Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-14 / 138. szám

Az építők napjára készülődnek Megyénk több száz építő- munkása június 21-ére, az építők napjára készülődik. Az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete Ba­ranya megyei Bizottsága mun­kaprogramot dolgozott ki az ünnepségekre, melyeken a kultúr- és sportműsorokon kí­vül, építőiparunk 10 éves mun­kájáról, fejlődéséről is szem­léi tető képet kapnak a részt­vevők. Az ünnepségek sikere érde­kében falragaszok, röplapok, transzparensek és hangos be­mondók népszerűsítik az épí­tők napját. Az építőipari vál­lalatoknál mindenhol röpgyű- léseket tartanak, ahol a szak- szervezet vezetőségi tagjai a 10 éves államosítás évforduló­járól emlékeznek meg és is­mertetik az építőmunkások harcait á felszabadulás előtti időszakban. A nagyobb épít­kezéseken kis műsorral, virág­gal köszöntik majd az élen­járó dolgozókat, az idős építő­ipari munkásokat, régi harco­sokat. A Tüzér utcai kultúrotthon- ban a Tervező Iroda, az Erő­mű és a Mélyépítő Vállalat dokumentációs anyagának ki­állítását rendezik meg a 10 éves államosított építőipar lé­tesítményeiről. " Ugyanakkor könyvkiállítás és könyvvásár is lesz. Szórakoztató sportműsorban sem lesz hiány az építők nap­ján. Labdarúgó-villámtornát, asztalitenisz-versenyt, kézi­labda- és teke-mérkőzéseket láthatnak a sportkedvelők. A régi építőmiunkások fel­köszöntése a Tüzér utcai mun­kásszálláson történik. A ren­dezvények sora azonban még ezzel sem merül ki, mert a Porcelángyár Vöröskereszt gyermekcsoportja balett- és népi táncbemutatót tart szín­vonalas .kultúrműsor kereté­ben. A' zsákbanfutást, kötélhúzást, lepényevést biztosan sok ka­cagás, tréfa, hangos jókedv kí­séri majd. Az építők napját nemcsak Pécsett, hanem Mohácson, Be- remenden, Nagyharsányban is megünneplik. A lelkes készü­lődés azt mutatja, hogy me­gyénkben olyan ünnepséget szeretnének tartani az építők, melyre 10 éves fennállásuk óta még nem igen volt példa. 19 * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * 1959. JÜN1ÜS 14. NAPLÓ Mindennapos dolgok „Elengedni a köteleket!” A munkaverssnyhez is ken hajtóerő. Nem csupán pénz, nem csak vastagabb boríték, hanem példamutatás, — és mondjuk csak ki: lelkesítő szavak is kellenek ahhoz, hogy a verseny ne váljék unalmas­sá, divatosan szólva:' ne lapo­sodjék el. Mitől, kiktől várhatjuk el, hogy motorként, lelkiismeret­ként, buzdítóként állnak be á versenyzők közé? Csakis a kommunistáktól. Mert az élet így teszi fel a kérdést: az él­csapat tagja vagy, akkor mu­tasd meg, hogyan tudsz dol­gozni, hogyan tudod segíteni az időt, hogy előbb érjük el mindannyiunk célját a szocia­lizmust, majd a kommunizmus felépítését; Hogyan tudsz a cél elérése érdekében másokat is lelkesítem? Nos, hogyan? Nézzük például a Sopiama gyári kommunistákat! Nálunk, — mondja Golváth elvtárs, a pártszervezet titkára — a mű­helyekben. dolgozó kommunis­ták kezdeményezéseképpen in­dult útjára a pártkongresszus tiszteletére indított munkaver- semy. Ők voltak az elsők a fel­ajánlások megtételekor, az ő javaslatukra fogadta el az egész gyár, valamennyi dolgo­zó, hogy a kongresszus tisz­teletére gyártsunk terven fe­lül hét pacaltisztó-gépet. Azóta is a kommunista bri­gádvezetők, a szereidében pél­dául Jekl József és Forró György brigádjai állnak az élen és mindenben teljesítik váBalásaikatj A gyárban általában mind­egyik fontosabb brigádban dolgozik egy, vagy több kom­munista. A kialakult gyakor­lat szerint időnként megbeszé­léseket tartanak a műhelyek­ben, ahol a brigádokban dol­gozó párttagokkal megbeszélik a műhely gazdasági vonatkozá­sú problémáit is. Az értekez­letek igen hasznosaknak bizo­nyultak eddig. A szereidében dolgozó párt­tagok az értekezletükön pél­dául arra kérték a pártvezető­séget, hogy szólítsa fél az ön­töde és a forgácsolóműhely kommunistáit, csökkentsék a selejtjüket és biztosítsanak folyamatos anyagellátást a sze­reidének. A torgácsolóműhely és az öntöde kommunistáinak a megbeszélésén sor is került erre a problémára. A forgá- csolöműhelyben kevés a kom­munista, viszont sok KISZ-íag, és több KISZ-brigád dolgozik. Felkérték tehát a tószegeket, hogy segítsenek a probléma megoldásában.- A fiatalok ma­radéktalanul meg is oldották a rájuk bízott feladatot. Meg­szervezték az ifjúsági műsza­kot. Egy műszakban csupa fia­tal foglalja el a forgácsoló gépeit, Málnai László műve­zető, KISZ-titkár vezetésével. Az ifjúsági műszak beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az üzemrészek közötti verseny­ben második helyen végzett a forgácsolóműhely, — az első helyet az öntöde szerezte meg •igen jó eredménnyel, — és ma már megfelelő előretartási is Kállai Gyula elvtárs Kamion Kállai Gyula elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság titkára pénteken Komlóra látogatott. Kossuth-aknán leszállt a VII. szintre és a hely­színen ismerkedett meg a bányászok munkájával. tudnák biztosítaná a szerelde anyagellátásában. Az ifjúsági műszakok során különösen Mókus Béla, Csete Jenő, Illés József, Exmer II, és Szili Já­nos elvtársak, fiatal szakmun­kások nyújtanak egyenletesen jó teljesítményeket. Az öntödében a kommunista munkások, Takács László, Rom vári István, Opova Ferenc, Blaskovits Márk álltak a se- lejtcsökkentésért folyó moz­galom élére. Nemcsak beszél­tek arról, hogy csökkenteni kell a selejtet, hanem min­dent megtettek azért, hogy ők maguk is selejtmentesen dol­gozzanak. Jó eredményt ért el például Opova Ferenc elvtárs, aki a korábbi időszakhoz vi­szonyítva * igen nagy javulást tud felmutatni a selejt csök­kentésében. Az öntöde dolgo­zóinak a munkájáról mi sem beszél jobban, mint az, hogy sikerült mintegy három és fél százalékkal csökkenteniök a selejtjüket, és elnyerték az üzemrészek között folyó ver­senyben a legjobb üzemrész­nek járó versenyzászlót is. Talán nem is lenne egész a kép, ha csalk arról szólnánk, hogy a kommunisták példája és szervező munkája során mi­lyen eredmények születtek a munkaverseny idején a terme­lésben. Feltétlenül kell szólni arról is, hogy a verseny során új kommunista emberek is neve­lődnek. Volentér Pál lakatos például Forró György kommu­nista brigádvezető brigádjában dolgozik. Munkájával, a, ver­senyben elért eredményeivel érdemelte ki elsősorban, hogy a párttaggyűlés felvette a tag­jelöltek sorába. Károlyfi Já­nos az öntödében dolgozik' Romvári elvtárs brigádjában, ő még nem tagjelölt.' De tanul, szemináriumot végzett és jól dolgozik. Elmondta már a pártvezetőség néhány tagjá­nak is, hogy igyekszik munka­helyén is mindent elkövetni azért, hogy kiérdemelhesse a tagjelöltté ■ való felvételét. Mindennauos dolgok? igen, ezek mindennapos dolgok. De éppen ebben van az erő. Ab­ban, ha mindennap jó ered­ményt érnek el a brigádok kommunista tagjai,” ha az egész gyár mindennap látja a példamutatásukat, ha minden­nap mondanák egy lelkesítő szót, ha naipról-napra neve­lődnek mellettük az új embe­rek . Ejgy órát töltöttünk, csak a Szent István gőzhajón, de megérte. Hogy mi minden látható egy ilyen 78 méter hosszúságú, 7GO tonnás ma­gyar hajón, az a képekből nem igen derül ki. Pedig nagyon sze­rettük volna bemutatni a száraz­földi luxus szállókkal is felérő gyönyörű éttermét, diszkrét szepa­rálnál, a főúri kastélyokra emlé­keztető hallját, művészi faragású emeletes erkélyeivel a lakosztályo­kat, a luxuskabinokat, a tükör- parkettás folyosókat, a szidolozö, fényező, sürgő-forgó matrózokét, szóval sok mindent, ami az alayti képsorozatból kimaradt. Persze, nem véletlen, hogy ép­pen a hajó konyhájával, szaká­csaival kezdjük a sort. Ugyanis módunkban állt megkóstolni cu­korborsós sertéssültjüket, amely egymagában is csábító ajánlat egy mohács-^budapestl hajdúira. A fedélzet lassan megtelik uta­sokkal. Ez a hölgy, amint a ké­pen is látható, az utolsó percben érkezett, mert a hajó parancsno­kának jobbja, már az utasító mű­szeren van. Bielussich Artur talán az , egyetlen olyan hajóskapitány, aki az 1600-as évekig igazolni tud­ja hajós őseit, ű maga is 34 éve all a parancsnoki hídon, de nem­csak a Szent István fedélzetén, hanem ahogy mondjaRegen s- burgtól Izmailig tengerjárókon is eltöltött jó néhány évet. Irodájá­nak asztalán egy plakettet talá­lunk. Testvéröccse vésetle rá a következőket: „Hajóscsaládunk dunai hajózásának századik év­fordulója alkalmából büszkén gon­dolok rád. E kis emléktábla taliz­mánként kísérjen léged és hajó­dat. Albert" eeicjoe/j‘Séi'zAvc,v (19) Amikor Tonya belépett. Po­omarjov szerényen üldögélt z ajtónál, a prices szélén, ie­jgatva erős, tehénbőr csizmá­a bujtatott lábát. A többi irzsőrmester krómcsizmával érkedelt, tiszti köpenyt vár­atott magának. Ponomarjov emmi olyat nefh engedett ieg magának, ami nem járt eki. Egyszerű, de jó minősé­ű katonaköpenyt viselt,_ s a sizmája is háború előtti volt, Inyűhetetlen. Mostanában a sizmaszárak mór műbőrbői észülnek, olyat, mint az övé nár nem igen lehet találni, A íozzáértök tudták: az ilyen sizma óriási érték, megfizet­íetetlen. Az alacsony, inas,-rös, törzsőrmester, kifejezés­eién arcával, ami az óvatos [ondolkodású emberek saját­a, úgy ült ott, mint vendég, iki faluról jött, hogy megl-á­ogassa rokonait, s hozott ína­rával egy kis harapnivalót, neg sok-sok üdvözletét. Az lyen, ha nem is helyesel va­amit,. bölcsen hallgat róla. . törzsőrmester nem helyese!­p Tonva jelenétét. -Részle­ekho nem bocsátkozott, de el­képzelése szerint a leány je­fvnléte n«n rendiénvaló. De eint fegyelmezett, alárendelt, ezt csak azzal fejezte kí,, hogy beszélgetés közben tekinteté­vel elkerülte Tanyát, mintha ott sem lett volna. Mindaddig, amíg Belicsenko .evett, ott ült az ajtónál, szá­mítva arra az eshetőségre, hogy az ütegparancsnok pél­dául tudakozódni akar az üteg gazdasági kérdéseiről, vagy esetleg valamilyen gaz­dasági utasítást akar adui. Az .ilyen utasításokat mindig tisz­telet tel j esen végighal lgatta, mert tudta, hogy a főnökség nem szereti, ha ellentmonda­nak neki vagy jelentéktelen apróságokkal bosszantják, s az után a saját belátása szerint cselekedett. — Afonyin szeme ép, csak föld hullott bele — mondta Tonya. Gyors háziasszonyi pil- laniással szemügyre vette az asztalt. — Hát te pieg miért nem töltesz vodkát1 az üteg­parancsnoknak? 1 Gorosko szó nélkül töltött, aztán visszament a sarokba és lenéző sajnálkozással figyelte Tonya háziasszony-kodását.. Belicsenko általában neve­tett rajtuk: .'.Hiába két gaz­daasszony nem fér meg egy fedél alatt.“ Most azonban szórakozottan evett, fülelt a kívülről beszű­rődő zajokra, Még a vodkát is kedvetlenül hörpintette ki, lassan, szemét lehunyva, mint a fáradt emberek. Hamar le­tette a kanalat, felállt, meg- nyálazta cigarettáját. Odafent lövedék robbani, valamennyien felkapták a fe­jüket. Gorosko vállára vette a géppisztolyt, készen arra, hogy minden kérdés nélkül elkísér­je a parancsnokot. Belicsenko szeme felélénkült. Zsebeit ütö- gette, az öngyújtóját kereste. Nem emlékezett rá, hogy a távcső mellett leejtette. — Itt az öngyújtója — szó­lalt meg Ványa, és odaadta. Elvégre nem tűrhette, hogy az ütegparancsnok Ilyen fontos holmija elkallódjék! Amikor a tankok megindultak, nem ezen járt az esze, de aztán megta­lálta és eltette. Belicsenko lehajtott fejjel, fülelve rágyújtott. Felül már minden rengett a robbanások­tól. A fedezék ajtaja lassan feltárult, A futóárok mellvéd­je fölött lassan láthatóvá vált az égbolt egy darabkája, de a felszálló portól úgy tetszett, mintha füstben állna, Beli­csenko szippantott a cigaret­táiból, összeszűkült, furcsán fel vadult szeme csillogott, és így szólt., — Ide figyelj törzsőrmester, ballagj vissza a tüzelőállások­hoz, itt már nincs semmi ten­nivalód; a német újra meg­indult. Dolgovusin az üres termosz- szál már régóta ot-t topogott az ajtó előli. minden lövésre összerezzent. A futóárok-ban már nem voltak ott a sebesül­tek, odábbálltak valamemy- nyieiij Alig hagyta el Ponomarjov és kísérője a megfigyelő pon­tot, tűzbe kerültek. Behú­zódtak egy nem túl mély grá­náttölcsérbe. Elsőnek az őr­mester emelkedett föl, meg­rázta magát és oldalvást szi­gorú pillantást veteti, a ko­csisra. De ekkor valahonnan oldalról kerepelni kezdett egy géppuska, és ők ketten fu­tásnak eredtek, de nem azon az úton, amelyen eddig men­tek, hanem balra, a távoliban látható, vöröslő kukoricatáb­la felé; úgy tűnt, hogy ott nincs veszély. Csizmájuk talpa csúszott a tarlón, golyók fü­tyültek a fülük mellett és lá­baiknál csomókban tépték' tó a földet. Amikor végre a kukoricás­hoz értek, Ponomarjov mellén és hónalja alatt csiklandós iz­zadtságpatakok folytak. Dolgo­vusin sípolva kapkodta a le­vegőt, s a szemét meresztget- te. Itt is repdestek a golyók, de nem olyan sűrűn: az elsár­gult száraikon pattogtak s le­kaszálták őket a földre. Ponomarjov körülnézett, még nem esteledett, de a vilá­gosság csökkent, a messzeség kék színben játszott s a hát­térben jól kivehető volt a főst friss hótól fehérlő magaslat Arról, amelyet Bogacsov vé­dett, mór oszladozott a rob­banás füstje: mintha kis fel­hő ülne a dombtetőn. A ma­gaslatok közötti elágazásban nagy lánggal égett a róhamlö- veg. néhány német tank pe­dig fedezetlenül állt a szántó- földön, és össztüzet zúdított rá. (*efcrtatjuk) De amint fentebb említettük, az utasító műszer kiadta a parancsot. A hajógépész még egyszer megnézi a feszmér ót és már meg is szólal a hajókürt. Egy éles hosszú bő­lés, majd két rovidebb: „Elenged­ni a köteleket’.” A kormányos « helyén áll és a másodkapitány is az „utat” fürkészi. Es elindult a szép büszke hajó. A partról még látjuk a kapitány sötétkék ruháját, hó szakállát, fe­hérkesztyűs kezét. Nekünk inte­get. És mi hajósmódra visszáin- tünk: „Szerencsés utat'. (PÁLINKÁS) Ifjúsági találkozó Pécsváradon Ma, jímius 14-én du. 5 óra­kor Pécsváradon Hl. járási if­júsági és kulturális találkozót tartanak. A kulturális találko­zót a járási KlSZ-bdzottság és a járási tanács művelődésügyi felügyelősége rendezi. Fellép­nek Pécs vár ad, Véménd, Faze- fc3sboda, Máriakéménd, Püs­pöki ak és Zemgovárkomy mű­vészeti csoport/aa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom