Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-17 / 140. szám

»59. JÚNIUS 17. NAPLÓ 5­örvendetes ténynek kell te­kintenünk, hogy múlt heti „toliseprűnk” után a Kossuth Lajos utcai kirakatokból el­tűnt a „sültéé" sapka, hogy megjelenhessék helyette az „ellenzős“ sapka. Bevették a „négylapos réteslap“ feliratot is, és bizonyára sor kerül a többi helytelen, értelmetlen, szép városunk lakóinak esz­tétikai érzékét rontó felirat kicserélésére is. Sajnos, szép számmal akad belőle! Váro­sunkban sok díszes címtábla, felirat ékeskedik, de talán még több olyan éktelenkedik az épületek falán, amely ' mind nyelvhelyességi, mind pedig értelmi szempontból erősen hibáztatható. A Bem utcában, a Kossuth téren van egy kedves, kis édességbolt, amely ezzel a fel­írással csábítja a vevőket: „Több édesség, több egészség!“ A példa, úgy látszik rpgadós, mert ennek mintájára a tej- boltökban ilyen szövegű fel­iratok vannak: „Több tej — több egészség!" Akármilyen csábító szólásmondásként is hangzanak e feliratok, szót kell emelnünk az egészség ezó nevében. Úgy gondoljuk, az egészség szó egymagában is elegendő arra, hogy kifejezze az ember testi állapotát, és nem kell a határozatlan szám­név fokozásával, a sok, több, legtöbb-bei erősltgetnünk bár­kinek is az egészségét. Az egészség lehet jó vagy rossz; esetleg lehet valaki az idén jobb színben, mint tavaly volt, de semmiképpen sem le­het „több egészségű”. Helyte­lenek tehát az ilyen vásárlás­ra csábító feliratok. Nemcsak helyetelen, hanem értelmetlen is a Lyceum utca 1. számú háznak az a cím táb­lája, amely azt tanúsítja, hogy a házban székel a „Tenyészál­latforgalmi Gazdaság: Iroda Baranya és Tolva megyei kör­zeti irodája“. Ha alaposabban megnézzük a kétszer is kitett címtáblát, kiderül, hogy az iroda irodája kapott helyet a házban. És még mondják, hogy nincs bürokrácia!? Kulcsár István olvasónk felhívta a figyelmünket a Szé­chenyi téri IBUSZ-iroda új címtábláira is. A nemrég ki­tett táblákon méltán kifogá­solható, hogy a MÁV közis­mert rövidítése után a címfes­tő kitette a pontot, holott ez éppolyan rövidítés, mint az IBUSZ. Ugyanitt a helyesírási hiba érdekes újítást eredmé­nyezett: a jobboldali felirat szerint ugyanis ezután nem­csak a vonatra, hanem az au­tóbuszra is lehet hálókocsije­gyet váltani. így szól a hirde­tés: AUTÓBUSZ ■ HÁLÖKO- CSIJEGYEK. Mivel az IBUSZ egyelőre még nem foglalkozik ilyen jegyek árusításával, nyil­vánvaló, hogy a helyesírási hiba következtében olvasható így a címirat. Az autóbusz szó és a hálókocsijegy szó kö­zé ugyanis elfelejtették kiten­ni a kötőjelet és a vesszőt. He­lyesen tehát így lenne: Autó­busz-, hálókocsijegyek. Ugyanez az olvasónk kifo­gásolja a Kossuth Lajos utcai játékbolt cégtáblájának a fel­írását: Sport- és játékbolt Szerinte — s ebben igazat adunk olvasónknak — a spor­tot nem lehet az üzletben árulni. Valóban helyesebb vol­na a cégtábla feliratának a megváltoztatása ekként: Sport szer- és játékárubolt. ízléses berendezésével sok kis úttörőt csábít vásárlásra a Kossuth utcai ŰTTÖRÖ BOLT. Címirata helyesírási szempontból kifogástalan, mert a szókezdő magánhangzó is hosszú, meg a szóvégi ő betű is. Már meg is dicsérnénk a címfestőt, ha szemünkbe nem tűnne az úttörő jelvény „Elő­re“ szavában a hosszú ő he­lyett rosszul festett rövid ö betű. Befejezésül még valamit! Egyes kirakatokban ilyen fel­iratok buzdítják hölgyeinket vásárlásra: „öltözködjék a leg­utolsó divat szerintSzeret­nénk erről az érdekelt női ne­met sürgősen lebeszélni. Higy- gyék el, sokkal szebbek, ha a legújabb és nem a legutolsó divat szerint öltözködnek! Ta­lán el is hiszik ezt nekünk — férfiaknak! DR. TÓTH ISTVÁN A világ ifjúságának nagy találkozója a béke fővárosában 1957. július 28-án 127 ország 34 ezer küldöttének jelenlété­ben Moszkvában nyílt meg a VI. világifjúsági és diáktalál­kozó. A moszkvai VIT a szocializ­must építő Szovjetuniónak, annak az országnak a főváro­sában zajlott le, ahol ember­milliók harcolnak egységesen a békéért, akik saját életükön tapasztalták, hogy a boldog­ság, a fejlődés egyedüli útja a béke. A megnyitó napjának esetné nyei is fényt derítenek arra, hogy a szovjet főváros lako­sainak mennyire szívügye volt a VIT sikere. Az utcákon hőm pölygött az emberáradat, mert Moszkva lakossága látni akar­ta a világ fiataljait, akik mesz- sze országokból jöttek, hogy hitet tegyenek a béke, az ifjú­ság életigenlése mellett. öt millió ember állt sorfalat a VIT megnyitójához vezető úton, ötmillió moszkvai akart kezet fogni az ifjúság küldöt­teivel. És ebben a kézfogás­ban nem volt különbség: akár amerikainak, akár magyarnak, vagy négernek nyújtották a moszkvaiak kezüket, egyfor­mán a béke jobbja volt az. Megható látvány volt, ami­kor az imperialista országok fiataljait kitörő örömmel, ba­ráti kézfogással fogadták a szovjet emberek, azok, akik kö zé a nyugati kormányok el sem akarták engedni a fiata­lokat. ... Tizenöt tnapig ünnepelt a világ ifjúsága. Tizenöt na­pon keresztül szőtte a barát­ság szálait kétezer francia, ezerötszáz angol, kétezer finn, ezerkilencszáz olasz fiatal, a 34 ezer külföldi ifjú a szovjet fiatalokkal. És a VIT 34 ezer résztvevője az ünnepségeken, kultúr- és sportversenyeken túl nyitott szemmel járt a szov jet fővárosban: fiatalos lelke­sedéssel vette észre a szocia­lizmus, a kommunizmus épí­tésének ezernyi eredményét, és fiatalos, őszinte barátkozás- sal ápolta a baráti szálakat a békéért harcoló hősi nép fia­talságával. 1921. augusztus 14. A szerbek által megszállt terület munkássága, a tanács- köztársaság összeomlása után rövidesen magára eszmélt és belátta, hogy sürgősen szervez­kednie kell. E célból hívta össze 1921 augusztus 14-én a megszállt Baranya szakszerve­zeteinek kongresszusát. A kongresszust megelőzte az a később igaznak bizonyult hír, hogy a szerb csapatok augusztus .második felében ki­ürítik a megszállt területet és Horthy „nemzeti hadserege“ bevonul Baranyába. Ez a for­dulat érthető megdöbbenést váltott ki. Pécsett mindenki tisztában volt a fehérterror szörnyű poklával. Nem csoda, hogy a munkásság, sőt a pol­gári lakosság nagy része is el­borzadva gondolt arra a nap ra, amikor Horthy darútollas legényei átveszik a hatalmat. A szakszervezeti kongresz- szus ebben a feszült légkör­ben nyílt meg. Munkáját az­zal kezdte, hogy erélyesen ál­lást foglalt a Horthy-csapatok bevonulása ellen. Ugyancsak 14-én este nép­gyűlést tartottak a Széchenyi téren, ahol a tizenötezerre te­hető tömeg egyhangúlag ki­kiáltotta a baranyai szerb— magyar köztársaságot. E vá­ratlanul és kirobbanásszerűen bekövetkezett esemény a nép­## Szigetvári tónktól: Megalakult a szigetvári vár Zrínyi Miklós" baráti köre tudósi­Rlta gyűlések az építők napja alkalmából A Baranya megyei Építő­ipari Vállalatnál június 19-én és 20-án a nagyobb munkahe­lyeken (Repülőtér, Jókai utcai építkezés, Zsolnay gyár, szak­ipari részlegeknél) röpgyűlése- ket tartanak. A röpgyűléseken megemlékeznek az építőipar államosításának 10. évforduló­járó1, annak jelentőségéről. Számot adnak aprói, hegy mi­lyen mérvű fejlődés követke­zett be a 10 év alatt megyénk építőiparában, de megemlé­keznek ugyanakkor a múltról is, amikor 4—5 hónapos foglal kozíatottság, munkanélküli­ség, az emberi méltóság meg- csúfo’ása jellemezte az építők életét. A Baranya megyei Építő­ipari Vállalatnak 170 olyan do’gozója van, akik 10 éve már a vállalat kötelékébe tar toznak. Részükre kis ünnepsé­get rendeznek, megvendége­lik őket. A Tüzér utcai kultúrtermet, a helyiségeket már dekorál­ják a fiatalok, lázasan készül­nek a nagy napra. Hálából írt sorok Köszönetünket fejezzük ki a Pécsi Szénbányászati Tröszt vezetőségének, valamint Pe­tőfi-akna üzemvezetőségének, üzemi bizottságának és párt- szervezetének anyagi segítsé­gükért, mellyel egy gyönyörű óvodához juttattak bennün­ket. Külön kell megköszön­nünk Vasas II. építészet dol­gozóinak áldozatos, lelkiisme­retes munkáját, mert ők is ré­szesek abban, hogy egy kor­szerű óvodába járhatnak gyér lékeink. k íz óvoda szülői munkaközös­sége és az óvoda dolgozói Ezen a héten különösen szép munkasikereket akarnak el­érni, hogy ezzel is jelentőseb­bé tegyék az építők napját, és hogy még fényesebb lánggal lobogjon a kongresszusi mun­kaverseny tüze. Június 12-én reg­gel ahogy belépjek a szigetvári járási ta­nács tanácstermébe, nagy élénkség fogad. Egy érdekes értekez­let van készülőben. Az egymás után ér­kezett meghívottak kőzett megismerem Bocsikor elvtánsat, a járási népfront bi­zottság elnökét, tőle tudom meg, hogy az értekezlet célja a szi­getvári vár baráti körének megalakí­tása. A meghívottak között helyet foglal­nak az MSZMP, KISZ, Hazafias Nép­front , munkatársai, a megyei Idegenforgal­mi Hivatal dolgozói, tanácsi dolgozók, pe­dagógusok, múzeoló- gusok. A megalakí­tandó baráti körnek a megjelentek csak a magvát képezik, mert a cél az, hogy minél nagyobb töme­geket tömörítsen so­raiba a kör a későb­biek folyamán; mind többen vegyék ki ré­szüket ebből a nemes munkából. Bocskor elv társ megnyitó szavai után javasolja, hogy a ba­ráti kör elnöke Mol­nár Imre elvtárs, a szigetvári gimnázium igazgatóhelyettese le­gyen, akinek a , szi­getvári vár érdeké­ben kifejtett eddigi értékes munkássága biztosíték arra, hogy a kör helyes úton fog haladni és célját meg tudja valósítani. A megjelentek a ja­vaslatot egyhangúan elfogadták és a ba­ráti kör megalakulá­sának tényét ki­mondták. Molnár Im­re elvtárs röviden vázolta elképzeléseit a kör feladatait ille­tően. Elsősorban fel kell támasztani ég ápiolni a község, a járás és végsősorban a megye lakossága körében a Zrínyi kultuszt. Tár­sadalmi erőkre tá­maszkodva meg kell szervezni a műem­lékvédelmet,1 mert kevés község rendel­kezik annyi és olyan értékes műemlékkel, mint éppen Sziget­vár. Fel kell kutatni a még magánkézben vagy más szervek tu­lajdonában lévő Zrí­nyit és korát érintő írásos és tárgyi do­kumentumokat. A kör feladatát kell hogy képezze haladó hagyományaink ápo­lása és terjesztése, is­meretterjesztő elő­adások és egyéb ren­dezvényeken keresz­tül. A röviden ismer­tetett feladatokon túl menően minden te­kintetben támogatást nyújt a baráti kör a Baranya megyei Ide­genforgalmi Hivatal­nak. Molnár Imre elv- táns ezek után fel­hívta a baráti kör fi­gyelmét arra, hogy 1966 szeptember 9-én — a szigetvári vár elestének 400 éves évfordulóján — em­lékezik meg a ma­gyar nép Szigetvár hős védőiről. Az ün­nepség előkészítésére bizottság kijelölését javasolja a megyei tanács végrehajtó bizottságának. A bizottságba 20 elvtársat javasai, akiknek személye biztosíték arra, hogy az emlékünnepség megfelelő módon és keretek között zajlik le. A baráti kör első ténykedéseként a ja­vaslatot elfogadta és utasította a kör el­nökét a javaslat fel- terjesztésére. Az ala­kuló ülés ezzel véget ért és a tagok feszte­len beszélgetésének adott helyet. Korocz Balázs gyűlésen úrrá lett tömegpszi­chózissal magyarázható, amely eleve lehetetlenné tett minden józan megfontolást. A pécsi munkásságot az ve­zette tévútra, hogy az „auto­nóm“ köztársaságot az egyet­len, a jelen kényszerhelyzetből kivezető megoldásként tüntet­tél? fel. A munkásság ugyanis a Horthy-fasizmus és a szerb imperializmus ütközőjébe ke­rült, s a két rossz közül a ki­sebbiket akarta választani; Másrészt arra gondolt, hogy ez a köztársaság kiindulópont­ja lehet a fasiszta igában sínylődő Magyarország felsza­badításénak. A nagygyűlésen jelenlévő megfontolt baloldali munkásvezetőket is annyira meglepte a robbanásszerűen bekövetkezett esemény, hogy 'ehetetlenné vált e váratlan fordulat komoly és felelősség- teljes mérlegelése. A szerb imperializmus sze­rette volna ezt a területet megtartani, a p>árizsi békekon­ferencia azonban Horthynak ítélte. A darútollas hóhér csa­patai 1920 augusztus 20-án be is vonultak a szerbek által kiürített területre. A baranyai szerb—magyar köztársaság alig egy hetes léte ezzel meg­szűnt, s megkezdődött a fe­hérterror szörnyű uralma. A munkásság színe-java emigrá­cióba kényszerült, ahol e köz­társaság kikiáltásáról józan és higgadt megfontolás után a következő állásfoglalás ala­kult ki: A baranyai szerb—magyar köztársaság fennállása alatt a pécsi munkássá g cseberből - vederbe, a Horthy fasizmus uralma helyett a szerb impe­rializmus hatalmába került volna. A kicsiny, a megszállt területre és Bajára szorítkozó államocska gazdaságilag élet- képtelen volt és a p>écsi szén ellenében kap>ott szerb támo­gatás nélkül nem maradhatott volna fenn, A gazdasági füg­gőséggel járó politikai kiszol­gáltatottság eleve lehetetlen­né tette volna a Horthy fa­sizmus igájába görnyedt Ma­gyarország tervbe vett felsza­badítását. Mindent összegezve megálla­píthatjuk, hogy a baranyai szerb—magyar köztársaság ma már csupán történelmi emlék és eleve halálra ítélt kísérlet volt. Mint olyan, érdekes és izgalmas mozzanata a bara­nyai munkásmozgalomnak. □ HUSZONHÁROM állami lakóház sortatarozását végez­ték el Hásságy községben a Pécsi Általános Építőipari Szövetkezet dolgozói. ^patkó OZcutdi meg a esperes Egyik hajdani somogyi köz­gyűlésen, valami vita kapcsán, egy bizottsági tag büszkén mondotta, hogy Somogyország ugyan bort nem termel, kitű­nő gabonát és híres betyáro­kat azonban exportál. Ami azt illeti, Baranyának kitűnő bora és gabonája mel­lett első osztályba sorolt hí­res betyárja is volt. Egyebet ne mondjunk, Patkó Bandi is az egyik baranyai uradalom juhásza volt mindaddig, míg szerelembe nem esett, onnan pedig egy olyanféle véres his­tóriába, ami miatt bujdosás- nak kellett adnia bánatos szí­vét és hurokba javasolt fejét. A honvágy haza hozta néha mégis Baranyába a lassan or­vén jelentős bankókötegekre tett szert, amiről tudomást szerzett Patkó Bandi is, aki soha nem támadott orvul, sokszor pedig egyenesen beje­lentette látogatását a társal­gásra kiszemelt személyeknél. Levelet kapott hát a hetényi plébános úr is azzal, hogy az „Ur a magasból egyformának látja az ő hangyaembereit’', miért is az égi egyformaság magasztos címén ekkor és ek- kqr megjelenik Hetényben, hogy az Urasztaláról neki is jusson egy morzsácska, s a bor­ból egy könnycseppecske. A pélbános nem azért lett esperes, hogy bölcsességgel ne irányítsa az ügyeket. A levél számos Mn,enZlkedTti Patkó ^telekor Pécs legelső bankjá­Bandit, aki azonban a honvá­gyat akként irányította, hogy abból némi haszon származzék. A baranyai hatalmas uradal­makban bizony megtörtént, hogy embertelen bánásmód, el­keserítő bérezés miatt sze­génylegény sorsra adta magát ba, a Takarékpénztárba azon­nal elhelyezte a pénzét. A böl­csesség azonban abban rejlett, hogy egy akkoron jelentékeny összeget, ezer forintot mégis otthon hagyott Hetényben élet- biztosításul. A levélben beígért találko- egy-egy legény, aki aztán be- zási napon azonban a pécsvá- állott Patkó Bandinak törvé- radi alapítványi uradalom nyesen be nem jegyzett cég- tiszttartójának hetényi h&zá- közösségébeí így a különböző ban nagy összejövetel volt, vidékről verbuválódott erdei amikor Pécsváradról, Berkesd- csapat megbízható hírekkel röl kocsikon tegyűltek a ta- látta el a humorérzékkel is rokk nagy mesterei. Az espe- rendelkező betyárvezért. rés úr tehát meghagyta házi­A hosszúheiényi plébános asszonyának, hogy ha keres- ez Időben váratlan örökség ré- nék őt, üzenjen át, a látogató­kat pedig kezelje nagy tisztes­séggel, mert azok igen érzé­keny emberek. Alkonyaikor három lóról szállt, ember kopogtatott a plé­bánia ajtaján. A gazdaasszony ajtónyitására szinte a betlehe- mesek szelídségével kérdezték: — Itthon van az esperes úr, lelkem? —t Nincsen, de megparan­csolta, hogy ha kigyelmedék jönnének, szaladják át, mert nagy tisztességgel van magi' iránt. — Hátha ilyen nagy a tisz­tesség, mi magunk megyünk elébe. Addig is azonban el kell intéznünk valamit. Nem foszt­hatjuk meg őt a vendégség jó­ságától, ahonnan miattunk most hazatérni kényszerül, hát kárpótolni kell őt. Vegye le a rúdról a legnagyobb sonkát, meg itt van a négy kulacs jo hetényi bornak. Töltse meg ki- qyelmed jó asszonyság. De ne tölisik bele többet, mint amék befér, mert nem tudnánk el­viselni, ha az esperes úr borá­ból egy csepp a földnek jut- . nék. Egy ember visszamaradt az ámuló és szótfogadó asszony mellett, az esperes úr tisztele­tére kigondolt vacsora előké­szítésére. Tíz perc múlva két komoly paraszt vidám társasággal telt tiszttartói ház ajtaján kopog­tatott. Az esperes nyugodtan felállt, s közölte, hogy rövid időre tá­vozik, mert hivatalos vendégei érkeztek. A tulipános, varrott szőrös parasztban senki sem sejthette Patkó Bandit.. Csak az esperes úr volt jártas a ma­ga dolgában, aki kedves mo­sollyal üdvözölve a vendégeit, kísérte vissza a plébániára, amelynek konyhája felöl ak­korra már húsvéti hangulattal áradt a finom sonkaillat. Leültek hát tárgyalni: — Esperes úr, a tízezer ara­nyakat! — Fiam, ezer, ha van, áldo­mást iszom rá. De azt aztán maradéktalanul odaadam, hogy hiba ne legyen házam eleje körül. — Es az aranyak? — Nem gyűjtök én aranyat, fiam, csak erényeket; no meg meggyónt bűnöket, miket az Ur nevében megbocsátok. Nincs házamban több pénz. — Jól van, tisztelőm a ház szokását, csak még egy kis igazságtételt kívánnék. Erre a hivatalos plébánia asztalról elővették a talpas fe­születet, két gyertyát raktak mellé, s meggyújtották komoly, méltósággal telt mozdulatok­kal. Patkó komoran mondta: — Betyárnak a kése, papnak az esküje az ereje. Mondja utánam, esperes úr! Es Patkó Bandi gyertyák fé­nyében előre mondta az eskü­szöveget, amelyet az esperes pontosan utána mondott „Is­ten nevében” arról, hogy a házban az ezresen kívül nin­csen több pénz. Amikor ez megtörtént, el­rakták az ezrest, tisztességgel az asztalhoz ültek s négyes­ben megvacsoráztak. Búcsú­záskor a maradék sonkát is magukkal vitték, s a három telt kulacsot is. Azaz, az ajtó­ban vette észre az esperes úr, hogy a negyedik kulacs ott maradt. — Vigyétek fiaim, a tiétek! — Maradjon esperes uram­nak is! — Vigyétek csak, nehogy út­közben eszetekbe jusson visz- szajönni érte, mert több ezre­sem nincsen, s esküdni sincs több kedvem. Barátsággal kezet adtak. Patkóék tisztelettel megsüve- gelték a házigazdát, ki moso­lyogva nézett a három vágtató lovas után, s utána mosolyog­va nézett fel a csillagok felé, hogy megköszönje a néhai ked­ves Bauhom Mihálynak, hogy 1845-ben megalaoította a Pécsi Takaré kpénztárat. * Vörös Márton

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom