Dunántúli Napló, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-12 / 60. szám

195*. MÁRCIUS 12. NAPLÓ 3 Takarékos gazdálkodás eredménye: 4355000 forint msolakarílás egy év alati KRÓNIKA: Ä korábbi évek gyakorlatá­tól eltérően az elmúlt év ele­jén a Komlói Szénbányászati Tröszt bányaüzemeiben nem csak a termelési terv teljesíté­sével kapcsolatos feladatokat vették számba, hanem külön takarékossági tervben rögzítették a termelési költsé­gek csökkentése érdekében szükséges tennivalókat. A leg­több bányaüzemben már a ta­karékossági tervek elkészítése­kor kitűnt, hogy a takarékos gazdálkodásnak milyen nagy területe van, hogy a takarékos­kodásra ezerféle lehetőség nyí­lik. A takarékossági terv elkészí­tése persze csak az első lépés volt a takarékos gazdálkodás volt. Ezért felé. Ahhoz, hogy a takarékos- sági tervben foglaltak valóban meg is valósuljanak, elsősor­ban a takarékosság gondolatát kellett a bányászok, a műsza­kiak körében elterjeszteni. En­nek érdekében a bányaüzemek gazdasági, párt- és tömegszer­vezeti — s különösen a KISZ- — vezetői igen sokat tettek; Nem múlt el olyan termelési tanácskozás, taggyűlés vagy egyéb értekezlet, ahol a taka­rékosságról szó ne esett volna, ahol a takarékosság fontossá­gát, népgazdasági jelentőségét ne magyarázták volna. S mivel a szavak mögött rendszerint a kommunisták, az ifjúmunká­sok, a műszaki, gazdasági ve­zetők példamutatása is ott állt, s a szép szó mellett számos in­tézkedés is takarékosságra, a társadalmi tulajdon védelmére buzdított — a várt eredmény sem maradhat el: A Komlói Szénbányászati Tröszt igazgatóságán nemrég zetésón alapuló takarékosság­nak, a termelési költségek ilyenforma csökkentésének. Kossuth-bányán például az­zal, hogy a drágán beszerezhe­tő import faanyagok helyett egyes munkahelyeken fémtám biztosítást alkalmaztak, 210 ezer forint értékű bányafát ta­karítottak meg egy esztendő alatt. S ez a megtakarítás még sokkal magasabb lehetne, ha a fém tárnok alkalmazására na­gyobb gondot fordítottak vol­na. Ugyanitt az V—VI. színt közötti kooperáló légvezeték elkészítésével s a csőhálózat megfelelő rendbehozásával 432 ezer forint megtakarítást ér­tek el; A KISZ anyagmentő brigádok által megmentett anyag értéke 117 ezer forint ték üzemeltetni, ha az elkerül­hetetlen volt az előállított sűrí­tett levegő mennyisége lénye­gesen csökkent — egy év alatt több mint 600 ezer forint meg­takarítással járt. Egy szélhámos házald... Erre a Pintérre már kölyök korában rámondták, hogy „gó- dés gyerek“, — „megél a jég hátán is”, — „nem kell azt fél­teni...!“ — mondták volt an­nak idején. No hiszen a „gódé­S hasonló példák százait le- J patV’ nem is volt baj, legfölr a KISZ-fiatalokat külön dicséret illeti. Azokat viszont, akik „lehetővé tették“, hogy ilyen nagy mennyiségű anyagot mentsenek meg, már nem. Kossuth-bánya gépüzemének dolgozói főleg a hulladék­anyagok újrafelhasználásával értek el jelentős, több mint 25 ezer forint értékű megtakarí­tást, A komlói tröszt 111-as akná­jának dolgozód ugyancsak je­lentős megtakarítást tudnak felmutatni. A vastámos bizto­sítás bevezetésével náluk 22 ezer forint értékű bányafa megtakarítás vált lehetővé. A csillék helyes kihasználásával a szén kiszállításánál 54 ezer forint szállítási költséget taka­rítottak meg. Mivel a jó csille- töltésért a csapatokat jutalom­ban részesítették, a rossz csil­letöltésért pedig elvonást esz­osszesitették: milyen erednie- közöltek, sikerüli elérniük, hogy hét felsorolni a többi bánya­üzemből is. Anna-afcnán a vas­támos biztosítás bevezetése 56 ezer forint értékű bányafa megtakarítását tette lehetővé. Béta-aknán a bányából kira­bolt ócska fa újbóli felhaszná­lása 54 ezer forint megtakarí­tást eredményezett. Ugyanitt azzal, hogy a külszíni buktató elé csillefogót szereltek fel, 100 ezer forint értéket mentettek meg. A fafelhúzó vitték alkal­mazása szintén jelentős mun­kaerő, fizikai erőkifejtés meg­takarításával járt. Nagymányo- kon, a mázai bányaüzemben, Szászvárott főleg a termelés­hez szükséges különböző anya­gokkal bántak takarékosan. Örvendetes, hogy mindhárom helyen igen nagy gondot fordí­tottak a bányafával való taka­rékosságra. Szászvárott ezen _ kívül a távolsági mumkásjára- tok egy részének a megszűnte- ~ lésével 37 ezer forinttal csök­kentették a munkásszállítási költségeket. A komlói tröszt valamennyi üzeme közül a legszebb ered­ményt kétségtelenül a szénelő­készítőműben érték el. Itt az­zal, hogy a kokszszén kihoza­talt újrendszerű diótörő be­építésével növelték, valamint, hogy új dúsítási technológiát készítettek, az előkészítési költ­ségeket több mint egymillió forinttal csökkentették. Több ■ százezer forint megtakarítás lett az eredménye az anyag- ell átó üzemben is a takaré­kossági terv végrehajtásának. az átlagos csillesúlyuk 6.5 q-ról 6,58 máasára emelkedett. Je­lentős, az elmúlt évben 19 ezer forint megtakarítást eredmé­nyezett a meddő bányabeli tö­medékelésének a bevezetése is: A takarékossági intézkedések közül a legjelentősebbnek a sűrített levegő felhasználását szabályozó intézkedés bizo­nyult. Azzal ugyanis, hogy a turbókompresszort vasárnap csak abban az esetben énged­oro­em­BÚTOR nyékét hozott a takarékossági tervek végrehajtása a bányaüze mekben, A takarékossági ter­vekben foglalt célok felülvizs­gálata során kiderült, hogy a bányaüzemekben a takarékos­sági tervekben foglaltak nagy löszét teljesítették. A kimutat­ható gazdasági eredmények pedig arról is tanúskodnak, hogy az elmúlt esztendőben tovább szilárdult a gazdasági vezetőkben, a bányászokban a gazdaságossági szemlélet, szé­lesedett a takarékossági moz- ■ gálám. I Az 1958. évi takarékossági J tervek végrehajtása ugyanak-S kor arra is felhívja a figyel-S met, hogy a helyes anyaggaz-S dálkodásan, a hulladékanya- 8 gok felhasználásán kívül md-5 Amikor elindultam az lyen hatalmas jelentősége van S kös szobafogságra ítélt az ésszerűsítésen, a fejlettebb!bérhez, odakint minden úszott technika és technológia beve-»a napfényben. Az utcán már ■ ballonkabátban jártak az em- . f berek, az iskoláslányok nya­fkán színes kendőcskéket lo- _ ■ bogtatott a tavaszi szellő. A . ■ sofőrök vidáman dudáltak és ahimíniumhn1iutá1Mhaioltak a tülk°iésnek, UlUininUllUUUl ihogy lopVa {„»szírjanak kicsit . .... ... . ... .a friss, jó ízű levegőből. A A lahiányon, illetve a bútor- ■ háziasszonyok is egyszerre ki- hiányon segít most egy ötletes m tódultak az albakokba, sző- újítás. A Jászberényi Fém- * nyeget és rongyot rázni, de nyomo- és Lemezarugyarban ■ tulajdonképpen a levegő és a elkészült az ország első alufa“ szekrénye. Anyaga kívül-belül alumíniumra ragasztott furnér- lemez, szépen megmunkálva. Nagy mennyiségű faanyagot le­het vele megtakarítani és emellett tökéletesen a fabútor benyomását kelti. Az alufa hálószoba garnitúránál, iroda­bútornál egyaránt kiválóan al­kalmazható. Az alpía nemcsak tetsze­tős volta és a megtakarított faanyag miatt előnyös, hanem az ebből készült bútor tartós­sága miatt is. A vegyészek kö­zel egyéves kísérletezése alap­ján a furnérlemezt és az alu­míniumot bakelizálódó gyantá­val ragasztják össze. Az így előállított alufalemezek közül az egyiket két és fél hónapig vízben tartották, a másikat ugyanannyi ideig 60 fokos me­legnek tették ki. A lemezek kiállták a próbát. A bakelizá­lódó ragasztóanyag meggátolja az anyag nedvszívódását. Az alufából készült új típu­sú bútorok előnye még az, hogy alkatrészeikre, szedhetők, h így költözködéskor sem okoz- problémát. jebb rosszra használta. Mert, ha a jég hátán nem is, de a Bartók Béla, Déryné, Lánc­utcai és a Zidina környéki la­kók hátán, — valóban megélt. Mert sajnos az emberek elég­gé hiszékenyek, s hitték a Pin­tér Sanyinak is, aki beállított és azt mondta, hogy a DÉ- DÁSZ-nak az alkalmazottja s amennyiben soron kívül akar­ják áramkörüket 110-ről 220 voltra átállítani, akkor csak neki szóljanak. Szólták. Neki, már mimit Pintérnek. Mert mégiscsak tűrhetetlen dolog kérem, hogy évtizedeken át száztizéé árammal világít az ember, holott lehet 220-sai is. Nem igaz? Most pedig jön ez a jóember, fölajánlja protek­cióját — potom száz forintért, hát miért ne? Gyerünk hát azzal az áram- átkapcsolással, mert mit lehet tudni, ha sok a jelentkező, holnap talán már nem is lesz kettőhuszas áram, csak száz­tizes. Pintér fölvette a százasokat — összesen vagy ezerötszáz fo­rintot — de nem kapcsolt át semmit. Nem azért, mert nem volt csavarhúzója, hanem mert nem értett hozzá. Az átkapcso­láshoz persze. Viszont ahhoz értett, hogy alaposan megnyer­Az üzemékben végzett taka-j g** rákos gazdálkodós múlt évi! mondtak eredménye tröszti szinten ! mek, hogy ,,go s gye­freie lesz ebbői, ákarkt meglás- f sa.. .“ Meg is látták. Egy asz- szony felismerte a Széchenyi téren & kitűnt, hogy Pintér so­ha sem volt a DÉDÁSZ dolgo­zója, mégkevésbé áramátkap- csolója. Csupán csak a város egyik szélhámos házalója. Félévi bizonyítványosztás tapasztalatai az 500. Iparitanuló-iskolában H 4 millió 355 ezer forintot mutat. S ez komoly eredmény, benne van abban a hatmillió forintban, amennyi­vel a Komlói Szénbányászati Tröszt az 1958-as esztendőben a tervezettnél olcsóbban ter­melt; iHMlMiiHnHnmiiiHimNniiiiunHiHiH (RAB) Ötűidh szú hatfűqsáq a visszatekintünk a múltba, akkor megálla­píthatjuk, hogy a régi tanonc (inas) képzéshez viszonyítva, alapvetően megváltozott a szo­cialista ipari tanuló-képzés cél­ja és tartalma. Az iparitanuló- ii»tézetekne<k ma már az a fel­adatuk, hogy a szocialista üze­mek részére a modern gyár­tástechnológiai követelmények­nek megfelelő képzettségű szak­embereket neveljenek. Emel­lett biztosítsák a szakmunkás­utánpótlást a helyiipari szak­mák részére is. Az ipari ta­nuló-intézetek a saját műhe­lyükben folyó gyakorlati ok­tatás mellett, döntően a jövő szakmunkásainak szakelméleti tudását, általános műveltségét, eszmei és politikai felfogását, a tanulók sport- és kulturális életét igyekeznek biztosítani. Tekintettel arra, hogy az 1958/59-es oktatási évben ün­nepeljük a szocialista ipari- tanuló-képzés fennállásának 10. évfordulóját, felvetődik a kér­dés, hogy ipari tanulóink mi­ként élnek az intézetünk által nyújtott tanulási lehetőségek­kel, hogyan igyekeznek szak­májuk gyakorlatát és elméle­tét elsajátítani a régi inas- élettel össze nem hasonlítható sokkal kedvezőbb körülmé­nyek között. A kérdésre akkor kapunk választ, ha megvizs­gáljuk intézetünk 1300 ipari tanulójának félévi tanulmányi eredményeit. (E számban nin­csenek . benne az intézetünkbe járó érettségizett tanulók, va­lamint a kesztyűgyári és hús­ipari tanulók eredményei.) Gyakorlati oktatásból mint­egy 1100 tanulót értékleve: 211 kapott jelest és 354 jó ér- demjegyet. Ezzel szemben csak 4 tanuló mutatott fed elégte­len eredményt A gyakorlati eredmények ilyen magas szint­je azonban véleményem sze­rint nem fedi a tanulók tény­leges tudását. A jövőben főleg vállalatoknál és szövetkezetek­énél, de magánkisiparosaknál lis reálisabb érdemjegy meg- • állapítására, illetve értékelé- I sere kell törekedni. Mór csak ■ azért is, hogy a szakmunkás­■ vizsgák követelményeinek ■ emelésével — melyet ipari megkíván ..... . .... ,. , ... «fejlődésünk joggal megkíván vedessel. aztan másra is áttér- asszony, nála van napközben* J álljon elő ol hel t jedt a bénulás. Negyvenné- a kulcs. Neha. nagyon ™^:hogy a tanuló évközben gya- romban Hévizén voltam, az eljönnek a regi bárotok. Azi« 'Y..,. irreálisan ér_ jót tett. De a háború nem tett mondják, a kedélye *Jd«íjcSít kapott, a szakmun­‘ tálán hozzáfűzik: hát « kásvizsgár, az állami bizott­nem is tudom, mit csináltam* pedig éppen csak jót.. i s az utána következő nehéz évek sem. Negyvenhét­ben aztán Harkányban voltam volna a helyedben, te szegény I nyüzsgő utca kedvéért. Ez volt odakint, de a szobá­ban a beteg ember erről mit sem tudott. Feküdt az öreg vaságyon, háttal az ajtónak és egy kis zsebtiikörrel nézte meg, ki jött be a szobába. Bent fülledt volt a levegő, s a kevés világosság, ami be­áramlott az ablakon, rosszlábú székekre, agyonfogdosott könyvhalmazokra esett. A be­teg ember borotválablanul fe­küdt az ágyon és azt mondta: — A feleségem is beteges a szívével. Ha hazajön, nem na­gyon tud még itthon is dolgoz­ni. És ideges szemrebbenése még tovább mondta, hogy értsem meg, nem volt ez mindig így, tudott a napfény orrabukni az ő padlójukon is, jártak ide ba­rátok és hallottak a falak gondtalan felnőtt nevetést — de hát az asszony tartja el a családot már hat éve, az ő azerkétszáz forintjához jön az a hatszáz rokkantsági nyugdíj ás ezt a férj, a családfő ágy- banfekve nézi végig... — Harminckilencben kezdő­dött — felelte a kérdésemre, amely a betegségére vonatko­zott. — Először nyákszvrtmere­s attól kezdve sorozatosan für­dőn, kórházban, itthon, ope­rálókés alatt, gyógyszer-kú­rán. Nem használt semmi, az Ízületek összenőttek, nem tu­dok mozogni, ötvennégy óta föl sem tudok ülni. Egészen mostanáig úgy be­szélt, olyan száraz nyugalom­mal a betegségéről, mint azok, akik már az unásig elismétel­ték ugyanazt s a betegségüket is inkább hűvös, majdnem szakmai érdeklődéssel kezelik. De Kajti Is/tván esete mégis más. Neki is volt ideje bőven, hogy elfásuljon és egyetlen szenvedélye legyen a betegsé­gének részletes ismertetése. Hogy miért nem történt ez meg, nem tudom, talán azért, mert ez a borotválatlan arcú, negyvenéves ember túlságosan szerethette az életet, semhogy belenyugodjon, hogy őt örökre idecsukta, ebbe a kevésfényű szobába. — Hat éve nem voltam kint az utcán. Csak amit a mentő- kocsi ablakából láttam, ha a kórházba vittek. ügy ülök, hogy kilátok az udvarra, látom a két ficán kóló kutyát, a fogócskázó gye­rekeket, az asszonyokat, akik vizes kötényesen teregetnek az udvar végében. De mind­ebből ezek a kutató, revdesö szemek semmit sem látnak Csak a plcfont, az asztalt, a falat, ahol már 'alán minden piszokfoltot, minden kovást és minden karcolást ismernek. Néha bejön a szomszéd ­Es hát persze, ott vannak I a gyerekek. A gimnazistaj lány, aki városi orosz tanul­mányi versenyt nyert és na- j gyón nagy vétek lenne tovább nem tanulnia. A kisfiú, akiI hogy megfelel, vagy esetleg meg is bukik. Ilyenkor tanuló és szülő egyaránt becsapott­nak érzi magát A gyakorlati oktatásnál az a feladat, hogy fokozottabban biztosítsuk az oktatás tárgyi feltételeit Északmában való foglalkoztatást SSäsu-s L Ami az elméleti eredménye­csöndes felelésben a napok. Jó, hogy itt van az el nem szí­vott cigarettákból spórolt rádió amely minden reggel be­mondja, hogy ilyen és ilyen hónap, ennyiediké, péntek. Es máskor elmondja, hogy „Ha­rold Macmillan brit miniszter- elnök megérkezett a Szovjet­unióba, vagy hogy egy csepeli üzemben háromszáz újítást nyújtottak, vagy hogy holnap­ra esős idő várható. De embereket, a családon, a szomszédasszonyon, a né­hány ritka baráton kívül — sosem lát. Azt mondja és vá­gyódás cs’llog a szemében: — Csodálatos lenne egy te­levízió ... Persze, azt nem lehet ciga­rettán megspórolni. Ahhoz külső segítség kellene. S amint újra kint vagyok a zajos utcán, az ezer külön­böző emberi arc között, a be­ég ember borostás ,arca van «W hat éve csak a ’^’entőkeosí n h’c’-őből látott • fotót ok’ szere*: n -ov*4 c *áyi- cot. az örönr.Tf, és egy televízió segítene rajta. két illeti, a szakma elméleti tárgyaiból, szakismeretből 59, anyagismeretből 47, szakrajz­ból 51 tanuló kapott elégte­lent. Ez azt bizonyítja, hogy ennyi tanuló nem értette meg szakmája elméletének fontos­ságát. A szakelmélet szerete- tét tükrözi vissza ezzel szem­ben az, hogy a félévkor szak­ismeretből 145 jeles, 344 jó, anyagismeretből 92 jeles, 172 jó, szakrajzból 106 jeles, 311 jó osztályzatot elért tanuló volt. El.szomorítóbb képet ka­punk a közismereti tantárgyak elemzésénél, mert például mennyiségtanból 61 jelessel és 222 jóval szemben 127 elégte­len eredményt elért tanulónk van. Fiataljaink nehezen ér­tik meg, hogy a szakmájuk­ban adódó problémákat a számtan, műszaki számítások alaovető ismerete né’kiil nem fogják tudni megoldani. Ipari tanu’óink egv ré * «szóban az a helytelen rézé a’akult ki, hoev magvar és történelem tanulására nincs Mi I U.JKÍ. 11» (/Isi IriJIvlt'lJl kdinUUUcUd HALLAMA ERZSÉBET * szükségük, hiszen úgyis kasok lesznek. Elmek a hely­telen nézetnek — amelyet sajnos sokszor a felnőttek is táplálnak — a következménye azután az, hogy magyarból 81, történelemből pedig 120 tanu­ló bukott meg. Ezért ezúton is kérjük a szülőket, munkaadó­kat, idős szakmunkásokat — bár a régi világban nekik nem volt ilyen tanulási lehetősé­gük — gyermekeinkkel segít­sék megértetni, hogy a ma­gyar és a történelem tanulása nélkül, nem válhatnak általá­nos műveltséggel rendelkező, sokoldalúan képzett, szocia­lista világnézetű szakmunká­sokká; Ha a félévi osztályozó kon­ferencia adatai alapján meg­vizsgáljuk a hiányzás kérdé­sét, akkor megállapíthatjuk, hogy tanulóink igazoltan 13 000 órát, igazolatlanul pe­dig körülbelül 2680 órát hiá­nyoztak. A nagyarányú hiány­zás miatt ezúton is kérjük a szülőket, hogy gyermeküket csak abban az esetben tartsák otthon, ha az ténylegesen fek­vő beteg Nem engedhető meg, hogy tanulóink visszaéljenek az orvosi igazolásokkal. Ta­pasztalatból tudjuk, hogy sok tanuló valamilyen fájdalom ürügyével elmegy orvosi ren­delésre, ott egy órát eltölt, kap egy orvosi igazolást, hogy a rendelésen megjelent, azután egész nap a városban csava­rog Az igazolatlan hiányzá­sokról tudni kell, hogy — bár ez a szülőkre nézve fájdalmas — mégis érvényre kell juttat­ni a rendtartási előírást, hogy egy bizonyos óraszámot mu­lasztott tanulónak a szerződé­sét fel kell bontani. Egyéb­ként is minden ilyen hiányzás „rossz” magatartást is jelent, amely a tanuló ösztöndíj-csök­kenését vonja maga után. Példaként két ellentétes ta­nulót említek meg akiknek hozzáállása szafcmájÖkhoz és a tanuláshoz visszatükröződik a tanulmányi eredményükben. Bíró Mihály II. éves tanuló a félévkor jeles rendű lett. A jó tanulmányi munkája mellett, intézetünk KlSZnszervezeté- nek is aktív tagja, szabad­idejében pedig mint sportoló (tornász) szép eredményeiket ér él. Ezzel szemben —i saj­nos — több olyan tanulónk is van, mint a II. éves Varga István, aki a 23 óra igazolat­lan hiányzása mellett elégtelen rendű és pontosan a legfonto­sabb tantárgyakból: anyag­ismeretiből, szakismeretből ás szakrajzból bukott meg, sőt a félév eltelte óta is állandóan elégtelenre felel. ^ szülőkben és a tanu­lókban egyaránt el kell végre oszlatni azt a hamis, helytelen nézetet, hogy aki ipari tanuló lesz, annak nem kell tanulnia. A technika fej­lődik, iparunk gyors ütem­ben fejlődik és egyre nagyobb szakmai és általános művelt­séggel rendelkező szakmunká­sokat követel meg. Ezzel kap­csolatban felelősség terheli a szülőket. Saját érdekük, hogy iskolai napokon, de még in­kább az elméleti oktatás előtti időben ellenőrizzék gyerme­keiket, hogy kellőképpen felké­szülnek-e az órákra. A szülők vegyék igénybe az osztályfő­nök fogadóóráit, keressék fel az oktató elvtársakat, állan­dóan érdeklődjenek gyerme­kük előrehaladása iránt. A ta­nulókkal kapcsolatos problé­mákban fogadják meg pedagó­gusaink tanácsát, nevelési kérdésekben kérjék vélemé­nyüket, mert csak a szülői ház, a munkahely és iskola össze­fogásával, együttműködésével, az ifjúsági szervezet, a KISZ bevonásával tudunk egészsé­ges. képzett, művelt szakmun­kás-nemzedéket fo’-'tfy >anj •iépgazdaságunkna Mátrai Károly, a MüM 500. sz. Iparitanuló­intézet helyettes

Next

/
Oldalképek
Tartalom