, mint lótnak- futnak, idegeskednek. — Csak úgy ne járjanak, mint tavaly, hogy meleg hol­mit nem vittek — szól ki ta­karítás közben az egyik szom­szédasszony. Valóban. Nyaraláshoz cso­magolni, méghozzá ügyesen csomagolni, nem is olyan egy­szerű dolog. Nem szabad min­dent az utolsó napra hagyni, mert a kapkodásban sok min­dent elfelejt az ember. Mielőtt elmegyünk, alaposan takarít­suk ki, portalanítsuk a szekré- rényeket, gondoskodjunk moly­„Önliűtő“ ház Ha ■ hőmérő hlganyszála eléri a harminc fokot, az embe­rek már kétségbeesetten pa­naszkodnak, hogy ezt kibírni se lehet, ez a hőség egyenesen rettenetes. Valóban, tűző nyá­ri napon dolgozni nem a leg­kellemesebb dolog, ha hűvösre megy az ember, ott meg elbá­gyad, legszívesebben aludna egyet, a süngető kajszifőzés helyett. De hát mit szóljanak a ke­letibb országokban lakók? ök is védekeznek. Íme, mit talál­tak ki Izraelben? A legnagyobb -energiaforrás a nap. Vajon ellen-„erőre”, azaz hűtésre fel lehetne-e használni? A fürdőkádba ki­tett vizet gyorsan felmelegíti a nap, bátran lubickolhatnak benne a gyerekek. A hűtés napsugárral, szinte elképzel­hetetlen, de megvalósítható. Ki is próbálták. Izraelben. — Kettős falú házat építettek jó szigetelő anyagból. Fenn a te­tő alatt nyílást hagytak s a fa­lak közötti rész a lakóhelyisé­gük felé is nyitott. Délelőtt, amikor kelet felől süt a nap, a kettős fal között lévő levegőré­teg felmelegszik, felszáll, és a fenti nyíláson távozik. Ugyan­akkor a nyugati kettős fal ha­sonló nyílásán behatol a fris­sebb levegő. Amíg ez a kettős fal között áthalad, szárítják, úgyhogy teljesen páratlanul kerül be a lakásba. Itt aztán a padló alatt lévő berendezés­sel vízpárologtatás útján párás­sá teszik. Ha ugyanis a száraz levegőt nedvessé teszik, hirte­len erősen lehűl, és lehűti a házat is. Délután éppen ellen­kező irányban ugyanez a folya­mat játszódik le. Beershebában építették az első Ilyen őnhűtő házakat. Ha gyakorlatban beválik, és elég olcsón gazdaságosan lehet épí­teni, akkor valószínűleg áttér­nek erre az új építkezési mód­ra, hogy a nagy meleget így elviselhetőbbé tegyék. irtó szerről. A térítőkét gon­dosan csomagolva tegyük do­bozokba, hogy ne porosodhas­sanak. Mikor a lakást rendbe teltük, akkor kezdhetünk neki a csomagolásnak. Nem kap­kodva, megfontolva. Kevés, de praktikus ruhát vigyünk ma­gunkkal. Víz mellé fürdőlepe­dőt, shortot, meleg takarót, pulóvert és bélelt ballon ka­bátot is. A víz mellett ugyanis nagyon lehűl a levegő éjsza­kára. Útra ne csomagoljunk vajat, olvadó vagy könnyen romló holmikat. Gyulai kol­bász, vagy pickszalámi, még kemény körte vagy barack a legjobb útra. És még egyet ne felejtsünk! Gázt, villanyt min­denütt zárjuk el, csapjuk le az automatát. A szemetes ládát ürítsük és mossuk ki, és néz­zünk körül, nem hagyunk-e romlandó holmit a lakásban. Ha ezt mind megtesszük,-nyu­godtan nyaralhatunk. T0213J1 O3A0Z3 Szépsépsás Az érlelő nyári nap sugarai éi& olyan gyilkos pusztítást végezhet­nek az ember bőrén, mint arneny- nyit a mértékkel való napozás használ. A nap, ha nem vigyázunk) csúnya szeplőssé, foltossá teheti arcukat, lehámlasztja, vagy rán­cossá teheti a bőrt. Éppen ezért: Reggel Mosakodás után félzsíros krémé mel finoman kenjük be arcunkat, Túlzsiros krémet nyáron csak a nagyon száraz bőrűek használja­nak. A száraz arcbőrt lehetőleg ritkán mossuk vízben nyárop, in­kább tejjel, vagy lemosó krémmel tisztítsuk, nyáron nagyon halvá­nyan készítsük ki magunkat, mert az erősen kikészített arc a nap­fényben előnytelenül hat. Strandon Minden nőnek vágya, hogy stran­don szép egyenletesen csokoládé színre bámuljon. Valóban a szép egyenletesen, egészségesen bámult test, igen jóleső érzést kelt, nem Is beszélve arról, hogy o világos) vagy fehér ruha, hogy vakít) még jobban kiemeli a bőr szépsé­gét. Sok esetben azonban nem si­kerül szépen bámulni. A bőr fol­tos, piros lesz, lehdmltk. Mindez azért van, mert mm napoztak elég óvatosan. Napolajjal és sport- krémmel bedörzsölve, fokozatosan először csak Igen kevés Ideig szo­bád napon maradni. Napozás után mégegyszer be kell krémeznl • bőrt, hogy a nap erős szárító hatását llymódon egyensúlyozzuk. Este Ha szórakozni megyünk, ügyel­jünk, hogy arcunkat Ismét csak halványan készítsük kl. Este eny­hén puderezzünk. Es mégegy. Né használjunk nyáron édeskés, ne­héz illatokat. Az üdítő friss köl­nivíz kis mennyiségben a legmeg­felelőbb. Juhtúrós Palacsintákat sütünk cukor nél­kül. Kizsírozott lábasba ■ téve a palancstntókat vékonyan megken­tük gyenge juhtúróval, majd válta­kozva finomra vágott kávés ■ tej- fejlet és juhtúróval vegyített fel­vágottal szórjuk meg. Tejfellel gaz­dagon meglocsoljuk, átjorrósítjuk. é3 sütőben /Cm rjsmstec4 ' t? Sok esetben még tapasztalt háziasszonyoknak Is gondot okoz a fizetés ügyes beosztá­sa. Fiatal háziasszonyoknak eleinte még főleg arra kell fi­gyelni, nehogy a hónap elején bőkezűen költsék a pénzt, — úgyhogy a hónap végére aztán nem marad semmi. Legoko­sabb, ha hónap elején az úgy­nevezett állandó, havonként általában ugyanolyan összegű költségeket — lakbért, villany- és gázszámlát — rendezzük. A legíontosabbakat: cukrot, lisz­tet, paprikát, sót és mosószere­ket is meg kell vásárolni. Ha mindezt kifizettük, akkor még számítani kell az egész havi tej- és kenyérpénzen kívül a piaci bevásárlásra. Inkább egy hónappal később vegyük meg azt a „beterve­zett” ruhát vagy kardigánt, de ne maradjunk pénz nélkül. úgyhogy a hónap végén ne tudjunk venni egy kiló papri­kát lecsónak, és azt kelljen főzni, ami otthon van. Ha va­lami nagyobb darabot akarunk venni, legokosabb havonként egy bizonyos összeget takarék­ba tenni. Kisebb bevásárlás­hoz egy persely Is elég, ahol rendszeresen gyűjtjük a forin­tokat. A takarékoskodásra a gye­rekeket is rá kell szoktatni. Nagyon helyesen tett például az a fiatal házaspár, aki min­den ötös feleletért ötven fillért adott az elsős kislányának. A kicsi örült a jutalomnak, és boldogan rakosgatta a „pén­zét”, hiszen ez valóban a sa­játja volt. Gyűltek Is szépen a forintok az iskolai takarék- könyvecskébe. És mivel a bizonyítvány jeles lett, azért kapott apukától meg a nagy­mamától is tíz-tíz forintot. Aa év végén több mint kettőszáz forintot váltottak ki. A kislány egy szép új ruhát, egy fürdő­ruhát meg úszógumit kapottá pénzből. Megkapta volna külön ben is, de így nagyobb értéke volt. A gyereknek is, a szülők­nek is gazdaságos. Fiatal házasok legfőbb prob­lémája a lakás berendezései szőnyeg, függöny, rádió vásár* lása Aránylag könnyen a vá­sárlást csak akkor tudják lebo­nyolítani, ha kiszámítják, hogy marad-e pénzük akkor a hó­nap végéig. Idősebb, többgyermekes csa­ládoknál a pénz nagy része a család élelmezésére fogy eh Még egy fontos kiadás van, amiről nem szabad egész év­ben megfeledkezni: a téli tü­zelőgond. Beszerzése komoly összegbe kerül, egyszerre ne­héz kifizetni. Éppen ezért aján latos, hogy havonta tegyünk félre egy bizonyos összeget, fgy szinte észrevétlenül gyűlik össze a tüzelőre szükséggé pénz. .

Next

/
Oldalképek
Tartalom