Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-25 / 173. szám

1959. JÜLIUS 25. NAPLÓ 3 Ünnepi műszak a vasutasnap tiszteletére BRYCH POLGAR Csehszlovák film Ebben az évben augusztus 9-én kilencedszer ünnepük a vasutasok a már hagyomá­nyossá vált magyar vasutas­napot. E nap kifejezője lesz ismét pártunk és kormányunk elismerésének, megbecsülésé­nek a vasutas dolgozók áldo­zatos munkája iránt, akik az i'fezi forgalomban és a zord téli időjárásban is hősi helytállás­sal biztosítják országunk vér­keringését. De e napon kívül is vasuta­saink szinte állandóan érezhe­tik a gondoskodás és megbe­csülés sokféle formáját, mun­kájuk könnyítésére való törek­vést. Az elmúlt évben a szak- szervezetek javaslatára olyan jelentős intézkedést hajtott végre kormányunk, mint pél­dául a nyugdíjrendézés, a csa­ládi pótlék emelése, stb. Lényegesen csökkent az uta­zószemélyzet leterheltsége és a csökkentett óraszám még­sem hozott anyagi vesztesé­get a vasutasok számára. Szó van ar ról is, hogy a ve­szélyes vagy egészségre ártal- -‘.*nas munkahelyeken dolgozók munkaidejét rövidesen hét órára csökkentik, anélkül, hogy keresetveszteség érné őket. A vasút termelési ered­ményeinek növelése érdekében jelentős mértékben korszerű­sítik a vasúti hálózatot. A jövőben a MÁV iparunk­tól már csak diesel- és villá­in osmozdonyokat kap. Nő a kocsipark is. Több vonalat kétvágányúra építenek át. A műszaki korszerűsítések, a vonalvillamosítások nyomán, könnyebbedilk a vasutas dolgo­zók munkája és a vasúti szol­gálat ellátása sem lesz oly megerőltető, mint régen. Augusztus 9-én az ünnepsé­gek keretén belül kerül sor az élüzem-kitüntetések, a ve­zérigazgatói elismerések átadá­sra és a jutalmak kiosztására is. Martinka István elvtárs, a szakszervezeti területi bizott­ság elnökhelyettese lapunknak adott nyilatkozatában elmond­ta, hogy a vasutas dolgozók A lottóhúzás eredménye A 30. játékhéten 3 524 067 szelvény érkezett a Sportfo­gadási és Lottóigazgatóságra. Ennek megfelelően egy-egy nyeröosztályra 1 321 525 forint nyeremény jut. Gárdonyban az agrádi nádfcdeles csárdában nagy érdeklődéssel megtartott sorsoláson a következő számo­kat húzták ki: 13, 26, 45, 77, 86. ünnepi műszakot tartanak a vasutasnap tiszteletére. Az ünnepi műszak a kongresszusi verseny kiemelkedő állomása lesz, újabb lendületet ad a széles körben folyó verseny­munkának. A Vasutasok Szakszervezete Területi Bizottságának hatás­körébe öt megye tartozik. Há­rom megye, Baranya, Tolna, Somogy teljes egészében, míg Zala és Fejér megye csak részben. A Területi Bizottság már júUus hónap elején moz­gósította a szakszervezet akti­vistáit a vasutasinap méltó megünneplésére. Ennek nyo­mán a pécsi fűtőház, Komló állomás, Mohács és Harkány áüomások szakszervezeti akti­vistái a vezetőséggel váüvetve, munkaterveket dolgoztak ki. A munkatervekben felajánlá­sok is szerepelnek, valamint a vasutasnap helyi lebonyolí­tásának programja. Az ünnepi műszak alatt, az eddigieknél még jobb ered­ményeket szeretnének elérni a vasutasok, bár 1959. első félévében is általánosan fel­lendültek a teljesítmények. Ezt mutatja az is, hogy míg 1958. második félévének ered­ményei nyomán a vasutasok területi bizottságához tartozó körzetben három állomás és a pécsi TBFF lett élüzem, egy fűtőház nyerte él a miniszter­tanács és a SZOT vándorzász­laját, öt állomás, egy építési főnökség, egy PFF és egy ra­kodási főnökség részesült ve­zérigazgatói elismerésben, ad­dig 1959. első félévének mun­kája nyomán 10 állomást, két pályafenntartási főnökséget, egy építési főnökséget és két fűtőházat, valamint a pécsi TBFF-et (a tizenegyszeres él­üzemet) javasolták az élüzem cím birtokosának, 14 állomást a pécsi rakodási főnökséget, j két szertárvezetőséget vezér- igazgatói elismerésre terjesz­tettek fel. Az igazgatóságok versenyé­ben az első negyedévben a pécsi igazgatóság lett az első és ezért az első negyedév mun­kájának eredményeképpen el­nyerte a minisztérium és a szakszervezet központi vezető­ségének vándorzászlaját. A vasutasnap tiszteletére in­dított ünnepi műszak alatt vasutasaink még jobb eredmé­nyeket szeretnének felmutat­ni, bár az élüzemek felterjesz­tésének számai mindennél job­ban bizonyítják, hogy vasuta­saink a múlt évihez viszo­nyítva kiemelkedőbb munka- sikereket értek el és a IX. vasutasnapon örömmel, büsz­kén, a jól végzett munka tu­datában vehetik át a megér­demelt kitüntetéseket, jutal­makat. A film 1948-ból, a nagy for­dulat évéből veszi témáját. Csehszlovákiában 1948. feb­ruárjában a burzsoázia meg­próbálta magához ragadni a hatalmat. A felfegyverzett munkásság azonban általános sztrájkkal válaszolt erre és a kommunista párt mellett fog­lalt állást. A nép többsége megértette, hogy e történelmi órákban melyik oldalra kell állnia, — de kispolgári és ér­telmiségi körökben sokan nem értették meg a történteket. Az író ezek közül az emberék kö­Tíz községben létesítenek továbbképző iskolát V /: Néhány napja jelent meg a rendelkezés továbbképző isko­lák létesítéséről; Bemics Fe­renc, a megyei tanács műve­lődésügyi osztályának iskolai csoportvezetője ezzel kapcso­latban a következőket mondja. — Már tavaly kutattuk a továbbképzés lehetőségeit azok számára, akik általános isko­lai tanulmányaik befejezése után nem tanulnak tovább kö­zépiskolákban, de ipari vagy mezőgazdasági tanulónak sem jelentkeznek. Szerintem na­gyon hasznos lesz ez a tovább­képzés, mert a mai élet meg­kívánja, hogy minél tanultabb emberek álljanak a legegysze­rűbb helyeiken is. — Tudomásom szerint a megye nagyobb községeiben, járási székhelyeken, és olyan ipari jellegű városban, mint Komló, még az idén feltétlenül létesítenek ilyen iskolákat. Előreláthatóan az idén 10 községben hívjuk létre ezeket az intézményeket. Az oktatás hetenként két alkalommal, összesen 6 órában történik majd. A tanév falun, ahol az iskola mezőgazdasági jellegű lesz, 5 hónapos, városban, ahol a tananyag ipari vonat­kozásokat tartalmaz majd in­kább, 10 hónapos. Az előadók főleg általános iskolai neve­lők lesznek, de előfordulhat, hogy középiskolai és techni­kumi tanárokat is felkérünk a közreműködésre. Szeretnénk gyakorlati foglalkozásokat ás szervezni az elméleti oktatá­sok mellett, hogy így még eredményesebben és tartósab- ban sajátíthassák el az egyes tantárgyakat az itt tanulók. — Remélem, hogy a kormány rendelkezése és a mi törekvé­sünk találkozik majd a szülök jóindulatával, megértésével. Hiszen tulajdonképpen gyer­mekeik jövőjéről' van szó. Arról, hogy ez mit jelent a tanulók szempontjából, azt hi­szem felesleges sokat beszél­ni, A kétéves továbbképző tanfolyam befejezése után mindenesetre hasznosabban dolgozó, műveltebb polgárai lehetnek ezek a tanulók álla­munknak. És ami igen lénye­ges, ebben a korban nem is az a célja az államnak, hogy minél több fizikai munkát végeztessen ezekkel a fejlődő fiatalokkal, hanem az, hogy fokozza szellemi és testi fel- készültségüket arra a korra, amikor már erejük teljében, több ismeret birtokában tel­jes emberként vehetik ki ré­szüket a termelőmunkából. Gábriel elvtárs, a városi tanács művelődésügyi osztá­lyának a vezetője, úgy tájé­koztatott, hogy Pécsett nem lesz szükség sok továbbképző iskola létesítésére, mert a vá­rosi általános iskolai tanulók jelentős része tovább tanul a különféle középiskolákban, másik részük - pedig ipari ta­nulónak jelentkezett. Az ed­digi számítások szerint a vá­ros minden kerületében, létre­hívnak egy-két ilyen intéz­ményt, zül választotta hősét, Franti- sek Brych jogászt. A téma kitűnő, alkalmat ad egy egész sor embertípus meg mutatósára, s ezen keresztül a csehszlovák nép nagyszerű, győzelmes harcát is érzékelte­ti. A téma tehát méltó művé­szi alkotásra, s hogy megfil­mesítették, elismerés illeti rendezőt, színészt. A film értékét elsősorban a jellemábrázolás jelenti. Kitü­nően mutatták be a karrieris­tát, a polgárt, aki nem tudja, melyik oldalra álljon, s külö­nösen jól sikerült a kommu­nista ember bemutatása, aki türelemmel, szép szóval, ér­vekkel igyekszik a másikat az igaz ügynek megnyerni. Ezeket az értékeket azonban számos hiba tompítja. Ezek közül elsőnek a cselekmény lassú szövését említhetjük. | Úgy tűnik, mintha a film al­kotói — félve a téma bőségé­től — szándékosan csak egy epizódot ragadtak volna ki s ezen keresztül akarták bemu­tatni az egész eseménylánco­latot. A „témaböség” hibáiét sikerű’ték s ugyanakkor be'e- estek egy másik hibába: a té­maszegénységbe Ezen aztán igyekeztek úgy segíteni, hogy az egyes jeleneteket megnyúi- tották. Ez egy másik hi’ it szült: a vontatottságot. Né’iol kínos lassúsággal viszik előre a cselekményt s ez már-már az unalomba torkollik. A frm jobb vágásával sokat lehetett volna ezen a hibán javítani. Az, hogy egyes jeleneteket milyen „körítéssel’1 veszik filmre, teljesen a rendezőn függ. Például amikor a disszi­dálni akarók a hegyekben búj kainak s mennek a határ fe­lé — esik az eső, fúj a szál. Ez a „körítés“ jobban aláhúz­za a jelenet súlyosságát, mint­ha gyönyörű időt, szép napsü­tést fényképeznének ennél a képnél. De a jóból is megárt a sok — szokás mondani, illet­ve ebben az esetben az esőből is megárt a sok. Ebben a film ben csaknem mindig esik. Nem lehetett volna valami más „körítést“ kitalálni? Sajnos, ezek a hibák végig­kísérik a filmet. A hibák mel lett azonban feltétlenül értéke a filmnek, hpgy megmutatja: az alapjában becsületes ember — még akkor is ha számos hi­bát követ el —megtalálja a helyes utat politikai állásfog­lalásában iSj {—ray) Készülnek a lankönyvek Kilencmillió példányt nyomtatnak az új tanévre A tanév kezdetét megelőző időszakban mindig nagy fel­adatok megoldását követeük a nyomdáktól. Az idén is kilenc millió példányban kell készí- teniök tankönyveket a külön­böző iskolák számára. Az ál­lami nyomdaipar 1700 tonna papírt használ fel a tanköny­vekhez. Valamennyi könyv­nyomda részt vesz ebben a munkában, még a helyiipari vállalatok is. A nyomdák do’- gozói a kongresszusi verseny­ben igyekeznek helytállni: a tankönyvek 60 százaléka jú­liusig elkészült, a munka dan­dárja azonban még tart, jú­liusban és augusztusban kell átadniok a további 40 száza­lékot* Abaliget Baranya gyöngyszeme A hagyomány szerint Mattenheim József helybeli molnár tárta fel a barlangot a ífyty nap a Munkarend szerinti program: egésznapos kirándulás a Ke- leti-Mecsekbe. Mint a megbolygatott méh­kas, olyan zsibongás hallat­szik. a Pedagógiai Főiskola Pacsirta utcai bejárata előtt. Nem nehéz kirándulásra kö­vetkeztetni a három új Ika­rusz előtt várakozó, fényképc- -ógépekkel felszerelt és spor­tosan öltözött száztagú vidám csoportról. — Mit vár ettől a kirándu­lástól dr. Kiss László járas- Ptró, a TIT Nyári Szabadegye­temének hallgatója, aki Nyír­egyházáról jött városunkba, hogy évi szabadságát itt töltse cí? — kérdezzük az indulás előtti percekben. — Már eddig is több kirán­duláson és városnézcsi sétán vettünk részt, ahol szakavatott vezetőktől ismertük meg Pécs, Szigetvár és Siklós nevezetes- cégeit. Ma bizonyosan sok új­jal bővül az ismeretkörünk. — Én a siklósi kiránduláson éreztem magam legjobban, v-emcsak a harkányi fürdés rrtíatt, hanem azért is, mert megismerhettem az ország leg­szebb és legjobb állapotban lévő régi várát — szól közbe e9V női hang. — Ugye Ön művészettörte* rész vagy történelemtanár, ^jért lelkesedik ennyire a tör- í-helmi emlekek iránt? — kér- 4»m. — Nem, Bodor Éva vagyok, foglalkozásom fűzőkészítő, de a művészeteket és a történel­met nagyon kedvelem. Szabó Istvánná tanítónő fi­gyelmét különösen az ragadta meg Siklóson, hogy igen sok reneszánsz kőemlék maradt meg a hódoltság ellenére is, továbbá a várban uralkodó tisztaság és rend. Kuthy Örs gépszedő és Cseta László kör­állatorvos először járnak Pé­csett, de a város történelmi levegője máris meghódította őket; hangsúlyozzák, hogy a nyári egyetem vezetősége min­dent megad, ami Pécs és kör­nyékének megismeréséhez szükséges. A hallgatók nöiag- jai mondják, hogy jól oszla­nak meg az előadások cs a ki­rándulások, így nem fárasztó egyik sem, s mellette marad idő még az egyéni szórakozás­ra is. Hajnal Ernő, a nyári szabad- egyetem titkára int: beszállás! Felzúgnak a motorok, indul­nak az Alföldről, Sopronból. Budapestről és más vidékről jött hallgatók új, ismeretlen tájak, a vadregényes Zengő felé: Kirándulásunk első állomása Pécsvárad. Az István király alapította egykori kolostorban Somogyi Géza ny. tanítóképző intézeti tanár mutatja be a restaurált altemplomot, az ágyú tornyot, amelyet Vök Bé­la tornyának neveznek, a ko­lostorudvarokat és a várban elhelyezett turistaszállás tisz­ta, szép szobáit. Lent a köz­ségben nem győzzük eléggé dicsérni a derűs berendezésű Mese-cukrászdát és a vendég­lőt; mindkettőben a gyors és ügyes kiszolgálást. Pécsváradról Mecscknádasd- ra utaztunk, ahol az egykori Rékavár közelében a festői O bányai völgyben Kovács András tanár mondotta cl Ré- kavár történetére vonatkozó kutatásainak eredményét. A tájképi szépségekben bővelke­dő községben a Liszt Fercnc- emléktáblán és a Gcbauer-féle freskón, továbbá a korai kö­zépkori templomon kívül hall­gatóink még a „nádasdi bika­vért” is felfedezték. így tehát különösen jó hangulatban ér­keztünk Bonyhádra. A szabadsághös Perczel Mór emléktáblája előtt felidéztük Vörösmarty Mihálynak, a Per- czel-fiúk egykori nevelőjének emlékét is. A főtér szép ven­déglőjében pillanatok alatt ju­tott a társaság jó ebédhez. Az így megtakarított időt a ren­dezett városka megtekintésére fordíthattuk. Bonyhádról a nagy erdők rejtette Majos— Nagymányok—Váralja—Szász- vár—Vékény — Kárász — Ma- gyaregregy érintésével Máré- várra mentünk. A meredek, csúszós kaptatón „megdolgoz­tunk" a várfalak omladékáiról minden irányban belátható mesés szépségű tájakért. Még Béla bácsi is — az egyetem 80 éven felüli hallgatója is fel­kapaszkodott a várba — ami­ért külön megéljeneztük cs lefényképeztük a nap rtalósá- gos hősét. Ott, az erdörengeteg ölén a romvár falait baglyok módjá­ra körülülve hallgatták meg Kovács tanártól Márévár tör­ténetét. Megsimogattuk az om­ló falakat, melyek évszázados titkok és gyarló emberi tet­tek néma szemtanúi. Szinte megelevenedett előttünk a bű­bájos hegyháti néprege Máré­vár bűnbeesett átkos asszonyá­ról, akinek aranyhajú leánya kígyó alakjában most is őrzi a temérdek kincset és várja, ,amig felnő az az unoka, aki­nek a hetvenedik nagyapját ringatták abban a■ bölcsőben, mely a magból kelt bükkfa bal ágából készült”. A roman­tikus környezet megejtő vará­zsától szótlanul szemlélődünk, majd utolsó istenhozzádot in­tünk az omladozó falaknak, melyeknek időrágta kőcsipkéi felett örökké lengedező hegy­háti szellő a bükkösök, töl­gyek és gyertyánok zizegő le­veleiben ma is visszhangozza az elátkozott Máré-várkisasz- szony felszabadulásért epedó sóhajtását. XVIII. században. Ám nem szükséges addig visszamenni, elég, ha 1953-ra utalok. Abban az időben ugyanis jártam a barlangnál, és most hogy újra megtekintettem, alig ismertem rá. Ahol régebben terebélyes fák nyújtogatták ágaikat az ég felé, most palatetős és emeletes turistaszálló áll. Ter­méskőből épült fala, cifra ko­vácsoltvassal erősített ablak­táblái harmonikusan illeszked­nek a táj képébe. 1953-ban a barlang előtt rét terült el, milüónyi hívogató sárga virágjával. Most nincs. Csillogó, fodrozó víztükör fog­lalja el a helyét. Közepén mes­terséges szigetecske két fűzfa­bokorral, a tó partján csóna­kok, evezőkkel, A szálló teraszát napernyők díszítik. Nagyszerűen lehet alattuk sörözni, vagy éppen borozgatni, — kinek mihez van kedve. A sört a barlang jéghideg vízében hűtik. Ma „csak“ három-négy féle borból lehet választani, de a közeljövőben már duplát is kérhet a látogató. A megyei vendéglátó vállalat, ugyanis elárusító gombát állít fel a barlangnál. A szállóban két nagy háló­terem található. A férfiszoba huszonkettő, a-női pedig nyolc ágyas, az éjszakai szálláspénz tíz forint, csoportos igénybe­vétel alkalmával csak nyolc forint személyenként. Előzetes megrendelés esetén még főtt ételt is lehet kapni. A két félholdas ró vizét a ..Kispaprika“ nevű barlang táplálja (nincs messze a nagy barlangtól), de melegebb, mint a Balaton. Átlagos melysége (alig több e®r méternél) is igen alkalmassá teszi a für­désre. Törpeharcsákkal akar­ják benépesíteni, Maga a barlang is változott hat év alatt. Hosz- szabb lett, ma már meghalad­ja az ötszáz métert. Sokszor szinte hősies munkával meg­építették az újonnan feltárt nagytereimhez vezető 78 lép­csőt. A barlang levegője üde és tiszta. Akaratlanul is mélyet, szippant belőle az ember. Az idült légcsőhurutos látogatók is elfelejtenek itt köhögni. A barlang tele van külön­böző orvosi műszerekkel. Utón útfélen találkozik velük a lá­togató. A kutatások tehát még tartanak, de már az eddigi eredmények is kecsegtetőek. Elgondolkoztató például, amit Szávai István barlangőr mond aki két és fél éve dolgozik a barlangban, s részt vett min­den új rész feltárásában: — A két és fél óv alatt egyszer sem voltam náthás. Pedig nagyon sokszor ültem a hideg kövön, miközben szalon­nát sütögettem a gázlámpa lángja fölött. Érdekes: még az izületi fájdalmak is elmúltak. Azelőtt, minden várható idó- járásváltozás hasogatásokkal járt, most a tartósnak ígér­kező csendes eső sem vált ki a lábamban fájdalomérzetet. A barlang kezelői szerint erre elsősorban a penicillin- goimba ad magyarázatot. Úgy mondják, Közép-Európa leg­gazdagabb természete* peni­cillin gomba telepe ez. A barlangot ^ *dják át ünnepélyesen a látogatók­nak; MAGYAR LA&Zfc*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom