Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-21 / 169. szám

1959. JÚLIUS 21,

5

Világsztrájk 1919-ben

Pécsett 1919 július 21-én egyszerre leálltak a gépek. A gyárakban, az üzemekben, a bányákban szünetelt a munka. A várost megszállva tartó szerb hatóságok és helybeli fullajtárjaik a legnagyobb bosszúsággal vették tudomásul, hogy a munkásság ezúttal nem bérjavítást követel. Ennél is súlyosabb dologról van szó.

A sztrájkoló munkástömeg az orosz-szovjet államban dúló intervenciós háború, a Magyar Tanácsköztársaságot fojtogató katonai és gazdasági gyűrű ellen tiltakozik és a két munkásállam mellett tüntet.

A pécsi munkáísság szolidaritási sztrájkja nem volt elszigetelt jelenség.

Ezen a napon ugyanis a világ csaiknem valamennyi államában sztrájkoltak a munkások, hogy ezzel is bátorítsák az egész kapitalista világgal szemben álló két munkásállamot a nem kevés áldozatot követelő tüntetéssel és kézzelfogható bizonyítékát adják a nemzetközi proüetárszoilidari- tás súlyának és politikai jelentőségének. Ennek még az elmaradhatatlan sztrájktörők jóvoltából megjelenő Pécsi Est is nyitjára jött. így írt: a munkásság „meg akarta rázni az egész világot és megremegtetni a nemzeteket”. Értsd alatta tőkés hatalmakat. 1919. júl. 23.

A francia, angol és jugoszláv sajtó szerint

a világsztrájk harcos munkásai öt pontba foglalták össze követelésüket,

Éspedig:

1. Az entente fegyveres 'közbelépését a két munkásállam ellen azonnal be kell szüntetni.

2. A teljes katonai leszerelést haladéktalanul meg kell indítani.

3. Teljeä amnesztiát kell adni a kommunista foglyoknak és bebörtönzötteknek.

4. Meg kel] szüntetni a nemzetközi garanciáikat. (Ezek a

két mun'kásállam ellen a háború utáni időkre tervezett politikai és diplomáciai akciókat könnyítették volna meg.)

5. A drágaság letörését késedelem nélkül meg kell szervezni.

A világ osztályharcos forradalmi munkássága ezekért a célokért állott önként csatasorba. Ezért vállalta a rokon- szenvtüntetés, a szolidaritási sztrájk minden politikai és gazdasági következményét. És hogy ezek, főként az 1918-as katonai győzelmek diadalmámorában úszó nagy kapitalista államokban nem voltak jelentéktelenek, azzal ma már mindenki tisztában van.

A munkásság Angliában, Franciaországban, a forrongó Németországban és számos más államban lelkesen tüntetett a két munkásállam mellett.

A világsztrájk ennek a tagadhatatlan, számos megrendítő epizódot felmutató jelenségnek ellenére nem sikerült a tervezett méretekben. Igaz ugyan, hogy megmutatta a nemzetközi munkásösszefogás erejét. Igaz viszont az is, hogy a munkásáruló jobboldali szociáldemokrácia, ahol csak tehette, megakadályozta a rrmn- kástömeg egységes fellépését

és áülásfoglalását. A raiínkás- ellenes, a szovjetállamokat gyűlölő reakciós sajtó tüntetőleg hivatkozott olyan esetekre, mint pl. a német jobboldali szociáldemokrata kormány felháborító magatartása. Németországban a kormány betiltotta a világsztrájkban való részvételt. Arra hivatkozott, hogy „még az egynapos munkabeszüntetés is sok milliós kárral jár és ezt elsősorban maga a munkásság sínyli meg”. A reakciós sajtó a jobboldali szociáldemokrata ellenállás láttára lelkendezve cikkezett a „művelt nyugat művelt munkásságának higgadt és megfontolt, a világhelyzet komolyságának megfelelő magatartásáról, amely a jövőben a legszebb reményekre jogosít”.

A jobboldali sajtópropaganda minden erőfeszítése hiábavalónak bizonyult.

A világ közvéleménye nagyon jól tudta, hogy a munkástömeg harcbaszó) ításához nem kellett a rubel és a korona millióit mozgósítani, mint azt a rágalmazni szerető polgári lapok állították. Azzal is tisztában volt mindenki — a vi- lágsztrájk elég impozáns volt ahhoz, hogy ezt megmutassa — kinek oldalán áll a munkásság zöme.

Dr. Wimmer Imre

Pinay spanyol kitüntetést kapott Hontero hadbíróság elé kerül

Párizs (MTI). Az Humanité felhívja a figyelmet arra, hogy „de Gaulle kincstárosa”, Pinay pénzügyminiszter megkapta a „Fasizmus kipróbált specialistájának tiszteletadásaként” a spanyol katolikus Izabella- rend nagykeresztjét. A rend nagymestere nem más, mint Franco. A spanyol diktátor hatalomra kerülésének 23, évfordulója alkalmából adták ezt a kitüntetést de Gaulle miniszterének — szögezi le az Humanité,

A lap ugyanakkor egy másik Spanyolországból érkezett hírt is közöl. Simon Sach Sanchez Monterot, a Spanyol Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját halálbüntetés veszélye fenyegeti. A Franco-rendőrség által megkínzott Monterot a madridi Caranbanchel-börtönbe szállították át és sötétzárkába zárták. Megtiltották, hogy csomagokat és leveleket kapjon, látogatókat fogadhasson. Szó van arról, hogy már július végén hadbíróság elé kerül.

Fogom a horognyelet

Holnap vasárnap, a terv: horgászni megyünk a Dunára.

Ez a szórakozás kellemesebbnek ígérkezik, mint a vadászat, már csak azért is, mert akkora halat biztosan nem fogunk,. hogy kettőnknek kelljen felváltva hazacipelnünk, mint azt a dög borzot; (Még most is érzem a kezemen a szagát.)

Napkelte van, amikor barátom pöfögő motorral megáll a házunk előtt. Indulunk, indulunk, — hangoskodik az ablak alatt.

— Hogy te mindig olyan szórakozást keresel magadnak vasárnapra, amiért már hajnalban fel kell kelned — korhol feleségem. — Miért nem tudsz bélyeget gyűjteni vagy gyufacímkéket! S különben is — folytatja — tudsz te egyáltalán horgászni?

— Mit kell ahhoz érteni — mondom, miközben fűzöm a cipőmet. — Fogni kell a horognyelet, aztán ha a hal rángatja a spárgát, az ember hajint rajta egyet s kész. Igaz, mit magyarázom ezt neked, nem értesz hozzá, — mondom fölényesen. Ezen aztán vitatkozunk, végül is nekem ad igazat, mondván, hogy valóban nem ért a horgászáshoz, mert ha értene, akkor nem engem halászott volna ki a sok kérője közűi.

ülök a motoron, hátamon a hátizsák,

kezemben a horognyelek s gurulunk Mohács felé. Alig két óra alatt megérkezünk. Közben megszereltünk egy de- fektet, meg a sebességváltóval is volt valami baj. A folyóparton kiválasztunk egy bokros helyet, fürdőruhára vetkőzünk.

— Gyere kukacot ásni — mondja barátom s egy kis ásót vesz ki a hátizsákból.

— Mit csinálni?

— Kukacot ásni — mondja határozottan. — Vagy azt hiszed, hogy az üres horgot harapják a halak?

Jó, menjünk kukacot ásni. Majd egy órát ástam néhány nyomorult gilisztáért.

Aztán a horognyeleket szépen magunk elé tesszük, hasrafek- szünk és figyelünk. Ez már igen, ez már kellemesebb, mint a vadászat.

— Figyeld a buktatókat — ha mozognak, azonnal szólj — mondja a barátom. Meghatódom a feladat nagyságától: jaj nektek halak!

Mozog! Komolyan mondom mozog a stpuli! Éppen szólni akarok a barátomnak, aztán eszembe jut, hogy nem zavarom álmát s különben is miért ne én legyen az első. aki halat fog. Az enyém a dicsőség. Már fogom is a horognyelet, hogy rántom kifelé, amikor a buktató ismét megnyugszik. Figyelem, figyelem, de csak nem mozdul. Ez a hal elment, hogy a szárazság jöjjön, rá. Na nem baj, majd a következő.

Dülledt szemekkel figyelek tovább. Hopp, megint mozdul a stupli. Óvatosan megfogom a horognyelet. De semmi tovább. Kezdek ideges lenni, bár azt mondják, hogy a horgászat idegnyugtató sport. Hiába minden, nincs kapás. Fütyö- rószgetni kezdek, aztán dudorászná. Erre már felébred a barátom s istentelenül le teremt, hogy mit képzelek én, horgászás közben csendben kell maradni, mert különben elmennek a halak.

Míg hangoskodunk jön egy idős bácsi s kéri a horgászási engedélyünket. A barátomnak van, azt rendben levőnek is találja.

— S a magáé? — kérdj tőlem.

— Nekem nincs én csak úgy mitfárerke- dik itten, én nem vagyok horgász — mondom.

— Azt azonnal láttam, — mondja, aztán megkérdezi, hogy fogtunk-e már valamit.

— Eddig két kapásom volt — válaszolom szakértelemmel.

— Kinek volt két kapása? — kérdi s felhúzza szemöldökét.

— Nekem, az én horgomon — magyarázom.

— Tehát mégis horgászik saját horoggal engedély nélkül? — kérdi vészjóslóan. Magyarázkodhatok én már, amit akarok, a vége az, hogy 40 forintra megbüntettek. S mindezt azért a két kapásért. Hát nekem ebből elég. Én nem horgászom többet. Van értelme? Reggel korán felkelni, ráadásul még a családi harmónia is megbomlik, kukacot kell ásni, aztán az ember csak idegeskedik a kapás miatt, s mindennek tetejére miég meg is büntetik.

Késő este van, amikor hazaérünk. Feleségem a kapuban vár.

— Fogtál halat? — kérdi — mert kedveskedni akarok s gondoltam nem készítek vacsorát, hanem azt a halat rántom ki, amit hozol.

— Nem hoztam halat, nem fogtunk semmit — mondom.

— Akkor nem vacsorázol, fiam.

Nem vacsoráztam, de megfogadtam, hogy legközelebb vasárnap nem megyek sehova.

— Jól teszed fiam — mondta a feleségem, — miért kell neked vasárnap mindig szórakozni, néha itthon is maradhatsz.

Szerinte tehát, ha itthon maradok, akkor nem szórakozom.

Van benne valami ...;

Garay Ferenc

Mégy évtized

a szocializmus és a kapitalizmus versenyében

1920. i

Az első világháború és az intervenció súlyos helyzetbe hozta Oroszországot (kép fent: a Kolcsak- bandák által lemészárolt omszkiak). A világtermelés alig 1 százaléka esik a Szovjetunióra, az USA ezzel szemben 42 százalékát állítja elő. A Szovjetunió 0.2 tonna acélt gyárt, az USA (kép alul) <6.3 milliót.

1930.

1930. július 16-án Indult meg a Szovjetunió első traktorgyára Sztálingrádban. Mindaddig a mezőgazdasági erőgépet külföldről hozatták be. 1929-ben negyvenezer traktora van a szovjet mezőgazdaságnak. Az USA-ban 920 000 a traktorok száma, tehát hússzor annyi. Hasonló .volt a helyzet a széntermelésben Is,

1944.

A fasiszta hordák elpusztították az országot. Míg az USA-ban egyetlen ablak sem tört ki, a Szovjetunióban 62 nagyolvasztót, 213 Martin-kemencét, 61 villamos erőmüvet, 15 800 mozdonyt, 428 000 vagont, 65 500 km vasútvonalat (felső kép), 137 000 traktort, 71 ezer falut, 31 850 üzemet pusztítottak el. Ugyanakkor az Egyesült Államokban magasra szökött a háborús konjunktúra. Csak egy példa: Henrik Kaiser hajógyáros három év alatt 2700 szállítóhajót gyárt, á. 6 000 tonna.

1946/50.

Ismééi páratlant nyújt a szovjet ember. A felperzselt földből új lakóházak nőnek ki, mindenütt építenek, óriási Jelentőségre tesz szert, a rádió-, a rakéta-, televízió- és atomkutatás. Az USA-ban hirtelen csökken a háborús konjunktúra. Es ekkor, 1950-ben kitör a koreai háború, amelyről a New York Herald Tribune ezt írja: (1950. IX. 6.) „Megkönnyebbülten lélegezhetünk fel. A depressziót, amely a világháború óta fejünk felett lebeg, elvitte a koreai háború”, (alsó kép).

1955.

A szovjet kormány elhatározza, hogy a legrövidebb Idő alatt 28—30 millió ha. új földet von művelés alá. 1956-ban a tervet 35.5 millió hektárral túlteljesítették. — £s az USA? neki Is van mező- gazdasági programja, a „földpihentetésl” terv. Hogy a mezőgazdasági termékek árát mesterségesen magasan tartsák, az USA össz-termöterületének 20 százalékát parlagon hevcrtetlk. Egy-két év alatt 600 ezer kis farmert tettek tönkre.

1959.

Az SZKP XXI. kongresszusa megjelölte a további utat: 1965-ig az USA-t utói keU érni és néhány területen megelőzni. Hatalmas automatizált üzemek létesülnek (foto: automatikus hengersor Lipcekben).

Az USA Autóipari Szakszervezetének elnöke bevallja: milliók vannak munka nélkül. Az automatizálás (alsó kép) csak akkor tudja a problémákat megoldani, ha az összesség ellátására fordítjuk éa nemcsak egy maroknyi embercsoport lávánk