Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-09 / 133. szám

1959. JÜNIUS 9. NAPLÓ 3 Alakítsuk KISZ-sserre&eteinket kommunista közösségekké! Képzeljünk magunk elé egy KISZ-tifkárt, amint a vezető­ség frissen elkészült munka­tervét nézegeti, s így morfon­díroz magában: — Na, most nem panaszkod­hatnak a tervre, minden ben­ne van. Ebben a hónapban tar­tunk egy taggyűlést és két szemináriumot a Világ térké­pe előtt kör hallgatói számára. Rendezünk még két előadást a VIT-ek történetérőls Azt hiszem, ennyi politikai rendez­vény elég lesz. Elvégre gon­dolni kell a fiatalok szórako­zására is! Ezért megalakítjuk a fotoszakkört, hozzákezdünk két egyfelvonásos színdarab megtanulásához, ég kihívjuk a szomszéd gyárat egy barátsá­gos futballmeccsre. Nem állítjuk, hogy minden KISZ-titkarunk ilyen, viszont azt sem, hogy kevés titkárunk gondolkodik így. Mesterséges válaszafalat vonnak a politika és a szórakozás közé. Telje­sen egyet értenek a KISZ I. Országos Értekezletének jel­szavával, azzal, hogy a KISZ- szervezeteinket kommunista közösségekké kell kialakítani, de ezt egyedül a közvetlen po-’ litikai rendezvényekkel akar­ják elérni, Mi a ftommonista közösség? A kommunista közösség olyan közösség, amelyet a marxista—leninista eszme, a párt politikájának megvalósí­tására szolgáló cselekvés egy­sége kapcsol egybe. A kommu­nista" közösség szaros baráti, elvtársi fegyelem alapján egy­öntetű akarattal valósítja meg a maga elé kitűzött célokat Ez utóbbi igen fontos, mert a kommunista közösségek egak akkor alakulnak ki, ha meg­határozott cél áll a kollektíva előtt Hogy gyakorlatilag Is érthe­tőbbé váljék a dolog, nézzük meg a Sopiana Gépgyár leg­jobb ifjúsági exportbrigádjai- nak példáját! E brigádok tagjai mind is­merik azokat a gazdasági célo­kat, amelyeket maguk elé tűz­tek, és tudják azt is, hogy mi a politikai jelentősége ezek megvalósításának. Erre szol­gálnak a különböző brigád- me gbeszélések. E brigádokban nem lehet büntetlenül elkésni. Ha valaki mégis elkésne, három-négy na­pig éreztetik vele, mert szé­gyent hozott a brigádra. Kezd tehát érvényesülni az az elv, hogy „Egy mindenkiért, min­denki egyért” — ami szintén jellemzője a kommunista kö­zösségeknek; Ezek a brigádok elég erősek ahhoz, hogy megjavítsák a rossz magatartásé ifjúmunká­sokat. Volt például egy fiatal­ember, aki gyakran késett, lel­ketlenül végezte a munkáját, huligán társaságba járt, leszó­lította a nőket stb. A műszaki vezetők már lemondtak arról, hogy ember legyen belőle, amikor az egyik brigád magá­hoz kérte. Türelmesen foglal­koztak vele és elérték, hogy a régi 70—80 százalék helyett teljesíti és túlteljesíti a tervét, nem késik, és észrevehetően javul a magatartása. a szabad idő kihasználása E brigádok még nem kifor­rott kommunista közösségek, mod alakulnak azzá. Hogy az­zá legyenek, ehhez a többi kö­zött tanulniok is kellene. Erre igen alkalmas a szervezett KIS/'-oktatás és a „Szakma Ifjú Mestere” című mozgalom. A brigádtagok olykor már szabadidejükben is összejön­nek egy-egy pohár sörre. Jó lenne, ha többet lennének együtt munka után és nem­csak sörivás céljából. Megis­merhetnék egymás családját, gondját és baját, osztozhatná­nak egymás örömeiben. Közö­sen szórakozhatnának és gon­doskodhatnának egymásról •— és így tovább. így még na­gyobb hatással lennének a ‘ környezetükre. (Az sem lett volna rossz, ha a KlSZ-szer- vezet megszervezte volna szá­mlikra a Budapesti Ipari Vá- ■ár közös meg'elöntését, ahol |Z általuk gvőrtott termékeket k kiállítót' ék F ’ a jogos büsz­keség érzését váltotta volna ki bennük.) Nos, ilyenek az alakulófél­ben lévő kommunista közössé­gek. A Sopiana gyáriak jó pél­dája, sajnos eddig kevésbé talált követésre, pedig sok jó és kiváló termelési eredménye­ket elérő KISZ- és ifjúsági brigádunk van, közöttük a kesztyűgyári exportbrigádok. Jó lenne, ha tanulnának a So­piana gyáriaktól! Re legyen egyforma a mérce Sok KISZ-sziervezetünk sze­retne kommunista közösséggé válni, de kevés tudja, miként lehetne ezt élérni. Ilyen a munkaterwel büszkélkedő KlSZ-titkárunk is. Türelmet­len, mert nem tudja egy csa­pásra a kommunista közössé­get kialakítani. Vajon miről feledkezett meg ez a KISZ-titkár? Arról, hogy a fciszesek nem mind harcedzett és öntudatos emberek. Általában az a hely­zet, hogy minden KlSZ-szerve- zetünk körül van egy szilárd ifjúkommunista máig, azokból a fiatalokból, akiket kommu­nista vagy régi szervezett mun kás szülők neveltek, tehát úgy­szólván az anyatejjél szívták magukba a párt, a proletár­hatalom iránti hűséget. A fia­talok többsége azonban nem részesült ilyen nevelésben, ők még nem tartanak itt A KISZ-vezetők egy része gyakran elfelejti, hogy a kisze- sek e két csoportját nem le­het egy kalap alá vonni, s nem lehet velük szemben egyforma követelményt felállítani. Néz­zünk csak egy mindennapos példát! VIT-bélyegek eladásáról van szó. KISZ-titkárunk behív vagy nyolc fiatalt, átadja ne­kik a bélyegeket, ezekkel a szavakkal: „Vigyétek el a gye­rekek közé és sürgősen adjátok el, mert szorít bennünket az idő. A többit már tudjátok, igaz?” A nyolc fiatal közül három a képzettebbek és szilárdab­bak közül való. ök könnyen eladják a VIT-bélyegeket, mert — újságolvasó ifik lévén — meg tudják magyarázni, hogy az ellenértékével a hazai VIT- küldöttség kiutazását segítjük elő, és enyhítjük a gyarmati országokból jövő fiatalok úti­költséggondjait. A másik öt nehezebben boldogul, hiszen először őket kellene meggyőz­ni a bélyegterjesztés jelentősé­géről és az elmaradt — pedig ez is része a kommunista ne­velésnek. Nincs a KlSZ-mun­kámak olyan jelentéktelennek tűnő ága, amelyet ne lehetne a fiatalok kommunista nevelé­sére felhasználni! A szakkörök, a sportszakosztályok a kommunista nevelés eszközei Amint a cikk elején láttuk, KISZ-titkárunk a szórakozás rubrikájába sorolta a fotoszak­kört, a színdarabtanulást, s a kommunista közösségek kiala­kításáért folyó munkálkodást a mindössze néhány órát kite­vő taggyűléssel, szemináriu­mokkal és előadásokkal akarta megoldani. Most már látjuk, hogy rossz az elképzelése. A politikát, a művelődést és szórakozást nem lehet elválasztani egymástól, hiszen ezek sohasem politika­mentesek. Nézzük a fotoszakköröket! Mint tudjuk, sok KlSZ-szerve- zetünkben működik már, a Széchenyi Gimnázium foto- szakköre jelentős eredménye­ket ért éL A fotoszakkörök többsége azonban távol áll még ettől, pedig fotoszakkörük a kommunista közösségek ki­alakításának eszközei lehetné­nek. Ehhez persze az kell, hogy a szakikörvezető kommunista legyen, vagy legalább a szocia­lista realizmus talaján álljon. Az ilyen szakkörvezető úgy irányítja a foglalkozásokat, hogy a résztvevők a témavá­lasztás útján eljussanak a szo­cialista realizmushoz, ami a többi között azt jelenti, hogy nemcsak a nagyon szép és pa­tinás műemlékeket fényképe­zik, hanem a nagyszerű új vá­rosrészeket és az új embereket is. A kommunista nevelés esz­közei lehetnek az irodalmi, történelmi, zenei szakkörök, a különböző technikai szak­körök. A szakkörvezető a moz­galmi dalok tanulásán (zenei szakkör), a szovjet technika népszerűsítésén (technikai szakkör), a József Attila-esten túl (irodalmi szakkör) úgy is tehet a kommunista közösség kialakításáért, hogy megköve­teli szakkörének tagjaitól, hogy éljenek rendszeres KISZ- szervezeti életet, vegyenek részt a KISZ rendezvényein stb A helyszűke nem teszi lehe­tővé, hogy többet írjunk a kommunista közösségek kiala­kításáról, de reméljük, hogy e néhány gondolat elolvasása is hasznos lesz a KISZ-vezetők számára. Svábszky Antal, Irodalmi est a bányatelepeken Szombaton és vasárnap a könyvhét alkalmával sor ke­rült a Pécsszabolcsi Puskin Művelődési Házban és az új- meszesi pártházban tartott irodalmi estekre is. A Puskin művelődési ház­ban mintegy hetvenen gyűltek össze, hogy meghallgassák Csorba Győző, Gyenis József, Kende Sándor, Kőszegi Imre és Várady Géza írókat, akik saját műveiket olvasták fel. A felolvasott műveket nagy tetszéssel fogadta a közönség, majd két felszólaló is kérte, hogy az írók gyakrabban láto­gassanak el a munkástelepek­re. Ez a kérés indokolt is, hi­szen ezúttal először szerepeltek ott. Az irodalmi műsor előtt, majd utána is sokan vásárol­tak Kőszegi Imre „Sávét cse­rélt“ című regényéből és Csorba Győző: „A szó ünnepe” című verseskötetéből. A köte­teket a szerzők a helyszínen dedikálták. Sikeres volt vasárnap az új- meszesi irodalmi est is, ame­lyen Bertha Bulcsú, Bárdost Németh János, Pákolitz István és Mészáros Ferenc szerepelt, s Kőszegi Imre ezúttal készülő regényéből olvasott fel egy rész­letet. Itt is, akárcsak szomba­ton a Puskin kultúrotthonban, a közönség nagyobb részét nők és fiatalok tették ki. Szép számmal vásároltak Kőszegi Imre regényéből és Pákolitz István „Szüret“ című verses­kötetéből. Ez a két irodalmi est helyes és hasznos kezdeményezésnek látszik, bár a hallgatóság szá­ma és összetétele egyelőre azt tanúsítja, hogy a bányavidék dolgozói ma még nem érdek­lődnek különösképpen az iro­dalom iránt. Az írókon és a művelődésügy vezetőin, a bá­nyatelepi művelődési otthonok vezetőin múlik, hogy ez az ér­deklődés a továbbiakban foko­zódjék és a bányák dolgozói az irodalmi művek élvezőivé, egyúttal kritikusaivá váljanak. Nem valami távoli és elérhe­tetlen célról van szó, hiszen a szombati és vasárnapi irodalmi estek közönségé a tanú arra, hogy az írók és költők egyre inkább a dolgozóikról írnak, életükről, problémáikról, és úgy, hogy az a dolgozók szá­mára valóban érthető és érde­kes legyem Baranyai Művelődés A Baranyai Művelődésnek ezt a számát a tanácsköztársa­ság 40. évfordulójának tiszte­letére adta ki a megyei műve­lődésügyi osztály. Huszonnyolc írásával és hatvanöt képmel­lékletével talán még színe­sebb, még tartalmasabb, mint az eddig megjelent számok; Rendeltetésének megfelelően több írást közöl a tanácsköz­társaságról, amelyek közül leg jelentősebbek Komlósi Sándor: A tanácsköztársaság közokta­tásügyéről; Lemle Géza: A forradalom füzében, és Szent- irányi József: Ellenforradal­mi megtorlások Baranyában e. cikke. Érdeklődésre tarthat számot még A tanácsköztársa­ság emlékeinek nyomában cí­mű írás ás, amelyben a szer­kesztők több részletet tesznek közzé a tanácsköztársaság 40. évfordulójára meghirdetett középiskolás pályázat anyagá­ból. A tanácsköztársaság emlőké­nek felhasználásához az isko­lai oktató-nevelő munkában — érdekes és értékes hozzájáru­lást ad Déri Antal—Gajdó esi János: Ünnepélyes történelem órák a szentlőrinci általános iskolában című írásban, va­lamint Ballér Endre: A ta­nácsköztársaság jelentőségé­nek tanítása a gimnázium IV. osztályának magyar irodalma óráin című munkájában; A világnézeti nevelés kér­déseiről két írást is közöl a kiadvány, az egyiket Világné­zet — világnézeti nevelés cím­mel Kovács József, a másikat A világnézeti nevelés felada­tairól, tapasztalatairól Bayer Zsuzsa tollából; Jelentős munkaként kell megemlítenem Tüskés Tibor: Vasesztergályosból — gépészmérnök Szőkehajú, mosolygós arcú fiatalember Kalocsai Ernő, a Sopiana Gépgyár minőségi ellenőre. Kissé szűkszavú, de amikor a tanulásról esik szó, egyszerre felderül az arca és megoldódik a nyelve. — Hát igen, a tanulás na­gyon szép dolog. Legalább is én nagyon szeretem. — Nem fárasztó így a munka mellett esténként az iskolapadba ülni? — Ki érzi akkor a fáradt­ságot, amikor nap-nap után új ismeretre tehet szert olyan területen, ahol szeretné az összes titkokat felkutatni? — válaszol kérdéssel a kér­désemre. — No és melyik ez a terü­let? •=- A gépek világa. Ezért járok esténként a gépipari technikumba; Rövidesen érettségizem, már csak né­hány nap van vissza, aztán.« Aztán Kalocsai Ernő, aki 12 évvel ezelőtt kezdte a vasesztrgályos szakmát, tech­nikus lesz a gyárban — von­tam le a következtetést; — Nem kérem. Műegye­temre szeretnék menni, a gépészmérnöki karra: — Mit szólnak ehhez az "remben? Nem lepődik meg a kérdő­imen, sőt felcsillan a sze­ne. — Éppen ezt akartam el­mondani. Még a tavasszal ■áriam egyszer a személy­zeti oszíáiyur.kon és ott em­lítettem, hogy szeretném egyetemen folytatni tanul­mányaimat. Azt mondták, hogy valószínű kapok ösz­töndíjat Ennek nagyon megörültem. Most már biz­tos a dolog. Hatszázötven fo­rintot kapóik miniden hónap­ban, ha sikerül a felvételi vizsgám és bekerülök az egye­temre. Szép segítség ez az üzem­tőL — Család? — Ketten vagyunk a fele­ségemmel, ő is itt dolgozik a gyárban. Amíg én tanulok, ő fenntartja magát a kere­setből, sőt még nekem is küld olykor-olykor egy kis pénzt. Meg aztán majd igyekszem, jól tanulok és akkor kapok kedvezményes ellátást, lakást, élelmet. Csak a felvételi vizsga si­kerüljön! — Bízik ebben? —1 Nagyon. Elsősorban azért, mert a technikumot is mindeddig kiemeflkedő eredménnyel végeztem, re­mélem az érettségi is jól sd- kerüL Aztán a vasas szak­mában is több "mint egy év­tizede dolgozom, sok szak- könyvet olvastam, a mate­matikát és fizikát nagyon szeretem. Sok nehéz egyen­letet megoldottam már, áb­rázoló geometriából is ké- szülgettem;;: — öt év hosszú idő, kü­lönösen, ha tanulásról van szó. Mégis, nem gondolt ar­ra, hogy hol szeretne dolgoz­ni, ha mint gyakorló mér­nök őt év múlva kilép az egyetem kapuján? — Mi lehetne más vá­gyam, mint az, hogy vissza­kerüljek ebbe az üzembe? Hiszen itt karoltak fel, Itt segítettek ahhoz, hogy régi vágyaimat megvalósíthas­sam. Visszajövök ide Pécsre, a Sopiana gyárba, hogy se­gítsem a munkát, hogy új öt­leteket, elgondolásokat való­sítsunk meg, hogy megszo­rítsam azoknak a munkás- társaiinnak a kezét, akik a fölemelkedés útjára segítet­tek. Szeretném viszonozni gondoskodásukat^ biztatásu­kat. Azt hiszem ez majd si­kerül. A magasabbfokú mű­szaki ismeretek birtokában még többet és jobban sze­retnék dolgozni. — Nagy akaraterő kell már ilyenkor, nős ember korban a tanuláshoz. Vajon mit szól hozzá a felesége? — Akár hiszi, akár nem, nagyon örül annak, hogy rö­videsen egyetemista lehetek üzemünk jóvoltából. Csak ő is arra figyelmeztet, amit már én is említettem: ha be­fejezem tanulmányaimat, ne feledkezzem meg azokról, akik az esztergapad mellett, vagy az irodában azért dol­goztak, hogy belőlem mér­nök lehessen. És én megfo­gadom ezit a figyelmeztetést. rH(traatfai Szemléltetés a történelem őrén című írását, amelyben nagy szakmai hozzáértéssel tárgyal­ja a szemléltetés formai és tartalmi kérdéseit Az „Ismerd meg Baranyát“ rovatban négy Komlóról és egy Mániáról szóló írást talál az olvasó Kiss latrán, Babies András, Lippenszky István, Horváth Gyula tollából. A mániái templom meg a bika című írást a Pécsi Pedagógiai FŐMcoSa Hagyománykutató Munkaközössége tette közzé. A „Film—Színház“ rovat­ban Mészáros Bálint műsor- politikai kéirdésekkel foglalko­zó írását olvashatjuk, vala­mint Csethe Istvánná mun­káját -A drámairodalom új útján“ cfmmeli A kiadvány közöl még könyvismertetést, valamint is­kolai éa népművelési híreket. Haydn Mohácson Vasárnap ünnepi Hangver­senyen emlékeztek meg Hay­dnról Az ünnepi megnyitót Nagy Sándor, a MÉSZÖV igazgatóságának elnöke tartot­ta, ünnepi beszédet pedig Háry Ferenc, a Művelődésügyi Mi- nösztérwm országos művelő­désügyi felügyelője mondott. A műsor első száma Beetho­ven Prometheus nyitánya volt a mohácsi földművesszö­vetkezet szimfonikus zeneka­rának kitűnő tolmácsolásával Ezután a mágocsi énekkor két kórusszáma következett, Haydn Aggastyán és Egyetér­tő házaspár c. művei, majd Haydn: Nyári zivatar, a zene­kar és kórus közös előadásá­ban. A második rész nyitószáma­ként Haydn Évszakok c. orató­riumának egyik legszebb rész­lete: a Földművelők kara hang zott el a mágocsi földműves- szövetkezet vegyeskara és a mohácsi szimfonikus zenekar, majd a Teremtés c. oratórium­ból a Die Himmel erzählen hangzott el a kórus és a zene­kor előadásában. Szövegét né­met nyelven énekelte a kórus. A műsor zárószámában a zene kar és az énekeseik Händel emlékének adóztak, műve: a Győzelmi kórus bemutatásá­val. Az ünnepi hangverseny má­sodik része a legvérmesebb várakozást is felülmúlta. Ek­kor mutatta meg a Jcórus, hogy mily sokra képe*. Egyre lel­kesebben ünnepelte a közön­ség a műsor számait, sőt a Győzelmi kórust hosszantartó ütemes tapssal ismételtette. A zenekar önálló számai közül a Szerenád aratta a legnagyobb sikert összegezve: várakozáson fe­lül jól sikeriFlt a baranyai ünnepi hetek keretében a Ba­ranya megyei Tanács VB és a Szövetkezetek Baranya megyei Központja rendezésében tar­tott ünnepi Haydn-hangver- seny. Elismerés illeti a hosszú, kitartó munkáért, a lelkiisme­retes felkészülésért a mohácsi szimfonikus zenekart és a má- gocsiak vegyeskórusát A Szövetkezetek Baranya megyei Központjának a közel­múltban ez már a második igen jól sikerült, jól szervezett rendezvénye. Megyénkben i fö Idművesszöve tlcezet, mini ahogy a Haydn-ffiangversenQ is bizonyítja* fontos kultúr­politikai tényezővé is vált. SZÁNTÓ ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom