Dunántúli Napló, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-11 / 84. szám

2

W APtó

1959. Április 11. i

A kormány szóvivőiének sojtóértekezlete

Gyáros László, a Miniszter- tanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, a kormány szóvivője pénteken délelőtt sajtó- értekezletet tartott, amelyen válaszolt a bel- és külföldi sajtó képviselőinek kérdéseire. A sajtóértekezlet anyaga a következő:

Milyennek ítéli meg a szó-* vivő a külügyminiszterek május 11-én összeülő értekezletének kilátásait? —i hangzott el a kérdés.

A kormány szóvivője válaszában a többi között kijelentette: az értekezlet rendkívül bonyolult nemzetközi helyzetben ül össze és napirendjén az emberiség jövőjének igen fontos problémái szerepelnek. Ebből következik, hogy a résztvevők felelőssége igen nagy, különösen a nyugati hatalmak felelőssége.

Azért húzom alá külön a nyugati hatalmak felelősségét, mert — amint a legutóbbi hivatala* nyilatkozatok bizonyítják — még mindig tekintélyes befolyásuk van a NATO politikájára azoknak a köröknek, amelyek az éveken keresztül megismétlődő konstruktív javaslatokra a merev elutasításon kívül egyéb választ adni nem tudtak. Tudjuk, hogy a hivatalos nyugati politikán t elül működnek miáa erők is, amelyek józanabb, a népek érdekeinek jobban megfelelő politika folytatására törekszenek.

A szovjet kormány állandóan tanújelét adta és adja tárgyalókészségének, hajlékonyságának:

Könnyű volna megegyezni, ha a nyugati hatalmakat ha- so’iió felelősség hatná át:

Meg kell azt is jegyezni, hogy a külügyminiszteri értekezleten adott lehetőségeket is meg kell becsülni, s bízunk abban, hogy a népek érdekelnek megfelelően a hidegháború* politika „hagyományaival” felhagyó álláspont fog felülkerekedni a nyugati hatalmak magatartásában.

A Reuter budapesti tudósítója megkérdezte: Számos nyugati lap összehasonlítja a tibeti eseményeket a magyar- országi ellenforradalommal. Van-e ezzel kapcsolatban valami megjegyzése a szóvivőnek?

Válasz: a nyugati újságírók gyakran szeretnek történelmi párhuzamokat vonni különböző események között, még akkor is, ha azok között semmiféle lényeges összefüggés nincs. Az 1956-os magyarországi ellenforradalom és a Tibet- ben nemrég kirobbantott ellen forradalmi lázadás között azonban a történelmi és társadalmi viszonyok különbözősége ellenére is fellelhető egy igen lényeges közös vonás: mindkét lázadást a belső ellen forradalmi erők felhasználásával az imperialisták szervezték s mindkét lázadás a néptömegek alapvető érdekel ellen irányult:

Az imperialisták és a Csang- kajsek-kltkk szánalmas figurái nem tudnak belenyugodni a tajvani konfliktusban elszenvedett kudarcukba, mindenáron zavart és nyugtalanságot szeretnének kelteni a világnak ebben a részében is. Ezenkívül hasznos volna számukra az is, ha ezzel rontani tudnák az indiai—kínai viszonyt. A tibeti ellenforradalmi lázadás szerves része annaR az amerikai törekvésnek, amely az ebben a térségben létező agresszív katonai paktum, a SEATO kiszélesítését célozza. Ezt bizonyítja, hogy a lázadás leverése után az amerikai külügyminisztérium „mély együttérzéséről” biztosította a lázadókat:

Kudarcba fulladt a tibeti re* akciónak az a törekvése, hogy Tlbetet elszakítsák a Kínai Népköztársaságtól ée megakadályozzák a tibeti nép kívánságának megfelelő nemzeti egység megteremtését és a szolgaságon alapuló társadalmi rendszer demokratizálását és megreformálását^

A Magyar Népköztársaság kormánya és az egész magyar nép örömmel értesült a tibeti lázadás felszámolásáról. A magyar kormány együttérzéséről ég teljes támogatásáról biztosítja a Kínai Népköztársaság kormányát, a tibeti nép haladó vezetőit és az egész tibeti népet abban a harcban, amelyet az ellenforradalmi lázadás okozta károk leküzdéséért folytatnak.

Meggyőződésünk, hogy a reakciós tibeti helyi kormány feloszlatásával, a nép saját államhatalmi szerveinek megalakításával megosztotta a tibeti nép számára a teljes fel- emelkedéshez vezető utat.

Egy másik kérdés így hangzott: Több svájci lap, köztük a Tribüné de Geneve is, foglalkozott az úgynevezett „európai kultúrközpont” és a Szabad Európa Rádió kapcsolataival. Megírták, hogy a SZER jelentős dollárösszeget fizet az említett kultúrközpontnak, hogy az néhány értelmiségi bevonásától propagandája színvonalát emelje. Van-e ezzel kapcsolatban a szóvivőnek megjegyzése?

Válasz: Két mozzanatot érdemes az említett kérdéssel kapcsolatban megjegyezni. Az egyik, hogy a SZER is érzi, baj van propagandája színvonalával és szavahihetőségével. A tengerentúli „boes”-ok úgylátszik nem fukarkodnak adománnyal, hogy lejárt és kikopott hazugsággépezetüket re- parálják.

Az egyik svájd lap kiszámította, hogy a SZER az európai kultúrközpontnak egy tíztizenöt perces programért 630 svájci franknak megfelelő dollár összeget fizet, ami legalább 2500 svájd frankos órabérnek felel meg. Ez valóban nem megvetendő summa, s ezzel a kultúrközpont nevű múzsa úgynevezett európai intellek- tüeljelt könnyen megihletl.

A másik megjegyezni való, hogy az úgynevezett európai kultúrközpont a Svájci Köztársaság és a genfi kanton

költségvetéséből évek óta rendszeres támogatásban részesül.

Felvetődik a kérdés; ha a semlegességükre oly szívesen hivatkozó svájci körök az európai kultúrközpontnak a Szabad EurópB Rádió közismerten uszító, véresszájú és alantas propagandájú búsás bérért történő kiszolgálásét is szigorúan „politikamentes” tevékenységnek tüntetik fel, akkor hol kezdődik számukra a politika?

A szóvivőtől ezután megkérdezték:

A Medumrodana Politika című jugoszláv lap legutóbbi számában cikk jelent meg „a magyarországi kollektivizálás új irányvonaláról”. Mi a szóvivő véleménye e cikkel kapcsolatban?

Válasz: Nem kívánom bevezetni, hogy a jugoszláv sajtónak a szocialista tábor országaival és hazánkkal foglalkozó cikkeire reagáljak. Ha most mégis megteszem, ez elsősorban azért történik, mert a kérdéses lap a jugoszláv külügyminisztériumhoz nagyon közel 611, ha ezt el Is felejtették feltüntetni az impresszumban * e lap minden sorát a jugoszláv külügyminisztériumban hagyják jóvá, tehát hiába nevezik „szabad fórum”- nak, cikkeit hivatalos állásfoglalásfélének lehet tekintenünk. A Jugoszláv külügyminisztériumban pedig illenék emlékezni a jugoszláv kormány gyakran meghirdetett politikájára, amelynek alapelveí között előkelő helyen szerepel a más országok belügyeibe való beavatkozás elítélése, A szó- banforgó cikk szerzője és a hozzá hasonlók erről úgylátszik megfeledkeztek.

Ha a szocialista országok lapjai és politikusai a marxista igénnyel fellépő jugoszláv revizionista nézetekről elvi véleményt mondanak, a jugoszláv sajtó — nem egyezer hisztérikus kirohanásokkal fűszerezve — rögtön a jugoÉrsxáxados álmok küszöbén

Ikária helyett a kommunizmusba

Marx és Engels a kommunista társadalomról

„Az emberek, akik Végre arává lettek a saját társadalmasításuk módjának, ezzel egyszersmind a természet urai, Önmaguk urai, — szabadok lesznek”.

(Engels: A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig):

Az utópista szocialisták nem értették meg, hogy egy társadalmi forma megváltoztatása nem lehetséges forradalmi narc nélkül, hogy a kibékíthe* télén ellentétekkel terhe« osz- tály társadalomban az átmenet egyik ténadalml-gazdaságl alakulatból a másikba, csak osztályok harca nyomán, az uralkodó osztályok forradalmi megdöntése útján valósulhat meg. Az utópiától gondosan megtisztított, a tudományosan meghatározott kommunista tár se dalom megvalósítása Marxnál és Engclsnél már határozott célkitűzés, harci feladat, amelyet a kommunisták, az fgész nemzetközi munkásmozgalom elé tűznek ki,

„A kommunisták nem titkolják nézeteiket és szándékaikat. Nyíltan hirdetik, hogy céljaik csakis minden eddigi társadalmi rend erőszakos fel- forgatásával érhetők el. Reszkessenek az uralkodó osztályok egy kommunista forrada- lomtől. A proletárok e forradalomban csak láncaikat veszíthetik. Cserébe egy egész világot nyerhetnek.” (A kommunista kiáltvány.)

Egy egész világot, amelyben nem nyomoritja őket és nem szipoly ózza ki azokat, akik a társadalom minden anyagi javát megtermelik, amelyben a magántulajdon nem osztja szét a társadalmat egymással szembenálló osztályo'art, mert ez a társadalom nem Ismeri a magántulajdont. Ebben a társadalomban nem lesznek osztályok, nem lesznek sem tőkések, sem proletárok, következésképpen klzrí’rrr.inyctáft

sem lesz. Ez a társadalom nem ismer másokat, csak szabad dolgozókat. Ebben a társadalomban ismeretlen fogalom lesz az árutermelés és az adásvételi A termelésnek itt nem lehet más célja, mint • társadalom szükségleteinek közvetlen kielégítése. Ebben a társadalomban nem lesznek pusztító válságok és az embereket soha sem fenyegeti a munkanélküliség réme.

Ahol nincsenek osztályok, ott nincs szükség államra sem. A kommunista társadalomban tehát nem lesz szükség politikai hatalomra. „A munkásosztály, fejlődése folyamán, a régi polgári társadalom helyére olyan társulást fog állítani, amely kizárja majd az osztályokat és ellentéteiket és akkor nem lesz többé szoros értelemben vett politikai hatalom“ .;; — írja Marx, a filozófia nyomora című művében. Engels, A család, magántulajdon és az állam eredete című művében a következőket mond ja erről: — „A társadalom, mely a termeiéit a termelők szabad és egyenlő társulása alapján újjászervezi, az egész államgépezetet odahelyezi, ahová való lesz: a régiségek múzeumába, a rokka és bronzfejsze mellé”:

A kommunista társadalom

valamennyi tagjának szükségletét bőségesen ki fogja elégíteni. Hogy ez mennyire nem utópia, azt a mi korunkban már nem nehéz belátni és megérteni. A termelőerők fejlődése, a technika ilyen rohamos fejlődése, a vele együtt- járó munkatermelékenység növelése már lehetővé teszi, hogy kibontakozzék előttünk az a jövő. amit korábban csak o'yan lángelmék láthattak meg, mint Marx és Engels. Msrx a következőket írja erről A góthal program kritikája című művében: „A kommunista társadalom felsőbb fokán, miután az egyének már nincsenek szolgaian alárendelve a munkamegosztásnak és ezzel a szellemi és testi munka ellen tété is megszűnt; miután a munka nemcsak a megélhetés eszköze, de maga lett a legfőbb életszükségletté; miután az egyének mindenirányú fejlettségével a termelőerők is növekedtek.. i írhatja zászlajára a társadalom: Mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint“.

Természetesen a kommunista társadalom nem alaktalan, formátlan és anarchikus tömeg. Ellenkezőleg. Ez a társadalom kitünően szervezett és jól összehangolt szervezet lesz a dolgozó embereknek. Az automatizált termelés nem igényel sok órai munkát, az embereknek sok szabadidejük marad, amikor a tudománnyal, a művészetekkel foglalkozhatnak. Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hOigy az ember számára életszükségletté válik a jólszervezett, társadalmilag kiválóan összehangolt munka. Marx és Engels beszélnek arról is, hogy a kommunista társadalomban megszűnik a város és a falu közötti ellentét, a szellemi és a fizikai munka közötti ellentét.

Nem szabad azonban azt hinni, hogy Marx és Engels a kapitalista társadalom megdön tése után a kommunista társadalom átmenetnélküll megvalósuláséra gondoltak. Műveikben sokszor kifejtették, hogy előtte számos feltételt kell megteremteni. Marx a kommunista társadalom első és második szakaszáról beszél (szocializmus, kommunizmus). A második szakasz megvalósításáig az első szakaszt (a szocializmust) teljesen meg kell szilárdítaná; tartósan biztosítani kell az egész társadalmi termelés szakadatlan növekedését, különösen a termelőeszközök termelésének növekedését. A kommunista társadalom felépítésiét csak szívós, jól szervezett és Jól Irányított harccal tudjuk megvalósítani. A kapitalista és kommunista társadalom közötti átmenetről többek között a következőket írja Marx A góthai program kritikájában;.:; „A kapitalista és a kommunista társadalom között van egy időszak, amelyben az első, forradalmi úton a másodikká alakul át. Ennek megfelel egy politikai átmeneti időszak is, amelynek az állama nem lehet más, mint a proletár diktatúra".

Marx és Engels elmélete szerint ez, illetve ilyen az emberiség jövője. Az út nem köny- nyű. Azőta, amióta a fentebb idézetteket az emberiség két legnagyobb tanítómestere kifejtette, sok vér kihullott a kitűzött cél, az emberisé” bo’dog holnapja, a kommunista társadalom megvalósításáért. A tőkés társadalom nem adja fel Ingyen és Jóakarattal a hadállásait — el kell tőle ragadni. A Szovjetunió, Kína és egy sor népi demokratikus ország, köztük hazánk Is megtette már ezt, és mi már azon nz úton haladunk, amelyet Marx és Érmei* tudományosan kijelölt.

Hogy nem volt álmodozás Marx és Engels tanítása, arra ragyogó példa az a hatalma” fejlődés, amelyet a Szovjetunió máris elért a kommunizmus építésében, s nz a számadatokkal aligha kifelezbető előre- ba'adás. amit a néni domokra- tikus országok meetrttek a reménytelen elmaredot’sáeból a szocializmus felépítésének útján. Csorba Tivadar.

I szláv belügyekbe való beavatkozásról beszél: De ha ők a

pápai csalhatatlanság szintjén más országok viszonyairól kioktató módon fellebbezhetet- len véleményt mondanak, az szerintük a világ legtermészetesebb dolga.

A cik/k érdemi részével kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy az sem eredeti, sem nem meggyőző. Szerzője, valamiféle Steiner Egon, beállott a „Bálint gazdák” és más aszfalton termett agráriusok sorába, akik a Szabad Európa rádió és más hasonló orgánumok hullámhosszain már hetek óta próbálják — kevés sikerrel ás sok hamisítással — azt a látszatot kelteni, mintha a magyar parasztok erőszak hatására lépnének a szocialista mezőgazdaság útjára. Steiner Egon kijelenti például: a-z MSZMP Központi Bizottságának „egyetlen megállapítása elegendő volt ahhoz, hogy (a parasztok) máról-holnapra tömegesen a magángazdaság feladása mellett kezdjenek állást foglalná". Lehet, hogy a cikk szerzője saját háza táján szerzett tapasztalataiból indult ki, bár a mezőgazdasággal kapcsolatban Ilyesmit mostanában nehezen hiszek el, mivel Jugoszláviában Jelenleg nem sze“ repel a célkitűzések között a mezőgazdaság szocialista átszervezése, ők tudják, miért...

Steiner Egon azt is állítja, hogy a tsz-ek 1999 és 1990-ban „lényegesen gyengébb eredményeket mutattak ki, mint az egyéni gazdaságok, s ez a helyzet mindmáig nem változott meg lényegesen". Nem érdemes cáfolni ezt a hazúgpágot, amely tulajdonképpen az egyéni és kulákgazdaságók fölényét akarja bizonyítani a kollektív gazdaságokkal szemben.

A Medunarodana Politika hosszú és rosszmkartú cikkének van még egy kinyilatkoztatása, az. hogy „az egyesülés Jelenlegi formája nem felél meg a magyar parasztoknak".

1 A magyar parasztok ez év első

(

"három hónapjában erre már válaszoltak, amikor kényszer nélkül, tömegesen rátérteik a _ nagyüzemi közös gazdálkodás

S

utjára.

A termelőszövetkezeti moz- _ gátam fejlődésének nagy eredÍ menyei azt bizonyítják, hogy megtalálták a megfelelő forÍ

mét. Egyébként pedig, hogy a magyar parasztnak az egyes ti - ’és melyik formája felel meg. ■ melyik nem, azt nem a „Bálint b gazdáV-tól, de még csak nem

1

" k a „Steiner Egonok”-tól fog* Iák megkérdezni.

■ Adhatna-e a szóvivő feilvfíá- jj onHfást arról, hogyan alakvH B 1958-ban a munkások ésazal- & halmazatiak reálbére? Mennyi 2 volt a% iparban a havi átlagÍ kereset? — szólt egy másik vérdás.

5 VÁLASZ: Mint ismeretes, a 8 reálbérek 1997. évi nagyará- ■ nyú emelkedése után a három- ! éves terv az 1958—1980. évéle- 2 re a reálbér hát százalékos nö- 2 vekedését Irányozta elő. 1998- 2 ban a szocialista és a magán* 2 szektorban foglalkoztatott ket- 2 ’■őmillió-négyszázezer munkás Sós alkalmazott reálbére az elősző évihez képesít — előzetes S fogyasztói árindex-szel számolI

Va — 1.9* százalékkal emelkedett. Ez az emelkedés nem tar- ■ talmazza a dolgozóknak kifi- 3 vetett nyereségrészesedést.

J amelynek összege megkőzelí- g tette az egymillArd forintot. A 2 nyereségrészesedés — a béreI

ken felül — még körülbelül .további két százalékkal növelte a munkabérből élők Jövedelmét. — Figyelembe kell venni, hogy a keresők száma tavaly tovább növekedett, s így az egy családra jutó többletkereset százalékarányban még magasabb az említettnél.

Az egy főre jutó átlagkereset • a gyáriparban a múlt év utolsó 2 negyedében havi 1 498 forint 2 volt, az előző év ugyanezen 2 időszakának 1 458 forintjával 2 szem ben. A vas-, acél- és fém- I gyártásban 1058-bnn a havi 2 * ti" gkereset nz előző évi 1 Sírt I forintról 1 832 forintra Bővelkedett. az élelmiszeriparban jnedlg 1 355 forint volt az 1957 2 évi 1 305 forinttal szemben.

■ A szóvivőtől a továbbiakban •megkérdezték, hivatalos adatok szerint a múlt év végén Magyarországon szántóföld-terület 13,5 százalékán termelő- szövetkezetek gazdálkodtak, 13 százalékán pedig állami gazdaságok. Milyenek a mostani százalékarányok?

Gyáros László válaszában elmondotta, hogy a március 31-i adatok szermt a szántóföldterület 49 százalékán folyik szocialista gazdálkodás. Ebből a termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti csoportok és háztáji gazdaságok szántóföldterülete 35 százalékot, az állami és községi tulajdonban lévő szántóföldek területe pedig, kereken 14 százalékot tesz ki.

Ha az állami erdőgazdaságok erdőterületét, a közös legelőket és réteket Is figyelembe vesszük, akkor az ország földterületének már 82 százalékát tekinthetjük a szocialista szektorhoz tartozónak. A múlt év végén 143 220 család, ez év március 31-én pedig már 439 312 család volt termelőszövetkezet, Illetve termelőszövetkezeti csoport tagja. A termelőszövetkezeti községek száma 1 390. Ezekben a községekben a földterületnek 80, vagy ennél magasabb százaléka tartozik a szocialista szektorhoz;

Mikorra várható az Írószövetség újjászervezése? — hang zott a következő kérdés.

Válasz: Az ellenforradalom leverése óta valamennyi művészeti szövetség újjászerveződött és működik. Indokolt és Időszerű tehát az írószövetség újjászervezése is. Alapos megfontolás után erre Is sor kerül. Az előkészítés folyamatban van, sok íróval folynak a megbeszélések. A végleges álláspont e megbeszélések eredményeként alakul majd ki.

Az utóbbi időben gyakran láthatunk polgári ruhás, kar- szalagos, önkéntes rendőröket. Milyen jogszabály alapján működnek az önkéntes rendőrök? — tették fel a kérdést a szóvivőnek;

A Tájékoztatási Hivatal elnöke utalt arra, hogy az önkéntes rendőri munkát a Minisztertanács még 1999-ben hozott határozatával szabályozta; Az önkéntes rendőrök munkaidejükön túl, minden díjazás nélkül teljesítik a rájuk bízott feladatokat; segítenek védeni a közrendet és a köz- biztonságot, támogatják a bűnözés elleni harcot.

Az önkéntes rendőrök kék karszalagot viselnek és megfelelő Igazolvánnyal] is ellátják őket. Az önkéntes ’’“odor hatósági közegnek tek!"‘ -"do. Ha a helyzet úgy kíván if- közbeléphet és Intézkedhet akkor is, ha hivatásos rendőr nincs a közelben.

A kormány szóvivője ezután közölte, több kérdést kapott a részleges közkegyelmi rendelettel kapcsolatban. Ezekre a következőket válaszolhatja:

Azokat a személyeket, akiknél azonnal megállapítható volt, hogy az Elnöki Tanács amnesztiarendelete vonatkozik rájuk, haladéktalanul szabadon ^ bocsátották. A többiek ügyében az illetékes szervek külön-blzottságai a rendelet kibocsátásától számított 10 napon belül lefolytatják a vizs gálatot.

A közkegyelemben részesülőknek, vagyis azoknak, akik az ellenforradalmi vezetők hatása alá kerülve kisebb bűn- cselekményeket követtek el, módot nyújtunk arra, hogy bebizonyítsák: megbánták és jóvá akarják tenni bűnüket, s becsületes munkájukkal részt akarnak venni a szocialista országépítésben.

Az ellenforradalom leverése óta egyes külföldi fórumok. Illetve sajtószervek sokszor próbálkoztak azzal, hogy nyomást gyakoroljanak ránk nz 1956. évi ellenforradalmi események miatt elítélt, illetve bírósági eljárás alá vont egyének részére adandó közkegyelem ügyében. Mi az ilyesféle próbálkozásokat a leghatározottabban visszautasítottuk.

Hogy most. hazánk felszabadulásának 14. évfordulója alkalmából sor kerülhetett a részleges amnesztiára, azt a gyors politikai és gazdasági konszolidáció, hazánk állami es társadalmi rendjének ezi- lárdsága tette lehetővé