Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-07 / 132. szám
4 NAPLÓ 1959. JÜNIUS 7. Az absztrakcióról Az absztrakcióval kívánok oglalkozni, mint a művészet etegségével abban a reményen, hogy ez a betegség a szo- ialista társadalomban, a szo- ialista-realista művészeti 'ányzat végérvényes győzelme által telje® gyógyulást tail. Annál is inikább kell a érdésről szólná, mert annak llenére, hogy egy ilyen irányát létezik, — sőt itt is számos követője van — ezt a kér* ést egyszerűen ágyonhallgat- ilc. Mi a művészet célja? Véleményem szexint a közösség ek alkotná, mert az egyén em önmagáért született, és az gyén csak akkor lesz igazán mber, ha mindazt a tudást, mit megszerzett, a közösség ivára íordítja. Ezzel szemben z absztrakció hívei nőm tudni inek készítik dolgaikat. Többsör láttam, hogy még egymás épeit sem értik meg, sokszor lég kellő magyarázattal sem. eh át azt sem mondhatjuk, ogy egy szűkkörű közösségei? „alkotnak“. A kritikusok edig — jó felkészültségük elmére —• maguk sincsenek sztában a különböző abszt- akt elvekkel és így „ha hallatsz, bölcs maradsz“ jeligével irtózkodó álláspontra helyezettnek. Ezt kihasználva egyes „mű- észek“ úgy igyekeznek ma- uknak hírnevet szerezni, — művészeti szabadságra hi- atkozva —, hogy különböző , bsx tra k t-el vekkel készített zínes mázolványokkal hívják -i magukra a figyelmet, Ho- mtt olyan ez a hírnév, mint a alu bolondjáé, akit ugyan mindenki ismer, de senki sem esz komolyan. Ugyanis, ha iváló realista alkotások után imernénk meg az absztrakció íveit, akkor — s ezt ők ma- uk is tudják —- soha nem ismernénk meg őket, merthogy sak egy nevet említsek a Bök .őzül: Munkácsy mellett számításba sem jöhetnek. Tehát zárt kell a különböző sület- mségekkel felhívni magukra i figyelmet, Erre vonatkozóan dézem Burghardt Rezső festő- nűvész, volt főiskolai tanár •zavait az absztrakcióra vo- matkozólag; „1910-ben a mo- !ern izmus születésénél Párizsban voltam, személyes neggyőződésem, hogy ezek közétől főleg gyenge képességű is'szakmai tudás hiányát érző nű vészek." Jellemző, hogy ez az űgyne- /ezett .nonfiguratív“ irányzat Öleg nyugaton a kapitalizrmis- aan tudott táptalajra találni, PAKOLITZ ISTVÁN! Isten háta mögött Almosán ballag a két tehén; kocslderékban parasztlegény. Szólok neki, de vissza se szól, csak kipislog a kalap alól. Ásít a falu, Csaknem bekap; ki ide ér, az le is ragad; nem folyóvíz c*. de bekatő, mondhatsz itt szépet, s akármi Jót: csak hümmöget mind, vagy Így felel! „Pusztuljunk el hát, ha veszni ketll“ így fordítják ki mindig a szót a ráérősek, a pusmogok. Döcög a szekér, kátyus az út; a sűrű porban szállna a lúd; szállna, de nem tud, nagy súlya van, s a fizikának törvénye van; ki szemre húzza a kalapot, napot nem láthat, m csillagot. ahol a tömegek félrevezetése a fő cél. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a művészeti tevékenységben az ember és a valóság viszonya történelmileg, tehát koronként változik. Ezért nem véletlen, hogy éppen a társadalom haladását képvis?- lő osztályok érdeke engedi és követeld meg a valósághűt, az úgynevezett szocialista-Tealista alkotásokat Felvetődik a művészeti tevékenység célja a valóság változtatása szempontjából Is; milyen ideált erősít a mű, milyen irányban befolyásol, milyen osztálynak az érdekében. Tehát milyen világnézetre helyezkedik ak arva-akaratlanul a művész. Tény az, hogy újszerűséget kell a művészetbe vinni, de ennek az újszerűségnek abban kell megnyilvánulnia, hogy a kommunizmust épitő-alkotó ember és azok alkotásait vesz- szük témáink alapjául. Ezzé! elérjük, hogy a művészetet Is tudjuk forradalmasítani. A jövő kor pedig úgy fog megemlékezni rólunk, mint a kommunista építés mozzanatainak megörökítőiről. Ez pedig a legszebb emlék művész számára. Keresnyd József szobrászművész Remccz Béla: Az építkezésnél Emlékezés Megint egy évforduló, alkalom az emlékezésre. S nekünk, pécsieknek kicsit több közünk is van hozzá, mint az ország számos más Városának. Idén van (egészen pontosan: április 1-én volt) Vikár Béla születésének centenáriuma. Ami pedig számunkra jelentőssé teszi ezt az évfordulót, az az, hogy Vikár Béla középiskolai tanulmányait Pécsett végezte. Kit tisztelhetünk Vikár Bélában? — Nevét a néprajztudomány és az irodalomtörténet egyaránt számantartja. Magyarországon ő végzett először módszeres népzenekutatást. Több száz fonogréfhenger bői élló gyűjteményét az 1909- as párizsi világkiállításon Is megcsodálták. Somogyi népköltési gyűjtését könyvalakban adta ki. Vikár Béla a Somogy megyei Hetes községben született, de az éppen akkor Magyarla- don lelkészkedő apa. lB71-bcn, a pécsi reálgimnáziumba íratta fiát. .(Ékkor már volt Pécsnek egy jeles diák-poétája, igaz, egy esztendeje már csak sírjában tisztelhették! KocZián Sándor. S egy másik littérátus diák is bontogatta szárnyait: az éppen akkor érettségiző Várad| Antal. A „pécsi főreáltanoda név- könyveit“ —« bennük Vikár Bél« érdemjegyeivel — ma a levéltár őrzi. Á végig kitűnő és tandíjmentes diák neve mcllatt ilyen „észrevételeket“ olvashatunk: „Szorgalma és magaviseletéért tanári tanács- kormány fogytán megdácsérte- tett.“ Máshelyütt viszont: „Betegsége miatt a szabadkézi rajzból felmentetett." Vikár a gimnáziumot a mai Mátyás király Utca 15. szám alatti épületben végezte. Ez a hajdan apácakolostornak, majd leámynevelőlntézetnek használt épület a múlt század derekén a pécsi „főreáltanodá- nak" adott helyet. Az egyemeletes, csupasz falú, komor épület egyetlen dísze Klimó püspöknek a kapu fölött elhelyezett címere. A kisdiák Vikár Béla esztendőkig naponta járt el alatta. Ma viszont — Pécs e legrégibb iskolaépületében — a zeneiskola hallgatói éneklik, tanulják Vikár Béla népdalgyűjteményének legszebb darabjait <: i Hogy Pécsett se múljon el nyomtalanul Vikár Béla születésének évfordulója, ma és holnap a TIT Irodalmi szakosztálya ünnepséget rendez a Bartók klubban. S a Pécsett dlákoskodó Vikárra emlékezhetnénk-e méltóbban, mint hogy ennek az ünnepélynek a műsorát az a két iskola állítja össze, amelynek Vikár Bélához a legtöbb köze van: a jogutód Széchenyi Gimnázium irodalmi szakköre és a Mátyás király utcai zeneiskola énekkara. <t. t.) A lovak faráról csörgött a tajték. Rekkenő hőség volt. A levegő reszketett, táncolt a melegtől. öreg Bozsó, a pipabíró, az eperfa alatt hevert a hűsben. Inge, gatyája mégis szinte csatakos volt az izzadságtól. Odaszólt a hosszú, nyomtatószáron a lovakat egrecíro- zó legénynek, aki derékig meztelenül állt a muszájkert közepén, és csattogtatta az ostort, amelynek a vége megcsípte a tizenkettedik lovat, amikor ki akart törni. — Pihenj meg már Csa- nyi, A lovakra is ráfér. A legény csak a fejét rázta. Azon ügyeskedett, hogy a legszélső állatnak megcsíp- desse fülét az ostor hegyével. — Legközelebb legbelül veszem a hókát. Nem fér a bőrébe. A szérűn emberek hajladoztak. Alább fehérnépek söpörték össze a kinyomtatott szemet, Felettük asztagot raktak. — Hej, milyen pipabíró kee, Bozsó bácsi, ha az epresfa alatt lopja a napot? Nem látja, hogy a falu felül valaki édontalan. füstölve jön? — ordított a kazal tetejéről az egyik kazalozó, öreg Bozsó nagynehezen fel- tápászkodott. Meglebegtette széles szájú inge ujját, hogy a mozgástól felfrissüljön. — Gatyakorcét is megrdngatta és nehézkesen elindult. Ha igaza van a kiabálónak, akkor nem lehet tréfálni! Egy szikra kell csak az ilyen pokoli hőségben, hogy. odaégjen az élet. No, majd rendre tanítja. A nyomtató legény ügyet se vetett. az öregre. Inkább arra alá bazsalltott. Már amennyire a lovak engedték. Mert már unták a körbejárást. Különösen a szélső, a hóka, amely minduntalan felemelte a farkát, nyerített és kivágott volna a sorból» Nyugtalanította a dög a többit Is. Persze azoknak is melege volt. A pipabíró szóváltásba keveredett valakivel. — Mondom keenek, hogy még az utolsó ház előtt kivertem a parazsat a pipámból. — Ne ugass vissza, mert képen ütlek! — csattant fel az öreg hangja. — Nem látta a füstöt a kazalról a Márton, nem az figyelmeztetett engem is, he? Máskor a torkodba szalasztóm a pipaszárat, ha magadtól nincs annyi eszed, mire köll ügyelni. A muszájkertben mindenki felemelté a fejét, s abba hagyta, amiben éppen serénykedett. A kazalozók mérgesek voltak. Ügy látszik, nekik volt a legtöbb féltentValójük. — Meg kell jelenteni az ura- ságfiak! — hangoskodtak, öreg Bozsó mérges lett: — Te meg mit széjalsz, ott fenn a kazalon, he? Te vagy a pipabíró netalántán, vagy én? Majd megkérdözlek, ha •szükségöm lesz az eszödre. Máté Antó megszeppent. — De mikor mondom, hbgy kiojtottam. Fogja kee meg a pipát, ki van hűlve... — Mindegy! Akkor se járj pipával, mert a torkodba taszítom a sZopókájqt^ legalább nem feledkezel el a röndről — feddte meg az öreg. Az ember.lesunyt fejjel ment el a muszájkert mellett. Sarló volt a kezében, meg ron- gjos zsák. Odaduddantott a h (glalatoskodóknak. — A rongyos zsötlérgyit! — káromkodtak a kazaloZók. öreg Bozsó. ha már elszól í- tntta a hűsből a kötelesség, odament az asztagrakókhoz. — Megkínálhatnátok, halll- tuk. Hol az a csöesüs korsó? — A borra kee Is fürgébb, mint a dóga után látni — Ugratta a gazda, aki a lovakat szerszámozta. Bozsó nem mert visszavágni. Mert pipabírónak pipabíró, n.igy tisztesség is, hatalma is' Van, de akivel avval. Márton AndorásBal, a három telkes gazdával szemben azonban csak hallgass a neve. Szótlanul megkereste a kazal árnyékában a szalmába csavart nagv fekete csöcsös korsót, meglötyögtette, hogy lássa, mekkorát húzhat belőle, aztán a szájához emelte. — Hallja kee, mink is akarunk ám inni — szólt rá az egyik kazalozó. — Kuss! — mordult fel az öreg, alig szusszantva, akkorát ivott. Visszaballagott az eperfa alá. Gondolkodott, vajon leheverjen-e, vagy bejárja a muszájkertet. Érezte, még jobban megszomjazott a forróságban, attól, amit Mártó- tok.. néknál ivott. Hát lassan lej- öreg. jebb ballagott. vigyázást? Maga csak vigyázzon á bagósokra. öreg Bozsó morgott valamit a foga közö't cs tovább állt. Végigjárta a muszájkertet, de mivel semmi gyanúsat nem látott, visszasomfordáK a nyomtató legényhez. Az már alig látszott ki a szalmából. A lovak csodálatosképpen nem izzadtak. — Te ..i- ' »•Kínáltál velük, hogy olyan frissek? —• kérdezte az öreg. — Lépésre fogtam őket — mondta a legény. / — Panna — kezd te... — Ne ártsa belé magát! — szólt rá mérgesen a legény, — Hányszor mondtam már keenek?! De hát ha bolondok vagy— óvatoskodott az — Akkor azok vagyunk! — A rarrÄnw i.fnnn mondta hetykén a legény és Ax nyomtató legény utana fe]vágta a fejét Felnézett. . A lány a szederfa alatt ki- Hallja kee, Bozso bácsi, nv(jjtotta féje fölé a két űyöszólt ha inni akar, ott az én kulacsom. Csak talán lötyög benne annyi, amennyi kettőnknek elég. öreg Bozsó visszafordult. Zöld lapulevelekbe takarva a muszájkert sövénye mellett hevert a kulacs. Megkereste. Lötyögött, Én-e elébb? — kérdezte, de már csavarta is a nyakét. nyörű karját Nyújtózkodott. Olyan volt, de olyan, majd megszakadt tőle a légény szíve. — Zörgött a falu felöl a kocsi. Az ispán jött a részért. öreg Bozsó feltápászkodott. — Mögyök, mert a tűzre vigyázni köll. Mindönhogyan — mondta a legénynek. A kocsi- Kee hát, aztán adja köze- ?* ™al a muszájkert al- lébb! — nevetett a legény. Jan állt meg. Ott, ahol vegez- Az öreg félszemmel a kula- tek a szem feláöprésével. csőt leste, félszemmel meg a öreg Bozsó is odalgyekezett. legényt. Irigyelte. Ott áll a Az ispán Panna mellé ugrott tűző napon, de még a homlolát se veri ki a verejték. Csu- a “0CSlr01, , . . , J ^ pa egészség. Alacsony, zömök. Arra a pipabíro Is odaért. De a válla! A gatya úgy fe- Fontoskodott: szül rajta, mintha réöntötték _ Tekintetös uram, mindön röndben- A Máté Antó>a b°- búzából ö pof* 3 torok, mő^so - . « •»*» piszkos. Mintha most vették Mnd majd megfeledkozótt volna ki a szapuból. röndrül, de tudom Isten a tor— Tisztösséggel adom — kába taszítom a pipaszárát, ha nyújtotta be a botja végln a még egyszer rajtakapom. Más kulacsot. — Ez nem is bor, ,,nu hanem bikavér! — hizelgett neki. A légény egyik karjára rátekerte a nyomtatókötelet, a Az ispán összehúzta a szemöldökét. — Jól van, jól, öreg. Csak másikkal a kulacsot emelte a menjen a kötelessége után! szájához. — Na, ez jólesett — és visz- szaadta. Márton felettük éppen kl— Még csak azt akarom mondani — kezdte az öreg.,, Panna mindkettőjüket nézta fordult a muszájkértből az Elmosolyodott és lassan a töb- útra. Az asztaga máris akko- bi fehércseléd közé vegyült. re volt, mint a templom. És még mindig fordul. Az ispán csapkodta nádpálcájával a csizmaszárát. — A nyomtató legény nagyot „„ „„„„ (sattintott a hosszú, hegyes »««esen odasZólt az asszovégű ostorral. A fehérnépek készen lettek a szérű söprésével nyokhoz: — Na, ml az? I 0« Bo«6>M6 Marton kocsijának a nyomában. De csak a fehércselédeklg. ingujját, hogy mint a szárny úszott utána. Nagyot süvegeit és visszament a Ott megállt és gyönyörködve nyomtatólegényhez. nézte az asszonyok barnára- sült, ikrás lábát, ahogyan fel- felcsúszott rajta, hajöltukban a szoknya. A Pala zavarta a lovakat. Horkoltak, farkukat emelték, fejüket rázták. Biztosat! oda— Kee is inkább miránk vt- odasuhintott nekik. öreg Bozsó csendesen nézte gyázha, lám-e, s nem azokra, akik nem tartják a törvényt a jegéhyt. Aztán odaszólt — szólt rá egyik nyelves menyecske. •— Hej, csak még egyszer le— Na te bolond, na. Mért plpablró az öreg Bozsó? Nem hetnék fiatal, te Etel, hét évig azért, hogy eloltson mlndön lennék érted juhászkutya, hét tüzet? Van még a kulacsban? rvig — tréfált. a legény rámosolygott. S Az asszonyok, lányok vihog- CRak bólintott, tak. — Vén kecske, osztón, ni, mégis megnyalná a sót. Sudál.nagas, gyönyörű lény támaszkodott az eperfának, Komoly, szomorú volt az arca. öreg Bozsó észrevétlen melléje somfordáit: — Panna, Panna te — súgta neki félszájjal. A lány oldalt fordította az hreát. De úgy. hogy a többiek észre ne vegyék. — A Pala rád gondol ám. Nem tóm. láttad-e? Mindig Ide volt a szőnie. A lány büszkén megrántotta telt Vállát. — Jobban a lovakra ügyelne — mondta hetykén. öreg Bozsó összehúzta a szemöldökét. — Ne játssz a tűzzel, te lány! — Hallja, —- csattant Tél a hangja, hogy a többiek is odanéztek — ki bízta magára a ZSÍRÓ GYULA Modernül Mázol a festő, pemzlije szántja a vásznat, cifra a képe, keresztbe hasitnak a csíkok, pöttyei tarkálinak, meg a szélén a némi récék, téglalapok, meg egyéb figurák sorakoznak... Kérdem a művészt, lényege Imi s miben lenne? s szól, az a téma e műben: a lényegek lényege épp. Ara a hátlapon (ni kerek összeg, s kél a gyanúin, itt van a lényege éppen: c szép kerek ábra. jL'.;.
