Dunántúli Napló, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-16 / 113. szám

4 NAPLÓ 1959. MÄ.rüS 18. Gromiko elvíárs előterjesztette a Németországgal kötendő békeszerződés tervezetét I (Folytatás az 1. oldalról) dék pedig Németország terüle­téhez tartozik. A 13. cikkely szerint ..Németország elismeri a független és demokratikus Ausztria helyreállításáról szó­ló 1955. május 15-én kelt ál­lamszerződés teljes hatályát és az Anschluss megtiltását, meiv a szerződésben foglalta­tik. A 17. cikkely szerint „Németország kötelezi magát, hogy megtiltja és bün­tetendő cselekménynek minő­síti a Nemzeti Szocialista Párt, valamint a hozzá tarto­zott, vagy ellenőrzése alatt ál­lott szervezetek újjáalakítá­sát, létét és tevékenységét Né­metország területén, beleért­ve a politikai, a katonai és a részben katonai szervezeteket, továbbá egyéb hasonló párto­kat és szervezeteket, különö­sen azon revamsdszta pártokat és szervezeteket, amelyek Né­metország határainak felül-* vizsgázását követelik, vagy te­rületi igényeket jelentenek be más államokkal szemben“. A 18. cikkely szerint Németország „kötelezd magát, hogy feloszlatja és büntetendő cselekménynek mi nősíti bármilyen emigráns és egyéb szervezet létesítését és működését, amely ellenséges tevékenységet fejt ki bármely szövetséges és társult hatalom ellen“. A 20. cikkelyben Németország kötelezi magát, hogy „semmiféle formában nem tűr meg olyan propagan­dát, amelynek célja, vagy ame’v elősegíheti, hogy a bé­két veszélyeztesse, azt meg­bontsa, vagy agresszióé cse­lekményt robbantson ki, bele­értve a háborús propagandát, valamint mindenfajta revan- siszta megnyilatkozást, mely Németország határának felül­vizsgálását követeli, más or­szágok elleni területi igények­kel lép fel.“ A tervezet 22. cikkelyében ez áll: „A szövetséges és tár­sult hatalmak elismerik a né­met népnek azt a jogát, hogy helyreállítsa Németország egységét és kifejezik azt a készségüket, hogy mindkét német államnak minden esz­közzel segítséget nyújtanak e cél eléréséhez a Német Demok ratikus Köztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársaság közeledése és megegyezése alapján.“ A 23. cikkely érte'mében az NDK és az NSZK „ünnepélyesen kötelezi magát, hogy sohasem folya­modik erőszakhoz, s nem fe­nyegetőzik erőszak alkalmazá­sával Németország újraegye­sítésének elérése végett, és békés eszközökkel old meg minden vitás kérdést, amely kapcsolataikban keletkezhet.“ A 25. cikkely kimondja: „Németország egy­ségének helyreállításáig és az egységes német állam megala­kításáig Nyugat-Bérlőm detmi- litarizált szabad város, amely­nek saiát külön státusa van.“ A 20. cikkely szerint „Németországnak nem­zeti fegyveres erői, katonai 'légierői és haditengerészeti erői lesznek, amelyekre az or­szág védelmének biztosítása végett szüksége van.“ A 28. cikkely szerint Németország nem tart­hat birtokában, nem gyárthat, nem szerezhet be és nem pró­bálhat ki: a) semmiféle nukleáris fegy­vert és egyéb tömegpusztító eszközt, beleértve a biológiai fe vegyi harci eszközöket; b) semmiféle rakétát és Irá­nyítható lövedéket, sem pedig ezeknek fellövésére vagy irá­nyítására szolgáló felszerelést; c) elsősorban bombázásra tervezett, tehát bombák és lö­vedékek tárolására szolgáló felszereléssel ellátott repülő­gépeket; d) tengeralattjárókat. A 30. cikkely szerint a Németország terüle­tén tartózkodó valamennyi kül­földi alakulatot a szerződés életbelépése után legkésőbb egy év alatt (vagy az érdekelt felek által egyezményesen megállapított más határidőn belül) ki kell vonni az ország­ból, s a szerződés hatályba lé­pése után hat hónappal egy- harmaddal kell csökkenteni a Németországban állomásozó idegen csapatok létszámát. Ez­zel egyidőben fel kell számol­— Az értekezletünk összehí­vását megelőző jegyzékváltás során megegyezés született, hogy a külügyminiszteri érte­kezlet vizsgálja a német béke- szerződés kérdését — mondot­ta. — Jóllehet a háború befe­jezése óta 14 év telt el, máig sem rendezték a viszonyt Né­metország és a volt Hitler- ellenes koalíció között, amely­nek Európa legtöbb országa és több más földrészek több álla­ma is tagja volt A háborúból ránkmaradt megoldatlan kérdések súlyos teherként nehezednek az álla mok kapcsolataira, állandó okot szolgáltatnak a snrlódá- sokra, a nézeteltérésekre és a gyanakvásra. Gromiko hangsúlyozta, ha a német békeszerződést ideje­korán megkötötték volna, el­képzelhetetlen, hogy olyan dol­gok történhettek volna, mint a Német Szövetségi Köztársaság­nak a NATO-ba való bevoná­sa, a Bundeswehr atom- és rakétafelfegyverzése, a nyugat­németországi revamsiszta meg­nyilvánulások, vagyis csupa olyan esemény, amely mély szakadékot idézett elő a két né met állam között, s olyan fe­szült légkört teremtett, amely annyira jellemző, a mai német- országi és európai helyzetre. Gromiko megállapította, hogy a szovjet küldöttség nem kí­vánja elemezni azokat az oko­kat, amelyek annak idején megakadályozták a német bé­keszerződés megkötését. Hiszen ez aligha segítené elő a kér­dés megoldását. Rámutatott; minden pártatlan megfigye­lőnek el kell ismernie, hogy a szovjet kormány megtette a lehető legnagyobb erőfeszí­tést a német kérdés békés rendezésére. A Szovjetunió hozzásegítette a német nép antifasiszta de­mokratikus erőit, hogy Kelet- Németország területén, amely­nek fejlődéséért a Szovjetunió­ra hárult a felelősség a szövet­séges ellenőrzés időszakában — valóra váltsák a potsdami értekezlet döntéseit. Nyugat-Németországban vi­szont nem szüntetek meg — bár a potsdami egyezmény ezt megkövetelte — a német mili- tarizmust tápláló talajt, ott ma is hatalmuk és befolyásuk van azoknak, akik kiszolgálták a náci rendszert. A Német Szövetségi Köz­társaság mai politikájában sok minden arra irányul, hogy fo­kozzák a nemzetközi feszültsé­get, ez* pedig természetesen óvatosságra int. Hogyan is lehetnének nyu­godtak az európai államok, különösen Németország szom szédai, amikor a Német Szö­vetségi Köztársaság kormá­nya nyíltan bejelenti terü­leti igényeit? Németország szomszédainak érthető aggodalma még idősze­rűbbé teszi a német békeszer­ződés megkötését. Hiszen e szerződés határozottan szava­tolná egész Németország béke­szerető fejlődését. ni a Németország területén lévő valamennyi külföldi kato­nai támaszpontot. A jövőben Németország nem engedheti meg, hogy területén bármilyen külföldi fegyveres erő vagy támaszpont legyen. A tervezet 32. cikkelye szerint „Németországot egyál­talán nem korlátozzák békés gazdaságának fejlesztésében, amelynek a német nép jólété­nek növelésére kell irányulnia. Németországot sem a külkeres­kedelemben, sem a tengeri ha­józásban, sem a világpiacon való szereplésben nem korlá­tozzák.” A 41. cikkely szerint a jóvátétel kérdését teljesen megoldottnak tekintik. S a szövetséges és társult ha­Gromiko ezután a fasizmus elleni háború hatalmas Hitler- ellenes koalíciójának tapaszta­lataira hivatkozva rámutatott, a társadalmi és gazdasági rend­szerek különbözősége nem aka­dálya annak, hogy az országok együttesen cselekedjenek a né­pek békés életének biztosítá­sáért. Az együttműködés, amelyre szükség volt az igaz­ságos háború győzelméhez, nem kevésbé szükséges a bé«e megőrzéséhez és megszilárdí­tásához. Ha pedig azt az együtt működést folytatni akarjuk, akkor mindenekelőtt olyan kérdések megoldása lenne első­rendű, amelyek háborúból ránk maradtak és a szövetséges ha­talmakat közösen érintik. E kérdések közül pedig vitatha­tatlanul a német békeszerző­dés a legfontosabb, amelynek megkötése viszont kulcsot ad­na kezünkbe az országainkat elválasztó több más probléma megoldásához. A német békeszerződés el­lenfeleinek legfőbb érve az, hogy ma nincs olyan kormány, amely egész Németország ne­vében aláírhatná a békeszerző­dést és szavatolhatná az abból adódó kötelezettségeket. Gro­miko erre így válaszolt: Érmek az érvnek az az alap­ja, hogy készakarva figyelmen kívül hagyják a tényleges né­metországi helyzetet, tudniil­lik azt, hogy ez ország terü­letén már régóta két önálló szuverén állam van. Vajon az, hogy értekezletünk termében itt vannak e két állam kormányainak hivata­los képviselői, nem elég meg­győző tanúbizonysága-e an­nak, hogy lehetetlen tovább­ra is szemet hunyni a való­ság előtt? — Várni addig — mondotta — a szovjet küldöttség veze­tője, amíg Németországba^ létrejön az össznémet kormány, tudva, milyen bonyolult és hosszadalmas ez a folyamat, annyi, mint beláthatatlan idő­re elhalasztani a német béke- szerződés megkötését és nem használni fel a lehetőséget Németország nemzeti egysége helyreállításának közelebb ho­zására — folytatta Gromiko, s rámutatott: Figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormá­nya a maga részéről csak újabb és újabb akadályokat gördít a két német állam köze­ledése útjába. Számolva a ténylegesen fennálló helyzettel, a szovjet kormány nem lát más lehetőséget, mint azt, hogy meg kell kötni a béke­szerződést a két német ál­lammal, ha pedig a békeszerződés alá­írásáig megalakul a német konföderáció, akkor a német konföderációval, valamint a Német Demokratikus Köztár-' sasággal és a Német Szövet­ségi Köztársasággal. Gromiko kijelentette, hogy nehéz komolyan venni azok­nak az érveit is. akik arra hi­talmak lemondanak minden ezzel kapcsolatos további igé­nyükről. A „záró rendelkezésekben” többek között az áll, hogy a békeszerződés életbelépésétől kezdve Németországot felmen­tik minden olyan kötelezettség alól, amely az NDK és az NSZK kormánya által a béke- szerződés előtt kötött nemzet­közi szerződésekből folyik és ellentmond a békeszerződés rendelkezéseinek. (43. cikkely). A 40. cikkely szerint bármely állam csatla­kozhat a békeszerződéshez, amely hadiállapotban volt Né­metországgal, de a szerződés aláírásakor nem szerepelt a szerződő felek között. Gromiko a genfi értekezle­ten ismertette a szerződéster­vezet alapjául szolgáló okokat és elveket: vatkozva próbálják igazolni a német békeszerződésre vonat­kozó javaslatokkal szemben elfoglalt elutasító álláspont­jukat, hogy ők csak egy Né­metországot ismernek el. Tud­juk — jelentette ■ ki Gromiko —, hogy bizonyos nyugati kö­röknek nem tetszik a Német Demokratikus Köztársaság társadalmi rendszere. Ámde a politikában lehet a legke­vésbé tere az érzelmeknek, a tények józan felfogásának ro­vására. A tények pedig azt mondják, hogy a Német De­mokratikus Köztársaság kor­mánya teljesen elismerte azo­kat a célokat, amelyeket a Németországra vonatkozó szö­vetségi egyezmények leszögez­tek és vállalta e célok meg­valósítását. A Németországban kialakult tényleges helyzettel számolva — mondotta Gromiko — a szovjet kormány elismerte a Német Szövetségi Köztársasá­got. Ezt korántsem azért tet­te, mert rokonszenves számára az Adenauer-kormány politi­kai irányvonala, és a Német Szövetségi Köztársaságban ki­alakult rendszer, hiszen ezt ’a rendszert bajosan lehet össze­egyeztetni azokkal az esemé­nyekkel, amelyek a szövetsé­geseket az elmúlt háborúban áthatották. A Szovjetunió fenti lépésé­ben abból indult ki, hogy enyhíteni kell a feszültséget és figyelembe kell venni, hogy a Német Szövetségi Köztársaság nélkül — mi­ként a Német Demokratikus Köztársaság nélkül sem — nem lehet elérni semmiféle haladást a német kérdés megoldásában. Azt hisszük, hogy ez a meg­gondolás nem lehet idegen a Születtek: Tóth István, Mihálovics László, Horváth Éva. Németh Zoltán, Fa­zekas László, Sallal, Tibor, Jakab Ilona, Bognár Piroska, Vecsernyés Ibolya. Bernáth László, Rédai Ru­dolf, Gáspár Ernő, Straub János, Fucur Zoltán, Fórizs Zoltán, Szép Zsuzsanna, Szőke Zsuzsanna, Te- mesi Beatrix, Czikla Csilla, Sár­vári Zoltán, Czukor László, Szabó Erzsébet, Miklós Magdolna, Né­meth Jenő, Berta Attila, Jámbor Zsuzsanna, Orsós János, Brunner Agnes, Molich Kornélia, Mezei Klára, Bodony Györgyi, Kiss Eri­ka, Biró Gizella, Kontsár István, Varga József, Bányai Sándor, Beta Éva. Kovács László, Vizsralek Atti­la, Mustos Gyöngyi, Schaller Zol­tán, Pintér László, Egyed Andrea, Csicsók János, Peti Edit. Foki Je­nő, Kemény Zoltán, Szalai József, Szegedi Mária, Barto Lilla, Weisz Tibor, Valencsák Károly, Milota Katalin, Nagy Edit, Apáti Eszter, Maul László, Palotai Jenő, Kiss Gyöngyi, Balatonyi Nándor, Szűcs Zsuzsanna, Czank László, Sós And­rás, TUlal Gábor, Megyer József, Nagy Erika, Kovács József, Vis- nyei Mária, Harai József. Horváth Julianna, Litter László. MUkovIcs Zsuzsanna, Orsós Mária. Sárközi József, Bors I.ászló, Horváth Ju­dit, - Aranyosi Gábor. Kováés György. Házasságot kötöttek: Léderer Márton gépkezelő és Lo­vas Magdolna, Pollich József ta­nár és Jánky Adrienne főiskolai hallgató, Hantal László gépkocsi­vezető és Barna Agnes admlnlszt­nyugati hatalmak számára sem, ha valóban előbbre akar­ják vinni a német kérdés mea oldását és mgg akarják szi- 'árdítani a békét Európában. Gromiko ezután részletesen foglalkozott a szovjet szerző­dés-tervezettel és kifejtette, milyen elgondolások vezettél? a szovjet kormányt e tervezet kidől gozásakor. A többi között rámutatott arra, hogy a német békeszerződés meg­kötésére vonatkozó szovjet javaslatok egyidejűleg ma­gukban foglalják a berlini kérdés megoldását is, amely az egyetemes német béke­rendezés szerves része len­ne. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, milyen legyen Nyu- gat-Berlin srtátusa arra az idő­szakira, amíg nem állítják helyre Németország egységét és Berlin nem válik újra az egységes német állam főváro­sává. A szovjet kormánynak az a véleménye, hogy a legal­kalmasabb megoldás az lenne, ha Nyugat-Berlint szabad de- militarizált várossá tennék. A szovjet küldöttség vezető­je javasolta, tekintsék a szov­jet tervezetet vitaalapnak a német békeszerződés megtár­gyalásához. Ezt a tervezetet a szovjet kormány hivatalos, ok­mányaként terjesztjük az ér­tekezlet elé — mondotta — természetesen hajlandók va­gyunk az értekezlet bármely más résztvevőjének bármilyen javaslatait megvizsgálni, amelynek célja a német béke- szerződés mielőbbi megkötése. Ezután Gromiko röviden ki­tért az angol, a francia és az amerikai kormány május 14- én több nemzetközi kérdést illetően beterjesztett javasla­taira. A szovjet küldöttségnek — mondotta — már volt alkal­ma nyilatkoznia arról a mód szerről, amely egy csomóba fűz különböző bonyolult kér­déseket, s ezzel lényegében még bonyolultabbá, sőt tu­lajdonképpen lehetetlenné teszi e kérdések megoldását. Ha ezen az úton haladnánk, akkor csak egyet érhetnénk el: a kezdet kezdetén zsák­utcába juttatnánk az egész ügyet. A szovjet küldöttség a ké­sőbbiekben részletesebben is kifejti álláspontját a háromba talmi javaslatok lényegét ille­tően. Gromiko befejezésül kijelen­tette, hogy jelenleg minden szükséges feltétel megvan a német békeszerződés kérdésé­nek haladéktalan megoldásá­ra. Kifejezte azt a reményét, hogy a szovjet delegációnak e nagy cél érdekében kifejte« erőfeszítései megértésre és' tá­mogatásra találnak az érte­kezlet többi résztvevőinél. rátör, Kelemen Ferenc mérnök és Konti Gabriella könyvelő. Vasvári Alajos és Somogyvári Agnes, Hu­ber Kálmán postaműszaki s. tiszt és Bobánovics Valéria gyors- és gépíró, Gorrieri Ferenc zenész és Városy Margit takarítónő, Horváth Gyula vájár és Balatoni Sarolta eladó. Ulrich Antal gépkocsivezető és Keszthelyi Gabriella technikus, Paragi Sándor csillés és Vas Ilona kesztyűvarrönő, Dékán Ferenc se­gédmunkás és Frank Julianna, Bodzái Endre tervkészítő és Or­mánál Mária gyors- és gépírőnő, Vajta Ferenc kárpltosmester és Karácsonyi Margit könyvelő, Sti- panovlcs István kőművessegéd és Bozsa Terézia konyhalány, Hunya­di Mihály gépkocsivezető és Szabó Zsuzsanna, Szőke Gyula építész­mérnök és Szabó Zsuzsanna épí­tésztechnikus, Adám János gép­kocsivezető és Hetest Borbála bér­elszámoló. Sándorfl József egész- ségőr és Schifrig Adél kesztyűvar­rónő, Czikora Sándor bányacslllés és Bódls Erzsébet, Pap Tivadar vasesztergályos és Scháller Kata­lin, Babenyecz Csonka Vendel földműves és Bánfai Ida női szabó, Ipolyi József vájár és Weimert Margit, Tóth Géza kesztyűszabász és Gál Ilona kesztyűvarrónő, Bor­dás Lajos növénytermesztő és Hor­váth Mária. Bien Viktor lakatos és Horváth Erzsébet, dr. Balogh La­jos orvos és Reltinger Erzsébet, Kamu Lajos felszolgáló és Mezőfi Emma, Seíényi Géza főiskolai ta­nársegéd és Bognár Gyöngyi főis­kolai hallgató. Táskái József pénz­ügyőr ás Tóth Elvira kesztyűvarró­nő, Nagy József motorszerelő és Szabó Rozália vegyésztechnikus, Bögrl József asztalos és Molnár Tanácstagok fogadóórái I. kerület: Május 18-án este 6 érakor: Am- rein Istvánná a Budai □. párte szerveztben. Dorn Lajosné a Bu­dai II. pártszervezetben. Május 19-én, délután 5 érakor Abrahám Károly a szabolcsfalusi kultúrházban. Május 20-án este 8 érakor: Eder Józsefné Frankel Léé u. 15. szám alatt. Győző Jenő az alsómeszesl Iskolában, Fruzsina István, az Erzsébet-telepi kultúrházban. Május 22-én délután 5 órakor: Huoker Ferenc városi és Bőhm János kerületi tanácstagok a Jó­zsef Attila kultúrházban. n. kerület: Május 18-án, este 7 érakor: Po- mothy Károly a nagyárpádi ta­né cskirendeltségen. Május 20-án délután 5 érakor: Bernáth Ferenc a DÉDASZ Lég- szeszgyár utca 13. szám alatti helyiségében, este 6 órakor: Bü- csek Júlia a Landler J. u. 23. sz. alatt, Schnébel Mária az Ágoston téri általános iskolában. Május 21-én este 6 órakor: Szti- pánovlcs József a kesztyűgyár műszaki Irodájában, Griff János- né Janus Pannonius Gimnázium­ban, Tóth Károly a II. kerületi tanács I. em. 47. sz. helyiségében. Május 22-én este fi órakor: Tá- borszky Istvánná az Ágoston tért általános iskolában. Május 2S-án délután 5 érakor: Právicz Lajosné a Szabadság úti általános iskolában. Május 27-én este fi érakor: Dar- nyl József a kertvárosé iskolában. in, kerület: Május 18-án, délután 5 órakor: nmási János a erdőgazdaság gép­állomásán, Megyeri út 38. szám alatt, Mesztegnyei Imre a III. ke­rületi tanácsházán, Balogh János- né, Szász Antalné, Bandies Ist­ván, Copf Ferencné dr. Puskás Ödön, Csizmeg Józsefné az Alkot­mány utcai gyakorló Iskolában, Szika József Buzássy A. u. 4. sz. alatt, Pálinkás György és Berki Fülöp Buzássy Abel u., volt Vas­vári szőlőben, Majoriak! János, Bükkösdi István, Szentkút 30. sz. alatt. Május 19-én délután s érakor: Bedé Pálné és Bojtor János a ül. kerületi tanácsházán, Kurucz Pál és Kiss Istvánná a Hulladékgyűj­tő Vállalatnál (Doktor Sándor u. 24. sz.), Rugási Endre é6 Hódi Szilvesztemé a Pannónia Sörgyár­ban (Ifjúság útja). Bérces István, Kis-SZkókó 0. szám alatt. Szélig Rezsőné és Nagy György Ifjúság u. 5. szám alatt. Május 21-én, délután 5 érakor: Studer Györgyné Lotz Károly u. 50. szám alatt, dr. Linka László Szigeti út 44. szám alatt. Sáfrány János Hl. kerületi tanácsházán. Május 22-én délután 5 órakor: Bakonyvárl Attila Szigeti úti is-, kólában. Kéziemén vek Pécs város H. kerületi Tanács VB. mezőgazdasági csoportja pályáza­tot hirdet egy hegyőri állás bétől- • tésére havi 900 forintos fizetéssel. Jelentkezés: 1959. május 20. és 21- én Pécs, Széchenyi tér 1. sz. I. em. 50. sz. ajtó alatt. Csak bün­tetlen személyt alkalmaznak. Je­lentkezők önéletrajzot hozzanak magukkal. * Áramszünet lesz 190/110 voltról 380/220 voltra való feszültségátté­rés miatt május 18-án, hétfőn 7 óra 30 perctől 16 óráig a Leonar­do, Aradi vértanúk, Vak Bottyán, Zetkin Klára, Anna utca és a Széchenyi tér által behatárolt te­rületen. — ERDŐT telepített a szent- lőrinci, illetve egerági legel­tetési társulat. A szentlőrin­ciek négy, az egerágiak pedig 1 őt holdon. Mária adminisztrátor, Tóth Mihály csillés és Sárán Anna kesztyüvar- ró, Törzsök József ált. Iskolai ta­nár és Győr Ilona ált. Iskolai ta­nár, Séra Dénes szerelő és Llska Mária lámpakezelő. Meghaltak: Széles Dezsőné sz. Werb Rozália 65 éves, Berta Sára 48 éves, Né­meth Sándor 1 éves, özv. Vlszt Péterné sz. Kiss Júlia 78 éves, Kárpáti Adámné sz. Kanizslal Esz­ter 38 éves, özv. Csordás Jánosné sz. Kun Mária 85 éves, Oláh And­rás 69 éves, Tóth Kálmánné sz. Jakab Mária 51 éves, Müller Adél 74 éves, Knezovity Sándomé sz. Néma Anna 58 éves, özv. Varga Józsefné sz. Martin Maria 80 éves. Tóth Ferencné ez. Vig Mária 58 éves, özv. Róhrer Györgyné sz. Vörös Mária 80 éves, Ivusza Jó­zsef 74 éves, Nagy István 37 éves, Szilágyi Kálmán 49 éves, Nehr Fü- löpné sz. Büchner Karolin 76 éves. Telek Irma 2 hetes, özv. Tóth Je- nőné sz. Einter Mária 75 éves, Bogdán István 45 éves, Kovács Mária 1 napos, Verebélyl Józsefné sz. Nagy Erzsébet 32 éves, Mur- gács Katalin 72 éves, Móré Ignác 70 éves, Hegedűs Józsefné sz. Sza­bó Julianna 58 éves, Balogh János 79 éves, Szlderikovlcs Józsefné sz. Bállá Katalin 89 éves, dr. Szekér Jenő 66 éves, Szabó Istvánné sz. Csontos Rozália 35 éves, Schneider Ede 79 éves, Herold Tivadar 30 éves, Pálfl Teréz 46 éves, Schwarcz Ferenc 51 éves, Pusztai Jenő Ig­nác 72 éves, Orsós Anna 3 hóna­pos, Rapp Mlhályné sz. Kült Má­rta 88 érés. Gromiko elvtárs beszéde Anyakönyvi hírek \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom