Dunántúli Napló, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-22 / 118. szám

1959. MÄJftTS 22. NAPLÓ 5 fl szülői munkaközösség — a szülök és a pedagógusok egységes szervezete Tapasztalatcsere-értekezlet Pécsett A Magyar Nők Országos Ta­nácsa családvédelmi osztálya a Somogy, Tolna és Baranya me­gyei szülői munkaközösségi el­nökök részére tapasztalatcsere értekezletet rendezett szerdán Pécsett. A szülői munkaközös ségek feladatait Révai József né elvtársnő, az Országos Nő­tanács pedagógiai bizottságá­nak tagja ismertette. Révainé beszédében elemez­te az 1956-oe események esz­mei hatását a fiatalokra. Eb­ből a szemszögből értékelte a szülői munkaközösségek 1956 előtt végzett munkáját. Az el­lenforradalom bármennyire is támadta a mozgalmat, — álla­pította meg — a sok éves mun­kában kialakult módszereket és az eredményeket eltörölni nem tudta. Ezután az elmúlt két év eredményeit ismertette Révainé elvtársnő. Kiemelte, hogy a szülői munkaközössé­gek főleg a pedagógiai propa­ganda terén értek el sikereket. Anyagi téren is segítséget nyújtottak az iskoláknak első­sorban a rendezvényeken ke­resztül. De az élet ma már többet kíván, egy lépéssel to­vább kell menni. Arra kell tö­rekedni, hogy a társadalmi munka kerüljön előtérbe, mert akinek két keze munkája ben­ne van egy iskola vagy óvoda éoítésében, vagy egy játékszer készítésében, az érzelmileg is közelebb kerül az iskolához, a gyermekekhez, a pedagógus­hoz. Pedagógusainknak felelőssé­ge nagy. Rájuk van bízva a jövő kincse: a gyermek. Szá­molni kell azzal, hogy pedagó­gusaink között vannak régiek és újak. Az idősebbek évtize­des tapasztalatokkal rendelkez­nek, de el kell sajátítaniok a marxista—leninista világnéze­tet. A fiataloknál felmerül a gyakorlat hiánya, a tapaszta­latlanság. Pedagógusaink csak­úgy tudnak megfelelni a köve­telményeknek, ha az életet és b könyvet közös nevezőre hoz­zák, egymás fogyatékosságait kiegészítik. És ebben legyenek — KIÁLLÍTJÁK Pécsett is a Porcelángyárnak a Budapes­ti Ipari Vásárra küldött kol­lekcióját. A mintegy hatvan tárgyból álló mintakollekció darabjai részben máz alatt fes­tett porcelánok, részben mo­dern kivitelezésű eozinok. Min­den egyes darab új technoló­giával készült, melyért első­sorban Beke László főmérnö­köt és Kovács István főműve­zetőt illeti dicséret. Az új, mo­dern tormák a gyár művészei­nek. Slnkó Andrásnak. Fekete Jánosnak és Török Jánosnak sokoldalúságát bizonyítják. a segítségükre a szülői mun­kaközösségek is. A szülőkről szólva megálla­pította, hogy a gyermekneve­lés még mindig az anyákra hárul, holott az anyákat sok minden terheli. Helytállnak a munkában, a háztartásban és a gyermeknevelésben is. Az a helyes, ha az anya és az apa közösen foglalkozik a gyerme­kekkel. Hibájuk a szülői munkakö­zösségeknek, hogy értekezletei­ken sok mindenről esik szó — rendezvény, gyűjtés, kirándu­lás, egyegy alkalom megün­neplése — csak a gyermek­ről nem. Ezen változtatni kell. Az újat építő fiatal nem isme­ri a múltat, a kapitalista tár­sadalmat. Nem tudja elképzel­ni sem annak a társadalmi be­rendezését, sem az emberek egymáshoz való viszonyát. Úgy tudják megérteni az újat, ha megmagyarázzuk, hogy mi he­lyett építjük azt. Nem egy eset ben a világnézeti különbségek is nagy szerepet játszanak a gyermekek lelkivilágának ala­kulásában. Ez teszi szükséges­sé, hogy a szülői munkaközös­ségek váljanak a szülők és pe­dagógusok egységes szerveze­tévé. A közös munkát tarta­lommal kell megtölteni. Nem a rendezvények szervezése az el­sődleges, hanem a tartalom alakítása, a gyermek életének, világnézetének formálása. A szülői munkaközösségek munkájának segítése nemcsak a nőtanácsok feladata. Első­sorban állami szerveinké. Ok­tatási szerveink álljanak a mozgalom élére, irányítsák, ve­zessék, adjanak meg minden segítséget a tartalmi, a formai rész alakításához! A munka- közösségek tevékenységét te­kintsék munkájuk szerves ré­szének! Révainé elvtársnő felhívta a figyelmet az óvoda és napközi otthonok munkaközösségeinek problémáira is. Ez a terület sajnálatosan nem kapta meg a megfelelő helyet az eddigi munkában. Annak a reményé­nek adott kifejezést, hogy az államhatalmi szervek a jövő­ben nagyobb figyelmet szen­telnek e fontos területnek. A nagy érdeklődéssel foga­dott előadás befejezéseképpen Révainé elvtársnő felhívta a figyelmet arra, hogy a munka közösségek munkáját a jövő­ben ne központilag szervezzék. Adják meg a lehetőséget a szélesebb kezdeményezések­nek, az egyéni és kisebb kol lektívák indítványainak! Java­solta, hogy vezessék be az osz­tályfőnöki munkaközösségeket, mert csak így lehet minden szülőhöz eljutni, és így minden pedagógus szükségszerűen kap­csolódik a munkához. Ebben a kis közösségben derülnek ki az összes problémák, a gyerek egyéni magatartásától kezdve a tanuláson keresztül a neve­lőhöz, a szülőhöz való viszo­nyáig. Ide irányítsuk, ide össz­pontosítsuk figyelmünket. így válik a szülői munkaközössé­gek munkája az egyénen ke­resztül társadalmi üggyé. Nagy István 180 vagyonos széntárolót építenek Komlon Sok hűhó — semmiért Május 8-án a budapesti „Gyermekikert“ bábszínház te­lefonon jelentkezett iskolánk­nál, a beremendi ált. iskolá­nál és Berger József igazgató­val való megbeszélés eredmé­nyeként 14-ére lekötöttek egy előadást a tanulók és a fel­nőttek számára. A bábszínház tói annak rendje szerint meg­érkeztek a plakátok is, s meg­kezdődött a hírverő munka az előadás sikere érdekében. Elérkezett május 14-e, a Mesél az erdő“ c. bábműsor bemutatásának napja. Az ér­deklődés meglehetősen nagy volt. A földművesszövetkezet kultúrhelyiségét az úttörők szépen előkészítették, s szü­leikikel együtt izgatottan vár­ták a bábszínház műsorát. A 6 órára kitűzött kezdési idő már régien elmúlt, de semmi hír sem jött a pesti vendégek­ről. Másfélórás várakozás után csalódottan oszlott szét a nézősereg, a felnőttek pedig ismét keserű szájízzel nyug­tázták az esetet. A Pécsi Filharmónia figyel­mét is felhívjuk az ügyre, mert az ilyesmi okozza azt, hogy lassanként valósággal lehetetlen lesz közönséget szer veznl pesti művészek vendég- fellépésére. Még annyi lehet­ne megjegyezni, hogy az is­mertetett eset után semmi­lyen magyarázat nem érke­zett a bábszínház vezetőségé­től, hogy miért maradt el az előre lekötött előadás. A Dunántúli Napló több al­kalommal felemelte már sza­vát a színész hakni-brigádok ellen. Ugylátszik, hogy az ilyen maszek „művészek“ mel lett most a bábok körében is elterjed a hakni. Reméljük azonban, hogy az előadás el­maradásénak óka nem a ké­sőn jelentkező önkritika volt! Keszthelyi László. mm Komlón a szénelőkészítömü mellett megkezdték a második ISO vagon os bunkersor építését. A hétmillió forintos költséggel készülő új bunkersor nagyobb lehetőséget nyújt a bányából ki kerülő különböző mi­nőségű szenek szétválasztására és ezzel a kokszolható szén minőségének további Javítására. Az új bún- kersor építésével az Idén, a gépek szereléséven a jövő évben készülnek el. Szervezett,, tervszerű küzdelem a gümőkór ellen A gümőkórról, az el­lene való védekezésről már sokat beszéltek. Sokat tettek ellene, de eleget még nem! Orvosi vonalon . már régi a, gümőkór elleni küzdelem. Vé­dőoltással és gyógyszerekkel szép eredményeket is érnek el. Állatorvosi vonalon njint- egy fél évszázados az ellene való küzdelem. Régebben a védekezés inkább egyes gaz­daságok szarv asm arh a állom á- nyénak gümőkórmentesitésé- ből állt. A felszabadulás után tervszerű irányt vett a gümő­kór irtás az állami gazdasá­gokban és a termelőszövetke­zetekben. Félévenként átvizs­gálták a szarvasmarhaállo- mányt és kiemelték a gürnő- kórosokat. Ezen vizsgálatok során már a szarvasmarha- gondozók tüdőszűrővizsgálatát is rendszeresítették, mert tu­dott dolog, hogy a gümőkóros tehén fertőzheti gondozóját, a beteg gondozó a gondjaira bí­zott állatot 1957-ben kezdődött a magán gazdák szarvasmarhaállomá­nyának vizsgálata, hogy fel­mérjék az ország magánkéz­ben lévő szarvasmarháinak gümőkór-fertőzöttségét, ég ki­emeljék a gümőkórosokat. Ezen eljárás során több száz tehenet távolítottak ej az ál­FÓRUM AZ AUTÓBUSZON Az antik világ életének központja valaha a fórum volt. Bölcsek álltak tanítvá­nyaik gyűrűjében és napról-napra adták át tudásukat a kiváncsi vagy mélyebb ér­deklődésű hallgatóknak. A pécsi autóbuszokon nem utaznak Solonok vagy Aristopha- nesek, de a zslbongás, a különböző sarkokból felhangzó viták, az életnek szóló igaz­ságok’ azért itt is elszállnak - és gyakran nem is minden érték nélkül. Igyekszünk vagy igyekezzünk? Ami­________________óta be vezették az „elől le, hátul fel“ uta­zási módszert, a kocsikban gyorsabb lett a belső körforgás, rugalmasabb az egész közlekedés. Ürülnek a helyek, az­tán újra megtelnek s az erélyes hangú kalauznő a kocsi belsejéből irányítja a közönséget: — Igyekszünk kérem, igyekszünk! Húzódjunk beljebb a kocsiba! Adjunk helyet a felszállóknak! Igyekszünk ké­rem, igyekszünk.. A zsúfoltság nő, a kocsi zúgva ka­nyarog s egy pillanatnyi csendben egy magas, őszhajú utas mosolyogva szól a kalauznőnek: — Elvtársnő rosszul mondja! Nem igyekszünk, hanem igyekezzünk! — Miért? — kérdi a kalauznó meg­lepetve. — Mert különbség van a kettő kö­zött. ön kérem fel akar bennünket szólítani a gyorsabb mozgásra. Ha azt mondja, hogy igyekszünk, regisztrálja azt, hogy a közönség igyekszik. Kije­lent. De ha úgy mondja, hogy igyekez­zünk, akkor felszólít rá bennünket! S ez nagy különbség! A kalauznő mereven néz az őszhajú férfira, á jjértó-vés — sértődés ha­tárán mozog, aztán megkérdi: — Tanár? — Igen, az vagyok. Nyugdíjas! — teszi hozzá mosolyogva. — Hát... akkor majd vigyázok. Kö­szönöm szépen. S a budai vámnál, ahol sok a le- és felszálló, újra felhangzik a kalauznő hangja: — Igyekezzünk kérem, igyekezzünk! A kalauznő tréfásan a tanár felé csíp a szemével, aki megnyugodva veszi tu­domásul a gyors változást. Szép nő és az igazság. A vonat be­jött, az autó­buszok dohogó motorral várják az in­dítást. Csörrennek a forintok, kezekbe kerülnek a jegyek. Nagy a zsúfoltság. A kocsi indul, egy pillanatig egymásra dől mindenki, aztán újra helyezkedik a közönség. A figyelem kimondottan elő­re fordul — elől, az egyik ablak mel­lett csinos, elegáns, kellemes arcú leány ül. — Kérem a jegyeket ellenőrzésre fel­mutatni! — hangzik a kocsiban. Ellen­őr. Az utasok egymás után veszik elő jegyüket — csomagok kerülnek át egyik kézből a másikba, van aki még mindig keresiValahogy szívszorongást érez az ember ilyenkor. Csak meglenne mindenkié! Hisz olyan megszégyenítő lenne, ha valakit rajtakapnának... Elől most alakul ki a dráma. Az el­lenőr éppen odaér a csinos leányhoz. — Kérek egy vonaljegyet! — mondja alig hallhatóan. Mindenki egyszerre a lányra néz. — Hol szállt fel? — kérdi az ellen­őr. — A végállomáson ... — Kérem, mindjárt a Jókai térre érünk! Mindenkinek megvan a jegye, ön miért nem váltotta meg?! — Előkészítettem a pénzt... Az nem elég kérem. Kérem a bünte­tést ... Hangját elnyeli az erős motorzaj. A lánynak enyhén megrebbennek a szem­pillái, pipacsvörössé válik, szája meg­mozdul, de nem szól egy szót sem. Tás­kájából kivesz egy tízforintost és oda­nyújtja. Az ellenőr átadja a jegyet és némán visszaad. — Végállomás! — töri meg egy eré­lyes hang a varázst. Csendesen, szinte ijedten figyelte mindenki a jelenetet. Nem szólt közbe senki. A részvét és a szimpátia elemei keltek bírókra az át­ütő erejű igazsággal. Az ellenőr már leszállt. A csinos leány is lelépett a kocsiról és eltűnt a Széchenyi tér felé. Lassan, egymásra rá sem merve nézni, mi is lefelé készü­lődtünk. A lehangoltságot mindenki arca pontosan visszatükrözte. Hiába volt az ellenőrnek igaza, nem tudtunk megvígaszfalódni. KRISZTIÁN BÉLA loményoíkból, illetőleg vágat­tak le hatósági intézkedéssel állami kártalanítás mellett. Ezen előzetes gümőkór-vizs- gálatok során Baranya megye állatorvosai olyan lelkiismere­tes és alapos munkát végez­tek, hogy megelőzték az or­szág többi megyéjét A lelkes munkára felfigyelt a Földmű­velésügyi Minisztérium és az elismerésen kívül két „Min­denki iskolája“ című keskany- filmet ajándékozott a megye állatorvosainak, amelyek a gümőkór elleni védekezésről szólnak. Uj szakaszt jelent a gümő­kór elleni küzdelemben a 22/1958. sz. földművelésügyi rendelet, amely lefektette a gyakorlati tapasztalatokkal alátámasztott gümőkór-irtás, mentesítés, védekezés, ered­ményes; végrehajtásának irány elveit. Ezen rendelet végre­hajtásában is élen jár a me­gye állatorvosi kara. Sajnos, nem áll rendelkezé­sünkre a védekezéshez, gyógy­kezeléshez az orvosokéhoz ha­sonló oltóanyag, gyógyszer, így ezek nélkül kell a gümő­kór-irtást végrehajtani. A gü- kór-irtás során teljes a kap­csolat az orvosi karral, mert a humán vizsgálatok elvég­zése érdekében az állatorvo­sok rendelkezésükre bocsátják a fertőzött állatállományok tu­lajdonosainak névjegyzékét, viszont az orvosok a gümő- kórban beteg állattulajdono- sekat közük az állatorvosok­kal azért, hogy azok szarvas­marha-állományában elvégez­hessék a vizsgálatokat. A sta­tisztikai adatok szerint ugyan­is 10 százalékos középérték vehető fel, ami annyi jelent, hogy nagy általánosságban minden tizedik gümőkóros ember bovin eredetű (szarvas- marhagümőkór) fertőzötlség- ben szenved. Ennek alapján tehát annyit mondhatunk, hogy az emberi gümőkór je­lentős részében szerepet ját­szik a bovin eredetű fertőzés. A gümőkór tehát állategész­ségügyi, állattenyésztési, élel­mezési fontosságán kívül még jelentős közegészségügyi prob- ’éma is. A gümőkór-irtás érdekében kifejtett mindennemű munka elvezet a szarvasmarha-gümő- kór legalább 1—2 százalékra történő csökkenéséhez, és ez­zel aiz emberi fertőzöttsóg ugyanilyen mérvű kevesbedé- "éhez. Pécs városhoz tartozó községekben és termelőszövet­kezetekben 9 alkalommal mu­tattam be a tél folyamán a „Mindenki iskolája'4 című, a gümökórról szóló filmet és tartottam felvilágosító elő­adást, melyet több mint fél­ezren néztek, illetőleg hallgat­tak végig. A filmen a gazdák eleinte kétkedéssel fogadták a vizs­gáló állatorvos megállapítá­sát, hogy gümőkórral fertőzött a tehenük és cinikusan vették azon tanácsot, hogy fertőzött tehenüket mielőbb adják el levágásra. Viszont megrendül­tek, amikor « helyiségbe be- hallatszott a temetési gyász­szertartás énekszava, mellyel a gümőkór ban meghalt kis­gyermeket temették. „Kis koporsót tettek á sír­ba“. Kit temettek? Megrázóan ecseteli a filmesemény, hogy tőgygümőkóros tehén fertőzött tejének fogyasztása és ebből eredő fertőzés váltotta ki a betegséget és okozta a kis­gyermek korai halálát. Elénk tárta a fűm, hogy egyetlen tőgygümőkóros tehén teje 12 családban 4 embert fertőzött meg Szép kapcsolat alakult ki a filmen az állatorvos és a tüdő­gondozó orvosa között, felhív­ták ugyanis egymás figyelmét a fertőzésekre, s együtt küz­döttek a cél érdekében. A gazdáik azon kérdésére, hogy mi módon védekezzenek a legeredményesebben a gümő­kór ellen, az állatorvos egy olyan gazdaságba küldte őket tapasztalatcserére, ahol korsze­rűen és .tervszerűen védekez­nek ellene. Ebben a gazdaság­ban a gümőkóros állatokat le­vágatják, a fertőzötteket, ha kisértékűek, vagy meddők, ki­selejtezik. A fertőzötteket egy elkülönített tanyán helyezik el külön gondozóval, a gondozó­kat védő álarccal látják el. A termelt tejet csak forraltan fo­gyasztják, a fertőzött teheneket elkülönített legelőn legeltetik, az istállókat gyakran fertőtle­nítik, a borjaikat mestersége­sen, itatásos módszerrel neve­lik elkülönített és fertőtlení­tett istállókban. Köztük fél­évenként gömőkórviszgálatert végeznek és a reagálókat a fertőzött istállóba viszik át vagy levágatják. A filmbemutató után percekig néma csend honolt a teremben, a látottak mély nyo­mot hagytak a lelkekben. A bemutató után fejtegetéseimet és érveléseimet örömmel hall­gat ták és magukévá tették. E cikkben nem toglalkoz'.am részletesen a gíimőkúrirtássai, mert azt minden állatorvos a saját területén becsülettel vég­zi, de szükségesnek tartottam a megye állatorvosainak lelki- ismeretes munkáját méltatni. A „Mindenki iskolája” című film sokszori bemutatása, hi­szem, hogy százszámra győzi meg a még kételkedő gazdákat is a gümőkór káros voltáról á az ellene szóló szükséges véde­kezésről. Dr. Nyaka Géza« város! veze‘6 ' főállatorvos. '

Next

/
Oldalképek
Tartalom