Dunántúli Napló, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-10 / 58. szám

2 NAPLÓ 1959. MÁRCIUS M. II Magyar szocialista fflunkaspíri Közponn Bizoitsaoa 1959. március 6-1 ülésének határozata (Folytatás az 1. oldalról) termelőszövetkezetek taglétszáma közel két­százezerrel, szántóterülete több mint 1 millió holddal növekedett. Hazánkban március 1-én a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok együttesen az ország összes szántóterületének több mint 40 százalékán gazdálkodtak. A két hónap alatt elért gyors fejlődés követ­keztében a termelőszövetkezetek taglétszáma és földterülete hozzávetőleg megkétszereződött és meghaladja az ellenforradalom előtti leg­magasabb szintet. Különösen jelentős eredmé­nyeket értünk el Győr-Sopron és Szolnok me­gyében, ahol a mezőgazdaság szocialista át­szervezése a befejezéshez közeledik, valamint Veszprém, Fejér, Komárom megyében, ahol a szántóterület több mint fele már a szocialista gazdasághoz tartozik. A Központi Bizottság elismerését fejezi ki minden kommunistának, köszönetét mond minden haladó pártomkivülinek, aki személyes, önzetlen munkájával hozzájárult e nagy ered­mények eléréséhez. Szívből üdvözli mindazo­kat a paraszti dolgozókat, akik a mezőgazda­ság szocialista útjára tértek. Biztosítja őket arról, hogy a Központi Bizottság minden se­gítséget és támogatást megad ahhoz, hogy munkájuk a termelőszövetkezetekben egyre eredményesebb legyeim Javasolja a kormány­nak és felhívja az összes állami szerveket, hogy az ehhez szükséges megfelelő intézkedéseket tegyék meg. Egész mezőgazdasági fejlődésünk legfonto­sabb feladata most a tavaszi munkák jó el­végzése. Az ország elvárja, hogy az egyénileg, valamint a termelőszövetkezetekben dolgozó parasztok és az állami gazdaságok dolgozód jól elvégzett munkával biztosítsák a nagyobb ter­mést. Mezőgazdaságunk fejlődésének fő követel­ménye ma a termelőszövetkezetek megerősí­tése, különösen a tél folyamán alakult ter­melőszövetkezetek nagyüzemi gazdálkodásá­nak megalapozása. A Központi Bizottság vé­leménye szerint most ez a döntő feladat: en­nek sikeres végrehajtása az alapvető feltétele annak is, hogy az új gazdasági évben újabb nagy lépést tegyünk előre a termelőszövetke­zetek fejlődésében. A minisztériumokban, megyei és járási szer­vekben és a falun dolgozó kommunisták, ta­nácsfunkcionáriusok, termelőszövetkezeti ve­zetők nagy és megtisztelő feladata, hogy az új élet útjára lépett, parasztok munkáját elő­segítsék és a termelőszövetkezetek jó szakmai és politikai vezetését megoldják. Pártszerveze­teink biztosítsanak az újonnan alakult ter­melőszövetkezeti vezetőknek nagy munkájuk­ban messzemenő politikai támogatást Fejlődésünk jelenlegi szakaszában változat­lanul fő feladatunk a mumkáshatalom alapjá­nak, a munkás-paraszt szövetségnek erősítése. A szocializmus útjára lépett parasztok mellett továbbra is bizalmat és megbecsülést tanúsí­tunk a még egyénileg dolgozó parasztok iránt. A ma még egyénileg termelő parasztokat a munkásfiatalom erősödése és a meggyőző szó hozza a szövetkezeti útra; Az elmúlt évben végbement jelentős politi­kai fejlődés, a választási győzelem, a lendü­letes munka jó gazdasági és kulturális ered­ményei, parasztságunk jelentős előrelépése a mezőgazdaság szocialista útján biztosítják, hogy a magyar népben erős az az eltökéltség, hogy lehetőségeinket jobban kihasználva gyor­sabban haladjunk előre, VI. A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága a pártkongresszust 1959 no­vember végére hívja össze. Pártunk a kong­resszuson elemezni fogja fejlődésünk tapasz­talatait és helyzetünket, megtárgyalja az ott előterjesztendő ötéves terv irányelveit és ki­jelöli a további feladatokat. Fejlődésünk je­lenlegi politikai és gazdasági feltételei lehető­vé teszik, hogy az addig hátralévő három­negyed év alatt lendületes munkával újabb jelentős eredményeket érjünk eL A Központi Bizottságnak az a véleménye, hogy a jobb előrehaladás feltételei már ma adva vannak. Építhetünk eddigi eredmé­nyeinkre. Támaszkodhatunk az anyagi alapo­kon túl pártunk helyes irányvonalára és egy­ségére, a párt és a néptömegek összeforrott- -ágára, az alapvető dolgozó osztályok, a mun­kásosztály és a parasztság szilárd szövetsé­gére, a nemzet összes haladó erőinek mind szorosabb tömörülésére. A Központi Bizottság, mint megvalósítható célt ajánlja egész dol­gozó népünknek: 1959 végére érjük el népgazdasági tervünk néhány legfontosabb mutatójának — a szo­cialista ipar termelésének, a termelési költ­ségeknek, a beruházásoknak, a termelékeny­ségnek, a nemzeti jövedelemnek — a három­éves tervben 1960-ra tervezett színvonalát. 1959-ben érjük el a szocialista ipar összter­melésében azt a színvonalat, melyet a há­roméves tervben 1960-ra irányoztunk elő. Meg van rá a lehetőségünk, hogy ez évi terme­lési tervünket körülbelül 4 százalékkal — hozzávetőleg olyan mértékben, mint 1958-ban —, túlteljesítsük. Jó munkával igyekezzünk túlteljesíteni a mezőgazdasági termés 5.2 szá­zalékra tervezett évi növekedését. Biztosítsuk mr 1959. évi 13,2 milliárdos beruházási terv végrehajtását; ez azt jelenti, hogy két év alatt hároméves beruházási tervünk több mint 80 'Azaiékát teljesítjük. Az Iparban a termé­kek önköltségét a tervezett 1,5 százalék he­lyett 2,5 százalékkal csökkentsük, a munka termelékenységét az előirányzott 3 százalék helyett 5 százalékkal növeljük; ez azt jelenti, hogy az önköltség már ebben az évben ked­vezőbben alakul az 1960-ra előirányzottnál, a termelékenység pedig 1959 utolsó negyedében körülbelül olyan lesz, mint az eredetileg 1960-ra tervezett. Biztosítsuk ebben az évben is tervünknek megfelelően a nemzetközi fize­tési mérlegünk egyensúlyát, kötelezettségeink pontos teljesítése mellett. Érjük el a takaré­kosság következetes érvényesítésével és mun­kánk javításával, a népgazdaság minden ágá­ban, hogy nemzeti jövedelmünk az idén 8,3 százalékkal emelkedjék és így már ebben az évben elérje az 1960-ra tervezett színvonalát. Mindezeknek a feladatoknak sikeres meg­oldása mellett a munkások és alkalmazottak reáljövedelme mintegy 5—6 százalékos emel­kedésével már 1959-ben meghaladja a jövőre tervezett szintet, a parasztok egy főre eső reáljövedelme pedig az előirányzottnak meg­felelően emelkedik. VII. A Központi Bizottság megállapítja, hogy az itt kitűzött célok elérése megköveteli a veze­tés színvonalának javítását a legfelsőbb szin­ten is. Fel kell számolni az állami vezetés­ben még fellelhető sablonos, lélektelen ügy­intézést, az újtól való Idegenkedést, a bürok­ratizmus maradványait, az irányítás egyenet­lenségét. Ezért a kongresszuson a Központi Bizottság javaslatot fog tenni a kormányzati munka, a gazdasági vezetés megjavítására is. Meglevő, de kellően ki nem aknázott lehe­tőségeink még jobb kihasználása a párt és kormány Irányító munkájának további javí­tásán túlmenően megköveteli a vezetés szín­vonalának emelését a minisztériumoktól a községi tanácsokig, az iparági igazgatási szer­vektől a műhelyek irányításáig — a vezetés minden fokán. A Központi Bizottság külön is felhívja valamennyi párt, állami, gazdasági szerv, valamint minden társadalmi szervezet funkcionáriusainak figyelmét a következőkre: A munka termelékenységének emelé- se, a termelés önköltségének csökken­tése mindenekelőtt ip>arunk és mezőgazdasá­gunk műszaki színvonalának emelését köve­teli meg.. A műszaki fejlesztés területén ed­dig elért sikereinknek nem szabad eltakar- niok azt a hiányosságot, hogy az elmúlt évben éppen a fejlődésünk szempontjából legfonto­sabb területen nem értük el a magunk elé tűzött célokat. Egész népgazdaságunk fejlődé; sét csak úgy tudjuk meggyorsítani, ha a mű­szaki fejlesztésben a meglévő hiányosságokat kiküszöbölve, jelentős lépést teszünk előre. Előrehaladásunk másik alapvető eme­lője a beruházásokra rendelkezésre álló összegek oélszerűbb és gazdaságosabb felhasználása. Különös gondot kell fordítani a beruházásoknál a termelés gazdaságosságának növelésére, a termelési folyamatok korszerű­sítésére, népgazdaságunk szerkezetének javí­tására. Nem lehetünk eredményeinkkel meg­elégedettek mindaddig, amíg nem sikerül tel­jesen véget vetnünk a beruházások szétfor­gácsol tságának és elérnünk, hogy a megkez­dett beruházások a műszakilag indokolt idő alatt valóban el is készüljenek. Az előttünk álló feladatok jó megoldása céljából a Központi Bizottság felhívja a párt­bizottságokat, valamint az államigazgatásban, a gazdasági vezetésben, a társadalmi szerve­zetekben vezető posztóikon dolgozó kommu­nistákat és p>ártonkívülieket, hogy jobb mun­kával segítsék a tömegek alkotó erejének to­vábbi kibontakozását. VIII. A magyar dolgozók milliói ezer és ezer mó­don, minden központi felhívás nélkül is se­gítik szocialista céljaink megvalósítását. Kez­deményezéseikkel, odaadó munkájukkal biz­tatnak mindannyiunkat gyorsabb ütemű előre­haladásra. Megértésre és lelkes visszhangra talált a múlt esztendőben a párt és kormány takarékossági felhívása. Csepel és Diósgyőr dolgozói nyomán az ország úgyszólván min­den üzemében takarékossági felajánlásokat tettek és valósítottak meg. A dolgozó tömegekben élő bizakodás és al­kotó kedv erős hajtóereje a társadalmi és gaz­dasági életünk minden területén mutatkozó gyorsabb előrehaladásnak. A Központi Bizottságnak a2 a véleménye, hogy gazdasági helyzetünkben a múlt évben megvalósult jelentős javuláshoz hozzájárult a helyes alapokon újjászerveződő szocialista munkaverseny. Az ellenforradalom leverése után újjászülető munkaverseny alapjában vé­ve megszabadult a korábbi évek hibáitól. Ma az a jellemző, hogy a munkaverseny konkrét és a felajánlásokat a dolgozók tessék; a szo­cializmus ügye iránti lelkesedéstől áhatott ön­tudatos munkások ezrei, tízezrei fejlesztik, alakítják a munkaverseny új formáit. E lel­kes kezdeményező szellemet mutatja, hogy mikor a Szovjetunióból híre jött a XXI. kong­resszus tiszteletére alakult kommunista bri­gádoknak, a magyar gyárakban sok helyen szocialista brigádok alakultak. E brigádok tagjai nemcsak a munka frontján kívánnak — élve a szocialista munkaverseny eszközé­vel —, kommunista módon helytállni, hanem önmaguk továbbképzésével is és az élet min­den területén tanúsítandó példamutató szo­cialista magatartásukkal. A Közpxmti Bizottság meggyőződése szerint, fejlődésünk meggyorsításának lényeges felté­tele, hogy magasabbra emeljük a szocialista munkaverseny zászlaját az alkotó munka minden területén az egész országban. Ezt elő­segíti az, hogy dolgozóink nagy tömegeit fel­lelkesítette a Szovjetunió Kommunista Párt­ja XXI. kongresszusán elfogadott hétéves terv. Nem kétséges, hogy ez a lelkesedés növeli dolgozóink alkotó kedvét és így anyagi erővé válva, felbecsülhetetlen segítséget fog jelenteni a szocialista munkaverseny fellen­dülésében. A (Központi Bizottság hangsúlyozza, hogy gazdaságpolitikánk jelenlegi irányvonala nem változik. Szükségesnek tartja felhívni a fi­gyelmet arra is, hogy semmiesetre sem kap­hat ismét teret a munkaversenyben a puszta mennyiségi szemlélet a gazdaságosság szemlé­lete helyett. A termelés mennyiségi emelése is fontos célja a versenynek ott, ahol a szüksé­ges anyag és az értékesítés biztosítva van. Ilyen terület például a mezőgazdasági gép­gyártás, a műtrágya-termelés, az építőanyag­termelés, a jó minőségű szenek bányászás? stb. Az egyes munkás természetesen minde­nütt igyekezzék a tőle telhető legjobb telje­sítményt nyújtani. De óvakodnunk Kell attól, hogy a munkaverseny fellendülése háttérbe szorítsa a minőség javítását. Ellenkezőleg, a munka verseny mozdítsa etŐ'a takarékosabb gazdálkodást és gyártmányaink minőségének megjavítását. Ennek és a'műszaki színvonal emelésének is fontos eszköze az újítómozga- lom. Irányuljon a verseny a munkások szo­cialista öntudatának emelésén át a munka- fegyelem megszilárdítására is. Mindezzel ér­jük el hazánk gazdasági helyzetének további javulását és azt, hogy a termelés emelkedése nyomán dolgozó népünk életszínvonala is rendszeresen emelkedjék. A munikaverseny egyik legfontosabb célja az is, hogy az or­szág külkereskedelmi helyzetét, fizetési mér­legét tovább javítsa. A Központi Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy hároméves tervünk ez évi felada­tainak határidő előtti teljesítésével a közvet­len, azonnali eredményein túlmenően, a gyor­sabb fejlődéshez és az ötéves tervhez terem­tünk szilárd alapot. * A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága politikájában mindenkor a töme­gekre támaszkodik és politikáját a magyar nép szocialista jövőjébe vetett rendíthetetlen hit hatja 6t. Pártunk útmutató szavát, taná­csait az elmúlt évek harcaiban, a kemény munkában, sokszor Igen bonyolult helyzet­ben- is meghallgatták, követték a tömegek. A magyar nép tapasztalhatta, hogy reálisan mérjük fel a helyzetet, őszintén, nyíltan fel­tárjuk a nehézségeket, megmutatjuk azokat az erőket, amelyekkel leküzdhetjük a fel­merülő akadályokat. Mindenkor megvalósít­ható célokat tűztünk magunk elé és népünk elé. A Magyar Népköztársaság így érte el az utóbbi két és fél év igen jelentős eredményeit. A Központi Bizottság most is helyzetünk gondos és felelős mérlegelése alapján döntött. A határozatban megjelölt feladatok reálisak. Mély meggyőződésünk, hogy e feladatokat dolgozó népünk megérti, magáévá teszi és megvalósítja. E feladatok megoldása gazda­gítja hazáinkat, erősíti nemzetünket és min­den egyes dolgozó boldogulását szolgálja. A határozatban megjelölt feladatok megvalósí­tásával a magyar dolgozók egyben eleget tesznek internacionalista kötelességüknek, hozzájárulnak a szocialista tábor erejének növeléséhez, a szocialista társadalmi rend győzelméhez a szocialista és kapitalista vi­lágrendszer versenyében. A Közpxmti Bizottság felhívja összes párt, állami és gazdasági irányító szerveink, to­vábbá a pártszervezetek, a Kommunista Ifjú­sági Szövetség és a szakszervezetek figyelmét arra, hogy saját területükön, a dolgozók bevo­násával, egyes üzemek és más munkaterüle­tek lehetőségeinek alapx>s felmérése után ál­lapítsák meg a jelenlegi határozat végrehajtá­sából adódó feladatokat, a szocialista mun­kaverseny konkrét céljait. Az egyes munka­helyeken gondos mérlegeléssel meghatározott tennivalók együttesen adnak új, megnöveke­dett lendületet népünk alkotó munkájának és hozzák közelebb a szocializmus felépítésének napját hazánk,ban.-------------------------------------------------------------------------------------------------------------­Az üzemi faliújságokról Egyidóben nem volt olyan ipari üzem megyénkben, ahol egy vagy több feldújság ne lett volna. Ezeknek a fali­újságoknak a többsége rend­szeresen megjelent, s a cikkek többsége többnyire érdekes, az üzem, a gyár életét közvet­lenül érintő problémáikat tar­talmazott. Ezeket a faliújságo­kat az üzemi pártszervezetek, szakszervezetek általában jól hasznosították a helyes köz­vélemény kialakításában. Az agitációnak, a munkások nevelésének, a legfontosabb feladatokra való mozgósításá­nak ezt a formáját azonban mostanában csak kevés helyen használják. Az üzemek több­ségében nincs faliújság, vagy nem tölti be a hivatását, mert az ellenforradalom után a fel­bomlott szerkesztő bizottságo­kat általában nem szervezték újjá, noha a sztál invárosi KISZ-szervezetnek a múlt év­ben Pécsett megrendezett fali­újság-kiállítása után ez várha­tó lett volna A pártszerveze­tek, a szakszervezetek, a KISZ kevés kivételtől eltekintve, nem is igen gondoltak az agi- {táció ilyen formájának fel- ; elevenítésére. A faliújság ép>- p»en ezért sokhelyütt a hirdető- tábla szerepet tölti csak be; Talán furcsán hangzik, de a tapasztalatok alapján azt kell hinni, hogy az üzemek p>árt- és szakszervezett vezetői le­becsülik, sőt nem értik a fa­liújság jelentőségét. Csak ezzel magyarázható, hogy ilyen könnyen lemondanak egy ilyen fontos agitációs eszközről. Nem az újságíró szakmaszere­tete, hanem az agitáció ered­ményesebbé tétele miatt kell szót emelnünk azért, hogy a felvilágosító munkában na­gyobb legyen a becsülete az írott szónak. Az írott szó, a faliújság ugyanis a pártszer­vezetek px>litikai tömegmun- kájának, az emberek eszmei nevelésének igen fontos esz­köze lehet, ha valóban élnek a faliújság adta lehetőségekkel. Mert a faliújság ugyanazt te­szi, mint az agitátor, csak nem hangos, hanem leírt szóval. A faliújság jelentőségét ezen kívül növeli, hogy nemcsak agitál, hanem szervez és nevel is, alakítja a közvéleményt, fejleszti a bírálatot és önbírá­latot, lehetőséget ad egyes proto lémák széleskörű megvitatásé­hoz, a különböző nézetek tisz­tázásához; A faliújság természetesen csak akkor tölti be ezeket a feladatokat, ha jól szerkesztik, ha rendszeresen megjelenik s a falújságon megjelenő írások valóban az üzem, a gyár leg­közvetlenebb problémáival fog­lakoznak. Tudjuk, sok helyen arra hivatkoznak, hogy azért nincs falújságjuk, mert náluk nem hajlandó senki faliújság­cikket inni, s mert — teszik hozzá — sokszor nem is tud­ják, hogy miről kellene írni. Pedig a témaválasztás ma iga­zán nem lehet probléma. Az SZKP XXI kongresszusa anya­gának megismertetése ezernyi cikk témájául szolgál. Pártunk Közpxmti Bizottsága legutóbbi határozatának tudatosítása, a határozatban foglaltak meg­valósítására való mozgósítás szintén sok-sok cikktémát rejt magában. S az üzemi életnek naponta rengeteg eseménye van. A faliújság szerkesztődre, készítőire vár, hogy a legfonto sabbakra felfigyeljenek. A Közpxvmti Bizottság legutóbbi határozatában megjelölt fel­adatok megvalósítására, a munkaverseny széleskörű ki­terjesztésére való mozgósítás­ból a faliújságoknak például komoly részt kell vállalniok. Lenin ugyanis többek között azt követelte a sajtótól, hogy ismertesse meg a dolgozókat a példás munkával, a munkater­melékenység fokozásának leg­jobb módszereivel és legyen a szocialista munkaverseny szer­vezője. Ez a követelmény plé­dig teljes mértékben vonatko­zik a faliújságra Is, hisz a faliújság közvetlenül az egyes munkásokhoz, az egyes embe­rekhez szél és a helyi életből vett példákon neveli őket. A faliújság szerkesztése te­hát fontos része kell, hogy le­gyen az üzemi párt- és szak- szervezetek felvilágosító tevé­kenységének. Kár, sőt hiba le­mondani a faliújság adta lehe­tőségeikről. Jó lenne, ha üze­meink, párt-, szakszervezeti és gazdasági vezetői a jövőben sokkal inkább hasznosítanák ezt a lehetőséget, mint eddig, ha nagyobb becsületet szerez­nének a felvilágosító munká­ban az írott szónak. Tovább kutatják a mecseki széntelepeket A hazai szénterületek inten­zív felkutatása lényegében a ; szénbányák államosítása után ; kezdődött meg, de tervszerű­en csalt 1953—54 óta — a szénibányászati földtanj szol­gálat megszervezése óta — fo­lyik. 1958-ban a szénbányászat geológiai kutatásait elsősorban a mecseki kokszolható feke­teszén-területre, a Bakonyba és Borsodba összpontosították. Ebben az esztendőben a tava­lyinál valamivel nagyobb ősz­szeg áll rendelkezésre. A geo­lógiai kutatásokra szánt ösz- szeg jelentős részét, mintegy 30 százalékát továbbra is a Me­csek megkutatására fordítják. A Bakonyban, Vértesben, Do­rog környékén és Sszak-Ma- gyarországon a már megkez­dett kutatásokat igyekeznek lezárni. Az idén 8—10 terve­zett bányaterületről készül összefoglaló földtani tanul­mány, amely megbízható ala- pot nyújt a tervezéshez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom