Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-03 / 128. szám
2 NAPLÓ 1959. JŰNIUS SNe legyen nyári szünet a falusi pártmunkában 1 Pártunk Központi Bizottságának március 6-i határozata, mint megvalósítható célt ajánlja népünknek, hogy 1959 végére érjük el a nemzeti jövedelemnek 196ö-ra tervezett színvonaját. Felhívja a mező- gazdasági dolgozókat, hogy teljesítsék túl a mezőgazdasági termelés 5,2 százalékra tervezett évi növekedését, és fő követelményként állítja elénk a termelőszövetkezetek, különösen az ősszel és tavasszal alakult tsz-ek megerősítését. A határozat világosan kimondja, hogy ezt csak úgy érhetjük el, ha a tsz és a falusi pártszervezetek messzemenő politikái támogatási ódnak n tsz-ek vezetőségeinek munkájához. A határozat arra is utal, hogy a tsz-ek megerősítésével párhuzamosan el kell mélyítenünk az egyéni dolgozó parasztokkal kialakult baráti viszonyunkat, megbecsüléssel és bizalommal kell foglalkoznunk velük, mert ők maholnap tsz tagjai lesznek. E tennivalók nem kevés munkát rónak a tsz és falusi pártszervezetek vállára. Mégis azt halljuk több helyen, hogy jön a nyár, a nagy dologidő, és ilyenkor nem lehet párt- munkát végezni. Nem lehet — mondják, — mert a nap java mezei munkával telik el, este pedig fiáradtak az emberek, és nem jönnek el a gyűlésre. Senki sem tagadja, hogy nyáron nagyon megszaporodik a munka, és ez fárasztó. De még ekkor is meg-megpihen az ember, ünnepelni is szokott. Tizennégy év tapasztalata bizonyítja, hogy ha fontos gyűlésről van szó, nyáron is ösz- szegyűlnek az emberek. És ami a legfontosabb: politikai munkát végezni nemcsak úgy lehet, hogy összehívjuk az embereket a párthelyiségbe, vagy tanácsházára, hanem úgy is, hogy mi keressük fel őket az otthonukban, kint a mezőn ebédszünetekben, vagy éppen a vasárnap délutáni tereferék alkalmával. Örökké az emberek között vagyunk, márpedig ha így van, el lehet velük beszélgetni a párt politikájáról. Nem lehet uborkaszezon ii. — nyáron a pártmunkában. Ezt nemcsak mi mondjuk — az élet követeli ezt tőlünk! Nézzük meg csak az életet, például a rádfalvait. Itt sajnos nem olyan mint szeretnénk. A tsz-mek még ma sem teljes a közös állatállománya, mert egyes tagok még nem adták be. A kocsi, lószerszám és lókapa is kevés a közösben, mert a tagok egy része ma is a háztáji gazdaságban tartja. Emiatt komoly gondokat okozhat náluk a kukoricakapálás, a lucernájuk már megázott. Mondjuk ki kereken: azért van így Rádfalván, mert a tsz- tagok egy része állami kocsira, lókapára, lószerszámra stb-re vár. Az államra várnak, noha már így is sokat kaptak tőle: villanyt, bekötutat és tehén- istállót 700 000 forintos költséggel! Nem túlzottak a kívánságok? Az állam teherbírása sem határtalan, az állam sem fejőstehén! Mindezt — sokkal alaposabban és kellő türelemmel — a pártszervezetnék kellene megmagyaráznia Rádfalván, ám sajnos, nem sokat tett eddig a kocsik, lószerszámok stb-k behozatala, a teljes állatállomány összevonása céljából. Most már a körmükre égtek a dolgok, és az élet nagyon sürgetően követeli tőlük, hogy ne csináljanak uborkaszezont a pártmunkában. A rádfalva i eset azt bizonyít ja, hogy a dolgozó parasztok a belépési nyilatkozat kitöltésével nem válnak egycsapásra öntudatos iszalagokká és szocialista emberekké. Ez nemcsak Rádfalván van így, hanem azokban a tsz-ekben is, ahol lényegében jól mennek a dolgok, tehát a járás termelő- szövetkezeteinek többségében. Itt is számítani kell az új tsz- tagok ingadozására; Több elvtársunk majdnem úgy beszél ezekről az emberek ről, mintha ellenségeink lennének. Téves felfogás és akaratlanul is kárt okoznak vele. Látni kell, hogy ezek a tsz- tagok azért akarják az állatokat és gazdasági felszereléseiket tartalékolni, mert nincsenek meggyőződve arról, hogy AZ ÖREG TÖLGY „Mert az öreg tölgyet gyökerek százai kötik a talaj minden porcikájához, és sammi- féle vihar ki nem döntheti“ •— így kezdte Sinda Gustav elvtárs, az N1?K Ellenállók Bizottságának elnökségi tagja, a FIR vezetőségi tagja a beszélgetést : | A nemzetköz antifasiszta ellenállóknak ahhoz a már csekélyszámú élgárdájához tartozik Sinda elvtárs, akik a Hitler előtti, alatti és utáni években egyaránt magasra emelték a proletár nemzetköziség vörös zászlaját;. s „Egész életem a munkásosztály ügyének szenteltem és ezért kellett a bamainges barbárok uralomra jutása után. 1933. február 23-án Németországban illegalitásba mennem két évig, majd Hollandiába emigráltam és onnan, mentem 1936-ban, októberiben a spanyol frontra. Itt — Spanyol- országban — nagyon sok magyar elvtárssal kötöttem örök barátságot. Itt ismerkedtem meg az önök miniszterelnökével, Münmich elvtánssal, itt tanultam meg tisztelni Szántó elvtárs. Szalvay elvtárs, Csa- táry elvtárs, Fazekas elvtárs bátorságát és hűségét a proletár nemzetköziség nagy ügyéhez. A 11-es ezrednek négy német zászlóalja együtt harcolt a magyar internacionalistákkal.“ Hogyan dolgozik a Német Demokratikus Köztársaságban a bizottság — kérdeztem tőle. „Az NDK Ellenállók Bizottságának megvannak a maga sajátos módszerei. Ennek egyik legfontpsabb momentuma a fiatalok nevelése, tanítása. Megyei és járási bizottságaink a veterán-klubok keretében tanítják a fiatalokat az igaz hazafiság és proletár nemzetköziség érzésére, személyes példájukkal mutatják meg ennek a kettőnek a szerves együvétartozását. Persze sokkalta nehezebb kettészakított hazánk nyugati részében, ahol a kapitalizmus uralkodik. Ott a WN, az egykori nyugat- németországi spanyol szabadságharcosok szövetsége kénytelen illegalitásban működna. De ennek ellenére lángolva tartja az antdfasizmus tüzér, a nemzetköziség szellemét. Az illegális munka középpontja Frankfurt am Main. A szövetség egyébként Nyugat- Németországban rendszeresen megjelenő folyóiratot is ad ki, amely emlékekben, cikkekben, elbeszélésekben foglalkozik a spanyolországi polgárháború proletárintemaciomalista emlékeivel, vonatkozásaival.“ „Fontos feladatának tartja az NDK Ellenállók Bizottsága, hogy a fasizmus megmaradt áldozatait segítse, és emlékművet állíttasson fel a különféle kínzóhelyeken, volt koncentrációs táborokban. így Mauthausen és Buchenwald után hamarosan sor kerül a Sachsenhausen-i és Ravensberg-i emlékművek fel avatására is.“ Leroy elvlárs, a FRI főtitkára megszakította magyarországi útját és sürgősen Athénbe repült, hogy személyesen interveniáljon a görög kormánynál és királynál Manolisz Glezosz elvtárs szabadonbo- csátása ügyében. „Mi, egykon antifasiszta ellenálló-harcosok, most minden erőnkkel a békéért harcolunk, hogy soha többé ne lehessen Ravensberg, Mauthausen és Sachsenhausen. Hogy háború döreje helyett vidám gyermekkacaj uralkodjék mindenütt.:; “ És az öreg tölgy — Gustav Sinda — szemüvege vidáman csillan a kora nyári napfényben . s « a mezőgazdaság fejlődése az egész világon törvényszerűen a nagyüzem felé halad. Ezt kell nekik nagyon türelmesen megmagyarázni, rámutatva arra, hogy a kapitalista országokban ez a kis- és középparaszti gazdaságok tönkretételével, tehát embertelenül megy végbe, nálunk pedig a parasztság testvéri társulása útján. Emberi szóval kel] ezeknek a tsz-tagokmak bebizonyítani, hogy az állatok és gazdasági felszerelések tartalékolásával (ami ellentmond az alapszabálynak!) saját magukat és a közösséget károsítják meg. Ez a két példa is azt mutatja, hogy nagyon sok tennivaló vár a falusi pártszervezetekre. Ám ne elégedjünk meg ezzel a két példával, nézzünk szét alaposabban az életben. Vajon mit kíván még a falusi párt- szervezetektől? Minden tsz megtárgyalta a maga termelési tervét. A terv- ismertetés ezzel sok termelő- szövetkezetünkben le is zárult. Nincs ez így jól, senkinek sem káptalan a feje, nem lehet á ts2 tervének sok-sok részét egyszeri hallás után egy egész esztendőre megjegyezni. Meg aztán az nem is elég, hogy a tervet ismerjék. Azt is tudni ken, hogyan lehet megvalósítani, milyen haszna lesz ebből a termelőszövetkezetnek és minden egyes tagnak. Étről egész éven át beszélniük kellene a munkacsapataikba osztott kommunistáknak, az agitátoroknak. A ter va gi táció akkor jó, ha mindig a soroblévő mezőgazdasági munkák elvégzésére irányul, azaz: az előbbiekhez azt is hozzá kell tenni, hogy a tervek csak úgy valósulnak meg, a tsz és a tagok jövedelme csak úgy éri el a tervezettet, ha a munkákat idejében el végzik. Az agitáció erejét és hatékonyságát személyes kommunista példamutatással kell megalapozni, a cuni párttitkár elvtáirshoz hasonlóan. Az a munkacsapat, amelyikben dolgozik, majdnem kétszer annyi növényápolási munkát végzett, mint a többi. Minden tsz tett a pártkongresszus tiszteletére félajánlást. Sok termelőszövetkezetünkben a vállalások csak a közgyűlésen lettek megbeszélve, mint például Szaván is. Ez csak az első lépés volt. Most, amikor egy sor felajánlás sorsa a növónyápolási munkák elvég-, zésétől függ, különösen sürgető, hogy a pártszervezetek vegyék kezükbe a verseny irányítását. A tsz együttes vállalását munkacsapatokra és egyénekre kell bontani, mert enélkül nincs igazi verseny, enélkül elmaradhatnak a másik tsz-től. enélkül nem lehet a verseny menetéi ellenőrizni, időközönként értékelni, és a nyilvánosságát megszervezni. A verseny a pártkongresszus tiszteletére indult meg, következésképp ismertetni kellene a pártkongresszus jelentőségét a magyar nép életében, azt (konkrét adatokkal illusztrálva), hogy milyen sokat tett a párt és mennyit áldoztak a kommunisták népünk boldogulásáért. És természetesen el kellene mondani azt is, hogy a verseny mindenekelőtt a tsz- tagság érdeke, hiszen a felajánlások termelőszövetkezetenként 30—80 ezer forint többletjövedelmet helyeznek kilátásba. Sok gondolatot lehetne még megtárgyalni, ám a helyszűke nem teszi lehetővé. Ezért csak a legsürgősebb tennivalókra tértünk ki. Reméljük, ebből is bebizonyosodik, hogy nem lehet nyári szünetet tartani a falusi pártmunkában. És az is, hogy akik uborkaszezonról beszélnek, azok a pártmunkát önmagáért való dolognak képzelik el. (Különben nem mondanák, hogy nincs Idejük rá.) Sohasem a pártmunka kedvéért végeztünk pártmunkát, hanem azért, hogy szocializmus legyen Magyarországon, a termelőszövetkezetek megerősödjenek, tagjaik elégedett emberek legyenek. Ezért munkálkodunk évek óta és ebben a serénykedésben nem lehet megállni, mert az emberek mindennap szebben ég jobban akarnak élni. Löffler József, a siklósi járási pártbizottság ágit. prop. osztályvezetője. A fedezék mennyezetén egyre tompult a kályhából rávetődő fény. A tűz elhamvadt. Senki sem tett rá. A hátán fekvő Belicsenkó nézte a lassan elsötétedő födémgerendákat. Cigarettázott és gondolkodott. Tonya egyenletesen lélegzett, a karján, gimnasztyorkáján keresztül is érezte a meleg leheletét. A lány azonnal elaludt, de neki nem jött álom a szemére. Azokban a napokban ugyanis, amikor a vagonok polcain heverve a front felé közeledett, annyira hozzászokott a mozgáshoz és a ringatózáshoz, hogy most, amikor már-már elszenderedett, a földpriccs megingott, minden úszott, ringott. De abban a pillanatban felriadt, s most lám, csak fekszik a hátán és eregeti a füstöt. Tízpercenként hallotta az ügyeletes német üteg lövéseit, melyek sóhajként hangzottak a föld alatt. A lövedék sokáig süvített a levegőben, s még mielőtt becsapódott volna, Belicsenkó befedte tenyerével Tonya arcát: mindig lehullott valami a mennyezetről. Óvatosan, nehogy felébressze a lányt, kihúzta karját a feje alól és felkelt. Tonya a kályha kialvó fényénél álmosan csillogó szemével felpillantott. — Hova mész? — Aludj. Mindjárt jövök. Aludj! Belicsenkó kinyitotta az ajtót. A magasban világító rakéta himbálózott egy ejtőernyőn. Az őr beugrott a futóárokba, felszegte fejét s tekintetével követte. Végre a rakéta kialudt, csak szikrák hullottak még alá a koromfekete égből, és a németeknél azon- nyomban kelepelni kezdett egy géppuska. Egészen közelről hallatszott, az éjszaka csöndjében mindig így érződik. Belicsenkó mélyen beszívta a hideg levegőt. Fújt a szél, de nem lehetett tudni, merről. Egyszer-egyszer elakadt,aztán hirtelen lezúdult, s akkor a felderítők fedezékéből föl- ezálló füstöt visszanyomta a csőre. Nehéz ilyenkor megállapítani, honnan jönnek a hangok. Az őr riadtan pillantott az ütegparancsnokra: — Hallja? A titokzatos csendben lapuló német első vonal mögött tankmotorok zúgása és teherautók távoli dübörgése tört fel. Egy újabb szélrohamnál Belicsenkó a saját hátsó vonalaiból hallotta ezeket a hangokat. Sőt, úgy rémlett, mintha óvatosan csörgő lánctalpak közelednének. Várt, amíg a németek felől fújt a szél. S újra hallotta a tankokat. — Valószínűleg gramofonlemezre vették — mondta az őrnek. — De az ördög tudja, lehet, hogy tankok. Figyelte a tehergépkocsik távoli dübörgését. „Mindig így van — gondolta —, ha az em■ HilHÍK« □ ÉRTESÍTIK az utazó- közönséget, hogy a pécsbánya- telepi. Borbála-telepi, a sza- bolcsfalui autóbuszjáratok jú nius harmadikától kezdődően ismét a rendes útvonalon közlekednek. — KASZÁBA ESETT játszás közben Gáspár Ilona hétéves, cserkúti kislány. Jobb lábafején megsérült. a mentők a gyermekklinikára szállították. □ ALTALANOS iskolai kórustalálkozót rendeznek Siklóson június 7-én. □ RÖVIDESEN tető alá kerül, az újpetrei Petőfi Termelőszövetkezet új, száz férőhelyes istállója. Az Istállót a tervezett idő előtt, augusztus 20-ra akarják átadni rendeltetésének. — JUBILEUMI ünnepi békekonferenciát tart június 4- én, csütörtökön délelőtt tíz órakor a Doktor Sándor Művelődési Házban a Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága. A békekonferencián ünnepi beszédet mond Darvas József író, a béketanács elnöke, a Béke Világtanács tagja. A jubileumi ünnepségen kitüntetéseket adnak át a legjobb bókeharcosoknak, akik az elmúlt tíz esztendőben kiemelkedő munkát végeztek. □ ÚJFAJTA női lábbelik jelentek meg a pécsi cipőboltok kirakataiban, barna és piros színekben. Az úgynevezett balerina-cipők kéreg nélküliek, a sarkot gumibefűzés erősíti a lábhoz. A boltokba érkezett első szállítmány néhány óra leforgása alatt elfogyott. — TILOS építkezéseket kezdeni a Mecsek üdülőhelynek nyilvánított területein, így az Irma úton. a Domörkaput a Misina tetővel összekötő gyalogút és a Nagyvágás által határolt részen, illetve innen a Magaslati útig húzódó területein. A falazással megkezdett építés alatt álló épületek terveit is be kell nyújtani felülvizsgálatra a II. kerületi tanács v. b. építési és közlekedési csoportjához. Az építkezések az említett területeken még akkor sem kezdhetők el, ha az építési eneedé'yt arra már korábban kiadták. — KÖNYVBÁL lesz június 4-én este nyolc órakor Komlón, a Zrínyi Művelődési Ház klubjában. A bált az ünneoi könyvhét keretében rendezik, a Pécsi Nemzeti Színház művészeinek közreműködésével; A bálon könyveket árusítanak. □ KORSZERŰ iskolaorvosi rendelőt szereltek fel az űj- meszesi alsó iskolában. Bírósági hírek Múlt év tavaszán üzletszerű tiltott kéjelgés miatt négy- hónapi börtönre ítélte a bécsi járásibíróság Drozdik Fe- rencnét. Drozdikné büntetése kitöltése után Komlóra költözött, ahol tovább folytatta üzelmeit. Az újabb tárgyaláson megállapították, hogy Drozdikné gyakori vendége volt az italboltoknak, az ittas állapotban lévő férfiak társaságát kereste, akik ételt és italt fizettek neki — cserében. A komlói városi bíróság üzletszerűen elkövetett tiltott kéjelgés bűntette miatt most tízhónapi börtönre ítélte. • Ez év február 28-án Palota- bozsokon hajtott keresztül kerékpárjával Ébert József 19 éves palotabozsoki kőműves^ segéd. Útközben a járdán játszó gyerekek közül elütöt:» Tóth László hatéves kisfiút, aki eszméletét vesztve az árokba esett. Ébert József ezt látta, mégis gáthagyta áldozatát. A kisfiút a falubeliek találták meg eszméletlen állapotban és kórházba szállították. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy Tóth Laci agyrázkódást és nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. A mohácsi járásbíróság Ébert Józsefet élet és testi épség veszélyeztetésének és a baleset áldozatának cserben- hagyásával elkövetett bűntettéért hat hónapi börtönbüntetésre ítélte. Az ítélet ellen a vádlott fellebbezett. bér német támadást vár. Minden lövés óvatosságra készteti. De a legrosszabb a csönd ... Lehet, hogy mégsem történik semmi?” Szeretett volna hinni ebben, de 6 is, meg az . őrszem is érezte, hogy a néma csöndben rejtőző német lövészánkok között történik valami.., Belicsenkó áldogállt még egy darabig, fülelt, azután átment a felderítő'khöz. Ványa Goreskón és az őrségről nemrég visszatért katonán kívül már mindenki aludt. Goreskó az asztal fölé hajolva a mécses fényénél már a harmadik levelet írta. Német boratva- készlet hevert előtte, egy aluminium csészében összeragadt, nedves ecset. Bogacsev, a szakaszparancsnok borotválkozott nemrég. Most aludt, meztelen talpa és a bokáján zsineggel összekötött aslónadrágja kikandikált a priccsek közötti folyosóra, csizmája a szárába begyömöszölt, gyűrött kapcákkal az ajtónál hevert. A fedezéket mezítelen láb, csizmazsír és virágparfőm szaga árasztotta el. Az ajtónál az éjszakai hidegben átfagyott, s nemrég leváltott őrszem a vacsoráját fogyasztotta. Térdére helyezte csajkáját, fölé hajolt és hangosan nyelte az ételt, aluminium kanalával ka- Dargatta az edény alját. Csak futó pillantást vetett az üteg- parancsnokra, s folytatta a falatozást. — Keltsd fel csak Ratnert! — parancsolta Belicsenkó Goreskónalk. A küldönc felállt és gim- nasztyorkájának teletömött zsebébe préselte a háromszög alakúra hajtott leveleket. A befejezetlen levél az asztalon maradt. „Üdvözlöm, Kláva! — olvasta Belicsenkó. — Harmadikén kelt levelét megkaptam. Kláva! Ez idő szerint a harcoló hadseregben vagyok, helyesebben mondva a fegyveres erők soraiban. Kláva!... Belicsenkó vidáman tekintett a küldöncre. Az egyforma csizmák és a köpenyekkel betakart katonák között Gorosko megkereste a priccsen azt, akire szüksége volt, buzgón rázni kezdte és suttogva szólította: —: Szakaszvezető! Szakasz vezető! Ugyanakkor hátnanézegetett: zavarba hozta, hogy az ütegparancsnok a levelét olvasgatja. Belicsenkó azonban, néhány sort átugorva, kíváncsian olvasott tovább. „Másodszor pedig miután még nem múltak el felettem az évek, szeretnék egy jó barátra lelni az életben ...” Ezzel a mondattal az ütegparancsnok már találkozott Goresko leveleiben. A tizenkilenc éves Ványa állhatatosságával tűnt ki. Egyidejűleg sok lánnyal levelezett, de még egyiküket sem látta szemtől szembe, levélben ismerkedett meg velük. Mint minden levelét, ezt is lendületesei? íeje»t*» be„Valamennyi itt üldögélő felderítő nevében gárdatűzér- ségi üdvözletünket küldöm!” Belicsenkó elmosolyodott. — Hát ez meg mi, ez a gár- datűzérségi üdvözlet? — kérdezte készakarva jó hangosan. Ványa bölcsen hallgatott, mint aki semmit sem hallott. Szégyellte bevallani a lányoknak leveleiben, hogy ezrede nem gárdaezred, csak amolyan egyszerű ezred ... „Üldögélő felderítőket” sem látott sehol Belicsenkó. Talán a leváltott őrszem, de már az is megvacsorázott, cigarettát sodcn aludni készül. (Folytatjuk.)
