Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-24 / 146. szám
NAPLÓ 1959. JÜNIUS 24. Az elismerés lelkesít M a már alig van olyan ember, aki ne tudná, hogy pártunk Központi Vezetősége márciusi határozatában mit ajánlott népünknek; i.. Érjük el. ebben az évben 1960-ra tervezett fő gazdasági célokat, mert ezzel időt, pénzt nyerünk, meggyorsítjuk a szocializmus építését, ami természetesen az életszínvonal emelését is jelenti. Az ajánlásra válaszul megszületett a kongresszusi munkaverseny. Több jó minőségű szenet adunk — mondták a pécsi és komlói bányászok. Több lakást építünk — jelentették az építők. Tízmillió téglával többet gyártunk — bizonygatták a két térgyalári egyesülés dolgozói és sorolhatnánk tovább. Gépek. szerszámok, bútor, kesztyű, cipő s százféle más termék, amit Baranya, mint iparilag fejlett megye népgazdaságunknak csak adni tud, megemelt mennyiségben, javuló minőségben került március 4 óta a gazdasági élet vérkeringésébe. Hogy az eredmények elérésében nagy szerepe volt és van a kongresszusi munka- versenynek, senki sem vitathatja. Mert itt nemcsak arról van szó, hogy mondjuk 1959- ben egy bizonyos gépfajtából ezer darabot kell készítenünk, hanem arról is: 1960-ban 1010 darabot vár az ország, tehát nekünk nem ezret, hanem ezertízet kell gyártanunk ebben az évben. Ami ezt a pluszt elhatározza, lehetővé teszi: az a munkaverseny 1- Ami a nehéz gazdasági körülmények hangoztatásán, az úgynevezett „objektiv“ nehézségeken, a sokszor emlegetett szűk „keresztmetszeten“ is túlmegy, ha keli: az a munka- verseny; Ami félredob minden gátló körülményt, bürokráciát, nehézkes munkastílust a 10 darab kedvéért: az a munkaverseny. Ami a lelkesedésben lobogó, parázsként izzó mun- kásaratot, alkotókedvet, egy nagy közös cél érdekében egybefogja, hogy ugyanakkor meg csillantsa a jövő szépségét: az az igazi munkaverseny! * Népünk tulajdonságait sokan analizálták már. A múltában éppúgy, mint a jelenben. Történjlembúvárok, írók, költők, szociografusok tettek hitet amellett, hogy általában szorgalmasak vagyunk, jó munkások, s virtuskodók. Szeretjük összemérni erőnket másokkal, szeretünk versenyezni. A múltban ezt a jó tulajdonságot kifordították, nacionalista, soviniszta cafran- gokat raktak rá s a csataterekre zavarták vele a magyar népet. Forgasd a szablyát, vir- tuskodj, mutasd meg, hogy különb vagy a románná!, csehnél, szerbnél — kiabálták a magyar urak. A vége egy nagy csalódás lett, s majdnem tény, mit a költő regélt:. . . „Mint oldott kéve, széthull , nemzetünk“ ; i A z újjáépítés alatt magunkra találtunk, de talán még soha úgy nem ébredt világban elfoglalt helyének, céljának, élete értelmének tudatára nép, mint a mi népünk, az elmúlt két év során. Építeni, dolgozni, alkotni a szocialista tábor családjában, ez a mi jövőnk. Ha valahol, hát itt adódik lehetőség kifejteni képességeket, megmutatni a magyar ember tudását, szorgalmát és tehetségét. A Szovjetunió hétéves tervének lenyűgöző perspektívái ámulatba ejtettek mindenkit nálunk. Amikor külföldről hazajött valaki — mondjuk meg őszintén — azt újságolta, hogy például Csehszlovákiában jobban élnek az emberek, mint nálunk. Hallani 'lehetett ólyan híreket is, hogy Bulgária már előbbre jár a paraszti szövetkezés mozgalmában hazánknál. Kínában a nagy ugrások éveiről beszéltek, Lengyelországban az ipar nagy fejlődéséről. Még a legegyszerűbb emberben is felvetődött a kérdés, hát mi ilyen elmaradozók vagyunk?Amikor a Központi Vezetőség azt. ajánlotta népünknek, hogy 1959-ben érjük el a főbb (termelési mutatók 1960-ra tervezett színvonalát, gyorsítsuk • szocialista építés tempóját; »Indenkj helyeselte. A tartalom megfogamzott március 4-én és a cél reflektorfénybe került. Az út járására, gyorsabb járására a munkások versenyezni kezdtek. Az elmúlt pár hónap eredményei azt mutatják, komoly munkasikerek születtek e versengés nyomán. Ám hogyan is írtuk cikkünk elején? „Ami a lelkesedésben lobogó“ parázsként izzó munkás- akaratot, alkotó kedvet, egy nagy közös cél érdekében egybefogja, hogy ugyanakkor meg csillantsa a jövő szépségét: az az igazi munkaverseny“. Eleget tettek-e, a mi gyárvezetőink, igazgatóink, főmérnökeink, társadalmi aktivistáink, szakszervezeti vezetőségeink ezeknek a követelményeknek? Ilyen valóban nálunk, a mi baranyai üzemeinkben is a munka verseny? Adtak mindenhol alkalmat a munkásoknak arra, hogy így dolgozzanak, versenyezzenek, s közben szították állandóan a lelkesedés lángjait? N éhol igen, máshol nem. Nézzünk csak egy rövid statisztikai adatot. Megyénk ipara (a minisztériumi, állami helyiipari és a szövetkezeti iparral együtt) május hónapban 99,9 százalékra teljesítette teljes termelési tervét, ami jobb ugyan 6,7 százalékkal, mint áprilisi elődje, de még mindig nem kielégítő. Ugyanakkor a termelékenység április hónaphoz viszonyítva egy százalékkal csökkent! Még egy adat: a helyiipari vállalatok között akad olyan, amelyik 142,4 százalékra teljesítette termelési tervét, de van olyan is, amelyik csak 58,6-ra. A minisztériumi iparnál 118,4 és 94,2 közötti különbséget tehetünk szóvá. Nem is csodálkozhatunk akkor, ha ellátogatva a két üzem be, melyeknek termelése gyen ge és kirívó aránytalanságot mutat azt látjuk, hogy a kongresszusi verseny vállalásai a fiókokban hevernek, ellenőrzésükkel, végrehajtásukkal csak a „gondviselés“ törődik. Nem lepődhetünk meg akkor azon sem, hogy nincs az üzemben munkaverseny-sZellem, hiányzik a verseny nyilvánossága, sehol semmi nem mutatja, hogy élne, a szinte egész népünket átfogó, jobb minőségű és gyorsabb munkára ösztönző mozgalom. Pedig a verseny eredményeinek nyilvánossága társadalmi fokmérő is! A munkának elismerés kell, meg becsülés. Sokan nem tulajdonítanak fontosságot annak, hogy az üzemükben dolgozó emberek lemérhessék teljesítményeiket bizonyos időközökben, s a nyilvánosság előtt láthassák munkájuk értékelését. Csak ennek tudható be például, hogy nem egy Baranya megyei üzemben feleslegesnek tartják a közszemlére kitett vensenytáblát, faliújságot, hangos híradót, a munkapadok százalék méréseit. Ne essünk a régi versenyek hibájába — felkiáltással, semmiféle propagandát nem fejtenek Id a verseny mellett és arra hivatkoznak, hogy a munkások, úgyis dolgoznak, ha töb bet akarnak keresni. Nem keli pszichológusnak lenni ahhoz, hogy valaki belássa, egy jól vagy közepesen dolgozó omber re, milyen nagy hatással van az elismerés, s különösen az, ha a dicsérő szavak mellett a nevét is láthatja a kollektíva előtt. De az is igaz, hogy még a leggyengébb, leglustább ember is szégyenkezik, ha nyilvánosan a többi munkatársai előtt bírálják lemaradását, Srégyenlí ezt és igyekszik mielőbb a többiek nyomdokában járni. N em lehet véletlennek tartani a pécsi és komlói szénbányászok jobb eredményeinek elérésében azt a tényezőt, hogy dekádonként értékelik a munkát s mindjárt nyilvánosságra hozzák az ered ményeket, de azt sem, hogy a Pécsi Bőrgyárban például eleven, szellemes módon a gyár fejlődésével szemléltetően iga zolják a vállalások jogosságát és az egyén érdekével kötik össze a vállalásokat. Érdekes megemlíteni, hogy az élmunkások, a szocialista munkaér- deméretn kitüntetettjei, a kivá- I ló dolgozó oklevelek, jelvényéit tulajdonosai egy-két kivételtől eltekintve, évről-évre, hó- napról-hónapra tartják azt a termelési szintet, amiért kitüntetésüket kapták, s ezt nagyrészt hálából, az elismerés hálájából teszik. Az elismerésnek lelkesítő ereje van! A verseny nyilvánossága pedig félig-meddig már elismerést jelent,, és sokkal szélesebb körű lehetőséget nyújt a dolgozók munkájának tömegében való propagálására, mint a nehéz . feltételekhez szabott élmunkás, sztahanovista, s egyéb jelvények, noha azok is rendkívül hasznosak. A verseny nyilvánossága erő sen kihat az emberek kedvére is. Felkelti bennük az egészséges virtuskodás iránti hajlamot, a magyar ember magá- ,tól értetődő- tulajdonságait, mely abban a szólásmondásban is kifejezésre jut, hogy ,majd én megmutatom!“ Egy súlyos követ nehéz felemelni akkor, ha immel-tómimal lát hozzá valaki, de lám, figyeljük csak meg, hogyan kapja levegőbe az, aki megfeszíti akaratát. Amit a Központi Vezetőség márciusi határozatában népünknek ajánlott, nem könnyű dolog. Kádár elvtárs szavaival élve, a szocializmus építése nem sétaút. Nehézségek, visszahúzódások, botladozások és újabb nekilendülések váltogatják egymást. De mily könnyelműség lenne népünkben rejlő hatalmas akaratot, munkakedvet, alkotó készséget kihaszmálatla nul hagyni, a milliónyi patakocskát nem egy folyóvá duzzasztani, hogy egész jövőnk erőművének energiaforrásául szolgáljon! A munkaverseny végeredményben nem cél, csak eszköz. De olyan eszköz, mely- lyel ha jól élünk és feltételeit állandóan előreformáljuk, a benne résztvevőket állandóan lelkesítjük, elvezét bennünket a célhoz. Szüts István Tanácskoznak a megyei művelődésügyi osztályvezetők Kedden a Művelődésügyi Minisztériumban megkezdődött a megyei tanácsok művelődésügyi osztályvezetőinek kétnapos országos tanácskozása. A tanácskozást Ilku Pál, művelődésügyi miniszterhelyettes nyitotta meg, majd Benke Valéria művelődés-ügyi miniszter tartott előadást az elmúlt év munkájáról és ismertette a művelődésügyi minisztérium 1959—1960. évi főbb céljait. Az „olimpiai láng“ útja Squaw Valleybe Walt Disney, az ismert amerikai filmrendező, az 1960. évi Squaw Valley-i téli olimpiai játékok „ceremóniamestere”, megállapította az „olimpiai láng” útját Görögországból Squaw Valleybe. Athénből lökhajtásos repülő- gépien viszik a lángot Losange- lesbe, a Coliseum-stadionba, az 1932. évi olimpiai játékok színhelyére. Innen 600 kaliforniai főiskolás atléta fut. vele mintegy 1000 km-es útvonalon San Frainciscoba, majd helikopterrel szállítják tovább Squaw Valley környékének legmagasabb hegycsúcsára. Végezetül síversenyző siklik le a fáklyával a völgybe, a téli olimpiai stadionba. Kádár János távirata Kovács Béláméhoz Mélyen együttérzünk önnel es családja .minden tagjával abban a fájdalomban, amely Kovács Béla elhunytéval mindenkit ért, aki valóban ismerte őt. KADAR JÁNOS államminiszter. Dobi István részvéttávirata Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Szopotból — ahol lengyelországi útján jelenleg tartózkodik — küldött részvéttáviratot. Az Elnöki Tanács elnöke Kovács Béla elhunyta alkalmából őszinte, mély együttérzését és részvétét fejezte ki özvegyének. Eltemették Kovács Bélát Nagy részvét mellett kísérték utolsó útjára tegnap délután Kovács Béla országgyűlési képviselőt. Ravatalánál a család és az ismerősök körében megjelent dr. Ortutay Gyula, az Ország- gyűlés és a Hazafias Népfront Országos Elnöksége képviseletében, Laki István elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bizottság első titkára, országgyűlési képviselő, Palkó Sándor elvtárs, a megyei tanács elnöke és az országgyűlési képviselők Baranya megyei csoportjának tagjai. Az egyházi szertartás után dr. Ortutay Gyula, á Hazafias Népfront főtitkára búcsúztatta az Országgyűlés és a Hazafias Népfront nevében Kovács Bélát, méltatva érdemeit. A díszsírnál, melyet több száz jóbarát és ismerős részvéttel vett körül, Achátz Imre búcsúzott az országgyűlési képviselők Baranya megyei csoportja, Baranya megye TanáA károlymafori Hamupipőke Lapáncsán □ VASÁRNAP délután tartották meg az évzáró ünnepélyeket a nyugati városrész óvodáiban. Kedves vendégek jártak nemrég Lapáncsán. A károlymajori általános iskola tanulói a községben szerepeltek. A zsúfolásig megtelt művelődési otthonban a „Hamupipőke’’ és a „Csodafurulya” című mesejátékkal arattak megérdemelt sikert Lapáncsa lakossága előtt. A mese világában érezte magát az előadás alatt kicsiny és felnőtt egyaránt. A kis szereplők mind kedvesek voltak, amint kis tündérruhájukban szinte valóban mesébe illően pompáztak a színpadon. A legbájosabb szereplő a kis Hamupipőke volt, aki könnyeivel és bánatos dalával sok nézőt is megsiratott. Valamennyi szereplő alsó tagozatos tanuló. Lapáncsa már a nyolcádik község, amelyben sikerrel játszott a kis együttes. Bertalan József igazgató-tanító, Ormai József tanító és.az iskola szülői munkaközösségének áldozatos munkája tette lehetővé, hogy a tanulók Lapáncsán is előadhassák a mesejátékokat, amiért a község lakói hálás köszönetü- ket fejezték ki. csa és a Hazafias Népfront megyei elnöksége képviseletében Kovács Bélától, mint jóbaráttól és szerény küzdőtárstól. — Ebben a búcsúszóban kifejezést keld adni annak .. a fájdalomnak, — mondotta többek között, — hogy korai elmúlása megfoszt bennünket egy jó baráttól, aki hűségesén küzdött velünk a- dolgozó nép felemelkedéséért. Nem fogjuk elfelejteni hűségedet a magyar néphez,- amikor a közelmúltban, a nemzet sorsdöntő nehéz óráiban határozott kiállással szegültél szembe az ellenforradalom szennyes áradatával. Amikor a szocializmus ügye veszélyben volt, ingadozás nélkül, tisztánlátó politikai meggyőződéssel erősítetted a bizalmat a benned híven megbízó paraszti tömegekben és ezzel népünk nagy nemzeti céljait szolgáltad. Baranya népiének szeretete, megbecsülése övezze mindenkor munkáséleted emlékét. Kovács Béla sírján a család virágai mellett elhelyezték Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, az Országgyűlés elnökségének,' a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, a Baranya megyei Tanácsnak, valamint a Hazafias Népfront megyei elnökségének koszorúit, íj éohé ÉleWth amíati városrészbe a? amóliij'zo'i Mátéd kezdve az eddig használt út átépítésének befejezéséig az End rész György úton át közlekednek a nyugati városrészbe induló és az onnan érkező pócsi autóbuszok. (27) Amikor magához tért, szájában vért és földet érzett. Nem mozdult, nem nyögött. Felderítő lévén, mindenekelőtt hallgatózott. A magaslaton már megszűnt, a' lövöldözés." Valahol a közelben beszélgettek. Közeledő német hangokat hallott. A lövészároikban, annak kanyarulatait követve, két öblös német sisak imbolygóit Olyan közel menteik el mellette, hogy cigarettájuk füstjét is érezte. Várt egy darabig, aztán megmozdult. Lábába fájdalom hasított. De leküzdötte fájdalmát, s kúszni, kezdett a. magaslat lejtőjén heverő, halott németek között. Karjain csúszott, sebesült lábát vonszolta. Ujjad a becsapódásoktól feltúrt laza földbe, friss aknatölcsérek szér lébe kapaszkodtak. Nyilván egy ilyen lövedéktől kábult el és sebesült meg. Ugyanazon az. úton kúszott most, mint amelyen az ösiszekötők, mentek el. Rakéta röppent1 a magasba, Bogacsov megmerevedett, arcát, amely már egészen nedvéé volt az izzadságtól és a ráolvadt hótól, a földre szőritől-! ta. ' Az egyik rakéta fényénél felbukkant előtte egy halott német csizmájának a talp». A csizmasarok alatt és a piatkó- szögek között- odafagyott a hó. Közelebb csúszott. A német egyik térdét, .a. hasa alá húzta, mintha még mindig kúszna, de nyítbtt" szeme fehér volt és deres, nedves szempilláiról jégcsapok lógtak. Bogacsov magához vette a német géppisztolyát, derékszíjáról levette a kézigránátokat, s a fegyverrel kezében újból magabiztosnak érezte magát A mélyedésben rábukkan; az összekötőjére. Már visszafelé jött, amikor utolérte egy golyó, Bogacsov betakarta fejét a halott köpenyével és rágyújtott. El kellett döntenie, hogy mitévő legyen. Egyedül ő hagyta el élve a magaslatot, de emlékezetében még élt az idős gyalogos, aki. óvatosan rágcsálta a kétszersültet, előtte volt a legény, akinek világosszőke szőr borította erős nyakát, amint odahajolt, hogy rágyújtson, meg az a két katona is, akik a német holttestet kidobták a futórárokból. Csak be kellett hunynia szemét, máris látta a megvakult, véres arcú Ratnert, amint elindult a fény felé, a németek, felé. igyekezett nem gondolni rájuk. Kónyszerítette magát,, most koncentrálnia kel- . lett. Cigarettázott és nagy ritkán kinézett a köpieny alól. Elhatározta, hogy .az ütegparancsnoki megfigyelőhöz kúszik. Sejtetne, hogy már nincsenek ott az övéik, de mégis élt benne a remény, hogy hátha ott leli még Belicsenkót. A magaslat lábánál sokáig kereste tekintetével az őrszemei. A mellvéd fölött időnként felvillanó gyenge fényről vette észre. Az őr behúzódott a lö- vészárokba, s titokban dohányzott, így melegedett. Az őr sisakja, melyet a cigaretta felizzó piarazsa kissé megvilágított, német sisak volt. Bogacsov a másik oldalról közelítette meg, s gránáttölcsérekben megpihenve, lassan, nehézkesen felkúszott. Végre elérte a földhányást. A föld alól tomp« hangok szálltak felé. A szél feléje sodorta a kályhacső füstjét. Kávészag áradt belőle. Ugyanabban a fedezékben, amelyben tegnap . leöblítették a kitüntetést, most németek ültek. Bogacsov hallotta a nevetésüket. Feltárult a fedezék ajtaja, fényeik hullott az árok falára, és megtört a mellvéden. Magas termetű német jött ki, vállára vetett köpenyben,: imbolyogva. A részeg szigorúságával mondott valamit az őrszemnek, a távoli fény félé intett és kapálózva mászott kifélé. Az őr szolgálatkészen segítette. Kimászott* háta közepón elkapta a lecsúszott köpenyt és megállt, háttal a szélnek. A földről jól lehetett látni, mert közben az ég világosodott. Magasan, sötéten imbolygott' leber gő köpenyében,, lábát szétter- pesztette. De talán csak Bogacsov szeme előtt • imbolygott minden. Attól, . hogy kúszott, sebeiből újra megeredt a vér, érezte, hogy; petakziik. Feje kóválygott, szeme előtt minden összefolyt. Homlokát a hóba nyomta. Szinte-vonzotta a'föld. Éttől megijedt. Szörnyű' lenne, ha elvesztené az-eszméletét, s a németek rábukkannának. A magas termetű, német még ' mindig ott végezte a ' dolgát; amiért a jó melegből kijött a hidegbe. Végre aztán köpenyét összefogva visszamászott a' lövészárokba, s a fedezék ajtaja becsapódott. Bogacsov . közelebb húzódott a csőhöz, -hu-- nyorgott a füsttől.- Most ' nem nagyon bízott magában, ezért néhányszor ellenőrizte ujjaival, hogyan vannak beállítva a gyujtólyükak. Aztán a kézigránátokat, egyikeit a másik után a csőbe eresztette, és géppisztolyát magához szorítva, léfelé gurult. Két földalatti robbanás resz- kéttette meg a magaslatot, szikraeső csapódott a magasba. Zűrzavaros lövöldözés kezdődött, a németek kiugráltak a másik fedezékből, néhány katona lövöldözve elrohant Bogacsov mellett. Biztosan ráakadtak volna, ha nem fekszik olyan közel; de így mindenki elrohant mellette, hogy utolérje a merénylőt. Bogacsov kisvártatva óvatosan kúszni. kezdett, a lövések bői és rakétákból tájékozódott. Minden érzékszerve kitűnően működött, csak fülében érzett egyre erősödő szúnyogzümmögést: sok vért .vesztett. A vér egyre folyt a csizmájába, de .az élet még mindig makacsul tartotta magát szívós testében. Reggel felé megfojtott egy álomba szenderült német őrszemet és magához vette'. ok- niányait. Bízott benne, hogy;' átverekszi magát övéihez. Ami-’ kor már jó darabot kúszott,' hirtelen eszébe jutott, hogy ottfelejtette géppisztolyát. Visz- szamászott és sokáig kereste a havon, nehezen engedelmeskedő ujjaival. Már nem igen' tudott tájékozódni, emlékezeté' egyre gyakrabban- ' kihagyott: Egyszercsak, arnikor felocsúdott, látta, hogy a hőid. szemébe világít, Hasrafordúlt és a' másik irányba'Kúszott. Amikór újrá'mágához tért, rhegi’nt'esák a szemébe világított a hold. Ekkor azonban .már alacsonyan járt, megnőtt, aztán két-' tévéit,' most mái- két höld riri-"1 gatózott előtte és elúszott 'tői®; ! két'különböző irányba. ' (Folytatjuk.!
