Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-16 / 139. szám

f999« JÜNITJS IC» NAPLÓ 3 > Eredmények, feladatok Mohácson és a járásban „Apu, miért nem ssólss? Sok földet tettek rád?“ 'tsz, etetőit héten & megyei párt-végrehajtó bizottság több tagja és a pártbizottság dolgo­zói a gyakorlatban nézték meg, milyen a mohácsi járás és Mo­hács városi politikai, gazda­sági és kulturális helyzete, hogyan érvényesül a párt ve­zető szerepe, milyen gondjaik, bajaik vannak a mohácsiak­nak és járásbélieknek, mi a véleményük egyes gazdasági és politikai kérdésekről, A megbeszélésen, amelyen részt vett Laki István élvtárs, a megyei pártbizottság első titkára is, Török Károly elv“ , társ, a megyei pártbizottság másodtitkára értékelte az ösz- szegyűjtött tapasztalatok alap­ján a városi és a járási párt- bizottság munkáját; Török elvtárs hangsúlyozta: ennek a munkának különös jelentő­séget ad az, hogy mindkét részről kicseréljük tapaszta­latainkat; A járási és a városi pártbizottság megismeri a me­gyei pártbizottság munkamód­szerét és fordítva. A másfél­napos tájékozódás nem adha­tott teljes képet — mondotta Török elvtárs —, de feltétlenül hozzájárult ahhoz, hogy job­ban megismerjük a járás és a város eredményeit, azokat a gondokat, problémákat, ame­lyek megoldásra várnak; Milyen tapasztalatra tett szert a megyei pártbizottság? v A tapasztalat azt mutatja, hogy a mohácsi járási és városi pártbizottság munkája nem marad el a többi járási párt- bizottság munkájától; A nagy feladatok megoldása jó, míg a kisebb feladatok mintha egy kicsit háttérbe szorulná­nak. A mohácsi járás a mező­gazdaság szocialista átszerve­zésében évekig az élen volt, kulturális téren is jó eredmé­nyeket értek eL Az eredmé­nyek nagyok, ennek ellenére itt-ott kisebb-nagyobb hibák mutatkoznak; Mohács, ha nem is nagy, de . ipari centrum; Az ipar meg­lehetősen tarka képet mutat Van egészen modern gyáruk, a farostlemezgyár és van egé­szen elavult téglagyár, , mint például a szajki, ahol még kez­detleges módszerekkel gyárt­ják a téglát. A farostlemez­gyárban és több más üzemben a dolgozóknak modem fürdő­jük, öltözőjük van, de akad olyan hely is, ahol a szociális ellátottság egészen kezdetleges. Az igaz, hogy egyszerre min­denütt nem építhetünk mo­dem fürdőt, öltözőt, de meg kell keresni annak a módját, hogy mindenütt egyre javul­jon a dolgozók ilyen irányú el­látása is. Több üzemben el­mondották a dolgozók azt, amit a Temafortnál: a Béké­ből hozzák a kasztot és ez sem mennyiségileg, sem minő­ségileg nem kielégítő. Úgy ha­tároztak: saját üzemi konyhát állítanak fel; A mohácsi üzemekben is, mint mindenütt kongresszusi munkaverseny van. Szép ered­mények születtek már a ver­seny során, de hibaként mu­tatkozik: a pártszervezet és a gazdasági vezetők keveset be­szélgetnek a dolgozókkal ar­ról, hogy a verseny az egyéni érdeken tül miként válik tár­sadalmi érdekké, miként lesz a versenyből haszna a társa­dalomnak és az egyénnek egy­aránt. Erről pedig beszélni kellene, méghozzá jóval töb­bet, mint eddig. Mindenütt élénken érdeklődtek a dolgo­zók a politikai kérdések iránt, b-'lmondották: jó lenne, ha a pártszervezet, a gazdasági ve­zetők többször tájékoztatnák őket a napi politikai esemé­nyek nagy nemzetközi össze­függéseiről, de kérdéseket tet­tek fel a belpolitikai helyzetre vonatkozólag is. E tények azt mutatják: a dolgozók igénylik a politikai tájékoztatást, azt, hogy a pártszervezet, a gazda­sági vezetők minél gyakrabban beszéljenek nekik ilyen kérdé­sekről. A járási és a városi pártbizottság helyes, ha felfi­gyel erre és arra is, hogy a sütőipari vállalatnál és a hús­üzemnél nincs pártszervezet. I Igaz, hogy nem nagy üzemek" ezek, de jelentőségük annál nagyobb a dolgozók ellátásá­ban; Szó esett a kereskedelemről is. Mohács kereskedelme Pécs­hez viszonyítva is kultúrált: önkiválasztó, önkiszolgáló bolt­jai vannak és az üzletekben bőséges az áruválaszték; A mezőgazdaságban is igen jelentősek az eredmények A járási vezetők alaposan foglalkoznak a mezőgazdaság kérdéseivel; Ennek ellenére itt is akadnak hibák; Ilyen például az állattenyésztés ki­alakítása a termelőszövetke­zetekben; A mohácsi járás ki­tűnt állattenyésztésével is. Itt van az országosan tavaly első habard tsz. tehenészete, a Bőlyi Állami Gazdaság te­henészete, amely szintén or­szágosan híres; Az állatok mi­nőségével nincs is baj. Érde­mes azonban megnézni a já­rási tanács által készített ki­mutatást; A kimutatás sze­rint az új termelőszövetkeze­tekben 100 hold szántóra szá­mítva 1,4 anyakoca jut; A já­rásiak ezt azzal magyarázzák, hogy nincs elég sertés a já­rdában. Borjúdon így véleked­tek erről a tez-parasztok: — Volna ftt akár száz ser­tés is eladó, ha megvennék. Az új termelőszövetkeze­tekbe bevitt 224 szarvasmar­ha között is kevés a tehén. Ahhoz, hogy 100 holdra mind össze négy tehén jut, többek között ez is hozzájárul; Ezek a számok azt mutatják: fi­gyelni kell a számok alakulá­sát, mert különben komoly gazdasági bajok származhat­nak; A megyében, az országban férőhelyhiánnyal küzdünk; A mohácsi járásban is van ilyen gond bőven; Einnek elleniére van olyan hely is, mint pél­dául az udvardá tsz, ahol fé­rőhely volna, de állat nincs, nem gondoskodtak eddig a fé­rőhely benépesítéséről. A ho­morúd! gépállomáson is volt mit tapasztalni. A megye egyedüli gépállomása, amely nem teljesítette a tervét. A tervteljesítése, mindössze 70,3 százalékos. Ennek egyik leg­főbb oka, hogy a gépállomás körzetében kevés a tsz-terü­let, a gépállomás főleg az egyéniekre van utalva. Amíg ez a helyzet meg nem oldó­dik, a megye sokat segíthet­ne abban, hogy a homorúdi gépállomás gépei — más te­rületre irányítanák át egy ré­szét — ki legyenek használva. A járás és a város kulturális élete sokat fejlődött az elmúlt évek hez viszonyítva. Mohács ma már valóban a járás kultu­rális centruma. Szinte min­den ipari üzemnek van kul- túrcsoportja; Csupán a Téma- fort Vállalatnál a könyvhét alkalmával 12 000 forint érté­kű könyvet vásároltak a mun kásák, hogy a könyvesboltok­ból tucatjával hordják a zöld­ségtermeléssel foglalkozó szak könyveket, hogy a délszlávok egyre inkább rátérnek a zöld­ségtermelésre, hogy rengeteg családi neveléssel foglalkozó könyv kerül az emberek ke­zébe; A mohácsi járás Hazafias Népfront bizottságai derekas munkát végeznek, lényegesen jobban dolgoznak, mint a vá­lasztás előtt; A mohácsiak­ban él az egészséges lokál- patriótizmus. Nem egy ember elmondotta: — Mohács nemzetközi ki­kötő. A parton azelőtt futóró­zsa volt Szebbé kellene ten­ni :: s — vonták le a végkövet­keztetést; A népfront-bizottság meg­hallgatta az embereket és se­gít a problémák megoldásá­ban. Társadalmi munkáiban csatornázni akarjuk a II; La­jos utcát, a gőzfürdő megépí­téséhez is már szerveztek tár­sadalmi munkát; A járási nép front bizottság is nagy terve­ket dédelget; Több tízezer fo­rint értékű társadalmi nmün­két szervezett az új bekötő­utak építéséhez::; Azonban itt is van egy megoldandó fel­adat; Meg kellene szüntetni a városi és a járási népfront bi­zottság mellérendeltségét, mert így sokkal többre men­nének; Néhány gondolatot ragad­tunk csak ki abból, amit a megyei pártbizottság vezetői másfél nap alatt összegyűjtöt­tek és elvtársi segítségként elmondtak a mohácsi elvtár­saknak; A munka eredmé­nyes volt és hatását egyre in­kább érzik majd a mohácsi üzemek, a termelőszövetkeze­tek dolgozód, s az értelmisé­giek; ISZ-zászlót avatták a vasutasok Váradi Antal utcai kultúrotthonában. Vége van az ünnepségnek, lelszá­radtak a könnyek, amik özv. Sziklai Sándomé szavaira pe­regtek végig az arcokon. Su­hognak a ruhák, tüzes csár­dást húz a zene, kacagnák a lányok. Nagy a vigasság, s így van ez jól. Ez az élet rendje, örök­ké nem sírhatunk, nevetnünk is keXL özv. Sziklainé az asztálfön ül, és elmerengve nézi a tán- colókat. Mellette ötéves, por­celánarcú kislánya és ősz édes anyja. Vajon mi járhat a tzőke- hajú asszony eszében? Harmadszor látogat a város­ba. Először 1957-ben volt itt, az ellenforradalomról szóló ki­állítás megnyitásán. Később K. Farkas elvtárssal (államvé­delmi sorkatona volt, akibe a Köztársaság téren belelőttek és megrokkant), a PUV-nál tartott egy gyűlést. Azután a pécsi asszonyok előtt beszélt Járt Sopronban, Győrben, Szabadszálláson, Salgótarján­ban, Debrecenben, Szolnokon — az egész országban. Százez­rek előtt beszélt két év alatt a férjéről és édesapjáról Egyszerre haltak meg 1956 október 26-án, budakeszi há­zukban. Egy héttel az ellenforrada­lom előtt fenyegető tartalmú röpcédulát dobtak át a kerí­tésükön. Október 23-án beki­áltották hozzájuk, hogy lógni fognak. Október 25-ről 26-ra virradó éjjel-.-.,.. “ A férjem és édesapám felszólított Bennünket, hogy azonnal meneküljünk eL Es Ők? —> kérdem. — ök miért nem menekültek? — Nem akartak. Azt mond­ták, ők sohasem futottak meg. Csak az édesanyám és én me­nekültem a két kislánnyal. Igen, Sziklai Sándor, a nép­hadsereg ezredese még soha­sem futott meg, pedig sok helyen járt, 1917 után fél — DONGÓ segédmotoros kerékpárral jött lefelé vasár­nap este a Mindszent utcából Kozma István 49 éves fuva­ros. Egy kanyarban elvesztette az egyensúlyát, neki ment a falnak. A mentők eszmélet­len állapotban szállították a megyei kórházba; Balról Jobbra; Sav. Sziklai sándorné, as édesanyja és kislánya, Zója Oroszországon át kergette a fehéreket, 1936 után a spanyol fasisztákat, 1943 után a náci­kat a szovjet hadsereg kötelé­kében. Sziklai Sándor mindig előrement. Ketten maradtak hát a ház­ban. A férje egyetlen szál pisztollyal, az édesapja pedig fejszével. Velük szemben az e llenfqrradahnárok egész lé­giója, puskákkal és kézigrá­nátokkal fe Ifegyverkezve. — öt-hat házzal odább vol­tunk az erdőszélen. Hatottuk a lövéseket és a robbanásokat, de nem gondoltuk, hogy ná­lunk folyik a harc. Negyvenkét lövést és öt L ’ kézigránátrobbanást szá­moltak meg később a házban. Kiss Lajosnak fejszével verték szét a fejét, Sziklai Sándort sebesülten kínozták és gyaláz- ták halálra. A bútoroknak is nekiestek a fejszével A tíz és féléves Julika ideg­összeroppanást kapott. Zója, a porcelánarcú kis Zója két és féléves volt akkor. November negyediké után minden csen­getésre kifutott. Azt hitte ,Apud“ és ^Nagytati“ jön. Csöppnyi eszecskéje ma sem érti meg a tragédiát. A teme­tőben így szokta kérlelni az édesapját: — Apuciként, miért nem szólsz? Sok földet tettek rád? Sziklai Sándor édesanyja Aradon éL Fiát 1914-ben vo­nultatták be katonának, és csak 1944-ben látta viszont szovjet katonai egyenruhában. Harminc év múlva! Százszor elsiratta é$ eltemette magá­ban. Nem is ismerte meg, hi­szen tizenkilenc esztendős le­gényke volt, amikor bevonult, akkor negyvenkilenc éves őszülő férfi ölelgette. Az édesanyja ma már nyolc­vanöt éves. 1956 őszén a ro­mán rádió is közölte, hogy a fiát megölték. A szomszédok elmondták a szörnyű hírt, de nem sokkal később ott termett özv. Sziklainé. A „zűrzavaros közlemények“-re hivatkozva, sikerült megszépíteni a való­ságot. A mama abban a hit­ben van, hogy a fia él. Sze­rencsés mama! öreg már, nem olvas újságot, nem hall­gat rádiót, nem tudja, hogy az egész világba eljutott a fia ha­lálhíre. Magyarországon a KISZ-szervezetek egymásután veszik fel a nevét, a Rudé Pravó, a Krasznaja Zvezda, a Remmin Ribao, a bolgár, al­bán, lengyel, román, német lapok — a fél világ sajtója meg írta fia hősi halálát. Scsogoljev és Markovejev ezredes, a Krasznaja Zvezda munkatársai tavaly Magyar- országon jártak, megtekintet­ték azokat a helyeket, ahol Sziklai Sándor é$ Kiss Lajos élt és dolgozott. Könyvbe akarják foglalni a Sziklai­család tragédiáját. Kínai, szov­jet és ki tudná megmondani milyen nemzetiségű emberek írnak meleghangú leveleket hozzájuk — magukhoz ölelte őket a világ. A ndalító tangót húz a ze­ne. A kis Zója jóízűen eszeget a virsliből, a fiatalok egymáshoz simulva táncolnak. Nagy a vígasság, g így van ez jól. Ez az élet rendje. Örök­ké nem sírhatunk, nevetnünk is keU. De időnként idézzük magunk élé a mártírok emlé­két és gondoljunk ezer helxjen járó feleségére, aki ahányszor csak elmondja férje és édes­apja tragédiáját, mindig el­sírja magát. Frissek még a sebek. MAGYAR LASZLÖ Csehszlovákiai kaleidoszkóp Eusdázddoő UuüétBUtHok Az arany csinálok utcája Prága ősi falai között min­denütt felbukkan egy-egy már mondává patinásodé mesécs- ke, amely ha nem is minden­ben felel meg a történelmi valóságnak, azért odavaló az ódon kövek közé, beleillik a hangulatba és szép és megra­gad az ember emlékezetében. A Hradcainyban a György kaszárnya mögött húzódik meg egy aprócska utca. Zlatá Ulicfca — az aranycsámálók utcája; Pöttömnyi házak, to­longó turisták, két korona be­lépődíj. A hagyomány szerint itt éltek II; Rudolf — a bo­londos császár — aranycsiná- lói. A házacskákban szegé­nyes felszerelés, rozzant bú­torzat fogadja a látogatót. Aranycsinálók lakhattak itt? Hát ide lehet képzelni lombi­kok zavatos folyadékában pan csoló, hajlott hátú aranycsi- nálókat, — a hangulat nékik való. A rejtelmes félhomály, a titokzatos zárkózottság őket vár*», De bárt a valóság egy kicsit eltér a hagyománytól Ugyan­is itt a város szegényei laktak évszázadokon ét és legfeljebb néhány koronáról álmodtak itt az ősd várfal boltívei alatt Az utca évszázadokkal ezelőt­ti tűzvész után született, ami- koris a város szegényeit nem volt hová telepíteni és úgy oldották meg az elhelyezésü­ket hogy a várfal boltozatai elé aprócska homlokzati fa­lakat húztak, tetőt eszkábál- tak főléje és laktak, ahogyan tudtak a boltívek alatt Az utolsó család 1948-ban költö­zött ki innét, és akikor vált igazában múzeummá ez a kis utca; A Zlatá Ulicfca végén áll egy kerek bástyatorony a vár- kert fád között. II; Ulászló építtette még. Itt raboskodtak a királyi foglyok. A legmé­lyebben fekvő cellák három emelettel a föld alatt van­nak. Ide már lépcső sem ve­zet. Egy kerek lyukon eresz­tették oda le a „legértéke­sebb“ rabokat. A monda sze­rint egy Dalibor nevű ifjú is raboskodott itt, akit kedve­se szabadított Id igen roman­tikus körülmények között, dalával az őrök kegyébe fér­kőzve. A monda nyomán a tornyot ma is Daliborkának hívják; Halhatatlanná azon­ban Smetana muzsikájában vált a történet és a zene szár­nyán jut él az egész világba; A Hradeamy egyik neveze­tessége a koronázó, vagy lo­vagterem. Ezt a lovagi tornák na és koronázásra szolgáló termet még Ulászló építtette az 1500-as években. Azóta itt veszd át hivatalát valamennyi cseh államfő. A jelenlegi köz- társasági elnököt is itt iktat­ták be tisztségébe; Ennek a lovagteremnél: az egyik mellékajtaján juthat el az ember abba a helyiségbe, ahol a híres prágai defemesz- táció történt 1618-ban, amikor is pfalzi Frigyes huszonhét protestáns párthíve az abla­kon át kihajította a tizenhat méteres mélységbe a helytar­tót és kiét tanácsosát; Az eset akkoriban nagy port vert fel, — bár időlegesen happy end- del végződött A helytartó és a tanácsosok ugyanis az ablak alatt felhalmozott szemétre estek — és a puha szemét megmentette az életüket; A rendtenskedőknek mégis ha­lállal kellett bűnhődniük. Ott végezték fcd őket két évvel az eset után a régi városháza előtt Emléküket a mozaik­kockákból kirakott dátum őr­zi a városháza előtt. Vajon milyen büntetést kaptak vol­na a lázadók, ha meg is hal­nak a városatyák? Lőw rabbi és a régi zsina­góga Prágának talán legré­gibb nevezetegadge. Hiszen a zsinagóga 1270-ben épült —, mégpedig a ciszterciták épí­tették a zsidók számára, — Lőw ratobi pedig már életé­is hires ember volt már. A monda szerint 6 készítette a gélemet, az agyagembert, akit emberfeletti tulajdonságokkal ruházott fel. Ez monda, de tény az, hogy Lőw a legbölcsebb ember hírében állott a gettó­ban; Halála óta senki nem ült az ő helyén a zsinagógá­ban az egyes számú székben Lőw rabbitól még ma is so­kan kívánnak csodatételt. A sírja ott van e régi zsidó te­metőben, ahol hihetetlenül szűk helyen több mint száz­ezer embert temettek el, ti­zenkétezer sírkövet állítottak olyan sűrűn egymás mellett, mint a hnfcoricavetés. Nos Lőw rabbi sírjáról az a hit járja, hogy aki egy kis cédu-' Iára felírja a kívánságát és becsúsztatja a bölcs rabbi sír­jába, az meghallgatásra talál és vágya teljesül; Sokan dob­nak be cédulákat; Teljesül­nek-e a kívánságok? Ki tud­ja; Egy vidám német fiatal- asszony w mert csehek jár­nak itt a legkevesebben — egy egész borítékot csúszta­tott a rabbi síremlékébe. Na­gyon sokat kíván, sok lesz majd a jóból e— ugratták töb­ben; Alig tudott kimagyaráz- bodni, hogy ez egy barátnője reklamáló levele, áld m,ár egy éve dobott be egy cédulát, és a borítékban most egy go­romba levelet küldött a rab­binak, hogy ideje már telje­síteni a kívánságokat; így ál­lunk hét a csodákkal JM

Next

/
Oldalképek
Tartalom