Dunántúli Napló, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-31 / 126. szám

.4

NAPLÓ

1959. MÁJUS 31.

Új nagy jelentőségű építőanyag

a termelőszövetkezetek, magánosok részére

Nagy a vásárlókedv a sásdi járásban

Nagyon bosszantó, mikor szépen pirosló cseresznyéinket vizsgálva észrevesszük, hogy legtöbb cseresznyében „kukac” van.

A kukacosodást a házi légynél kisebb, tarka szárnyú légy okozza azáltal, hogy tojásait tojócsöve segítségével a cseresznye vagy meggy húsába rakja. A tojásokból kikelő nyűvek, a közismert kukacok ezután a gyümölcs húsából táplálkoznak, a gyümölcs megpuhul és csalk értéktelen árut ad. Különösen a középérésű (Jáboulay, Germers- dorfi) fajtákat károsítja, a késői érésű fajtákat és a meggyet már kevésbé.

A cseresznyejégy kártétele ellen hatásosan akikor védekezhetünk, amikor a cseresznye vagy meggy kifejlődött és színeződni kezd. Ilyenkor tízszázalékos hatóanyag-tartalmú Hungária Matador (DDT) mövényvédőszerből készült kétszázalékos töménységű permetlével permetezünk. Ügyeljünk arra, hogy véletlenül se használjunk permetezésre HCH (Agritox) növényvédőszart’ mivel ennek átható szaga később is megőrződik a gyümölcsön.

Magas törzsű, idősebb cseresznyefáknál, ahol még nagynyomású géppel sem tudnánk a permetezést jól elvégezni, a fák permetezése helyett a talaj vegyszeres kezelését ajánljuk. Ezt úgy végezzük, hogy a fák nagyságától függően fél-háramne- gved kilogramm idegmérget (DDT, vagy HCH-tartalmú) szórunk ki a talajra.

Az időpont itt is a középérésű cseresznyefajták színesedése előtti napokban van. Ezáltal a talajban áttelelt bábokból kibújó cseresznyelegyeket pusztítjuk eL

Természetesen csak akkor eredményes védekezésünk, ha fáinknál egységesen vagy permetezünk, vagy talajfer- tőtlenítést végzünk.

„Kiskertész"

A szocializmus gigantikus

építkezései rendkívüli feladatok elé állították az építőanyagipart. A mind több építőanyag iránt támasztott igény új utakra kényszerítette a kutatást és egyben a gyártást is. Az ún. „klaszikus“ építőanyagok (tégla, kő, cserép stb.) már nem elégítik ki, sem a tervezők, sem pedig a piac követelményeit.

Olcsó, jó

és az ideális építőanyag követelményeinek megfelelő új, anyagféleségek felkutatásának és gyártásának korszaka indult meg.

Az ideális építőanyag soksok jő tulajdonságai közül a legfontosabbakkal az elfogadható építőanyagoknak feltétlen rendelkezniük kell. így a meg felelő szilárdság, hőszigetelőképesség, időállóság, könnyű kezelhetőség stb. stb. és nem utolsó sorban az olcsóság.

Ezeknek a feltételeknek kívánt megfelelni a Pécsi Építőanyagipari Egyesülés akkor, amikor kikísérletezte és hosz- szas próbálkozások után, mint végső típust megalkotta a vörössalak építőidomot.

Ez az építőidom 9 normál- tégla nagyságú. Egy köbméter falazat előállításához 45 idom kell. Géptéglából viszont ugyanez 392 darabból állítható elő.

Az idom megfelelő szilárdságát a gyártás során a vörös salak alapanyaghoz adagolt nagyszilárdságú portlandce- ment bekeverésével biztosítják. A hő és hangszigetelést az idomok belsején kialakított négy üreg légpárnája teszi kiválóvá. Az idomok alapanyaga a gyártás során alapos vibrálás és préselés alá kerül és így szinte homogén nagy- szilárdságú tömb nyerhető, amely az időjárás viszontagságait is jól bírja.--------------A szilárdsági próbák eredményei azt mutatják, hogy az építőtömb egyenértékű ilyen szempontból az I. o. géptéglával, sőt részben még felül is múlja azt.

A gyártott salakidomokból különösképpen családi házak, ipari és mezőgazdasági épületek egy emelet magasságig, minden további nélkül építhetők.

Az építkezés árát

tekintve a salakidomok mesz- sze előnyben vannak a téglafalazással szemben. A salakidomnál ugyanis egy tömb 9 égetett agyagtégla méretének megfelelő tömegben kerül beépítésre. így a falazómunkáknál megtakarítható az elhelyezés költsége, Rendkívül gyorsan, tehát munkaidő megtakarítással történik a falazás. A normáltégla köbméterének falazására az országos norma csaknem öt ÓTát engedélyez. Ezzel szemben a salakidom- fal köbméterének falazása begyakorlott munkában alig egy órát igényel. De a megtakarításnak másik nagy lehetősége ott is mutatkozik, hogy a salakidom falazásához jóval kevesebb habarcsanyagra van szükség, mint a tégláéhoz. Az egy köbméter téglafal habarcsszükséglete 0.245 köbméter habarcs, míg a salakidom- fal 0.03 köbmétert igényel. Márpedig ha a mész, cement, homok árakat és a visszaszer- zési költségeket tekintjük, igen tekintélyes megtakarítás érhető el ezen a téren.

Mindezek figyelembevételével láthatjuk, hogy a jövő építkezésében milyen fontos szerep vár a nagyalakú építőelemekre, majd pedig az olcsón, könnyen hozzáférhető, melléktermékeknek számító töltőanyagú építkezési anyagokra. Hiszen a népgazdaság

55 négytalalolos

szempontjából jsem közömbös, hogy az ilyen építőanyagok

A 22. játékhéten 4 254181 szelvény vett részt a sorsoláson. öt találatot egy lottószelvényen sem értek el. A négy- taláíatos szelvények száma 55, nyereményük egyenként 58 011

forint. Háromtalálatos szelvény ezúttal 4998 darab volt, ezekre 319 forint nyeremény jut. A kéttalálatos szelvények száma 116 339, nyereményük 13.70 forint.

előállítása nemcsak hogy olcsó, de például az annyira szükséges és a népgazdaság legszélesebb területén felhasználható tüzelőanyagok, a

nemzeti szénkincs is megtakarítható, mert a salakidom hideg úton, kiégetés nélkül készül.

Magának a salakidomnak az árát tekintve bátran mond ható, hogy jóval olcsóbb a? égetett agyagtéglánál. Az előkalkuláció a salakidom árát ezrenként 4444 Ft-ban állapít ja meg. Ez a mennyiség megfelel 9000 darab gépi téglának, amelynek az ára 5 130 forint így a salakidom javára ennél a mennyiségnél 686 forint különbözet mutatkozik.

Egybevetve tehát az építőanyagok közötti ár- és bértételeket, meg kell állapítani hogy

az új építőanyag

minden tekintetben olcsóbb építkezési lehetőségeket biztosít mind a köz-, mind a magánépítkezések terén. Azzal, hogy az Építőanyagipari Egyesülés hosszas kísérletezéseinek eredményeként most már egy tökéletes megoldással lép a piacra, eloszlatja a régebbi gyártmányokkal szemben táplált idegenkedést, feltétlen közelebb viszi a nagyarányban megindult építkezések olcsó és jó kivitelezését.

Puskás Sándor

a Pécsi Építőanyagipari ÉS igazgatója.

Talán még az Állami Áruház műszaki osztályán sem találni nagyobb választékot, mint a sásdi FMSZ vas- és műszaki boltjában. A Danuria motorkerékpártól a Panni robogóig minden kapható Van ott presszógép, törpe és óriás világvevő rádió, jénai edény, modern villanytűzhely, automata kuktafazék, süllyesztőé Csepel hímző- és varrógép. A tájékozatlan városi ember azt hinne, hogy valami jó fiók ipari kiállítást lát, amelynek az a címe: „Kép a jövőről“.

Pedig tévedés, mert kellemes csalódással állapítottuk meg, hogy a vélt kiállításnak inkább ez a cím felelne meg: „Kép a múltból". Zentai István üzletvezetőnek legalább is ez volt a véleménye róla, amikor őszinte háborgással panaszolta, hogy kifogytak a mosógépeikből, a televíziós készülékekből, a villanytűzhelyekből.

—■ Mi az egy ilyen forgalmú boltnak — mondja, — amikor ebben a negyedévben „csak" 40 motorkerékpárt, három robogót, 50 mosógépet, 10 világvevőt és 100 tele pes rádiót, hat televíziós készüléket, három villanytűzhelyet aktunk el, amikor tízszer ennyit is megvásároltak volna".

Farkas Lajos, a bolt elárusítója már óvatosabb. O nyolc éve dolgozik itt, tehát jól ismeri a bolt fejlődését,

a vásárlási statisztika alakulását. Nem is a nyolc év élőt ti állapotokkal kezdi, azt mondja sokkal érdekesebb példa, ha a tavaVyi hasonló időszak havi 200 ezer forintos forgalmával állítja szembe, az idei 400 ezer forintos havi forgalmat, ami 100 szá- alékos áruforgalom-emelkedést jelent a bolt számára, Az is kiderül, hogy az áruforgalom ilyen mérvű növekedése elsősorban a Sásd környéki új termelőszövetkezeti községek vásárlókedvű tagságának köszönhető, cfkik nap, mint nap ostromolják a boltot, az immár falun is közszükségeti cikké vált mosógépekért, motorokért.

De más is érdekli mm a dolgozó parasztokat. Egy idő sebb bácsika itt előttünk, a szemünk láttára forgat, must rálgat egy képzőművészeti remékművet, égy gyönyörű porcelán női aktot.

— A rádióm tetejére szeretném. — De amikor megmondják, hogy 500 forint az ára, egy kis sóhajtással és nagy óvatossággal visszateszi a pultra. Úgy látszik drá- gálja, de az a kis sóhaj azt jelenti, hogy ha ma még nem is, de holnap már igényt tart rá, eljön érte.

Mert ugye mégiscsak sivár egymagában a világvevő rádió és mennyivel jobban fog festeni azzal a szoborral a tetején.

— s. gy. —

Újabb vállalások szülének a MEGYEVILL-nél

A Baranya megyei Villany- szerelő Vállalat dolgozói a minap értékelték a kongresszusi munkaversenyben eddig elért eredményeket, majd újabb vállalásokat tettek.

Az értékelésnél a vezetőség beszámolt arról, hogy 1959. első negyedévben 104.2 százalékra teljesítették termelési tervüket, ugyanakkor a termelékenység 103.1 százalékos alakulása sem mutat rossz képet. A második negyedév eddigi eredményei is biztatóak.

Éves vállalásaik teljesítéséig azonban még sokat kell tenniük. Termelésüknek állandóan emelkedni kell, mert a Villanyszerelő Vállalat dolgozói nem kevesebbet, mint azt

vállalták, hogy ebben az évben 5 százalékkal emelik a termelékenységet, 3 százalékkal csökkentik önköltségüket Éves tervüket december 20-ig befejezik, a termelöszövetkeze tek részére végzendő munkáiknál pedig 10 százalékkal lerövidítik a határidőket.

A megvalósítás érdekében külön javaslatot tettek arra, hogy bővítsék a kongresszusi munkaverseny tiszteletére tett vállalásaikat. A műszakialt megígérték, hogy a termelő- szövetkezeteknek végzendő munkák gyors beindítása érdekében — mivel a Tervező Iroda nem vállalta — a szükséges terveket és költségvetéseket soron kívül elkészítik.

A számításban résztvevők is kiegészítették vállalásaikat azzal, hogy a nagyobb anyagféleségeket közvetlenül a gyártóműtől a munkahelyre szállítják, amivel jelentős költségeket és időt takaríthatna k

meg. A villanyszerelők a mun kák minőségi végzéséről biztosították a jelenlévőket, de szó került a szakmai továbbképző tanfolyamok beindításáról is. A hálózatokhoz szükséges vasszerelvényeket a vállalatnál most már házilag készítik el és egy újítás bevezetése is — miszerint az újonnan tekercselt motorokat, elektromos úton szárítják s ez meghosszabbítja élettartamukat.

Egy délelőtt Kossuth-bányán

A kis Moszkvics csendesen suhan a dúslombú fák között kanyargó szerpentinen. Kora reggel van még, amikor a kanyarból a gépkocsi vezetője, Molnár István országgyűlési képviselő elé tárul Kö- könyös látképe. Uj házsorok, virágok, zöld pázsit, munkába siető emberek. Majd feltűnik az erőmű, a szénosztályozó, Kenderföld is.

Komlón vagyunk.

Molnár István nagyon szereti ezt a várost. A szíve visz- szahúzza ide. S ez nem is csoda, hisz az 6 neve is ott van Komló történetének legszebb lapjain, az ő munkája, verejtéke is erősíti, szilárdítja azt az alapot, amelyre Komló, szocialista bányavárosunk épült.

Ezért jött Komlóra most is meglátogatni az ismerősöket, barátokat, volt munkatársakat, a feltárókat. S jött, mert a kötelesség is szólította, mint országgyűlési képviselőt, hogy megismerje a komlói feltárók jelenlegi életét, problémáit, segítsen ott, ahol kell.

Weisz József elvtársnak, Kossuth-bánya vezetőjének ki- sereiében indulunk ütünk első állomása, Nyéki Oszkár gyors- vágathajtó brigádjának II. szinti munkahelye felé. Utunk közben sok ismerőssel találkozunk, Molnár István szinte mindenkit név szerint ismer. Több évig dolgozott itt Kossuth-bányán s mint az aknamélyítő vállalat dolgozója részt vett az áltáró elkészítésében is.

Miközben a személyszállító kocsikban befelé robogunk a szállító-akna felé, Molnár István emlékeit idézi.

— Még 1952-ben határoztuk «I brigádommal, hogy egy hónap alatt 100 méter hosszú vágatot hajtunk ki. Az akkori 30—40 méteres vágathajtási teljesítményekből ítélve kevesen hitték, hogy ez sikerülni fog. Sikerült. Bebizonyítottuk, hogy helyes munkaszervezéssel, a munkaidő jó kihasználásával meg lehet gyorsítani a vá'gathatjtást, kétszeresére, sőt háromszorosára lehet növelni a feltárási teljesítményeket.

így született meg Komlón néhány fiatal kezdeményezé- re a 100 méteres mozgalom, egy fejlettebb munkaszervezésen alapuló, új, termelékenyebb munkamódszer. Molnár István brigádja sok nagy tettet vitt végbe Komlón, majd új munkahelyén is, s példájukat igen sokan követték. Azok, akik valaha Molnár Istvánnal együtt dolgoztak, sokfelé terjesztették az új módszert, sőt fejlesztették, gazdagították is. Az egykori gyorsvágathajtókra már csak a róluk elnevezett munkahelyek — mint páldául a VII. szinti Molnár-vágat — emlékeztet, de a helyükbe újak léptek, mutatva, merre vezet a fejlődés útja, hogyan kell annak dolgoznia, aki a szocializmus építésének meggyorsításáért harcol.

Az áltáróban neoncsövek szórják sziporkázva a fényt, a fővágatokon diesel-mozdonyok száguldanak végeláthatatlan sorokban húzva maguk után a szénnel telt csilléket. Embert alig látni. Itt már a gépek dolgoznák.

A II. szinten a főfeküvágat

végén találtuk meg Nyéki Oszkár brigádját. A harmadvezető vájár fiatal, mindössze 23 éves. A csapat is csupa fiatalokból áll, egyedül Vukicse- vics Géza képviseli az „öregebb" nemzedéket. A munka nehezét, a rakodást már itt is gép végzi, a biztosítás 2500-as TH-gyürűkkel történik. Május 29-ig 60 méter hosszú vágatot hajtottak ki.

— 100 métert akartunk — mondja a harmadvezető vájár —, de mivel széntelepre bukkantunk és robbantás helyett fejtőkalapáccsal kell jöveszte- nünk, ez a tervünk nem sikerült.

Ezután kérdés kérdést követett. Igazi tapasztalatcsere alakult ki. A csapat zárt ciklus szerint dolgozik. Egy műszak alatt elvégzik az összes főmü- veleteket, a fúrást, a robbantást, a rakodást és a biztosítást is. A napi előrehaladás üteme rendes körülmények között 3,6 méter. A telepítés műszakonként 4 fő. A munkát szakosították, mindenki pontosan ismeri feladatkörét. A legfontosabb tényezőnek a munkaidő kihasználását tartják s ezért az első népessel indulnak a bányába és az utolsóval jönnek ki. Az egy főre eső műszakonkénti teljesítményük már hónapok óta 28—30 centiméter körül mo- log. A vájárkereset 4500 forinttól 5800 forintig terjed.

— Milyen a brigád tagjainak egymás iránti magatartása, találkuznak-e műszak után is, mikor beszélik meg egymással a brigád munkáját érintő kérdéseket? — kérdezte Molnár István.

— Egy éve együtt dolgozunk, jól megértjük egymást. Minden hónap utolján megbeszéljük a következő havi tennivalókat. Sőt szórakozni is szoktunk együtt...

Egymásra kacsintanak, értik egymás nyelvét.

Elégedettek az eddigi eredményeikkel? — szólok közbe.

— Dehogyis! Mindig kísérletezünk valamin, hogy jobban menjen a munka. Megpróbálkoztunk például hosszú lyukak fúrásával és egyszerre robbantottunk ki két mezőt (2,4 métert). A kísérlet ]ó eredményt hozott. A napi előrehaladásunk elérte az öt métert.

— A versenytárs mit szól ehhez?

— Hát... nem is tudom ...

— Nincs talán versenytársuk?

— A Koledáékkal szoktunk versenyezni, ök a VII. szinten dolgoznak, de most nem tudom, hogy versenyben vagyunk-e, van-e vállalásunk. A Vukicsevics elvtárs, vagy a Galusz elvtárs biztosan meg tudná mondani.

Hát ez bizony elég hiba, hogy csak ők tudják, a többiek nem. Nem ártana többször beszélgetni velük a kongresszusi munkaverseny céljáról, pártunk márciusi határozatáról. Akkor bizonyára még

jobb eredményeket érne el ez a kétségtelenül jól dolgozó brigád.

Molnár István búcsúzóul még néhány tanácsot ad, a rövid tömlők használatának előnyeit magyarázza.

Nem is bányára, inkább gép csarnokra hasonlít a VII. szinti 10-es telepi fővágat. A vágat végén állványon félmeztelenre vetkőzött, gyönyörű izomzatú férfiak állnak.

— Fdbos Rudolf — mutatkozik be a harmadvezető vájár. A munkahelyen két hatalmas gép hívja fel magára a figyelmet. Az egyik a rakodógép, a másik a fúrógép. Szemmel láthatóan büszkék arra, hogy a komlói bányában elsőnek ők kapták meg a Hahsherr gyártmányú DGWL típusú Salzgitter rakodógépre szerelhető nagyteljesítményű kőzetfúrógépet.

— A gép minden fizikai erő kifejtés nélkül két perc alatt készít el egy 2,20 méter mélységű fúrólyukat. Ebben a kőzetben egy kézi fúrógéppel legalább 15 perc kellett egy ilyen lyuk elkészítéséhez. S bármilyen nagynak is tűnik ez a gép, nagyon könnyen kezelhető, — teszi még hozzá Fábos Rudolf.

— Ha a fúrással végeztünk, két sűrített levegővel működő emelőszerkezettel a magasba emeljük s alatta szépen elfér a csille, nem akadályoz bennünket a munkában. A rakodógén is kitűnő, csak a lövő gépekkel van a baj. Robbantásaink mostanában ritkán sikerülnek. Jó lenne, ha ezen

gyorsan segítenének, vagy más technológiát adnának a számunkra, mert így nem tudunk komoly eredményt elérni.

— Mennyi ideig tart egy- egy robbantás után a kőzet kiszállítása? — kérdi Molnár István.

— Hát bizony eltart vagy hat órát.

— Sok. Egy a mi üzemünkben használatos váltó lényegesen lerövidítené ezt az időt.

Kiveszi a kezemből a ceruzát és a füzetet s lerajzolja milyen. Fábos Rudolf és Varga elvtárs a körlet vezetője igazat adnak neki és kérik, küldje meg a váltó műszaki rajzait is, vagy esetleg ütféz- ze el, hogy egy gépésztechnikusuk megnézhessen egy ilyen váltót.

Fábos Rudolfnak még égy kérése van. .

— Szeretnénk elmenni valahova tapasztalatcserére. Még ezen a bányán kívül más bányát nem láttunk, szeretnénk tanulni egy kicsit.

— Jó, majd beszélek az ■üzem vezetőjével, — ígéri meg

Molnár István, s amikor a tárószinten ismét találkozunk Weisz elvtárssal, szóvá is teszi ezt.

Egy délelőtt történetét igyekeztem összefoglalni néhány mondatban, amelyet Molnár István Komlón, volt munkatársai körében töltött el, hogy mint a gyorsfeltárási mozgalom kezdeményezője * mint országgyűlési képviselő is, segítséget nyújtson a komlói Kossuth-bánya feltáróinak a kongresszusi munkai"”sev.y -élkitűzéseinek rqlófásához, a bányásztársait érintő problémák megoldásához.

MESTERFALVI GYU&A