Dunántúli Napló, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-21 / 92. szám

>. Annus TL

NAPLÓ

5

Látóközeiben a kommunista társadalom

A kommunista társadalmi rend létrejöttének szükségszerűségét tudományos alapon Marx és Engels állapította meg. A kommunista társadalmi rend fejlődésének két szakaszáról (szocializmus, kommunizmus) Marx beszélt először a „A gothai program kri- tikájá”-ban., Később több ízben foglalkozott e két szakasz szükségszerűségével, sajátosságaival és jellemző vonásaival Engels is. A kommunizmus létrejöttének, világnézeti kibontakozásának, fejlődésének törvényszerűségeivel foglalkozni azonban csak az imperializmus „bonctani” vizsgálatainak eredményeként lehetett. A jövf társadalmáról, a kommunizmus két szakaszáról — főleg az első szakaszáról — pontosabb fogalmakat a „küszöb előtt”, a szocialista társadalom építése folyamán Lenin és Sztálin alkothattak.

Persze, tévedés lenne azt hinni, hogy Lenin és Sztálin apró, mindennapi vonatkozásában is megtervezte a kommunista társadalmi rendet. E kérdésben az 6 munkásságuk elsősorban Marx és Engels tételeinek továbbfejlesztését jelentette. Könnyű lett volna csak azt megállapítani, hogy — eljön majd az az idő, amikor az emberiségét nem pusztítja a kapitalizmus számtalan és átkos velejárója, a háború, a kizsákmányolás, az éhínség; amikor az emberiséget nem gyötri, életkorát nem rövidíti a megerőltetett fizikai munka; amikor az anyagi javak termelésének olyan bőségét hozzák létre, hogy megvalósítható lesz az az elv: „Mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerinek

Ez a korszak azonban nem magától jön el. Harcolni kell érte, mégpedig nem is rövid ideig. Ez a következetes tevékenység, harccal egybekötött szakasza beletorkollik még a kommunizmus felső fokának korszakába is.

Amikor a szocializmusról és a kommunizmusról beszélünk, világosan kell látnunk, hogy az osztálynélküli társadalom fejlődéséneit e két szakaszában mi o megegyező és mi az eltérő.

Szemben a kapitalizmussal

a termelési mód közös, a termelési eszközök társadalmi tulajdonban vannak. Közös — az elnyomás minden formájának, a kizsákmányolás minden formájának megszüntetése. Mint Lenin mondja; ... lehetetlenné válik az embernek ember állal való kizsákmányolása, mert vem lesz lehetséges, hogy valaki termelési eszközöket, gyárakat, gépeket, földet, stb, magántulajdonként kaparintson meg mayának". (Lenin: Állam és forradalom.)

Harmadik közös vonásuk a népgazdaság tervszerű irányítása. Egyik szakaszban sem lehetséges termelési anarchia munkanélküliség és válság. „Itt nem lesz helye sem a termelés szétforgácsol t ságinak.

... sem a válságoknak, >er>i a munkanélküliségnek" — mond ja Sztálin az „Anarchizmus vagy szocializmus’’ c. művében.

A két szakasz negyedik közös vonása, hogy mindenkinek képességei szerint kell dolgozni. Nagy hiba lenne azt hinni, hogy a kommunista társadalomban nem kell majd dolgozni, hogy a munka egyszerűen kedvteléssé válik.

Az ötödik közös vonás az egységes kommunista ideológia. Éhhez tudni kell, hogy ha a szocialista társadalomban vannak is még osztályok, ezek nem ellenségei egymásnak, mint a proletariátus és a burzsoázia, a szocialista társadalom baráti osztályai között pedig nincsenek kibékíthetetlen ellentétek.

Mint már fentebb említettük, a szocializmus és a komAz első ilyen különbség a tulajdonviszonyokban jelölhető meg. A szocialista társadalomban vám össznépi tulajdon, de vám szövetkezeti, kolhoz-tulajdon is. A Ikommunis- ta társadalomban csak össznépi tulajdon van. Persze a világért se gondoljon itt valaki a személyi tulajdon „kollektivizálására“, mert a tulajdonnak ezt a formáját a fejlődés menete nem érinti és nem érintheti.

A második különbség — megszűnik a város és a falu, a fizikai és a szellemi munka között fennálló ellentét. A szellemi és fizikai munka közötti ellentét megszüntetésének programját egyes kispolgári teoretikusok rágalmazván bennünket, olyannak állítják be, mintha mi a mérnököket, a munkások szellemi színvonalára akarnánk süllyeszteni. „Ez nem igaz", — mondja Sztálin a sztahanovisták első össz-szövetségl tanácskozásán. — „Csak kispolgári fecsegők gondolkozhatnak így a kommu nizmusról. A valóságban a szedüemt és fizikai munka közti ellentét kiküszöbölését csakis azon az alapon lehet elérni, hogy a munkásosztiilv kulturális színvonalát a mérnökök és technikusok színvonalára emel jiiSk",

A harmadik különbség az,

hogy a kommunizmusban megszűnnek az osztálykülönbségeik.:

A negyedik különbség, hogy a kommunista társadalomban megvalósul az az elv, hogy „mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint",

Az egyenlőségnek ez a marxista megfogalmazása teljesen idegen a burzsoá „tudósok“ egyenlősdiségétől, amellyel vádolják a jövő társadalmának ezt az alapvető tételét. Azt mondják ezek az urak, hogy majd minden embernek egyforma ruhában kell járnia, mindenkinek ugyanazokat az ételeket kell fogyasztania (ugyanazon mennyiségben), „Ez sekélyesség és a marxizmus megrdgalmazása... a marxizmus ellensége az egyen- lősdinek” — mondta Sztálin 8 XVII. pártkongresszuson.

A kommunista társadalommal kapcsolatban problémát szokott még okozni az állam elhalásának kérdése is. A kommunista társadalomban az állam fokozatosan elhal, állapítják meg a marxizmus nagy teoretikusai. Az államgépezet feleslegessé válik, mert senkit sem kell elnyomni, nem lesznek egymással szembenálló osztályok, amelyek közül egyik nek biztosítani kellene uralmát a többi osztály felett. Persze, nem kell azt hinni, hogy akkor nem lesznek kihágások, törvénysértések, amelyeket egyedileg el kell nyomni, de ehhez az elnyomáshoz nem lesz szükség' külön elnyomó gépezetre, mert ezt a társadalom oly egyszerűen fogja elvégezni, „ahogyan a civilizált emberek tetszésszerinti csoportja még a mai társadalomban is szétválasztja a verekedőket". (Lenin: Állam és forradalom.)

Az állam elhalásával kapcsolatban azonban meg kell itt jegyezni, hogy az nem egyik napról a másik napra következik be, bizonyos fokig még a kommunizmus felsőbb fokán is szükség lesz államra mindaddig, amíg kapitalista környezet létezik és a fegyveres támadás lehetősége fennél. „Hogy az állam elhaljon, ahhoz teljes kommunizmus szükséges". (Lenin).

„...a kommunizmus

fejlődésének felső foka be fog következni", amely „más munkatermelékenységet tételez fel, mint a jelenlegi és más embert, mint a mostani”. (Lenin: Állam és forradalom). Ha mindez meglesz „szélesre tárul majd az ajtó az átmenethez, a kommunista társadalom első szaltaszából annak felsőbb szakaszába”.

Csorba Tibor

Á tanácsköztársasági szavalóverseny

városi döntője

A tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmából rendezett szavalóverseny városi döntője április

19-én zajlott le a városi művelődési házban.

A magasszínvonalú szavalóverseny nem mindennapi élményt nyújtott a versek kedvelőinek. Hosszú évek óta nem volt Pécsett ilyen színvonalas, jól összeállított szavalóverseny. A fiatalok lelkiismeretesen készültek erre az alkalomra, a munkájuknak meg is lett a gyümölcse.

A városi döntőin 35 szavaló vett részt. Ha figyelembe vesz- szük azt a tömeget, amelyből ez a 35 kikerült, megállapíthat juk, hogy a szavaló- versemy elérte a célját, igen széles tömegeket mozgatott meg. Célja volt még a versenynek, hogy tudatosítsa a helyes magyar beszédet, helyes kiejtést és elősegítse a szép, kifejező versmondást. A szavalóverseny minden egyes tagját dicséret illeti az élve zetes, színes előadásért. A műsor

anyagát főként a nagy proletárköltő: ■József Attila és Ady Endre versei alkották, de szerepelt valamennyi jelentős századeleji költő műve s a mai költőgárda verseit is megszólaltatták.

A középiskolások és felnőttek versenyét a zsűri külön értékelte. A közép- iskolásokét Bányász Brigitta, a Leőwey Klára Leánygimnázium tanulója nyerte Hamburger Jenő: — Latinka ballada című versével. A középiskolások második, illetve harmadik helyezettjei Bérces Viktória, Zsikó János, Keresztúri Erika és Filiszár Tibor.

Az egyetemi, főiskolai hallgatók és az üzemi dolgozók előadásai komoly fel- készültségről és tehetségről tanúskodtak. Az első helyezést Mérei József nyerte a Hajnali találka című verssels Szép, élvezetes előadást nyújtott még Kajdl Béla. Tasnádi Ottó és Váróczy Zsuzsa.

Fagyveszély

Az Országos Meteorológiai Intézet jelzése alapján Baranya megye területére 21- én virradó éjjelre és az azt követő napokra ember magasságig —4, —5 C fokos

fagy várható.

A megyei tanács vb. mező- gazdasági osztálya felhívja az állami gazdaságokat, a

termelőszövetkezeteket, dolgo zó parasztokat, hogy a fagy elleni védekezést kezdjék meg.

A védekezést elsősorban füstöléssel kell végezni, nedves, lassan égő anyagok felhasználásával. A védendő terület fölé füstréteget kell vonni ügy, hogy az uralkodó szél irányát is , számításba vegyük.

Védekezni lehet még a vetem ón yck, melegágyak, be- ♦akarásával és egyéb más, a gyakorlatban bevált módon.

A fagyveszély egész Baranya megyét érinti, kü’önösen pedig a siklósi járást. Elsősorban a borsó, szőlő, gyümölcsös és konyhakerti vc- teményeket kell megvédeni.

Vegyszerről a gyomok el’en!

Az elkövetkező

hetekben megjelennek vetéseink legnagyobb ellenségei a gyomok. Legveszélyesebb a mezei

náktóL 30 százaié- bői ősziigabonára

kos gyombor!tás 1—1,25 kg-t, tavaszi

20—25 százalékos gabonára 0,80—IV2

terméskiesést okoz. kg-t, legelőkre 1.60

A gyomok készei kg-t, plusz 0,25 kg

történő irtása ne- MAVEPONT kell

acat, konkoly, rep- hézkes és drága. Az kh-ként kipeirme- csényretek, útszéli utóbbi években hoer- tezni. A permetezé- zsázsa, pipacs, stb. monhatású vegysze- seket előzetes beje- Ezek tőlevelei nagy rekkel kitűnő ered- lem/éj és szerződésterületet borítanak ményt értünk el. kötés mellett a Nö- ős elveszik az éltető Ilyen vegyszer a vényvédő Állomás

napfényt a gabo- DIKONIRT, mely’- elvégzi.

Semmi érxéke

a műemlékek iránt

Ha egy idegen betéved városunkba, nem tudjuk megállni, hogy el ne dicsekedjünk Pécs nevezetességeivel, melyekre jogosan büszkék vagyunk. Ugyan hol, melyik rgás városban van annyi szép régiség és más látnivaló, mint itt? Mert nekünk ké- remszépen van dzsámink félholddal, fölötte egy kereszttel és hogy korszerűbb legyen, most fedettük be oldalát „ókori" műkőlapokkal, miáltal a török idők érdekesen keverednek a XX. század és az építőipar jellegzetes stttuselgondolásaivál. Van . azonkívül minaretünk is a Kórház téren, török kútunk és római sírjaink, vízvezetékeink, útjaink, romjaink és sétáljunk csak egy utcán végig, majd minden második ház műemlék. Lehet-e ezek- után egy kedves vendéget megfosztani attól az örömtől, hogy végig kalauzoljuk a városon, megmutassuk neki a látnivalókat?

Nem, Határozottan ámíthatjuk, ilyen szívtelenséget nem lehet elkövetni! Ezekre gondoltam, amikor megérkezett vendégem délután 4 órakor, kicsit gyűrötten a hosz- szú úttól, de azért elegánsan, ápoltan, olaszos fazonú, hegyesorrú cipőben, esőre készen, ballonkabártban, csomagokkal. Szegény ember még nem volt Pécsett, amiért kicsit sajnáltam és lenéztem, bár később megengesztelőd- tem, amikor észrevettem, hogy kíváncsian nézegeti a várost.

7őííi£q, a kai álig

ISIS.

iániis 24

A „Munka" aknarakó-hajó békésen pihent a dunapentelei part mellett, árbocán ott virított a vörös dunai hajóraj lobogója. Március óta állomásozik itt az egység. Feladata az általa Duna- ncntelén és Úszódnál lerakott aknazár biztosítása és az Úszód alatt álló imperialista folyami erők esetleges támadásának visszaverése kötelékben.

A legénység részben pihenőben volt, három matróz a dunapentelei postán teljesített szolgálatot a telefoni és távirati kapcsolatot tartva, amikor hirtelen megszólalt a távírókészülék és a szolgálatot teljesítő matróznak ismerős hangon kattogva,, adta a Morse-jeleket. „Budapesten kiütött az ellenforradalom, a monitorok lövik a szovjet házat."

A három matróz, Witteg Miklós, Juhász József és Jeszenovits Ede a készülékhez ugrott és várta a folytatást. Gyalcorlott fülük a gép kattogásából kiolvasta a megdöbbentő hírt. Most kell következni a parancsnak; milyen magatartást tanúsítson a „Munka". A gép azonban néma maradt. Az összeköttetés megszakadt.

— FethUom a Hadügyi Népbiztosság

14. osztályát — kiáltott Witteg izgatottan és a telefonhoz lépett.

A telefon azonban süketen hallgatott.

Az összeköttetés itt is megszakadt. A három matróz felváltva ült a készülék mellé és szinte reménytvesztve hívták a fővárost. Feltétlenül kell valami parancsot kapni. A hajó tisztjei régi k. u.

k. tisztek, akik ugyan átálltak a pro- letirdiktatúrához, de gyűlölik a tanács- munizmus között különbségek j köztársaságot. A legénység nem Mzik •a vannak. * bennük. Az ellenforradalom hírére levetnék álarcukat és féktelen terrorjuknak nem lenne határa.

Wittegnek végre sikerült kapcsolást találnia. Éppen abban a pillanatban, amikor Juhász lélekszakadva rohant be és közölte, hogy öt hajó körülvette a „Munka“ aknarakót. A hajók árbocán piros-fehér-zöld lobogó leng.

— Az ellenforradalmárok megérkeztek •— jelentette Witteg a népbiztosságnak, körülvették a „Munká"-t.

— A tiszteket lefogni — hallatszott a népbiztosság parancsa —, megakadályozni, hogy az aknazárat megnyissák, értesíisf parancsomról Dunaföld- várt, Paksot, Uszódot. Végeztem! — egy kattanás és a vonal megszakadt.

A parancsot továbbították a három helységnek. Hátra volt azonban még a neheze. A „Munka" legénységét értesíteni kellett a parancs tartalmáról, az ellenforradalom kitöréséről. Erre a veszélyes feladatra Witteg önként jelentkezett. Mire kiért a mólóra, a „Munka“ fedélzetén már ott állt Anker József, a vörös dunai hajóraj politikai megbízottja, aki e tisztét a legénység bizalma alapján nyerte el. Anker az ellenforradalmi monitorok egyikéről jött át és most, a szárazföldön is jól hallható hangon így szónokolt:

— Emberek! Valamennyien ismertek engem és tudjátok, hogy jót akarok nektek, mindig igazat mondtam. Most közlöm veletek, hogy Pesten legyőztük a bolsevik diktatúrát. Koalíciós kormány alakul. Most tárgyalunk Károlyi Mihállyal és Haubrich Józseffel. Még ma elindulunk és eltiporjuk a még ellenálló kisebb vörös egységeket. Most pedig tépjétek te az árbocról azt a vörös

rongyot és ígérem, senkinek nem történik bántódása. ki parancsaimat vakon teljesíti. De aki engedetlen, azt azonnal felhúzzuk a masztra. Különleges állapotok vannak, ma bíróság nincs, csak ítélet van. Az is csak egyféle. Halál! — És mintegy rácáfolva önmagára, sátáni vigyorral arcán, öklével vadul hadonászva a levegőben, ordította: — Megszűnt a vörös terror, megszűnt. a bugrisok országa, megszűnt a rongyosok hatalma!

— Az anyádat szidd... te rohadt.. ■

— suttogta az egyik matróz és tehetetlenül elfordult. Az öt ellenforradalmi hajó minden lőfegyvere a „Munka“ felé fordult. A legénység védtelen volt.

Anker elhagyta a hajót és átment saját hajójára. A „Munka“ parancsnoka partra szállt. Sapkájáról már letépte a vörös kokárdát, teljes Fregatten Kapit'iin-i díszében ott állt Witteg előtt.

— Maga mit keres itt? — kérdezte.

— Miért nincs szolgálati helyén, a postán?

— Parancsot kaptam a népbiztosságtól — válaszolt Witteg. — Minden szó hazug, amit Anker mondott. Anker meg csalta a matrózokat, visszaélt bizalmukkal. A tanácsköztársaság áll és mindenki megbünhődik, aki most átáll az ellenforradalmárokhoz, ön is kapitány úr — mondta Witteg fenyegető hangon, bár tudta, hogy e pillanatban életével játszik.

— Adja át a parancsot ’— mondta bizonytalanná vált hangon a kapitány.

— Átadom — válaszolt Witteg, — de ha nem olvassa fel a legénység előtt, hetével felel.

>Folytatjuk)

— Gyönyörű — mondta az állomás előtti járdaszigeten állva. — Gyönyörű, mint egy gyöngyszem.

— Semmi — legyintettem — innen semmi, majd jeniről nézd meg — és a Misina teteje felé mutogattam.

— Üljünk taxiba, kicsit körülnézünk — kezdte a nagyvárosi emberek tunya kényelemszeretetétől átitatva, de rosszalló pillantásom be léfojtotta a szót.

— Taxiba? Hát mit látunk cikkor a városból? Jóformán semmit! Szentségtörés lenne kocsival menni! A római és a török Ősök megfordulnának sírjukban. Gyerünk csak gyalog!

Karon ragadtam is elcipeltem a Tettvére a romokhoz. Csodálkozott. Felszaladtunk a Mecsekre, néha megálltunk és akkor csak rázta a fejét a gyönyörűségtől. A Misinán megdöbbent (nem is gondolta volna, hogy ilyen szép a kilátás). A Francia Emlékműnél fejet hajtott. A szál lón ál elámult, a szkókói kis borkertet csak Qcivülről mulattam meg, mert nem volt időnk, tudtam, másnap reggel már utazik repülőivel vissza. Hamar elvittem a székesegyházhoz, körbejártuk. Akkor jutott eszembe, bogit a Tettye utcában lévő török kutat kihagytuk. Megmutattam. Azt mond,fa a kút előtt, hogy az olaszos cipők rosszuk, kényelmetlenek, ő inkább a tompa orrút szereti. No jó, ez nem tartozik ide. Gyerünk a minarethez a Kór ház térre! Addigra besötáte- dett, és a minaret mögött már a hold nyargalt az énen. Amikor a Magaslati títóu. a Susogó előtt a város kedves fényeit mutattam, hátranil- logott, az asztalon álló sörös- poharakra. Guanóm támadt már akkor, hoop nem tgnzi műértő, de azért továbbvittem.

A norcelángi.iórat is mennéztük, azt mondja mindiá-t összeesik, pedig a Havi he ni ti femnlomot még akkor nem is látta.

Tíz órakor beestünk c Pannónia pincébe I,eült a hm- nütatlámpa alá és a vádiHát fogdosta. Szomorúan, magába roskadva támaszkodott fiz fl'lficsrvny ?7'»v»rf7n'r>7( r. l- rn és mÁrf a iő z&n* és zőz éneke sem tudta felvillanyozni. Nem értettem.

Eiff/szercsak inid hara.n villant. meg szemében. Körülnézett. Követtem tekinget és akkor láttam, hogy festményekkel néz ijedt tórk”s- szemet..., a dzsámival, a romokkal, a múzeumokkal, a székesegyházzal. Behűnyta szem-ét. kinyitotta, mentöröl- *e homlokát, aztán hirtelen felugrott, megragadta dühösen kabátomat.

— Te. te... dadogta .., még itt is ... még itt is ... — majd sértődne fakénnál hg- mtott. láttam amin" té,v,7ry- dott, hogy ez egyik lábát, vmi htizm fPlvocm fréfer). őfenkövii lton ültem. vise—a

he-Tne mire. Micsoda barbár

agakkal- Ikerülfém össze! Abszolúte semmi érzéke sincs a műemlékek iránt. HallatInv t