Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-14 / 138. szám
Az építők napjára készülődnek Megyénk több száz építő- munkása június 21-ére, az építők napjára készülődik. Az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete Baranya megyei Bizottsága munkaprogramot dolgozott ki az ünnepségekre, melyeken a kultúr- és sportműsorokon kívül, építőiparunk 10 éves munkájáról, fejlődéséről is szemléi tető képet kapnak a résztvevők. Az ünnepségek sikere érdekében falragaszok, röplapok, transzparensek és hangos bemondók népszerűsítik az építők napját. Az építőipari vállalatoknál mindenhol röpgyű- léseket tartanak, ahol a szak- szervezet vezetőségi tagjai a 10 éves államosítás évfordulójáról emlékeznek meg és ismertetik az építőmunkások harcait á felszabadulás előtti időszakban. A nagyobb építkezéseken kis műsorral, virággal köszöntik majd az élenjáró dolgozókat, az idős építőipari munkásokat, régi harcosokat. A Tüzér utcai kultúrotthon- ban a Tervező Iroda, az Erőmű és a Mélyépítő Vállalat dokumentációs anyagának kiállítását rendezik meg a 10 éves államosított építőipar létesítményeiről. " Ugyanakkor könyvkiállítás és könyvvásár is lesz. Szórakoztató sportműsorban sem lesz hiány az építők napján. Labdarúgó-villámtornát, asztalitenisz-versenyt, kézilabda- és teke-mérkőzéseket láthatnak a sportkedvelők. A régi építőmiunkások felköszöntése a Tüzér utcai munkásszálláson történik. A rendezvények sora azonban még ezzel sem merül ki, mert a Porcelángyár Vöröskereszt gyermekcsoportja balett- és népi táncbemutatót tart színvonalas .kultúrműsor keretében. A' zsákbanfutást, kötélhúzást, lepényevést biztosan sok kacagás, tréfa, hangos jókedv kíséri majd. Az építők napját nemcsak Pécsett, hanem Mohácson, Be- remenden, Nagyharsányban is megünneplik. A lelkes készülődés azt mutatja, hogy megyénkben olyan ünnepséget szeretnének tartani az építők, melyre 10 éves fennállásuk óta még nem igen volt példa. 19 * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * 1959. JÜN1ÜS 14. NAPLÓ Mindennapos dolgok „Elengedni a köteleket!” A munkaverssnyhez is ken hajtóerő. Nem csupán pénz, nem csak vastagabb boríték, hanem példamutatás, — és mondjuk csak ki: lelkesítő szavak is kellenek ahhoz, hogy a verseny ne váljék unalmassá, divatosan szólva:' ne laposodjék el. Mitől, kiktől várhatjuk el, hogy motorként, lelkiismeretként, buzdítóként állnak be á versenyzők közé? Csakis a kommunistáktól. Mert az élet így teszi fel a kérdést: az élcsapat tagja vagy, akkor mutasd meg, hogyan tudsz dolgozni, hogyan tudod segíteni az időt, hogy előbb érjük el mindannyiunk célját a szocializmust, majd a kommunizmus felépítését; Hogyan tudsz a cél elérése érdekében másokat is lelkesítem? Nos, hogyan? Nézzük például a Sopiama gyári kommunistákat! Nálunk, — mondja Golváth elvtárs, a pártszervezet titkára — a műhelyekben. dolgozó kommunisták kezdeményezéseképpen indult útjára a pártkongresszus tiszteletére indított munkaver- semy. Ők voltak az elsők a felajánlások megtételekor, az ő javaslatukra fogadta el az egész gyár, valamennyi dolgozó, hogy a kongresszus tiszteletére gyártsunk terven felül hét pacaltisztó-gépet. Azóta is a kommunista brigádvezetők, a szereidében például Jekl József és Forró György brigádjai állnak az élen és mindenben teljesítik váBalásaikatj A gyárban általában mindegyik fontosabb brigádban dolgozik egy, vagy több kommunista. A kialakult gyakorlat szerint időnként megbeszéléseket tartanak a műhelyekben, ahol a brigádokban dolgozó párttagokkal megbeszélik a műhely gazdasági vonatkozású problémáit is. Az értekezletek igen hasznosaknak bizonyultak eddig. A szereidében dolgozó párttagok az értekezletükön például arra kérték a pártvezetőséget, hogy szólítsa fél az öntöde és a forgácsolóműhely kommunistáit, csökkentsék a selejtjüket és biztosítsanak folyamatos anyagellátást a szereidének. A torgácsolóműhely és az öntöde kommunistáinak a megbeszélésén sor is került erre a problémára. A forgá- csolöműhelyben kevés a kommunista, viszont sok KISZ-íag, és több KISZ-brigád dolgozik. Felkérték tehát a tószegeket, hogy segítsenek a probléma megoldásában.- A fiatalok maradéktalanul meg is oldották a rájuk bízott feladatot. Megszervezték az ifjúsági műszakot. Egy műszakban csupa fiatal foglalja el a forgácsoló gépeit, Málnai László művezető, KISZ-titkár vezetésével. Az ifjúsági műszak beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az üzemrészek közötti versenyben második helyen végzett a forgácsolóműhely, — az első helyet az öntöde szerezte meg •igen jó eredménnyel, — és ma már megfelelő előretartási is Kállai Gyula elvtárs Kamion Kállai Gyula elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára pénteken Komlóra látogatott. Kossuth-aknán leszállt a VII. szintre és a helyszínen ismerkedett meg a bányászok munkájával. tudnák biztosítaná a szerelde anyagellátásában. Az ifjúsági műszakok során különösen Mókus Béla, Csete Jenő, Illés József, Exmer II, és Szili János elvtársak, fiatal szakmunkások nyújtanak egyenletesen jó teljesítményeket. Az öntödében a kommunista munkások, Takács László, Rom vári István, Opova Ferenc, Blaskovits Márk álltak a se- lejtcsökkentésért folyó mozgalom élére. Nemcsak beszéltek arról, hogy csökkenteni kell a selejtet, hanem mindent megtettek azért, hogy ők maguk is selejtmentesen dolgozzanak. Jó eredményt ért el például Opova Ferenc elvtárs, aki a korábbi időszakhoz viszonyítva * igen nagy javulást tud felmutatni a selejt csökkentésében. Az öntöde dolgozóinak a munkájáról mi sem beszél jobban, mint az, hogy sikerült mintegy három és fél százalékkal csökkenteniök a selejtjüket, és elnyerték az üzemrészek között folyó versenyben a legjobb üzemrésznek járó versenyzászlót is. Talán nem is lenne egész a kép, ha csalk arról szólnánk, hogy a kommunisták példája és szervező munkája során milyen eredmények születtek a munkaverseny idején a termelésben. Feltétlenül kell szólni arról is, hogy a verseny során új kommunista emberek is nevelődnek. Volentér Pál lakatos például Forró György kommunista brigádvezető brigádjában dolgozik. Munkájával, a, versenyben elért eredményeivel érdemelte ki elsősorban, hogy a párttaggyűlés felvette a tagjelöltek sorába. Károlyfi János az öntödében dolgozik' Romvári elvtárs brigádjában, ő még nem tagjelölt.' De tanul, szemináriumot végzett és jól dolgozik. Elmondta már a pártvezetőség néhány tagjának is, hogy igyekszik munkahelyén is mindent elkövetni azért, hogy kiérdemelhesse a tagjelöltté ■ való felvételét. Mindennauos dolgok? igen, ezek mindennapos dolgok. De éppen ebben van az erő. Abban, ha mindennap jó eredményt érnek el a brigádok kommunista tagjai,” ha az egész gyár mindennap látja a példamutatásukat, ha mindennap mondanák egy lelkesítő szót, ha naipról-napra nevelődnek mellettük az új emberek . Ejgy órát töltöttünk, csak a Szent István gőzhajón, de megérte. Hogy mi minden látható egy ilyen 78 méter hosszúságú, 7GO tonnás magyar hajón, az a képekből nem igen derül ki. Pedig nagyon szerettük volna bemutatni a szárazföldi luxus szállókkal is felérő gyönyörű éttermét, diszkrét szeparálnál, a főúri kastélyokra emlékeztető hallját, művészi faragású emeletes erkélyeivel a lakosztályokat, a luxuskabinokat, a tükör- parkettás folyosókat, a szidolozö, fényező, sürgő-forgó matrózokét, szóval sok mindent, ami az alayti képsorozatból kimaradt. Persze, nem véletlen, hogy éppen a hajó konyhájával, szakácsaival kezdjük a sort. Ugyanis módunkban állt megkóstolni cukorborsós sertéssültjüket, amely egymagában is csábító ajánlat egy mohács-^budapestl hajdúira. A fedélzet lassan megtelik utasokkal. Ez a hölgy, amint a képen is látható, az utolsó percben érkezett, mert a hajó parancsnokának jobbja, már az utasító műszeren van. Bielussich Artur talán az , egyetlen olyan hajóskapitány, aki az 1600-as évekig igazolni tudja hajós őseit, ű maga is 34 éve all a parancsnoki hídon, de nemcsak a Szent István fedélzetén, hanem ahogy mondjaRegen s- burgtól Izmailig tengerjárókon is eltöltött jó néhány évet. Irodájának asztalán egy plakettet találunk. Testvéröccse vésetle rá a következőket: „Hajóscsaládunk dunai hajózásának századik évfordulója alkalmából büszkén gondolok rád. E kis emléktábla talizmánként kísérjen léged és hajódat. Albert" eeicjoe/j‘Séi'zAvc,v (19) Amikor Tonya belépett. Poomarjov szerényen üldögélt z ajtónál, a prices szélén, iejgatva erős, tehénbőr csizmáa bujtatott lábát. A többi irzsőrmester krómcsizmával érkedelt, tiszti köpenyt váratott magának. Ponomarjov emmi olyat nefh engedett ieg magának, ami nem járt eki. Egyszerű, de jó minőséű katonaköpenyt viselt,_ s a sizmája is háború előtti volt, Inyűhetetlen. Mostanában a sizmaszárak mór műbőrbői észülnek, olyat, mint az övé nár nem igen lehet találni, A íozzáértök tudták: az ilyen sizma óriási érték, megfizetíetetlen. Az alacsony, inas,-rös, törzsőrmester, kifejezéseién arcával, ami az óvatos [ondolkodású emberek sajáta, úgy ült ott, mint vendég, iki faluról jött, hogy megl-áogassa rokonait, s hozott ínarával egy kis harapnivalót, neg sok-sok üdvözletét. Az lyen, ha nem is helyesel vaamit,. bölcsen hallgat róla. . törzsőrmester nem helyese!p Tonva jelenétét. -Részleekho nem bocsátkozott, de elképzelése szerint a leány jefvnléte n«n rendiénvaló. De eint fegyelmezett, alárendelt, ezt csak azzal fejezte kí,, hogy beszélgetés közben tekintetével elkerülte Tanyát, mintha ott sem lett volna. Mindaddig, amíg Belicsenko .evett, ott ült az ajtónál, számítva arra az eshetőségre, hogy az ütegparancsnok például tudakozódni akar az üteg gazdasági kérdéseiről, vagy esetleg valamilyen gazdasági utasítást akar adui. Az .ilyen utasításokat mindig tisztelet tel j esen végighal lgatta, mert tudta, hogy a főnökség nem szereti, ha ellentmondanak neki vagy jelentéktelen apróságokkal bosszantják, s az után a saját belátása szerint cselekedett. — Afonyin szeme ép, csak föld hullott bele — mondta Tonya. Gyors háziasszonyi pil- laniással szemügyre vette az asztalt. — Hát te pieg miért nem töltesz vodkát1 az ütegparancsnoknak? 1 Gorosko szó nélkül töltött, aztán visszament a sarokba és lenéző sajnálkozással figyelte Tonya háziasszony-kodását.. Belicsenko általában nevetett rajtuk: .'.Hiába két gazdaasszony nem fér meg egy fedél alatt.“ Most azonban szórakozottan evett, fülelt a kívülről beszűrődő zajokra, Még a vodkát is kedvetlenül hörpintette ki, lassan, szemét lehunyva, mint a fáradt emberek. Hamar letette a kanalat, felállt, meg- nyálazta cigarettáját. Odafent lövedék robbani, valamennyien felkapták a fejüket. Gorosko vállára vette a géppisztolyt, készen arra, hogy minden kérdés nélkül elkísérje a parancsnokot. Belicsenko szeme felélénkült. Zsebeit ütö- gette, az öngyújtóját kereste. Nem emlékezett rá, hogy a távcső mellett leejtette. — Itt az öngyújtója — szólalt meg Ványa, és odaadta. Elvégre nem tűrhette, hogy az ütegparancsnok Ilyen fontos holmija elkallódjék! Amikor a tankok megindultak, nem ezen járt az esze, de aztán megtalálta és eltette. Belicsenko lehajtott fejjel, fülelve rágyújtott. Felül már minden rengett a robbanásoktól. A fedezék ajtaja lassan feltárult, A futóárok mellvédje fölött lassan láthatóvá vált az égbolt egy darabkája, de a felszálló portól úgy tetszett, mintha füstben állna, Belicsenko szippantott a cigarettáiból, összeszűkült, furcsán fel vadult szeme csillogott, és így szólt., — Ide figyelj törzsőrmester, ballagj vissza a tüzelőállásokhoz, itt már nincs semmi tennivalód; a német újra megindult. Dolgovusin az üres termosz- szál már régóta ot-t topogott az ajtó előli. minden lövésre összerezzent. A futóárok-ban már nem voltak ott a sebesültek, odábbálltak valamemy- nyieiij Alig hagyta el Ponomarjov és kísérője a megfigyelő pontot, tűzbe kerültek. Behúzódtak egy nem túl mély gránáttölcsérbe. Elsőnek az őrmester emelkedett föl, megrázta magát és oldalvást szigorú pillantást veteti, a kocsisra. De ekkor valahonnan oldalról kerepelni kezdett egy géppuska, és ők ketten futásnak eredtek, de nem azon az úton, amelyen eddig mentek, hanem balra, a távoliban látható, vöröslő kukoricatábla felé; úgy tűnt, hogy ott nincs veszély. Csizmájuk talpa csúszott a tarlón, golyók fütyültek a fülük mellett és lábaiknál csomókban tépték' tó a földet. Amikor végre a kukoricáshoz értek, Ponomarjov mellén és hónalja alatt csiklandós izzadtságpatakok folytak. Dolgovusin sípolva kapkodta a levegőt, s a szemét meresztget- te. Itt is repdestek a golyók, de nem olyan sűrűn: az elsárgult száraikon pattogtak s lekaszálták őket a földre. Ponomarjov körülnézett, még nem esteledett, de a világosság csökkent, a messzeség kék színben játszott s a háttérben jól kivehető volt a főst friss hótól fehérlő magaslat Arról, amelyet Bogacsov védett, mór oszladozott a robbanás füstje: mintha kis felhő ülne a dombtetőn. A magaslatok közötti elágazásban nagy lánggal égett a róhamlö- veg. néhány német tank pedig fedezetlenül állt a szántó- földön, és össztüzet zúdított rá. (*efcrtatjuk) De amint fentebb említettük, az utasító műszer kiadta a parancsot. A hajógépész még egyszer megnézi a feszmér ót és már meg is szólal a hajókürt. Egy éles hosszú bőlés, majd két rovidebb: „Elengedni a köteleket’.” A kormányos « helyén áll és a másodkapitány is az „utat” fürkészi. Es elindult a szép büszke hajó. A partról még látjuk a kapitány sötétkék ruháját, hó szakállát, fehérkesztyűs kezét. Nekünk integet. És mi hajósmódra visszáin- tünk: „Szerencsés utat'. (PÁLINKÁS) Ifjúsági találkozó Pécsváradon Ma, jímius 14-én du. 5 órakor Pécsváradon Hl. járási ifjúsági és kulturális találkozót tartanak. A kulturális találkozót a járási KlSZ-bdzottság és a járási tanács művelődésügyi felügyelősége rendezi. Fellépnek Pécs vár ad, Véménd, Faze- fc3sboda, Máriakéménd, Püspöki ak és Zemgovárkomy művészeti csoport/aa.
