Dunántúli Napló, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-24 / 95. szám

1959. ÁPRILIS 24. NAPLÓ 3 ma orvosa Esti féZfeomáíyterpesz­kedett a bükkösdi körzeti or­vos fehér bútorzatú rendelőjé­ben. Az orvos, dr. Benked László, a magas kezelőasztalra ült és látható megkönnyebbü­léssel lóbálta lábát. Jól eshe­tett a fárasztó nap utáni ki- kapcsolódás: a beszélgetés. Rágyújtott. Mélyet szívott a cigarettából és csak amikor kifújta a füs­töt, folytatta a mondatot: — Igen, így jóval több a munka. Körzetem hetvenegy százaléka szocialista tulajdon­ban van. Helesfa nyolcvan szá­zaléka biztosított, Bükkösd la­kosságának is zöme SZTK- tag. És tsz-község lett Dinnye- berki is. Ott én is agitáltam. Úgy tudom, egyetlen gazda ki­vételével mindenki belépett Fejlődünk. Ez az élet rendje Végeredményben ez volt az egyik, ami érdekéit Amire kí­váncsi voltam. Mert hallottam, hogy a bükkösdi orvosnak is része van abban, hogy körze­tében az új útra lépték a gaz­dák. Mennyiben érdeke? Hisz több a munkája, több az in­gyenes kezelés és jócskán meg csappant a magánrendelésre járó, fizető betegek száma. Kizökkentettek szavai gon­dolatomból. — Patronálom Dinnyeberkit. Még most tavasszal megvizs­gálom a tsz-tagokat Teljes vizsgálatot akarok: szív, tüdő, vérnyomás. A gyanúsakat az­tán berendelem ide, vagy a szakrendelésekre. A kutak vi­zéből mintát vettem és fel­küldte?«, de válasz még nem érkezett Felkattantotta a villany kap­csolóját Sárga fény váltotta fel a homályt. A lámpafény megcsillant a sarokban álló fogfúrógép fém alkatrészén és Gépesített erdőgazdaság 21 traktor és erőgép segíti a Pécsi Erdőgazdaság szállítá- sát. Az erdőgazdaság gépállo­másán Ludvig elvtárs irányí­tásával reggelente mór korán hajnalban kifutnak a modern gépkocsik és teherszállítók. Közöttük a legmodernebb az NDK-beld Pampeii típusú óriásszállító, darúdömtő, vala­mint a csehszlovák Zeter Su­per egy különleges faetezállí- tásra tervezett változata; a csiszolt műszereken; — Mennyivel több most a betege? — Dinnyeberkiben például mégegyszer annyian jelennek meg, mióta SZTK-tagok, mint azelőtt. — Engedjen meg egy ké­nyes kérdést! Mosolygott; — Tessék! — A körzeti orvos számára anyagilag mit jelent a falvakban történt változás? — Megcsappant a magánbe­tegek száma. Ez kétségtelen. De vegyük az én esetemet! Most, hogy hetven százalékban szocialista tulajdonban van a területem, a második bérkate­góriába kerülök. Fizetéseme­lést kapok. — Mennyit? — Háromszáz forintot Halkan mondtam: — Ez közel sincs annyi, mint amennyit a magánprakszis ho­zott — Természete«. Akaratlanul csúszott ki a számon: — De akkor mi előnye. >— elharaptam ugyan a szót, de azért megértette, mit akar­tam kérdezni. *— Hogy ml előnyöm szár­mazik? Orvos vagyok. Az a hi­vatásom, hogy a betegségek el­len küadjek. Itt van például Dinnyeberki Tudja milyen nagy feladat volt ott azelőtt egy általános vizsgálatot meg­ejteni? Most meg a tsz-elnök segítségével más lesz. Köny- nyebb. Majdnem úgy, mint egy városi üzemben. Lefektet­hetem a beteget Saját érde­kében megteszi, hisz táppénzt kap, biztosítva látja a megél­hetését így én is nagyobb eredményt érek él. Ért engem ugye? Bólogattam. Igen, értem. Csak jó sokára törtem meg a közénk ereszkedett csöndet: — Milyen a mai paraszti élet az orvos szemében? — Tíz évvel ezelőtt végez­tem. Három év után, 1952-ben kerültem ki falura. Évről évre jobbak a viszonyok. Viszony­lag elzártak a községeink és mégsem találkoztam kuruzs- lással, babonával. Manapság minimális a csecsemőhalandó­ság. Javakorbeli halála is csak ritkán fordul elő. Nézze, ál­landóan van tüdő- és rákszű­rés, kéthavonta tartanak bel­gyógyászati és gyermekszak­orvosi rendelést Díjtalan az anya- és csecsemő tanácsadás. Még D-vitaminnal is ingyene­sen látjuk el a terhes anyákat és a csecsemőket. A kilátások pedig még jobbak. Hisz a falu szocialista fejlődésével együtt jár a mind szélesebb körű in­gyenes kezelés. Hát ilyen a mai paraszti élet az orvos sze­mével. Nem tartottam fei to­vább. Elbúcsúztunk. Későre járt. Bükkösd lakói lassan már pihenőre tértek.. Szántó István Pedagógus ankét a Zengőaljai Állami Gazdaságban Különjárat vfttate pécsváradi járás ne­veiéit a járás szék­helyéről a Zengőal­jai Állami Gazda­ságba, a járási párt- bizottság és a járási tanács rendezésében immár hagyomá­nyossá vált pedagó­gus amkétna. Százhetven neve­lő töltötte mag tíz órára a gazdaság kultúrtermét. Az ankéten részt vett Nagy Gyula elvtárs, a megyei tanács vb. elnökhelyettese. Ta­kács Gyula etvtárs, a megyei művelő­dési osztály vezető­je és Bujdosó elv- társ, a megyei ped* etaöke. A beszámolót Varga Sándor, a járási tanács vtx- einökhelyettese tar­totta. Beszámolójá­ban foglalkozott a tavalyi ankét éta végzett iskolai, nép­művelési és egyéb társadalmi munká­val. Részletesen ele­mezte a világnézeti nevelésé, az ifjúság erkölcsi és politikai nevelését és a ter- melőszövetkezeti mozgalomban, vég­zett munkáit Számosán emel­kedtek szólásra, hogy a tapasztala­tok és az eredmé­nyek elmondásával segítséget nyújtsa­nak a további mun­kához. négyórás xa­nácskozás után a résztvevők megte­kintették a gazda­ságot, majd közös ebéden vettek részt. (Várnai). ÉLETHIVATÁSOK Lapunk cikksorozatot Indít, be mutatjuk az élet különböző terü­letén dolgozó embereket. Célunk, hogj a pályaválasztás előtt álló fiataloknak Ízelítőt adjunk a ter­melő, az alkotó munka szépségéről, Ha ez a cikksorozatunk mindössze csak annyit ér is el, hogy felkelti az érdeklődést a különböző foglal kozási ágak iránt, már akkor Is — ügy érezzük — munkánk nem hiábavaló, cÁ k&míuxts Atdst itt a kép közepén a kalappal a fején, fiataloktól körülvéve láttok, én vagyok, Walter Antal kőműves brigád­vezető. Most brigádommal együtt itt dolgozunk a József Attila utcai OTP házak épít­kezésén. Azt kérdezitek, hogy szép-e a kőművesmesterség'! En már 48 éves vagyok, de ha mégegyszer születnék, megint kőműves lennék. Háut lehet an­nál szebb érzés, mint amikor az ember egy elkészült utca­soron végigsétál s ismerősei­nek büszkén mondhatja: lát­játok ezeket a házakat, én is dolgoztam rajtuk. Igen, ez a büszke érzés fog el, ha pél­dául Komlón a kökönyösi há­zak között sétálok. Szép há­zak, az én munkám is ben­nük van. Igazán nem dicsek­vésképpen mondom, de büsz­ke vagyok rájuk. Saját ma­gam előtt büszke. A kökönyösi üzletház szép díszítését, az úgynevezett fehérmunkát is az én brigádom készítette. Ha bemegyek az üzletbe, szemem­mel végigsimogatom a díszí­tést és elmondhatom magam­nak: alkottam valómét. Mert alkotó mesterség a miek. Mondhatnám — orszá­got alkotó. Építeni ezt az országot, építeni az új háza­kat, lakóépületeket, boldogsá­got szerezni másoknak — ez az igazi boldogság. Életpálya a kőmüvesség. Aki szereti ke­ze munkáját látni, az ezt vá­lassza. Rakom a téglát téglá­ra, emelkedik a fal, fölöttem röppen a madár s — ne neves­setek ki érte — tálán az égig is felraknám a falat, olyan szép a mi munkánk. Ahol teg­nap még szántó volt, holnap már új város, vagy városrész emelkedik kezed munkája nyomán. Uj városrész és új élet születik. Még egy simítás a falon és költözhetnek a la­kók. Ifjú párok hajtják álom­ra fejüket, apró gyerek neve­tésétől hangosak azok a há­zak, amelyeken tegnap még dolgoztál. Akarod-e, hogy még több lakás épüljön ebben az országban, akarod-e, hogy holnap neked is új, szép ott­honod. legyen? Akkor gyere 'cözénk, várunk rád! Nézd, én brigádvezető va­gyok, most is fiatalokat taní­tok. Mert tanulni, sokat kell tanulni ezt a szakmát. Azért vagyunk mi itt, hogy segít­sünk. Látod, most is a rajzot magyarázom a fiúknak, hogy már előre, mondhatnám lelki szemeikkel lássák, milyen lesz ez az épület. Szeretem is eze­ket a fiatalokat, mert szorgal* masak, mert fiatalok, mert kő* művesek lesznek. Hogy meny* nyi a kereset? Egy jó kőmű­ves 2500—2800 forintot meg­keres. Természetesen nem azt mondom, hogy ennél többet* vagy kevesebbet nem, mert az mindig a munkától függ. De panaszra nincs okom. Nézd, én nem akarlak erő* vei rábeszélni, csak annyit mondok: jöjj, várunkI Várunk rád, mi régi munkások, hogy kezetekbe adjuk a holnapot* A ti jövőtöket.; i (Garay) Televízió a Magyarszéki Általános Iskolában Magyarszéken a szülői munkaközösség, nőtanács, az ál* talános iskola óvodai szülői munkaközössége, a népművelési csoport és a községi tanács kezdeményezésére vásároltak egy televíziós készüléket. A készüléket az általános iskolá­ban helyezték el. A televízió nagy mértékben elősegíti a község lakossága kulturális életének fejlesztését. A fiatalok különösen nagy számban látogatják az adásokat. Azelőtt a fiatalok haszontalan szórakozással töltötték az idejüket, de most hogy televízió van a községben, mind a fiatalok, mind az idős emberek megtalálják a hasznos szórakozást. GYENES JANOS vb-titkár, Irtsuk a gyomokat Dikonirttal! A vegyszeres gyomirtás Iránt egyre szélesebb körben érdeklőd­nek a termelők. Ennek egyik oka, hogy a vegyi gyomirtással szá­Uőíhéty cl liaiáiiq üJifftc —i Tüzérségi *■** hallatszott ismét m kormányos hangja — félbalra, lejtme- netnek ellenséges hajó! Tűz! A vezényszavak élesen hasítottak a levegőbe. A géppuskások és tüzérek azonnal reagáltak és teljesítették a tüz- parancsot, amelyek ugyan egyáltalán nem voltak szabályszerűek, de a harc­ban más tűzparancsokat ad a parancs­nok, mint a gyakorlótéren. Most min­den harcos maga határozta meg a köz­vetlen célpontot és legjobb tudása sze­rint lőtt. A „Munka" körül volt véve. Már minden oldalról lőtték. Jobbról egy ha­jó, hegymenetnek lavírozva, bálról ket­tő, lejtmentében hajózva és szemben, teljes jobb oldalát mutatva helyezke­dett el a parancsnoki monitor. A „Mun­ka“ minden eresztékében recsegett, ro­pogott és nem lehetett tudni, meddig képes a víz színén maradni, amikor a legénység arra lett figyelmes, hogy az első kormányos megindíttatja a hajót, egyenesen előre, neki a legerősebb el­lenséges hajónak, a parancsnoki moni­tornak. A sebesség egyre nőtt, a két hajó közötti távolság egyre fogyott. A parancsnoki hajón későn vették észre a manővert, menekülni próbáltak, de a „Munka“ első kormányosa kiválóan la­vírozott, elérte a monitort és derékba- kapta. Nagy recsegés hallatszott. A mo­nitor oldala beszakadt a „Munka" éles orrának nyomásától. Az első kormányos még láthatta, hogy az ellenséges hajó oldalán nagy lék támad, amelyen vadul áramlik be a víz látta, hogy a monitor oldalra bil­len és hallotta még a „Munka" legény­ségének éljenzését, a levegőbe röpülő sapkákat is látta. Szemében ezzel a lát­vánnyal halt meg a monitor elsüllye­désének pillanatában. Pontosan szíven találta egy ellenséges puskalövedék. HŐS VŐlt .. ; A „Munka" moot már elveszítette irányítóját. Az eáső kormányosnak már nem volt ideje leállíttatni a hajó mo­torjait, arra sem volt ideje, hogy irányt változtasson és senki nem volt, aki he­lyét betölthette volna. A matrózok nem vették észre a harc hevében, hogy pa­rancsnokuk elesett. A hhjó, a monitor­ral való összeütközés után lassuló tem­póban siklott a part felé, négy oldalról záporozó tűzben már szétlőtték kor­mányberendezését, oldalán mély sebek tátongtak, azután nagy reccsenés hal­latszott és ezzel egyidőben a harcosok megtántorodtak a lökéstől amit az okozott, hogy a hajó orra nekicsapódott a paksi partnak. A tat, az elszenvedett ezernyi lövedéktől egyre több vizet en­gedett a hajó belsejébe és lassan süly- lyedni kezdett. A hajó orra már a par­ton volt, de egy ideig még egyensúly­ban állt. A legénység újabb tüzelő- állást változtatott. A hajóbizalmi ve­zette tovább a harcot. A gépkezelő sze­mélyzet is felrohant a fedélzetre, oda­lenn már nem segíthettek társaiknak, a manőver befejeződött, de a puskák még ropogtak. Az újonnan harcbave- tett emberek eszeveszett tüzelésbe kezd­tek. A támadó monitorok és a „Po­zsony" ágyúnaszád lassan közeledtek, mert látták, hogy a „Munka“ legénysé­ge az utolsó töltényig nem adja meg magát. A túlerő át akarta szállítani le­génységét a „Munka" fedélzetére. Fö­lösleges kísérlet volt, mert a hajó egy­re süllyedt és látható volt, hogy percek alatt menekülni kell annak a néhány embernek, aki még életben maradt. Az egyik monitor hajításnyrra megközelí­tette a harcoló „Munká“-t. A bizalmi, a csatazajban elkiáltotta magát: — Kézigránátot! A kiáltás nem is volt parancs. Csak mint egy ötlet hangzott el, hogyan le­hetne újabb csapást mérni az ellenség­re, mielőtt a „Munka" legénysége meg­hál a hazáért, elveiért. De amint el­hangzott a szó, két láda került a fedél­zetre és a matrózok meg gépkezelők, életüket már nem is védve, anélkül, hogy fedezékre gondolnának, ugrották oda és csak úgy álló helyzetből egymás után rántották meg a gyújtózsínort és dobták a gránátokat. A támadó moni­tor fedélzetén több detonáció hallat­szott, a repeszek szertecsaptak, a sebe­sültek kiáltozása áthallott a „Munka" fedélzetén harcolókhoz és új erőt köl­csönzött nekiűc. A monitor visszavonult és újabb gyilkos puskatüzet nyitott a „Munká“-ra, amely egyszerre megin­gott, majd a „Pozsony“ ágyújának teli­találata után megremegett és lassan oldalára dőlt, szinte maga alá sodorva legénysége egy részét. A monitorok, fittyet hányva a haditengerészet írat­lan törvényeinek és az írott nemzet­közi jognak, még a vízben életükért küzdő harcosokra is tüzelt. Többen itt lelték halálukat, amikor már nem véd­hettek magukat és amikor már ártal­matlanok voltak a monitorokra nézve. Alig néhánynak sikerült partra jutni, amely szerencsére csak néhány méter­nyire volt. A parton igyekeztek elme­nekülni, fedezéket keresni a még min­dig géppuskázó monitor elől Az egyik monitor végül csónakot bocsátott le, hogy a szárazföldön üldözőbe vegye a menekülőket. Csak egy matrózt sike­rült elfogniuk, aki több sebből vérezve feküdt a parti fövényen, már nem volt ereje a meneküléshez. A hajóra cipel­ték is ott rögtön, fűlve attól, hogy az ítélet végrehajtása előtt meghal, fel­akasztották a masztra.i i Az ellenforradalmi hajók ezután tel­jes sebességgel déli irányban elhajóz­tak, átlépték a határt és csatlakoztak az intervenciós román és angol hajó- egységekhez arra várva, mikor támad­hatnak neki a fiatal tanácsköztársa­ságnak, munkások, parasztok hazájá­nak. MÁTRAHÁZI ISTVÁN mottevő munkamegtakarítást ér­hetünk el, mert nem kell acatolni, sőt kevesebb kapálás szükséges. Másik oka, hogy kevesebb mun­kával és költséggel jelentősen fo- sikozbatjuk a terméshozamot. Í Az eredményes vegyszeres gyom irtás egyik alapvető feltétele, bogy azt kellő Időben és az előírásnak megfelelő módon hajtsuk végre. A gabonaféléknél a vegyszeres gyomirtásra általában a legmeg­felelőbb Időpont április IS. és má­jus IS. között van. Természetesen, az Időjárás Is befolyásolja, mert kedvező időjárás esetén a növé­nyek fejlődése Is előbb érheti el azt az állapotot, amikor a gyom­talanítás a legeredményesebb. A gabonafélék ugyanis 15—25 cra-es állapotukban nem érzékenyek, a gyomnövények (acat, vadrepce, út- szélS zsázsa, repcsényretek, stb) pedig 3—4 leveles állapotuktól a szárbaszökkenés stádiumáig a leg­érzékenyebbek e szerek iránt. Ezért ez az Időpont a legalkalma­sabb a gyomirtásra. Mivel és hogyan végezzük el a vegyszeres gyomirtást? jól bevált a hazat gyártású „Dtkonirt" bor- monos gyomirtószer, melyből kát. holdanként az őezl vetésekhez (őszi búza, őszi árpa, rozs) 1—1,25 kg-ot, míg a tavasziakhoz (tava­szi árpa, zab) 1 kg-ot használunk. Mivel a vegyszeres gyomirtásra alkalmas Idő — általában — igen rövid, helyes, bizonyos sorrendi­ség szerint elvégezni a gyomirtást. Először a jobban fejlett őszi ve­tések permetezését kezdjük meg és azután térjünk rá a tavasziak­ra. Említettük, bogy nem csak a nő vény fejlettségi állapotától, hanem az Időjárástól Is függ a permete­zés idejének megválasztása. Derűs időjárás elősegíti a vegyszer ha­tékonyságát. Legmegfelelőbb a + 1* C fok feletti hőmérséklet (maximum 25 C fokig), de szükség esetén — ha nem voltak éjszakai fagyok — + 10 C f ok főlőtt is per­metezhetünk. A permetezésre a harmat felsztkkadása utáni reggeli vagy kora edélelőttl órák a leg­alkalmasabbak. Szeles Időben ne permetezzünk! A legelőkön két alkalommal per­metezzük le a gyomfoltokat, kát. holdanként 1,0—2 kg Dikonirttal, mégpedig először április 15. és jú­nius l-o között, másodszor június közepétől július végéig. Hatéko­nyabb a permetezés, ha a perme­tezéshez 0,25 kg Mavepon nedve­sítő szert la adunk. Kukoricavetésekben lehetőleg a Dikrtntrtot kelés előtt 5—4 nappal, amikor a csira még 2—J cm mé­lyen a talajban van, m vetési so­rokra permetezzük. Amennyiben, ebben az Időpontban elmulasztot­tuk a permetezést, akkor gyomta- lanlthatunk a kukorica 10—20 ern­es növekedési állapotában is kát. holdanként 1—1,2 kg Dikonirttal. Ügyeljünk azonban arra, hogy a kukorica-növényt n permetlé ne érje. A permetezést végezhetjük ló­vagy tmktarvontatású motoros géppel, amikor a szükséges Dtko­nirt mennyiséget — a géptípustól függően — 150—400 liter vízben hígítjuk. Kisebb területeken háti­géppel permetezhetünk. Ilyen eset­bet kát holdanként 400 liter vizet számítunk. A permetlé nem hagy nyomot a növényzeten. Az eredményesség­ről azonban meggyőződhetünk, ha permetezés után 8—10 óra múlva megnézzük a hatást Ha az acat levelei fonákukkal felfelé fordul­nak, akkor jó munkát végeztünk. Ilyen esetben a gyomok 70—80 százaléka 1—2 hét alatt teljesen elpusztul. Fel ken hfvmmk a figyelmet «rra, hogy permetezéshez használt eszközöket ha más növények per­metezésére is szolgálnak, a leg­nagyobb gondossággal tisztítsuk meg, mert a Dtkonirt a kultúrnö­vényeket még erős hígításban Is károsítja. mutatÁ Sfc»W VÁRON éjprllla 25. , Lo Jtraho*­BELÉPÉS INAVEN&S Kársai^ — Ítltls-K 1 «aWoleSct. zfMi>rKte NyAHEAVE/ KlttCÖtt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom