Dunántúli Napló, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-18 / 65. szám

J9S9. MÁRCIUS 18. NAPLÓ 5 Ml újság a pécsváradi járásban! Készül a járási tanács második negyedévi munka­terve. Ezekben a napokban készül, s hamarosan a végrehajts bizottság elé kertit a járási tanács munka­terve. A második negyedben töb­bek között napirendre kerül a (öld mű vessző vetkezetek éa a köz­ségi tanácsok végrehajtó bizott­ságai kapcsolatának, a községi tüzoltótcstttletek működésének, valamint a termelőszövetkezetek Ipari ellátottságának vizsgálata. Szövetkezeti tanács a kultúra terjesztésére. Nemrégiben társultak Péesvá- radon a „Pécsvárad és környé­ke”, a „Szilágypuszta és környé­ke” f öl m|í vessző vetkezetek, a két községi földművesszüvetkezet, a helyi termelőszövetkezet, a hely­beli kisiparosok szövetsége, a helybeli vegyes KTSZ, valamint a (öldművesszövetkezetek iárásl központja. Szövetkezeti tanácsot létesítettek, amelynek az a cél­ja, hogy kulturális éa sportvonat­kozásban összehangolja a felso­rolt szervek munkáját. A szövet­kezeti tanács máris létrehozott egv dalárdát, egy népi zenekart és egy színjátszó csoportot. A színjátszó csoport pécsváradi be- 1 mutatkozása után felkeresi a Járás termelőszövetkezeti közsé- i geit. Vasárnap Máriakéménden adtak nagysikerű műsort, Szakosítják a pécsváradi boltokat. A pécsváradi járásban is fel­váltják as Idejét múlt vegyes­boltokat a szakboltok. A járás több községében, Így Meesekná- dasdon, Véménden és Szederkény ben működnek már Jóforgalmú ruházati és vas-műszaki boltok. Az állami kereskedelemnek Pécs váradon Is vannak már szakbolt­jai. A közeljövőben akarnak megnyitni egy újabb. Impozáns ruházati boltot a járás székhe­lyén. Most tervezik egy pécsvá­radi önkiszolgáló- és élelmiszer- bolt létesítését Is. Uj tejbolt nyí­lik a főtéren, amelyben regge­lente meleg tejet, kávét és kakaót is árusítanak majd. A Vidéki Vendéglátó Vállalat új kiscuk- rászdáját két hete nyitották meg Pécsváradon. Beszélgetés a járás pedagógusaival. Hagyománnyá vált már Péesvá- radon minden év áprilisában a pedagógusok és a Járás vezetői közötti találkozó. A legközelebbi találkozón mérlegelik az elmúlt év áprilisa óta elért eredménye­ket és meghatározzák a járás pedagógusainak legfontosabb fel­adatait. Járási tűzoltóverseny. Ez évben is megrendezik a Járás tflzoltótestflletel közötti versenyt. Az áprilisban sorrakerűló verse­nyen a községi tűzoltótestületek majdnem kivétel nélkül részt- vesznek. A versenyt a tavalyi gyrtztes. úttörő, női és férfi tűz­oltó-csapatok szőkébb hazájá­ban, Mecseknádasdon rendezik meg. A vendég érdekében A komlói Béke étteremben vendéglői tóipari ankétem vitat­ták meg a komlói vendéglátó- ipar évtizedes fejlődését, jelen­legi helyzetét és jövőbeni fel­adatait. Németh Károly, a Komlói Vendéglátóipart Vállalat igaz­gatója beszámolójában említést tett a komlói vendéglátás ti­zennégy évvel ezelőtti helyze­téről, a kulturálatüam kocsma- •endszerröl, majd rátért a szo­cialista vendéglátóipar megvál­tozott feladatainak ismerteté­sére. „A szocialista kereskedel­men belül a vendéglátó szak­mának különös feladata van, — mondotta. — Célja, hogy a fogyasztót mind nagyobb mér­tékben mentesítse háztartási gondjaitól. Ezt a célt szolgál­ják az üzemi étkeztetésen kí­vül a modem éttermek, étkez­dék, a kisvendéglők és egyelő­re még fokozatosan kiszorítás­ra ítélt úgynevezett állva fo­gyasztó büfék.” A komlói vállalat kezelésé­ben hairmincmyolc vendéglátó üzemegység van, ebből tizen­hét italbolt és kilenc talpon­álló. Kisvendéglőikkel együtt viszont csak öt melegkonyhás üzemük van és ezek is mind a választék, mind a kulturáltság terén igen sok kívánnivaló4 hagynak maguk után. Az ankét tulajdonképpeni célja, hogy még ebben az év­ben gyökeres változást teremt­sen ezen a téren, hogy ne csak a reprezentatív éttermek, (Bé­ke étterem, Fekete Gyémánt, stb.), hanem a kisvendéglők is minden tekintetben kielégítsék az igényeket. Különösen az íz­letesen elkészített speciális, házias ételféleségek bevezetése és állandó biztosítása, valamint a déli és esti előfizetéses étkez­tetés növelése vár minél gyor­sabb megvalósításra. A talponállók megszüntetésé­vel egyidőben arra törekednek, hogy helyüket kisvendéglők váltsák fel, fehér terítés aszta­lokkal, virágvázáikkal és főleg szíves, udvarias felszolgálással. Tehát nem újabb Mézesmac­kót, Bistrót akarnak létesíteni, hanem olyan kisvendéglőket, ahol a vendég előtt főzik meg a friss ételeket. Bevezetik to­vábbá, hogy minden vendéglő­nek meg legyen a maga speciá­lis italkülönlegessége, amely csakis ott kapható. A talpon­álló poharazók helyét is foko­zatosan felváltjuk a szolidabb borkóstolók, ahol tíz-tizenké4 féle jó minőségű bort szolgál­nak fel. Szó volt továbbá az egyik legnagyobb problémáról, az al­koholizmus elleni harcról amely ha külsőleg ellentmon­dásosan hat is, szintén a ven­déglátóipari dolgozók feladata. Az ekörül folyó vitában bőver akadtak pro és kontra véle­mények a módszereket illetően Voltak olyan vélemények, hogy a bányászból nem kell és nerr is lehet aszkétát nevelni, aki turmix és különböző tejitalo­kat fogyaszt felszállás után, de abban mindannyian megegyez­tek, hogy a leendő kisvendég­lők, amihez a tisztaság mel­lett hozzájárul majd a figyel­mes felszolgálás, a vendéggé való fokozottabb foglalkozás erősen csökkenti majd a túl­zott italfogyasztást. Ezek mel­lett jelentősen csökkenti az al­koholfogyasztást, a töményszesz féleségek mérsékeltebb felszol­gálása is. A vendéglátóipari ankét hoz­zászólásai, a kialakult vita azt bizonyítja, hogy hasznosak az ilyen értekezések, és a komlói példa nvomán másutt is hasz­nos lenne a megrendezésük. — S-gy — TETŐTŐL TALPIQ Versenyben „A legtisztább baranyai falu“ címért. A pécsvftraűl jftrás községei Is bekapcsolódtak „A legtisztább baranyai falu” elmért Indult versenybe. A verseny elsd szaka­szának eredményeit április köze­pén kezdi értékelni a járási bí­ráló bizottság, s ezt kóvetően nyilvánosságra hozzák az ered­ményeket. Több zöldárut a városnak — jelszóval kapcsolatot teremt az új termelőszövetkezetekkel éa termelőszövetkezeti községekkel a járási tanács kereskedelmi cso­portja. Az a cél, hogy a tsz-ek figyelmét még Idejekorán felhív­ják a városok zöldségellátásának fontosságára és elegendő meny- nyiségű zöldárut Juttassanak el a munkáslakta területekre. Megvalósulás útján a járás iparfejlesztési terve. Az elmúlt év végén készült el a járás távlati Iparfejlesztési terve, amelyben többek között vágóhíd, hűtőház és gyümölcsfeldolgozó üzem létesítése szerepel. A ter­vet 1970-lg akarják megvalósíta­ni, de az máris a megval su s útjára lénett azzal, hogy új r sz- leggel bővültek és bővülnek a járás kisipari szövetkezetei. A mecsolcnádasdi KTSZ most nyi­totta meg gumivulKanlzáló ^z- legét. A pécsváradi vegyes KTSZ rövidesen női és férfiszabó, va­lamint fényképész-részleggel b vül. Hosszúhetér.yben és v'^ro n" den "pedig vegyesipari KTSZ-ek alakulnak. Ha szemerkél is az eső na­pokon keresztül, az emberek már mindenképpen a tavaszt érzik. A konfekcióüzemekben készülnek az újfazonú cipők, ruhák, táskák és kalapok, hogy mire valóban kitavaszodik, az emberek együtt virulhassanak a természettel. A divat — a világ örök szeszélye — minden évben megköveteli a magáét Egyszer a sovány nők a „diva- tosak’’, később a molettek. Ma még a szűkhátú kabát a csi­nos, de lehet hogy holnap a bőhátú lesz a szép. És a nőket mindig érdekli, milyen lesz az idei tavaszi divat? Egyszer egy vak ember Pá­rizsban ügyes műtét következ­tében vissza­nyerte látását. Amikor meg­kérdezték tőle, hogy mit tart a legszebbnek, azt válaszolta: „A legszebb a csillagos ég, s a iegrondábbak a női kalapok.” Nos, az idei kalapdivat meg­cáfolja ezt: Egymásután ér­keznek a szállítmányok a Pé­csi Állami Áruházba. Már pró­bálgatják is a hosszú, meg di­vatosan rövid hajakra a pasz­tellszínű nyúlszőr és gyapjú .tompkalapokat”, a csinos, fiatalos tiroli formákat élén- kebb színekben. A kissé ne­hézkesebb köcsögkalapok — a férfiak örömére — legalábbis tavaszra kimennek a divatból az ocelott szőrme-utánzattal együtt. Persze, a kalap nem min­den. A hűvösebb napokon, di­vat ide, divat oda, kabátot kell húzni. No, de sebaj, lehet divatozni a ta­vaszi kabátok­kal is. A 6-os Ruházati Bolt­ban már kap­hatók a Váci utcából és a budapesti ktsz- ektől most ér­kezett legújabb divatú csau-, eper- és ga- színű ballonkabá- már nem divatos. A vékony szövetből és finom kordból készült kabátok sál­gallérosaik, trapéz vonalúak lesznek. Az idei divat prin- cessz-szabású, testhez simuló. A derékra simul a túlbő nyári ruhák vastag övszerű derék­része is. Mire meglön a meleg idő, ismét kivillannak a tarka ru­hák alól a fehér csipkés alsó­szoknyák. Kitombolhatják ma­gukat a fiatalasszonyok, lá­nyok a színes kombinált ru­hákban, egyenesvonalú, rövid kabátkás kiskosztümökben. A férfiak persze ugyancsak „divatoznak” azért egy kicsit. Ha nem is a kalapon, de azon biztosan elproblémázgatnak, hogy egy vagy több gombbal, ilyen vagy olyan fazonra csi­náltassák a kabátot, öltönyt. Az idei férfidivat szerint a kabátok 2—3 gombosak, egye- nesvonalúák, síma anyagból készülnek. A sportszövet zakó természetesen változatlanul divatos marad. Haladnak az idővel a gye­rekek is. Olcsó és főleg na­gyon hasznos gyermekeknek a divatos rövid ballonkabátka, az egyszínű anyagból ké­szült bő aljú kötériyruhács- ka. Ha egy csi­nos. ízléses ka­lapot, kabátot viselő nő végigmegy például a Széchenyi téren, még a buszmegállóktól is arra for­dulnak a férfiak. Igen, minden szín­ben készít for­más köröm- és papucscipőket a Pécsi Cipő­ipari Vállalat Bem utcai rész­lege. Atníg a nők bukdácsolnak, addig a férfiak csak magukba fojtva indulataikat, járnak a szép keskeny hegyesorrú cipőkben. „Keskenylábú férfiak előny­ben” — ez a jelszó, de hát van-e egyáltalán keskenylábú férfi? Mindegy. Szenvedjenek ők is, mert az új divat, az olasz cipő, vékony talpú, kes­keny, hegyesorrú, s mint va­lamikor nagyapáink idejében: lyuggalt. A vastag gumitalpú, gojzer-varrott cipő már a múltté. A nők fején nemsokára megjelennek az újformájú ka­lapok, a trapézvonalú kabá­tok, a tűsarkú, meg egyéb láb- szorító rózsaszín, vagy üli ci­pók, színes harisnyák. Azt mondják majd: tavasz van. És ez a tavaszi divat beleszól az emberek ízlésébe, no meg a pénztárcájába is. Wesztl Márta ALKOHOL Hajdani öreg kocsmák falán e felirat ecsetelte a ke­serű jövőt azoknak a vendégeknek, kik eléggé belenéztei a pohár fenekére: „Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt És bár a nyomort azért mégsem az alkohol okozta, e fel­iratban akad némi igazság. A jó magyar bornak évszázados tradíciója volt és van is és nemcsak megittuk, hanem nótába fogtuk, a költő rímekbe szedte a poharak csengését s ahogy a festő sem hagyta ki ecsetje alól ezt a „témát", úgy faragta a szob­rász is fába vagy márványba a puttonyos embert, vagy a szájához kupát emelő parasztlegényt, lszogatós nemzet vagyunk tagadhatatlan, s ez még nem is baj. Hiszen amíg — hogy csak mást ne mondjunk — a Mecsek és a villányi hegyek nem tagadják meg tőlünk áldott jó nedvüket — addig a jókedvű pincézésnek s a sok-sok szép emléke' rejtő szüreti mulatságoknak úgy sem lesz párja. Az ám, csak hogy inni és mulatni is lehet kultúrál­tan, de lehet ész nélkül, gátlástalanul, egy életre szólóan rabjává lenni a szesznek, amikor már valóban átkos szenvedéllyé válik egy emberben az alkohol utáni epeke­dés. Tragédiák, emberroncsok, tönkrement, lezüllött csalá­dok, szertefoszlott boldogságok és szennybe fulladt álmok szegélyezik e szenvedély útját. Egy orvos mesélte nemrég, hogy a mentőszolgálatnak is kialakult már a maga „törzs­vendég-gárdája”, egyugyanazon „kuncsaftokat” havonta kétszer-háromszor felszednek az utcán, hogy aztán kellő gyomormosás után — s főleg az ezzel járó költségek meg­térítése után, a feleség kegyeibe ajánlják. Nos, ezen lehet elgondolkozni, de nevetni nem. Azért nem, mert az alkoholista léte egyáltalán nem „magánügy", hanem társadalmi „ügy”, amennyiben a tár- sadolmra, a szocialista együttélésre káros. Márpedig káros. Káros önmagára, mert előbb-utóbb emberronccsá válik s az ilyen ember már a közéletben sem állja meg a he­lyét. Szétesik a család, megsínyli a feleség, a gyerek, a szépen elképzelt családi harmóniának nyoma sem lesz. Az alkohol sokszor, igazán nagyon sokszor rejtett indítója volt bűncselekményeknek. A bűnözés valamennyi „szak­ágában” találkozhattunk az alkohollal, mint indítékkal. De ez már a vég, amikor valaki idáig jut, ez már az al­kohol marta életforma mélységének legkétségbeejtőbb pontja. A felkiáltójel nem ide kívánkozik, hanem akkor kell szót emelni — s akkor még nem is késő —, amikor a fiad és a lányod rumos vagy boros poharat tart a kezében, s szemében látod a szesz okozta bódultság gyanús csillogá­sát. Ne igyanak! Miért isznak?! Nézd csak hétvégi szom­bat és vasárnap délutánokon hány fiatal fiú és lány to­long a mecseki borpincék felé induló autóbuszoknál. Az­tán ott ülnek a nyilvános szórakozó helyek asztalainál Aztán az üzemi és vállalati családi-esteken is, ahol — ki tudja miért? —, de a felnőttek elnézik, miként vedelik a bort és a pálinkát a „legifjabbak”. „Had mulasson — mondják —, hiszen közöttünk van, vigyázunk rá!” — pe­dig már akkor nem vigyáznak rá, amikor az első po­harat a szájához emeli, utána még úgy sem. Aztán láthatsz szomorúbb képet is — amely már- már a családi tragédiák kezdete. Fizetéskor este a kocs­mák körül ácsorgó asszonyok... Kiabálás, veszekedés, durva, ocsmány szavak... Kell ez? A vendéglátó vállalatok forgalmi statiszti­kája mutatja, hogy a forgalom fizetési napokon hihetet­len magasra emelkedik. És semmiképpen nem azok a szo­lid baráti, vagy családi vacsorák, iszogatások emelik a grafikon görbéjét, hanem a gátlástalan hejehuják, ame­lyeknek a végére belesivít a mentőautó szirénája, vagy megjelenik a rendőrségi riadókocsi, vagy —■ s ez a leg­szomorúbb, legfájóbb — a síró asszony .. s Az ember megille- tődött áhítattal lép ebbe a terembe. Ugyanis ez a há­zasságkötő-terem. Az igen ! áhitat pedig... hm . szóval azért az többnyire maradan­dó a házasfelek éle­tfán is, mintegy szép | emlékként. A nagy, t öles íróasztal előtt t két szembeállított. ; bordóhuzatú fotel j áll, itt foglalnak he- : lyet a házasulandó ;,Síelek“, bemondják lambszürke tok. A zöld A Mohácsi Bútor­gyárban a napokban tartották meg a terv ismertető értekezle­tet, ahol a dolgo­zókká] ismertették az elmúlt év ered­ményeit és az 1959. évi feladatokat. 1958-ban a bútor­gyár 112.2 százalék­ra teljesítette é^cs tervét. Jó eredmé­mondjuk meg úgy, ahogy van: a lábát nézik. Nézhetik is. Mert valószínűleg tavaszra a- . ... __.. sz ínes világoskék és rózsaszí- ?t<:ben még_úvek múl nű harisnyák is divatba jön­nek a megfelelő színű ruhák­hoz. Alkalmakra a sajátcsíkos harisnya egyre jobban kiszo­rítja a feketecsíikosat és »ár­kosát. Sajnos, a nők továbbra is tűsarkú cipőben botladoznak} ^atTikat, majd a a tavasszal. Továbbra is diva-. emzetiszinfl lepellel tos a hosszú orrú tusarku, de*letakart asztal elé divatba jón a kerekebb orrú, : lé ek , sorosan egy- kenyelmes „kubán-sarku” ci- J más mell)s. Pő is. A zöldtől a rózsaszínig, | A szertartás“ ép­penséggel nem hosz- szú. Mindegyik el­mondja, hogy „aka­rom“, vagy hogy . ,igen“ — már mint két, 750 garnitúra* egymást — s akkor matracot és 242? Szigeti András, a II. stráfkocsit. X kerületi tanács anya­1939-ben a terv* könyvvezetője, mi­szerint 800 hálószo-j után megigazítja vál­800 hálószoliahútor, 3 000 sezíon nyékét értek el az önköltségi terv tel­jesítésében is. 3.1 százalékkal csök­kent az önköltség a tervezetthez képest. Az elmúlt év során a gyárban legyár­tottak 400 hálószoba bútort, 100 konyha­bútort, 960 fényezett háromajtós szek­rényt, 1 900 sez!opt, 4 098 konyhei ülő­babútort, 1 200 fé- í Ián a címeres stólát, nyezett háromajtÓ6t ünnepélyesen kije­szekrónyt, 3 000 sez- lont és 240 ..Harmo­nia“ típusú kétsze- rhélyes rekamiét kell gyártani a hoz­závaló párnázott szé kekkel. lenti: — Törvényadta jo­gomnál fogva, a tör­vény értelmében há­zastársaknak nyilvá­nítom. Ezután a menyasz­ezony, azazhogy az asszony, elpityere- dik, a férj esetlenül pirul s jönnek a vé­get nem érő rokoni csókok — már jó elő­re „bevételezett“ — pálinka és bor illat­tal keverve. Nos, ennyi az egész. Városkánk jámbor és dolgos lakóinak életük egyik leg­szebb (de nem min­dig marandandóbb) pillanata tehát itt zajlik le Bandi bácsi előtt. Az utóbbi két esztendő alatt körül­belül ezer ifjú meny­asszonyt és vőlegényt .nyilvánított házas­társaknak“ — tör­vényadta jogánál fogva. Aha! „Ifjú“ meny­asszonyt és vőle­gényt? Igaz ez? Csak ifjak járulnak Ban­di bácsi elé? — Nemrég égj' idős párt adtam ösz- sze. A vőlegény het­ven, a menyasszony hatvanöt éves volt. összeadtam őket, az­óta nem tudok róluk. De volt még egy ilyen idős pár, ahol a vőlegény túl volt már hetvenen, a menyasszony pedig alig tíz esztendővel fiatalabb. De a há­zasságuk nem sike­rüli Nincs egy esz­tendeje, hogy házas­ságot kötöttek, most pedig már válnak. — Hogyan? — Igen, válnak! Nekem csak annyit mondott az „ifjú,, férj, hogy most éget­te meg magát har­madszor, többet nem nősül. Hm ... Szóval azt mondta, hogy „töb­bet“ nem nősül. Bár ki tudja, nem-e?! Elvégre még alig múlt hetven eszten­dős. — És a fiatalok? — Oh, azoknál könnyen megy! Szé­pek, helyesek, per­sze egy kicsit elfo- gódottak, amint ide belépnek. Talán csak egy eset volt, ami­kor még idejében a mama közbeszólt. ;.. Illetve közbe „ütött“. Ugyanis a mama utólérte lá­nyát — éppen itt a folyosón —, aki jö­vendőbelije oldalán várta a bebocsátást. Egy kisebb pofonnal lebeszélte a túlifjú menyasszonyt a há- szant frigyé­ről, így aztán nem tett az egészből sem­mi. Hogy most kinek volt igaza, kettőjük közül ki volt az elő­relátóbb, nem tudni. Egyébként Bandi bácsitól azt is meg­kérdeztük, hogy mi­kor köttetnek legin­kább a házasságok, az évszakok befolyá- solják-e a lángra- gyúlt, türelmetlen szíveket? — Tudja azt a nó­tát, hogvaszongya: „Szüret után lesz az esküvő...“? — Persze. — No látja. Hát akkor. Szüret után és főleg tél elején, karácsonykor. — És tavasszal vagy nyáron? — Akkor ismer­kednek s ősszel ide- állnak elém. — Volna egy ja­vaslatunk. Azt nem lehet, hogy a lakás­hivatalt ideköltöztet­nék az eskető-terem- be, úgyhogy az ifjú párok itt mindjárt megkapnák a lakás­kulcsot is, és... Bandi bácsi erre is mondott valamit, de azt nem lehet leír­ni. (RABI

Next

/
Oldalképek
Tartalom