Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-02 / 127. szám

1959. JÜPíTÜS 2. M A PLÖ 3 Rekord eredmény a magyar motorkerékpár-exportban A Csepel Művek termékei fránt egyre több külföldi or­szág érdeklődik, s a gyár ön­álló exportját lebonyolító Pannónia külkereskedelmi vállalat jelenleg több mint 40 országba szállít motorkerék­párt, kerékpárt, varrógépet. A csepeli kerékpárokat négy világrész országai vásárolják. Lelkészek és egyházi alkalmazottak eskütétele Tegnap, hétfőn délután egy órakor kilenc protestáns lel­kész és egyházi alkalmazott, délután négy órakor pedig > tizenhat katolikus lelkész a 22/1957-es törvényerejű rende­letnek megfelelően letette a- hivatalos esküt Palkó Sándor elvtárs, a megyei tanács elnö­ke kezébe. Az eskütételnél jelen volt Schillinger István elvtárs, az Egyházügyi Hivatal megyei előadója is; Növendékhangverseny A Pécsi Zeneiművészeti Szak tekola növendékhangversenyei nek sorában június 3-án, szer­dán este fél 8 órakor a Liszt­teremben az énéktamszak nö­vendékei lépnek pódiumra. Ezúttal önálló hangversenyt ad a tanszak, melynek műso­rán az operairodalom jelentős 'alkotásai szólalnak meg. G. Schlesak Auguszta, Papp Ar- Pádné és Rumi Emma tanár­nők növendékei: Aradi Tibor- né, H. Csida Gizella, Darabos Ferenc, dr. Farkas Imre, Gombkötő Gitta. Gere Lívia, Hotter Józssef, Kánián Katalin, Madari Melinda, dr. Meláth Ottó, Pulveri Magda, Rögöz Eszter, Sass Irén, Tóth Klo- tild és Zakariás Pálma Scar­latti, Mozart, Weber, Rossini, Donizetti, Offenbach, Delibes, Verdi, Flotow, Saint-Saens és Puccini operáiból énekelnek szólókat, duetteket és együtte­seket. Zongorán kísérnek Papp Arpádné és Szeép Zoltánná tanárnők. Az operaestre ezúton hívja .weg a zeneművészeti szakis­kola igazgatósága a szakiskola és az opera barátait. A növendékhangverseny be­lépődíja 3—4 forint; Biztosították az úf tsz*ek állatállományának elhelyezését 53 millió forint építkezésre Ülést tartott a melyet tanács Közel kétórás beszámoló, nyolc-tíz hozzászólá. nem igen fér egy cikkbe. Ezért csak né­hány gondolatot ragadunk H Földvári János elvtársnak, a megyei tanács élne helyettesé­nek beszámolójából,' amely a megyei tanács június elsejei ülésén hangzott el. Földvári elvtárs az új termelőszövetke­zetek megszilárdításáról be­szélt, arról: milyen a tsz-ek jelenlegi gazdasági helyzete, mit tesz az állam és mit tesz­nek a termelőszövetkezetek maguk, hogy közös gazdaságu­kat minél jobban megalapoz­zák. A megye termelőszövetkeze­teiben, mind az újakban, mind a régiekben a hangulat igen jó és minden lehetőség adva van ahhoz, hogy új, közös gazda­ságaink még ebben az évben nagy lépést tehessenek előre. Gyakran hangoztatják: sok minden függ a vezetéstől. Ez igaz. Az új termelőszövetkeze­tek élére olyan vezetők kerül­tek, akik ezüst, vagy aranyka­lászos gazdák voltak, akik már egyéni korukban is kiváló eredményeket értek el. A jó vezetők, a tagság odaadó mun­kája — kell-e ennél több biz­tosíték arra, hogy termelőszö­vetkezeteink nagy eredménye­ket érhetnek el m-r ebben az évben is. Termelőszövetkezeteink a ta­vaszi növényápolasi munkák során jól vizsgáztak szorgalom­ból, hozzáértésből egyaránt és most jól akarnak vizsgázni a nagyüzemi gazdálkodás egyik legfőbb „tantárgyából”, a közös állatállomány kialakí­tásából is. A tervkészítéskor a termelőszövetkezetek túlnyomó többsége arra törekedett, hogy gazdálkodása alapját az állat- tenyésztés képezze. Bár a ház­táji gazdaságok állományát már felmérték a járási taná­csok, a tagok a felesleget be is adták az új tsz-ek többségében, ennek ellenére az idén keve­sebb számosállat jut 100 hold­ra, mint a múlt évben. A me­gyei tanács ezen elsősorban úgy igyekszik segíteni, hogy a hiányt üsző és választási borjú felvásárlásával pótolja. De nö­velni lehetne a 100 holdra eső számosállatok számát azzal is, ha a termelőszövetkezeteink szakítanának azzal a régi, egyéni korukban bevett szokás sál, hogy juhot csak éppen any nyit tartanak, amennyi a saját szükségletük kielégítésére kell. Érdemes egy pillantást vetni a termelőszövetkezetek vágó­marha és vágósertés termelé­sének alakulására is. Tavaly 16 mázsa vágómarha és 13,8 má­zsa vágósertés jutott minden 100 hold termelőszövetkezeti szántóra a megyében. Az idei terv itt is emelkedést mutat. Idén minden száz hold szövet­kezeti szántóra 17,9 vágósertés és 33 vágómarha jut. A serté­seknél az arány kedvező, de nem így a szarvasmarháknál. Gondolkodni kellene azon: nem vezet-e ez a szarvasmar­haállomány gyors kivágásá­hoz?! A közös álla ttenyésztés kialakítása nemcsak azért volt nagy feladat, mert ki kellett válogatni a megfelelő állato­kat, de férőhelyet is kellett ezeknek az állatoknak biztosi- tini. A szarvasmarhaállomány elhelyezése biztosítva van. Ezt egyrészt új istállók építésével, a régiek helyrehozásával, a pa raszti istállók átalakításával érték el. Építkezésre a megye termelőszövetkezeteinek 53 mól lió forintot adott az állam, amelyhez a termelőszövetkeze­tek mintegy 10 millió saját anyaggal, munkával járultak hozzá. Idén három típusban készülnek az új szarvasmarha istállók: ötvenkét férőhelyes, magtárpadlásos, száz férőhe­lyes magtárpadlásos és 100 fé­rőhelyes szabadtartásos istálló. 39 termelőszövetkezetben épül idén új istálló összesen 2500 szarvasmarha befogadására. Kiállítási jegyzetek Robicskó Anna képkiállítása A TIT Bartók Béla klubjá­ban május 31-én nyilt meg Robicskó Anna képkiállítása, amelyen a festőnő 18 olaj- és vízfestményét, túsrajzát mu­tatja be. A kiállított művek főleg az elmúlt két esztendő­ben készültek. 1 Néhány évvel ezelőtt — el- **5 önálló kiállításán — mese­kép illusztrációi, állat- és vi­rágképei sokoldalú festő-egyé­niséggel ismertették meg a képzőművészet kedvelőit. Az­óta évek teltek el, érdeklődése bővült, szemlélete, látása gaz­dagodott, szakmai felkészült­sége teljesebb lett és így ért­hető, hogy most megnyílt ki­állításán már igényes, nagy­méretű, sót tartalmi vonatko­zásban is nagyigényű kompo­zíciókat is bemutat szerényebb mondanivalóiű alkotásai mel­lett. Robicskó Anna nem vég­zett magasabb képzőművészeti tanulmányokat, napi munkája — bár közeli rokona a festé­szetnek — a reklámgrafiká­hoz köti és így a hétköznapok­ul csak kevés időt fordíthat fistői felkészültségének elmé­lyítésére, gazdagítására, nem is beszélve ajról, hogy a két dimenziós reklámgrafika mi­lyen nagy mértékben, befolyá­solja a festő három dimenziós szemléletének szabad érvénye­sülését, látásának fejlődését. Gyermekévei óta.nagy von­zalmat érez a rajz, a festészet «ránt, ennek ellenére családi körülményei miatt nem vég­zett magasabb képzőművészeti tanulmányokat. A harmincas években a gráci rajziskolá4 látogatta két éven át, majd .) negyvenes évek második felé­ben Pécsett, a Gebauer Ernő Vezetésével működő szabad is- látogatta. Itt keltette fel Martyn Ferenc festőművész érdeklődését, aki figyelemmel kísérte a szabadiskola munká­ját és tanítványául fogadta Robicskó Annát. A neves mes­ter irányításával, ahogy látása bővült, szemlélete gazdagodott úgy fordult mind nagyobb ér­deklődéssel az ember, a figu­rális ábrázolás felé. Ez az új szemlélet és a finom, érzékeny női ösztön szülte két nagy­méretű, az atomháború kérőé­ivel foglalkozó olajfestmé­nyét; az „AtomtámadV‘ és az „Ember a viharban“ alkotáso­kat. Mindkét kompozíció meg­rázó erővel hívja fel a figyel­met a „pusztító“ atom borzal­maira, az atomháború mér­hetetlen rombolásaira. A gyöngyházszínű fényekben meztelen alakok teste csillan a fájdalom, a pusztulás két­ségbeejtő infemójábam, meg­döbbentő erővel szemléltetve az ember kiszolgáltatottságát a fékevesztett, az ember által elszabadított romboló erőnek, mely az ember holnapját szol­gálhatná a teremtő békében. Bár vannak rajzi fogyaté­kosságai is ezeknek a képek­nek, mégis megdöbbentő mind két alkotás, mert a téma át- érzése, sót átélése olyan drá­mai erőt kölcsönöz a kompo­zíciónak, hogy az feledteti a rajzi, vagy képi hibákat. Jellemző, hogy a képzőmű­vészek megyei munkacsoport­jának közel félszáz tagja kö­zül éppen Robicskó Anna, az érzékeny idegrendszerű nő for­dította tekintetét a ma és a holnap e nagy kérdése felé. A nagyobb méretű olajkom- pozíciók mellett érdekes kont­rasztot mutatnak színben és formai megfogalmazásban is a színes, kisebb méretű vízfest- mények és aprólékosam meg­rajzolt' tusrajzok, amelyek — ellentétben a nagy művekkel — gondosan kidolgozott rész­leteikkel ragadják meg a szem­lélőt. Mindez azt mutatja, hogy Robicskó Anna egyformán ke­resi az utat témában éfc for­mában és ebben az útkeresés­ben komoly útmutatója, segí­tője Martyn Ferenc festőmű­vész. Az utóbbi években elhanya­golta a mese illusztrációt. Kár, hiszen előző kiállításán arról győzött meg, hogy jó érzékkel nyúlt a mesék világához. Re­méljük, hogy ismét megtalál­ja ebben az irányban is az útat és ez lesz az általa kere­sett út, mely lehetővé teszi te­hetségének tel jes kibontakozá­sát. *— át — A sertésállomány elhelyezé­sére is segítséget kaptunk a kormánytól. Az állami erdőgaz -lasáeok 20 kooaszállás megépí téséhez elegendő szerfát bocsá­tanak a megye termelőszövet­kezetei rendelkezésére. Az er­dőgazdaságok azt is vállalták, hogy minden járásban felállíts nak egy-egy ilyen kocaszállást, hogy ezzel is megkönnyítsék, meggyorsítsák a sertések elhe­lyezését. A megyében új épiile tek építésével (végleges és ideiglenes) favázas kivitelben mintegy 3.300 sertést tudunk elhelyezni, míg a fennmaradó több mint 10 000 sertés részére a meglévő épületek részbeni ál alakításával biztosítunk he­lyet. A szép eredmények mellett vannak hátráltató körülmé­nyek is. Ilyen például: az új építkezések akadályozza, hogy > kivitelező vállalatok különö­sen a tetőanyagot, födémgeren­dát és a lakatos munkákhoz szükséges vasanyagot nem tud ják időre beszerezni, mert a gyártó vállalatok a megrende­léseket határidőre nem vállal­ják. Az állami támogatás mellett termelőszövetkezeteink nagyon helyesen igyekeznek úgy ahogy tudnak segíteni magukon. Mintegy ötven termelőszövet­kezetben megalakult a termelőszövetkezeti építőbrigád. Ezek a brigádok főleg átalakí­tásokat végeznek, de nem egy termelőszövetkezetben építenek űj istállókat is. A lippói Béke őre Termelőszövetkezetben a termelőszövetkezet építőbrigád ja egy 500 férőhelyes baromfi- ólat, egy 50 férőhelyes növen- dékmarha-istállót és dohány­pajtát épít. A berkesdi Kos­suth Tsz építőbrigádja egy száz férőhelyes szabadtartású növendékistállót, a mágocsi Bé­ke Tsz-é pedig 2500 férőhelyes csibenevelőt, 100 férőhelyes nö vendékmarha-istállót épít há­zilag. A házilagos építkezések értéke, ha a megye termelőszö vetkezeteit nézzük, mintegy 3,5 .millió forintot tesz ki. Egy gondolatot ragadtunk ki a beszámolóból. Egy gondola­tot, amely megmutatja a me- gje új termelőszövetkezeteinek nehézségeit, de megmutatja az, eredményeket, az erőfeszítése­ket is. És, ha együttesen nézi' ezeket az ember, akkor azt lát­ja: ezeket a kisebb nehézsége­ket könnyű leküzdeni, mert nemcsak a megye, a járás, ha­nem a termelőszövetkezeti tag­ság is akarja. CAMPING SÁTORTÁBOR ABAUGETEK Befejezéshez közeledik az aba- ligetl cseppkőbarlang és az ide­genforgalmi átvonuló szállás előtt két katas ztr ál is hold terü­leten fekvő, csónakázásra és für­désre alkalmas tő építése. A turista-idegenforgalmi átvo­nuló szállás tehermentesítésére — mert máris óriási érdeklődés nyilvánult meg iránta — a Jövó évben Camping sátortábort léte­sít a szállás közelében a Megyei Idegenforgalmi Hivatal. A sátor­tábor a korszerű követelmények­nek megfelelő, nagy tömegeket befogadó lesz.----­Ba ranyai asszonyhiildöltség járt a fóti gyermekvárosban Szombaton a gyermeknap kereté ben a baranyai asz- szonyok képviselői is részt vettek a fóti gyermekváros óvodás pavilonjai­nak avatásán, hogy átadják a bara­nyaiak forintjaiból felépült óvodáshá­zat a Főtan élő ál­lami gondozásban lévő kis gyermekek nek. öröm volt nézni, amint a baranyai pavilon kis lakói sírva-nevetve birto­kukba vették új ott hónukat, a hálószo­báikat, a játszót és ebédlőt, a fürdőket, a sok-sok játékot, a parányi fogkeféket, a csinos papucso­kat, baranyai szőt­teseket, babákat és mindent, ami csak kedvessé tehet, egy otthont és önömet okozhat gyermekek nek. Hasonlóak voltak a többi megyék pa­vilonjai is, mégis nagyon jól esett, amikor Münnich Ferenc elvtárs meg nézte a miénket is és díceárőleg nyilat a berende­kozott zésről. Mi, pécsi nyok, a jövőben is gondolunk majd a fóti gyermekváros kis lakóira, s ha kell, érdekükben tovább erősítjük a társadalmi összefo­gást, hogy ezek a gyerekek megkap­hassanak mindent, amit a szülői szere­tet en kívül adni tu dunk nekik. Rabinek Jenöné, a városi nőta­nács elnökségi tagja. Igen hasznos kezdeményezés / 6 ötlet és nagyszerű megvalósítás — ez jellemezte a Pécsett május 25-től 29-ig megrendezett modem dráma hetét. Jóleső érzéssel vettük tudomásul, hogy a Pécsi Nem­zeti Színház lehetett úttörője ennek a színművészet szá­mára hasznos és célszerű kezdeményezésnek. Az első vi­déki város voltunk, ahol az ország csaknem összes szín­házának képviselői összejöttek, hogy megvitassák a szín­házak további feladatait, számot adjanak az eddig elért eredménye kről. A Pécsi Nemzeti Színház öt színdarabot mutatott be a modem dráma hetén résztvevőinek. Előadásra került: Orsi: A kapitány, Gorkij: Ellenségek, Kohout: Ilyen vagy szerelem, Goodrich—Haeckett: Anna Frank naplója, Nash: Esőcsináló című műve. Az előadások után írók, rendezők, színészek, igazgatók kötetlen baráti beszélgetéseken, vitá­kon értékelték a látottakat. Május 28-án és 29-én pedig a városi tanács termében sor került a korszerű dráma problémáinak megvitatására. Ez a tanácskozás hasznos volt, lépést jelentett előre a modem színház művészeti problémáinak megoldásában. Major Tamás elvtárs, a Budapesti Nemzeti Színház igaz­gatója a tanácskozáson így kezdte felszólalását: „Jól érez­zük magunkat itt Pécsett, mert alkalmunk nyílt annak megbeszélésére, hogy miként tovább s tudományosan ele­mezhetjük: hol tartunk?” A színházak vezetői a felszóla­lásaikban hangsúlyozták: korszerű, szocialista színházat akarnak s ennek megvalósításáért már konkrét dolgokat cselekedtek. A korszerű színház megvalósítása nem megy máról holnapra. Sok áldozatos munka és kísérlet szüksé­ges hozzá. A felszólalók többsége a helyes értelmű kísér­letezés mellett tette le a garast. S ez jó! Jó az, ha a mi színházaink vezetőségei kísérletezésekkel igyekeznek meg­találni azt az előadást, amely mind tartalmában, mind formájában megfelel annak, amit a ma színházlátogató közönsége a színházaktól elvár. A kísérletezésre több pél­dát lehetne elmondani, de csak egyet, helyit említsünk, örsi: A kapitány című színdarabját. Kísérlet volt ez is, mégpedig hasznos, jó kísérlet. Major Tamás elvtárs — bár a müvei kapcsolatosan számos hibára is felhívta a figyelmet — így értékelte: „Jó, vagy rossz? Ki kell mon- ' dani! Ez a mű nekünk jó, kell, jó hogy megszületett. Hatott ránk és jó irányban hatott ránk”, örvendetes, hogy a modem dráma hete keretén belül mi pécsiek töb­bek között ezzel a színdarabbal is adhattunk még valami pltiszt. A kísérletezés szükségességének hangoztatása mel­lett konkrét javaslat is született: létesítsenek egy kísér­leti színházat, ahol írók, rendezők számára lehetőség nyí­lik a különböző elképzelések megvalósítására. Valószínű, hogy Pesten erre lehetőség nyílik. A kísérletezés igenlése mellett az értekezlet egy má­sik eredménye: a megfelelő tartalomhoz a megfelelő for­ma keresése. Tény az — s ezt a felszólalók is elmondot­ták —, hogy a tartalom előtte jár a formának. A mi szín­házaink igyekeznek olyan műsortervet kialakítani, amely megfelel a korszerű színház követelményeinek. A művek megjelenítése azonban még sok kívánnivalót hagy. Nem találtuk még meg azt a formát, ahol a mű tartalma és megjelenítése szerves egységben van. Itt került szó' a kri­tikáról is. A felszólalók alaposabb, elmélyültebb kritikát kértek a kritikusoktól. A kritikusok többsége csak azt írja meg — a hibákat taglalva —, hogy mit ne csinál­jon a színész. De azt, hogy mit csináljon helyette — ke­vésbé mondják meg, pedig a színházak vezetői, a színé­szek igénylik a hozzáértő bírálatot.: A z értekezlet résztvevői a műsortervek tökéletesítésé- ről is beszéltek. A műsorterv a színház műsor- politikájának gerince s ezért hasznos ezt alaposan meg­vitatni. Katona Fereric elvtárs, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója hozzászólásában többek között elmondotta, hogy a vidéki színházak kettős arculatúak: prózát is, operettet is játszanak. Ami a prózát illeti, a műsórpolitikában köny- nyebb a helyzet, mert itt nagy a haladás. Korántsem tud­tunk azonban ekkorát lépni az operett terén. Itt állunk a legszegényebben. Lassan kifogynak az operettek s szín­házaink a silányabb operettek előadására kényszerülnek. Pedig valami megoldást kellene találni ezen a területen is, hiszen a közönség többsége igényli az operettet. Ennek megoldása még sok fejtörést okoz a színházi szakemberek­nek. A tervezéssel kapcsolatosan felmerült: készíteni kel­lene minden színháznak egy távlati tervet több évre elő­re és egy konkrét tervet a mostani egy év helyett fél évre. Ez az „előretartás” valószínű megkönnyítené a ter­vezést és megjavítaná a műsorpolitikát is. Az értekezleten sürgetően vetődött fel a színész és az élet elmélyültebb kapcsolata. Az egyik felszólaló em­lítette a következő példát, amelyen érdemes elgondolkod­ni. Makarova szovjet filmszínésznő Pestre látogatott s kérte: teremtsünk számára lehetőséget, hogy ellátogasson egy tsz-be. Kéri ezt pedig azért —> mint mondotta —, mert 6 a Szovjetunióban az ehhez hasonló átalakulást nem tanulmányozhatta a maga valóságában s nem szeret­né kihagyni ennek megismerését. Vajon hány magyar szí­nészben ötlött fel ilyen gondolat?! — Minél több szemé­lyes megfigyelés az emberről — ez szükséges a színész számára, mert enélkül nem színész, csak szövegmondó. Az értekezlet „szakmai nyelven” beszélt, de nem szak­mai elzárkózottsággál. Mindvégig érezhető volt, hogy a jobb, a szebb iránti törekvés fűti a résztvevőket. S nem volt szinte egyetlen hozzzászólásban sem frázis s a végső kicsengésében mégis érezhető volt: a párt helyes politi­kája teszi azt lehetővé, hogy minden „utóérzés”- nélkül vitatkozhassanak. A mai színházkultúránk állásának tudományos elem­zése volt ez az értekezlet. Hogy melyik az a tudomány, amely segítségével ezen a területen is előreléphetünk, arra egyértelmű választ adtak: a marxizmus—leninizmus. Több hozzászóló is hangoztatta — frázismentesen, őszin­tén — a művészek műveltsége is két tényezőből tevőd­het csak össze: politikai és szakmai tájékozottságból. Akár az egyik, akár a másik hiányzik, az a művész „fél- lábon” áll. A modem dráma hete tanulságait a most újjáalakuló művészeti szövetség lesz hivatva összefoglalni s abból a helyes javaslatokat a megvalósítás útján elindí­tani. Színházaink pedig ezeknek a tanulságoknak leszűré­sével megerősödve folytathatják hivatásuk mind jobb be­töltését, a közönség szórakoztatását, nevelését. GARAY FERENC

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom