Dunántúli Napló, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-06 / 104. szám

#959. MÁJUS «. NAPLÓ 8 Már most készüljenek propagandistáink az új oktatási évre! íz utóbbi években nőtt a dol­gozó tömegek politikai tuda­tossága, lényegesen nagyobb lett a politikai, elméleti kér­dések iránti érdeklődés. To­vább erősödött a hit és a biza­lom a pártban — ezt mutatja az a tény is, hogy idén az el­múlt évhez viszonyítva csak­nem kétezerrel többen tanul­nak a partöktatás különböző formáim. Az alapszervezetek legna­gyobb érdeme, hogy a megnö­vekedett érdeklődést ki tudták elégíteni. Ebben a munkában jelentős feladat hárult a párt propagandistáira, akik az első sorokban küzdenek, hogy mind többen elsajátítsák a marxi—lenini ideológiát — a szocialista világnézetet. A propagandisták többsége részt vesz gyakorlatban is a szocializmus megvalósításáért folyó küzdelemben. A falu szo­cialista átszervezéséért folyó harcban is igen sokan végez­tek eredményes jó munkát. A gyakorlati életbe való aktív bekapcsolódás a jó propagan­damunka egyik elengedhe­tetlen lényeges feltétele, mert csak így tudják a szocializmus építésében előttünk álló fél- 1 adatokra mozgósítani a hall­gatókat, így tudják élővé, ele­venné tenni az elméleti mun­kájúikat, A propagandistáknak a leg­fontosabb feladatuk — és ez legyen a pártmunkájukban a fő cél —, hogy önmaguk kép­zését biztosítva, a megnöveke­dett érdeklődést megfelelő színvonalon tudják kielégíteni. Ez egyébként az oktatási pro­pagandamunkánkban az előre haladás egyik fő feltétele, hogy olyan propagandisták álljanak a párt rendelkezésé­re, akik az elméletet a gya­korlattal összekötve — a hall­gatók összetételét figyelembe véve — színvonalas előadáso­kat és vitáikat tudnak levezet­őn! A propagandisták jó felké­szítését. biztosították a megyei és járási konferenciák. Ez ko­moly segítséget jelentett a propagandisták előadásához, a vitás kérdések tisztázódtak, biztosították az egységes állás- foglalást. Propagandistáink túlnyomó többsége megfelelő elméleti és gyakorlati tapasz­talattal rendelkezik. Általános műveltségük is kielégítő, év­ről évre növekszik az érettsé­gizett, egyetemet, vagy főisko­lát végzett párttagok bekap­csolódása a propagandamun­kába. Megyénkben a propa­gandisták nagy többsége már több éve végzi e nehéz és fe­lelősségteljes pártmunkáiát. Ez egyrészt pozitív, mert nagy tapasztalattal rendelkeznek az oktató-nevelő munkában, ne­gatív oldala —, amelyen első­sorban segítenünk kell —, hogy a propagandisták egy ré­sze megrekedt egy bizonyos színvonalon. Ennek az az oka, hogy a propagandisták több­sége évek óta azonos fokú tan­folyamot vezet és ugyanakkor magasabb színvonalú pártok­tatásban nem vesz részt. A szocializmus építése eien­gedhetetlenné teszi a pártká- derefc fejlődését, mert a fel­adatok évről évre nőnek. Az elméleti munka terén is növe­kednek a feladatok, a pártok­tatásban résztvevők igénye is évről évre növekszik. A bo­nyolult nemzetközi helyzetben eligazodni, világos, érthető vá­laszt adni csak az tud, aki rendszeresen képezi magát. A szocializmus és a kommu­nizmus építése közben — amint ezt az MSZMP Közpon­ti Bizottságának a határozata a mezőgazdaság gyorsabb üte­mű átszervezéséről, vagy az SZKP XXI. kongresszusa is bizonyítja — sok új gyakor­lati és elméleti kérdés vetődik fél. Ezekre a kérdésekre vilá­gos választ vámnak nemcsak a- párttagok, hanem a politikai­lag aktív széles dolgozó töme­gek is. Ilyen volt pH. nálunk a mezőgazdaság gyorsabb üte­mű fejlesztésének a kérdése, amá a legkülönbözőbb társa­dalmi rétegek érdeklődését ki­váltotta, egyrészt oly irányba, hogy biztosítva van-e a gyor­sabb előrehaladás feltételei, másmésezt hogyan tudnának bekapcsolódni a • gyorsabb ütem elősegítéséhez és a meg­lévő szövetkezetek megszilár­dításához. A pártbizottságainknak is munkájukban előtérbe kell ál- litaniok a propagandisták to­vábbképzését azért, hogy még nagyobb segítséget adhassa­nak a szocializmus építésének meggyorsításához és a dolgozó tömeg átneveléséhez a marxi- lenini világnézet alapján. A pártok tatása' év megkez­dése előtt 1—3 hetes tovább­képzést biztosítunk a propa­gandistáknak a pártiskolán, ahol a legfontosabb elméleti és gyakorlati kérdésekről elő­adásokat és vitákat tartunk részükre. Az elmúlt év tapasztalata alapján a továbbképzésnek ez a módszere eredményesnek mondható. Megvan annak a lehetősége is, hogy a szakosí­tott tanfolyamok propagan­distái az Esti Egyetemen azon a szakon tanuljanak, amilyen szakon propagandamunkát végeznek és így biztosítják a továbbképzésüket. A legfontosabb feladat, hogy a pártoktatás szüneté­ben. is tanuljanak a propa­gandisták. Az ágit. prop, osz­tályok bizonyos időnként — elsősorban a napirenden lévő elvi és gyakorlati kérdésekről — tartsanak elméleti vitákat, ugyanilyen hasznos dolog egy- egy párt-, vagy kormányhatá­rozat megvitatása. Fontos fel­adat, hogy a propagandisták a szocializmus építésének gyakorlati munkájából is meg­felelő tapasztalatot szerezze­nek. Ebben az alapszervezetek is sokat tehetnek. Lehet pl. olyan feladatot adni, hogy a kongresszusi munkaverseny politikai irányítását a propa­gandista végezze, vagy falun a termelőszövetkezet gazdasá­gi és politikai megszilárdítá­sában adjanak segítséget; A gyakorlati tapasztalatokat az oktatói és nevelőd mun­kájukban a propagandisták hasznosítani tudják, elevenné tudják tenni az előadásaikat. A propagandamunka még kö­zelebb kerül az élethez, s a szocializmus építésének gya­korlati feladatainak megvaló­sítását még fokozottabban fog­ja segíteni: Rozs László ÉLETHIVATÁSOK cA szülésznő f\ehett-e szebb hivatás, M J mint a világra jött Júj életeket ápolgat- ni? Nézzék meg a képen ezt a néhány napos barna kisfiút! Hát nem boldogság ezéken a kis ma­gatehetetlen csöppségeken se­gíteni? 1948—50-ben végeztem Pécsett a szülésznőképzőt a az iskola után mindjárt a Szülé­szeti Klinikára kerültem. Már megszámlálni sem tudnám, hogy az elmúlt nyolc év alatt mennyi újszülöttet tartottam ^tarjaimban, De higgyék el. mindegyikben van valami, amiért tetszik. Az egyiknék a nagy bogárfekete szeme, a má­siknak a turcsi kis orra, a har­madiknak a haja, mind-mind már valóságos „egyéniség“' az első perctől. Nem mondom, sok fáradsággal is jár a mi hi­vatásunk, de megéri. A fárad­ságért bőven lkárpótol az az ezernyi öröm, amit ezek a csöppségek tudnák nyújtani. Az aztán külön öröm, amikor az anyának először vihetem ágyába gyermekét. Érdekes megfigyelni: a legtöbb fiatal asszony, amikor először meg­pillantja az újszülöttet, egy kis ideig nézi, aztán halkan, szinte csak magának mondja: „Jáj, de csúnya!” De csak egy pil­lanatig tart ez az „elkesere­dés“, mert a következő másod­percben már magához szorít a és csókolja, közben „ugye, mi­lyen szép?“ ■— kérdezgeti tő­lünk. Sdkszor gondolok arra, ami­kor egy-egy kicsit tartok a ke­zemben, hogy vajon mi lesz belőle? —Olyan jó lenne tudni merre jár, mivé serdül? Igaz, van nekem egy kis ismerősöm, a kis Csaba, 1953-ban született itt a klinikán, ővele sokat tia­A legsúlyosabb beteget kére». Asszonyom, parancsolton! laikozom. Mekkora gyerek már, pedig „tegnap” még én tartottam a pólyában ... ügy van. ez, mint minden szakma — szeretni kell, hiva­tást keU rá érezni. Vannak bizony olyanok, akik nem hi­vatásuknak érzik. Az ilyenék jobb, ha más pályát választa­nak, mert gyereken, anyán nem tud az segíteni, aki nem szereti a munkáját. És bi­zony néha éjjel is előadódhat olyan sürgős műtét, ami miatt behívhatják az embert. De az ilyen minden szakmában elő­fordulhat. Miért, például egy bánya üzemvezetőjét talán nem keresik telefonon néha éjjel is? I Ismerőseim közül, akik ke* vésbé jártasak az én munkám* bon, többen megkérdik: nem cseréltetek el még gyereket? Elmondhatom, hogy az ilyen csere teljesen kizárt, nálunk # még nem fordult elő, de vem is hiszem, hogy előfordulhat. Na még az lenne szép, ha ilyen megtörténne, pedig nálunk na­ponta legkevesebb 10 gyerek születik. Beszélgetnénk még, de egy ápolónő odaszól hozzánk, hogy Illés Györgynét keresik tele* fonon. IVlésné odalép a tele* fanhoz, kis idő múlva visszajön és mosolyogva mondja: — Ne haragudjon, mennem kell, mert ismét ä világra ké* redzkedik valaki.*4 (GARAY) A pécsi járásbél Jelentik Oélsáláv nemzetiségi nap A pécsi járás hét községé­nek nemzetiségi lakói, — a birjániak, pogányiak, pécsud- vardiak, kokényiek, olasziák, átaiak és szökédiek. — részt vesznek a május 24-én Felső- szentmártonban rendezendő délszláv nemzetiségi napon. A pécsi járásbeli délszláv nem­zetiségiek szolgáltatják majd a találkozó egyik érdekessé­gét: az ősi dudás zenekart. A dudásokat a kökény lekből és a birjániakból állítják ki. Meavizwralja.V az egészség­ügyi helyzetet A munkásosztály helyzeté­nek megjavításáról szóló párt- határozat alapján megvizsgál­ják a járás nyolc munkáslak­ta községében — Bükkösdön, Szentlőrmcen, Bakonyán, Kö­vágószőlősön, öcsőrdon, Kch zármislenyben, Nagykozáron és Romonyán — a községek egészségügyi ellátottságát. Eb­be a munkába bekapcsolódnak az egészségügyi, szociális és művelődésügyi állandó bizott­ságok is. A vizsgálat előtt és után járási értekezletet tarta­nak, amelyre meghívják a já­rás ötvenkét községéből az egészségügyi állandó bizottsá­gok elnökeit. Orvosi rendelőt építenek Bakonyán uiiiNimiHiNiiMnNmimNnmmmnmininiii A bakonyai községi tanács tavaly vásárolt egy házat Az­zal az elgondolással, hogy ab­ban helyezik majd el a köz­ség orvosi rendelőjét. A szük­séges átalakításokhoz a me­gyei tanács biztosított felújí­tási hitéit, s így még e nyá­ron elfoglalhatja a csaknem egy évig betöltetlen állást a Apám és fiam is. Kéréssel fordultam minap Horváth Józsefhez, a pécsi vasüt- allomás üb-elnökéhez: tudna- p olyan dolgozót mondani, akinek édesapja Is már a Magyar Allamvasút alkalmazásában állott! Horváth elvtárs nagyon kedvesen megígérte, hogy keres, és amikor elmentem hozzájuk, addigra vágj’ ötven nevet Íratott ki egy Óriási könyvből. Nem egy szál példa adódik tehát, ha­nem egész csokorra való. Egyet, közülük kiválasztottam és most bemutatom az olvasónak. A példa egyik tagja egyenes derekú, katonás tartású férfi, dercsaipta hajjal, névszerinti Somogyi Mihály. Azért írom, hogy egyik tagja, mert nem csak édesapja volt vasutas, hanem nagyapja és fia is. Szó­val három emberöltő, a te­likbe fordulva. A gyökér, lyböl ez a szép fa kibam- az első Somogyi 1890-ben vasútépítő munkás volt, f7Á szerint értve; kenyé­ren, hagymám és vizen kram- páosolta a köveket. A második Somogyi már egy ranglistával feljebb vitte, tudniillik váltó- őri staliungbam öregedett meg. Fiából, Somogyi Mihályitól vi­szont vasutast nevelt és belé oltotta a szakma szere te tét, becsületét- Somogyi Mihály pályjamunkásként kezdte 1930-ban, de ma már, egy cso­mó szakvizsga után, forgalmi tartalékos a pécsi állomáson. Most itt ülünk egy irodában és beszélgetünk. Somogyi elv­társ édesapjáról mesél éppen, aki egyszer Temesvár és Or­sóvá között a hegyi pályán le­szakadt szerelvényt állította meg egyetlen fékkel, mert ak­kor éppen kisegítő fékező volt a vonaton. A vasutasság tehát nemcsak nehéz, de veszélyes foglalko­zás is. — Hivatás« ez kérem, nem foglalkozás; — mondja Somo­gyi Mihály. — A legszebb hi­vatás, ami csak létezik. — És mégis, mi szépséget talál benne? Mi az, ami ma­gának a legszebb? — Hát.:. nehéz lenne erre most hirtelenjében válaszolni. Tudja, amikor felmegyek a Mecsekire, és lenézek a feJwte, vékony kis vashuzaloknak lát­szó sínekre és hallom a moz- danyfüttyöt, már órámra se keli néznem, tudom, hogy 16.92 van, vagy 17.45, (így mondja vasutas nyelven: 16.02 és 17.45, nem pedig mint mi, civilek, hogy 4 óra múlt 2 perccel, vagy háromnegyed hat). Az­tán elgondolom, hogy most in­dul ki egy szerelvény, csattog­nak a kerekei, egymásra buk­nak a tájak, erdők, mezők ... s közben robog a vonat... a mi hivatásunkban talán ez a legszebb, hogy itt minden jön, megy, örök mozgás, élet van benne? — Nekem az tetszik legjob­ban, ha egy tehervonat végig­száguld az állomásom — mond­ja pár óra múlva, délután, a Nagyvárad utca 21. számú ház Ids kertjében Somogyi Mihály fia, László, aki (ez csak ter­mészetes) szintén vasutas és fiatal kora ellenére forgalmi szolgálattevő Pellérd állomá­som. — Mondja Somogyi László, maga is szereti hivatását? (fog lalkozast már nem is merek mondani.) — Hogy szereti-e? — lép ki ezekkel a szavakkal édesany­ja a szobából. — Amikor még írni-olvasni alig tudott, már a jelzői utasítás volt legkedve­sebb könyve. — Igen, nagyon szeretem a hivatásomat — teszi hozzá a fiú — azért is mentem el Sze­gedre vasutas-technikumba. — Nős? — A ... kérem, én még csak 19 éves vagyok — válaszolja, és a komoly egyenruhás férfi majd elpirul. község orvosa. Az orvosi ren* Idelő mellett várószobát és or* S voslakást is építettek j Negyven forinton felül- A járás huszonkét új tér* S melőszövetkezetében és tizen- ^ S hat termelőszövetkezeti közsé­■ • képzőbe szeretnék menni onnan az egyetemre.s; A fcrampácsoló dédapa. — Nehéz a szolgálat? — íját bizony, nem könnyű. Huszonnégy Óráig dolgozom, huszonnégy «almi — Most tovább képezem magam, a hat szakvizsga közül kettő van hátra, aztán tíszt­S gében befejeződtek a tervtár- S gyalások. A járási tanács ve­... _ “aSzeíői és dolgozói mindenütt most haliamé, biztosan mosog^ vettek e2ehen A lyogna. • 8 bői megállapítható, hogy a já­— Mi a kedvenc 6zórakozá- ■ rásban negyven forinton felül sa? ■ van az egy munkaegységre ju* — A lemezjátszó —i mondja S jövedelem átlagos értéke. ahitatosan. S uj kultúrházak CA> Mindjárt fel is teszi Chaplin! ^ , . .. _ . .. a „Kis cipőtisztító fiú“ szá-| Juí^ta^t-yStarUbűn mát. A szobában szótárad a! “ lágy hammönákaszó. Az ajtón S tartiak tíTiíí?6»^1 'me£ kisfiú robban be, karddal L kulturJia™vató So"’oeyl *“4 5 nek. Az átaiak is saját erőből — Mi leszel öcsiként. haj építik fel kultúrotthonukat, megnősz? — kerdezem a gye- ■ amelyhez az állam nyújt ked­S vező feltételekkel hitelt. A — Vasutas, — vágja rá bíisz- ■ kultúrház felépítése 300 ezer kén és felemeli a kardot, mint- ■ forintba ■ kerül, ha Zöld indító tárcsa lenne. ■ Ebben a pillanatban valahol S messze, talán sok száz kilomé- S » , , tér távolságra innét egy ro- S sAOjaTaSjelentés bogó vonat kényelmes fűiké-8 jének utasa épp azon gondol-8 kozák, hogy miként is lehet • főként északon^eső^h rivaumh ennek a szörnyű nagy szerel-jKksé éiénkebb északira forduló vénynek percnyi pontossággal J tosz! n^T­befutmj a pdkhálószserű vágá-S ^u0nzi^nérseklödlk- máshol äug nyok közé anélkül, hogy sze- ■ Várható legalacsonyabb élszakai rendetlenség lenne belőle. 8naJTplu*hőmérséklet s^rdá£aSke- Pedig nagyon is érthető, fi nyugaton m-m fok nem igaz? 8 Távolabbi kilátások: felhőátvo­•-a«, I»fv4n ! kisebb csőkkel, a hómér» BZUto István “séklet nem változik. 'U,

Next

/
Oldalképek
Tartalom