Dunántúli Napló, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-08 / 106. szám

IM*. MAJTTS 8. NAPLÖ 5 As élüsem cím köteles Az élet küszöbén 80 ezer tonna követ Ígértek terven télül a komiéi kőbánya vállalat dolgozói f— Az egész ország összes kőbányáinak kapacitása 3 mil­lió 600 ezer tonna, de nekünk ebben az évben négymillióra lenne szükségünk — mondotta februárban Czottner Sándor miniszter Budapesten egy ér­tekezleten. — A többit is jó lenne megtermelni. Mi az elv­társak véleménye? — kérdezte a jelenlévőktől. — Megadjuk! — hangzott az egyöntetű válasz, mint hajdan Kossuth idejében a nemzet­mentő fegyverkezési kérelem­re. Ez még télen volt, február­ban. Most pedig májust írunk. Az ÉM. 7-es sz. Kőbánya Vál­lalat munkásai abból a „pesti plusszból” nem kevesebb, mint 80 ezer tonnát ígértek terven felül. Ha erdészek lennének, most azt írhatnánk: nagy fá­ba vágták a fejszéjüket. Így legfeljebb új hasonlattal élhe­tünk: nagy kőbe vágták a csá­kányt! Mert 80 ezer tonnát bá­nyászni terven felül, bizony nem kicsiség. Ennyi kő, ha csillébe raknánk, majd Buda,- pestig elérne. Reális-e a vállalás, végre lehet-e hajtani ezeket a cél­kitűzéseket? Igen, mert a 7-es számú Komlói Kőbánya Vállalat dol­gozói 1958 II. félévében végzett jó munkájukért elnyerték a kitüntető élüzem címet s ezt a szintet 1959 első félévében is tartani szeretnék. A kőbánya vállalat négy üzemegysége: Komló, Nagyharsány, Hird, Erdősmecske összesített terme lése az első negyedévben már 14 000 tonna kő volt terven fe­lül. Április hónapban tervü­ket 107.5 százalékra teljesítet­ték a felemelt tervvel együtt, s 8300 tonna követ bányásztak a „plusszhoz”; Karsai Béla igazgató elmond ta, hogy az áprilisi eredmény azért is kedvező, mert 99 szá­zalékos munkáslétszám mellett az egy főre eső termelés 108.6 volt, ami a termelékenység emelkedését is bizonyítja. A vállalat vezetői a második ne­gyedév terveinek teljesítésére jutalmakat és célprémiumokat tűztek ki, hogy így az anyagi ösztönzésen keresztül is ser­kentsék a dolgozókat az él­üzem szint megtartására. A felemelt tervek teljesítése érdekében Komlón az eddigi két műszak helyett hármat in­dítottak be, Hirden az egy mű­szakot kettő váltotta fel. Meg­szervezték az egyes üzemek közötti munkaversenyt, de a műszakok versenyét is ébren tartják; György Ferenc, a komlói kőbánya üzemvezetője szerint azért is biztosított a felemelt terv és a vállalás teljesítése, mert a nehéz fizikai munkát a komlói üzemben már majd­nem teljesen géppel végzik. Rövidesen egy 15—20 méter hosszúságú folyosót vágnak a kőfalba, ahol 60 mázsa robba­nóanyagot helyeznek el, s így nagykamrás robbantással kö­rülbelül 70 ezer tonna követ szabadítanak ki egyszerre az óriási andezit falból. Kucsera István bányamester megemlíti az oszlopos fúráso­kat, is, mint újabb módját a Igen hasznosnak bizonyult a KISZ-próbák bevezetése A KISZ Központi Bizottsá­gának középiskolai tanácsa csütörtökön ülést tartott. Na­pirenden szerepelt a 'középis­kolai KISZ próbarendszer ta­pasztalatai, valamint a közép­iskolai KISZ-vezetőIk képzésé­nek terve. A vita után a középiskolai tanács megállapította, hogy a középiskolai KISZ-próbák be­vezetése igen hasznosnak bizo­nyult a Középiskolás ifjúsá­gunk nevelése szempontjából és a KISZ -munka fellendülé­sét eredményezte. A középisko­lai tanács javaslattal él a KISZ Központi Bizottság In­téző Bizottságához a próba­I rendszer továbbfejlesztésére, s ' a vezetőképzés előmozdítására. június 7-én: nyolcadik pedagógusnap Az idén június hetedikén ünnepeljük nyolcadszor ha­zánkban a pedagógusnapot. Az ünnepségeket országszerte a tanács, a Hazafias Népfront, a KISZ, a nőtanács és a szülői munkaközösségek rendezik. Június hatodikén reggel nyolc órakor Béniké Valéria művelő­désügyi miniszter rádión kö­szönti a pedagógusokat. nagyobb teljesítmény elérésé­nek. Horváth Rezső lőmester. aki 23 év óta dolgozik a szak­mában, azt mondja, hogy a lő- mesterek a legkörültekintőbb munkát végzik, majd, csakhogy sikerüljön az éves vállalás tel­jesítése. Korcsmár István tér­mester a szállítás jó irányítá­sával akarja meggyorsítani a termelést és büszkén újságolja, hogy brigádja az elmúlt hó­napban 12 100 csillét mozgatott meg, tervüket 117 százalékra teljesítették. Úgy a munkások, mint a vezetők a május hó­naptól már „jobb” eredménye­ket várnak. II. negyedéves ter­vükben 28 ezer tonna terven felüli kő bányászása szerepei. A munkaverseny még csak most van igazán kialakulóban a vállalatnál. A munka dereka csak ezután következik. A munkások lelkes akarattal ha­tározták el, hogy eleget tesz­nek a párt és a kormány fel­hívásának, több építőanyagot adnak az országnak. Erre kötelezi őket a büszke élüzem cím is. — Szűta — Kanász László most végez a pécsi pedagógiai főiskolán. Matematika-fizika szakos tanár lesz. Meglehetősen nehéz útja volt a főiskoláig. Faluról jött. szakérettségivel került a főis­kolára. Minden nehézséget ie- küzdő szorgalommal tanult az elmúlt három év alatt. Ezért érdemelte ki a népköztársasági ösztöndíjat. — Hova szeretne kerülni ta­nulmányai befejezése után? — Egészen pontosan nem tudnám még megjelölni a he­lyet, de valahova falura sze­retnék menni. — Milyen tervei vannak most, hogy az élet küszöbén áll? — Nagyon szeretem a szak­tárgyaimat. A három év alatt igyekeztem is felszerelni ma­gam segédeszközökkel, hogy legyen mire támaszkodnom, ha kikerülök tanítam. Régebben már dolgoztam üzemben is, megszereztem a géplakatos szakmát. Különösen a poli­technikai képzés érdekel. Min­den vágyam az, hogy politech­nikai szakkört is vezethessek majd az iskolában, ahol a ta­A III. művészeti aukció Nagy érdeklődés mellett kezdődött meg a Pannónia szálló nagytermében a III. művészeti aukció. Május 5- én, 6-án, 7-én, zsúfolásig meg telt a terem müértőkkel, vá­sárlókkal, kíváncsiskodók­kal Egy kicsit mindenki iz­gult, vajon ki lesz az a sze­rencsés, aki a miloi Venus márvány reprodukciót, Csók István, Derkovits Gyula és más neves festők képeit, a gyönyörű vert csipkék közül valamelyiket megvásárolhat- jOi A közönség igen igényes volt és csak a legértékesebb darabokat választotta, azok­nak az árát „verték fel", kivéve egy 25 ezer forintos festményt. Úgy látszik eny- nyi pénze senkinek sem volt együtt ilyen célra Aránylag olcsón, de igen nagy vetél­kedés mellett lelt gazdára Derkovits Gyula: Kompozí­ciója 650 forintért. Lotz Ká­roly: Dinnyevásár című fest­ményét sokan szerették vol­na megvásárolni. A kikiáltá­si ára 2850 forint volt, az ár­verés résztvevői ezt az össze­get 4000 forint fölé emelték. Sok igen értékes és szép festmény cserélt gazdát áron alul, bár nem egy esetben arra is akadt példa, hogy t a kikiáltási ár tízszereséért kelt el valami. — Festett neo-barokk disz­szel, talpas pohár 75 forint — hallatszott az árverező hangja, s máris a magasba lendültek a kezek. 7580 ... 85...» 105... 115. — Senki többet harmad­szor! A pohár a hölgyé a sor szélén. — Díszkorsó, Zsolnay, 115 forint a kikiáltási ár... és mivel olyan sokan szerették volna megvenni, a boldog tulajdonos csak 460 forintért mondhatta magáénak. Csak úgy sugárzott a női közönség arca, amikor a cso­dálatos vert csipkék kerül­tek árverezésre. Megcsodál­ták a keleti ritkaságokat, és sokan örömmel vitték a pio- dem szobabútort, intarziás vagy faragott szekrényeket, székeket, szebbnél szebb per­zsaszőnyegeket. Az árverés nagyon jól si­került. Lakást kerestem Pécsett--------- _ ki sem nyit ajtót. Vég re a szomszédból kikukucskál egy középkorú tó, partvissal a kezében. Megmondom, hogy a kiadó ágyat ke­resem. _. ö, ne menjen azokhoz — jön kö­zelebb én nem akarom lebeszélni, de hát — alaposan Végigmustrál — — nem magának való hely ez... — Miért? _ A, hát ezek isznak... Két öreg. Ol yankor disznóul beszélnek. Mondom, én nem akarom lebeszélni, de.. . — Hát néhány csúnya szótól nem ijedek meg. Maga is lakott már náluk? — A. ott csak fiúk laknak.,, — Többen is? _ Persze Én nem ts itt lakok, csak ta karítok. — Jelentőségteljes szünet után: — Tudja, hogy van az, ha a férfi más nőkkel foßTulkozik, akkoraz asz- szony meg más féríxak]^\ dent érthet. (Annál’ is mk^> é£ettjm. mert mindezt olyan fzaV3(^?J j swí’ amelyeket nem bír el az olom.l Epvéb- ként ott jön a háziasszony mutat a kapura, s eltűnik az ait0 — Jé, fiatalúr, hát ^r kimték a hirdetést? Pedig csak Máskor három napig ToeÜ • > hogy ilyen szorgalmasak mmdezt egyszuszra vágj^ lom jövetelem célját. nő. kövér arccal, nagy k l kel, s feltúrt ruhaujjakka • . — Épp kint az utcai reszt ™stam az ablakon muszáj k^Zészeies az. sze. rendetlenség ™n’rt a hely - az de azért megnézheti, mer aztán csoda jó! keKkeny, sötét. Megyünk befelé egy £ két_ eloszobafélen s meglát0“ ablakos utcai szobát. — Ez lenne az? — Itt mi alszunk — magyarázza — a Jani bácsi, az uram, az Ilonka néni — magára mutat — meg a Lacika, Ferike és az Endrike. ök hárman a lakóink, nagyon rendes gyerekek. Én csak a fia­talokat szeretem, mert azokkal a pá­rom úgy megérti magát, hamarosan le is pertuzott mindegyikkel. Most az Endrike megnősül. Mondják is a ház­ban, hogy én mindenkit megnősítek, meg férjhez adok a nagy számmal. Mert, nem mondom, nagy pofánk van néha, szóval parasztok vagyunk, de mi­nőségi parasztok —• vágja ki, jót nevet a viccén s kinyit jobbra egy ajtót. — Itt lenne a maga ágya — egy kis időt hagy a szemlélődésre. „ . . ,,__| Rögtön a kü­Ko myha a pinceben. | szöbröl lépcső ~~~-—“~—~“—1 vezet lefelé a tűzhelyhez. De a pokróccal letakart ágyfélének a lába itt kezdődik a leg­felső lépcsőfoknál, a feje pedig a ne­gyedik lépcső felett lebeg. Nem is me­rek ráülni, pedig hellyel megkínál több­ször is. Áporodott, szellőzetlen konyha- szag terjeng. Ilonka mérni felvilágosat, róla, hogy ez előny is éppen: — Itt, fiatalúr, mindig meleg van. Nagy dolog ez télen. Eddig én aludtam itt, de ha Endrike elmegy, az ő helyére megyek a szobába. Sajnálom itthagyni ezt az én jó kis helyemet, de azt mond- ja az én aranyos uram, hogy addig lágyunk egymás mellett, amíg élünk, legalább. Igaza van neki. Igazán mond­hatom, bájos ember a Jani bácsi. Majd megismeri... Hanem, ne haragudjon, kedves, magának mi a foglalkozása? , Segédmunkás vagyok « Sopianár ÖÄn — hazudom. Ö, twni baj az, hát hiszen az f* em­ber. Igoe: Pmrtaai Az én férjem is mun- K&S . ; u **r Mi a szakmája? — A, a Jani bácsi mindenhez ért, vésés, köszörülés, lakatosmunka... A bányánál dolgozik. De, hallja-e, meny­nyit keres maga? — Ezerkétszázat. — Látja, miért nem tanul valami szakmát? Fiatal még, értelmes képe van, Jani bácsi három hónap alatt úgy kitanítaná magát, mint a pinty. A bá­nyánál is van felvétel. Nagyon sok szak­munkást nevelt már. S ha jó munkás lenne, akár a kétezret is elérhetné. Na, de ezt majd Jani bácsival megbeszélik. Cigarettával kínál. Munkással. Cso­dálkozik, hogy nem kérek: — Nem dohányzik? Ez ritka. — De, csak most dobtam el az utcán — s tüzet adok neki. — Horkol? — A, nem. S mivel még mindig mem kezdek té­mát, folytatja az előbbit más oldalról: — Igaz is, ha nem tetszene ez a hely, bár függönnyel el szokom keríteni a sparherttől, bent is alhat a szobában. Akkor az Ilonka néni megint csak ki­húzódik ide. Ilonka néni jó asszony, és istenem, mindig a nőknek kell áldoz­ni. Nemsokára kiderül, | kogy ® 8Z?bá" __________ I ban, ha ágy­neműt hozok 200, ha ő adja 250 forintot kér egy ágyért, a konyhában 150—200 forintot. Abban maradunk, hogy körülnézeik más hol is. Búcsúzásképpen, fájdalmas han­gon mondja: — Tudom, hogy sok. Sok, persze. De másutt se olcsóbb, g ha éppen mond­juk 10 forinttal olcsóbb, már koszos. Ez meg, hiszen látja, ragyog a tiszta- ságtól. 250! Kimondva talán sok, de ha azt veszem, hogy... féldeciben. Na­ponta kettő. Semmi az.., (Folytatjuk) (Cs. 1.) nulókkal megszerettetem a gé­peket. Bizakodva nézek a jö­vőbe. nevelni — ezt tartom a egszebb hivatásnak. Vár az egyetem Szabó László, akj Képes­pusztáról került a Nagy Laj c Gimnáziumba, most fejezi be a középiskolát. Jeles rendű és gépészmérnök szeretne lenni. — Miért éppen ezt a pályát választotta? — Szeretem a gépeket, mint általában az egész család ná­lunk. Nyolcán vagyunk testvé­rek. Az egyik bátyám trakto­ros, s így a nyári vakációk al­kalmával volt szerencsém meg­ismerkedni a gépekkel. A gyár ösztöndíjasa Klein Katalin 19 éves, víg- kedélyű lány, a kesztyűgyár gyors- és gépírója. Amint Szti- pánovits Józseftől, a kesztyű­gyár igazgatójától megtudtuk 5 lesz az üzem egyik társa­dalmi ösztöndíjasa. Most a közgazdasági technikumot akarja elvégezni. Úgy tervezi, hogy ezután pedig beiratkozik valamelyik egyetemre. Termé­szetesen ezután is a gyár köte­lékében akar maradni. A vasút szerelmese Emyes Károly, a Nagy La­jos Gimnázium IV. c. osztályá­nak tanulója néhány hét múlva szintén ,/kirepül az élet­be”. <5 tanulmányait nem kí­vánja most tovább folytatni. — Már kora gyermekkorom­ban arról álmodoztam, hogy vasúti forgalmista leszek. A vasutas pályának tradíciói .... van nak a családban. Jelenleg is a vasúton dolgozik a csa- ád minden tagja. Úgy érzem, hogy én is megtalálom számí­tásomat a vasútnál. Később szeretne majd be­iratkozni a jogtudományi egye­temre. Édesapja példája )*>beg előtte, aki 1945 előtt egyszerű pályamunkás volt, de m:h? -'t megnyílt előtte is a lehetőség, tanult és felküzdötte nagát az egyetemig. így lett a pécsi vasútigazgatóság osztályveze­tője. A holnap orvosa Angyal Béla a Széchenyi István Általános Gimnázium végző növendéke. Négy éven át kitűnő rendű tanuló volt és az iskola KISZ- titkára. Míg terveiről beszél, kissé feszélyezetten ül a szé­ken, rakoncátlan hajfürtjei előrehullnak a homlokára. — Már a biológiai szak­körökön az orvostudomány fe­lé terelődött az érdeklődésem. Szeretném egykor minél több beteg embernek az egészségét visszaadni. (H. I.) Elhalasztották a genfi atomértekezlet csütörtöki ülését Genf (Reuter). Genfben el­halasztották a nukleáris kísér­leteik megszüntetéséről tárgya­ló értekezlet csütörtöki ülését. Az elhalasztás okát hivatalo­san nem közölték. .............. ti W A. Még április elején történt, hogy a hi- vatali kimutatások sűrűjéből éppen csak hazaszaladtam ebédelni, s mert a leves ott gőzölgőit már a tálban, nyom ban az asztalhoz ül­tem. Csak pillana­tok választottak el attól, hogy átadjam magam a táplálko­zás gyönyöreinek, amikor a kicsi Éva puha két karja a nyakam köré fonó­dott: — Édesapú.:. va­lóban úgy akarsz étkezni, hogy kezet sem mosol előtte? Tudhatnád, hogy tisztasági hónapban élünk! — csilingelt a kedves hang, s benne a nevelő szán dók mellett a nyolc­évesek csalódottsá­gából is éreztem egy keveset. Nehéz lett volna hirtelenében választ találni, 'kimentem hát a fürdőszobába. De, hogy a szülői tekintélyen mégse essen csorba, gyor­san feltettem a ke­resztkérdést: — És mond csak Éva, a tisztasági kö­vetelményeket min­denkinek be kell tartania? A válasz csak pil­lanataikig késett: — Igen, Apu, min denkinek.., még nekem is. De Te csak dolgozz nyu­godtan a családo­dért, nem fogsz csa lódni bennem...! Így kezdődött ná­lunk a tisztasági hónap. Éva a továb­biakban naphosszat a mozgalom harcos aktívájaként ügykö­dött, rendszeresen tisztasági őrjáratot *ártott a konyhá­ban, s ha a cement- ’avon naránvi foltot is talált, nyomban az e célra összeálli- *ott felmosó anpará tusért sietett Papírt elvétve sem lehetett a Intésben találni. Éva tűzbe dobta va­lamennyit, nehogy szemetelni lehessen velük. Esti újságol­vasásomból így bi­zonytalan időre bú­csút kellett ven­nem, s a nevemre ér kező levelek is csak azért kerültek a ke­zembe, mert meg­kértem a postást, hogy a munkahe­lyemre kézbesítse azokat. Egy este a papu­csomat aj ajtó előtt találtam. — Ez mégiscsak sok i.í *— lobbant bennem az indulat, de Éva lebilincselő kedvességgel kiok­tatott: — Nézd, Édesapú, port vagy sarat hoz­nál be csak a lakás­ba a cipőddel. 5; Anyut és kislányo­dat kíméled meg a nehéz munkától, ha leveted már a lép­csőházban. A tisztasági hul­lám végigsöpört va­lamennyi bútordara bon és az emlékeze­tes időszak második hetében áldozatot is követelt: az egyik szép herendi-figura, mosdatása közben, kicsúszott Éva kézé bői és a padlón da­rabokra tört. Fele­ségem vigasztalan volt. egyik kedves emlékétől kellett így megválnia, de Éixl gyógyító olajat cseppentett a sebre: — És tudod Anyu, mennyi min­den ment tökre a második világhábo­rúban? A fürdőszobában lassan semmit sem találtam a szokott helyén, a borotvál­kozó készletemért regnelente hnMóvn- Jtcra+ot kellett ren- A r>oeyyx>m. S CL feOf­mén csttlt ir\crnjryr\rtrv) go *n 'frgyq A n/V n ^y m<Lffa*t,Anáh"n fi tfjtgt/i stti'y'hnz ff rend is hozzátarto­zik! Az szinte termék szétesnek tűnt, hogy a szappan, fogrém és egyéb tisztítósze­rek fogyasztása megháromszorozó­dott, s lélekben arra is felkészültem, hogy a vizái) össze­ge oly magasra duz­zad, mintha a Duna itavaszi áradását is én rendeltem volna el. Az esték meghitt óráiban nem sze­gődhettem társul Gorkijnak, Solohov- nak, Móricz Zsig- mondnak, — Éva csak az egészség­ügyi sorozat köte­teit tűrte meg ke­zemben. Ellenkező esetben az ölembe mászott és véget nem érő értekezés­be kezdett a Talál­mányi Hivatalról, melynek rég szaba­dalmaztatni kellett volna már a hamú nélküli cigarettát, az önporszívós sző­nyeget és a tisztasá­got szerető szülőket. Így teltek a na­pok, s lassan kezd­tem megbarátkozni a példás renddel, ragyogó tisztaság­gal, mely ha nem is fájdalommentesen jött világra, min­denesetre vonzóvá tette az otthont, de­rűssé a közérzetet. Érthető így talán, hogy az egyik est­ebédnél marokra fogta szivemet a döbbenet, amikor Eya maszatos ke- zét-arcát megpillan tottam. — Kislányom .., hát a tisztasági hó­nap?! — tört fel he. 1öl»m a kéts^nh-ecés Éva arcán a Mo­na Lisa mosolya ■* o. mit szét és rV-al közül úgy cs^hna- la-k a szervi ír, -r'-tf a tiszte foi-rár*d-‘-- Hol é lse Te, F desam) ...» rt) -z-n nnvok óta már má­just írunk ... fin-n a vas- és fémhulla­dék m lüffése! p t-VT-TTr,, -T-rrv-,^

Next

/
Oldalképek
Tartalom