Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-30 / 151. szám

1959. JÜNTDS 30. NAPLÓ 3 Kissesek as aratásért Sok helyen mondogatják, hogy az aratás régen állított bennünket olyan erőpróba elé, mint az idén. Bár a nehézsége­ket nem egy helyen eltúlozzák, el kell ismerni, hogy e mon­dásban sok az igazság. A szél megdöntötte, vagy összekuszál­ta a gabonát, az eső pedig több helyütt süppedőssé tette a talajt Ám nincs az a nehéz erő­próba, amit a fiatalok lendüle­tével és lelkesedésével ne le­hetne legyőzni. így lesz ez most is. Egymás után jelentik a járásokból, hogy KISZ-, il­letve ifjúsági aratóbrigádok 1 alakultak a gabona levágására. Megjegyezzük, nem a szoká­sos értelemben vett állami gazdasági, vagy tsz arató- brigádokról van itt szó, leg­alább is nem olyanokról, amelyek fizetésért, vagy mun­kaegységért dolgoznak. Az alább felsorolt ifjúsági arató­brigádok többsége munkaidőn kívül, illetve társadalmi munkában aratja a gabo­nát A nagy esők után kezdődött Kezdjük a pécsváradi járás­sal. Innen eddig három ilyen aratóbrigád alakulásáról érke­zett hír. A berkesdi kiszesek vasárnap vagy munkaidő után aratnak. A Szilágypusztai Ál­lami Gazdaság gépműhelyében, irodájában — tehát nem a nö­vénytermeiében — dolgozó fiatalok elhatározták, hogy a napi munkájukon túl segítenek az aratásban. A monyoródi ifik, — amellett, hogy részt vesznek a bekötőút építésében, — vállalták, hogy segítenek a tsz-nek az aratásban. Az ifik' többsége nem tsz-tag. A pécsi járásban eddig hat aratóbrigád alakult társadal­mi munkára. A baksai ifik vagy 30 fővel, a vókányi kisze­sek több mint 50 fővel vesznek részt az aratásban. A belvárd- gyulai kiszesek — amellett, hogy 20 hold hibridkukorica A hősi múlt krónikája Fegyverrel fogadták Horthy darutollas pribékeit Augusztus harmadik heté­ben Pécs megbolygatott méh­kashoz hasonlított. Nagy baj volt, ha még Komócsy István kanonok is szökni akart! (Er­re egyébként nem került sor.) Az egymásnak ellentmondó hírek zűrzavarába 1921 au­gusztus 18. hajnalán beléhasí- tott a hivatalos közlemény, hogy a szerbek kiürítik a megszállt területet és Horthy hadserege bevonul Pécsre. A reakciós sajtó szerkesztőségi cikkben próbálta elhitetni a lakossággal, hogy „vérfürdő nem lesz, megtorlás nem lesz... lesz, mint ahogy volt és van mindig törvény és igazság”. íUj Dunáin túl, 1921. aug. 20.) A lap azonban már a követ­kező oldalon megcáfolja ma­gát! Közli azok névsorát, aki­ket „felelősségre vannak”. Ve­zető helyen Linder Béla, Dok­tor Sándor, Steinmetz István nevét olvashatjuk. Ezek azok­nak a csendőröknek nevezett pribékeknek lettek volna ki­szolgáltatva, akikről az Uj Dunántúl augusztus 21-én közli, hogy „este nyolc óraikor megérkeztek Pécsre... és nyomban elosztották őket a falvakban.” Horthyóknak sür­gős volt a csendőrség kiren­delése, hiszen gyorsan elő kel­lett készíteni a „nemzeti had­sereg láttára kitörő lelkese­dést”! A darutollas legények au­gusztus 22-én vonultak be a , mesebeli türudérvárosba/’, vagyis Pécsre. A keresztény­szocialisták azonnyomban kül­döttséget menesztettek Gosz- tonyi Gyula kormánybiztos­hoz, hogy „eszközöljön ki am­nesztiát a megtévesztett szo­cialista munkás* le . számára... érezték, hogy nem bosszút ho­zunk, hanem keresztény meg­bocsátást és szeretetet.” (Uj Dunántúl, 1921. aug. 21.) Már az első napok megmu­tatták, hogy Horthyék hogyan értelmezik a ,keresztényi megbocsátás” szellemét. Maga a bevonulás „impo­záns” volt: Az új korszak haj­nalfényében elsőnek a „mar gyarok istenét” vonultatták fel. „Magyarok istene... te­kints le magyarjaidra” — írta Sóos altábornagy' a néphez ín- 'ézett „Szózatában”. S miután fezzel a faji megkülönböztetést a túlvilágra is kiterjesztették, jöhettek csak a többiek: a földi istenek és ■ félistenek a .nemzeti” hadsereg darutollas, f övegével, sujtásos mentéjé­ben, apródjaikkal: a város és a megye új — és mégis meny­nyire régi' — előkelőségeivel, akik díszmagyarja naftalínt illatozott az augusztusi regge­len. Az Árpádtetőről szálltak le a városba és vonultak fel „a sorfalat álló, örömtől ragyogó lakosság” előtt. A felekezetek, képviselői annak rendje-módja szerint áUdásra emelték a ke-7 ifiket, a gróf-püspök, Zichy f) .Amis. ezúttal pedig neaa a szerb tisztikart, hanem Horthy „délceg katonáit” ültette ün­nepi vacsorára terített asztalá­hoz. Hát igen! Változnak az idők és változik az ember, még akkor is, ha pécsi püspök az illető. A lelkesedés zajában a Pécs környéki puskaropogás alig talált visszhangra. A bá­nyászok ugyanis fegyverrel várták a „felszabadítókat”, és csak a túlerőnek engedték. A mecsekszaibolcsi György-akná­nál — ezt a régi Dunántúl „elfelejtette” szóvá tenni — csupán a bányaigazgatóság, mérnökök, hivatalnokok és néhány kirendelt, díszruhába dugott bányász tisztelgett Sóos altábornagy előtt. A diadal­ünnepet rontó közjáték min­den nyomát eltüntették. Az igazság azonban mindenkor kiderül, és ma büszkén emlé­kezünk meg a hős ellenállók­ról, akik már akkor bátran felvették a harcot Horthyék népelnyomó rendszere ellen. S# esztendeje született Mó­ricz Zsigmond. Születésének évfordulója alkalmából kö­zöljük az alábbi Írását. , Budapestnek, sőt a magyar­ságnak egyik legizgalmasabb problémája, hogy lesz a falusi emberből városi. Budapest lakosságának nagy része még falun, illetve vidé­ken született. A nagyvárosok­nak óriási vonzóerejük van. Több munkaalkalom s több szórakozás. A tehetségek ki­bontakozására több lehetőség és a tehetetlenség is könnyeb­ben tud eltengődni, mint a falu és a kisváros szűk körül­ményei közt. Így a főváros vezető eleme, magasabb intelligenciája meg­lepő nagy százalékban vidéki. Érthető. A vidéki fiú, ha fő­iskoláit Budapesten végzi, itt is akar maradni. A vidéki aka­démiák s egyetemek nem an­nak a városnak képezik ki a főiskolás ifjúságot, amelyben ez iskolák állanak, hanem egy-egy körzetnek. A pataki kollégium s a szegedi egyetem egyformán egy nagy kerület­nek a nevelő iskolája. Ellen­ben a budapesti főiskolák ösz- szes növendékének legfőbb és egyetlen vágya, hogy itt a fő­városban találjanak elhelyez­kedést. Már az a diákgyerek, aki Budapestre jön, azzal a céllal jön, hogy örökös polgá­ra legyen ennek a városnak. Ez az oka annak, hogy a város vezetőségében, éppen úgy, mint minden vállalat és életpálya vezetőségében, igen sok a vidéki eredetű Buda­pesten. De ugyanezt lehet megfi­gyelni a legmélyebb munkás­rétegben is. A tömegben, a proletariá­tusban.. gondozását is vállalták — is aratni akarnak a termelőszö­vetkezetnek. A sásdi járásban már a szé­nabehord ás idején szükségessé vált a fiatalok gyors segítsé­ge. A nagy esők ugyanis elön- tötték a réteket s az a veszély állott elő, hogy tönkremegy a szálastakarmány. A széna megmentésére három ifjúsági brigád alakult: Gerényesen, Kisvaszaron és Mágocson. Ez a három brigád újabban az ara­tásban vesz részt; A mohácsi járás fiataljai ismét példát mutatnak A mohácsi járás kiszesed az utóbbi időben sokszor kitűntek a serénykedésükkel. A harma­dik megyei ifjúsági és úttörő béketalálkozó napján például a legnagyobb létszámmal kép­viselték magukat a járások kö­zül. (Különvonatot indítottak). A napokban utat építenek Szűr községbe, amelyre úgyszólván az egész járás fiatalságát mozgósították. Az aratási elő­készületekben is vezetnek a többi járás előtt: ebben a já­rásban ugyanis 11 ifibrigád vállalkozott a munkaidő utáni, illetve társadalmi munkában történő aratásra: több mint kettőszáz fiatallal. Borjádon 19 ifi ajánlotta fel erős kezét a tavasszal alakult termelőszö­vetkezetnek, a szajki ifik 22, a babarciak 15, a nagynyárá- diak 24 fős brigáddal aratnak munkaidő után. Majson 30 ifi jelentkezett a tsz segítségére. E fiatalok többsége itt sem tsz-tag, Segítenek az öregeknek Sok faluban él olyan né- hányholdas parasztházaspár, vagy egyedülálló aggastyán, illetve idős asszony, aki már nem tudja a gabonáját learat­ni, és arra sincs pénze, hogy napszámost fogadjon. Az ilyen öregeknek mindig a fiatalok szoktak segíteni és örömmel írjuk le; derék kiszeseink az idén sem feledkeztek meg a régi jó szokásról. Székelysza- barban 10 tagú ifibrigád vál­lalkozott arra, hogy a község 4—5 idősebb egyéni parasztjá­nak learatja gabonáját, illetve segít nekik ebben. Bogádon ugyancsak 10 tagú fiatalokból álló brigád vállalkozott erre a nemes feladatra. Csaknem félszáz jelentkező az opera kórusába Vasárnap délután Pécsett a Kamaraszínházban megtartott operakórus próbaéneklésen csaknem félszázan jelentek meg. A nézőtéren csak Pau- lusz Elemér „elnöklésével“ részvevő szűkkörű bizottság foglalt helyet. Kint a színház előcsarnokából a .felvételi vizsgától“ drukkoló jelentke­zőket egymásután szólították szereplésre. A jelentkezők a színpadra léptek, ahol a rival­da fényében állva mutatták be énektudásukat; Az egyik jelentkező — lila­ruhás, éltesebb nő. A magá­val hozott kottát odanyújtja a zongoristának, a színpad kö­zepére áll s máris száll a dal a Pillangókisasszony-ból. Száll, száll, aztán mintha lég­zsákba -repült volna — leesik a hang. Aztán ismét feltor­nássza, kissé ugyan fátyolos, kopott. — Köszönöm, elég — mond­ja Paulusz Elemér, — majd értesítést küldünk; Határozott léptekkel jön be a következő, egy erős, fekete­hajú férfi; — Kottát hozott magával? — Nem. — Ejnye, ejnye, puska nél­kül a háborúba? No, de nem háború ez, hanem békés do­Három-négynapos zivatar- hullám következik A Meteorológiai Intézet távprognozis osztályán el­mondották, hogy júliusiban a záporokat, zivatarokat kí­sérő hűvös napok után hosz- szantartó meleg és száraz időszakok következnek. A jelenlegi és a közeli napok időjárását az Atlanti óceán térségeiből érkező hű­vös, páratelt légáramlás, valamint a nyomukban ki­alakuló zivatarhullám ha- tározza meg. Hétfőn Nyugat- Európa-szerte lehűlt a leve­gő, a zivatarhullám a déli órákban érte el a Grác— Bécs vonalát. Kedden a zi­vatarok és esőzések Magyar- országra is kiterjednek. A hűvös, szeles, csapadékos idő azonban előreláthatólag csak 2—3 napig tart, a hét második felében ismét de­rült, meleg időjárásra szá­míthatunk. A hőmérsékleti maximum a kánikulát jel­lemző 30 fok fölé emelkedik hamarosan. log. Tessék énekeljen, amit legjobban tud. Egy rózsaszál szebben be­szél ..; hangzik a teremben s a hang betölti a nézőteret. Elég jó basszus. — Hol dolgozik? — A hőerőműnéL Rendben van, hétfőn 11 órá­ra kottaolvasásd gyakorlatra rendelik be a színházba. Mert egyik feltétele a felvételnek, a kotta ismerete. Idősebb nő a következő. A kottát nem ismeri, operák kö­zül egyet sem, mindössze né­hány magyaranótát. Nem baj, énekeljen. Mit? ő maga vá­lasztja: Piros pünkösd napján ^;: Elénekli; — Énekelt már kórusban? — faggatja Paulusz Elemér. — Még nem, csak néha szű­Javaslat: szőkébb társasá­got elszórakoztathat hangjá­val; A következő — egy fiatal lány; Már ismerős, többször volt alkalmi szereplője a szín­ház kórusának. Státushiány miatt eddig nem tudták fel­venni. Mondják, hogy nagyon szegény, a most rajta levő kis estélyi is minden valószínűség szerint kölcsönkért. Énekel. ElőrehajoLunk, úgy figyelünk. Élvezet énekét hal­lani. Az első volt, akinek Paulusz Elemér félbeszakítot­ta énekét azzal, hogy „holnap délelőtt a színházban találko­zunk“; Megérdemli, hogy fel­vegyék. Valóban tehetség; .Mér áll is a színpadom a következő és énekek Idősebb nő. A késő ősz van : a. dalla­mai csendülnek a zongorán. A zongorát hallani, a nő énekét nem. Csak a dal végét: ... sí­rok, sírok, sárofc, sírok, sira­tom a legszebb álmom..: Hát igen, valahogy így,, s: Érdekes eset a következői Igazgató-tanító, szívesen el­jönne a kórusba. Pedig itt jó­val kevesebb lenne a fizeté­se. — Kérem, ha van bennem tehetség, mondják meg. Ha nincs, azt is! — kéri. Kétség­telen, jó hanganyaga van. De miért nem kezdte az éneklést ezelőtt 5—6 évvel? 34 éves korban új pályát kezdeni? Majd még megbeszélik. S így megy ez egymás­után. Vannak, akik énekelnek, vannak, akik csak danásznak* Piros ruhás, feketehajú nő a következő. Állítólag tanítónő itt Pécsett. Terjedelmes, tisz­ta csengésű a hangja; — A jövő drámai szopránja — jegyzik meg mellettem. *— Holnap a színházban! —4 mondja Paulusz Elemér, s a nő kipirult arccal, boldogan jön le a színpadról; Kibontott hajjal, kissé ke- keltáivá lép színpadra egy női Amolyan „dizőz“-típus. Kezdi j Egy férfi képe, van a szívem közepébe; -.: Na, rendben van, elég. Bár inkább egy kis kot­taismeret lenne a fejében::: Este lett, mire valameny- nyien felléphettek a „világot jelentő deszkákra“. Kétségte­len, hogy ^került néhány va­lóban tehetséges nőt és férfit , felfedezni". Vajon melyik majd nagy hírességgé váló énekes első szereplésénél vol­tam. jelen? fGaray) Az iskolaévek alatt egy szakmát is tanulnak A Leőwey Klára Gimnáziumban is bevezetik a jövő tanévben a politech nikai oktatást; A gimnázium már tár­gyalásokait folytait ebben a kérdésben több pécsi üzem­mel; A Porcelán­gyárral, a Hang­szer- és Asztalos- árugyárral, a DÉ- DÁSZ-szal kötnek szerződést a poli­technikai gyakor­lati napok megtar­táséra. Úgy tervez­ték, hogy minden héten azok az osz­tályok, amelyek ilyen oktatásban részesülnek, egy tel jes napot az üzem­ben töltenek. Meg­tanulhatják ezáltal a munkák menetét és a későbbiek fo­lyamán már terme­lő munkát is vé­gezhetnek. Termé­szetesen minden osztály, ahol poli­technikai képzés folyik, csak egy helyen dolgozik; Ezért az érdeklődés nek megfelelő osz­tályokba osztják be a jelentkezőket. így iskolai éveik alatt egy szakmát is elsajátíthatnak a tanulók, ugyanis aki politechnikai osztályban végzi el az iskolát, annak a négy évét úgy te­kintik az iskola be fejezése után, mint­ha már két évet az illető szakmában dolgozott volna; MÓRICZ ZSIGMOJSD: Paraszt és proletár Budapest egy desztilláló üst, amely a vidéki lakossá­got meglepő gyorsan átfőzi ví- rosi elemmé. Az átalakulás folyamata rendkívül érdekes. Megérkezik a falusi kis­lány a Keleti pályaudvarra. Bokorugró szoknya van rajta, a fején koszorúba rakott haj. Nyakán az üveggyöngy-kalá­ris. A szívében ártatlanság és a szemében kíváncsiság. Körülnéz, tájékozódik. Már otthonról hoz magával valami Ids információt, s tudja, hogy hova kell mennie. Vagy isme­rőshöz, vagy rokonhoz, vagy falubélihez, vagy mindjárt a cupringerhez. Éppen naív és üde megjele­nése miatt azonnal, kap állást, mert a városi úriasszony is fa­luról került Budapestre és em­lékében vannak az otthoni cselédviszonyok. Minden úri­asszony arra büszke, hogy az ő anyjánál, nagyanyjánál ad­dig szolgált egy lány, míg férj­hez nem ment. És hogy szol­gáltak... Hajnalban keltek és éjfélkor feküdtek. Munka­időnek még a nevét sem is­merték: dolgoztak. A kis parasztlány hajlandó is volna, első nap telkiéi há­rom órakor. De nem tud mit csinálni. Reggeli hét óráig nem szabad meg se mozdulni, hogy a szűk lakásban ne zavarja a háziakat... Ül tehát a kony­hában a széken, mert semm1- hez sem tud nyúlni. Nem tud­ja mit csináljon.... Pár nap alatt beletanul, hogy hogyan kell az ágyban beverni* * a végén már kelteni kell. Az a munka, amit itt kell végeznie, kevésnek látszik, csak lassan jön rá, hogy sok. Hogy olyan sok, hogy egész idegzetét felőröli. Otthon hírét sem hallotta az idegeknek, itt kénytelen tudomásul venni, mert a szabadhoz van szokva, s itt néhány négyszögméter területen kell kiélnie magát. Otthon míg kimegy a mezőre kapával vagy kosárral a vál­lán, a szél szembe fújja s ki­veri a fejéből a gondolatot s a bánatot: itt úgy gyűl fel minden, amit az egymás nya­kán élő emberek ■ szeszélye, forrongása, feszültsége okoz, hogy lehetetten szabadulni a környezet kábító s leverő ha­tása alól. Második, harmadik fizetésé­ből már vesz egy kis ruhát az áruházban s felöltözik. Még egyelőre lóg rajta a „háziru­ha“ és a fején még őrzi a var- kocsokat. De lassan kopik ki belőle az otthoni édes hang, a másokkal szemben való gyön­géd bizalmaskodás. Ez a nagy átvedlés, mikor meg kell ta­nulnia, hogy azok, akikkel oly közelségben van, végtelen tá­volságban élnek tőle. A moz­dulatokon kell uralkodnia, s a szavak válogatása és kiejtése hozza meg az idegenítő távol­ságokat. Egy-két év múlva a nevelése >ész: készen van a városi, elé­gedetlen, igényes, ideges, fáj- ' times élet. Feljön a paraszttegény és munkát keres. Rettentő sokáig keü várnia s g s kemény kővel borított utcá­kat, a Iáiba majd leszakad, a csizma lekopik róla, míg vala­mi napszám munkát kap egy építkezésen. Odahaza egy hó­napra kap annyit, mint üt egy napra. Eleinte tetszik neki, de hamar megtanulja, hogy a kis pörkölt milyen drága. Falusi ruhája levásik róla, s vesz a Teleki téren egy olyan ruhát, amilyet otthon a jegyző úr vi­sel. Csak ez a ruha oly gyor­san mátik szét, mint a lelke. Itt volna az ideje a háztűz- nézésnek, a fészekrakásnak. Beleesik egy városi lányba — legritkább, hogy a falusi kis cselédét vegye el. Jön az ágyrajárás után a kislakás a barakokban, vagy a Bem ut­cában ... Bem tábornok utcár ja, Budapesten a legszomorúbb utcák közé tartozik — de ol­csó ott a lakás. A söntések, a kis kávéházak elvégzik a többit. S a szegény parasztfiú olyan gyári munkás lesz, mint a tömeg. Az egész tömeg, amely mind onnan szivárgott fel, faluról. És amely ma mind fáradt és magára maradott proletár. ■ óriási embersokaságot csal­nak fel az utóbbi években a városi konyhák, az ingyenebé­dek. Falun egy ingyen ebédet nem lehet kapni, ott a sze­gény, ha arra szorul, hogy más kosztján éljen, éhen halhat, ha csak munkabérbe nem számít­ják be az ingyenkosztot. Buda­pesten naponta hetven-nyolc- oanezer embernek ad ételt s másik ilyen tarv&fyzk, volttaá­lyen segélyt. Érdemes hát Bu­dapestre jönni­Pedig munka nines. Itt sincs. Az építkezések állanak. Minden vállalat azzal foglalko­zik, hogy hány erobert bocsás­son el hetenként. Ez nem aka­dályozza a vidéki szegénysé­get, hogy szökve, lopva szaka­datlanul vándoroljon a főváros felé, hogy itt éteVhvlladékká váljon. S aki itt töltött néhány évet, ez többet nem is képes falun megmaradni. Az már kirí a falusi levegőből Az már nem is bírja többet a falusi setét éjszakákat, az üres és mozdu­latlan falusi utcákat, a sarat, a szórakozás hiányát. Ha va­lamiképpen, próbára vagy hogy, vissza is megy a falujába —< hamarosan megint csak vissza­vándorol Állati életnek érzi a paraszt életét és jobban érzi már ma­gát a fővárosi proletár sorban. Civilizált embernek érzi itt magát. Kultúrembemek, aki­nek újságot kell olvasni és részt kell vennie a közéletben, bármilyen szerény mértékben is. S a legjobban megdöbbentő, hogy ezek a szegény falusiak itt a világvárosban többnyire elfelejtenek mindent, amit ezer év alatt a mezőgazdasági élet­ben kiépítettek és kifejlesztet­tek. A mese már régen el­tűnt az életükből, a népdal szintén, a közmondások böl­csessége elvesztette érvényes­ségét. Gyakran a haza fogalma is eltűnik, mert nincs többé szülőföld: a hurcölkodás a leg­biztosabb triója a szülőföldi ábrándnak. S ehelyett mi jön a lélek­be?... Bánat éá szomorúság. Magyarország, 7934. jus 26.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom