Dunántúli Napló, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-31 / 126. szám

ns». május su NAPLÓ 3 A modem dráma hete őrsi Ferenc: cÁ kapUámj Ősbemutató a Pécsi Nemzeti Színházban Hirtelenében nem tud­nám megmondani, kinek gra­tulálnék először á hétfői be­mutató után, a színigazgató vagy a rendező Katona Fe­rencnek? Megérdemli az elis­merést, amiért ilyen országos viszonylatban is kitűnő kezde­ményezést indított el útjára: megrendezte a modern dráma hetét. Rendkívül gazdag és ér­tékes művészi programot ál­lított össze, amely egyidejűleg reprezentálja a modem drá­mairodalom gyöngyszemeit és a Pécsi Nemzeti Színház ki­tűnő prózai együttesének ma­gas színvonalon álló művésze­tét. A színházigazgatónak jár az elismerés azért is, hogy egy igen jólsdkerült új magyar drámával nyitotta meg a színháza ünnepi hetét. Orsi Ferenc: A kapitány című al­kotása méltán kér helyet az ellenforradalom óta született színpadi müvek első sorában. Feltétlenül dicsérendő egész­séges témaválasztása, ameny- nyiben egy hős, magyar szár­mazású kapitány alakját vá­lasztotta központi hőséül és énnek a kapitánynak az éle­tét, pontosabban az ifjúságát akarja nézőközönségünknek megmutatni. Orsi Ferenc vál­lalkozása igen jól sikerült. Öarabja jól politizál, művé­szi színvonala magas, kifeje­zési formája modem, tán a legmodernebb. Figurái élettel­jesek, valamennyiüket jól is­merjük: ilyenek, igen, bólin­tunk, ilyen gonoszak, ilyen ostobák, ilyen derék emberek, ilyen becsületesek, il£en alja­sak: ahogy a színpadi helyzet kívánja tőlük s ahogy az író által megszabott karakterük követeli. Olyan a darab, akár a lavina: lassan, hosszadal­masén indul, él a szélcsend, aztán — aztán majdnem ész­revétlen vágtatni kezd min­den; forró szituációk terem­tődnek; jellemek csapnak ösz- sze szikrázó párharcban, akár a hajlékony damaszkuszi pen­gék; emberi arcok bontakoz­nak ki félreismerhetetlen jó­zansággal és élességgel, mint a filmen a felvételek az elő­hívóban. Sokrétűen és gazdag árnyaltsággal ábrázolja az if­jú ember lassú öntudatraéb- redését, hogy hogyan veti meg az élet a hősben a jövendő­béli vértanú lélektani alapját. Van persze néhány kifogá­solni valónk is. Rosszalljuk, hogy az apa alakja halorvány, pedig rendkívül fontos figura, aki többízben is döntő módon befolyásolja a hőst életpályá­jának fordulópontján. Nem helyeslem, hogy átugorja a lö-es harcokat, amelyek szín­padra kívánkoznak és hő­sünknek egész új, drámai ar­cát mutathatnák fel. Több­helyt fölöslegesen dikcióznak ■ a darabban.- Bármennyire is tudjuk, hogy a darab egy fe­lerészben haladószellemű pol­gárcsalád életének krónikája, keveselljük benne a munká­sok megelevenítését. Csak a derék, aranyszívű cseléd, a harcok során népbiztossá emel kedő vasmunkás, meg az isko­la bűbájos öreg pedellusa kép­viselik a munkásosztályt. Na­gyon érdekes dolog és örsi vérbő színpadi szerzői véná­jára jellemző dolog, hogy ezek a hiányoló gondolatok csupán az előadás után egy-két nap múlva jutnak az ember eszé­be; előadás* közben úgy rohan a cselekmény, úgy lobognak meggyújtott fáklyaként a fi­gurák, hogy elkápráztatják a néző szemét; A nagy siker „w. lánrésze Katona Ferenc ra­gyogó rendezése. Egyszerű, modem, jellegzetes díszleteit is ő tervezte és okos mérték' tartással alkalmazta a forgó­színpadot is. Paulusz Elemér átkötő zenéje tiszta művészi és drámai eszközökkel szol­gálta az író és a rendező esz­mei célkitűzéseit. Rendkívül világos rendezői kompozíció­val találkoztunk. Mindegyik figura — még a kifogásoltak is! — kájegecesedve, kristály­tisztám, félreérthetetlenül ál­líttattak a színpadra. Modem drámát adtak elő a legmoder­nebb, legegyszerűbb színpadi­művészi eszközök igénybevé­telével. Nem a gesztus; a szív az ész, a Shakespeare! színpadhoz méltó egyszerűsé­gű átélés dominált. A tizenöt- tagú kis együttes, akár egy remekül összeszokott kamara- zenekar: tökéletesen felolvadt a mű és a színpad szolgálatá­ban, a rendező láthatatlan di­rigensi mozdulatait követve. Katona Ferenc ezzel az alko­tásával jelenkori rendezőink legjobbjai közé emelkedett. Elméleti elképzeléseinek ki­vitelezésében kitűnő tár­sakra talált az együt­tes tagijainak személyében. Olyan jó előadást produkáltak, amely bármelyik pesti szín­háznak dicsőségére válna. Azt hiszem, most omlott le vég­kép a választófal Pest és az ún. „vidék” között. Nincs töb- té pesti és vidéki, csak jó és rossz színész van. „A kapi­tány” előadásán nem talál­tam egyetlen kárhoztatásra '< méltó művészt sem. Akár va-) lami Kempelen Farkas-i töke-} letességű gépezet — hajszálnyi) pontossággal keltették élet.e < mindazt, amit az író és a ren­dező megálmodott. Fülöp> Zsigmond ragyogó prózai hős< és mélyen emberi egyidőben.5 Ilyen lehetett a vergődő, ví-< vódó, majd útját tévesztheted) len biztonsággal meglelő szov-< jet kapitány is. Hamvay Lucy > az anya, Koós Olga a nővér, < Bódis Irén a cselédlány szere- S pét töltötte meg élettel. Mar-/ gittay Ági kitűnően oldatta s meg rendkívül bonyolult (a) darabnak második legjobban < megírt!) szerepét. Egyszerre) bűbájos kis bakfis, romlatlan, < ártatlan kis teremtés, aki iga- \ zán szereti az ifjú hőst ugyanakkor kitűnően érzékel-^ tett a vérében lakozó búr- < zsuj-csemetét, aki végzetül pi-) maszul szakít a vesztett for­radalomból megtérő ifjú hős-< sei. Petőhazy Miklós, az igaz-$ gató rendkívül karakteriszti- 5 kus, sokrétű alakját keltette^ életre, Dariday Róbert a mun­kás nehéz és eléggé vázlato-< san megírt figuráját elevenig tette meg, Fülöp Mihály pe-) dig a hadnagy érdekes szemé-< lyét bontotta ki darabbéli fon-) tosságának megfelelően. A ta-< nár nagyon hálás alakját Ku­tas Béla, a pedellus ugyan- csak igen rokonszenves figurá­ját Somló Ferenc oldotta meg nagy tehetséggel, igen inven- ciózusan, nagy átfűtöttsóggel. Sarmássy Miklós inkább ko­moly színészi kvalitásának köszönheti sikerét, mint sze­repének, amelyet a szerző legtöbb helyütt Szerencsi Hu­gó, Berczelli Tibor és Szirmay Jenő szerepéhez hasonlatosan csak vázlatosan írt meg és in­kább csak töltelék-figurának használt fel a cselekmény fel­építése során. Erényt és hibát egy. aránt felróttunk, igazságos íté­letet hoztunk. MegáUapitjuk még egyszer; a darab — kisebb fogyatékosságaitól eltekintve nagyigényű, tiszta szándékú írásmű, amelynek minden erényét kidomborította és minden hibáját jótékonyan elkendőzte a kitűnő rendezés és a kiváló együttes magas­színvonalú játéka. Igen való­színű, hogy országszerte ko­moly sikert arat majd. Hunyady József Gyermeknapi ajándék ’ A városi művelődési osz­tály megértő segítsége ré­vén új, hangos keskenyfüm vetítőgépet kaptak a pécsi Gyógypedagógiai Nevelő- intézet növendékei, mely az idei gyermeknap alkalmával kerül először használatba. A bemutatásra kerülő mese- filmek valóban felejthetet­len élményt jelentenek gyer­mekeink számára a gyerme­kek ünnepén. A továbbiakban az intézet nevelő-oktató munkájában is megfelelő szerepet kap a film, mint az ismeretek el­mélyítésének, az erkölcsi nevelésnek igen fontos se­gédeszköze. Szülők, gyermekek, neve­lők egyaránt hálájukat fe­jezik ki a művelődésügyi osztálynak ezért a nagylel­kű gondoskodásért. BERÉNY1 Ü. SÁNDOR igazgató. Öten a Barka utcából Rómaikori sírokat tártak fel Pécsett / A múlt évben a megyei könyvtár udvarán folyó épít­kezés közben, az alapásásnál sírokra bukkantak. A könyv­tár vezetője felhívta a Magyar Nemzeti Múzeum figyelmét a leletre. A régészek megállapí­tották, hogy értékes ókeresz- --------------­15 0 éve halt meg Joseph Haydn A szonáták, szimfóniák és a vonósnégyesek nagy poétája 1732 március 31-én született az alsó-ausztriai Rohraiu vá­roskában. önéletrajzában így ír: „Boldogult apám bognármes­ter volt. Harrach gróf jobbá­gya... már hatodik életévem­ben miséket énekeltem a templom kórusán, s már tud­tam valamit a zongorához és hegedűhöz is. Mikor héteszten­dős voltam, Reutter bécsi kar­nagy meghallotta gyenge, de kellemes hangomat a temp­lomban s nyomban felvett kó­rusába. — Igazi mesterem vol­taképp nem is volt. Tehetség­gel és szorgalommal jutottam előbbre“. 1761 tavaszán, indul el Ma­gyarországra, Eszterházy kis­martoni palotájába. Három évig másodkamagyi, majd zeneigazgatói állást tölt be. Felváltva dolgozik (1790-ig) Kismartonban és Eszterházán. Remekművek sorát alkotja ez idő alatt. London, életének másik nagy állomása. Siker, elisme­rés, rajongás veszi körül! Itt komponálja a híres „Londoni szimfóniát“, itt hallja meg a „szász óriás“, Händel zeneko­losszusát, a Messiást, amely a Teremtés ég Évszakok c. ora­tóriumok megírására inspirál­ja. Hatvanhárom éves, amikor végleg visszatér a „kedves B écsbe“. A derűs kedélyek, életörö­mök, nemes érzelmek és fen­séges gondolatok nagy alkotó­ja, tolmácsolója 1809. május 31-ón hunyta le mindörökre szemet; Várnai F. tény sírok kerültek napvilág­ra. Ezt követően még a múlt évben módszeres kutatás kez­dődött, melyet az idén május­ban folytattak. A feltárások eredményéről dr. Fülep Ferenctől, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójá­tól, s egyben az ásatások veze­tőjétől kértünk tájékoztatót. — Van-e hasonlóság az itt feltárt és a Dóm téren lévő sírok között? — Az általunk feltárt sí­rok megegyeznek a már is­mert Székesegyház előttiek­kel. Ezek kis festett falúak, a hosszmenti oldalakon három négyzetes mező van, benne körök. A festés igen válto­zatos, hét szin fordul elő. Az egyik sír végén a fej felett egy körben Krisztus-jel van, ami azt a feltevésünket iga­zolta, ókeresztények temet­keztek ide. — Hány sírt találtak? — Kutatásaink során eddig húsznál több festett falú sirt tártunk fel. Az egyik különö­sen értékes, Magyarországon egyedülálló lelet. Hozzá ha­sonlót egyet ismerünk csu­pán, azt is Szicília szigetéről Egy nagyméretű sírról van szó, melybe tizenöt sírt épít­hettek be. Sajnos, csak a fa­lakat találtuk meg, de ebből a leletből is rekonstruálható. — Az érintetlen sírok egyi­kében a derék táján textil- zacskó volt, benne hét bronz pénz. A zacskóból csak egy darabkát Sikerült megmen­teni. A pénzek közül haton Constantinus császár, egyen pedig Julianus császár kép­mása van. — Miről beszélnek még a régésznek a leletek? — A legérdekesebb az utóbbi két hétben feltárt sír­kamrák egyike. Az érdekes­séget építészetileg értem. A nyugati oldalán két félkör alakú kis fülkét építettek. Igaz, a Székesegyház előtti sírkamrák között is van ilyen de ott a fülke falára kancsót és poharat festettek, mely az ókeresztény vallási felfogás szerint az utolsó vacsorát jelképezi. Ott egy fülke van, itt kettő. A különbség az, hogy itt két sírra számítot­ták, ezért a két fülke, ám ide kancsót és poharat tettek. — Mi lesz a feltárt sírok sorsa? — A múlt évben az ásatá­sok északi fele vasbeton fö­démet kapott, ehhez hasonló­an járunk el a déli résznél is. Múzeumot rendezünk be, itt tesszük közszemlére a lele­teket. — Ezzel vége a kutatások­nak? — Nem. a megyei könyv­tár udvarán és a Székesegy­ház előtt talált sírok arra engednek következtetni, ösz- szefüggő temetőről van szó. További kutatásaink színhe­lye a könyvtár és a Székes- egyház között lévő házak kertjei lesznek, ahol a most találtakhoz hasonló leletekre számítunk. A Belföldi Anya­gokat Raktározó Kereskedelmi Al­központ igazgatója lélkdismeretfurda- lás érzett, de végül is elaltatta magá­ban az önbírálatot: hiába, nem csele­kedhetek másként. Igaz, az időszaki munkaterv összeál­lításáról szóló uta­sítást már hétfőn kézhez kapta, de még aznap délután kétnapos értekezlet re utazott a minisz­tériumiba. Csütörtö­kön a tanács keres­kedelmi osztályán tárgyalt, pénteken tapasztalatcserére érkeztek az egyik alföldi megyéből, szombaton pedig egyeztető ülésen vett részt a nagyke­reskedelmi vállala­tok képviselőivel, s így maradt az egyet len lehetséges meg­oldás: az osztályve­zetői értekezletet vasárnap délelőtt kell megtartani. Végignézett az ünnepi öltözékén és a szépfényű reggel­ben szinte idegen­nek érezte magát a csendes hivatali szó bálban. — Jó reggelt, igaz gató elvtárs — nyi­tott ajtót az árufor­galmi osztályveze­tő, s mögötte mind­járt feltűnt a terv­osztály vezetőjének nyúlánk alakja. Két perccel később meg érkezett a pártszer­vezet titkára és utolsóként, de ké­sés nélkül befutott a főkönyvelő is. — Itt valami nem stimmel... — nézett órájára az igazgató, aki maga is ismerte a szólás­mondást, amely ; , főkönyvelő körű igazsággá sűrűsö­dött az évek során a mérlegbeszámoló: pontosak, de ő ma­ga sosem. A célzást mind­annyian elértették, s a máskor komái falak között lan­gyos derű terült szét, amely az ab­lakon behulló suga­rakban kellemes hangulattá olvadt. Az igazgató rövid re fogta megnyitó­ját, de így is sikerült pontosan ismertet­nie a közelmúlt tár­gyalásainak legfon­tosabb mozzanatait, azokat az utasításo­kat, irányelveket és elképzeléseket, ame­lyek a munkaterv elkészítésének alap­jául szolgálhatnak. A vita hivatlan indult. A tervosz­tály vezetője gon­dosan sorolhatta fel észrevételeit, t— nem fenyegette az a veszély, hogy köziben telefonhoz kérik, s mire visz- szaér, elfelejti a megkezdett gondo­latsor következő láncszemét. A fő­könyvelő kezdetiben bizalmatlanul te- kintgetett a párná­zott ajtó felé, de végül 6 maga is el­hitte, hogy nem ke­resik a bankból, aláírni valót sem hoztak a mappá­ban. Zavartalanul elmerülhetett hát a költségkeret és bér­alap langyos hullá­maiban, s munka­társai segítő szán­dékkal adtak támo­gató javaslatot el­képzeléseihez. Az áruforgalom veze­tője megszokott fe­ketéje helyett ez­úttal a vevőszolgá­lat további javítá­sára, a szállítási költségek csökken­tésére vonatkozó, találó javaslatokat szürcsölte magába, s ő maga is per­döntő érveket emlí­tett fel fontos kér­désekben. A párt­titkár az Alközpont dolgozóinak érde­keit igyekezett Ö6z- szehamgolná a ten­i nivalókkal, gondja 1 volt az újítómozga- - lom fellendítésére, : a fegyelem további i szilárdítására, s a szakmai-politikai oktatás problémái­ra is. Tizenegyig meg­szakítás nélkül ' folyt a tanácskozás ; s akkor szinte egy­szerre döbbentek rá 1 mind az öten: túl ; vannak valamennyi számbajöhetö kér­désen, alapos, rész­leteiben is helytállc munkatervet tud­nak másnap dél­előtt a postára ad­ni. Az igazgató befe­jezésül elnézést kért azért, hogy a vállalat vezető dol­gozóinak pihenő­napját két órává megröviditette, ét baráti kézfogássá.' búcsúzott el tőlük Ö még előkészítette a másnapi diktálás- ra jegyzeteit, az­után kilépett a csendes utcára amelyet a vállalai nevének kezdőbetű: tői egyszerűen Bar­ka utcának keresz­teltek el. Mikor a sarokra ért, arcú legyintette a meg­lepetés szele: osz­tályvezetői ott áll­tak a Nap felé hu­nyorító szemmel, t kibuggyant kedvvel meséltek tréfás tör­téneteket — Ejnye, eüvtár. sak — használt ki egy pillanatnyi szí ne tét az igazgató, ahogy a közelükbe ért —, ideje volna hazamenni. — Gondoltunk rá mi ig — válaszolt a főkönyvelő —, de otthon úgysem < hi­szik el, hogy az osz­tályvezetői értekez­let mindössze két óráig tartott Mosoly futott mindahány arcára, és elindultak a li­get felé, hogy érez­zék május lükteté­sét. Bánhidi Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom