Dunántúli Napló, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-04 / 79. szám
1959. ÁPRILIS 4. NAPLÓ 3 HÍREK ZOMBAT ÉS VASÁRNAP IS Árusítanak kenyeret Az élelmiszer kiskereskedelmi vállalatok, valamint a Sütőipari Vállalat Irányi D.- téri, Rákóczi úti, Doktor S. utcai, Bem utcai kenyérboltjai, valamint a fehérhegyi fűszerbolt és a repülőtéri csemegeboltjaiban szombaton és vasárnap 7—10 óráig kenyeret is árusítanak. A A SPORTFOGADÁSI és Lottó-igazgatóság közlése szerint két hét múlva Mohácson sorsolják a Lottót. A Lottó-sorsolásra a mohácsi művelődési házban kerül sor. □ JÓL FELKÉSZÜLT a Pannónia Sörgyár a kettes ünnepre; hordós és palackozott sörből minden igényt kielégítenek. A Dunántúli Napló legközelebbi száma április 7-én, kedden, az Esti Pécsi Napló 6-án, hétfőn reggel jelenik meg. A ÜNNEPI pártnapot tartottak pénteken este a nyugati városrész építőinek kul- túrotthonában. O TÖBBEZER csomó zsenge zöldhagymát adott el pénteken a pécsi piacon és a bányásztelepülések kis piacain a Pécsi Állami Gazdaság. A HANGSZEREKET vásárolt tizenötezer forintért a Dohánygyár. Ezzel három klarinéttel, két szárnykürttel és egy bassz-szárnykürt- tel gyarapodott a gyár közismert zenekara. — AZ 1420 körül épült szi- cetvári vár állagának megóvására, parkosítására és füvesítésére S3 ezer forintot fordítottak az elmúlt évben. Idén folytatják a várnak és környékének rendbehozását. □ DICSÉRETBEN részesítette a belkereskedelmi miniszter és a KPVDSz elnöksége a Pécs-szigeti Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat dolgozóit. □ HETVENEZER forintot fordít a Megyei Könyvtár a fiók-könyvtárak könyvállományának gyarapítására ebben az esztendőben. O IZRAELBŐL érkezett rágógumit hoztak forgalomba április 3-án a pécsi boltok. — NYOLCTANTERMES általános iskola épül Mecsek- alján. O TIZENNÉGY terme lósző vetkezeti község kap bekötőutat 1959-ben Baranyában. — HÁROM automata szemétgyűjtő- és egy új öntöző- autója van a városnak, amelyeket a közelmúltban szereztek be. Díszünnepség a Pécsi Nemzeti Színházban (Folytatás az 1, oldalról) egyik fő forrása a szocialista Magyarország megszületésének, amelyről dolgos hétköznapokon sem, de különösen ma nem feledkezhet meg egyetlen magyar doLgozó sem. Legyen az első szavunk a hála szava azok a hő6ök iránt, akik távol hazájuktól és családjuktól itt ontották vérüket, itt végezték fiatal életüket t- értünk, népünk szabadságáért, azért, hogy mind több ember élhessen szabad akarata szerint. A tizennégy év évszázadokkal ér fel — A fasiszták romokban heverő, kifosztott és éhező országot hagytak maguk után, — folytatta Palkó elvtárs — az ország és a nép sorsáért aggódó hazafiak új Mohácsot emlegettek — A kábult és «léit országban elsőnek a Magyar Kommunista Párt állt talpára. Nem ígért mennyországot és minden féle földi jókat, nyíltan megmondotta, hogy csak megfeszített munkával, sok áldozat- vállalással tudjuík felépíteni az országot. Nehéz, nagyon héz helyzetben hirdette pártunk: lesz magyar újjászületés! Hitte és hirdette, hogy a magyar nép kovácsa tud lenni saját sorsának, hogy a magyar munkás és paraszt tud államalkotó és vezető elem lenni, hogy ez a nép tud létezni grófok, bárók, tőkések, szo.l- gabfcrák és csendőrök uralma nélkül; — Emberi tulajdonság, hogy a rosszat hamar elfelejtjük, a jót gyorsan megszokjuk. Milyen ritkán jut eszünkbe a pusztító munkanélküliség, a sovány étel, a rongyos ruha, a filléres béremelésért folyó sztrájkiharc, a kakastollas csendőr és a május 1-i rendőr- kardlap, a koldulok ezrei s a 3 millió mezítlábas paraszt? S értelmiségünk emlékszik-e az Állástalan Diplomások Bizottságára, a szellemi szük- ségmiumkára és a hólapátolásra? — Hamar megszoktuk, hogy népünk életszínvonala törvényszerűen emelkedik, hogy a régi kivételesen elérhető 4 polgári iskola elvégzése ma minden gyermekre kötelező s 8 osztályos általános iskolában, hogy megnyíltak előttünk a közép- és felsődskolák kapui. Gyorsan elfeledtük a szo- ba-konyhás nedves nyomortanyákat, s ma természetes, hogy új városaink vannak, olyan mint Komló, új városrészek, mint Uj-Meszes, a régi repülőtér, a Petőfi utcai, Jókai utcai, Apponyd téri új, egészséges, összkomfortos, emeletes házsorok. Természetesnek tartjuk a növekvő reálbéreket, a tanítók ismételt fizetésemelését, a szinte általános betegbiztosítást, a nyugdíjak felemelését, a többgyermekes anyák gyermeknevelési pótlékát. Elfeledtük az öregség létbizonytalanságától való rettegést, természetes, hogy az ország legszebb üdülőiben dolgozó emberek pihennek, hogy valaha nem volt a munkás egyéb, mint beszélő szerszám. — A nagy feledésben, a növekvő jólétben már-már valamiféle fogyasztási szocializmus-félén kezdtük tömi a fejünket. Mily hamar megértette ezt a belső és külső reakció, amikor átmeneti gyengeségeinket, lazuló ^fegyelmünket kihasználva, kirobbantotta az ellenforradalmat. Sokat tanultunk a véres napokból az ellenforradalom villámíényénél munkásosztályunk is visszapillantott a sötét és kegyetlen múltba és ismét megbizonyosodott arról, hogy az 1945-től eltelt évek évszázadokkal érnek fel. Soha nem látott jólétet ígérő jövő tárul elénk — A Magyar Szocialista Munkáspárt új és új határozatokkal, kormányunk helyes intézkedésekkel, dolgozó népünk mind lelkesebben, mind jobb munkával isimét rendet teremtett és szilárdabbá tette népi hatalmunkat, mint bár- miikor is volt. Egységes, szilárd tagjává váltunk Ismét a Szovjetunió-vezette szocialista tábornak és soha nem leszünk hűtlenek ehhez a szövetséghez, amelynek szabadságunkat, jólétünket, békés, szocializmust építő munkáséletünket köszönhetjük. — Van szilárd lenini pártunk, van forradalmi munkásparaszt kormányunk, van bízó, hűsége®, egyre lendületesebben dolgozó munkásosztályunk, parasztságunk és értelmiségünk. Bizalom és egység van a nép és a vezetés között. S ahol mindez együtt megvan: ott jövő is van, fényes, gazdag, soha nem látott jólétet ígérő jövő. Palkó elvtáms ezután a Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusának jelentőségét méltatta, amely a magyar népnek is megvilágította a kommunizmus perspektíváját. Megemlékezett a nagy Kínai Népköztársaság óriási sikereiről, a népi demokratikus országok nagyszerű fejlődéséről, majd így folytatta beszédét: — Dolgozd népünk nem nézd ölhetett kézzel a szocializmus világméretű fejlődését. Túlszárnyalt!* termelési terveinket csaknem minden népgazdasági ágban. Mos* pár II tünk március 6-i határozata nyomán országos méretű ver senymozgalom indult. Célunk a pártkongresszus tizteletérc tett munkafelajánlásokkal elérni, hogy az ipar minden fontos ágában valósítsuk meg termelékenység, a termelés volumene, az önköltségcsökkentés terén az 1960-ra kitűzött színvonalat. Nem hangza tos és papírízű versenymozgalom van kibontakozóban — reálisak és elérhetőek e célok. Palkó elvtárs ezután a mezőgazdaság szocialista átszervezésében elért eredményeinket méltatta. A másfélszáz baranyai tsz-község, a parasztság párt és kormány iránti bizalmának kifejezője. A kí- vülmaradt parasztok sem néz nek ellenséges szemmel a nagyüzemre, — nem egyszer adnak jó tanácsokat, mert érzik, hogy azok a szövetkezetek elöbb-utóbb az ő szövetkezeteik is lesznek. Pártunk és kormányunk nem sürgeti a kívülállókat r belépésre. Termeljenek nyugodtan, senki sem zaklatj: őket. Tudjuk, hogy eljön az ideje — nem is sokára — amikor a tapasztalatok nyomán ők is belátják, hogy együtt a közösben erősebb a7 ember. — Munkásságunk, parasztságunk, egész dolgozó népünk hozzálátott a nagy munkához — folytatta Palkó elvtárs. — Végibe viszi az akaratát. Most már nem állunk meg a>szocializmus teljes felépítéséig, a kommunizmusba való átmenet szilárd alapjainak lerakása előtt, ügy gondolom elvtársiak, ez lehet a legszebb hála az elesetteknek és az élőknek egyaránt. Hiszem hogy nincs közöttünk 6enki, aki ne akarná megérni és a miaga munkájával ne akarná előbbrevimni a szocializmust. — Éljen dolgozó népünk, ? a testvéri szocialista országok népeinek harcos együttmun- kálkodása! Éljen a kommunizmust építő szovjet nép s a magyar nép örök barátsága! ffitjen a forradalmi munkás- paraszt kormányunk! Éljen munkánk, harcunk szervezője és irányítója, a Magyar Szocialista Munkáspárt! Patkó Sándor elvtárs nagy tetszéssel fogadott beszéde után felcsendüli: az Interna ctonálé. A díszünnepséget követően a Mecsek Művészegyüttes ének- és tánckara és a Pécsi Nemzeti Színház zenekara ünnepi műsor,t adott elő „Itt élned, halnod keW címmel. A magyar nép történelméből készült összeállítás nagy sikert adatott. A Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajával kitüntetett üzemeknek és az élüzem címmel kitüntetett vállalatoknak Komlói Szénbányászati Tröszt k o m l o. Kedves Elvtársak! Meleg szeretettel köszöntjük Önöket, a Komlói Szén- bányászati Tröszt dolgozóit abból az alkalomból, hogy kiváló munkájukkal elnyerték a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját. Ez a kitüntetés újabb elismerése annak, hogy a komlói dolgozók tudják, mit vár tőlük az ország, tudják, mivel járulhatnak hozzá a béke megszilárdításához, a szocializmus győzelméhez hazánkban, s mivel erősíthetik tovább a szocialista népek nagy, győzelemre termett táborát. Komlói elvtársainknak, a bánya minden dolgozójának azt kívánjuk e kitüntetés alkalmából, hogy a pártkongresszus tiszteletére indult munkaversenyben, a kommunizmusért folyó nagy küzdelemben ezután is járjanak mindig az élen, kísérje munkájukat sok siker és egész dolgozó népünk megbecsülése. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA. Pécsi Porcelángyár PÉCS. Kedves Elvtársak! Meleg szeretettel köszöntjük önöket, a Pécsi Porcelángyár dolgozóit a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlajának elnyerése alkalmából. A Pécsi Porcelángyár nagyszerű munkájával sok elismerést, hírnevet szerzett Pécs városának, méltó részese volt a szocializmusért folytatott küzdelemnek. Ennek elismerése ez a kitüntetés is. A Porcelángyár dolgozóinak kiváló munkája is azt bizonyltja, hogy munkásosztályunk felszabadult alkotó tehetsége nagyszerű eredmények elérésére képes. E nagy kitüntetés alkalmából azt kívánjuk a Porcelán- gyár összes dolgozóinak, hogy töretlen munkakedwel küzdjenek tovább új eredményekért, legyenek méltó részesei a maguk területén az új világért, a kommunizmusért folyó gigászi versengésnek. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA. Az új élfizemekliez Pécsi Szénbányászati Tröszt Szabolcsi bánya kerülete, Pécsszabolcs István-akna, Komlói Szénbányászati Tröszt, IH-as bányaüzem Komló, Mázai Bányaüzem, Máza, Nagymányoki Brikettgyár Nagymányok, Baranya megyei Mélyépítő Vállalat Pécs, Baranya megyei Villany- és Épületszerelő Vállalat Pécs, Pécsi Távközlő és Biztosítóberendezési Fenntartási Főnökség, Pécs MÁV Igazgatóság Pécs, ÉM. 7. sz. Kőbánya Vállalat Komló, Baranya megyei Tanácsi Téglagyári Egyesülés Pécs, Bányászati Aknamélyítő Tröszt komlói körzete Komló, Pécsi Ruha- és Cipőipari Vállalat Pécs, Pécsi Kesztyűgyár Pécs, Sátorhelyi Állami Gazdaság, Siklósi Állami Gazdaság, Állattenyésztési Kutató Intézet Szen- tegáti Telepe, Villányi Állami Szőlőgazdaság. Baráti és elvtársi üdvözlettel köszöntjük kedves elvtársainkat, vállalatuk minden dolgozóját az Elüzem cím elnyerése alkalmából. E megtisztelő cím is azt bizonyítja, hogy önök saját területükön, az első sorokban küzdenek nagy ügyünkért, a szocializmus teljes megvalósulásáért, a kommunizmus mielőbbi eléréséért. Kívánjuk ez alkalomból, hogy továbbra is legyenek élenjáró harcosai a munkásosztály nagy nemzetközi ügyének, népünk kommunista jövőjének, a békének, kövesse munkájukat a jövőben is sok siker, megbecsülés és elismerés. A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága nevében: LAKI ISTVÁN megyei titkár. Aztán segélykérőén nézett körül. De nem találkozott egyetlen biztató pillantással sem. Mindenki maga elé nézett, lesütött szemmel, szégyenlősen. — A hallgatás beleegyezés — mondta ki a szentenciát a fegyveres. — Nos, lássuk, ki az! Senki nem mozdult; — De gyávák lettetek! — gúnyolódott a suhanc. — Féltek. mi? A házmesterné hirtelen mozdulattal a fiatalasszony ölébe tette a gyereket, aztán nehéz testét meghazudtoló fürgeséggel felállt. Mielőtt azonban megszólalhatott volna, az öreg Fekete bácsi is felemelkedett. A látogató elé lépett. — Az*án mi közöd neked ahhoz öc6ém, hogy vannak-e itt komcsik vagy nincsenek? Amaz elvörösödött. — Mi közöm hozzá? En a forradalom katonája vagyok. A bolsevik pedig minden magyar ellensége. Ki kell irtani őket. — No látod — szólt közbe nyugodtan az öreg. — Magad mondod, hogy a magyar nép ellensége. Hát akkor az ítélést is bízd a magyar népre. Tudomásom szerint senki nem bízott meg benneteket azzal, b°gy a magyar nép nevében hesaMjetek, s főleg gyilkoljaVagy tán van itt köztünk valaki, áld rájuk adta szavazatát? Néma csend volt a válasz. A suhanc darabig mozdulatlanul állt, láthatóan meglepte az öreg nyugodtsága, szavainak őszinte csengése. Aztán megmozdult. Nyakát válla közé húzta, savószemű szemeit kidüllesztette, terpeszállást vett fel és így szólt. — Ne povedáljon öregem, mert még azt találom hinni, hogy kommunista. Ha pedig így van, akkor pórul járhat. A hatás kedvéért leemelte géppisztolyát. Fekete bácsi nem vesztette el nyugalmát. Előhalászta a pálinkás üveget, kicsit megnyalta, aztán nyugodtan folytatta. — Ne povedéljak? Meg hogy én póruljárok? Hét mit gondolsz te öcsém, engem a gólya költött? Még a világon sem vol tál, amikor én már Csepelen dolgoztam. Tudod te, mit jelent az, hogy dolgozni? Mit tudsz te!? Povedálni! Én nem tánciskolába jártam, mint te, hanem együtt güriztem a felnőttekkel tizennégy éves koromtól kezdve. Én nem jártam ötszáz forintos gumitalpú cipőben, nekem nem volt csőnadrágom, csíkos zoknim és nyakkendőm, meg kockás kabátom. Én lukaslalpú cipőben jártam, zokni helyeit kapcát tekertem a lábamra és foltos volt a fenekemen meg a térdemen a nadrág. Nekem nem csomagolt tízóraira vajaskenyeret az anyám, nem kötöttem karórát a csuklómra és a színházat is csak hírből ismertem. Én prémium helyett felmondólevelet kaptam, útilaput kötöttek a sarkamra és mehettem, amerre láttam. És ha túlságosan megúntam az éhezést, akkor elmentem az ínségkonyhó- ra egy kanál löttyért. Tudod mi az, hogy lötty? Amit a szülő anyád mosogatólének nevez. És tudod mi az, hogy ínségkonyha? Dehogy tudod. Csak pofázol. Ha tudnád, akkor most nem itt lennél. És még azt mondod, hogy én járok pórul! öcskös, én megismertem, megtanultam az életet. Én tudom, ki az ellenségem. Éppen ezért, ítélkezzél csak a magad nevében. Nyugodt, szinte lusta mozdulattal a fiú mellé lépett és hirtelen rántással kiragadta kezéből a géppisztolyt. A suhanc meglepetésében mozdulni sem tudott, szó nem jött ki a torkán, csak hebegett. — Így ni — folytatta Fekete bácsi rendíthetetlen nyugalommal. — Most már elmehetsz. A legszívesebben itt tartanálak, de sajnos nekünk sincs mit enni. Géppisztolyát elür* tartva kikísérte a remegő lábú su- hancot. Amikor visszatért, a házmesterné vitte a szót. Borzasztó — sápítozott. —• Egyesek még mindig azt hiszik, hogy csak nekik áll a világ. Amikor észrevette a visszatérő Fekete bácsit, rátámadt. — Maga is minek üti bele mindenbe az orrát! Bántotta magát az a gyerek? — Nem bántott az engem — válaszolta Fekete bácsi» — Engem azok bántottak, akik ezt a fiút küldték. — Akkor azokat bántsa, ne ezt az ártatlan gyereket. Fekete bácsi csak hümmö- gött. Lassú mozdulattal megtömte pipáját, aztán leült. Néhány erőteljes szippantás után csak úgy félvállról megkérdezte: — És ezt a szegény ártatlan gyereket bántották a kommunisták? Nem hinném. Akkor ő miért hadakozik ellenük? Vagy magát bántották akár csak egyszer is? Akkor mi bajuk? Az ilyen szemtelen kölyök, mint ez is, megérdemelné, hogy valaki alaposan felpofozza. Ezzel az ügyet elintézettnek tekintette. Hátát a falnak támasztotta és nyugodtan pipázott. — Hát az igaz, hogy szemtelen volt a gyerek — mentegetődzött a házmesterné —, de azért nem kellett volna így bánni vele. Most majd a nyakunkra hozza a társait és kivégeznek bennünket. A beteg gyermek felnyögött. A fiatalasszony szeméből köny- nyek potyogtak. Kint újra megzörgették az ajtót. A házmesterné felsikol- tott: — Ugye megmondtam. Már itt is vannak. Hova bújjak? Fekete bácsi letette a géppisztolyt és elment ajtót nyitni. Keserves kínosan múltak a másodpercek. A krétafehér arcú házmesterné az istenhez fohászkodott. A fiatalasszony görcsösen szorította magához gyermekét. Az idős martinász halkan káromkodott. Keserves kínosan múltak a másodpercek. A pinceajtó hangos nyikorgása hallatszott. Hirtelen csend lett. Egy pisszenést, egy sóhajtást nem lehetett hallani. Valaki fázósan megremegett. Aztán megjelent a lépcső alján Fekete bácsi. Nyomában egy tagbaszakadt, egyenruhás férfi. Lábán csizma, fején szőrmesapka. És a sapka közepén ötágú vöröscsillag. Megkönnyebbült sóhajtás szakadt lel az idegesen ziháló mellekből. Ráci János. Nemzetiségi továbbképzési napok Pécsett A Megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya 1959 április 6-án és 7-én nemzetiségi továbbképzési napokat rendez Pécsett. A továbbképzési napok megnyitására április 6-án, hétfőn délelőtt fél 10 órakor a Nagy Lajos gimnázium biológiai előadó termében kerül sor. A továbbképzési napokon többek között előadás hangzik el a „Nemzetiségi oktatás fejlődése a felszabadulás után”* „Német nemzetiségi kultúrpolitikánk eredményei” címmel. A TIT Baranya megyei Szerve zetének irodalmi szakosztálya é Pécs város Művelődési Háza közti megrendezésében dr. Berze Nag' János néprajzkutató és néphagvo mánygyűjtő „Egigérő fa” cimi mitholőgial művéről Pécs váró Művelődési Háza nagytermébe1 (Déryné u. 18.) április 24-én, pén teken du. fél 7 órakor ankétot ren dez. Az ankéton dr. Baktay Ervl: a* „Egigérő fa” mithológiai gyö kerel a keleti világképbe!!. — I)t Berze Nagy János müvének Jelen tősége” címmel tart veti tettképp dőadáatt.
