Dunántúli Napló, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-17 / 114. szám
Jan Careki A haza szépsége Gyönyörködjék, aki lát. Csupa szépség a világ! Nézzetek szét mennyi szebbnél Szebb színes virág nevetgél! Mennyi állat, mennyi élet, Mennyi madár dalol néktek. Köröskörül mennyi derék. Szív osztja szét szeretetét! Nézzetek szét gyermekek. Mennyi szépség int, nevet. ítyy. UMásscduu úüéia Turner Attila a szemüórinci általános iskola ötödik osztályos tanulója. Amikor közeledett anyáik napja, nehéz gond nyomta egész héten át a szívét. ö mát i« vegyen, mit is adjon az édesanyjának? Pénze nem volt. Ha az édesapjától Versenyeznünk! kért volna néhány forintot, biztos, hogy kapott volna, de az édesapja messze dolgozik. Csak szombaton este jön haza, a késői órákban, akkor már minden késő. Sokáig tanakodott,-hogy honnan szerezzen pénzt, hogy az édesanyja meg ne tudja, mert akkor nem lesz meglepetés. Attila édesanyja minden reggel gondosan becsomagolta a tízórait. Attila azonban nem ette meg, hanem az egyik osztálytársnak eladta. így ment ez három napon át; Attilának összegyűlt néhány forintja, s most már boldog volt, hogy ö W Uid virágöt venni az édesanyjának. S amikor elérkezett a nagy nap, egy csokor ülatos »zekfűvel köszöntötte az édesanyját. Édesanyjának elfutotta ezemét a könny. Attila tudta, hogy ez öröm könnyel ezek; H. I« A kerékpározás u egyik legkedveltebb és legegészségesebb ■port. Versenyezzünk tehát gondolatban, keressük meg, hogy a képen rajzolt úton hogyan juthatnánk el a starttól a célba. Arra azonban természetesen vigyázni kell, hogy as akadályokon még rajzon aem szabad keresztül ka fikázni. Jó szórakozást! Tarha kérdések L Hogyan tájékozódnak á denevérek? t, Miről nevezetes Neándér-völgy? J, Tudod-e, hogy mit adott a gyermekeknek as lSIS-es tanácsköztársaság? 1. KI volt az a hires francia felfedező fizikus, akt 100 évvel ezelőtt 185». május 15-én született. A tudományos munkában a leghűbb munkatársa a felesége volt. i. Ml van a budai Várhegy belsejében? A megfejtéseket május »-lg kell postára adni a punántúü Napló elmére. A Jő megfejtők Jutalomban részesülnek. Történt egyszer véges-régen, hogy hat kis nyuszi bandulkolt a kókuszpálma-erdőben. Egyszercfak — Kopp! — óriási kókuszdió esett le az egyik fáról: rémülten szaladtak a nyúlfiak, míg találkoztak a rókával. „Mi bot jotok, hova futták?“ — kérdezte Jíőlük, de amikor hallotta, hogy a félelmetes' „Kopp’* üldözi a nyulakat, velük együtt 6 is futásnak eredt. „Mi bajotok, hova futtok?” — állította meg Okét a majom, ám amikor hallotta, hogy nyakukon a rettenetes „Kopp“, velük tartott, Szájrót-szájra szállt a hír az erdőben, és csakhamar a menekülőkkel rohant az orr» szarvú, a párduc, az elefánt, a tigris. A hegy tövében pihent a hosszúsörényü oroszlán. Elpirul a szégyentől, amikor tokot nát, a tigrist is a fejvesztettek között látta. — Te vagy a Jogerősebb és legügyesebb az erdőben, miért futsz, kova futsz? — rivallt rá az oroszlán. — Jaj, ne is kérdezd, jön a Koppl — váló» ácsolt a tigris. — Ki dz a Kopp ét hol tanyázik? —■ kér• dezte az oroszlán. Előtör derült ki, hogy senki se látta, hallotta a félelmetes szörnyeteget, egyik a másikat Ijesztgette vele A nyulak ott lapítottak a tor végén, de' a róka rájuk mutatott: — Tőlük hallottam! A tapsifülesek már senkire se hivatkozhattak, dk a .jaját fülükkel“ hallották az iszonytató Kopp hangját, — Hol? — kérdezte szigorúan az oroszlán, i a nyúlok elvezették az egész társaságot a pálmaerdőbe. Ebben a pükmaíban újra hallatszott: a „Kopp!" Már majdnem szétfúttáitok, osaik az oroszlán nevetése tartotta vissza őket: — Hát ez a híres „Kopp", akitől féltetek! Kókuszdiók potyognak a tóba! Szégyelljetek magatokat és tanuljátok meg, hogy máskor ne csapjatok sok hűhót ■— semmiért! (Tibeti népmese.) Szófósmondásak nyaitáN Bevallhaljuk őszintén, mi gyerekek bizony gyakran utasítjuk helyre egymást különböző szólásmondásokkal és nagyon sok esetben eszünkbe •e jut, hogy minden kis szónak külön meséje, története van. Az utcán, kihasználva a pillanatnyi forgalomszünetet, 10 —12 éves fiúk rúgták a labdát hazafelé menet az iskolából. A . „hasszúnadrágos” komolykodó fiúk mellett ott lődörgött a másodikos Sanyi Is, a maga nyolc esztendejével. — Engedjetek nekem le focizni egy kicsit, — kockáztatja meg a kérést Sanyi halk hangon, mire a nagyobbak visszaszóltak: „majd ha fagy!’* A kis Sanyi nem tudta, hogy mit Jelent ez a mondás, azt azonban értette, hogy semmi biztató nincs benne. Lehet, hogy a nagyok se tudták, hogy ez a mondás egy hajdani gyermekmondókából valói Majd ha fagy, Hó lesz nagy, Répa terem, Vastag, nagy. \ így tehát a mondóka szerint akkor történik meg valami, amikor majd télen terem a répa. Vagyis sohanapján. A későbbiek során, aztán már nem is mondták végig a versikét, csak az első sort akkor, ha valakinek nem telje* •itették, amit kért. Amikor kíváncsiskodott, máskor meg azt mondták Sanyinak, hogy „Kukutyir.ba megyünk zabot hegyezni”, Sanyi mindebből csak annyit értett, hogy az olyan hely, ahova neki kisfiúnak nem szabad a nagyobbakkal menni. Előfordult az is, hogy egyenesen őt küldték zabot hegyezni. Ezt aztán 6ehogy- sem értette. Pedig a nagyobbak már tudták, hogy a zab a leghegyesebb a szemtermések között, azt hegyezni felesleges. így hát amikor valakinek ezt a munkát ajánlják, akkor ezzel érzékelik, hogy mint ahogy a zab hegyezésére, az fl jelenlétére sincs szükség: A Kukutyin helynév pedig valószínűleg azért került ebbe a humoros mondásba, mert nagyon tréfásan hangzik. Pedig Kukutyin falu valóban létezett. Mindezt csak azért mondom el nektek, hogy titeket ne lehessen elküldeni zabot hegyezni Kukutyinba.Mit játssimii? Figyelőjáték Bokros fedezékes területen egy pajtás a tisztás közepére ül. A többiek meghatározott körzetből in» dúlva igyekeznek észrevétlenül elfutni hozzá. Akit nevén szólít. aM kiáll a Játékból. Az győz, akinek legjobban sikerül megközelíteni a figyelőt. Sík. füves területen a figyelő szemét bekötik, s a Játékosok Í0 méterről " kúszva próbálják megközelíteni. A somogyi termelőszövetkezet úgy alakult meg egy nap alatt, egy gondolat megszületésével, hogy semmi nemzeti érték nem ment kárba abból, ami már megvolt, ellenben rejtett erőknek milliónyi forrása bukkant ki. Nem tudom más természeti képpel összehasonlítani, csak épp a virágfaka- dással. . A tél kemény Jtis rügye vastag ás zsarnoki védőlevelekkel van borítva, gyantás, enyves, kemény burokkal, amelyek megvédik a téli fagy és az időjárás minden viszontasága, sőt a kártevő bogarak ellen is a leendő szirmok, porzók és bibe csiráit. A tavaszban duzzadni, fakadni kezdenek a belső életek. A szigorú és vaskemény fed öle telek egy darabig velünk nőnek, dagadnak és elszántan védik magukat és életüket s azt állítják, hogy orcájuk szüksége van a bent rejlő kis életek tömegének, ők védik, tehát jogosan préselik kicsi térbe őket. Egyszer aztán a szirmok a tavaszi napsugártól egy hajnalban szét- repesztik a burkot, kitárulnak a napfényre, gyűrötten, lucskosan; de szépen és boldogan, s övék a jövő. A fekete kopáncsokkal többet senki sem törődik, elbomlanak, lehullanak. Így őrizték meg korunkig a grófok, a feudális nagybirtokosok, a magántulajdon szörny óriásai, egy testben a földeket is rajta a népeket. A vörös-forradalom tavaszi lázától a már érett és megduzzadt népiélek egyszerre szétre- pesztette a nagybirtokosok külső ko- páncsát. Az lehullt, leesett, t a belülről kivirító milliónyi néplélek egyforma erővel, őrömmel, szépséggel és boldogsággal tárja ki magát az új élet új lehetőségeinek. Ennek a kifakadásnak a titka izgatott engem. Minden agitátortól, aki részt vett ebben a munkában, azt kérdeztem, hogy mit mondott, amivel meggyőzte a népet a szövetkezés fontosságáról A köztudatban ugyanis az van, hogy agitátorok, elcsapott gazdatisztek járták az országot is önző érdekből lázitották fel a népet és romlásba vitték. 10—15 béres kommimizáh egy tizenötezer holdas uradalmat, s már 'efféle rémhírek járták is járják az országot. Most utólag meg lehet állapítani, mint minden nagy forradalom után, hogy a kövek&ek is nyelve támad és a dadogó és gyenge elméjű is az angyalok nyelvén beszél, mint mindenkor, ha itt az idők teljessége, - - 1 —■ A kerítésen belül állítottak fel valami ferüóqot — mondta az egyik főagitátor — arra álltam és két óráig beszéltem a cselédeknek. Megmagyaráztam nekik, hogy mi a szövetkezeti gazdálkodás előnye: a feldarabolásnál a nagybirtokok nagy értékű felszerelései kihasználatlanul maradnak és így ugyan az a föld alig lesz képes saját birtokosait eltartani, de képtelen lesz á termelés fokozására, pedig a szövetkezeti nagyüzem nemcsak a megművelő munkásságot látja el jobban, hanem a városi lakosságot is, az ipari prole tártestvéreket is, sőt külföldi kivitelre valót is képes termelni, amiért cserébe külföldi cikkeket kaphatunk. Azután megmagyaráztam, hogy ezzel szemben lehetetlenség a kis- és törpebirtokosok százezreit felszerelni a legelemibb mezőgazdasági eszközökkel Még tovább kimutattam, hogy lehetetlen volna azt a sok százezer új kisgazdát kioktatni máról holnapra a földnek olyan megművelésére, hogy csak valamennyire is pótolni tudják a mai eredményt. Ki lehet számítani, hogy napokon belül beáll a termelés anarchiája.., Roppant egyszerű volt ez áz agitáció, csak tudni kell az igazságokat és nem kell ahhoz egyetlen erőszakos szó sem, a magyar nép any- nyira intelligens és bölcs, hogy egy pere alatt kapacitálható. Nem ig volt baj sehol a cselédséggel, sem a szegény zsellérekkel, csak a kisgazdákkal. Ezekkel sem volt baj, csak H kellett kapcsolni őket az eszmeáramlat köréből. Egyelőre nem volt szükség arra, hogy 0 kisgazdák szövetkezetbe tömörüljenek. Csak hadd maradjanak ők a maguk egyszerű, becsületes munkájuk mel lett, dolgozzanak, termeljenek, az ország központjáról nagy felelősséget vesznek le azzal, hogy annyi családról nem kell gondoskodni, amellett a kisgazdák is termelnek valamit a közönség számára is. El fog azonban jönni az idő hamarosan, hogy a kisgazdák megfúlnak « saját zsírjukban és maguk fogják kérni, hogy birtokukkal bocsátkozhassanak 0 szövetkezetbe. Majd látni fogják, hogy • szövetkezeti tagok, akik nekik mindig koldusok voltak, jobban élnek, mint ők, szebb és egészségesebb lesz a lakásuk, lesz fürdőszobájuk és villanyvilágításuk, lesz ruhájuk, ellátásuk, kaszinójuk, újságjukL könyvük, iskolájuk..« Nem utolsó érv az volt, hogy ,a szétdarabolt földeken alig tud tengődni a nép, ellenben a nagybirtokokból már az eddigi üzemek mellett is milliókat kerestek a régi tulajdonosok. Nem lesz jó ezeket a milliókat népjóléti intézmi* nyékre fordítani?“ Hát a grófok? A grófok három álláspontot foglalnak el. Az első típus emigrál, minél gyorsabban menekül Svájcba, s viszi, amit tud, és ellenforradalmon töri a fejét A második, típus „megérti az időt“, „behódol“ és „munkát kér a szövetkezeteknél^4. A harmadik itthon van, a kastélyába zárkózik is ámul-bámul, egyszerűen nem hisz a szemének. Ezzel a harmadik típussal volt egy pár kedves esetünk. Egyiktől semmiképpen sem bírtunk fakitermelést kapni Kaposvár számára, csak mikor azt mond tűk neki: „Hát főméltóságod előtt (még akkor külön megtanultuk ezeket a furcsa címeket) csak két választás van. Vagy odaajándékozza az erdőt, s akkor a nagylelkű adakozó lelki örömeit élvezheti, vagy elvesszük. Slussz.“ Hát 6 inkább az első formát választotta, s levelet írt, hogy ajándék. Egy másik gróffal még szebb esetünk volt. Mikor odamentünk, a cselédség fel volt uszítva, fejszével és lármával fogadott. Azután órákig gyúrtuk a grófot, míg megengedte, hogy az ó jelenlétében beszélhessünk a néphez s aztán órákig beszéltünk a népnek. Persze megszerettek, megértettek, s a mieink lettek. Gyalog jöttünk oda, de amikor el akartunk menni, előállott a parádés kocsis, aki a legnagyobb fejszével fogadott bennünket. A gróf e Iámul és azt mondja neki: — Hát János! a-. Te is cserben hagysz? Hiszen benned volt a Teg- nagyobb bizalmam! Az ember nem szól. Azt mondja neki heccelve valaki: — Hát most feleljen János bácsi! A kocsis szépen szól nekünk: — Üljék be elvtárs úr! Aztán odapillantott a hecceidre Is: — Mindenféle grófokkal nem állunk szóba. Evvel megrántja a gyeplőszárat, kiereszti az ostort, s ahelyett, hogy gyű, azt mondja hetykén, foghegyről, hogy: — Köztársasá-ág!; , A lovak kirúgtak s a hintó repüli g ragyogó tavaszi napon, a szép színes gazdag tavaszban a boldog jövő felét Körös-körül virítnak a fák és a lelkek, (A Pesti Hírlap 1919. április l«-l számából.) SOK HŰHÓ tzer réaes-réaen. hoav ha± kis — Hol? — kérdezte jbiot
