Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-19 / 142. szám

1959. JÚNIUS 19. NAPLÖ 5 Ifjú szívvel, gondolkodó fővel Ä napokban jártaim a Pécsi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán. Érdek­lődtem az előadóktól és beszél gettem a hallgatókkal. Beül­tem a marxista tanszék vizs- gózóinak izgalomtól fűtött szi­gorlataira és részt vettem a tanszék utolsó konzultációján. Igyekeztem belepillantást nyer ni a joghallgatók munkájába, megismerni gondolataikat, örö műket. És most szeretném el­mondani mindazt, amit tapasz taltam. őszintén és szépítgetés nélkül. A marxista tárgyak és a hallgatók Régi és igaz tétel az, hogy a diák nem tiszteli kiskapaci- tású előadóit és még kevésbé becsüli a melléktárgyakat. Az egyetemi hallgatók előtt is csak nagytudású oktatók és a nehéz buktatós tárgyaknak van tekintélyük. 1956 október előtt sem kizárólag azért nem értékelték a marxista tárgya^ kát, mert állandó politikai tá­madások érték őket. Hanem baj volt általában az oktaó- gárda képzettségével is. Sőt előfordult, hogy az oktató ma­ga hangoztatta legfőképpen, hogy nem vallja magáénak mindazt, amit tanít. Mit lehe­tett ilyen körülmények között várni? A legenyhébb kifeje­zés, amellyel ezt az időszakot jellemezni lehet: nem örvend­tek tekintélynek a marxista tantárgyak. Az 1957—58-as tanévben emelték a szaktárgyak színvo­nalára és ennek megfelelő elő adók kezdték oktatni az ifjú­ságot. Az új előadók ismerték a hallgatóknak a politikai tárgyról vallott nézeteit. Szi­gorúan fogták a hallgatókat és magas követelményeket ál­lítottak eléjük. „Buktatós1’ Pénteken Szolnokon sorsolják a lottót A lottó legközelebbi sorso­lását, a 25. játékhét nyerőszá­mainak húzását, június 19-én pénteken délelőtt 10 órai kez­dettel Szolnokon, a Móricz Zsigmond Művelődési Otthon szabadtéri színpadán rendezi meg a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság. Sokat bosszantotta a Petőfi utcai ú) házak lakóit, hogy a kiültetett virágokat rendszeresen lopkodták. A muskátli és más virágtövek egyik napról a má­sikra eltűntek, s ugyanilyen sorsra futottak az újabban kiül­tetett virágok is. A napokban éjjel fél tizenkettő­kor Gregor József nyugdíjas bá­nyász arra lett figyelmes, hogy egy nő és egy férfi a bányászház előtti parkban gyökerestől tépi ki a legszebb muskátlitövet. Azonnal értesítette az arra járó Mint moha a sziklába, úgy belefekszik környeztébe a gyár és ha lepillant az ember a Mecsekről, észre sem veszi a rendetlenül álló tűzfalak, te­tők között, csak négyszögletes, kissé otromba kéménye mu­tatja: valami van ott, a víz­mosta kövek fölött. Mint a gyökér a földbe, úgy belenőtt a gyárba Sándorfi Józsefné született Sifrik Adél kesztyűvarrónő is az elmúlt öt év alatt, s miként a növény kitépve helyéről elszárad, úgy vesztené élete értelmét, ha. egyszer valami sorscsapás foly­tán el kellene hagynia mun­kahelyét. Egy nagy terem hosszú asz­talánál dolgozik; ahol örökké kékes neonfény sápasztja az arcokat és szőke, barna, fe­kete asszony- és leányfejek hajolnak a szorgalmasan moz­gó kezek fölé, ahol tű, tűpár­na, fonal és cérna fogja közre életét, ahol kesztyű simul kesztyű hátára. „Nátlikat“ varr, tízezernyi párra, millió díszítést az ujjak mögé, hogy tessék annak, aki felhúzza. Reggel hattól délután kettőig, vagy délután kettőtől este tízig. Hát mit lehet ezen sze­retni? tárgy lett a politikai gazdaság­tan, meg a filozófia. Arra szá­mítottak, hogy elkeseredést szül a váratlan szigor. S most következett a meglepetés. Mert a hallgatók a kesergés helyett, épp a megnövekedett követelmények miatt, egycsa- pásra becsülni kezdték a mar­xista tárgyakat, azaz a szigor­latokra szorgalmasan, lelkiis­meretesen tanulták meg az anyagot. Ezeknek a konzultá­cióit látogatták a legtöbben és az Egyetemi Könyvtár sta­tisztikája szerint, politikai iro­dalom felé fordult a fiatalok érdeklődése. Igen sok olyan művet is kértek elolvasásra, melyek pedig nem szerepel­nek a tananyagban. Kiderült, hogy érdekes ez az irodalom is! Persze, nem ilyen egyszerű módon érte el eredményeit a marxista tanszék. Kitartó, szí­vó® munkára volt szükség. És szükség volt ehhez új temati­kára is. Az eddigi száraz adat­halmaz helyett, most klasszi­kus művek képezik a tan­anyag nagyobb részét Tárgy, amelyet nem elég magolni A múlt tanév során véle­ménykutatás zajlott le a pécsi egyetemisták körében. A hall­gatók névtelenül válaszoltak néhány kérdésre, így többek között arra, hogy mi a véle­ményük a marxista tárgyak­ról. A többség ilyet írt: hasz­nos tudományt hallgatunk! Ehhez gondolom nem kell ma­gyarázat. És érdekes a helyzet ezekkel a marxista tárgyakkal. A hall gatók azt mondják, nem lehet ezeket csak úgy egyszerűen „bevágni“. S itt nemcsak ar­ról van szó, hogy könnyebben eligazodik e pártos tudomány­ban, az aki magáénak vallja, aki .érzelmileg is ennek talár­ján áll, hanem azt is jelenti, valóban képtelenség magolni, mechanikusan tanulni ezeket. Egyik tétel következik, a má­sikból, s ezek igazságain, akarva-akaratlanul gondolkod ni kell annak, aki foglalkozik velük. A télek igazságai tehát hatással kell, hogy legyenek a hallgatókra. És vannak is. Ne­velik őket. Talán ez is elsődleges oka, hogy annak idején a KISZ- szervezet legfontosabb felada­Combos János és Bognár István rendőröket, akiknek a Madách Imre utca sarkán sikerült elfog- nlok a futásnak eredt tolvajokat. Az elfogott tolvajokról kiderült, hogy Otolecz Mihály és élettársa. Doktor Sándor utca 42. sz. alatti lakosok. A III. kerületi igazgatási osz­tály 500 forint pénzbírsággal súj­totta Otolecz Mihályt és élettár­sát. Remélhető az is. hogy ez a súlyos büntetés elrettentő pél­dául szolgál majd azoknak, akik a Petőfi utcában, vagy másutt rongálják a parkokat. — Arra születtem, hogy kesztyűt varrják, nagyon sze­retek varrni, •— mondja olyan hangsúllyal, mint az orvos, amikor hivatásával büszkélke­dik. — Kesztyűt akarok varrni — mondta 17 éves korában Sifrik Adél, az orgonakészítő lánya és elment a Hamerli- hez 1935-ben. Egy-két év múl­va elromlott a szeme, állan­dóan könnyezett. Az orvos azt mondta, még nem kell neki szemüveg, csak dolgozzon to­vább. Dolgozott is, aztán el kellett: hagynia a gyárat 1940- ben. 1954-ben visszajött, megkez­deni a második öt évet, mert közben állandóan dédelgette magában a gondolatot, hogy ö még kesztyűket varrhat. De miért? Mondja hát meg, miért szereti? — Leveszi szemüvegét, ki­csit hunyorít barna szemével és aztán kimondja: — Mert olyan szerény, csen­des munka ez. Nyugodt kis munka. Lugosi József né. a fiatal és tának a politikai tárgyakkal való foglalkozást tekintette. Még az 1957—58-as tanév ele­jén megszervezte a tanuló- csoportokat és segített meg­oldani a kötelező irodalom okozta problémákat, sőt hoz­tak egy olyan határozatot is, melyek szerint nem lehet KISZ-tag, aki rossz jegyet szerez a marxista tárgyakból. És köztudomású, hogy a mar­xizmus gondolkodó fővel való lelkiismeretes tanulásától már csak egy lépés a marxistává válás. És ma már ott tartanak, hogy marxi témákból készíte­nek pályamunkát, sőt szívesen választanak ilyen témát, még ha nehéz is, mert érdekli őket, szívesen foglalkoznak vele. Valóban eredményes munkát végeztek az egyetem kommunistái és velük a többiek is, a becsüle­tes pártonkívüliek. Megújho- dott élet pezseg az egyetemen is, egészen más, mint ahogy — sajnos — még ma is sokan vélik. És természetes, hogy mindez nem önmagától, vagy néhány ember kizárólagos munkája nyomán kezdődött el. A körülmények tették le­hetővé, a párt helyes politi­kája. Nyugodt a légkör, más kedvvel dolgoznak, tanítanak a professzorok, hisz tapasztal­hatják, elismerik munkájuk eredményeit, lehetőség nyílt az alkotásra. És látják termé­szetesen mindezt a hallgatók is, és ők hasonlóképp megtalál ják a helyes utat. csinos művezető a kongresz- szusi munkaverseny vállalá­sokból idéz: — Univerzális varrónőket szeretnénk kiképezni, hogy minden folyamatot gyorsan és szépen el tudjunk végezni és ha valami változtatást eszkö­zölnek a kesztyűkön, abba is hamar betanuljunk. Sándorfiné már teljesítette ezt a vállalását, ő már min­den különösebb felhívás, vagy versenykiírás nélkül is kiké­pezte magát univerzális var­rónővé. A művezető szerint 99 százalékos minőségi mun­kát végez. Tehát olyat, ami kiváló, szinte hiba nélküli! Mintha egy sebésznek minden operációja sikerülne. Mintha a tanárnak minden tanulója jó rendű lenne. Mintha a csilla­gász megtalálta volna már az új égitestet. Azt hisszük kesztyűt varrni kevesebb? Könnyebb? __ öt év e dolgozik és átlagosan 1?0 —130 százalékot teljesít. Csendben, szerényen, szívós akarattal, lankadatlan szorga­lommal. fiatal prózaírók antológiájá­ban: „A kötet íróinak érdeme elsősorban az, hogy velük meg­történt a nagy elszakadás a régi társadalomtól, a régi tár­sadalom témakörétől. Ezt álta­lánosságban idáig észlelhettük, az írók jórésze legalább fél­lábbal benne élt a múltban, nemcsak ha történelmi tárgyat dolgozott fel; a régi társada­lom, ha öntudatlanul is, ott kísértett írásaikban.” Kétségtelen ez a legnagyobb — és egyben a legmagasabb csúcsot jelentő eredmény a kötetben. Huszonöt fiatal író, huszonöt novella. Az írók túl­nyomó része a harmincévesek nemzedékéhez tartozik, tehát az az életkor, amikor a próza­írónak már néhány szikrát ki kell pattintania tehetségéből. Tehát az indulás — vagy ha úgy tetszik —, akkor az ébre­dés ideje. A latin közmondás azt tart­ja: nemo ante mortem beatus — vagyis, egyetlen ember sem tudhatja, milyen jövő vár rá! Ez a summázás illeszkedik leg­jobban a kötetre a kézbeeső hasonlatok közül. Huszonöt te­hetséges fiatal író, némelyik előbbre jár már az írás mű­velésében, mint amit az anto­lógiái jelez, de a külön-külön elcsípett irodalmi sikerek mel­lett mégis így szembetűnőbb a huszonöt fiatal író tehetsége, munkája, a jövendő magyar irodalomnak gerincét alkotó nemzedék útiránya. S ez az űt­— A munkaverseny na­gyon jó dolog — mondja ké­sőbb. — Miért? — Mert akkor, úgy közben ... érzi az ember, hogy nem­csak a pénzért csinálja, amit csinál, hanem fűti belülről is valami, még azokat is, akik gyengébbek.... — A szakma szeretetén kí­vül mégis magát mi fűti, mi készteti arra, hogy ... Alacsony kis asszony, szinte elveszik a sok nő, kesztyű, asztal között. Rámnéz és ki­emelkedik a többiek közül, varrásban hajlott teste neki­feszül. — Két hónapja kaptam meg a „Kiváló dolgozó“ oklevelet. Kossuth-díjjal sem lehetne büszkébb. — Nagy öröm volt ugye? — Igen. Es az, hogy egy hó­nap múlva férjhezmentem. Hát nem furcsa? Negyvenegy éves vagyok és most találtam az „igazira". Későn, de jól. Itt eldolgozgatok a nyugdíjig és veszünk majd közben egy­két szép bú•*—JEn­kal határozottabb vonallal, mint a megelőző írói nemzedé­kek útja. A ma társadalmából indul, s a legkisebb rezzené­sekre is ügyel, ami ezen az úton történik, amit ezen az úton látnak. Tulajdonképpen ez az a szin­tézis, ahol szinte kivétel nél­kül valamennyi novella talál­kozik; a kötet végeredmény­ben összefüggő egésszé kap­csolja a huszonöt fiatal író lá­tásmódját a világról, a társa­dalomról és általában a dol­gokról alkotott véleményét, mindazt, amit az imént jelzett úton látnak. Az első, puszta tekintetre ez a kép rendkívül színes, szinte gátlástalanul burjánzik benne a közlési vágy gazdagsága, a szorgalmas figyelmesség, amely a jelentéktelennek lát­szó rezzenéseket is alkotói rendszerbe foglalja. Ám, talán éppen ez a finom, a hétköz­napi élet nagy gondjai-örömei között megbújó rezzenések iránti érzékenység szüli a kö­tet novelláinak többségénél a lehangoló, fárasztó, csüggedt alaphangot, a tragikus alap­tónust; olyan színezetet, mint­ha a kötet íróinak jelentős ré­sze a jelzett úton inkább az útszéli gazt, semmint a széles utat figyelné. Őszinte szívvel Csak Csontos Gábor, Fejes Endre, örsi Ferenc és Szamos Rudolf írásaira lehet alkalmazni, hogy valóban a mindennapi életből egy-egy egészséges, biztató je­lenséget, példát ragadtak ki, csak e néhány novella hordja önmagában — még ha csak egy cseppként is — a szocia­lizmus szédületes iramában al­kotó, botló és győzedelmeskedő Embert. Nem, egyáltalán nem arról van szó, hogy bárki is „lakko­zást” követelne a fiatal írók­tól, hiszen a kötet igen nagy — másik — értéke, hogy alig- alig találkozni az írásokban a sematizmus kísérletével. De a borúlátó, csüggeteg alaphang — amelyet ugyan a témák megkövetelnek — meghökken­tő, s leginkább az, hogy a mi társadalmunk arculata, politi­kai, gazdasági és erkölcsi be­rendezése, tartalma, formája egyáltalán nem követel ilyen témákat. Sokkál emelkedettebb, sok­kal nemesebb a felszabadulás utáni magyar társadalom, mint a fiatal prózaírók kötete. Te­hát szakítottak ugyan a régi társadalommal — mint Bölöni György írja —, de egyelőre fennakadtak a ma is még két­ségtelenül fellelhető, de saj­nálatosképpen az elmúlt rend­szerből átszivárgó jelenségeken — mint például a börtönbe került ellenforradalmár tanár, és a hencegő Csorna, vagy Gáli István Dögök című írása, Varga Imre Montecuccoli no­vellája, Csurka István Nyílt gém nagyon szeretnek, megbe­csülnek munkatársaim, a gyár vezetősége. Szépen is varrom a „nátlikat“! Nézze csak! Nappa kesztyű kerül elő, kígyózó, tarka felső diszítés- sel. — Ez nem olyan egyszerű „nátli“ ám! Duplán kell varr­ni. Sok figyelmet és jó keze­ket igényel. Lekopogok a betonlépcső­kön, aztán fel a másikon a sa­lakos gyárudvarra. A bejárat­nál hosszú testű, nyolchenge­res, fekete luxusautó áll. Csil- log-villog a napsütésben, gaz­dátlanul. A gyárban vendégek járnak. Egymás után adják a kilincset svédek, angolok, né­metek, osztrákok. A kövekre mohaként kapaszkodó gyár készítményei tartják a világ­híres exportszintet, állandóan újabb és újabb fazonokkal le- peki meg a külföldi vásárló­kat, akik nem győznek csodál­kozni azon, hogyan is lehet ilyen jó minőségű munkát vé­geztetni ilyen tömegméretben, és elképesztő mennyiségben. Pedig nagyon egyszerű, mert Sándorfi Józsefné, született Sifrik Adél csendesen és sze­rényen varrogat „a kézi 4-cs- ben" sok száz társával együtt. SZÜTS ISTVÁN törés című írása. Még az olyan novelláknál is megtalálható a sötét tónus, a tragédia súlyos felhője, amelyek félreérthetet­lenül marxista, kommunista mondanivalót hordoznak. Valószínű, hogy ezeket ez írókat a sematizmus vészéb e iránti aggodalom intette. In­kább a tragédiákban — még­ha csak olyan kis tragédia is, hogy a főhős unalmában a lift­aknába dugja a lábafejét es eltöri — inkább ezekben ke­resték az őszinte, művészi °rn- berábrázolás lehetőségeit. > ^y a társadalom, az az ember, akit a sematizmus veszel ve nélkül is lehet ábrázolni, -z újat építő ember szó szerint kimaradt az írások többségé­ből. Az még nem hordja magá­ban a sematizmus veszélyét, ha a mű legfontosabb voná-a a pozitív hős. Hruscsov elv­társ mondta a szovjet írók III* kongresszusán: „Hát vajon nem jó és szűk* séges-e az olyan mű, amc'y- ben a szerző helyesen ábrázol pozitív hősöket? Ezek a szem­zők a pozitív hőseiket nem angyaloknak állítják be, mert olyanoknak látják az embere- két, amilyenek, amikor uZ életben, az új megszilárdítá* síért folyó harcban és mun- kában tevékenykednek. Es ez törvényszerű és helyes dolog; Az embereket jó példákon ke.il nevelni, meg kell nekik mu- tatni a helyeset; hogy így rá tudjanak lépni a jövő útjára.’* A kötetből kétségtele­nül kiemelkedik Csontos Gá­bor: Az óriás című novellája, amely meglepő művészi ügyes­séget, igényes megoldásokat mutat. A mese az ellenforra­dalom, Povázson bányász és a kisfia komplexumban olyan művészi megoldást, kifejező- készséget és mély tartalmat kölcsönzött az író a novellá­nak, amely a felszabadulja utáni novella-termés egyik leg­jobb írásává avatja. Huszty Tamás novellája: a Gyűlölet, mély emberi érzé­sekre épül, emocionális hatá­sában ugyancsak a kötet leg­jobbjai közül való; Tóth László írása, a Néger pilóta remekmű. Szűkresza- bott, zárt szerkezetű, nagyon igényes írás, az emberi kegyet­lenség és a humanizmus mű­vészi eszközökkel megrajzolt összecsapása. Szamos Rudolf novellája a* Azon az éjszakán szerkezeté­ben is és művészi kifejező­készségében is sikerült írás; Meleg, emberi vonások, az egyszerű, dolgos emberek olyan ábrázolása, amely számottevő írói erényeket sejtet. Fejes Endre és Gerencsér Miklós novellái is remekbe­szabott írások, íróik már mesz- szebb járnak, mint a két no­vella értéke. Gajgóczi Erzsébet — riportnak sem nevezhető —• írása nem illik a kötetbe, a tsz-mozgalom fejlődéséről ké­szült írás kiüt a kötetből, mint ahogyan a szándék is leplezet­len; „Ilyen” is legyene benne; A huszonöt író mind­egyike ugyan nem jár még a társadalom életének legsűrű- jében, de vitathatalanul arra tartanak. A kötet — úgy esz­mei állásfoglalását (a kifogá­soltak mellett is), mint művé­szi emelkedettségét tekintve, biztató. Az „ébredés” sikerült. Ha még kísértenek Is olykor az álom lidércei, ha a sze­münkbe hunyorog is a ko<-aí napfény, jókor ébredtek és frissen, tartalmas, hasznos gon­dolatokkal és tervekkel. Thiery Árpád. Magyar küldöttség a genfi, lakásügyi konferencián Genfben Ö66zeült az Európai Gazdasági Bizottság lakásügyi albizottsága. A több napig tan tó ülésen Lux László építés ügyi miniszterhelyettes veze­tésével háromtagú magyar Ki1AAtt<a£g is részt vesz. Szántó István ’ irány már másfelé vi6z, sok­Petróleumos fagylalt A sásdi községi tanács dolgozói ír­ták az alábbi leve­let: — Nem nagy dől gok, amiről itt be­számolunk, de bősz szamtóak, és főleg nem hízelgőek a Vidéki Vendéglátó­ipari Vállalatra nézve. Kezdjük azzal, hogy nyár lévén, kedvünk támadt egy-egy nagy adag fagylaltra. A cuk­rászda felszolgálója teljesítette is kíván Ságunkat. Bár ne teljesítette volna. Az állítólagos kara­mell fagylaltnak ugyanis hamisítat­lan petróleum íze volt és ez az „újí­tás" egy kissé meg hökkentett. A tör­ténet tulajdonkép­pen azzal kezdő­dött, hogy vanília ízű fagylaltot kér­tünk, de az elárusí­tó mereven ragasz­kodott ahhoz, hogy csak vegyesen ad­hatja, mert ő is vegyesen kapja. Furcsállottuk egy kicsit ezt az eljá­rást, de egyúttal rá jöttünk a petró­leum ízű fagylalt rejtélyére is. Az el­árusító nyilván tud ta, hogy a „kara­mell“ fagylalt ehe­tetlen, de hát ugye­bár neki azt is el kell adnia. Azzal viszont nem szá­molt, hogy a vásár­lónak is van némi joga ahhoz, hogy a pénzéért azt ve­gyen, ami az ízlésé­nek legjobban meg­felel. Amikor a cuk­rászda vezetőjének is tudomására hoz­tuk a történteket, ő már „szakmailag” igyekezett megma­gyarázni „tévedé­sünket“. Azt mond ta, hogy a fagylalt nem petróleumos ízű, hanem rumos dió íze van és talán ez félrevezetőleg ha tott ránk a zamatét illetően. Hát így váltunk „félrevezetett1 vá­sárlókká olyannyi­ra, hogy a követke­ző esetet már némi gátlással és fenn­tartással mondjuk el. Ezúttal nem fagylaltot, hanem ízléses celofán, pa­pírba csomagolt ná­polyit kaptunk „ajándékba”, ami enyhén szólva rom­lott állapotban volt. Más hasonló ese­tekről is beszámol­hatnánk, de úgy véljük, egyelőre ennyi is elég belő­le. Csaík annyi a ké­résünk, hogy az áruellenőrzést Sás- don se hanyagolják el, mert nekünk vi­dékieknek is van­nak igényeink, mi is szeretjük a jót. S&uéfrtfCft, .................----------------------------­El fogták a Petőfi utcai virágtolvajokat „EBREDES" Megjegyzések egy antológiához Bölöni György írja a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom