Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-11 / 135. szám
»59. JÜNIUS 11. NAPLÓ 3 ftullíirális egyezményt Jiíiií't tamil ok íúi)ál)f)? Benke Valéria művelődésügyi miniszter és Heikki Ho- sia finn közoktatásügyi miniszter szerdán délben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében aláírta a magyar—finn kulturális egyezményt és az első egyéves munkatervet. Az egyezmény aláírása alkalmából Benke Valéria művelődésügyi miniszter és Heikki Hosia finn közoktatás- ügyi miniszter beszédet mondott. * A magyar—finn kulturális egyezmény megkötése alkalmából a hazánkban tartózkodó finn kulturális küldöttség szerdán sajtófogadást adott a Kulturális Kapcsolatok Intézetében. Dénes Leó, a Kulturális Kap csolatok Intézetének alelnpke üdvözlő szavai után Heikki Hosia finn közoktatásügyi miniszter, a finn tárgyaló bizottság vezetője ^méltatta az egyezmény jelentőségét, majd Osmo Orkomies, a finn külügyminisztérium politikai osztályának vezetője és Kustaa Vil- kuna akadémikus válaszoltak a feltett, kérdésekre, A falusi kulturális élet A Dunántúli Napló szerkesztősége'„Miért tanulok tovább” címmel pályázatot hirdetett. Az általános iskola nyolcadik osztályos tanulóit kértük, írjanak arról, mi serkenti őket a tovább tanulásra. A pályázatra számos írás érkezett be. A bíráló bizottság értékelte az írásokat. Általános tapasztalat volt, hogy csaknem valameny- nyi hozzánk beérkezett írásból kitűnik: tanulni akarnak a gyermekek. „Tanult embernek az élet is könnyebb. Tanulni akarok, mert a mesterséges holdak korában szégyen volna analfabétának maradni, aki nem képes alkotni. Tanulni kell ma mindenkinek, öregnek és fiatalnak, mert a gépek és a villamosítás korszakában fel kell készülni. Versenyre készül a szocialista és a kapitalista világ s ebben a versenyben a szocialista tábornak kell győzni" — írja Gaál Csaba, a ped. főiskola gyak. ált. isk. 8/b. osztályú tanulója. Ehhez hasonló gondolatok csendülnek ki az összes "pályázatból. A bíráló bizottságnak nehéz dolga volt eldönteni a helyezési sorrendet, mert — bár a A világ ifjúságának negyedik nagy béketalálkozája: Bukarest, 1953 1953. augusztus 2-án Bukarestben, az „Augusztus 23” stadionban nyílt meg a IV. Világifjúsági Találkozó. A IV. Világifjúsági Találkozót olyan időpontban rendezték, amikor a világ ifjúságának békereményeit megerősítették a Szovjetunió külpolitikájának nagyszerű kezdeményezései és eredményei. Ebben az időszakban már beérett a békeszerető emberiség több éves harcának gyümölcse: Koreában meghátrált a háború, megyegyezésre kényszerültek a béke ellenségei. Nagy győzelme volt ez a világ ifjú békeharcosainak is, mert jelentősen hozzájárultak a koreai háború tüzének elfojtásához. Hogy a világ ifjúsága menynyire egy a békéért folytatott harcban, azt a Világifjúsági Találkozó eseményei is bebizonyították. A legjellemzőbb példa: amikor a kínai küldöttség vezetője bejelentette: „Koreában ismét béke van!” — miután néhány percre ünnepélyes csend ülte meg az ülésterem zsongását — azután olyasmi történt, amit leírni, elbeszélni lehetetlenség. E kijelentés után mindenkit megelőzve éppen az amerikai és angol ifjak rohantak oda a koreaiakhoz. hogy megöleljék és magasba emeljék őket. Ezek az ifjak nem voltak részesek kormányaik bűnében, mégis úgy éreztük, hogy nekik kell kérni az engesztelés csókját, hogy éppen nekik kell felemelni e nagyszerű hősöket, akik meggátolták a háború tüzének továbbterjedését. Ezért repítették magasba a fejek fölé erős karjaikon Hűk Szim Bök koreai katonalányt az amerikaiak és angolok. És a kis korea; katonalány, akinek keblén, szikrázva viliództak kitüntetései, az ünneplés örömmárorá-. bah parányi könnycseppet törölt le arcáról Talán e könny-: csepp éppen a koréai zászlónak szólt, amelyet ekkor bontott ki Pen Uk, Korea másik küldötte, vagy a csóknak szólt e könnycsepp, amelyet a harcokban edzett Lu Min kínai önkéntes lehelt a zászlóra .. • Példát és erőt meríthettek Bukarestben az ifjak. Az utolsó napon érkezett meg soraikba, szinte egyenesen a börtönből Henri Martin, a „béke tengerésze”, aki széleskörű mozgalmat indított a vietnami háború befejezéséért, amiért elítélték,- de a világ dolgozóinak tiltakozására kénytelenek voltak szabadon bocsátani... És ott volt többek között Edgar Poncelet, a „belga Henri Martin”, ott volt Raymonde Dien, aki annak idején odaállt a vietnami háborúnak szánt, hadianyaggal megrakott szerelvény elé, és karcsú testét a kerekek elé feszítette a békéért... A bukaresti Világifjúsági Találkozó felejthetetlen élményt jelentett száztizenegy ország harmincezer küldötte számára. Különösen az imperialista országok és a gyarmati függő országok ezernyi utazási akadályt legyőző fiataljai szereztek újabb erőt, és vitték magukkal a szabad országok lelkesítő, szabad légkörét elnyomott társaikhoz. Két hétig ünnepelt, barátkozott a világ ifjúsága. És a két hét múltán szétszóródott a világ négy tája felé, 111 országba, hogy hírt adjon minden nemzet fiainak és leányainak: a békéért folyó szent küzdelemben egységes a világ ifjúsága! legtöbb írás jó volt — a kiemelkedő szintet egy sem érte el. ^Ezért csak a II. és III. díj került kiosztásra. A második díjat Békés Miklós VIII. osztályos tanuló nyerte el. Az alábbiakban részletet közlünk írásából: „Én úgy gondolom, hogy hazámat legjobban tudjam szolgálni, olyan élethivatást kell választanom, amihez általában nagy kedvem van. Ez pedig számomra: az építészet. Célom, hogy az Építőipari Technikumban tanuljak tovább. Építőiparban dolgozott nagyapám, mint kőműves és édesapám a ktsz építőipari részlegében mint kőfaragó. Most már megértem, nagyapám szavait, amikor mondotta: „Neked már nem ez a sors jut osztályrészül, mint nekem. Te még nem tudod, hogy mi az a szocialista forradalom. Én részt vettem'abban. Ha majd évek múlva megtudod a szocialista forradalom nagyszerűségét, akkor mindent megértesz.” Ma már sokmindent megértek, de úgy érzem, hogy még sokat kell tanulnom. Talán egyszerűbb kijelentés volna, ha úgy írnám, hogy építészmérnök, vagy építésztechnikus akarok lenni, hiszen ennek eléréséhez még nagyon meg kell küzdeni. Munkáscsaládból származom, munkásosztályhoz akarok hű maradni. Tudom, hogy országunknak művelt emberekre van szüksége. Ezért tanulni kell.” A harmadik díjat Fonyódi Margit VIII. osztályos tanuló nyerte: „Nyolcadik osztályos ^ vagyok. A komlói nyugat-kö- könyösi általános iskolába já-i rok. Félévkor négyes tanuló J voltam, de eddig még mindig kitűnő, csak hetedikben jeles. Nyolcadikban igen sokat kell tanulni és igen nehéz. Célom a továbbtanulás. Régen az ilyen gyerekek, mint én, jiem tanulhattak tovább. Korán dőlgozniok kellett. Ha a Szovjetunió nem szabadította volna fel hazánkat, a továbbtanulás helyett most minden valószínűség szerint libákat őriznék. Orvos szeretnék lenni. Gyermekorvos. Ha orvos leszek, minden kis beteg gyereket meggyógyítok, mert az a legszomorúbb, ha valahol egy kisgyermek beteg. Életemben csak akkor leszek igazán boldog, ha fehér köpenyben és kis orvosi táskámmal a kezemben járhatok beteg gyermekekhez. Tanulásommal soksok embertársam életét akarom megmenteni. Ha ez a tervem nem sikerül, tanítónő leszek. Az is szép feladat, ha valaki kisgyerekeket taníthat az írásra, olvasásra.” A második díj egy toltőtoll, a harmadik könyvjutalom. Kérjük a nyerteseket, hogy jutalmukat szerkesztőségünkben vegyék át, és a szövetkezés Egy 12 csatornás televíziós készüléket nyert a villányi napközi otthon Értékelték a megye napközi otthonainak munkáját Június 9-én. reggel Villányban a napközi otthon épületében összegyűltek a megye napközi otthonainak vezetői, hogy értékeljék az évi munkát. Nagy Béla, a villányi általános iskola igazgatójának megnyitója után dr. Fekete Béla elvtárs értékelő beszédében a következőket mondta: — Az őszi értekezleten arról beszéltünk, hogy sok a tennivaló a baranyai napközi otthonoknál. Versenyt hirdettünk és az elindította az otthonokat a fejlődés útján; Festettek, meszeltek, díszítettek, rendeztek' a napközi otthonokban. Rohamosam megszépültek és tartalmasak lettek a baranyai napközik. A tanulmányi munka is tartalmasabb lett ebben az iskolai évben. Mindössze két napközi átlaga alacsonyabb az iskola átlagánál. Ez a két napközi a komló-belvárosa, és a nagynyárádi. A bukottak száma is erősen csökkent. A gátló okok felszámolásával tehát megjavult a tanulmányi eredmény. A legmegfelelőbb egészségügyi feltételekről is gondoskodtak ebben az iskolaévben. Az ételek minősége javult, Változatos, ízletes ételeket kaptak a tanulók Harkányban, Nagynyárádon, Villányban, Komló-Kenderföldöm. Sok gondot okoz azonban a gondnoki jellegű munka. A Művelődésügyi Minisztérium azon fáradozik, hogy a gondnoki teendőket ne a pedagógusok végezzék. Dr. Fekete Béla elvtárs beszéde után az év folyamán rendezett verseny eredményének kihirdetésére került sor. Az értékelést a munkacsoport vezetők után egy megyei hármas bizottság végezte el. A jutalmakat Bennies Ferenc, a megyei művelődésügyi osztály helyettes vezetője osztotta ki. Az első díjat a villányi napközi otthon nyerte, egy 12 csatornás televíziós készüléket. A második holtversenyben a mohácsi és a sásdi napközi otthon. A sásdiak egy világvevő rádiót kaptak, a mohácsiak könyvszekrényt. A harmadik díjat a komlói napközi otthon kapta; Tsz-ek és kutatók kapcsolata A Szőlészeti Kuta-j tó Intézet szakemberei 1959. óv elejétől az állami gazdaságokon kívül a termelő- szövetkezetekben is végeznek szőlőtermesztési üzemi kísérleteket. A különféle kísérletek beindítására a gazdasági év elején a babarcig szajki, nagynyárádi és majsi termelőszövetkezeteikkel kötöttek megegyezést. A babarci Béke Tsz-ben 20 holdon üzemi trágyázási és metszési kísérletet állítottak be. A szajki Úttörő Tsz pél-, dául. 10 holdas új szőlőtelepítését az intézet' kutatóinak irá-' nyitásával végezte. Ennél a munkánál a kutatók tanácsára már figyelembe vették a nagyüzemi, gépesítési feltételeket és 140 centiméteres sortávolságra telepítettek, hogy a szőlőművelő traktor a sorok közt elférhessen. Babarcon pedig bevezették kísérletképpen a Guyot- fél-e szőlőmetszési eljárást. A termelőszövetkezetekben végzett kísérletező munka az intézet kutatói részéről patronáló jellegű is. Mindegyik szőlész szakembernek megvan a maga termelő- szövetkezete, ahova időközönként ellátogat. A termelőszövetkezetek örömmel fogadják ezt a segít; séget. Gyakran kikelik a kutatók véleményét a kísérleti munkákon kívüli, ■ egyéb 6zőlőtermelési kérdésiben is. A kutatók pedig szívesen adnak szaktanácsokat a szőlő telepítésétől egészen a bor kezeléséig mindenben. Időnként előfordul, hogy a kutató intézet gyakorlati segítséget is nyújt a tsz-eknek. A babarci tsz új hordóit például az intézet gőz- fejlesztő üzemében gőzölték ki, mivel a tsz-nek ilyen gőzfejlesztője nincsen. Ezzel elejét vették, hogy a tsz bora idegen íz és színanyagokat vegyen át az új hordókból. A kísérletező illetve patronáló munkának legnagyobb jelentősége mégis az, hogy elősegíti a szakszerű nagyüzemi szőlőtermesztés kialakulását a tsz-ek- ben, A babarci Béke Tsz-ben például a következő években újabb 50 hold szőlőt telepítenek, a szajki Úttörőben pedig 20 holdat. Mindkét tsz- ben a korszerű betonoszlopos, huzalos támaszrendszert kívánják alkalmazni. Ennek sok-sok előnyén kívül jelentősége elsősorban az, hogy teljesen kiküszöböli a raffiás szőlőkötözés sok kézierőt igénylő munka ját, ezenkívül a beton támaszrendszer gyakorlatilag „örök életű, csupán a dróthuzalokat kell időnként kicserélni. A termelőszövet kezetekben végzett üzemi kísérletek, a kutatókra nézve is előnyösek, mert ezáltal kutatási eredményeiket, azok helyességét nagy területeken a gyakorlatban beigazolhatják és esetleg újabb megfigyeléseket — gyűjthetnek. Ugyanakkor nagyon hasznosak a termelőszövetkezeteknek is, mert elsajátíthatják a legfejlettebb eljárásokat, bevezethetik a szőlőtermesztés leg újabb módszereit és így szőlőtermésüket sokszorosára emelhetik. R.-né A szövetkezés, a nagyüzemi gazdálkodás rohamos fejlődése új helyzetet teremtett a falusi kulturális életben is. A kisparaszti gazdaságban meglehetősen kevés az a szabad idő, amely szóráko zásra, tanulásra, művelődésre fordítható. A nagyüzemi gazdálkodási mód mellett, egyrészt helyes munkaszervezés és a munka megosztottsága révén, másrészt a kulturális élet anyagi alapjainak gyorsütemű felhalmozódása révén törvényszerűen olyan helyzet áll elő, amelyben a modem művelődési otthon, olvasóterem, könyvtár, mozi természetessé válik. A szabad idő felhasználása is tervszerűbb ilyen körülmények között. Ma már bőségesen vannak tapasztalataink arra,* hogy azokban a falvakban, ahol a lakosság zöme termelőszövetkezetekben dolgozik, sokkal nagyobb például a színház- és mozilátogatók száma, mint olyan községekben, ahol több az egyéni gazdálkodó; A szövetkezetben dolgozó embernek jobban módjában áll a kultúra, technika, tudomány ismereteinek megszerzése egyszerűen azért, mert több a szabad ideje, kevesebb az apró-cseprő gondja. Az összefogás, a kollektív szellem nemcsak a gazdasági eredményekben képes csodákat művelni, hanem a kulturális élet terén is néhány év alatt évtizedek elmaradottságát képes pótolni. A sár helyett betonjárda, a kis vegyesikereskedések helyett modem, bőséges árukészlettel, szakképzett eladókkal rendelkező szaküz- ietek, a rozzant, füstös kocsmák helyett tágas, Ízléses zenés-táncos szórakozóhelyek, normálmozik, színház- termek mind-mind a kultúra névjegyei és a társadalmi összefogás, a nagygazdaság nagyobb hasznának eredményei; Tizenöt—húsz évvel ezelőtt senki nem rőkönyödött meg azon, hogy egy húszéves baranyai, falusi fiatal még nem látta Pécset. Ma egyre- másra rendelik a termelőszövetkezetek, szövetkezeti KISZ-szervezetek a kényelmes autóbuszokat, rendelnek hozzá negyven színházjegyet a vasárnapi előadásra, de hazulról korábban elindulnak, mert délelőtt megtekintenek egy múzeumot vagy kiállítást, délután pedig kirándulnak a Mecsekre, gyönyörködnek a városban. Ilyenre változott már eddig is sok helyütt azoknak a „földhözragadt” falusi embereknek az élete, akik a szövetkezeti gazdálkodás útjára léptek. É rdekes a helyzet pél- “ dául a tudományos ismeretterjesztő előadások terén. Nyilvánvaló, hogy az egyénileg gazdálkodó kispa- raszt kevesebb hasznot húz egy-egy modern, korszerű mezőgazdasági termelésről szóló szakelőadásból, mert egyszerűen nincsenek meg az adottságai, anyagi és technikai lehetőségei azokra a beruházásokra, munkafolyamatokra, amelyek helyességéről, igazáról, egyébként az előadásból meggyőződik/ Bizonyos, hogy ez is oka annak, hogy az ismeretterjesztő előadások látogatottsága lényegesen kisebb az egyéniek részéről, mint . a termelőszövetkezeti tagok részéről, akik a maguk munkaterületén, a maguk hasznára és a termelőszövetkezet egésze szempontjából is sokkal inkább képesek hasznosítani a szerzett ismereteket munkájuk megkörfnyítésére és jövedelmük növelésére. Lehetséges, hogy egyesek számára ezek a kérdések nagyon is sokadrendűek és jelentéktelen apróságok. De ezek az apróságok mégiscsak egy új és jobb élet egyre szaporodó kis villanyfényei. Ma még elszórt jelenségek, de hamarosan tömegessé válnak ezek a magasabb igények, amelyek fogadására, kielégítésére máris meg kell kezdeniök a jelenleginél gyorsabb ütemben a felkészülést a kulturális intézményeknek; A gazdasági alap változásai mellett nem maradhat hátra a kulturális munka sem, sőt sajátos módon segítenie, támogatnia kell azt. Az ismeretterjesztő munka körében például nyomon követve a fejlődést, a termelő- szövetkezetbe lépett új tagok részére olyan előadás- sorozatok indítása, amelyek címe: „Hogyan számítom ki munkaegységemet?“ — szükséges és népszerű. A TIT ezzel segíti a termelőszövetkezetek szervezését, erősítését, támogatja a gazdasági vezetést. Már csak módszerbeli kérdés, hogy ezeken az előadássorozatokon segít tisztázni a szövetkezeti tagság tudatában olyan kérdéseket, mint például az, hogy az egyéni jövedelem növelésének nemcsak a munkaegységek számszerű szaporítása a módja, hanem az is •— és igen nagymértékben! <— hogy a munkaegységek minőségi jó munkát jelentsenek. Magyarán: hogy a jó munka nyomián jó termés legyen és így legyen mit osztani! Elmaradt, szűk látókörű igazgató, főkönyvelő, mérnök vagy agronómus az, aki a kulturális munkát nem segíti üzemében, vagy a reábízott gazdasági egységben. Kifejezetten érdeke, hogy a személyi állomány, amelynek vezetője — kulturális szí nvonalában, látókörében, tájékozottságában fej lődjék, mert ezáltal könnyebben érti meg azokat a feladatokat, amelyek közvetlenül a termelésre vonatkoznak. Végül még egy gondolat az elmondottakhoz: klem ritka jelenség, hogy a kulturális munka díjazására fordítható státusokkal tiszteletdíjakkal egyesek rosszul sáfárkodnafc Állásokat, amelyekben hozzáértéssel, szorgalommal sokat lehetne és kellene dolgozni, tiszteletdíjakat, amelyekért átfogó népművelési szakmunkát kellene végezni, nem ritkán juttatnak olyanoknak, akik nem értenek ehhez a munkához, hanem a pénzért vállalják kizárólag, vagy legalábbis elsősorban, igyekezve a semmittevést úgy csoportosítani, hogy az lázas sietségnek lássék. Ez rendkívül káros, veszedelmes jelenség, mert jóllehet egy emberen segít, fizetést, vagy pótlást jelent, de káros cselekedet azzal a közösséggel szemben, amelynek művelésére ezt a pénzt az állam adja és amely közösség ilyenirányú szükséglete emiatt kielégítetlen marad. A tanácsoknak, szakszervezeteknek e téren, ajánlatos lenne felülvizsgálatot tartani, mert többek között az e téren lévő hiányosság is azt jelenti, hogy nem teszünk eleget annak érdekében — a falusi kultúnmun- kábam — hogy művelt parasztság korszerű gazdálkodással, nagy tömegű, olcsó termelvénnyel járuljon hozzá az össznépessóg szebb, kulturáltabb, boldogabb életéhez; Dr. Ehmann Béla
